Egy napló a szerb frontról, 1914 - 4. rész

 Új év, de a téma még a régi. Szerb fronton szolgáló naplóírónknak 1914. októberben sem volt könnyű dolga. Ugyan őrmesterré lesz, de a dandárnál  betöltött ordonáncságát fel kell váltania az első vonal kényelmetlenségeivel, ahol részt kell vennie az osztrák-magyar erők október végén - november elején meginduló újabb nagy támadásában.

„[1914. október]

1. [csütörtök] Tegnap közelebbről ismerkedtem meg Forgáccsal.[1] Nagyszerű ember. Ma sorshúzás útján Ulbrich átment a századhoz. A szárnyak ma támadtak, s lefelé kanyarodtak. Mi, mint a közép, helyben maradtunk.[2] Éjjel a Baon.-hoz kellett mennünk.

2. [péntek] Most írják az előléptetésünket őrmesterekké. Csak ne kellene elmennünk innen a csapathoz. Rettenetes lenne éjjel kinn aludni a hidegben. Ma este jött meg ca. 230 rekruta. Szegények legtöbbje önként jelentkező. Ha tudták volna, hogy milyen itt az élet, nem jelentkeztek volna. Még eddig ordonáncok vagyunk.

3. [szombat] Reggel jó meleg s könnyű takarókat kaptunk. Ajándék, amint mondják. A nap a régi módon telt el. Parancs jött a téli szállás előkészítésére, majd megint parancs az előrenyomulásra.[3]

4. [vasárnap] Azt hiszem, ma előnyomulás lesz. Sok vérbe fog kerülni. A szerbek erősen állanak előttünk árkokban, a terrain [=terep] is kedvezőtlen. Ma kell bevonulnunk a századokhoz. Kellemetlen lesz a hidegben kinn aludni. Isten így intézi, nyugodjunk bele.[4] Még egyszer jó gulyást ettem, a Stabsküchénél [=parancsnoksági konyha], ki tudja, mikor eszem még egyszer. Azután összepakoltam. Osmannál lejelentkeztünk s elmentünk. Szomorúan mentünk el. Sokkal kényelmesebb életünk volt ott.  Menetközben hallottuk a csapataink salvéit [=díszsortűz], amelyet felső parancsra adtak le, s énekelték a nemzeti himnuszt a király nevenapja alkalmával. A szerbek is feleltek rá golyókkal, s egy ideig a házak mellett kellett maradnunk. Kiérve [az egységéhez] jelentkeztem hadnagyomnál /Rössler/. A mi századunk és a 12. van egész elől. Emiatt Deckungjaink [=fedezékeink] nem tökéletesek. Deszkákat messziről kell hozni, s most ásták az ellenségtől 400+-re [=lépésre]. Az egyikben kaptam helyet. Lefeküdtem, nyomorúságos fekvőhelyem van.

Osztrák-magyar katonák fedezéke, Deckungja
(www.europeana1914-1918.eu)

5. [hétfő] Éjjel többször fenn voltam, a lábamat nem lehetett tökéletesen kinyújtanom. Reggel felé meg esni kezdett az eső, s a tetőn átszivárgó cseppek ébresztettek fel. Hamar földet dobtunk rá, s nagyjában megszüntettük. Az eső a legkellemetlenebb az ilyen Deckungokban. Más Baon.-ok egész házakat építettek, ilyenekben el lehet élni. Ha soká tart, megbolondulunk itten. Az eső a legkellemetlenebb. A föld meg sáros és ragadós. A plakátoknak hatása volt. Ugyanis szerb nyelvű plakátokat függesztettünk fel a kukoricára, s nyilvánítjuk, hogy a szerb szökevények tőlünk meg nem öletnek.[5] Az ezrednél voltam, mikor 10 percen belül 11-et láttam jönni. Elég jól néznek ki.

6. [kedd] Keveset aludtam. Nem tudom, miért. Hideg is volt. Délben bementem a Brigádhoz, s ott a huszárokkal – Szabadkáról valók -,[6] jó gulyást kaptam. Enni elég jól kapunk. Este 8 óra felé a 38-asok egy látszólagos támadást intéztek.[7] Nagy lövöldözés volt. A szerbek erősen viszonozták tüzelésünket. Elég sokáig tartott. Egypár gránát a közelben csapódott le, s a mi tüzérségünk golyóinak szelét is éreztük, amennyiben nagyon közel lőtt előttünk. Azután szünet állott be. Majd az előbbi még egyszer ismétlődött, míg végre csend állott be, amely állandóan meg is maradt, s schwarmléniánk [=rajvonal] az őröket kivéve nemsokára elaludt.

7. [szerda] Semmi különös nem történt. Egypárszor benn voltunk a faluban [=még mindig Pricinovic]. Nem tudok nyugodtan lenni a Deckungban. Szűk nekem. Szeretek ide-oda mászkálni.

8. [csütörtök] Délelőtt a huszárokkal beszélgettem. Egy értelmes, Amerikát is megjárt huszárral beszélgettem. Dé felé megjött a hír, hogy az ezredünket felváltják.[8] Ami tényleg be is következett. Drenovacba ment innen. Az új csapatot én vezettem ki a Deckungjainkba. De ez csak éjjel történt meg. Addig beszélgettem a tisztekkel. Aradról valók.[9] Este 10 óra felé azután kiment a század. A Deckungokban összeszorulva feküdtünk egy jövevénnyel. Hajnalban azután mi visszamentünk. Kissé álldogáltunk az úton Sevaricban [helyesen: Sevarice],[10] azután elindultunk, s circa 2 óra alatt Drenovacba értünk.

9. [péntek] Eléggé tűrhető házban kaptunk helyet. A hadnaggyal vagyunk egy házban. Azt hiszem, jobb lesz a helyzet, jobban eszünk. Kíváncsi vagyok, meddig maradunk itten.

10. [szombat] Egész nap esett az eső. Először ettem a tiszti menázsiból, kitűnő sültet s krumplit.[11] Délután összegyűlt a század beosztás céljából. Szomorú látvány volt, amint az első zugból, ahová én is be voltam osztva, 12 ember fölállott. A maradék circa 80 emberből. Rettenetes. A beosztás után zugonként 25-26 ember. Átvettem a 3. zug vezényletét. Estefelé kártyáztunk, s kitűnő grogot ittunk. Fahnrich [=zászlós] Fritsche testvére volt vizitben nálunk. Megható dolog, két testvér a háborúban, s látják egymást. Szegény szülők. 9 óra fel lefeküdtünk.

11. [vasárnap] Semmittevésben tellett el a nap. Egész nap és éjjel szakadatlanul esett az eső. A túlfűtött szobában újságokat olvasunk. Ebéd után kissé aludtunk. Estefelé megint kártyáztunk. A tiszti menázsit esszük, így koszt dolgában jól vagyunk, csak tésztafélét nem kapunk. Különböző híreket hallottunk.

12. [hétfő] Semmi újabb nem történt, a szokott módon telt el a nap. A honi Rumbold megjött, s sok jó dolgot hozott magával. Circa 10 Koronáért vettem mindenfélét.

13. [kedd] A nap, mint a többi telt el. Különböző híreket hallunk és olvasunk. Antwerpen eleste[12] nagy előny. Remélhetőleg Karácsonyig végzünk, s a döntő ütközetek hamar meglesznek. Este jól kártyáztunk. Rumot, szilvóriumot, konyakot iszunk.

14. [szerda] Semmi új. Még itt vagyunk. Délután lovagoltam egy kis lovon. A század Munitionstragtier-ja [lőszerszállító állatja]. Este nagy ágyúzás volt hallható. Kártyáztunk.

15. [csütörtök] Gyönyörű időre ébredtem fel. Fél 9-ig aludtam. Lehrer írt, Szarajevóban van. Jó svindli. Ma egy új Fahnrich jött a századhoz. Már több lesz a kommandáns, mint a legénység. Lovagolok nagyban.

16. [péntek] Délelőtt gyakorlatoztunk. Egészen elszokott az ember. Nevetséges is volt. Ott hallottuk, hogy Marschbereitnek [=menetkésznek] kell lenni. Vége a kényelmes életnek. Vajon hova megyünk megint? Az idő szép és meleg.

17. [szombat] Gyakorlatoztunk délelőtt. Lovagolunk s eszünk. Az a napi foglalkozás. Szép idő van.

18. [vasárnap] Egész éjjel dörögtek az ágyúk. Reggel 9-kor tábori mise volt. Rendkívül szép dolog volt. Egy magaslaton az oltár, távolból hallatszott az ágyúdörej, mely, mint egy harmónium, orgonakíséret volt. A téli égbolt a melegen sütő nappal csak még fenségesebbé tették a misét. Parancsvétel után nemsokára ebédeltünk. Délután kissé lovagoltunk. Bort vettünk. Fél litert ittam. Aztán énekeltünk hazafias és más dalokat, beszélgetés folyt a népvándorlásról, nyelvbeli sajátosságokról, stb. Az ágyúk megszólaltak, nagyban dörögtek az újonnan jött nehéz ütegek.[13] 

19. [hétfő] Semmi új.

Katonasír a szerb fronton
(www.europeana1914-1918.eu)

20. [kedd] Gyakorlatoztunk. Este próbalarm [=próbariadó] volt. A generális is kinn volt. Az eső lassan esett egész éjjel.

21. [szerda] A Deckungokat ássuk tovább, s farkasvermeket is.[14]

22. [csütörtök] A délelőtti Baon. Gyakorlat az eső miatt elmaradt. Sok új csapat ment itt át. Az élet itt nagyon unalmas. Nagyon valószínű, hogy Schreck visszajön. Nem kellemes.

23. [péntek] Délelőtt nagy gyakorlat volt. Közelben a 42-es zene[kar] gyakorolt. Mi a lövészárokban állunk, s a zenét hallgatjuk. Micsoda kontraszt. A szép nótákat játssza a zene[kar], s mi a földbe beásva állunk.

24. [szombat] Nevezetes nap. Schreck jött vissza, nem nagy örömömre. A tiszti menázsitól mindjárt el is estem. Kellemetlen. Mindnyájunkon nagyon nyomott a hangulat. Egy szobában vagyunk mindnyájan. Nem cselekedhetünk, s nem beszélhetünk szabadon. Az a kis szabadság, ami ebben a nyomorúságos helyzetben adódik, eltörpült. Örökös hapták, mert ezt kívánja. Most megint ehetem a levest. Remélem nem fog sokáig tartani. Majd csak előremegyünk, s … vagy-vagy. Mint sebesült, vagy mint halott. Rettenetes a helyzet így.

25. [vasárnap] Ismét volt misénk a szép őszi napon. Délután a jött újoncokat osztottuk be. Fahnrich Podvinetz, egy zsidó is hozzánk lett beosztva. Azután a századossal sétálni voltunk. A katonazene játszott a misénél délelőtt, s délután is. Most igyekszem korán lefeküdni.

26. [hétfő] Délelőtt gyakorlatoztunk. Sch[reck]. Nem volt künn. Délután a rajonokban [rajokban?] dolgoztak.   

27. [kedd] Ködös idő volt. Kinn gyakorlatoztunk. Délután egy gémeskutat ültettünk át. Kitűnő vicclapokat láttam. Janke kapta.

28. [szerda] Délelőtt gyakorlatozás. Délután egy hidat kell átjavítanunk.

29. [csütörtök] Semmi új. Próbalarm volt bemondva, de elmaradt. Délelőtt osztották ki 11-nek a vitézségi érmet. Katonazene.

30. [péntek] Délelőtt s délután gyakorlat. Estefelé marschbereitnek kellett lenni. Valamelyik nap előre megyünk. Este éneklünk.

31. [szombat] Reggel ¼ 8-kor alarm. A Szabácsba vezető úton a Száva mellett mentünk előre. Amint mondják, a szerbek elhagyták a Stellungjukat [=állásukat], s húzódnak vissza.[15] 10-kor megálltunk. Előttünk Szabács. Közvetlen a part mellett 2 monitor, ágyúzzák a várost. Hébe-hóba fegyverdörrenés. Ágyúzás. Divisionsreserve [=hadosztálytartalék] a mi ezredünk. Vajon hogy fog végződni? Abban az esetben, ha újra mienk Szabács, előremegyünk, vagy nem? Vagy megszálljuk a területet, Macsvát.[16] Az ágyúk dörögnek. Szerb gépfegyver zaj is hallatszik.”

A Leitha (a későbbi Lajta) monitor
(leitha.hu - http://leitha.hu/view.php?clabel=lajta_leitha_tortenete)

Felhasznált irodalom:

Doromby                                Doromby József: A volt cs. És kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve. Budapest, 1936. 

Galántai                                   Galántai József: Az I. világháború. Budapest, 2000.

Hajdu-Pollmann                       Hajdu Tibor-Pollmann Ferenc: A régi Magyarország utolsó háborúja 1914-1918. Budapest, 2014.

MEV                                       Magyarország az első világháborúban. Lexikon A-Zs. Főszerk.: Szijj Jolán. Budapest, 2000.

ÖULK I.                                 Österreich-Ungarns letzter Krieg 1914-1918. Wien, 1931.

A világháború IV.                     A világháború 1914-1918. IV. kötet. Budapest, 1929.

A világháború V.                      A világháború 1914-1918. V. kötet. Budapest, 1932.

Jegyzetek:

---

[1] Azonosítatlan személy.

[2] Október 1-től a Krauss-féle kombinált hadtest ismételt utasítást kapott a szerbek elleni támadás megújítására. Noha a hadtestparancsnok jelezte, hogy ennek semmi értelme (a 29. hadosztály eredeti 17 ezres állománya eddigre 6500 emberre esett le, tisztekből pedig krónikus hiány mutatkozott). A félszívvel végrehajtott kisebb akciók nem jártak komoly eredménnyel. Lásd: A világháború V. p. 230-236.

[3] Az ellentmondó parancsok talán a hadtestparancsnokság és a hadseregparancsnokság ellentétéről árulkodik, mivel ez utóbbi Krauss szándéka ellenére folyamatosan támadást parancsolt, míg utóbbi szerint erre egységei már képtelenek voltak. Ráadásul ekkoriban lőszerhiány is kezdett mutatkozni. Lásd: Uo..

[4] Aligha véletlen, hogy az őrmesteri kinevezés együtt járt az ordonáncok csapatokhoz való visszahelyezésével, különösen, mivel tudjuk, hogy tisztekből és tiszthelyettesekből már nagy hiány volt az élvonalban álló egységeknél. Hősünk parancsnokságon való szolgálata ezzel véget ért, ismét a harcmezőre került.

[5] Az I. világháború egyben nagy propagandaháború is volt (amelyet aztán a Központi hatalmak a mai napig hatóan elveszetett), melyben egyik fél sem riadt vissza a másik fél sározásától, barbárnak való lefestésétől.

[6] Talán a 4. honvéd huszárezredből lehettek, amelynek Szabadkán volt a toborzóközpontja.

[7] A XIII. Alfonz spanyol királyról elnevezett, békében Péterváradon állomásozó 38. „magyar ”k.u.k. gyalogezredről van szó, amely a szerb fronton maradó ½ 7. gyaloghadosztályhoz tartozott (14. dandár). Legénységét Kecskemét központtal toborozta, így szinte teljesen magyar nemzetiségű volt. Történetükről: Doromby József: A volt cs. és kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve. Budapest, 1936. Az emlékkönyv nem ír semmit erről az áltámadásról.

[8] Az 58. k.u.k. gyalogdandárt (benne a 94. gyalogezreddel) a 107. népfölkelő dandár váltotta fel állásaiban. Azonban a felváltott egységnek nem pihenést szántak, hanem az 5. hadsereg utasításainak megfelelően az egész 29. hadosztálynak a 14. dandárral (7. h.o.) együtt támadnia kellett egy másik frontszakaszon pár nap múlva. Az akció azonban belefulladt az esőbe és sárba, s nem sikerült eredményt elérnie.

[9] A magyar királyi 107. népfölkelő gyalogdandár mozgósítási központja Nagyvárad volt, parancsnoka a későbbi jeles hadtörténész, Bánlaky József vezérőrnagy. Az alakulat a Monarchia harmadvonalbeli seregtestei közé tartozott, messze nem volt egyenrangú kiképzettség és tisztek terén az 58. dandárral, amely békeidőben is fennállt. A dandárról, és parancsnokáról: http://nagyhaboru.blog.hu/2014/03/05/oroszlan_karddal_es_ludtollal Letöltve: 2015. január 2. 

[10] Sevarice, település Pricinovic és Drenovac között félúton.

[11] Őrmesterként naplóírónk nem kaphatott volna tiszti ellátmányt, később visszatérő szőrösszívű felettese meg is szünteti eme kiváltságot. Teljes joggal. Talán eddig azért kaphatott tiszti ellátmányt, mert ő vezette a zugot.

[12] A fontos belga város 1914. október 10-én került német kézre, kétheti ostrom után. Az ostromban jelentős szerepet játszott a németeknek kölcsönbe adott osztrák-magyar nehéztüzérségi mozsarak.

[13] A 29. hadosztálynak 2 tábori ágyús és 1 tábori tarackos üteget rendeltek alá az októberi harcok során.

[14] Krauss hadtestparancsnok október 10-én rendelte el, hogy a 29. hadosztály és a 14. gyalogdandár úgynevezett műszaki támadást hajtson végre a szerb állások ellen Drenovactól Szabács irányába. Ez azt jelentette, hogy cikk-cakk alakban közelítőárkokat ástak a katonák a szerb állások felé, így fedezve közelítsék meg azokat mintegy 100-200 lépésre, és onnan rohanják meg a szerbeket. Lásd: A világháború V., p. 236-238.; Doromby, p.51.

[15] Potiorek egységeinek október 27-től kezdve sikerült lassanként előrenyomulniuk (VIII. hadtest), mire a szerb erők megkezdték visszavonulásukat a térségben. A 14. dandárral és a 29. hadosztállyal szemben álló szerbek 31-én hagyták el állásaikat, visszavonulva Szabács irányába. Ugyanakkor a Szabács felé vonuló dandároknak később meg kellett küzdeniük a heves ellenállással, mert a várost nem ürítette ki az ellenség. Krauss a 29. hadosztálynak megparancsolta, hogy ha lehetséges, akkor harc nélkül foglalja el a várost. Lásd: Hajdu-Pollmann, p.87-89.; A világháború V., p. 249.

[16] Szerbül: Macva, a középkori magyar bánságból, Macsóból eredő nevén. Itt nem a ma meglévő szerb közigazgatási egységet kell rajta érteni, hanem a Drina-Száva háromszöget jelentő földrajzi térséget. 

Egy napló a szerb frontról, 1914 - 3. rész

Ismeretlen magyar naplóírónk kalandjai Karácsony után is folytatódnak, íme a 3. rész, amely a szerbek szerémségi akciója, majd az osztrák-magyar erők második támadása során átélt eseményeket örökíti meg.

Oscar Potiorek táborszernagy, a monarchia balkáni frontjának fővezére (Wikipedia).

„[Szeptember]

6. Vasárnap. Ma tábori mise lesz. De mi a szolgálat miatt nem mehetünk meghallgatni. Pedig szeretnék templomba menni. Öcsémnek nem tart soká a vakáció. 20-ika körül megkezdődik az előadás.

  Na! Vége a nyugalomnak. Alarm volt. Valami kis dolog volt, amely a megijedt nép száján nagyra nőt, s rémhírré lett.[1] A szerbek ágyúzták Mitrovicát, egy része ég, valami szerb csapat átjött a Száván.[2] A lakosság a tanyákból rémülten menekül a városba [=Rumába]. Erre jött az Alarm. Az ezred Mitrovicába ment, de az én cúgom [=szakaszom] itt maradt, hogy fedezetül szolgáljon a kocsibeszerző rendőrségnek. A községházba mentünk. A jegyzőféle ember szobájába mentem a hadnagy meghívására, ott ebédeltem közöttük. Azután hatan elmentünk kocsikat szerezni a trén számára egy rendőrrel. Egész délután jártuk a várost egy kocsin, amely[nek] gazdája be volt rúgva. Nekem adják a kocsikat. Sok helyen a kocsi még van, de csak nő van otthon s gyerekei. Ő nem tudja a kocsit hajtani, s gyerekeket itt hagyni.

7. Hétfő. Este idáig fenn voltam a polgármesterrel s mérnökkel, ki magyarul is tud. Zombori ember. Mindketten be voltak csípve, s sokat összebeszéltek. Nehezen 11 felé hazamentek, s én lefeküdtem. Hadnagyom össze-vissza szaladgált, később ő is lefeküdt. 4-kor felkeltünk. Fogoly szerbeket hoztak a csatatérről.[3] Jarak és Mitrovica között átjöttek elég sokan. A 74-esek támadták meg, sokan elestek. De vissza lettek szorítva. Rengeteget fogtak el, tiszteket is. Ide-oda mentem, köszöntöttek bennünket. Fáj a fejem is bele.

  Estefelé megint más helyre mentünk. A Hauptwachéhoz közel. Majd egy udvarba bementünk. Éjfélkor felkeltettek a Divisiokommando [hadosztályparancsnokság] rendelkezésére fog állni 3 csapatunk. Jelentéseket kell majd kocsin továbbítani. Sokáig vártunk a kocsiban, majd a Div.-hoz[4] hajtottunk, de onnan hazaküldtek. Lefeküdtem, fene hideg volt. A bal lábam fázott gonoszul.

8. Kedd. 5-kor felkeltem. Hideg volt. 7-kor megittam 2 kávét. Amint a Nap fenn van, kezd jó meleg lenni. Ágyúdörgést hallani. Állítólag 10000 fogoly van. A tegnapi harcokban[5] állítólag Löfler megsebesült, Peternovich halott.[6] Lehet, hogy ma elmegyünk innen. Egész délután a szemben lévő vendéglőben voltam, megittam vagy 5 kávét. Majd hazamentem, majd megint visszamentem. Néztem a nagy járást-kelést. Egy csomó kocsi jött tele szerb puskákkal. Lirzával[7] s a szekerekkel nagyszerű képen levettek bennünket [=azaz lefotózták]. Nem tudom, látom-e a képet. Lirza óriási dolgokat beszélt el. Az ő kis lován lovagoltam is. Nagyszerű így a Dinst[=szolgálat]. Lehet, hogy holnap elmegyünk. Nem baj, mert pénzem fogytán van. Egynek kölcsönöztem 5 koronát, s most megsebesült. Láttam szerb ágyúkat.[8] Nézegettem a szerkezetét. Francia gyártmány. Sok fogoly tiszt volt a szálloda termeiben.

  Este más csapat jött helyünkre. Mi sokáig feküdtünk az utcán. Fáztunk a hideg éjben. Majd később a város végére mentünk, s ott egy út hosszában állást foglaltunk, s ástunk Deckungot [=fedezéket]. Itt az ellenség.[9]

9. [szerda] Kissé aludtam, majd ismét ástam. Mikor kész lettem, lefeküdtem s délig aludtam a tüzes napon. Akkor bementünk a városba, az utcákon lefeküdtünk megint, ott kaptuk a menázsit. Majd egy szállásra mentünk. Ott elhelyezkedtünk. Kissé még fenn voltam, majd lefeküdtem.

10. [csütörtök] Fél 5-kor keltünk fel. Nem tudom, mit fogunk csinálni. Csak ne menjünk. Rettenetes menni. Fél 9-ig vártunk az ezredre. Azután elmentünk. 12 óráig mentünk, 12 km a meleg porban. Mint a négerek, úgy néztünk ki. S fáradtak voltunk. Ekkor egy faluba értünk. Kissé pihentünk, s ½ 5-kor tovább mentünk. 7 km-t mentünk, míg egy faluba érkeztünk. Már este volt. Az utcán megálltunk, s a csapatok ott éjjeleztek.[10] Én mint ordonánc az ezredhez [=ezredparancsnoksághoz] mentem. Ott voltak már az önkéntesek is. Legalább nem a ronda bakák között vagyok. Szalma fekvőhelyet készítettünk, s lefeküdtünk.

11. Péntek. Eléggé jól aludtam. Jó kávét is kaptam. Az ellenség itt van valahol. Tegnap benn voltak a faluban, s 7 katonát lelőttek. Most várjuk, mi lesz. Délig csend volt, 2 óra körül azután lövöldözést hallottunk. Az ezred mozgósítva lett, s részben rajvonalba átment. Egy Baon [=zászlóalj] itt maradt. Azután gránátok s srapnelek röpködtek a faluba.[11] A tüzelés egész estig tartott. A lövegek felgyújtottak számos házat, amelyek az éjben égtek. Majd jött egy Patr[ol]. [=járőr], amelyet én a generálishoz[12] vezettem, mert huszárhadnagy volt, és nem tudott németül.

  Végre 10 felé az árokba hordott szalmán lefeküdtem. A falu neve Golubinci. Az ellenség erős lehet.

12. Szombat. Fél 5-kor keltem fel kávét inni. Ordonánc vagyok az ezrednél [azaz az ezredparancsnokságon]. Sokkal jobb, mint az ezrednél [azaz a katonák közt], habár elég sokat kell szaladni. Délig kellemesen telt el az idő, amennyiben az árokban a szalmán feküdtünk, ettünk és s élveztünk. 3/4 1-kor azonban elmentünk. Irány Simonovci.[13] Cirka 1 órai menetelés után a vorpatrol [=felderítő járőr, előőrs] ellenségre talált. Az úton láttam halott szerbeket, s egyet a mieinkből. Ebből általános véres csata fejlődött ki. Minden oldalról felvonultak a csapatok.[14] Az ágyúk dörögtek közelben s távolban. A srapnelek csak úgy csapkodtak a közelünkben. Mint ordonánc az ezred[törzs]nél voltam, de ott is csak srapnelek s fegyvergolyók elértek. Egyik önkéntes ordonáncot el is találták /Müller/. Engem egy srapnelgolyó a Diensttasche-mon [szolgálati táska], nem volt elég erős. Eletettem a golyót. A rettenetes csata egész késő estig tartott. A horizonton elől, jobbra, balra nagy tüzek voltak. Itt-ott felvillant egy-egy fény, amelyet ágyúdörej követett, s nemsokára ment a levegőben, s egy fénypont jelezte a robbanás helyét. Messze egy nagy tűz előtt ellenséges csapat menetelt, szabad szemmel is jól láttuk. Ágyúink lövöldözték. Az eső egész délután esett. Estefelé ömlött. Erre azután egy est következett, amelyet nem felejtek el. Ugyanis a ruhám csuromvizes lett. Az éjben pedig ott álltunk, s az ezredes után mászkáltunk bokáig érő sárban. A cipő a sártól rém nehéz lett. Az eső esett. A torniszterem nyomott. S rettenetesen fáztam. Még így soha életemben nem fáztam. Végre ledőltem a sárba, s kissé elaludtam. Majd a hidegtől felkeltem, álltam megmeredezett tagokkal, míg megint ledőltem. Amellett nagy zavar volt. A Brigade Stab [=dandárparancsnokság] ott volt. Generális, adjutánsok, pionírek, telephonisták. Mind a sárban kódorogtunk, hogy melegedjünk. Végre azután virradni kezdett. A nap azonban nem sütött erősen, mert még borús volt, s ruháink nem száradtak. Majd védekező állásban helyezkedtünk el. Én is Deckungot ástam.

13. Vasárnap. Íme, ismét vasárnap. Vajon mi fog történni? Reggel ástam. Csapatok előtűnnek a Deckungból. Még eddig csend van.[15] 1-kor tovább mentünk, s 5-kor Simanovciba értünk. Az eső rettenetesen esett. Itt aludtunk. Mi ordonáncok is a szobába jutottunk, ahol az ezredes aludt. Reggel 1-kor egy jelentést kellett a Baonhoz beosztott Batterie-nak [=tüzérségi üteghez] vinni az éjjeli nagy eső, nagy sár között.

14. Hétfő. 7-kor elmentünk. Mentünk, hol sárban, hol mezőn. Itt csak a szerb Deckungok voltak láthatóak. Repülőgép-jelentések szerint mind átmentek a Száván.[16] Még eddig nem is találtunk ellenállásra. Karlovicinon[17] [helyesen: Karlovcicon] átmentünk, s B-be[18]11 órakor megérkeztünk. Kissé hűvös szél volt. A napon feküdtünk s lustálkodtunk. Így telt el az idő ½ 5-ig. Akkor jött a Brig[ade]. Adj[utant].,[19] s mondotta, hogy az ellenség egész visszament a Száván. A repülőgépek is megjelentek. Egy egész alacsonyan ment el fejünk felett. Impozáns látvány. Azután visszafelé mentünk, Mihájlovciba [= helyesen: Mihaljevci].[20] Itt az iskolában a tantermekben helyezkedtünk el. Zavartalanul aludtunk.

15. Kedd. Az egész nap lustálkodásban s küldözgetésekben telt el. Újságot is kaptam hazulról. Mihajlovciban voltunk.

16. Szerda. Reggel 6-kor elmentünk innen. Egész ½ 3-ig mentünk. Nagyon fáradt voltam. Jarakba értünk, amely egész le van égve saját csapataink által, mert a szerbek üdvözölve fogadták. ½ 6-kor átmentünk a Száván ismét.[21] Másodszor éppen egy hónappal későbben. Csak komitácsik[22] lövöldöztek, s pionírokat sebesítettek meg. Vajon visszatérek-e újra? Isten segítsen!

17. [csütörtök] Korán reggeltől késő estig tartott a csata egy faluért.[23] A golyók süvítettek el mellettünk, s egy ordonáncot meg is sebesítettek. Rettenetes sokat kellett szaladgálni, a generalt [=tábornokot] keresni. Csak este kaptunk enni. Este 9-kor felkeltettek, s keresni kellett a generálist. Sokáig nem találtuk, mert rossz irányba mondották, hogy van. Mire visszajöttem, valaki ellopta a matracomat. Egész éjjel fáztam. Drenovác a falu.

                                                                                                      

 18. [péntek] Oberstleutnant K. beteg lett.[24] Megint más ezredesünk lesz. Major [őrnagy] Greger. Az utolsó őrnagy. Ellenséges lövöldözések hallhatóak. Mi egy út mellett Deckungban vagyunk a Stabbal [=ezredparancsnoksággal]. Monitorokkal is lövöldöznek Szabács felé.[25] Jobb oldalról is erős tüzelés hallatszik. Rettenetes meleg van. Éjjel meg hideg. Hírek vannak, hogy a semleges államok 14 napon belül békét akarnak, ellenkező esetben ők is ellenünk jönnek.[26] Mi is már tönkre vagyunk téve. Fáradtak vagyunk. Ordonáncoknak sokat kell szaladgálniuk. Ennek már vége lenne. Délután 3-kor azután tovább meneteltünk. Műveletlen mocsaras terület. Az utak rosszak. Majd az eső is esni kezdett, s egész nap esett. Egy falut végre találtunk. Vagyis e falu ellen mentünk, de nem tudtuk, hol van.[27] Végre megleltük. Az eső esett, s sárban s sötétségben mászkáltunk a hosszú utcán. Nagy nehezen azután az őrnaggyal egy házba bementünk, amely már fel volt dúlva. Itt egy szobában elhelyezkedtünk, s be is fűtöttünk. Majd vacsora után lefeküdtem.

19. Szombat. Reggel 5-kor felkeltünk. Az ellenség követése folytatódik.[28] A helységben, amelynek Pricsinovics a neve, maradtunk. Csapatok jönnek-mennek. 11 óra felé lövöldözés kezdődött meg. A mieink jól el vannak sáncolva. Tittelbachhoz[29] kellett egy jelentést, s ¾ órát mentem a Deckungok mellett. Mondták, hogy fedezzem magam. Végre elértem Tittelbachhoz. Visszafelé a mezőn mentem keresztül, akkor 3 lövést adott le rám egy szerb. Hála a jó Istennek nem talált el, 2 a fülem mellett ment el. Végre megint visszaértem. A lövöldözések akkor általánosan tartottak. Többször kellett még szaladgálni, de nem oly messzire. Estefelé esni kezdett. A lövöldözés oly nagy volt mindkét részről, hogy az ember egymás szavát nem értette. Még ilyen csatában nem voltam. Az ágyúk rémségesen dörögtek. A golyók a házak felett mentek. Magasan lőnek a szerbek. Az eső folytonosan esett, s a lövöldözés tartott még éjjel is folytonosan, szünet egy percig sem volt. Én egy ház mögött, félig-meddig aludtam. Majd, amikor virradni kezdett, bementem ide a házba.[30]

20. Vasárnap. A lövöldözés tart szüntelenül. Majd a gránátok miatt egy másik házba mentünk. Még éjjeli csata nem volt eddig, csak most. Az eső végre délelőtt elállt. Majd megint kezdődik a zsibaj. Ilyen csatát, mely ilyen sokáig tart, nem éltem. A sebesülteteket ide szállították. Na, láttam eleget. A halottak az udvarban feküdtek, döglött lovak. Véres alakok. Borzalmas látvány. A lövöldözés meg időnként megindul, nő, majd felhagy. Éjjel a setétben egy kocsi patront [=lőszert] kellett a zászlóaljhoz vinnem. A sötétségben csak vaktában mentem, s szemem éppen ott állt meg, ahol kellett. Majd össze-vissza szaladgáltam a Baonkmdtnál [=zászlóaljparancsnokságnál]. A Komp.nál [századnál] embereket kellett felkeltenem, hogy a patront a rajvonalba vigyék. Azok a setétben elmentek. Újra vissza! Szaladgálni az erdőben. Itt-ott gyanús zajt hallottam. Majd az úton álltam meg. Emberek jönnek. Végre elindultam. 4-5 óráig tartott. Nem aludhattam semmit. Reggel 5-kor felkelni.[31]

21. [hétfő] Reggel végre megjöttek a Fahrküchék [mozgókonyhák]. Enni is van. A Nap is kellemesen süt, csak sár van. Támadás van megparancsolva, délben.[32] Sebesülteket szállítanak előttem. Rémséges. Miért is van háború? Lőjük egymást minden nagyobb cél nélkül. A szerbek fákról lőnek, ha fényt látnak, vagy embert. Az eső megint esik. De máskülönben elég meleg van ma. Ma jöttek délután új kadettok, egy lieutenant [=hadnagy] s feldwebel [=őrmester], önkéntesek. Szép ruhájukban, kesztyű, stb. Szegények! No, majd megkóstolják az életet! A srapnelek elől bujkáltak. Kivezettem [őket] 3 után a zászlóaljhoz. Este megint megkezdődött a lövöldözés.

1909M Fahrküche avagy mozgókonyha, amellyel a közös hadsereg katonáinak
élelmezése zajlott (Fotó: www.cskir.extra.hu)

22. [kedd] Kellemesen aludtam este egy szobában. Enni is jobban kaptunk. Amint mondják, egy parlamenter jött át, 10 napi fegyverszünetet kért.[33] Nem tudom, igaz-e? Az eső délfelé felhagyott, de nagy sár van. Leveleim a Komp.kommandonál [=századparancsnokság], de nem tudom megkapni.

23. [szerda] Az egész nap a szokásos módon telt el. A golyók hébe-hóba elsüvítettek mellettünk. A leveleimet ma megkaptam. Este közelünkbe nehézágyú gránátjai ütöttek be. Már messziről lehetett hallani, hogy jön, majd az udvarban lecsapott.

24. [csütörtök] E napon is épp úgy lebzseltük el az időt, mint máskor. Ide-oda lógtunk, egyszer künn voltam Wache-nak [=őrszemnek]. Este a gránátok s srapnelek zöme a mi udvarunkban potyogtak le, közvetlen közelünkben. A mellettünk levő házakba becsapott, méteres gödröt vágva a nyomán. A srapnel golyók vihogtak. Mi mindig vártuk, hogy a mi szobánkba fog pottyanni, hallottuk, mint közelgett, merre, hova csap le. Egy kis szünet, majd durranás, mellettünk csapot le. Téglák, ablaküveg csörömpölt. Majd nevetünk egymáson s viccelünk.[34]

25. [péntek] Egyik nap megy a másik után. Szomorú, borús szeptemberi napok. A Nap csak néha bújik ki a felhők mögül. Mi benn fekszünk egy szobában, újságot olvasunk, vagy eszünk. Néha el-elmegy egyikünk jelentéssel. A gránátok itt-ott csapkodnak le. De mindig a mi környékünkön. Gallylakásunk elől a Deckungokban, jól megcsinálva. Állítólag Potiorek hátulról szorítja őket, s mi itt várjuk őket.[35] Pricinovicban vagyunk. A templomot összelőtték. Már jó volna otthon, kellemes családi körben lenni.

Pricinovic temploma ma (wikipedia)

26. [szombat] Semmi nagy újság. Az idő épp oly szomorú, mint azelőtt, a lövegek [természetesen lövedékek a helyes] épp úgy csapkodnak le, mint azelőtt. Várunk, remélünk. Csak Karácsonyra szeretnék otthon lenni.

27. [vasárnap] Szomorú, borús idő. Katonák az udvart tisztogatják, vasárnap lévén. Még itt vagyunk. Meddig maradunk itt? Délután egy sebesült barátom csomagját bontottuk fel, s a benne lévő édességet az ordonáncok megették. A vasárnap ennyiben lett szebb a többinél. Este megint nagy ágyúzás volt. Megint egypár halott. A békét várjuk. Ez a cigányélet már kellemetlen. A húslevest már meguntuk.

28. [hétfő] Semmi új. Élünk, mint az állat. Igazán, már nem tudok mit írni. Az eszem is berozsdásodott. Egy tisztességes mondatot nem tudok kihozni. Gondolkodni nem tudok. Élek, mint egy állat. Estefelé valami készülőben van. A konyháknak korán éjjel el kell menni vissza a faluba. Valószínűleg támadunk.[36]

29. [kedd] Tényleg támadtunk.[37] Kissé előre is mentünk,[38] de nagy veszteségünk van. Srotmann is halott.[39] Rettenetes. Semmi előnyt nem nyerünk, sok vérbe kerül minden előnyomulásunk. Ma ti, holnap mi. Miért nem szünetel már a háború? Vér folyik, szeretteink pusztulnak, s miért? Kapzsiság, büszkeség miatt indult meg a háború, de nem a mi részünkről. Este kevés nyugtunk volt, ide-oda szalasztottak minket. Osmann rettenetes ideges volt.[40]

30. [szerda] Hála Istennek szép idő van, de nagy a sár. Hangulatunk nyomott a sok halott és sebesültek miatt. Srotmannt eltemettük, szép keresztet csináltunk neki. Isten nyugosztalja! Mennyi halott! Már vége lehetne a háborúnak. Valakitől hallottuk, hogy Franciaországgal békekötés van kilátásban. Ha igaz lenne![41] Ma önkéntesi évünk utolsó napja.[42]

Folyt. köv.

Felhasznált irodalom:

Galántai                                   Galántai József: Az I. világháború. Budapest, 2000.

Hajdu-Pollmann                       Hajdú Tibor-Pollmann Ferenc: A régi Magyarország utolsó háborúja 1914-1918. Budapest, 2014.

MEV                                       Magyarország az első világháborúban. Lexikon A-Zs. Főszerk.: Szijj Jolán. Budapest, 2000.

ÖULK I.                                 Österreich-Ungarns letzter Krieg 1914-1918. Wien, 1931.

A világháború IV.                     A világháború 1914-1918. IV. kötet. Budapest, 1929.

A világháború V.                      A világháború 1914-1918. V. kötet. Budapest, 1932.

Jegyzetek:

---

[1] Nem volt rémhír, 1914. szeptember 6-án a szerb csapatok támadást indítottak a Dunán átkelve a Szerémség elfoglalása céljából. A 29. hadosztály ekkor elvileg báró Lütgendorf altábornagy alá tartozott volna, ám augusztus 29-én a divízió megkapta új parancsnokát, Alfred Krausst (eddig ideiglenesen, mint láttuk, Zanantoni tüzérségi tábornok vezényelte), aki szintén altábornagy volt, ráadásul rangban idősebb volt Lütgendorfnál. A vezetési problémát (amely nem tett jót a Szerémség védelmének) azzal hidalták át, hogy a 29-eseket kivonták Lütgendrof csoportjából és közvetlenül a Drina partján állomásozó 5. hadsereg alá osztották be.

[2] Mialatt a szerb csapatok Mitrovicánál tüntettek és lőtték a várost, a I. Timok hadosztály megkezdte az átkelést hajókon Cevrntijánál (Mitrovica és Jarak között) a Száván. A szerbek délig 1 ezredet, 7 századot, 12 géppuskát és 3 ágyút juttattak át a folyó északi partjára, ám a hídverés kudarcot vallott, mert nem volt elegendő az összegyűjtött pontonok száma, és 25 méter hiányzott. Ez később oda vezetett, hogy az átkelő szerb csoport nem tud visszavonulni, és kénytelen lesz megadni magát. Lásd: A világháború V. p. 18-19

[3] A Mitrovica és Jarak közt szeptember 6-án átkelt szerb erőket a Krauss által Rumából Mitrovicába, majd onnan keletre küldött 94-es ezred, illetve a Jarakból nyugatra támadásba lendülő 74-es gyalogezred katonái gyorsan körbezárták (utóbbiak csaknem elérték a híd - nem is létező - északi szélét). A szerbek közt, látva, hogy visszavonulásra nincs esély, eluralkodott a pánik, tüzérségük saját csapataikba lőtt, majd belátva már az ellenállás hasztalanságát, megadták magukat. A szerbek 62 tisztet, 4800 katonát, valamint az északi partra áthozott összes felszerelésüket elvesztették. Krauss és Schön tábornokok kétségtelenül gyorsan és hatásosan reagáltak a támadásra és megfelelő ellenintézkedéseikkel gyors sikert értek el. Lásd: A világháború V. p. 19-20.

[4] Az említett hadosztályparancsnoksághoz.

[5] Az I. Timok hadosztály támadásával egy időben - ám jóval több sikerrel - a szerb I. hadsereg I. Duna hadosztálya sikeresen váltott partot Kölpénynél (Kupinovo), majd megkezdte hídfőállása kiterjesztését, elűzve a határbiztosítást végző másodvonalbeli népfelkelő egységeket. A szerb előrenyomulás a Szerémségben szeptember 11-ig folyt, amikor is a szerb hadvezetés elrendelte a visszavonulást.

[6] Azonosítatlan személyek, valószínűleg 94-es ezredbeli tisztekről lehet szó.

[7] Egyik katonatárs.

[8] Valószínűleg 75 mm-es gyorstüzelő Schneider-Creusot típusú lövegek lehettek, amely a szerb tüzérség gerincét alkotta. Ez meglehetősen modern és hatékony ágyúnak számított, amely már bizonyított a két Balkán-háborúban.

[9] Nem volt ott. A szerb hadosztályok a hídfőállásuk megerősítésén dolgoztak 8-án. Krauss tábornok a Jaraknál Szávába ömlő Kudos-patak/csatorna mentén, illetve Ruma keleti oldalán helyezte készenlétbe és védelmi állásba csapatait, hogy az esetleg település felé nyomuló ellenséget egyfelől megállítsa, másfelől oldalba kaphassa. A támadás elmaradása miatt, maga nyomult előre, s kisebb harcok árán megszállta Budjanovcit, Jaraktól keletre. A nehézségeit fokozta, hogy a 12. népfelkelő ezredet kénytelen volt visszavonni Rumába, mert a javarészt ruténokból álló (és nem élvonalbeli) egységben nem bízott. Lásd: A világháború V. p. 23.

[10] 1914. szeptember 9-én este Potiorek táborszernagy, a balkán-front főparancsnoka utasította az 5. hadsereg parancsnokságát, hogy Krauss altábornagynak adjon szabad kezet a Szerémség felszabadításához, melyet az megadott, sőt Krauss alá rendelte a 29. hadosztály mellett a 104. népfelkelő dandárt is, majd 10-én a Lütgendorf-csoporthoz tartozó ½ 7. hadosztály is az ő keze alá került. Ezen a napon a 29. hadosztályt a szerbek elleni offenzíva keretében Golubinci, Popinci és Pecsince (Pecinci) térségébe (mintegy 17-20 km-re kelet-délkeletre Rumától) tolta előre. Hősünk, mint később leírja Golubinciben éjszakázott. Lásd: A világháború V. p. 25-27.

[11] Szeptember 11-én a szerb Duna I. hadosztály egy ezrede indított támadást Golubinci irányába, de magát a falut nem érte el. Lásd: A világháború V. p. 27.

[12] Minden bizonnyal az 58. dandár parancsnokához Josef Poleschenskyhez.

[13] Helyesen: Simanovci. Település mintegy 10 kilométerre, délre Golubincitől. Szeptember 12-én a szerb parancsnokság elrendelte egyik hadosztályának kivonását a Szerémségből, ezzel tulajdonképpen megkezdte annak kiürítését. A 29. és 7. osztrák-magyar hadosztályokkal szemben harcban álló I. Duna hadosztályt reggelre virradóan elkezdte hátravonni, a lovas hadosztályának fedezete alatt. 10:45-re ez a visszavonulás Krauss számára is nyilvánvalóvá vált, így csapatainak előrenyomulást parancsolt. Így a 29. hadosztály Golubinciban lévő 58.dandára Simanovci felé indult.

[14] A 7. hadosztály az 58. dandár balján foglalt állást és sikeresen elfoglalta Vojkát (tekepülés Simanovcitól északkeletre, 6 km-re) 12-én. Az 58. dandár (29. h.o.) nem jutott el Simanovciba, fennakadt a település előtti szerb védelmen, míg a jobbszárnyat alkotó 57. dandárt (29. h.o.) szerb ellenlökés érte, így támadása egyáltalán nem nyert teret.

[15] Szeptember 13-ára Krauss szerb támadást várt, ám az elmaradt, s hamarosan levonta a következtetést, hogy az ellenség visszavonult. Gyakorlatilag a nap harc nélkül zajlott le, mivel az ellenség elszakadt az osztrák-magyar csapatoktól, s nem történt harcérintkezés. Krauss csak este rendelte el másnapra a visszavonuló szerbek üldözését, amely így időt nyert és kicsúszott a kezei közül. Lásd: A világháború V. p. 30.

[16] A szerb hadvezetés szeptember 13-án reggel a szerb I. hadsereg összes egységét a folyó déli partjára való visszatérésre utasította. Legutolsóként a Kölpényt (Kupinovot) 14-én hajnali 4 órakor kiürítő Obrenovac különítmény távozott. Lásd: U.o. A kiürítésre egyébként az osztrák-magyar balkáni főerők második Drina-menti támadása miatt vált égetően szükségessé.

[17] Karlovcic: Település a Szerémségben, Simanovcitól 6 km-re délnyugatra.

[18] Az 58. dandárnak 14-re Karlovcicon át a szerb hídfő, azaz Kölpény volt kitűzve célul, feltételezem, hogy a B-vel jelölt helység ezt jelenti.

[19] A dandárparancsnok mellé beosztott segédtiszt, adjutáns.

[20] Település Pecsince (Pecinci) és Karlovcic között az úton.

[21] Potiorek táborszernagy Krauss hadosztályát a Drina-menti második támadása során, mint a Drina alsó folyásánál támadó 5. hadsereg bal szárnyát kívánta alkalmazni (IX. 14, 459. hfk. Hdm. Sz.), mihelyt sikerül a Szerémséget megtisztítani. Ezért 14-e után, mikor ez utóbbi megtörtént, Krauss a 29. hadosztályt Jarakra indította, hogy a Száván átkelve eleget tegyen a parancsnak. A hadosztály 58. dandárja (74. k.u.k. gyalogezred. 3 zászlóalja, 94. k.u.k. gyalogezred 4 zászlóalja) 16-án 16 órakor kezdte meg a folyón való átkelést, melyet 18 órakor az 57. dandár (42. k.u.k. gyalogezred 3 zászlóalja, 92. k.u.k. gyalogezred 3 zászlóalja, 1 egészségügyi osztály) követett. Az átkelést szerbek nem zavarták, de a csapatok aznap nem nyomultak előre, csupán a hídfőt biztosították. Lásd: A világháború V. p. 115-116.

[22] Eredetileg a szerb népfelkelő szabadcsapatokat hívták így, de mivel a szerbek – állításuk szerint – nem tudták a 3. vonalbeli csapataikat egyenruhával ellátni, így a császári és királyi katonák azokat is gyakran így hívták és így is kezelték. A korabeli hadijog (ahogy a mai sem) nem engedte meg az egyenruha nélküli harcot, az így küzdőkre nem vonatkoztak a hadifoglyokra vonatkozó nemzetközi egyezmények. Emiatt előfordult, hogy szerb katonákat, mint komitácsikat kivégeztek fogságba esésük esetén. Mindkét álláspont érthető volt, ugyanakkor hozzájárult a Balkán-hadszíntéren előforduló kegyetlenkedésekhez.

[23] A falu Drenovac volt, amelyet eredetileg az 57. dandárnak kellett volna elfoglalnia, de Krauss kénytelen volt odarendelni az 58. dandárt is a heves szerb ellenállás miatt (sőt később az eltévedt 14. gyalogdandár is ide érkezett). Az egy helyre irányított túl sok csapat nem tett jót a harcoknak, inkább csak a veszteséget növelte, nem az eredményt. Drenovacot a szerb foglyok vallomása alapján 1 zászlóalj gyalogság, egy lovasezred és egy tüzérüteg védte a 3 gyalogdandárral (kb. 5-6 gyalogezrednyi erővel) szemben. Lásd: A világháború V. p. 116.

[24] Sajnos nem áll rendelkezésemre olyan forrásanyag, amely elárulna, ki pontosan ez az alezredes.

[25] A Száván való átkelést, valamint a folyó mentén zajló harcokat a dunai flottilla monitorjai is támogatták. 

[26] Kacsa. Nem volt ilyen ultimátum.

[27] Pricinovicról van szó, Drenovactól 8-9 kilométerre délnyugatra.

[28] Krauss tábornok szeptember 19-re az alárendelt csapatoknak előrenyomulást parancsolt „az ellenség visszavonulási vonalai ellen.” Ez egyben jelzi, hogy naplóírónk itt valóban az ezredparancsnokságnál dolgozott, hiszen ugyanezt írja le gyakorlatilag, vagyis belelátott a hadműveletek vezetésébe, mint ordonánc. Lásd: A világháború V. p. 117.

[29] Valószínűleg Tittelbach Ferencről van szó, aki később a 94. gyalogezred őrnagyaként a vaskorona rend 3. osztályát kapta 1915-ben. Lásd: Pesti Hírlap, 1915. június. 10. p. 14. Tittelbach 1915. februárjában még százados volt. Ekkor valószínűleg a 94. gyalogezred egyik zászlóalját irányíthatta, talán századosi rangban.

[30] Ezen a napon szerb támadás érte a Pricinovicon állomásozó 58. dandárt, mire a Schön-csoport (57. k.u.k. gyalogdandár, 14. k.u.k. gyalogdandár) ennek támogatására indult. A harcok késő estig folytak, nagy intenzitással. Később egy álhír is elterjedt, mely szerint a szerbek benyomultak a faluba, de valójában az a monarchia csapatainak kezén maradt. Lásd: A világháború V. p. 117. 

[31] A 94. gyalogezredet foglalkoztató 58. dandár 20a-ra már olyan állapotba került az egy hete zajló menetelések és harcok miatt, hogy a parancsnokság jelentése szerint „előrenyomulásra képtelen.” Mindemellett állásait képes volt megtartani. A falu ellen még 20-án éjjel is 5 támadás indult, amelyeket azonban a császári és királyi egységek visszavertek. Lásd: U.o.

[32] A hadtestparancsnokság (A Krauss tábornok vezette kombinált hadtest, amely a 29. hadosztályból, és a később alárendelt erőkből állt) az 5. hadsereg utasítására szeptember 21-re az 58. gyalogdandárnak a Pricinovictól délre 4-5 kilométerre levő Tabanovic elfoglalását tűzte ki célul. A már nagyon leharcolt alakulatoktól irreális volt, sok egység (benne az 58. dandár) állománya a felére apadt, tisztikara pedig szinte megszűnt. Mint láthattuk a 94. gyalogezred is csupán egy őrnaggyal rendelkezett, a papíron szükséges 1 ezredes, 1 alezredes és 4 őrnagy helyett. Lásd: A világháború V. p. 118-119.

[33] A hírnek nem volt valóságalapja.

[34] Szeptember 23-24-én Krauss nem tudott támadni, kimerült csapataira és az erősödő szerb ellenállásra hivatkozva, noha Potiorek offenzívát sürgetett. Krauss a Szerémség-Bánát védelmére hátramaradt erőktől kért erősítést, amely azonban csak innen-onnan összekapart egységek kusza halmaza volt többnyire. Végül a25. menetezredet és az 1. népfelkelő ezredet rendelte ki Potiorek a támadás megújításához. Lásd: A világháború V. p. 120-121.

[35] Potiorek támadása a Drina mentén éppenséggel elakadt, ezért követelt Krausstól támadást, hogy a hátukban veszélyeztetett szerbek ellen könnyebben érjen el sikert. Kraussnak Potiorek szerint Zavalakát kellett volna elérnie 3 nap alatt (60 km), holott valóságban egy hét alatt is csak 10 km-re jutottak el, úgy hogy ezt a távolságot is már a második napon megtették, majd gyakorlatilag egy métert sem. Potiorek második offenzívájára: Hajdú-Pollmann, p. 84-87., Galántai, p. 207., A világháború V. p. 160-161.

[36] Potiorek táborszernagy, hogy kifulladt támadását újból lendületbe hozza, a Karuss-féle hadtest támogatására egy új Száván való átkelést rendelt el a Lütgendorf-féle szerémi-bánsági csoport számára Szabácsnál, a Krauss-szal szemben álló szerb erők hátába. Ennek az akciónak megsegítésére Kraussnak 28-án támadást indított Pricinovicból Tabanovicon keresztül Szabács irányába, hogy felvehesse az átkelő csapatokkal a kapcsolatot. Lásd: A világháború V. p. 212-213.

[37] A már említett támadást hősünkkel soraiban az 58. gyalogdandár kezdte meg szeptember 29-én 6:40-kor az eredetileg tervezett 5 óra helyett. Lásd :A világháború V. p. 224-225.

[38] A támadás 600-1000 méter után a szerb ellenállásban elakadt elegendő tüzérségi támogatás hiányában. Lásd: U.o. Végül a Szabácsnál tervezett átkelési kísérlet meg sem valósult, a szerb tüzérség ennek sikerességét túl kockázatossá tette. 

[39] Nem tudom, kicsoda. Valószínűleg egy bajtárs.

[40] Nem tudok másra gondolni, hogy Fritz Osmannról van szó, aki később őrnagyként szolgált a 94. közös gyalogezredben, sőt ő írta meg egy társával Rudolf Thomas-szal az alakulat történetét: Das K.u.K. Infanterie-Regiment Nr. 94 im Weltkriege. Reichenberg, 1929. Sajnos, a naplóhoz oly jól használható mű nem áll rendelkezésemre, így eme gyanúm csak gyanú marad egyelőre.

[41] Természetesen nem volt az.

[42] E bejegyzés szerint névtelen hősünk az úgynevezett „egyéves” önkéntesek közé tartozott. Ezekről olvasható kis összefoglalás: Paál Gergely: A magyar királyi honvédség „egyéves” önkéntesei. Online: http://uni-nke.hu/downloads/bsz/bszemle2004/1/paal_gergely.pdf Letöltve: 2014. december 27. Ebből azt is megtudjuk naplóírónkról, hogy elmúlt 21 éves, és afféle altiszti és tisztiszolgai feladatokat kellett ellátni. Ezért lehetett anonymusunk is ordonánc a dandárparancsnokságnál.