Helytörténet: Egy papírdarab a rábapordányi 1956-os eseményekhez

Helytörténet: 

Egy papírdarab a rábapordányi 

1956-os eseményekhez

A rábapordányi Szent András apostol templom 1956 tavaszán-nyarán
(Turner Kálmán plébános felvétele)

Még 2014-ben egy számomra - és családunk számára - érdekes apró "hír" jelent meg a helyi Kisalföld napilap október 29-i számában. Az SMS rovat egyik "betelefonálója" méltatlankodva, hogy Rábapordányban nem volt ünnepi megemlékezés 23-án, egy rövid megjegyzést írt az újság olvasóinak:

Kisalföld, 2014. 252. sz. 13.o.

Turner Kálmán 1956-ban frissen kinevezett pap volt Rábapordányban, ugyanis egy éve sem volt a falu lelkipásztora, miután 11 év után 1955-ben elhagyta Gartát. Turner régóta szálka volt a kapuvári kommunisták szemében, és 1955-ben kemény megfeszített 7 évnyi munkával (= újságcikkek, fenyegetések és feljelentések) sikerült elérniük, hogy elhelyezzék Gartáról. Előzményei ennek a folyamatnak legalább 1948-ig nyúltak vissza, mikor az első sajtóhadjárat indult Turner ellen, de ezt tegyük el most egy későbbi blogbejegyzéshez. Mindenesetre a Győr-Sopronmegyei Hírlap - amely az MDP megyei pártbizottságának lapja volt - 1955. május 22-én komoly, névtelen feljelentésként személyében támadta meg Turnert "A plébános úr aggodalma" című írásával.[1] 

Turner Kálmán rábapordányi elsőáldozókkal, 1956 április
(Turner Kálmán fotója)

Az "írás" olyan blődségeket vágott a plébános fejéhez, hogy sajnálja a mai - azaz az 50-es évek közepi - fiatalságtól a kulturálódást és szórakozást, mert jobban szeretné, ha látástól vakulásig robotolnának az Esterházy birtokokon, mint a régi "szép" időkben.[2] A sokéves áskálódásnak végül eredménye lett, és 1955. novemberében a kapuvár-gartai plébánost a Győri Püspökség áthelyezte Rábapordányba.[3] Bár élete végéig gartai plébánosnak (is) tartotta magát, de Rábapordány sem volt számára idegen terep, hiszen a szomszéd falu, Egyed szülötte volt. Abban persze nem tévedtek a párttitkárok, hogy Turner nem rajongott a szocializmusért, és naplója szerint 1955-ben is megünnepeltette a hívekkel a gartai templomban a Hősök napját... 

Rábapordány főutcája 1956-ban. Balra a templom, éppen kitakarja a Hősök emlékművét
(Turner Kálmán fényképe)

Sajnos Turner 1956-os naplója nem maradt fenn, de legalábbis nem tudok róla, hogy valahol meglenne. Ez nem is csoda, hiszen a megtorlás idején felhasználhatták volna a helyiek ellen, bár az is lehet, simán csak elveszett az idők során, ahogy több más személyes feljegyzése. Nálam lévő  fényképalbumaiban sincs a forradalomhoz kapcsolódó kép, habár néhány 1956-os rábapordányi fotó fennmaradt az év tavaszáról és nyaráról.[4] Ami most érdekes, az egy aprócska gépelt papírfecni, amely az 1954-55-ös naplójának hátsó kis fülében maradt fenn. Így néz ki:

Turner plébános "puskája" az 1956. november 4-i imaórához

Nem lehet kétséges, hogy ez a géplet papírszelet ahhoz az esethez kapcsolódik, amelyről a fenti, Kisalföldnek elküldött SMS is megemlékezett! Hogy miként volt összekötve az imaóra és a hősök szobránál lefolyt imádkozás, azt nem tudom, de a Hősök szobra Rábapordányban közvetlenül a templom mellett található talán 25 lépésre a bejáratától a ma Gévay-Wolff Lajosról elnevezett Fő utcán. A szobrot 1926-ban adták át az első világháborúban elesett katonák előtti tisztelgésként, és rendszerint a hősök napján emlékeztek a település hőseire. Ugyanitt zajlott le 1956. november 4-én a fent megidézett közös imádkozás. 

A rábapordányi Hősi emlékmű 2015-ben
(forrás: innen)

Az imaróra az elesettekért 1956. november 4-én minden szempontból aktuális volt. Nem pusztán vasárnap volt, hanem ezen a napon indult meg a szovjet csapatok támadása a forradalom leverésére, ráadásul ez volt a Halottak napját követő első vasárnap. Térjünk át a feljegyzésre! A "Tantum ergo" a "Tantum ergo Sacramentum" (Méltó ezt a nagy Szentséget) kezdetű imára utal, amely voltaképpen Aquinói Szent Tamás himnuszából ered. Az "Adj irgalmat" nyilvánvalóan a temetéseken, gyászmiséken elhangzó az "Adj irgalmat, adj nyugalmat!" éneket jelenti. Ennél aktuálisabb ének azokban a napokban aligha volt... Az "Édes Urunk nézz le" szintén a gyászmisék éneke, ennek 1. és 2. versszakát használta fel turner az imaóra során. A "Ki ragyogni látod" egy népének, 

"Ki ragyogni látod élted csillagát,

halljad a természet hathatós szavát:

a gyenge és erős, félékeny és a hős 

meghal egyaránt! 

Légy gazdag vagy koldus, szolga vagy király, 

ifjú vagy elaggott, izmos vagy szikár, 

egy csapás és elejt, és rideg sírba ejt 

a kemény halál. 

Mint az őszi szellő fák zöld levelit 

elhordja, úgy járnak szinte ékeid. 

A tilost ne keresd és tovább ne szeresd, 

mert az elmerít!"

A következő ének szintén a Hozsanna imakönyvben található meg - az iratocskán az énekek számát is olvashatjuk -, amelyben a 243-es számon szerepel. A "Ments meg engem, Uram" liturgikus halottas ének első és negyedik versszakát énekelték el a pordányiak ezen a szomorú napon. Az első versszak több volt, mint aktuális:

"Ments meg, engem, Uram, az örök haláltól, 

ama rettenetes napon minden bajtól, 

midőn az ég és föld meg fognak indulni 

s eljössz a világot lángokban ítélni."

Aznap megindult a föld... Az imaóra litániával majd engesztelő imádsággal folytatódott. Végezetül antifónát énekeltek a könyörgők és keretbe foglalva az imádkozást Aquinói Szent Tamás Genitori, Genitoque versszakával zártak. Az egészet oltárkerüléssel zárták a templomban. Talán ezután mentek ki az emlekműhöz. Azon a napon sokan sírtak.

Sajnos már nincs, akit megkérdezhetnék a családban az akkori emlékeiről, de pár beszélgetés során nagypapámmal előkerültek az 56-os események. Leginkább a napok mozgalmassága és bizonytalansága maradt meg bennük. Családunk nagy veszteségeket szenvedett el 1956-ban, ha nem is halottakban. Egyedi nagypapám, Molnár Sándor két fivére - bátyja Béla és öccse Károly/Karl is elhagyta az országot novemberben, hogy az Egyesült Államokban kezdjen új életet. Pár fotóm van ottani életükről is, de ez már egy másik történet...

A pordányi katolikus templom 2021-ben
(forrás: innen)

Felhasznált források: 

hungaricana.hu

adt.arcanum.com

www.rabapordany.hu

Jegyzetek:

[1] A plébános úr aggodalma. In: Győr-Sopronmegyei Hírlap, XI. évf. (1955) 119. sz. [5.] o. Az új támadás alighanem volt a Rákosi-féle vonal 1955-ös tavaszi megerősödésének volt köszönhető, mikor a keményvonalas kommunisták "kvázi" visszatértek a hatalomba Nagy Imre lemondását követően. A cikket majd egy későbbi írás során mutatom be. 

[2] Turner naplójában a következő lakonikus bejegyzés áll csak ezzel kapcsolatban 1955. május 22-nél: "Ma a Győr-Sopronmegyei Hírlapban rűgalmazó cikk jelent meg ellenem a szomszédos kulturotthonnal kapcsolatban." Turner 1954. augusztus 1-től 1955. december 31-ig vezetett naplója birtokomban van.

[3] 2811/1955-ös számú körlevél.

[4] Az utolsó 1956-os datált kép Pápán készült szeptember 20-án, amelyet az albumban több kitépett fotó követ, hogy az első dátummal jelölt kép 1957 áprilisi legyen.