2018. június 20., szerda

Könyvajánló - Robert Harris: Führer-nap


Robert Harris:
Führer-nap
Budapest: Magyar Könyvklub, 1999



Eredeti cím: Fatherland (1992)
Fordította: Balázs György

A központ könyvtár mellett, a vásárcsarnok kipakolós könyvárusítójánál találtam rá egy áprilisi reggelen. A sápadtsárga nap fakón pislogott a birodalmi sasra, mely az asztal legszélén trónolt, egy fakó kötet borítóján, olvasóra éhesen. Régóta fentem a fogam Robert Harris Fatjerland-ának magyar kiadására, és végre az enyém lett pár száz forintért. Régóta érdekelnek az alternatív történelmi regények, mert úgy gondolom, hogy a „Mi történt volna, ha?”-kérdés nemcsak hogy nem történelmietlen, hanem nagyon is fontos kérdés a történelemben! Persze a feltételezett valóságok igazolhatatlanok –a történelem nem egzakt tudomány-, de egy ember döntései sohasem magától értetődőek, és sokszor egyáltalán nem szükségszerűek. Figyelembe kell venni, hogy milyen lehetőségek közül válogathatott az adott történelmi alak, hiszen valami okból azt választotta, amit választott, s ehhez hozzájárultak azok a potenciális jövőképek, amelyek szeme elé tárultak a döntés pillanatában. Zrínyi Miklós kirohanása választás volt, még ha meglehetősen szűkre szabott skálából is. Megadhatta volna magát embereivel, mikor a belső várba szorult. Ebben az esetben őt valószínűleg kivégzik, de emberei túlélhetik (mind rabok), míg a török nem szenved több kárt. Esetleg bennmaradhatott volna az égő várban. Így minden védő bennég, a töröknek pedig nem árt, amely kétségtelen EU-konform döntés lett volna, s a Migration Aid díjat ad neki. Posthumus. Ehelyett ő egy harmadik alternatívát talált. Minden védő elesett (valójában néhány személyről tudjuk, hogy túlélte, például Cserenkó Ferenc, aki meg is írta emlékirataiban az utolsó napok történetét), ám még ártott az oszmánoknak, amennyit csak tudott. Ezzel a magyar harci szellemet erősítette akkor és erősíti példája máig hatóan. Szóval igenis hasznos lehet az ilyen elmélkedés, ráadásul regénybe foglalva szórakoztató és elgondolkodtató is. És most visszaértünk a regényhez!

1964-et írunk, a nemzetiszocialista Németország megnyerte a második világháborút, s beköszöntött a Pax Germanica virágzó és konszolidált időszaka, mikor a világégés helyszínei már turistalátványosággá szelídültek, s a Krím-félsziget Gotenburg néven germán aranypartként átment Mallorcába. Xavier March bűnügyi nyomozót egy berlini tóban talált hullához hívják ki. Voltaképpen azonnal látszik, hogy ez nem egy (pszeudo)történelmi regény, hanem egy krimi, ami egy amerikai újságírónő felbukkanásával egyre inkább politikai thrillerré válik. Bűnügyi regénynek ugyan nem túl izgalmas, de az alternatív valóság érdekessé teszi az egész világot, amelyet Harris megalkotott. Ez a sava-borsa a kötetnek, nélküle alsó-középszer lenne csupán. Viszont ez a „történelem” kifejezetten átélhető, nincsenek benne túlzások - nem emberi bőről készült lámpások világítanak Walpurgisnachton, miközben Hitler dirndlibe öltözött bajor menyecskékkel járja a valcert -, s ezért nagyon is hihető. Konszolidált világ ez, az antiszemitizmus már nincs jelen (mivel már nincs is ki ellen lenni antiszemitának). Mondhatni: emberarcú (nemzeti)szocializmus. Legalábbis a felszínen. Hallunk a nagypolitika eseményeiről a kisember fülével, melyek persze közvetve kihatnak főhősünk életére. Ugyanis éppen az Egyesül Államok és a Harmadik birodalom összeölelkezése zajlik a világpolitikában. Az Egyesült Államok elnöke, Joseph P. Kennedy - JFK apja! -, ki akar egyezni Hitlerrel. Apró cseppekben kapjuk meg az információkat, szépen szétszórva a nyomozás közben.
Vannak a kötetben igazán zseniális ötletek. Példa gyanánt az alternatív EU, amely szintén létezik Harris univerzumában, sőt, még a 12 csillagos zászló is ugyanaz mint ma. Mindössze abban különbözik a mi Európai Uniónktól az itteni, hogy Harris világában mindenben a németek szava dönt, míg a mienkebn... Upsz, ez nem is különbség.
Persze csalódunk is. Az ember csak várja és várja Hitler felbukkanását, és aztán… de ezt a poént nem lövöm le. A Führer-nap (ami nem rossz cím, bár nem adja vissza az eredetit), jobb regény, mint Dick hasonló tematikájú műve, ha nem is tökéletes.

A magyar Könyvklub kiadása tartós (végül is 19 éve egyben van a példányom, ami a mai köteteknél csodával lenne határos), ellenben nem túl látványos. A mindenféle összehányt szilánkokból álló montázs helyett valami komor címlap jobb lett volna. De másba nem nagyon tudok belekötni. Óh, pardon, mégis! A regény a „Híres háborús regények” sorozatban jelent meg, holott itt egyáltalán nincs szó háborús regényről. A fordítás szöveghűségét nem ellenőriztem, de olvasása gördülékeny, helyesírási hibák csak annyira tarkítják, mint fehérek a francia labdarúgó válogatottat, így elfogadható.   

Pontszám:
Nyolc Tigris tank a tízből.
8/10 pont

Moly.hu: 83 %
Goodreads.com: 3.97 pont