Könyvajánló:
Holly Jackson:
Rachel Price visszatérése
Budapest: Kolibri, 2025
Eredeti megjelenés: The Reappearance of Rachel Price (2024)
Fordító: Miks-Rédai Viktória
508 oldal
Új év - ha még nevezhetjük annak -, új Holly Jackson-könyvajánló! Annabel "Bel" Price félárvaként nőtt fel, és élete eddigi éveit meghatározta édesanyja, Rachel 16 évvel korábbi eltűnése. Egyfelől anya nélkül cseperedett fel, másfelől szinte mindenki úgy vélte, hogy - noha ezt nem tudták rábizonyítani - édesapja tűntette el/gyilkolta meg Rachel Price-t. A Price család pénzügyi nehézségek miatt történetünk elején belement, hogy egy dokumentumfilm készüljön a különös eltűnésről, és éppen zajlik a forgatás a családi házban, mikor egy séta során Bellel az országúton szembejön maga az eltűnt. Rachel Price 16 év után visszatért! Válaszokat azonban nem nagyon tud adni azon felül, hogy fogságban tartották egészen idáig. Belnek örülnie kellene, de valahogy nem megy neki. Egy idegen költözik a házba, még ha kétségtelenül az édesanyja is az.
Maga az ötlet szokatlan - persze nem új teljesen -, hiszen itt olyan személy kapcsán kell nyomozni, aki újra feltűnt, így meg lehet kérdezni, mi történt vele. Igen, kicsit Oldboy-szerű a történet. Rachel Price elmeséli fogsága históriáját, de valami nem stimmel. Belnek feltűnik, hogy édesanyja - akiről eddig is úgy vélte, hogy simán lelépett, mert nem akarta őt - következetlen, a sztorijába időnként hibák csúsznak, így tini hősnőnk nyomozni kezd. Miközben Rachel mindenkit elbűvöl maga körül, Bel egyre magabiztosabban hiszi, hogy anyja mindenkit megvezet.
A regény sokban hasonlít Holly Jackson korábbi regényeire: lány főszereplő, jólelkű, de szerencsétlenke fiú segítségével igyekszik megoldani egy múltbeli bűnügyet. Monduk jelen esetben Bell a legkevésbé sem szimpatikus fajta protagonista, eltaszítja magától az embereket, még azt a keveset is, akiket szeret illetve kedvel. Emellett megtudjuk, hogy kleptomániás, bár ez semmit nem ad a történethez, és semmi értelme nem volt ennek a szálnak a történet során. Mintha Jackson az elején kitalálta volna, hogy ennek valami szerepe lesz a történések során, majd elfeledkezett volna róla. Még akadt pár ilyen elem egyébként. Jó ötlet volt ezzel szemben a dokumentumfilmezés, mint történetmesélési elem, de sajnos a megoldás igencsak keveset adott a nyomozáshoz, igazából ez az idea is megrekedt a háttérfestés szintjén.
A történet alapsztorija végül is pofonegyszerű. Némi spoiler következik! Gázláng. Pszichológiai manipuláció, amely során egy - egyébként rendszerint elbűvölő embernek tűnő - pszichopata manipulálva a valóságot az őrületbe kergeti a környezetében élőket, hogy uralkodhasson fölöttük. Szerencsés időpontban olvastam a könyvet, mert talán fél évvel előtte néztem meg az 1944-es filmet, amelyhez maga a Gaslighting fogalma kötődik. Ezt a terrort meséli el szerzőnk is, kicsit megspékelve egy család drámájával. Jackson egy darabig elég ügyesen játszik velünk, hogy ne tudjuk meg pontosan ki kicsodát bántalmaz ilyen módon, de igazából egy idő után lehet sejteni, hova vezetnek majd a szálak. A könyv sok szempontból egyébként nagyon jó, élmény olvasni, mert feszültségben tartja olvasóját. Emellett képes minket ideig-óráig megvezetni, és azt sem vesszük észre, ami a szemünk előtt rajzolódik ki. Ugyanakkor a vége... Megint a vége... Holly Jackson képtelen a könyveit - illetve a trilógiáját - lezárni úgy, hogy az emberben ne menjen fel a vérnyomás. Mert mi tetszett a legkevésbé? Egyértelműen a lezárás. Az már legkevésbé sem lep meg, hogy Holly Jackson egész regényében moralizál, majd a végén amorális lezárást nyújt a könyvbeli konfliktusra, és mégis igazságként adja el. Az már inkább, hogy a főszereplő és unokatestvére, Carter érzelmei túl gyorsan és túl élesen változnak meg más szereplők irányába, és ez a valóságban nem így szokott működni. Teljesen hiteltelen. Pszichológiailag abszurdum. Emiatt nagyon erőltetett az egész végjáték. Holly Jackson olyan nagy fordulatot és igazságszolgáltatást akart nyújtani a végén, ami már sok. Megint a harag dolgozott belőle. Úgy látszik frusztrációi vannak a rendőrséggel és a férfiakkal szemben, amely felháborodását a regényeiben torolja meg... Falramászok az önbíráskodás ilyesfajta promótálásától. Ha valaki ilyen megoldást tálal az embereknek, az ne játszon erkölcscsőszt az előző 300 oldalon! Legyen akkor már cinikus szemét végig! Legyen következetes! Legyen Joe Abercrombie!
Mi tetszett a legjobban? Ez könnyű. A kötet élfestése. Nagyszerű ötlet volt celluloid filmszalaggá varázsolni a kiadványt oldalnézetből. Eleve szeretem az élfestést, de itt sikerült egyszerű, mégis a könyvhöz nagyon jól illő mintát kitalálni. Kaptunk emellett néhány egész ötletes elemet a sztori és a nyomozás kapcsán, bár messze nem annyit, mint a Jó kislányok esetében. Az sem utolsó dolog, hogy ismét egy feszült, magával ragadó regényt olvashatunk, amelyet - elcsépelt, tudom - lehetetlen letenni, míg nem végez vele az ember. Akkor viszont nagy erővel tennénk le. Többször. Egymás után. Az asztalsarkához.
Összességében felemás érzéseim voltak a regényt befejezve. Esztétikailag egy nagyon szép könyv, ahol a magyar kiadásban sem láttam semmi problémát. Ugyanakkor a tartalom nem megnyugvást hozott, hanem feszültséget keltett bennem. Egy igencsak jól induló YA krimi kapott egy borzalmasan zilált, elkapkodott és erkölcsileg megbukó lezárást.
Értékelés:
Hét rossz kislány a tízből.
7/10 pont
moly.hu: 88% (481 csilllagozás)
goodreads.com: 4.08 (225835 pontozás)
