CIA jelentések Győr-Moson-Sopron térségéről, 1. rész

A Hidegháború ugyan nem a kedvenc témáim egyike, sőt valószínűleg számomra a legkevésbé érdekes a történelemben, de ennek ellenére itt is talál az ember csemegéket. Mint mindig itt is a források érdekelnek leginkább, így nagy örömmel fogadtam, mikor kiderült, hogy az Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynökség, közismert nevén CIA 12 millió (igen, tizenkétmillió!) dokumentumot tett közzé honlapján, amely nem csak az UFO hívők számára lehet érdekes, hanem a történelem iránt fogékonyaknak is. Gyorsan kicsemegéztem néhány Győr-Moson-Sopron térségére vonatkozó jelentést, amelynek első csomagját most teszem közzé.

CIA-RDP82-00457R000300010012-8

Tájékoztató jelentés

Ország: Ausztria/Magyarország

Tárgy: Moszkva parancsa a szovjet csapatok ausztriai és magyarországi csökkentésére és elszállítására

Dátum: 1947. január 21.

1. Forrásunk állítja több korábban Magyarországon állomásozó szovjet orvostisztre hivatkozva, hogy Moszkva új titkos parancsot adott ki az Ausztriában és Magyarországon lévő Központi Hadseregcsoport összes egysége részére. A parancs, amely minden egységre vonatkozik, 1947. február 10-én lép érvénybe, és kimondja, hogy szervezeti beosztásban szereplő egyes egységek létszámát csökkentik, egyeseket deaktiválnak, míg másokat új állomáshelyre szállítanak át.

2. Sok orvostisztet gyűjtöttek össze Möblingnélⁱ a szovjet erők orvosi szolgálatainak ausztriai és magyarországi főhadiszállásán, hogy leszereljék és visszaszállítsák őket a Szovjetunióba. Például a 4. lovas század, 6 km-re Csornától, Sopron közelében csökkentette orvosi stábját 3 tisztről és két asszisztensről egy tisztre és egy asszisztensre.

3. A parancs értelmében, a politikai tisztekⁱⁱ tisztek számát lecsökkentették, vagy a posztot teljesen megszüntették az összes ausztriai és magyarországi ezredben.

4. Források jelentették, hogy a Kombinált lovas csoport általános főhadiszállása Csornán van.

5. Chernyak őrnagy jelentette, hogy ő az egyetlen megmaradt orvostiszt a Kremsnél lévő 328. dandárnál. A dandár típusa nem ismert.

CIA-RDP82-00457R001900780002-8

Tájékoztató jelentés

Ország: Magyarország

Dátum: 1948. október 14.

Tárgy: A Határőrség hadrendje

Kiértékeletlen kutatási információ képzett hírszerzési elemzők használatára

1. A következő volt a Határőr zászlóaljak elhelyezkedése 1948. júniusában:

1. zászlóalj: Sátoraljaújhely; mindhárom század főhadiszállása Sátoraljaújhelyen
2. zászlóalj: Putnok; mindhárom század főhadiszállása Putnokon
3. zászlóalj: Balassagyarmat; mindhárom század főhadiszállása Balassagyarmaton
4. zászlóalj: Tata; mindhárom század főhadiszállása Tatán
5. zászlóalj: Győr; mindhárom század főhadiszállása Győrött
6. zászlóalj: Csorna; mindhárom század főhadiszállása Csornán
7. zászlóalj: Csepreg; századparancsokságokkal Csepregen, Kőszegen és Szombathelyen
8. zászlóalj: Zalaegerszeg; a 22. század főhadiszállása Körmenden, a 23-24. századoké Szentgotthárdon
9. zászlóalj: Nagykanizsa; mindhárom századának főhadiszállása Nagynkanizsán
10. zászlóalj: Pécs
11. zászlóalj: Kiskunhalas
12. zászlóalj: Gyula
13. zászlóalj: Berettyóújfalu
14. zászlóalj: Kisvárda

CIA-RDP75-00149R000400410024-0

Tájékoztató jelentés

Ország: Magyarország

Tárgy: Hírek négy nyugat-magyarországi városból

Dátum: [19]51. augusztus

Oldalak száma: 2ⁱⁱⁱ

1. Sopron

Itt egy magyar lövész zászlóalj van a gyalogsági laktanyában, és egy három ütegből álló lovas tüzérségi csoport a tüzérségi laktanyában.

2. Győr

Kívülről a város normálisnak látszik. Az erős szovjet helyőrség ellenére csak kevés szovjet katona látható az utcákon. Csak a tisztek mutatkoznak gyakran a Korona és a Központi Kávéházban, ahol részeg orgiákat tartanak. Emellett nagyon sok magyar katona és rendőr van Győrben.

3. A gazdasági propaganda erős. Plakátokon javasolják a takarékoskodást a szénnel, üzemanyaggal és festékkel, és nem hiányoznak az emberek, akik maliciózus megjegyzéseket írnak ezekre a plakátokra. A nyersanyaghiány már érezhető. Az elmúlt évben szinte mindenből volt elég, és a boltok tele voltak mindenféle árucikkel, de idén a dolgok egészen máshogy mennek. A kirakatok még tele bemutatótermékekkel, de a boltok polcai üresen ásítoznak.

4. A szovjet konzulátus a Kisfaludy utca 4-ben található. Feje Sebremow. Ő az Ady Endre utcában lakik, az utcában, ahol más szovjet tisztek is élnek. Az N.W.D. parancsnokság^iv a Kossuth Lajos utca 11-ben van. Nem tűnik nagy létszámúnak, legfeljebb 18-20 fő lehet benne.

5. A szovjet gépesített lövész zászlóalj a Vadász laktanyában van,^v a Vadász és a Pápai utca sarkán. A katonák fekete vállapot viselnek vörös jelzésekkel. Az orosz tankok az Erzsébet-tér^vi közelében lévő sportpályán találhatóak, és 33 T-34-es jelenlétét jelentették Győrben. Az 5. határőr zászlóalj a törzsével és a központi századával a Teleki laktanyában^vii van elszállásolva. A Frigyes laktanya, amelynek egy új három emelet magas épülete van, egy gyalogos zászlóalj által van megszállva, aminek parancsnoka Falkus Dénes^viii őrnagy.

6. A győri repülőtér most már elkészült, de nem állomásoznak rajta gépek állandó jelleggel. A Budapest-Szombathely vonalon járó Maszovlet^ix gépek és szovjet futárgépek landolnak itt naponta. A Magyar Szabadságharcos Szövetség (Hungarian Partisan Alliance)^x rendkívül gyakran gyakorlatozik motoros vitorlázógépekkel (második szakasz). A tanulópilóták száma száz körül lehet, és tíz-tizenkét gép áll rendelkezésükre. Az oktatás vezetője Zoltán, az MSRE^xi korábbi oktatója, és főhadnagy pilóta.

7. A Győr körzeti toborzó parancsnokság az Apáca u. 15-ben van. A parancsnoka Bilnitzer Vilmos százados. A Magyar Rendőrség Kerületi Kapitánysága (Kerületi rendőrkapitányság) a Batthyány tér 25-ön van, ahol a szolgálati állomány is állomásozik (180-tól 200 ember). A rendőrség ereje Győrben legkevesebb 600 ember, nem számítva a nyomozókat. A Megyei Államvédelmi Hatóság (BAH authority) laktanyája az Apáca utcánál van. A parancsnok Glück Imre őrnagy. Szolgálati állománya egy 120 főből álló század. Az ÁVH városi hivatala a Gárdonyi utca 7-ben található, szolgálati állománya 30 ember körüli.

8. A Richards Richard Textil Művek termelésének csak 25%-át osztja ki a helyi szükségletekre, a többi megy a Szovjetunióba. Ezt az exportot gyapjúval ellentételezik, amit a ruhák és az ejtőernyőselyem ellenében szállítanak. A régi Ágyúgyár épületeiben lévő Győri Textilművek gyapjútermékeket készít a hadsereg szükségleteire. A Vagongyár (Waggon Factory) folyton folyvást tankokon dolgozik. Létrehoztak több szerelősort is. 1950 tavasza óta ágyúcsövek készülnek itt T-34-eshez, és itt készültek a 88-asok is. A nyers [acél]tömböket Diósgyőrből hozzák. Repülőgépmotorokat is készítenek itt.

9. Győr-szabadhegy

A laktanya tele szovjet katonákkal. Huszonegy T-34-es tank és kilenc 76.2 [mm-es] páncéltörő ágyú [állomásozik itt?]^xii A tankok 200-as sorozatszámot viselnek a tornyaikon.

10. Pápa

A korábbi ejtőernyős laktanyát szovjet pilóták és ejtőernyősök foglalták el (kék vállap, propeller jelzéssel). A parancsnokság az Esterházy-kastélyban van. A pápai repülőtéren kereszt alakú beton kifutópálya épült. Új laktanya található mintegy két kilométerre Pápától a Veszprémre tartó főúttól északra. A laktanyában magyar tüzérségi és tankcsapatok vannak elszállásolva. Néhány tank [található]^xiii a laktanya központjánál, azt gondoljuk, ezeket fegyveres kíséretként alkalmazzák. Ettől a laktanyától mintegy 500 méterre egy új épül, és már csaknem kész.

-vége-

CIA-RDP80-00810A007500650010-0

Tájékoztató jelentés

Ország: Magyarország

Dátum: 1955. július 29.

Tárgy: Hírek szovjet és magyar katonák közti összecsapásról

Oldalak száma: 1

Hírlik, hogy szovjet és magyar katonák között fegyveres összecsapás történt Győrben, Magyarországon valamikor 1955. júniusa folyamán. A szovjet katonák, akiket Ausztriából Magyarországra szállítottak, állítólag beléptek egy kaszárnyába, ahol éppen magyar katonáknak éppen ételt osztottak. Mikor a szovjetek élelmiszert követeltek, és a magyarokat félre akarták tolni, dulakodás támadt, és számos fegyver elsült.

CIA-RDP80T00246A033300170001-3

Tájékoztató jelentés

Titkos!

Ország: Magyarország

Téma: Szovjet és magyar katonák diszpozíciója Magyarországon

Dátum: 1957. március 21.

Oldalak száma: 1

Kiértékelése elvégezve. A tartalom értéke bizonytalan.

A következő információkat jelentették a szovjet és magyar katonákról az alábbi helyeken:

1. Magyar csapatok:

a. Mintegy 4000 vagy 5000 ember Győr mellett

b. Egy híradós különítmény Mosonnál

c. Egy tüzér különítmény mintegy 1000 emberrel Fertődnél

d. „Zöld galléros” ÁVH erők^xiv a Győr-Moson-Sopron térségben.

2. Szovjet csapatok:

a. Egy zászlóalj tüzérség és tank Győrben. Ezeket a csapatokat átszállítják Pápára

b. Öt T-34-es tank Sopronban.

[A csatolt változat, amelyről a fenti összegzés készülhetett:]

Magyarország

Katonai

Csapatok diszpozíciója

1. Magyar csapatok

Győr közelében 4000-5000 ember 3 gyalogos zászlóaljban és segédalakulataik.

Moson: Egy híradós különítmény.

Fertőd: Egy tüzérségi különítmény, mintegy 1000 ember.

2. A Győr-Moson-Sopron területén „Zöld galléros” ÁVH erők vannak szétszórva a körzetben. Ezek határőr erők, és a belügyminiszter parancsnoksága alá tartoznak.
3. Orosz csapatok

Győrben volt egy zászlóaljnyi tüzérség és tank. Ezek mind fekete vállapot hordtak vörös varrással a szélein. A páncélos és tüzérségi személyzet ugyanolyan színű vállapon viselte a megkülönböztető jelvényeit.

4. Ezeket a csapatokat Győrből Pápára küldték, ahol már volt egy dandár (4000-5000 ember).
5. Öt T-34-es tank állomásozik Sopronban.

CIA-RDP80T00246A036900180001-3

Tájékoztató jelentés

Ország: Magyarország

Tárgy: Azonosítatlan beton szerkezetek Magyarország nyugati határának közelében

Dátum: 1957. augusztus 30.

Kiértékelése elvégezve. A tartalom értéke bizonytalan.

A három oldalas jelentés azonosítatlan szerkezetekre vonatkozik Csorna és Farád települések között, az osztrák határ közelében, melyeket 1957 februárjában és márciusában építettek. A jelentés állítása szerint a helyi lakosság úgy hiszi, hogy a szerkezetet rakétakilövő állomásnak szánják. A jelentés tartalmaz két vázlatot, az egyik megmutatja a szerkezetek helyét és kapcsolódását a környező településekhez, a másik megmutatja a szerkezet kialakításának részleteit és méreteit.

Magyarország

Katonai

Azonosítatlan beton szerkezetek Magyarország nyugati határának közelében

1. Csorna és Farád települések között, közel az osztrák-magyar határhoz, három betonszerkezet épült 1957. február-márciusa során a csatolt 1-es vázlaton látható helyen, és a 2-es vázlaton ábrázolt alakban.
2. A betonszerkezet célja, hogy kibírja a 600 kg/cm² nyomást. Miután a szerkezet elkészült, azt földdel takarták be, és a területet ismét mezőgazdasági munkák alá vonták.
3. A helyi lakosság azt hiszi, hogy a szerkezet rakétakilövő állomás kialakítására szánják, de nincs bizonyíték arra vonatkozóan, miért vannak ezen a véleményen.

1. vázlat

2. vázlat

Jegyzetek:

i A jelentésben Noedling áll, ha nem tévedek, akkor ezen az alsó-ausztriai Mödling értendő, Bécstől délre.

ii A jelentésben pártszervező áll, alighanem a komisszárokra, politikai tisztekre gondolhatnak.

iiiJelentős rész innen cenzúrázva, azaz feketével kihúzva.

ivNincs feloldva, mit értenek alatta, talán a belbiztonságot (NKVD?), és egyelőre nincs ötletem.

vA győri pláza mellett álló Szent Imre út és Vasvári Pál utca szegletében álló egykori laktanyáról van szó, amely a 11-es győri Vadászoknak adott helyet az I. világháború előtt. Erről az alakulatról egyszer már írtam.

viA Bécsi kapu tér viselte az Erzsébet tér nevet. A közelében lévő sportpálya talán a Dózsa-pálya lehet.

viiA mai Győri Nemzeti Színház helyén egykor állt, s 1970 körül elbontott laktanyáról van szó.

viiiNem tudom azonosítani.

ixA Magyar-Szovjet Polgári Légiforgalmi Részvénytársaság, röviden Maszovlet 1946-tól indított járatokat távolabbi magyar nagyvárosokba. 1954-ben a magyar állam kivásárolta a szovjet részt, és létrejött belőle a Malév.

xA Partizánszövetségnek is nevezett MSZHSZ a kommunista párt által erősen támogatott félkatonai szövetség volt, lőtereket és repülőtereket is használtak kiképzéshez.

xiMűegyetemi Sportrepülő Egyesület.

xiiAz iratban kihúzták feketével a következő2-3 szót.

xiiiValami kényes adat itt is kihúzva.

xivKorábban a zöld jelvényes határőröket „zöld ÁVÓ”-nak nevezték, miután 1950-ben a Határőrséget az ÁVH alá rendelték, ezért hivatkozhat a jelentés a határőrségre, mint ÁVH erőre.

Amerikai hírszerzők Győrben, 1956 október 29-én

Az Egyesült Államokat természetesen érdekelte mi történik 1956 október 23-át követő napokban Magyarországon (annyira azért persze nem, hogy megkockáztasson egy beavatkozást), így az amerikai hírszerzés is megtett mindent, hogy hiteles információkat szerezzen. Október 29-én végül két bécsi székhelyű amerikai hírszerző (vagy tényleg csak utasok, akik aztán beszámoltak a tapasztaltakról?) bejutott Magyarországra. Ők először éppen Győrben tapasztalhatták meg a magyar lélek akkori állapotát.

Most az ő beszámolójukat olvashatjuk szabad fordításban, amely kicsit minket is visszavisz nagyapáink korába. A jelentés korábban titkosított volt, de mára feloldották. Az iratcsomót, melyben a jelentés olvasható a 66. Kémelhárító Hadtest Csoport (66^th Counter Intelligence Corps Group) készítette az INSCOM (Intelligence and Security Command, azaz Hírszerző és Biztonsági Parancsnokság) számára a magyar forradalomról. A kérdéses jelentés az akta 19-34. oldalain olvasható. Ebből most elsőként a Győrre vonatkozó részeket közlöm. Az akta megtalálható az amerikai védelmi minisztérium (Department of Defence) anyagai között.

Az amerikai 66. Kémelhárító Hadtest Csoport jelentése, 

1956. november 2.

Következik egy beszámoló két amerikai utazóról, akiknek sikerült bejutnia Budapestre hétfő este és akik visszatértek Ausztriába, átlépve a magyar határt Nickelsdorf és Hegyeshalom között 1956. október 30-án kedd este. Ők ezt mesélték nekünk:

„A következők történtek velünk, miután Bécsben meghallottuk a magyar forradalom hírét. Úgy hallottuk, hogy lehetséges magyarokkal beszélgetni Nickelsdorfnál, így odahajtottunk és többekkel beszélgettünk. Amit ott láttunk és hallottunk, az meglehetősen zavaros volt. Így úgy döntöttünk, hogy magunk járunk utána, hogyan és miként mennek a dolgok ott valójában. Október 27-én szombat délután sikerült engedélyt szereznünk, hogy az osztrák határátkelőhelytől a magyarig hajthassunk, és néhány percig beszélgettünk ott a magyar hazafiakkal, a Vöröskereszt dolgozóival, és a magyar nemzeti egyenruhás határőrökkel, akik piros-fehér-zöld karszalagot hordtak, de nem tudtunk átjutni Magyarországra. Ugyanekkor két konvojnyi újságírót és vöröskeresztest beengedtek, de minket nem. 28-án és 29-én újra megpróbáltuk, de ugyanaz történt. Érvényes magyar vízumra lett volna szükségünk, amelyet azonban Bécsben nem lehetett szerezni, mivel a magyar legátus zárva volt. Beszéltünk a Magyar Vöröskereszt különféle dolgozóival, akik ellátmányért jöttek. Segítségükkel nyomást gyakoroltunk az osztrák határőr tisztekre, végül engedélyt kaptunk a Nickelsdorfnál szolgálatban álló osztrák parancsnoktól, hogy áthajthassunk a magyar oldalon lévő sorompóhoz. Ahogy a sorompó felé közeledtünk, felemelték azt, hogy átengedjék a Magyar Vöröskereszt teherautóit. Ekkor egyszerűen áthajtottunk Magyarországba. Talán egyszerűen a zavarok miatt, de ebben a pillanatban senki sem volt a magyar oldalon, aki megállított volna minket.

A mai Danubius Hotel Rába, amely 1956-ban a Vörös Csillag nevet viselte
(fotó: http://www.danubiushotels.hu/)

Győrbe mentünk. Utunk során a magyar hazafiak hadseregének járőrei kétszer állítottak meg minket. Amerikaiként azonosítottuk magunkat, és ők hagyták, hogy továbbmenjünk. Győr mintegy 45 kilométerre van Hegyeshalomtól, amely 3 kilométerre fekszik Nickelsdorftól. Győrben hotel után kérdezősködve a barátságos tömeg a Vörös Csillag Szállodábaⁱ irányított minket. Azonnal embertömeg vett minket körül, akik aziránt érdeklődtek, hogy mi folyik odakint a nagyvilágban, vajon a „Szabad világban” tudnak-e a magyar eseményekről és mit gondol a „Szabad világ” lakossága arról. Számos ember azt kérdezte németül, franciául és angolul, hogy van-e valamilyen napilapunk a „Szabad világból”. Egy férfi kért tőlünk egy papírfecnit, miközben átment a hotel folyosójának másik sarkába, és a következő üzenetet írta nekünk angolul:

„Győrben három napja volt a forradalom, és az egész Kommunizmus halott. Ez a magyar történelem legjobb eseménye. Kérjük, olvassák el ezt az egész világban! ”

Habár a hotel zsúfolásig tele volt, mivel amerikaiak voltunk egy 4 ágyas szobát kaptunk. Néhány ember, akikkel a folyosón találkoztunk, feljött a szobánkba. Mi hoztunk magunkkal Bécsből ételt, sört és whiskeyt. Leültünk velük az asztalhoz és beszélgettünk. Az egyik legérdekesebb informátorunk korábban ügyvéd volt (a jogtudomány doktora), most egy farmon dolgozik.ⁱⁱ Az első kérdése az volt - mint mindig, valahányszor találkoztunk valakivel - „Mit tesz a Szabad világ és különösen Amerika, hogy segítsen nekünk?” Ez a férfi csak most érkezett Budapestről a 17 éves lányával. Azt mondta, hogy a szombati és vasárnapi szünet után hétfőn újrakezdődtek a harcok az Ukrajnából és Romániából továbbra is érkező szovjet tankok és katonák ellen. Azt gondolja, hogy a szovjeteknek logisztikai és ellátási problémáik voltak. A szovjet tankokat, amelyek eredetileg megszállták Budapestet, gyakorlatilag mind megsemmisítették a magyar felkelők. A szombati és vasárnapi szünet annak volt köszönhető, hogy a szovjeteknek ki kellett cserélni az elpusztult tankokat másikra, de hamarosan új tankok érkeztek vasárnapról hétfőre virradó éjszaka, melyekkel a szovjetek újból akcióba kezdtek. Más szavakkal, véleménye szerint, a szünet csak azért volt, mert a szovjetek erősítésre vártak. Hétfő reggel, mielőtt elhagyta Budapestet, a helyzet nagyon rossz volt. Hétfő délután 2 órakor, mikor távozott Budapestről, a szovjet járőrök két gyűrűben vették körül, Budapestet, egyik nagyon szorosan a város szűk határán, a másik 20-30 kilométerrel kijjebb, Pilisvörösvár környékén. A két szovjet gyűrűn belül volt Nagy [miniszterelnök] katonai védvonala; ez utóbbi nem hazafias. Győrtől 20 kilométerre is átjött egy gyűrűn, mondta a velünk üldögélő férfi, aki a lányával ide a vöröskeresztes teherautókon jutott el ide.

Ő mondta azt is, hogy a közúti szállítást leállították; nem közlekednek személygépkocsik vagy buszok; a kommunikációs csatornákat nagyrészt zavarják. Budapest tele szovjetekekel, egy páncélozott járműre három tank jut, mindenhol szovjet járőrök vannak és körülbelül 2000 szovjet tank van Budapesten és közvetlenül Budapest körül. Minden hidat szerda (október 24.) óta szovjet tankok és páncélozott járművek őriznek; ugyanígy a kormányzati épületeket, beleértve a Parlamentet, körülvették a szovjet tankok és páncélautók és katonák. Azt is mondta, hogy Nagy került hatalomra a szovjetek támogatásávalⁱⁱⁱ Elmesélte, hogy Nagyot különösen védi az új rendőri egyenruhába bújt ÁVH.^iv Néhányan az ÁVH tagjai közül orvosnak öltöztek be, fehér köpennyel, és ebben az álruhában lőttek a felkelőkre. Használtak más álruhákat is, hogy becsapják az embereket. [A férfi] elmondta, hogy egyes szovjet katonák és tisztek szégyellik, amit tettek. Egy szovjet tiszt, tankparancsnok, öngyilkos lett, miután parancsot kapott, hogy lőjön a magyar felkelőkre. Szintén elmondta, hogy egy magyar ÁVH-s tiszt meggyilkolt egy szovjet főhadnagyot, miután utóbbi megkísérelt átállni a magyar hazafiakhoz.

Időközben más magyarok is bejöttek a szobánkba és csatlakoztak a beszélgetéshez. Mind megerősítette, hogy kivétel nélkül az egész magyar nép, a parasztok, a munkások, az értelmiség, beleértve még kommunista párt és a komszomol^v tagjait is, fellázadt a kommunista rezsim és a szovjet megszállók ellen. A magyar hadsereg katonái nagyrészt passzívak, szimpatizálnak [a felkelőkkel], de félnek. A magyar tisztek, akik szinte kivétel nélkül kommunista párttagok, visszatartották a katonákat attól, hogy csatlakozzanak a néphez. Ez a helyzet, mindazonáltal nem tartott sokáig. Napokon belül a legtöbb katona, a magyar hadsereg nagyon sok tisztje, különösen a fiatalok közül, átállt a hazafiak oldalára. Az egyetlen kivétel Budapesten az ÁVH tagsága. Ők bárkire rálőnek, beleértve a fegyvertelen nőket és gyerekeket. Az ÁVH bizonyíthatóan rosszabb, mint a szovjet katonák. A szovjet katonák nem kezdeményeztek ellenséges akciókat, nagyrészt csak viszonozták a tüzet, ha a hazafiak rájuk lőttek.

Egy újonnan megismert barátunk, győri illetőségű mérnök, mesélte, hogy Győrben nincs többé ÁVH. Néhányukat megölték, néhányan elmenekültek, mások a környező erdőkbe húzódtak, ahol talán csatlakoztak a szovjetekhez, akik tankjaikkal és fegyvereikkel elhagyva Győrt, az erdőbe, és környező településekbe húzódtak vissza, 6-8 kilométer távolságra. Az ÁVH győri főhadiszállásán^vi a hazafiak megtalálták az összes ÁVH ügynök és titkos ügynök aktáját, benne minden kódszámukkal és teljes tevékenységük anyagával. Az ÁVH tagjait az ország minden részén elfogják, hogy perbe fogják és megbüntessék azokat a nép ellen elkövetett bűneik alapján. A beszélgetést visszatereltük Budapestre, amely a magyar forradalom szíve. A halottak számát október 29-ig, hétfőig, amely lefedi a forradalom első hetét, jelentős különbségekkel 3000 és 15000 közé teszik. A többség szerint azonban az igazság olyan 5000 halott és 15000 sebesült lehet. Ellentétesen számolnak be az orosz tankok számáról is. A legtöbben úgy gondolják, hogy nagyjából 2000 orosz tank érkezett Ukrajnából és Romániából. Egy dologban azonban mindenki egyetért, nevezetesen, hogy a magyar forradalom spontán volt, és a kezdeményezés a fiatalságtól jött, és ezek a fiatal magyarok egyáltalán nem félnek a haláltól. A szellemiségük ragályos volt. Nagyon kevés kivételtől eltekintve, minden magyar, fiatal és öreg, kész meghalni Magyarország szabadságáért, még akkor is, ha kiderülne, hogy harcuk teljesen hiábavaló. Ezen a ponton mindannyian újra és újra azt kérdezték tőlünk: „Mit csinál Amerika? Jöttök segíteni nekünk? Mikor?”

Mi azt kérdeztük tőlük, hogy konkrétan miért harcolnak, milyen fajta szabadságért? A válasz az volt, hogy a régi útra már senki sem akar visszatérni. Elfogadják, hogy a nagy gyárak valószínűleg maradnak az állam tulajdonában. Más magántulajdont nem kellene megsemmisíteni. A termelőszövetkezeteket fel kell oszlatni, az együttműködésnek az önkéntességen kell alapulnia. A földet vissza kell adni a parasztoknak és a parasztok szabadon dönthessék el, hogy önállóan vagy kollektívában akarnak dolgozni. De nem akarnak soha többé nagy földbirtokosokat sem.

Az első lépés, mindenekelőtt a szovjet katonák visszavonása Magyarországról. Amíg ez nem történik meg, addig a nép nem teszi le a fegyvert. Nem fogják letenni a fegyvereiket, amíg a szovjet katonák kivonása után nem tartanak szabad választásokat, titkos szavazólapokkal, és nem kapnak garanciákat arra nézve, hogy a szovjet katonák nem fognak visszatérni. Addig azonban Magyarország teljes lakossága általános sztrájkban marad, amíg csak a szovjet katonákat ki nem vonják.

A szovjet megszállók – magyarázta el a mérnök – olcsón vásárolják fel a magyar árukat, lényegesen alacsonyabb áron, mint az előállítási költség. A pécsi uránbányákban, körülbelül 230 km-re innen, a mérnökök szovjetek. A magyar mérnökök dühösek, mert nem alkalmazzák őket ott ellenőrként. A kommunista magyar kormány megígérte, hogy 100 magyar mérnököt fog foglalkoztatni, de azoknak a fizetése lényegesen alacsonyabb annál a havi 15000 Forintnál, amennyit a szovjet mérnökök kapnak. Minden kibányászott uránt a Szovjetunióba küldtek. Ezt hozták példának – többek között -, hogy a szovjetek gyarmatként használják ki Magyarországot.

A magyarok Vissza-visszatértek ugyanarra a témára, a felkelők súlyos helyzetére. Helyzetük bizonytalan. A hazafiaknak nincs elegendő fegyverük. Nagy hiányok vannak gyógyszerekből, kötszerekből és antibiotikumból. Félnek attól, hogy a szovjetek körülzárják és eltörlik őket. Az ellátmány gyorsabban fogy, mint ahogy az autók érkeznek vele. Nincs elég lőszer. Különösen szükségük lenne páncéltörő fegyverekre és ágyúkra. Ha ezek lennének, úgy érzik, kikergetnék az oroszokat. Amint az oroszok elmennének, a lakosság gondoskodna a kommunistákról is, mert többet akkor nem lesz kommunista az országban.

Az oroszoknak menniük kell - folytatták – különben a magyar lakosság folytatni fogja a Nagy-kormány szabotálását. Nagy nem fogja megtartani pozícióját, hacsak nem teljesíti egyre jobban a nép igényeit. Az értelmiség a forradalom előtt azt hitte, hogy az emberek már többé-kevésbé alkalmazkodtak a rezsimhez, most úgy találják, hogy a munkások és parasztok, a fiatalok és a katonák, ugyanúgy a rendszer ellen vannak, mint az értelmiség. Mindenki felfedezte, beleértve a kommunista párt tagjait is, hogy ők elsősorban és mindenekelőtt magyarok. Eldobták kommunista szimbólumaikat és kitűzték nemzeti színeiket. Nagy uralma csak átmeneti. A nép győzött, nem Nagy. Nagy látszólagos győzelme nagyon felszínes, és technikailag csak a 2000 tank jelenléte tette lehetővé. Egyesek szerint a nép 95%-a, mások szerint 99%-a Nagy ellen van.^vii Nagy oldalán csupán néhány nagykutya komcsi áll és az ÁVH.

Újra és újra, egyik majd másik szobánkban lévő ember hangsúlyozta a következő pontokat:

1. A mozgalom spontán jellegű volt.
2. Magyarország népe egyként harcol a szovjetek ellen. A szovjetek az elsők, aztán a kommunisták következnek.
3. Magyarország népe egyként állt fel a gazdasági-, szociális- és politikai igazságtalanságok ellen.
4. A nép keresi az új demokratikus pártok megalakításának formáit, a humanizmus és liberalizmus szellemében.
5. Senki sem akarja a régi kapitalista és földesúri kormányt visszahozni.
6. Ők nemzeti kormányt akarnak, amely garantálja az egyéni emberi jogokat, és garantálja az egyéneknek a teljes boldogulás lehetőségét.

Szovjet tankok 1956-ban a Szent István úton, balra éppen az akkori Vörös Csillag Szálloda
(A Régi Győr Facebook csoport fotója)

Egyikünk elhagyta a termet és kiment az utcára friss levegőt szívni. A hotel előtt belefutott egy csapat színészbe, akik Budapestről érkeztek Győrbe, és itt ragadtak. Rögtön tömeg vette körül az amerikait. Kérdések záporoztak az öltönyök, ingek és cipők árairól az Egyesült Államokban, hogy felmérjék a vásárlóerejét, valamint jókívánságaikat fejezték ki az Amerika iránt. Néhányan helytelenítették az ENSZ Biztonsági Tanácsának vitáját,^viii Úgy érzik, hogy ez nem megfelelő. Erről egyébként nyugati rádióadóktól hallottak. Két magyar előadóművésszel - egyikük énekes – átmentünk a győri művész klubba. Itt körülfogott minket 20 vagy 30 Győrben ragadt előadóművész. Ragaszkodtak hozzá, hogy fizessenek egy üveg bort, hogy a vendégeik legyünk, mivel amerikaiak vagyunk. Beszélgettünk mindenféle témáról: hogy miként kezdődött a forradalom, a nyugati segítség kérdéséről, és beszéltünk a nyugati és magyarországi életszínvonalról és árakról. Kiemelték a nyugati rádióadások fontosságát. Azt mondták, hogy a zavarás [a vételükben] október 24. szerda este óta számottevően nőtt. Egyesek azt mondták, hogy a nyugati adók Magyarországon csak szakadozva hallgathatóak. Általánosságban azt mondták, hogy csak az egyszerűbb emberek hallgatták a Szabad Európa Rádiót (FRE), de az intelligensebb emberek jobban kedvelik az Amerika Hangja (VOA) magyar, különösen pedig az Amerika Hangja európai adását. Nagyon kevesen ismerték Boros László nevét. Kérdezték, hogy ő mit csinál. Nem tudtuk megválaszolni a kérdést. Azt mondták, hogy nincs többé ÁVH Győrben, Sopronban, Pápán, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Komáromban és Székesfehérváron. Mindegyiküket megölték a hazafiak, vagy elmenekültek. Győrben volt körülbelül 20 szovjet tank, de nem csináltak semmit szerda óta és pénteken visszavonultak. Valaki elmesélt nekünk egy sztorit, mely szerint egy idős magyar asszony leköpött egy orosz tisztet. A szovjet tiszt zsebkendőjével letörölte a nyálat, majd ahelyett, hogy megölte volna a nőt, ezt mondta neki: „Miért tetted ezt, nagyanyám?”

A magyarokban általános a benyomás úgy tűnik, hogy a szovjet csapatok nyilvánvalóan olyan instrukciókat kaptak, hogy legyenek fegyelmezettek és semmilyen akciót ne kezdeményezzenek. Az összes szovjet katona jól viselkedik, nem viselkednek erőszakosan. De a magyarok megismételték, hogy az általános sztrájkot folytatják, amíg az egész szovjet hadsereg haza nem megy.

A következő nap, október 30-án, szerdán 7:15-kor elhagytuk Győrt.”

Jegyzetek:

iEkkoriban (1949 és 1965 között) a Sznet István útra néző Rába Hotel viselte a Vörös Csillag nevet.

iiBizonyára egy termelőszövetkezetet kell értenünk az amerikai „farm” szón ebben az esetben.

iiiValóban, Nagy Imre október 28-án a jelen levő szovjet megbízottakkal egyetértésben döntött új szűk kabinetjének megalakulásáról, a „rákosista” régi vezetés hatalomból való kiszorításáról. Hruscsov csak október 31-én dönt arról, hogy más utat választ, nem a megbékélést. Lásd: Ripp Zoltán: 1956 Forradalom és szabadságharc Magyarországon. Bp.: Korona, 2002. p. 140-146

ivEz nem volt igaz, bár városszerte elterjedt, hogy Nagy Imre az ÁVH fogságába került. A miniszterelnök ezeket a napokat az elsősorban szovjetek által védett „kormányzati negyed” szívében lévő Akadémiai utcában lévő Pártházban töltötte.

vItt a kommunista párton a Magyar Dolgozók Pártját (MDP), a Komszomolon annak ifjúsági szekcióját a Dolgozó Ifjúság Szövetségét (DISZ) kell érteni.

viA Szent István út 51. alatt lévő – sajnos méltatlan állapotban lévő – monumentális irodaházról van szó.

viiNagy Imre a forradalom első napjaiban apátiába süllyedt, képtelen volt kilépni kommunista mivoltából, így népszerűsége a nevében megjelent rendeleteknek köszönhetően igen megcsappant. Ezt majd csak 28-tól lesz képes némiképpen visszaállítani. Győrben úgy tűnik október 30-án Nagy Imre igencsak népszerűtlen volt. Ez némileg igazságtalan volt vele szemben, de az addigiak alapján érthető.

viii Az USA, Franciaország és Nagy Britannia október 26-án tett javaslatot, hogy a BT vitassa meg a magyar kérdést. Lásd: Ripp: i.m. p. 291.

Elszabotált szabotázs a győri vagongyárban, 1942

1942. március 20-án, pénteken meglehetős feltűnést kelthetett a Győri Nemzeti Hírlapot lapozgató győri polgárok körében a 2. oldalon lévő rendőrségi felhívás, amelyben a szervek közli a lakossággal, hogy a Győrben végrehajtott letartóztatások egy komoly bűnügy kapcsán történtek, ne spekuláljanak annak okairól, és a helyiek tartózkodjanak minden rendbontástól.[1] A győriek ekkor még nem tudhatták, hogy a letartóztatások egy tervezett nagyszabású szabotázsakció miatt történtek, amelyet az angol hírszerzés szervezett a vagongyár ellen.

Az ügy ekkor már voltaképpen egy hete tartott. 1942. március 13-án Dr. Borbola Jenő rendőrfőkapitányhelyettes vezetésével a rendőrség házkutatást tartott Nádas Ernő magántisztviselő lakásán, mely során 15-20 kg robbanóanyagot találtak.[2] A házkutatásra egy bejelentés után került sor, amelyben egy győri munkás számolt be arról, hogy Nádas szabotázsra készül a vagongyárban. 

A győri Waggongyár az 1910-es években
(A Dr Kovács Pál Könyvtár digitális könyvtárából)

Borbola jelentése szerint 1942. március 12-én Nádas Ernő egyik vagongyári munkásnak robbanóanyagot adott át a Magyar Waggon és Gépgyár egyik gyártelepén. Az általam olvasott jelentésekből[3] az nem derül ki, hogy ez a munkás volt-e az a polgár, aki feljelentést tett, de erre gyanakszom, mivel robbanás nem történt és arra sincs semmi adat, hogy a szabotázst miként akadályozták meg. Egyszerűen valószínűleg az történt, hogy Nádas átadta a robbanószert egy általa megbízhatónak gondolt munkásnak, aki ezt jelentette a rendőrségen.

Az MTI későbbi tudósítása szerint a szabotázs leleplezésében egy hazafias munkás játszotta a főszerepet, akit az összeesküvők megpróbáltak beszervezni, ám az inkább jelentette a készülő akciót a hatóságoknak. Jutalom gyanánt a meg nem nevezett személy a vezérkartól 10 ezer pengő jutalmat kapott.[4] Ez igen jelentős summa volt akkoriban. A személyről annyit tudunk még, hogy győri volt.[5]

A Nádasnál eszközölt házkutatás során 15-20 kg robbanóanyagot foglalt le a rendőrség, amely úgy volt előkészítve, hogy kisebb adagokban is azonnal fel lehetett használni, és találtak mellette kémiai gyutacsokat is, amelyek 20-40 percen belüli időzítést tettek lehetővé. Találtak még olyan „pogácsákat” is, amelyek homokból és acélmorzsából álltak, s melyekkel a vasúti kocsik tengelyeit lehetett olajozás során tönkretenni. Nádassal együtt őrizetbe vették a rendőrök annak házvezetőnőjét, Plisz Irmát is.

Nádas elfogatása után meglehetősen bőbeszédű lehetett, mivel még 13-án Borbola őrizetbe vette Singer Imre gönyüi kereskedőt, Szántó György győri magántisztviselőt is. Információi szerint ugyanis Nádastól Singer 5-6000, Szántó 1-2000 pengőt kapott robbantások és más szabotázsakciók megszervezéséhez. Borbola már aznapi jelentésében a csoportot az angol hírszerzéshez kapcsolhatta. Információi szerint Nádas 1940-ben Budapesten összeköttetésbe lépett több Budapesten élő angol állampolgárral, valamint Dr. Marton Dezsővel, aki az angol Intelligence Service-szel[6] állt kapcsolatban. Ezek segítségével Nádas nagyobb mennyiségben kapott kisebb robbantásokhoz felhasználható robbanóanyagot és pénzt, melyet Győrbe hozott át.[7]

A főkapitányhelyettes a robbanóanyag megtalálása után azonnal felvette a kapcsolatot a katonai elhárítás illetékes csoportjával, amely a Komáromban székelő II. honvéd hadtest kémelhárító osztálya volt. Ezt követően a nyomozást a helyi rendőrség, a komáromi kémelhárítók és a Honvédelmi minisztérium Defenzív osztálya (voltaképpen ők voltak a központi kémelhárítók)[8] közösen folytatta le.

A brit hírszerzés ezen akciójának egy magyar arisztokrata volt a vezetője, azt követően, hogy a Budapesten tartózkodó brit állampolgárok elhagyták az országot, akit azonban nem sikerült azonosítani a nyomozóknak. Cserépfalvi-Galligan Katalin - az ügyben elítélt Cserépfalvi Imre lánya - hozzám írt levele szerint az illető arisztokrata "teljesen biztosan" Andrássy Klára (Kája) volt, míg én korábban Pálóczi Horváth Györgyre gondoltam. Ezúton köszönöm neki ezt az információt. Fontos szerepet játszottak azonban Visnovitz Jenőné[9] és Tozan Satvet Lutfi, akik a magyar szabotőrök számára magától a brit hírszerzéstől hoztak utasításokat, és akiket elfogtak. Őket később 12 évi fegyházbüntetésre ítélték.[10] Tozan Satvet Lutfi [helyes török névvel Lütfi] egy igen titokzatos személy, török fegyverkereskedő, aki a hírszerzés világának jelentős figurája volt, hiszen még 1949-es FBI aktákban is előjön a neve, mint aki sok kormányt kiszolgált már…[11] Az általuk adott utasításoknak megfelelően alakította ki Marton és Nádas a briteknek dolgozó csoportját, amelynek feladata részben a már említett szabotázsakciók végrehajtása, részben a német katonai szállítások megfigyelése volt. A szervezkedés anyagi alapját az a félmillió pengő jelentette, amelyet a távozó brit polgárok (név szerint: A.E. Houwe, Davidson[12]) az említett magyar arisztokratának adtak.[13] Kiderült Nádas és Marton vallomásából, hogy utóbbi hozta le Győrbe a robbanóanyagot és levélben az utasításokat Nádasnak, valamint Marton volt az, aki Győrből az összegyűjtött katonai információkat elvitte Budapestre.

Satvet Lütfi Tozan, a török James Bond
(fotó: https://www.biyografya.com/biyografi/13352)

Mint kiderült további győrieket szerveztek be egyfelől szabotázs, másfelől hírszerzési céllal. Utóbbiak voltak: Lengyel Sándor, Naubauer György, Kőnigsberg Imre, akiknek feladata volt a vasúton és közúton Győrön áthaladó német csapatok és fegyverek megfigyelése, valamint a Dunán szállított hadianyagok és átvonuló repülőgépek számlálása. Békefi, mint Marton ismerőse tudott a brit hírszerző csoport munkájáról.

A szervezet győri szálait március 21-re sikerült Borbolának felgöngyölítenie, letartóztatták még Gold Ferenc lókereskedőt, majd március 24-én az összes foglyot katonai kísérettel Budapestre szállították. A kémelhárítás itt folytatta tovább a vizsgálatot, majd ítélkezett is.

Basil Davidson, már idősebb korában. 1941 áprilisáig ő volt a britek
magyarországi hírszerzésének feje.
(fotó: blackandwhitenewsblog.wordpress.com)

A Vkf.-2 csoportfőnökség[14] elfogatta Cserépfalvi Imre könyvkereskedőt, Kovács Imre írót és Bálint György hírlapírót is, akiket vizsgálati fogságba helyeztek.[15] Cserépfalvi valóban kapcsolatban állt a britekkel, ám mikor március végén Tozan Satvet (Davidson megbízásából) utasításokat hozott neki, egy korábbi tapasztalat (január 18-án összeverték a hatóságok) alapján nem mert belefolyni az ügybe, sőt maga ment el a magyar hatóságokhoz, hogy jelezze egy gyanús török alak felbukkanását othonában. Cserépfalvi ráérzett a dologra, mert ekkor már célkeresztben volt a csoport. Cserépfalvit a későbbi szocialista történetírás ártatlan áldozatként kezelte, ám nem volt az.[16] 

(Írásom óta megjelent egy további írás Basil Davidson magyarországi tevékenységéről három 1942-es levelével együtt: https://ntf.hu/index.php/2018/04/04/harom-magyarorszagra-kuldott-level-kalvariaja/)

Cserépfalvi Imre, többek között József Attila kiadója
és a brit hírszerzés kapcsolata (napkeletnepe.blog.hu)

Bár a magyar rádió már április 7-én 19 órakor bemondta az első információkat az ítéletekről,[17] a Magyar Távirati Iroda csak április 8-án adott ki először hivatalos közleményt, amelyben minden konkrétum nélkül azt jelentette, hogy Győrben a hatóságok szabotázskísérletet akadályoztak meg, és egyelőre a nyomozás érdekeire való tekintettel nem mondhatnak többet.[18]

Április 13-án jelenti az MTI, hogy a magyar királyi honvédvezérkar főnökének rögtönítélő bírósága már ítéleteket is hozott: Nádas Ernő magántisztviselőt, Marton Dezső színházi titkárt és Piesz Irma háztartási alkalmazottat kötél általi halálra ítélték, mivel háborús időkben hadiüzem ellen géprobbantást terveztek, mellyel emberek életét veszélyeztették, ráadásul közvetve az ország védelmi képességit gyengítették volna. Április 11-én Nádas Ernőn az ítéletet végre is hajtották, míg a vezérkari főnök Marton Dezső ítéletét életfogytiglani, Piesz Irmáét pedig 15 év fegyházra változtatta. A távirati iroda jelzi, hogy a többi letartóztatott (Singer Endre, Szántó (Strasser) György, Lengyel (Lőwi) Endre, Neubauer György és Békeffi László) ellen a hadbíróság a közeljövőben hoz ítéletet.[19]

A Győri Nemzeti Hírlap gyakorlatilag ugyanezt az MTI tudósítást hozza április 14-én, kiegészítve némi véleménnyel. Egyfelől kiemelik, hogy a szabotázs kitervelői és végrehajtói szinte mind zsidók voltak, vagy zsidó szolgálatban álltak.[20] Nádas Ernőt magántisztviselőnek írják, akinek Piesz Irma a házvezetőnője volt. A hírlap Marton Dezsőről kiemeli, hogy híres színpadi ügynök jelenleg és korábban a „dögletes levegőjű” pesti kabaré titkára volt.[21]

A Győri Nemzeti Hírlap másnap is az üggyel foglalkozott (ahogy a helyi rádió is többször) „Hogyan fogadta Győr a gépromboló merényletre összeszövetkezett szabotálókra lesujtó ítéletet” című cikkében, amelyben véleményeket idéz az elítéltekről: némely idézett szerint „Nádas egy úriember”, „…Irma csak tévedés áldozata lehet.”, ugyanakkor a lap Marton kapcsán támadást intéz a kabaré, mint műfaj ellen is, amely erkölcstelen és franciás.[22]

A többi célkeresztbe került személyt is bemutatja egy-egy mondattal a szerző:

- A gönyűi Singer: „akiben éveken át megbíztak a magyar hatóságok”,

- a győri Lengyel-Lőwy, akinek más családtagja is elárulta már a hazát,

- Neubauer György, aki „a győri kávéházak jellegzetes alakja”,

- Szántó-Strasser György, „akit csak Coca néven ismernek Győrben”, és akinek csak a neve azonos a lánygimnázium igazgatójával,

- Békefi László, „a pesti kabaré sok port felvert alakja, a Lipótváros dédelgetett kedvence”.

Kérdés lehet, hogy a szabotázsper ítéletei igazságosak voltak-e? Jogász/jogtörténész nem lévén, pusztán a történelmi ismereteim alapján azt kell mondjam, egyáltalán nem érzem súlyosnak az ítéleteket. Háborús helyzetben statáriális igazságszolgáltatás van minden katonai ügyben, márpedig ez az volt, hiszen hadilétesítmény ellen készült támadás. Ehhez képest az egyetlen ténylegesen végrehajtott halálos ítélet még enyhének is mondható.

Némileg megdöbbentő utószó, hogy az 1970-es [!!!] években népi szocializmust építő magyar állam állambiztonsága nyomozást folytatott a szabotázsakcióban résztvevők ellen [!!!], hiszen azoknak kapcsolata volt 1942-ben az angol titkosszolgálattal![23] Hiába, no egy fenékkel nem lehet megülni egyszerre két lovat, még ha azok egykor egy irányba is futottak…

Jegyzetek:

[1] Győri Nemzeti Hírlap, 1942. március 20. 2.o.

[2] Borbola Jenő jelentése 1942. március 13-án. In: Megfigyelés alatt… Dokumentumok a Horthysta titkosrendőrség működéséből (1920-1944). Szerk.: Beránné Nemes Éva és Hollós Ervin. Bp.: Akadémiai, 1977.  Továbbiakban: Megfigyelés alatt… 183. dok.

[3] A jelentéseket kiadták: Megfigyelés alatt…, 372-376.o. (183-186. dok.).

[4] MTI Napi hírek, 1942. április 30. 9:40

[5] Legalábbis ezt állította Polniczky Lipót főispán Győr város bizottsági közgyűlésén májusban, ahol azt is megjegyezte, hogy a győri polgárok felháborodtak a szabotázstól, és mélységesen elítélik azt. MTI Napi hírek, 1942. május 13. 11:35

[6] A brit hírszerzés neve, voltaképpen Secret Intelligence Service (SIS), közkeletű nevét MI6.

[7] Borbola március 13-i jelentése. In: Megfigyelés alatt… 183. dok.

[8] A „Def”-ről: Dobrády Lóránd: Mi voltt a Vkf-2? In: Rubicon, 1979.3.sz. Elektronikus kiadása: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/79-03/ch10.html Letöltve: 2014. június 29.

[9] Visnovich Anna, magyar származású olasz állampolgár.

[10] A honvédvezérkar főnökének átirata a belügyminiszterhez, 1942. április 20. In: Megfigyelés alatt… 186. dok.

[11] http://vault.fbi.gov/William%20J%20Donovan%20/William%20J%20Donovan%20Part%204%20of%207 Letöltve: 2014. június 28. Egyértelműnek tűnik, hogy Satvet az OSS szolgálatában is állt, így a magyar hatóságoknak igazuk volt vele kapcsolatban, és ténylegesen szabotázsakciókat segített a németekkel szövetséges államok területén, hiszen, mint török semleges polgár, ezt könnyen megtehette. A Satvet Lutfi bejként is emlegetett férfi már az 1920-as éve óta kapcsolatban állt a brit titkosszolgálattal, például John G. Bennett brit matematikussal és hírszerzővel. Lütfi egyébként Hercegovinában született, mint muszlim vallású horvát család gyermeke, a két világháború között fegyverkereskedőként Európa egyik leggazdagabb embere lett. Fegyverkereskedői sikereit alighanem hírszerzési kapcsolatai is elősegíthették. Egy honlap állítása szerint a britek Tozan esetleges haláláért 22 magyar fogollyal végeztek volna.

[12] Basil Davidson, a War Office D-szekciójának tagja, 1940 januárjában érkezett Budapestre, fedett hírszerzőként, hivatalosan brit propagandát folytatott az akkor még semleges Magyarországon. Itt sok magyar értelmiségivel vette fel a kapcsolatot, hogy megfelelő hálózattal rendelkezzen hírszerzés és szabotázs céljából.

[13] Borbola győri kapitányhelyettes jelentése, 1942. március 17. In: Megfigyelés alatt… 184. dok.

[14] A Vkf.-2. a Honvéd vezérkar fő hírszerző- és kémelhárító szerve volt, parancsnoka Ujszászy István, Karády Katalin jegyese volt, aki később 1948-ban belehalt az ÁVH-s fogságába.

[15] Cserépfalvi szerepére: Katalin Y. Galligan-Cserépfalvi: Cserépfalvi Imre és társainak bűnügye, 1942. In: Ezredvég. 2011/3. sz. Elektronikus kiadás: http://ezredveg.vasaros.com/html/2011_03/11032.html Letöltve: 2014. június 29. A szerző Cserépfalvi Imre lánya, így némi óvatossággal kezelendő, és természetesen apját a jó oldalon látja, nem gondolva arra, hogy szabotázsakcióik ártatlan áldozatokat követelhettek volna, és hogy hazájuk legitim vezetése a másik oldalon állt. És természetesen olvashatjuk magának Cserépfalvinak az interpretációját: Cserépfalvi Imre: Egy könyvkiadó feljegyzései. Bp.: Gondolat, 1982.

Kovács Imre britekkel való kapcsolatáról olvashatunk, Szeredi Pál tanulmányában. 

[16] A Megfigyelés alatt… című dokumentumgyűjtemény lábjegyzetben azt írja, hogy nem igazolódott Cserépfalvi részvétele ebben az ügyben. Ez igaz, ám árulása kétségtelen korábbról és kapcsolata a britekkel szintén. Cserépfalvit 1943 elején felmentik, mondván szövetkezése az angolokkal, még a velük való háború előtt történt…

[17] A Győri Nemzeti Hírlap szerdai száma említi, hogy hétfőn este elterjedt már a szabotázsper eredménye: Győri Nemzeti Hírlap, 1942. április 15. 2.o.

[18] MTI Napi hírek, 1942. április 8. 14:35

[19] MTI Napi hírek, 1942. április 13. 6:40

[20] A Győri Nemzeti Hírlap 1942-ben már igencsak zsidóellenes lapnak számított, ugyanakkor a tény, tény marad, a szabotázs résztvevői nagyrészt zsidó származású magyarok voltak. A Csendőrségi Lapok 1942. április 15-i száma a hangsúlyt nem a zsidó származásra, hanem az árulásra helyezte. Elektronikus elérhetőség: http://csendor.com/konyvtar/konyvek/CsendorsegiLapok/CsL-1942%20-%20BK%20%E9s%20HK/CsL1942%2008sz.%20apr%2015.pdf Letöltve: 2014. június 28.

[21] Győri Nemzeti Hírlap, 1942. április 14. 2.o. – A hírlap számai elektronikus úton letölthetőek a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár digitális archívumából: http://katalogus.kkmk.hu/jadox/?docId=11772

[22] Egyébként ez igaz. Érdemes elolvasni Raffay Ernő: Politizáló szabadkőművesség című kiváló művének ide vonatkozó részeit! A pesti magyar kabaré valóban franciás szabadkőművesektől származik.

[23] Tabajdi Gábor: Állambiztonság-propaganda-történetírás. In: Betekintő, 2009/2. Elektronikus kiadása: http://www.betekinto.hu/sites/default/files/2009_2_tabajdi.pdf Letöltve: 2014. június 28.

Az oszmán hadiflotta támadása Oroszország ellen - néhány korabeli jelentés

Minthogy a Fekete-tengeri flották az ukrajnai helyzet miatt az utóbbi hetekben komoly figyelmet kaptak, most ennek történetéhez kerestem elő néhány adalékot. 1914 október végén az Oszmán Birodalom haditengerészeti erői a "nagy háborúba" való belépés jeleként támadássorozatot hajtottak végre Oroszország fekete-tengeri támaszpontjai és városai ellen.

A török flotta hajó (jobbra a Yavuz/Goeben) Konstantinápolynál 1914-ben

1.    Egy amerikai katonai attasé jelentése a török flotta

támadó hadműveletéről 1914. november 2-án[1]

„No. 336

1914. november 2.

Hivatkozás: Z-232-es számú [jelentésre], 1914. szeptember 12.

A török haditengerészet az Oroszországgal való háború kitörésekor erőteljes támadást indított a Fekete-tenger [orosz] partszakaszának számos részén.[2]

A török flottában nagyszámmal tartózkodnak tisztek és emberek a német haditengerészettől, akik előkészítették a flottát az elmúlt két hónapban.

Nekem azt mondták, hogy a [török hajókon] korábban szolgáló angol tisztek elhagyták a flottát, miután tönkretették vagy elvitték azokat a modern angol eszközöket, melyek nélkülözhetetlenek részei voltak a tűzvezető rendszereknek. Az ilyen sztorikat csak óvatosan szabad elhinni. Mindenesetre a németeknek volt idejük leplezni a dolgok valódi állását; természetesen az ex-Goeben[3] és az ex-Breslau volt a legjobb állapotban [a török hajók közül], melyeknek nem változtatták meg lényegesen sem a tisztjeit, sem a legfontosabb posztokon lévő tengerészeit.

A hivatalos török jelentés a következő:

A Midilli Novorosszijszk kikötőjét lövi (www.turkeyswar.com)

„Konstantinápoly, 1914. október 31.

Hivatalos forrásból. A [Yavuz] Sultan Selim[4] páncélos cirkáló elsüllyesztett egy 300 aknával megrakott orosz hajót, és egy szénszállító gőzöst; ugyanez a cirkáló sérüléseket okozott egy orosz ágyúnaszádnak, emellett sikerrel bombázta Szevasztopolt.

A Midilli romboló[5] elpusztította a petróleum- és gabonaraktárat Naruszkiban, és elsüllyesztett tizennégy szállítóhajót. A Berk-i Satvet[6] romboló lerombolta a rádióállomást Novorosszijszknél. A Muavenet-i Milliye romboló megrongált egy ugyanilyen típusú hadihajót [tehát rombolót].

Odesszában az olajtározó és öt orosz hajó rongálódott meg.

A Hamidiye cirkáló Feodosziját bombázta és elsüllyesztett egy szállítóhajót Kercsnél.

A Sultan Selim páncélos cirkáló valószínűleg a Goeben, a Midilli pedig a Breslau.”

A Yavuz azaz a Goeben fedélzetén török ruhába bújtatott német tengerésztisztekkel (www.turkeyswar.com)

                             2.    Brit táviratok a török támadásról

a.) Sir George Buchanantól Sir Edward Greyhez.[7] Pétervár, 1914. október 29.[8]

„Orosz ágyúnaszád süllyedt el Odesszánál, és Feodosziját bombázta a török flotta. A török tiszteket, akiket Novoroszijszk átadására tettek partra, a [helyi orosz] prefektus letartóztatta és a hajók minden további akció nélkül távoztak.

Az orosz kormány csak a fenti információkat közölte.”

A Muaveneti-i Milliye török romboló, egyike a két
Odessára támadó két hajónak (wikipedia)

b.) Távirat Mr. Robertstől Sir Edward Greyhez. Odessza, 1914. október 29.[9]

„Ma reggel napfelkelte előtt[10] két vagy három török torpedónaszád rajtaütött az Odesszai kikötőn és elsüllyesztette a Donetz ágyúnaszádot.[11] A francia Portugal [nevű] hajó megsérült; két legény meghalt, kettő megsebesült. A Vitiaz, Liazaref és a Whanpao gőzhajók károkat szenvedtek. Néhányan életüket vesztették a városban a gránáttűzben.”

3.    Egy másik amerikai hírszerzési jelentés 

egy szemtanú leírásával[12]

"USS Scorpion[13]
Törökország, Konstantinápoly
1914. november 7.

1. Egy szemtanú [beszámolója] a török torpedónaszádok Odessza elleni támadásáról, október 29-én, csütörtök reggel. Informátorom az egyik torpedónaszádon volt.
A török flotta kedden reggel, október 27-én hagyta el a Boszporuszt, célpontokkal, látszólag lövészeti gyakorlat céljával. Mikor bizonyos távolságra értek a Fekete-tengeren, a célpontokat visszaküldték. A flotta ekkor három különálló csoportra [osztályra] különült. Az odesszai csoport három torpedónaszádból állt, elvált a többiektől és efelé a kikötő felé folytatta útját. Egy torpedónaszád kiesett, gépészeti probléma vagy más ok miatt. Odesszához közeledve, nagyon korán reggel október 29-én, a németek a naszádok fedélzetén informálták a török tiszteket és a legénységet, hogy Törökország hadat üzent Oroszországnak, vagy hogy a konstantinápolyi orosz nagykövet kikérte az útlevelét[14], 3:30 vagy 4:00-kor, és ekkor a torpedónaszádok meg fogják támadni Odesszát. Informátorom azt mondta, hogy a törököket nagyon meglepték ezek az információk. A bejelentés nem volt igaz, mint azt a Konstantinápolyba való visszatérésükkor megtudták.  
Még sötét volt, amikor a torpedónaszádok behatoltak a kikötőbe és megálltak a hullámtörő mögött, a keleti bejáraton érkeztek és a nyugati bejáraton át távoztak onnan. Informátorom jelentette, hogy jelentős kárt okoztak a kikötőben és a hajózásban, amit én hajlamos vagyok elfogadni, ha egy jövőbeli vizsgálat megerősíti. 
Informátorom azt is elmondta, hogy Goeben (Sultan Selim) és a Breslau (Midilli) ugyanebben az időben Szevasztopolt bombázta és aknákat raktak le, megakadályozva az orosz flotta kifutását. 
2. Egy orosz postagőzöst, amelyik Konstantinápolyból Odesszába tartott, elfogtak a török torpedónaszádok nem messze Odesszától ugyanezen a napon, a legénységet és a utasokat felvették, majd a gőzöst elsüllyesztették. 
3. Egy másik orosz postagőzöst szintén elfogtak a Boszporuszhoz közel a Fekete-tengeren, és ide hozták, mint hadizsákmányt. Most lehorgonyzott, mint Haidar Pasha, a török szállítóhajók és kisegítő hajók között, és felhúzták rá a török lobogót.
4. A Goeben és a Breslau október 31-én, szombaton visszatért Konstantinápolyba..."

Jegyzetek:               

[1] Naval attache’s reports, Office of Naval Intelligence. 1914. november, No. 336.

[2] 1914. augusztus 2-án a Német Birodalom és az Oszmán birodalom megkötötték a német-török szövetségi szerződést (bár maga a szultán nem írta alá), amely már erősen a Központi hatalmakhoz kötötte Törökországot. 1914. október 29-én pedig a két korábbi német hadihajó az SMS Goeben csatacirkáló és az SMS Breslau cirkáló más török hajókkal orosz célpontokat bombázott a Fekete-tenger mentén. Ennek következtében november 2-án az Orosz birodalom hadat üzent az Oszmán Birodalomnak. 

[3] Mikor a két német hajó 1914 augusztusában a brit üldözők elől Konstantinápolyba menekült, hivatalosan a két cirkálót átadták az ottomán flottának (hiszen ekkor a törökök még semlegesek voltak) és felhúzták rájuk a török lobogót. A Goeben a Yavuz Sultan Selim, a Breslau pedig a Midilli nevet vette fel, ám legénységük alig változott. A két kiváló hajó csatlakozásával a török flotta jelentős erőfölénybe került a fekete-tengeri orosz flottával szemben. A Goeben teljes felszereléssel 25400 tonnás monstrum volt, amely 1912-ben állt szolgálatba, fő fegyverzetét pedig 10 (5x2) darab 28 cm-es löveg jelentette.  A Breslau 4500 tonnás cirkáló volt, 12 db 105 mm-es ágyúval.

[4] Azaz, mint láttuk, a Goeben csatacirkáló. Az egész támadást egyébként maga a német Souchon altengernagy vezette, aki ekkor már gyakorlatilag az oszmán flotta feje volt.                

[5] Tehát a korábbi német Breslau.

[6] A Berk-i Satvet 770 tonnás kis torpedónaszád volt, ami Németországban észült 1907-ben. Fegyverzete két 105 mm-es ágyúból és 3 db 405 mm-es torpedóvetőcsőből állt.

[7] Buchanan a brit nagykövet Oroszországban ekkor, Sir Grey pedig Nagy Britannia külügyminisztere.

[8] The Times Documentary History of the War. Vop. IX. 177. sz.; p. 213.

[9] Uo. 178. sz. p. 213-214

[10] A török hajók 6:30-kor órakor nyitottak tüzet. Lásd: Erickson, Edward J.: Ordered to Die. A History of the Ottoman Army int he First World War. Westport, 2001. p. 35

[11] A támadásban az elsüllyed Donyec mellett a Beshtau aknaszedő és a Kubanyec ágyúnaszád is megsérült. A támadást egyébként a Muavenet-i Milliye és a Gayret-i Vataniye rombolók hajtották végre. A Donyec egyébként 1890-ben épült 1200 tonnás naszád volt két 15 cm-es löveggel felszerelve.
[12] Naval attache’s reports, Office of Naval Intelligence. 1914. november. USS Scorpion jelentése 1914. november 7.
[13] A USS Scorpion egy amerikai felfegyverzett yacht volt, amely 1914-ben Konstantinápolyban állomásozott a háború kitörésekor és a jelek szerint kémtevékenységet is folytatott a US Navy hírszerzése számára.
[14] A diplomáciai gyakorlatban az útlevél kikérése a diplomáciai kapcsolatok megszakadását, gyakori esetben a hadiállapot beálltát szokta jelezni.