Napforduló:
Május 7. – A Bukaresti béke
.jpeg) |
| A Bukaresti béke aláírása. Balról a második ülő figura Burián István osztrák-magyar külügyminiszter (forrás: innen) |
1916. augusztus 27-én román csapatok lépték át a történelmi magyar határt Erdélyben, melyet hamarosan hadüzenet követett. Ezzel keleti szomszédunk elkötelezte magát az antanthatalmak mellett, s belépett az Első világháborúba. Részben meglepő, részben várható fejlemény volt ez. Meglepő, hiszen Románia a háború kezdetén a Központi hatalmak titkos szövetségesének számított 1883 óta, és várható mivel a csak pár évtizede létrejött állam kezdetektől területi igényeket fogalmazott meg a Magyar királyság románok lakta - ám ahhoz korábban sohasem tartozó - területeire. A monarchia és Románia ellentéte feloldhatatlannak bizonyult még úgy is, hogy Romániának német származású királya volt, s Németország igyekezett közvetíteni a két fél között. Sőt, a németek egészen odáig mentek 1916-ban, hogy Erdély átadását javasolták a monarchiának, cserébe Románia Oroszország elleni hadba lépéséért. Ez természetesen elfogadhatatlan volt mind Ferenc József császár és király, mind a magyar miniszterelnök, Tisza István számára. Elvégre nem azért vívták a világháborút, hogy területekről mondjanak le… Az Antant ellenben könnyebben ígérhette meg neki Erdélyt, hiszen nem a sajátjából tette. Végül ez döntött, s a román seregek benyomultak Erdélybe, hogy aztán néhány hónapra rá már német, osztrák-magyar, bolgár és török seregek vonuljanak be Bukarestbe. Románia ugyan arra számított - sőt maga II. Vilmos német császár is ezt hitte a román hadüzenet hírekor -, hogy a Központi hatalmaknak vége van, s képtelenek lesznek a támadást visszaverni, ám nem így történt. Szeptemberben a szívósan védekező óriási létszámbeli hátrányban (eleinte tízszeresben!) lévő osztrák-magyar sereg lelassította a román offenzívát, majd a befutó német erősítésekkel ki is verték a támadókat Erdélyből. Hamarosan a harci cselekmények áttevődtek Havasalföldre, majd október végén a Zsil folyó völgyében vívott csatában Erich von Falkenhayn irányításával a német és osztrák-magyar erők áttörték a román védelmet, s ezt követően gyors ütemben nyomultak előre Bukarest felé. December 6-án a román főváros ostrom nélkül jutott a Központi hatalmak kezére, s a román hadsereg csupán Moldvát tudta megtartani, azt is komoly orosz segítséggel. A helyzet 1917-ben Románia számára tovább romlott, miután a bolsevikok hatalomra jutásával Oroszország tulajdonképpen kilépett a világháborúból, s nyilvánvalóvá vált, hogy amint hatalmas szomszédja különbékét köt, neki is meg kell adnia magát.
1918. március 3-án Breszt-Litovszkban a Trockij vezette bolsevikok aláírták a békeszerződést a Központi hatalmakkal, s így Románia magára maradva kénytelen volt követni a példát. Ezzel természetesen megszegte saját maga korábbi Antanttal kötött megállapodását (amely kikötötte, hogy nem köthet különbékét), ahogy tette korábban a Központi hatalmakkal valót is. Az 1918. május 7-én Bukarestben kötött béke súlyos feltételeket szabott, de volt benne Románia számára vigasztaló kárpótlás is, melyet a szintén vesztes Oroszország testéből szakított ki számára Németország.
A békekötés főbb pontjai a következők voltak:
- Romániának vissza kellett adnia a Második Balkán-háborúban Bulgária hátbatámadása során 1913-ben megszerzett Dobrudzsa jelentős részét déli szomszédjának.
- Ausztria és Magyarország számára át kellett adnia egy 2-10 km széles határsávot a Kárpátok mentén, amely stratégiailag megkönnyítette a hegyvidék védelmét egy esetleges új román támadás ellen.
- Ezekért cserébe Oroszországtól a Központi hatalmak átadták Besszarábiát, amely korábban a moldvai román fejedelemségé volt, ám 1812-ben orosz fennhatóság alá került (ma ezt Moldovának hívják, és ugyebár független állam a történelem szeszélyéből).
- Havasalföld a szövetségesek megszállása alatt maradt.
- Komoly gazdasági előnyöket kellett biztosítani a Központi hatalmak számára: 90 évre Németország megkapta a román olajmezők használati jogát, és nagy mennyiségű gabonát kellett szállítania a győztes államoknak.
- Érdekes pont volt, s a történelem későbbi alakulása szempontjából nagyon izgalmas, hogy a Központi hatalmak, benne Németország (!) kötelezték Romániát a helyi zsidóság jogi egyenlőségének elfogadására, mivel addig ott ez nem történt meg, s folytonos üldözésnek voltak kitéve.
A békeszerződést a román parlament kénytelen volt júniusban elfogadni, de azért a román politikai elit igyekezett kiskapukat biztosítani a maga számára, hátha mégis az Antant nyeri a világháborút. Ferdidnánd király halogatta a ratifikációt, amelyre végül részéről nem is került sor, bár ettől természetesen az egyezmény törvényessé vált. Mindesetre ez jól jött akkor, amikor a Központi hatalmak őszi összeomlása után Románia hirtelen ismét az Antant mellé állt, s hivatkozhatott arra, hogy pusztán a kényszer hatása alatt cselekedett (bár melyik vesztes nem…).
A Breszt-litovszki és Bukaresti béke rövid időre a Központi hatalmak sikerét jelentette keleten, de mint hamarosan kiderült a döntés nem itt következett be. Románia pedig elképesztő szerencsével mind volt ellenségeitől (és korábbi szövetségesétől), mint szövetségesétől (akkor ellenségétől) területeket szerzett, miközben katonailag totális vereséget szenvedett a háborúban. Hiába, a történelem csaknem olyan fordulatos, mint a román külpolitika iránya…
 |
| A békeszerződés következményei (pár hónapra) (Forrás: innen) |
Felhasznált irodalom:
Eredeti megjelenés:
Győri Szalon, 2019. május 7.
.jpeg){kind=link}
