2026. november 20., péntek

Könyvajánló: Marie Vareille: Az utolsó gyufaszál

Könyvajánló:

Marie Vareille:
Az utolsó gyufaszál
Budapest: Európa, 2025


Eredeti megjelenés: La Dernière allumette (2024)
Fordító: Tóth Réka
325 oldal

"Mit ér a villanásnyi fény a világ sötétségével szemben?" - teszi fel a kérdést történetmesélőnk valahol a regény közepén, és nem könnyű megválaszolni. Semmit. És mindent. Mint mikor egy pillanatra a hegyek közt a szél egy múló másodperce elfújja a ködfelhőt. Megcsodálhatjuk a tájat, hogy aztán ismét a tejfehér reménytelenség öleljen minket körül. Talán nem sokat számít, de mégiscsak biztosra tudjuk tőle, hogy a világ csodálatos. Még akkor is, ha momentán nem tűnik annak. 

A regény alaptörténete szerint Abigaëlle egy gyerekkori traumát és egy temetést követően immár 20 éve kolostorban tengeti hétköznapjait. Némasági fogadalmát csak nekünk, olvasóknak szegi meg, írásban. Tulajdonképpen az ő régi naplóján és jelenidejű elbeszélését olvashatjuk váltakozva. Gyermekkorának tragédiája fokozatosan bontakozik ki, ahogy elmeséli bátyjának Gabrielnek életét, és kapcsolatát barátnőjével a naiv/életigenlő Zoéval. Gabriel nem őriz szép emlékeket korai éveiről, ellentétben kishúgával. Édesapjuk bántalmazta anyjukat, de Abi még túl fiatal volt, hogy felfogja a helyzet komolyságát. Gabriel ellenben meggyűlölte apját, mégis retteg attól, hogy felnőttkként olyan lesz, mint ő, hiszen négy bántalmazó apánál felnőtt fiúból három maga is az lesz. Zoé megjelenéséig ezért fel sem merül belőle, hogy ő is apa lesz. Abigaëlle ráadásul pontosan emlékszik rá, hogy testvére gyerekként sokszor pofonokkal jutalmazta őt, vagy éppen bezárta egy szekrénybe. 
Marie Vareille - már olvastam tőle a Spagetti-szindrómát, ami igencsak jó ifjúsági regénynek bizonyult - nehéz feladatra vállalkozott, mert összetett regényt írt, nehéz témáról. Tökéletesen oldotta meg, igen ravasz módon. Az idei év során Az utolsó gyufaszál vitathatatlanul a legjobb regény, amit olvastam. Érzelmileg szívszaggatóan szép, ugyanakkor sokkoló történet, amely a családon belüli erőszakról, és a generációkon átnyúló lelki traumákról szól. Ki lehet-e törni az ilyen ördögi körből? Lehet-e normális emberi kapcsolatokat felépíteni a gyerekkori traumák ellenére? A regény egyszerre tanmese, lélekemelő olvasmány ugyanakkor kőkemény pszichothriller. A nézőpontok és idősíkok váltogatásával a szerző ügyesen manipulálja olvasóit, akik csak a végén tudják meg, mi is a történet valódi drámája. Elbeszélőnk ugyan Abigaëlle - aki hol naiv gyerekként, hol kolostorba zárt bölcs apácaként vezet minket át a történéseken -, de valódi főszereplőnk inkább bátyja, Gabriel. A bátyus felnőttként a művészetben igyekszik békét lelni, abban mutatja be a fejében menedékként kialakított világot. Abban bízik, hogy így talán megszabadul erőszakos énjétől. Gabriel egyszerre szereti és megveti édesanyját, aki képtelen volt időben kilépni félresikerült házasságából. Az asszony nem merte elhagyni bántalmazó férjét, aki persze egyben a gyermek Abi számára szerető apa. A szerző ügyesen mutatja be, hogy az ember bonyolult lény, a gonosz nem nyilvánvalóan mutatkozik meg, hiszen akkor mindenki számára világos lenne mi a jó és mi a rossz, helyes és helytelen, szép és csúnya.  
A szabad akarat áldás és átok. Döntéseink befolyásolják saját és szeretteink sorsát is, és sokszor az ártatlanok húzzák a rövidebbet. Abi karaktere egyszerre naiv és bölcs, humoros és komoly, de főleg mérhetetlenül szeretetre méltó. Ártatlan gyerekkori sorai megmosolyogtatnak és elkeserítenek, de a köd mögött mindig ott a kék ég. "Az élet utat tör." - mondta Ian Malcolm a Jurassic Parkban, és ez nem csak a szörnyekre vonatkozik, hanem a szörnyetegek közt élő szelidekre is. A kötet egyszerre tragikus és bíztató. Ha valaki sírni akar, akkor meg fogja kapni. Ha boldog befejezést akar kapni, akkor meg fogja kapni. Ha tragikus befejezést szeretne, meg fogja kapni. Ha csavaros végjátékot, akkor meg fogja kapni. Remek könyv.

Az Európa Könyvkiadó puhatáblás kötete külcsínre nézve tetszetős, könnyen felkelti a figyelmet. A borítókép nekem tetszik, sokkal jobb, mint amit a francia kiadás esetében láttam. A puhatáblás kötés strapabírónak látszik, remélem tényleg az is lesz. A fordítás olvasmányos és finom, gyorsan és örömmel olvastam. Ezen a téren sem panaszkodhatok. 

Értékelés:

Kilenc Abi kolibri a tízből.
9/10 pont

moly.hu: 97% (876 szavazat)
goodreads.com: 4.6 pont (10024 voks)