Újabb spártai beszólások

Folytatjuk a spártai beszólások gyűjtését, most 25, jelentős részében spártai nők által mondott nagy duma olvasható alább:

  

1. Mikor Kharilloszt kérdezték, miért hordanak a spártaiak hosszú hajat, így válaszolt:

- Mert ez a legolcsóbb módja, hogy feldíszítsük magunkat.

2. Egyszer megkérdezte egy idegen szintén őt, hogy Spártában miért ábrázolják az isteneket mindig fegyverekkel.

- Mert a spártai ifjak nem imádkoznak fegyvertelen istenekhez.

3. Amikor a spártai Télekloszt megkérdezték, hogy mennyi ingatlannal rendelkezik, csak ennyit mondott:

- Nem többel, mint ami elég.

4. Mikor Paidarétosznak valaki azt mondta, hogy az ellenség száma hatalmas, csak ennyit mondott:

- Remek. Annál híresebbek leszünk, minél többet ölünk meg.

5. Mondják, hogy a két nép vitézségéről vitázva egy athéni így dicsekedett: "Mi gyakran elűztünk titeket Athénból!" Mire a spártai Antalkidasz így vágott vissza: "De mi titeket soha az Spártából." Tudniillik sohasem jutottak el addig…

6. Mikor Agészilaosz szövetségeseivel hadba vonult, azok lázadozni kezdtek, hogy ők több ezer harcost küldtek, míg a spártaiak csak néhány százat. Erre a spártai király leültette egy csoportban a szövetségeseket, a lakedaimóniakat pedig külön, egymagukban. Ekkor hírnökkel felszólította először a fazekasokat, aztán a kovácsokat és a kőműveseket, majd az ácsokat, hogy álljanak fel; a szövetségesek kevés híján mind felálltak, de a lakedaimóniak közül senki, mert nekik tilos volt bármely ipart űzni vagy mesterséget megtanulni. Agészilaosz ekkor nevetve így szólt: "Látjátok, emberek, mennyivel több harcost állítunk ki nálatok!"

7. Mikor Agészilaosz spártai királyt kritizálták, hogy nem becsületes tettet hajtott végre, így vágott vissza:

- Aszerint kell elbírálni a tettet, hogy hasznos-e vagy sem, mert ami hasznos Spártának, magától értetődően helyes. 

8. Mikor Agészilaosz Boiótiához ért, amelyen át kellett vonulnia. Ám a boiótok kétszínű játékba kezdtek a háta mögött, így a vezetőjüknek csak egy kérdést tett fel:

- Mit kívánnak a boiótok, hogy a spártaiak függőleges, vagy vízszintes lándzsákkal vonuljanak át az országon?

9. Mikor Agészilaosz királytól, azt kívánták, hogy a spártaiak ne folyamodjanak cselhez a háborúban, nevetve megjegyezte:

- Ahova nem ér el az oroszlánbőr, meg kell toldani a rókáéval.

                                                                                                                                

10. Mikor Pauszaniasz, a híres hadvezér meglátta az elfoglalt perzsa táborban lévő óriási értékeket, csak ennyit tudott mondani:

- Hát ezek a dolgok többet érnek, mint akik összegyűjtötték őket.

11. Mikor Pauszaniasz királyt megkérdezték, miért nem módosíthatják a spártaiak az ősi törvényeket, így magyarázta el:

- Mert a törvényeknek kell, hogy legyen hatalma az emberek felett és nem az embereknek a törvények felett.

12. Egyszer szintén őt meglátogatta egy orvos és ezt mondta neki: „Megöregedtél.” Mire így vágott vissza:

- Szerencsére. De csak, mert sosem voltál az orvosom.

13. Mikor a spártai Nikandroszt valaki meglátogatta és elmesélte, hogy Argoszban (Spárta hagyományos ellensége) csak rosszat beszélnek róla, megnyugodva hátradőlt:

- Helyes, mert ha egyszer jót mondanának rólam, akkor megfizetnének.

14. Mikor egy perzsa követ megkérdezte Lüszandroszt, hogy melyik a legkiválóbb kormányzati forma, így reagált:

- Az, amely a bátornak és a gyávának is azt adja, amit megérdemel.

15. Amikor Paidarétosznak nem sikerült bejutnia Spárta legjobb 300 harcosa közé a válogatás során, vidám arccal távozott, és örvendett rajta, hogy Spártának háromszáz nála kiválóbb fia akadt.

16. Lükurgosz a városfalak építéséről ezt mondta:

- Nem marad védtelen az olyan város, amelyet férfiak, és nem téglák vesznek körül.

17. Mikor egy spártai asszony a város határán várta a hírt a csatáról, egy érkező mondta, hogy a fia elesett az ütközetben. Mire ezt mondta:

- Nem ez érdekel, hanem az, hogy győztünk-e vagy sem!

18. Egy spártai ifjú temetésén odamentek az anyjához, és vigasztalni akarták. Ám az csak mosolygott. Megkérdezték, miért ilyen boldog, amire ezt válaszolta:

- Azért szültem, hogy meghaljon Spártáért, és most az álmom valóra vált.

19. Mikor egy ión görög nő egy spártai asszonynak megmutatta büszkeségét, egy gyönyörű szőttest, a spártai asszony behívta négy fiát és így szólt:

- Egy becsületes nő velük foglalkozik és büszkélkedik, nem holmi szőttessel.

20. Mikor egy spártai nő hallotta, hogy fiának tartozásai vannak becstelen alakok felé, csak egy levelet küldött neki, amiben ez állt:

- Vagy szabadulj mag az adóságtól, vagy szabadulj meg az életedtől!

21. Mikor egy spártai férfi a csatában olyan súlyosan megsérült, hogy csak négykézláb volt képes közlekedni, elkeseredett, mondván milyen nevetségessé vált és mindenki nevet rajta. Anya odament hozzá, átölelte, és így szólt: Mennyivel nagyobb öröm fakad számomra a bátorságodból, mint nekik pár perces nevetésből.

22. Mikor egy szegény spártai lánytól megkérdezték, milyen hozományt kap, aki elveszi feleségül, az ennyit szúrt oda:

- Erényt.

23. Mikor egy spártai nőt el akartak adni rabszolgának, egyik vevő megkérdezte mihez ért. Az elővette eddig elrejtett kését, majd szíven szúrta magát, miközben ennyit mondott:

- Szabadnak lenni.

24. Egy másik rabszolgaként eladásra kínált spártai nőtől megkérdezte egy vevő, hogyan tudná boldoggá tenni, amire ennyit mondott:

- Ne vegyél meg.

25. Mikor Gorgó hercegnő kicsi volt és látta, hogy egyik külföldinek a szolgái kötik be a cipőjét, megkérdezte apját:

- Apa, ennek az embernek nincs keze?!

  

Spártai asszony átadja a pajzsot fiának - Le Barbier festménye

Húsz spártai beszólás

Mint írtam már, kicsit spártai hónapok jönnek, legalábbis abban az értelemben, hogy az új 300 filmig többet foglalkozom a lakónokkal. Gyerekkorom óta szedegetem össze a spártaiak bölcs/elmés mondásait, mivel nagyon figyelemreméltóak, ráadásul bizonyítja, hogy ezek a kemény harcosok milyen értelmes fickók voltak. Ja és a hölgyek sem voltak náluk piskótatallérok. Egyelőre húszat válogattam gyorsan össze, de lesz még majd.

1. Az ión felkelés egyik vezére, Arisztagorasz Kleomenész spártai királynál járt, és mindenképpen megpróbálta rávenni, hogy nyújtson segítséget neki. Mikor ez rendes módon nem sikerült, egyre nagyobb pénzt ígért a támogatásért cserébe, míg végül már 50 talanton (1300 kg) ezüstöt ígért az uralkodónak. A szobában tartózkodott a spártai király kislánya, az akkor 8 éves Gorgó, - Leónidas későbbi felesége - is. Mikor az ötven talantonhoz értek, a kislány felnézett apjára és ennyit mondott: „-Atyám, ez az idegen még megveszteget, ha nem hagyod gyorsan faképnél!” Kleomenész megörül lánya szavainak, és megfordult és átment egy másik terembe, magára hagyva Arisztagoraszt.

2. Szintén Gorgóval történt meg, hogy egy idegenből érkezett asszony szállt meg nála és megkérdezte: miért van az, hogy csak a spártai nők azok, akik uralkodnak a férjeiken. Gorgó nemes egyszerűséggel így válaszolt: „Igen, mert csak mi szülünk férfiakat."

3. Thermophülai mikor egy görög azt a hírt hozta, hogy a perzsák annyian vannak, hogy nyilaik elsötétítik az eget, a spártai Diénékész, megköszönte a jó hírt, mondván: "Legalább árnyékban harcolhatunk!"

4. Agisz király, mikor hírnök érkezett, hogy az ellenség száma hatalmas, csak ennyit válaszolt: "Ember, a spártaiakat nem az érdekli, mennyi az ellenség, hanem az, hogy hol van."

5. Mikor egy szónok azt állította, hogy a beszéd a legfontosabb dolog a világon, Agisz király megjegyezte: "Ezek szerint, amikor hallgatsz, te vagy a legkevésbé fontos dolog a világon."

6. Mikor valaki megkérdezte Agiszt, hogy maradhat egész életében szabad, ezt válaszolta: "Ha megveted a halált."

7. Mikor Alkménészt, Teleklosz fiát megkérdezték, miért él szűkölködve, miközben nagy vagyona van, így replikázott: "Azért, mert életemet az értelmem, és nem a vágyaim irányítják."

8. Egyszer megkérdezték Anaxandroszt, a spártaithogy miért nincs a spártaiaknak kincstára, mint más népeknek, amit így válaszolt meg: "Ahol nincs kincstár, ott nem lehet a pénztárnok korrupt."

9. Androkleidasz, a spártai, akinek a lába nyomorék volt, feliratkozott a harcba indulók listájára. És mikor mondták neki, hogy ez lehetetlen, hiszen nem tud járni rendesen, ezt mondta: "Nem akarok én sehova menni, letesztek valahol, aztán ott harcolok."

10. Mikor Agészilaoszt megkérdezték, mekkora területet birtokolnak a spártaiak, annyit mondott: "Amekkorát elérnek a lándzsáikkal."

11. Mikor Periandrosz, a kiváló orvos nekiállt verseket is írni, így szólt hozzá Agészilaosz spártai király: "Periandrosz! Miért akarod, hogy rossz költőként emlegessenek, jó orvos helyett?"

12. Lükurgosz többek közt elrendelte, hogy a házak fedelét fejszével, az ajtókat pedig fűrésszel kell készíteni, minden más szerszám használata nélkül… amikor az idős Leótükhidész spártai király Korinthoszban lakomára volt hivatalos, és megpillantotta a ház díszes, táblás mennyezetét, megkérdezte házigazdáját, vajon náluk négyszögletesre nőnek-e a fák.

13. Fennmaradt egy nagyon régen élt, Geradasz nevű spártai férfi mondása, aki midőn egy idegen megkérdezte tőle, mivel büntetik Spártában a házasságtörőket, ezt felelte: 

"-Barátom, nálunk nincs egyetlen házasságtörő sem." 

Mikor pedig tovább faggatta az idegen: "- Ha pedig mégis lenne?" 

"- Annak akkora bikát kell adnia büntetésül - felelte Geradasz -, amely ha nyakát átnyújtja a Taügetosz hegyen, inni tud az Eurótasz vizéből." 

Az idegen csodálkozva kérdezte: "- Hogyan lehetne ilyen nagy bika?" 

Erre Geradasz nevetve csak ennyit mondott: 

"- Hogyan lehetne házasságtörő Spártában?"

14. Agisz királlyal történt, hogy amikor egy athéni látogatója kigúnyolta a spártaiak rövid kardját, és azt mondta, hogy a bűvészek az ilyen kardot könnyen lenyelik, így válaszolt neki: "Hidd el, barátom, hogy mi ezzel a kurta karddal is igen jól elérjük a szívedet." 

15. Démaratosztól jegyezték fel. Mikor egy kellemetlen ember örökösen alkalmatlan időben feltett kérdésekkel gyötörte, s többször megkérdezte tőle, ki a legkiválóbb ember Spártában, ezt felelte neki: "Aki legkevésbé hasonlít rád." 

16. Theopomposz pedig, amikor egy idegen a spártaiak iránti jóindulatát bizonyítgatta, s azt állította, hogy polgártársai őt a spártaiak barátjának nevezik, megjegyezte: "Jobb volna, barátom, ha saját városod barátjának neveznének."

17. Egy ifjúnak harci kakasokat kínált valaki azzal, hogy ezek a kakasok addig viaskodnak, amíg el nem pusztulnak. "Nekem inkább olyan kakasokat adj - mondta az ifjú -, amelyek ellenfelüket pusztítják el viadal közben."

18. Beszélik, hogy egy spártai atléta az olümpiai játékokon nagy összeget utasított vissza, amikor meg akarták vesztegetni. Majd miután nehéz küzdelemben legyőzte ellenfelét, s valaki megkérdezte tőle: "Mi hasznod lesz most a győzelemből, derék spártai?" - ő mosolyogva felelte: "Az, hogy a csatasorban a király előtt harcolok az ellenség ellen."

19. A spártai Braszidasz anyja, Argileónisz, amikor amphipoliszi látogatók keresték fel, megkérdezte tőlük, hogy fia szépen és Spártához méltón esett-e el a harcmezőn. Erre a látogatók magasztalva szóltak az ifjúról, és kijelentették, hogy Spártának nincs is több ilyen fia, Argileónisz azonban így szólt: "Ezt ne mondjátok, idegenek. A fiam bizonyosan derék és kiváló férfiú volt, de hazájának van sok más nála különb fia is.

És személyes kedvencem:

20. „Menekratész orvos, akit néhány nagy sikerű gyógyításáért a Zeusz melléknévvel tiszteltek meg, büszkén használta ezt a melléknevet, sőt elkapatottságában odáig ment, hogy Agészilaosz spártai királyhoz intézett levelét így kezdte: "Menekratész Zeusz Agészilaosz királynak jó egészséget kíván." Erre a válasz így hangzott: "Agészilaosz király Menekratésznak gyógyulást kíván."

Spárta ostroma (Kr.e. 272) 2. rész

Spárta ostroma, 2. rész. Az első itt olvasható.

1. nap

Pürrhosz serege, mint említettük már 25 ezer gyalogossal, 2000 lovassal és 24 harci elefántból állt. Összetételéről még megtudunk egy keveset Plutarkhosztól, hiszen elmondja, hogy Antigonosz korábbi makedón falanxa is csatlakozott az épeiroszi sereghez,[1] valamint volt a gyalogságában 2000 gall harcos, és egy válogatott khaóniai egység.[2] Ez utóbbi a épeirosziak egyik legerősebb törzse volt, tehát Pürrhosz legmegbízhatóbb katonái közé tartoztak.[3]

A spártaiak létszámáról, összetételéről sajnos nem szólnak a források, de az teljesen egyértelmű, hogy a támadók számának csak töredékéről lehet szó. Annyi bizonyos, hogy krétai íjászok is voltak jelen, illetve feltételezhetjük a királyi testőrség jelenlétét.

Pürrhosz támadása Spárta ellen

A spártai harcosok fala a települést délről védő – már említett – árok mögött foglaltak állást, szorosan zárt pajzsokkal. Fő forrásunk leírása alapján az is világos, hogy volt egy 300 fős tartalék, amelyet Areusz király fia – és Khilónisz új férje -, Akrotatosz vezetett.[4] A fiatal királyfi tudomásunk szerint ekkor került életében először ütközetbe, fiatal volt és elszánt. Igaz, hogy felesége, Khilónisz nem sok választási lehetőséget adott neki, mikor öngyilkossággal fenyegetőzött vereség esetén… Az adatban nagyon érdekes a 300-as szám, amely olyan gyakran bukkan fel a spártaiakkal kapcsolatban. Közismert, hogy ekkora létszámú volt az a 300 fős alakulat, amely a spártai királyokat védte.[5] Minthogy könnyen lehetséges, hogy egy király a városban tartózkodott (a kiskorú (?) II. Eudamidasz), valamint hogy a trónörökös (és később királlyá lett) Akrotatosz vezette ezt az egységet a harcban. Joggal feltételezhetjük, hogy ez az egység valóban a királyi testőrség volt.

Pürrhosz maga indult támadásra a makedón falanx élén a spártai árok ellen, ám a frissen ásott nedves talajon katonái csúszkáltak, a spártai ércfal kitartott és nem engedte átkelni az árkon az épeirosziakat. A közvetlen támadás sikertelenségét látva Pürrhosz fia, Ptolemaiosz – aki úgy látszik Makedóniából apja után sietett -, a gallok és a khaónok élén oldalról akart a spártai árok mögé kerülni. Mint szó esett róla a spártaiak a megkerülés ellen, a földbe tengelyig leásott szekerekkel igyekeztek védekezni. Ptolemaiosz támadása az árok bal – az Eurótasz folyó felöli – oldala ellen irányult, és sikeresen indult. Gall katonái kitépték a szekereket a földből, megpróbálva így átjutni a szekérsoron. A sikeresen eltávolított szekereket a folyóba hányták, egyre nagyobb utat teremtve a behatoláshoz Spártába. A szekerek egyébként mindkét felet jelentősen akadályozták fegyvereik használatában.[6]

Spártai hoplita (Warry: A klasszikus vilűág hadművészete)

Érzékelve a baloldalon erősödő nyomást, Akrotatosz válogatott csapatával az Eurótasz túlpartja felől Ptolemaiosz embereinek hátába és oldalába került.[7] A támadás váratlanul érte a khaónokat és gallokat, akiknek így egyszerre kellett küzdeniük a friss spártai testőrökkel és a szekerek mögött védekezőkkel. A nagy zavar következtében Ptolemaiosz csapatait részben a szekerek közé, részben az árokba szorították, és azok nagy veszteségekkel tudtak csak visszavonulni. A siker után Akrotatosz legényei a város lakosságának ujjongása közepette tértek vissza eredeti helyükre, véresen, de büszkén.

Az idős spártaiak nem győzték dicsérni hősüket, akinek egy másik fronton is helyt kellett állnia aznap este, mivel így biztatták:

„Menj, Akrotatosz és öleld meg Khilóniszt!” De azért hozzátették: „Csak azután derék fiakat adj Spártának!”

A harc egészen sötétedésig tartott – bizonyára jelentős szünetekkel -, de Pürrhosz képtelen volt áttörni a spártaiak állásain.

2. nap

Pürrhosz éjszakai látomásától nem zavartatva magát,[8] másnap reggel újra kivonult táborából Spárta bevételére. Makedón gyalogosaival most tudatosabban készült az árkon való átjutásra: nagy mennyiségű anyagot gyűjtetett össze annak betemetésére. Míg a falanxot szemből vezette támadásra, addig ő – akárcsak előző nap fia -, a szekereken átjutva igyekezett betörni a védelem mögé.

A makedón falanx ismét megtört a spártai hoplitákon, akiknek az asszonyok közvetlen a harcvonalba vittek ételt és italt, valamint a könnyűfegyverzetűeknek dárdákat, parittyagolyókat és nyílvesszőket, nehogy kifogyjanak azokból.

Míg makedónjai önfeláldozóan haltak meg az ároknál, Pürrhosz lovasságával maga is elérte a szekereket, majd embereivel átszivárgott a hevenyészett szekérfalon, és áttörte magát a védekező spártaiak vonalán. Csapata betört a városba, ám az asszonyok jajveszékelése végül riasztotta a lakónokat. Már kezdett válságossá válni a helyzet, mikor egy osztag íjász, benne a Görögországban legjobbnak számító krétai íjászokkal, felfogta a király csapatát és nyílvesszőkkel árasztotta el azt. A spártaiak egymás után lőtték le Pürrhosz lovasait, akik a sáros terepen amúgy is nehezen mozogtak. Pürrhosz lovát a hasán találta el egy vessző, mire a haldokló paripa levetette az uralkodót a sárba. Ez morálisan megtörte a szekereken átjutott épeirosziakat, akik a királyt azért biztonságban hátra tudták vinni, mialatt folyamatosan hullottak rájuk a lövedékek.[9]

Krétai íjász

Pürrhosz el is rendelte a támadás felfüggesztését erre a napra, gondolván a spártaiak már nem tarthatnak ki sokáig, hiszen szinte mindegyikük megsérült, és nagyon sokan el is estek. Ám az események ekkor már nem Pürrhosz tervei szerint zajlottak. Míg ő dél felől támadta Spártát, addig északról Korinthoszból támogató sereg érkezett Ameiniasz vezetésével, akit Antigonosz küldött a lakedaimónok segítségére. Ugyanis, míg Pürrhosz a Peloponnészosz ellen vonult, a makedón király északon elkezdte visszafoglalni korábban elveszített makedóniai városait. A spártaiak megerősödve továbbra is ellenállásra készültek, ám hamarosan újabb hadsereg érkezett a térségbe, melyet a Krétáról hazatérő Areusz spártai király vezetett. Areusz hadereje 2000 főből állt, köztük krétai zsoldosok.[10]

Így már olyan jelentős erők védték Spártát, hogy az asszonyok egészen megnyugodtak, és visszatértek normális életükhöz, nem ártva bele magukat többé a harci dolgokba.[11] Areusz arról is határozott a katonai vezetőkkel, hogy azok a fiatalok, akik még nem érték el a katonaköteles kort, de eddig kényszerből fegyvert fogtak, szintén térjenek vissza szállásaikra, mert most az igazi harcosokon a sor. Pürrhosz azonban nem indított több támadást a település ellen.

Az épeiroszi királyhoz is elértek ugyanis a hírek, hogy Antigonosz Makedóniában ellentámadásba kezdett, és sorban esnek el a tengerparton fekvő városai, így másik célpontja, Argosz ellen indult, miközben végigdúlta katonáival Lakóniát. Valószínű, hogy Kleónümosz Zarax városa ellen már említett pusztító támadására is ekkor került sor.[12] Azonban ez a elvonulás korántsem ment zökkenőmentesen. A terepviszonyokat és saját földjét kitűnően ismerő Areusz folyamatosan követte az épeiroszi sereget, és megpróbált csapdát állítani neki. Mikor Pürrhosz katonái egy keskeny szoroson vonultak keresztül, a spártaiak végül elvágták az utóvédet alkotó gallokat és molosszoszokat[13] a főerőktől. Pürrhosz fia, Ptolemaiosz indult néhány testőrével a megtámadottak segítségére, ám a spártaiak válogatott csapata (a lovagok?), melyet Eualkosz irányított, lecsaptak a királyfira.[14]

Ptolemaiosz körül heves kézitusa alakult ki, mígnem Orüsszosz, egy kiváló ifjú krétai harcos lándzsájával megölte.[15] A menekülő épeirosziakat üldöző spártai lovasok sem jártak jobban, mert ők – a gyalogság védelmétől túlságosan előrerohanva - beleszaladtak Pürrhosz molosszosz lovasságába. Eualkoszt maga Pürrhosz döfte át lándzsával, miután az csaknem levágta a karját.[16]

A sikeres lovassági küzdelem dacára az épeiroszi hadsereg csak megtépázva jutott ki Lakóniából.

                     

Utószó

A hadjárat végül tehát teljes kudarccal végződött, majd hamarosan Pürrhosz is meghalt, miután Argosz előtt legyőzte Antigonoszt, azonban a város elleni támadása közben egy rádobott tetőcserép megölte. Pürrhosz birodalma abban a percben összeomlott.

Mindez egészen másként alakult volna Spárta védőinek hősiessége nélkül, akik lehetővé tették, hogy a hellének számára ismét megnyíljon a szabadságba vezető kapu. Pár évre rá Areusz Athénnal az oldalán már Hellasz függetlenségéért küzdött egykori szövetségese, Antigonosz Gonatasz ellen, de ez már egy másik történet.

A két oldal veszteségeiről nincsenek adataink. Justinus szerint Pürrhosz serege legerősebb részét elveszítette.[17] A spártaiakról meg csak annyit jegyeznek meg, hogy a védők mindegyike megsérült vagy elesett.

                                                   

Felhasznált források:

Brill New Jacoby (BNJ), online kiadás.

Die Fragmente Der Griechischen Historiker (FGrH) Part I-III. Online kiadás.

Marcus Iunianus Iustinus kivonata Pompeius Trogus művéből. Világkrónika a kezdetektől Augustusig. Bp., 1992. 

Pauszaniasz: Görögország leírása. Bp., 2000.

Plutarkhosz: Morália. Az általam használt angol fordítás:

http://penelope.uchicago.edu/Thayer/E/Roman/Texts/Plutarch/Moralia/

Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok I-II. Bp., 1978.

Polüainosz: Sztratégika. Nincs magyar fordítás. Angol fordítás:

http://attalus.org/translate/polyaenus.html

Polübiosz történeti könyvei. Máriabesenyő-Gödöllő, 2002.

Supplementum Epigraphicum Graecum (SEG), online felirati adattár.                  

Sztrabón: Geógraphika. Bp., 1977.

Thuküdidész: A peloponnészoszi háború. Bp., 1999.

                     

Xenophón történeti munkái. Bp., 2001.

Xenophón: A lakedaimónok állama. In: Államéletrajzok. Bp., 1998.

Felhasznált irodalom:

Cartedge-Spawforth: Hellenistic and Roman Sparta. 2. kiad. London, 2002.

Green, Peter: Alexander to Actium. The historical Evolutionof the Hellenistic Age. Los Angeles, 1990.

Jegyzetek:

---

[1] Plutarkhosz: Pürrhosz, 26.

[2] Plutarkhosz: Pürrhosz, 28.

[3] A khaónok Sztrabón szerint Épeirosz északnyugati részén laktak, a Keraunis hegyek től délre lévő partvidéken. Sztrabón: Geógraphika, VII.7.5.

[4] Plutarkhosz: Pürrhosz, 28.

[5] Ezeket a hippeiszeknek (azaz lovagoknak) nevezett harcosokat három hippagretész választotta ki érdemei szerint a fiatal harcosok közül. Lásd: Xenophón: A lakedaimónok állama. IV. 1-6.

[6] Plutarkhosz: Pürrhosz, 28.

[7] Plutarkhosz leírásából, amely szerint Ptolemaiosz katonái a folyóba szórták a szekereket, valamint abból, hogy Akrotatosz a hátába került a dombok felől, ez következik, akkor is, ha a spártaiak folyón való átkeléséről nem történik említés. Plutarkhosz: Pürrhosz, 28.

[8] Álmában villámokat dobott Spártára, amely lángra lobbant. Ezt ő pozitív előjelnek vette, noha egy egyik katonája figyelmeztette, hogy a villám sújtotta helyek szentek, oda nem szabad belépni. Plutarkhosz: Pürrhosz, 29.

[9] Plutarkhosz: Pürrhosz, 29.

[10] Plutarkhosz: Pürrhosz, 29. Kutatók feltételezik, hogy az egyik harcosáról írt epigramma marad ránk egy felitraton (SEG 35.338).

[11] Plutarkhosz: Pürrhosz, 29.

[12] Pauszaniasz, III.24.1.

[13] Az épeiroszi törzsek legerősebbje, maga Pürrhosz is molosszosz származású volt.

[14] Plutarkhosz: Pürrhosz, 30.

[15] Justinus Ptolemaiosz haláláról adott leírása, mely szerint lovasaival Spártába betörve esett volna el, nem tűnik reálisnak az események tükrében, bár nem kizárható. Justinus, XXV.4.

[16] Plutarkhosz: Pürrhosz, 30.

[17] Justinus, XXV.4.

Spárta ostroma (Kr.e. 272) 1. rész

Most egy kétrészes bejegyzés fog következni, amely Spárta Kr.e. 272-ben történt ostromát mutatja majd be. Gyerekorom óta rajongok a vörös köpenyes katonaistenekért, akik a történelem talán legragyogóbb és legképzettebb harcosai voltak. Idén még több alkalommal is foglalkozom majd spártai hadieseményekkel, annál is inkább, mivel a legtöbb ember tudása megreked Thermopülainál. Ráadásul azért is érdemes lesz ezzel foglalkozni, hiszen 2014 márciusában itt a 300 című film második epizódja, amely az Artemisszion-hegyfok körüli eseményeket dolgozza fel (és leginkább: át) a perzsa háború korából.

Szeretnék érdekes epizódokat bemutatni a valódi Spártából, mert van olyan érdekes, mint a film, sőt…

Spárta ostroma, Kr.e. 272 (május?)[1]

Előkészületek, Pürrhosz Spárta ellen vonul

Pürrhosz[2] Épeirosz[3] királya Kr.e. 275-ben csalódottan érkezett haza Itáliából, ahol minden reménye elszállt tervezett nyugati birodalmáról, miután alulmaradt Rómával szemben Beneventumnál. A nyughatatlan uralkodónak mindössze 8 ezer gyalogosa és 500 lovasa maradt, hogy a Balkánon próbáljon újra szerencsét.[4] Azonban tehetségének és szerencséjének köszönhetően gyorsan ismét erőre kapott. Riválisának, II. Antigonosznak[5] az uralma Makedóniában még nem volt elég erős, így a rátámadó Pürrhosz Kr.e. 274-ben elfoglalja Makedónia nagy részét és Thesszáliát.[6] Különösen nagy siker volt, hogy Antigoneia mellett, egy hegyszorosban sikerült váratlanul lecsapnia riválisa seregére, amelyet részben megsemmisített, részben a saját oldalára állított. A csatlakozó makedón phalanxharcosok és harci elefántok nagyban megerősítették az épeiroszi hadsereget. Sikere után Pürrhosz bevonult a makedón fővárosba, Aigaiba.

Pürrhosz, Épeirosz királya

Pürrhosz nem ült sokáig babérjain, úgy döntött, hogy végleg felszámolja Antigonosz uralmát, aki még mindig tartott néhány várost Hellaszban, ezért Kr.e. 272 tavaszán seregével Peloponnészoszi-félsziget felé vonult. Hivatalosan - mint oly sok hódító a történelemben -, természetesen felszabadítani jött, de valójában a saját hatalmát kívánta kiterjeszteni a félszigetre. Két közvetlen célt kívánt elérni: elfoglalni Argoszt és saját embert ültetni Spártába. Elsőként az utóbbi feladathoz fogott, hiszen Argosz megszállása egy hozzá hű Lakedaimónnal már könnyebbnek ígérkezett. Pürrhosz spártai szövetségese egy királyi száműzött volt, Kleónümosz.[7] Kleónümosz II. Kleomenész[8] király sorban második fia volt, ám bátyja és apja halála után nem örökölhette meg a trónt, mivel testvérének fia született, aki Areusz[9] néven uralkodott.[10] Kleónümosz ekkor, Kr.e. 272-ben már idős volt és fiatal feleségét, Khilóniszt odahaza Spártában gyakorlatilag már hozzáadták[11] Areusz fiához, Akrotatoszhoz.[12] Úgyhogy a hatalmi aspirációkon kívül személyes bosszú is motiválta az idős lakónt. A források jelentős része ki is emeli, hogy voltaképpen ő beszélte rá Pürrhoszt a hadjáratra.[13]

Pürrhosz nagy előkészületeket tett, hiszen igen jelentős haderőt gyűjtött össze: 25 ezer gyalogost, 2000 lovast és 24 elefántot.[14] A spártaiak ekkora haderő kiállításában nem is reménykedhettek. Joggal állapítja meg fő forrásunk, Plutarkhosz, hogy ennek a haderőnek a feladata nem csupán Spárta, hanem az egész félsziget elfoglalása kellett legyen. Pürrhosz zavartalanul vonult át Görögországon, sőt Athénnal - amely sosem bírta elviselni a makedón uralmat – szövetséget kötött, más Spártával ellenséges államokhoz pedig követeket küldött. Justinus szerint Athén, az akháj városok[15] és Messzéné kifejezetten várták Pürrhosz érkezését.[16] Ez mondjuk nem csoda, tekintetbe véve Spárta iránti utálatukat.[17] Pürrhosz útja nagyjából rekonstruálható, datálni viszont nem tudjuk. A kutatók nagyjából Kr.e. 272 tavaszára teszik Pürrhosz megindulását,[18] de tulajdonképpen Spárta ostromának hónapját sem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy Pürrhosz átvonult Thesszálián, a híres Thermopülai-szoroson, majd a Korinthoszi-földszoroson át benyomult a Peloponnészoszi-félszigetre. Magát Korinthoszt nem érintette, mert annak fellegvárát, az Akrokorinthoszt még Antigonosz csapatai tartották és nem akart időt pazarolni ennek a nagyon erős erődnek az ostromával. Így valószínűleg egyenesen Megalopoliszig - Spárta másik ősellenségéig és közvetlen szomszédjáig - vonult.

I. Areusz, spártai király portréja pénzen

Spárta ugyan nem volt Antigonosz makedón király nagy barátja – korábban eltávolították Antigonosz helyőrségét Troizénből -,[19] de most közös ellenség szorongatta a nyakukat. Korábbi vereségei után Kr.e. 280-ra Spárta lassacskán magára talált, igaz ezt elsősorban nem saját erősödésének, hanem ellenfelei meggyengülésének köszönhette. Pürrhosz fellépése, és hagyományosan rossz kapcsolata szomszédaival, most ismét kritikus helyzetbe hozta Lakedimónt, annál is inkább, mivel egyes számú királyuk az agiada házból származó[20] Areusz, éppen Krétán harcolt a spártai haderő legütőképesebb részével. Úgy tűnik a támadás meglepetésszerűen érte Lakedaimónt. De Spárta nem csupán a hadsereg hiánya miatt volt védtelen.

Spárta „falai”

Közismert, hogy Spártát a klasszikus időkben nem védte fal, amelynek oka az volt, hogy maga a lakón város tulajdonképpen nem is egy város volt, hanem öt falu (κώμη, azaz kómé) többé-kevésbé egybe épült összessége volt.[21] Ilyen nagy terület falakkal való körbevétele nem túl célszerű, és amikor később Spártát is komoly falakkal vették körül, az csak a szűk centrumot övezte.

Ha ma valaki Spártába látogat – műemlékek hiányában nincsenek sokan -, gyakorlatilag semmit sem tapasztal abból, hogy ez a városka egykor Hellasz nagyhatalma volt, pontosan úgy, ahogy azt 2400 éve Thuküdidész megjósolta:

„Mert tegyük fel, hogy Lakedaimón városa elpusztul, s nem marad belőle semmi más, csak a szent helyek és az épületek alapja, úgy gondolom, a távoli jövőben a későbbi nemzedékek nagyon kételkedve hallgatnák, hogy milyen hatalmas volt, pedig a Peloponnészosz kétötöd része az ő birtokában van, s uralmát a félsziget egész területére és számos külső szövetségesére is kiterjeszti. Hatalma mindamellett jelentéktelennek látszanék, mivel a város nincs egybeépítve, nem találhatók benne fényes szentélyek és épületek sem, hanem a régi hellének szokása szerint faluszerűen húzódik szét.”[22]

A „város” tehát nagy területen feküdt, amelyet a természet eléggé megerősített, hiszen keletről a gyorsfolyású és görög szinten nagynak számító Eurótasz folyó ölelte, nyugatról pedig a hírhedt Taigetosz-hegység félelmetes fala védte. Délről a lakedaimóniakat a távoli tenger határolta, így tulajdonképpen idegen haderő mindössze az északi völgyek felől támadhatott. 

Lakónia földrajzi helyzete

Tehát nem csupán a spártai katonai filozófia az oka a városfalak hiányának, bár kétségkívül ez is közrejátszott abban, hogy Spárta még a Kr.e. III. század elején sem rendelkezett védművekkel. Agészilaosz spártai királyt,[23] amikor megkérdezték, miért nincsenek Spártának falai, csak rámutatott a teljes harci díszben pompázó spártaiakra és annyit mondott: „Ők Spárta falai.”[24] Hasonló szellemesség maradt fenn Antalkidaszról, egy másik spártairól, aki azt szokta mondogatni, hogy Spárta falai az ifjú férfiak és határai pedig a lándzsák hegyei.[25] A lakedaimónok megvetését a városfalak iránt más megjegyzésük is kifejezte. Mikor II. Agisz király[26] Korinthosz falai alá ért és megfigyelte annak nagyságát és hatalmas tornyait, csak annyit mondott rá: „Miféle asszonyok laknak ezen a helyen?”[27]

Szóval a város falak nélkül várta Pürrhosz támadását, igaz egy dolog Spárta mellett szólt: még sohasem foglalták el fennállása során.

Spárta városa 

A követség

Minden meglepetés ellenére egy ekkora haderő nem érkezhetett meg olyan gyorsan, hogy a spártaiak ne tudtak volna megtenni bizonyos óvintézkedéseket. Egyfelől azonnal futárokat küldtek királyuk után Krétára, hogy tüstént jöjjön haza seregével, másfelől felvették a kapcsolatot Antigonosz makedón királlyal esetleges segélyért. Ezenkívül küldöttséget indítottak Pürrhoszhoz, megtudni jövetele okát, és húzni az időt. Az épeiroszi királyt Megalopoliszban, Árkádia fővárosában – tehát már közvetlen Lakónia határán – érték a követek. A tárgyalásokból sok anekdota és kevés konkrétum maradt ránk. Pürrhosz a jövetelét firtató kérdésre a „görögség felszabadítása” lózunggal felelt, valamint a spártaiak további félrevezetésére azt mondta, hogy a kisebbik fiait szeretné Spártában neveltetni, hogy Lükurgosz elvei alapján nőjenek fel.[28] Azt nem tette hozzá, hogy az már egy kicsit másféle Spárta lenne… Mialatt a tárgyalások folytak, Pürrhosz seregeinek éle elérte Lakóniát, amelyet zsoldosai azonnal elkezdtek pusztítani.

A még mindig nála lévő követek ekkor felháborodva követeltek magyarázatot, amire Pürrhosz állítólag csak ennyit felelt:

„Ha ti spártaiak döntötök a háborúról, akkor ti sem szoktátok informálni az ellenségeteket. Ezután aligha tisztességtelen, ha a spártaiak ellen spártai módon harcolok.”[29]

A spártaiak közül ekkor Mandrokleidasz,[30] vagy - egy másik változat szerint - Derkülidasz[31] így felelt:

„Ha isten vagy, nem történik bajunk, mert nem követtünk el veled jogtalanságot; de ha ember vagy, majd akad más, aki nálad hatalmasabb.”[32]

Ezt követően a spártai követek természetesen távoztak.

A támadás

Cartledge-éknak talán igazuk van abban, hogy Pürrhosz Epameinóndasz korábbi Lakónia elleni hadjáratának útvonalát követte,[33] ám hozzá kell tenni egy kis kiigazítást. A thébaii hadvezér ugyanis nem közvetlenül a Megalopoliszból Spártába vezető úton indult el, hanem Tegea-Karüai felől, amely csak később fut bele a közvetlen útba.[34] Pürrhosz pontos útvonalát nem tudjuk. Két lehetőség van: vagy ez a Tegea felé kerülő út, vagy a Megalopoliszból közvetlen Lakóniába vezető, az Eurótasz folyó völgyében. Az sem lehetetlen, hogy ez utóbbit használta, bár Cartledge-ék az elsőt fogadták el.

Viszont bármelyik úton is érkezett az épeiroszi hadsereg, mindkettő aránylag könnyen lezárható és megvédhető út, hiszen hegyszorosokon vezetnek keresztül. Persze Pürrhosznak nem kellett komoly ellenségtől tartani, hiszen, mint említettük a spártai fősereg Krétán volt.

Ugyanakkor nem lehetetlen, hogy volt egy összecsapás a két fél között még a város ostroma előtt. Nagyon érdekes ugyanis Pauszaniasz azon megjegyzése, hogy Pürrhosz mielőtt Spártát elérte volna, egy ütközetben már legyőzte a lakónokat.[35] Ezt fő forrásaink alapján el kell vetnünk – bár Polüainosz is említi, egyenesen véresnek! -,[36] hiszen sem Plutarkhosz, sem Justinus nem tud ilyenről, és hacsak nem valami kisebb összecsapás emléke maradt fenn ezekben, akkor tévedésnek kell tartanunk. Gyanússá teszi a forrást az is, hogy a spártaiak mellett harcoló messzénéieket említ, ami nem tűnik túl valószínűnek.

Pürrhosz leereszkedett a hegyekből és jobbról megkerülve Spártát, átkelt az Eurótaszon,[37] majd Spárta déli kóméjától, Amüklaitól egynapi járásra, táborozott le.[38] Ennek pontos helyét Polübiosz tartotta fenn, aki V. Philipposz későbbi hadjárata kapcsán jegyezte fel, hogy a makedón király a „Pürrhosz Tábora” nevű helyen tanyázott le.

Már a legkorábbi történetírók is értetlenül álltak amellett, hogy Pürrhosz miért nem támadott azonnal Spárta ellen. Minden forrás a szemére veti, hogy ez alkalommal lassabb volt a kelleténél, Justinus egyenesen „restnek” nevezi,[39] míg Plutarkhosz szerint zsoldosait engedte rabolni Lakóniában, ahelyett, hogy egyenesen a védtelen városra tört volna. Kleónümosz szintén az azonnali offenzívára noszogatta.[40]

Több oka is lehet ennek. Az első talán az, hogy arra várt, a Kleónümoszhoz hű spártaiak átvegyék az irányítást Spártában, Plutarkhosz legalábbis megjegyzi, hogy családja, barátai és helótái, már várták Pürrhoszt vacsorára.[41] Ugyanakkor Cartledge-ék azon megjegyzése,[42] hogy Lakónia keleti tengerpartjának, közte Zarax városának feldúlása által, Kleómenész és Pürrhosz egy Spárta-ellenes perioikosz-felkelést akart támasztani, nem meggyőző és logikátlan is.[43] Pürrhosz csapatai mindenesetre végigdúlták a táborból egész Lakóniát. A pusztítás jelentős lehetett helyenként, hiszen az események után 400 évvel (!) író Pauszaniasz szerint még mindig romokban hever Zarax városa, amit Kleónümosz pusztított el.[44] Sajnos azt nem tudjuk, hogy Kleónümosz miért csak ezt az egy várost tette földdel egyenlővé, de bizonyára volt rá valami személyes indítéka.

A másik oka Pürrhosz hezitálásának az lehetett, hogy épségben akarta a várost – hiszen Kleónümosznak nem adhatott romokat -, és csapatai eddig sem tanúsítottak nagy fegyelmet, sem Makedónia elfoglalása,[45] sem a Lakóniába való bevonulása során.[46] Talán úgy gondolta, hogy nappal könnyebben útját állja a fosztogatásnak, mintha éjjel venné be a várost.

Harci elefánt ábrázolása ókori tányéron

Míg Pürrhosz katonái Amüklaitól délre éjszaka táborba vonultak, és bizonyára a gazdag zsákmányt lakomákkal ünnepelték, Spártában összeült a „válságstáb”. A spártaiak napközben aggódva figyelték a folyó túloldalán a városuk mellett elvonuló 27 ezer embert és két tucat elefántot, de tétlenek nem maradtak. A városban lévő fontos emberek vezette tanács úgy döntött, hogy a nőket és a gyerekeket elküldik Krétára Areusz király védelme alá, míg a fegyverképes férfiak megpróbálják megvédeni a várost.[47] Arkhidamia – a valószínűleg kiskorú eurüpontida király II. Eudamidasz nagyanyja -, akinek mind vagyona, mind származása miatt jelentős befolyása volt, ezt megtudva karddal betört a tanácsházba és kijelentette, hogy, nemcsak a férfiak, de a nők sem kívánnak tovább élni, ha Spárta elesik.[48] Egy másik variáció szerint azt mondta, hogy a spártai nők a férjükkel élnek és a férjükkel is halnak meg.[49] A matróna elszántsága átragadt mindenkire, és egész Spárta kész volt megvívni leónidászi harcát. Nem csak a meglehetősen kevés itthon maradt spártai férfi, de a nők, lányok és gyerekek is nekiláttak megnehezíteni Pürrhosz dolgát. A fiatal – igaz 7 éves koruk óta erre készülő – férfiak életük első csatájára készültek. A spártai nők hősiessége ezúttal nem lehet pusztán túlzás, hiszen minden forrás megerősíti, hogy jelentős szerepük volt a felkészülésben. Justinus egyenesen arról ír, hogy Pürrhosszal nagy asszonysereg szállt szembe.[50]

Topino-Lebrun: Pürrhosz megostromolja Spártát

Bár, mint említettük Spártának nem voltak falai, de azért teljesen nem volt védtelen. Kr.e. 294-ben Démétriosz Poliorkétész makedón király már megpróbálta elfoglalni Spártát, de akkor az utolsó pillanatban egy külpolitikai fordulat miatt kénytelen volt elvonulni, noha a spártai sereget már legyőzte.[51] Ekkor a támadásra számító spártaiak gyorsan a várost már megerősítették, ha nem is kőfalakkal, de mély árkokkal, cölöpsorokkal és a leggyengébb pontokon hirtelen felhúzott – valószínűleg fa - védművekkel.[52] Most a spártai öregek, lányok és asszonyok nekiláttak, hogy megerősítsék ezt a hevenyészett védelmi vonalat.[53] Az asszonyok egy szál ruhában kimentek a védvonalat javítgató férfiakhoz, mondván majd ők foglalkoznak ezzel, a férfiak pedig menjenek pihenni, hogy másnap frissen vívhassák meg a harcot.[54]

Egyesek nekiálltak fegyvereket élesíteni, mások árkot ástak. Plutarkhosz olyan krónikások (Phülarkhosz és Hierónümosz) írásait is fenntartotta, akinek köszönhetően sokat tudunk az elkészült árokról. A fő védelmi vonal, amely délről védte a várost, egy 26 méter hosszú, 3 méter széles és 2 méter mély árok volt. Ez minden bizonnyal az Amüklai felől bevezető utat szelte át, további védelemként pedig az árok két végétől szekereket ástak be a földbe a bejutást megnehezítendő.[55] Phülarkhosz szerint ezen árok kiásásának harmadát a nők és a lányok vállalták magukra. Egész éjjel zajlott a munka, majd mikor megérkeztek a hírek, hogy az ellenség készülődik, felkeltették az alvó ifjakat, rájuk adták a fegyvereket, és átadták az árkot megőrzésre.

Mindemellett feladatuk nem ért véget, a harcok alatt az asszonyok sebesülteket ápoltak, fegyvereket éleztek, és lelki terrorban tartották férjüket, hogy mindenképpen győzni akarjanak. Kijelentették, hogy védjék meg Spártát, és harcoljanak érte, „mert édes győzni a haza szeme láttára, valamint dicső meghalni anyjuk és feleségük karja között, ha Spártához méltóan esnek el.”[56] Egyesek még drasztikusabb lépéseket tettek férjük harci kedvének fokozására:

Khilónisz, szeretője, Akrotatosz szeme láttára elvonult egy fához, hurkot tett a nyakába és közölte, hogy ő nem fog egykori férje - Kleónümosz – kezére kerülni, úgyhogy harcoljon jól…

folyt köv.

                                                   

Felhasznált források:

Marcus Iunianus Iustinus kivonata Pompeius Trogus művéből. Világkrónika a kezdetektől Augustusig. Bp., 1992. 

Pauszaniasz: Görögország leírása. Bp., 2000.

Plutarkhosz: Morália. Az általam használt angol fordítás:

http://penelope.uchicago.edu/Thayer/E/Roman/Texts/Plutarch/Moralia/

Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok I-II. Bp., 1978.

Polüainosz: Sztratégika. Nincs magyar fordítás. Angol fordítás:

http://attalus.org/translate/polyaenus.html

Polübiosz történeti könyvei. Máriabesenyő-Gödöllő, 2002.

Supplementum Epigraphicum Graecum (SEG), online felirati adattár.

Thuküdidész: A peloponnészoszi háború. Bp., 1999.

                     

Xenophón történeti munkái. Bp., 2001.

Felhasznált irodalom:

Cartedge-Spawforth: Hellenistic and Roman Sparta. 2. kiad. London, 2002.

Green, Peter: Alexander to Actium. The historical Evolutionof the Hellenistic Age. Los Angeles, 1990.

Jegyzetek:

[1] Spárta ostromának pontos idejét nem tudjuk.

[2] I. Pürrhosz, épeiroszi király (Kr.e. 297-272)

[3] Épeirosz félbarbár-félgörög kirűlysága a mai Albánia területén feküdt, Pürrhosz idején a fővárosa Ambrakia.

[4] Plutarkhosz: Pürhosz, 26.

[5] II. Antigonosz Gonatasz, makedón király (Kr.e. 277-239)

[6] Green, p. 143

[7] Kleónümosz, spártai királyi sarj, II. Kleomenész király fia.

[8] II. Kleomenész, spártai király (Kr.e. 369-309)

[9] I. Areusz, spártai király (Kr.e. 309-265)

[10] Azt az okoskodást, hogy egyeduralomra tört, nem fogadjuk el. Spártában a fiági örökös mindig megelőzte a testvért. Egyszerűen valószínűleg a trónt nagyon akaró Kleónümosz elbukott a belharcban, ezért kényszerült számüzetésbe. Kleónümosz származásáról: Pauszaniasz, I. 13. 4-5.

[11] Plutarkhosz leírása szerint ha tényleges esküvő nem is zajlott le, de a pár nyilvánvalóan spártai értelemben – ahol amúgy is lazábban kezelték időnként ezeket a dolgokat – együtt élt és ezt törvényesnek is tekintették.

[12] Akrotatosz a későbbi spártai király, II. Akrotatosz (Kr.e. 265-262).

[13] Plutarkhosz: Pürrhosz, 26; Pauszaniasz, I.13.4-5. és III.6.3. 

[14] Plutarkhosz: Pürrhosz, 26.

[15] Néhány évvel korábban alakult meg a később nagy hatalomra szert tett Akháj szövetsg, de ekkor még pusztán néhány város szövetsége volt.

[16] Justinus, XXV.4.

[17] Pauszaniasz azon adatát (IV.29.6-7.), hogy a messénéiek segítették Spártát Pürrhosz ellen, nem fogadhatjuk el, hiszen Justinus kifejezetten az ellenkezőjét állítja, a politikai helyzet is emellett szól.

[18] Koras 272-re: Green, p. 144. De van, aki évekkel korábbra: Cartledge-Spawforth, p. 30.

[19] Green, p. 134

[20] A másik spártai király, az eurüpontida II. Eudamidasz volt, aki ekkor még csak néhány éve uralkodott és az események során sehol sem említik. Ennek oka ismeretlen, legfeljebb tippelhetünk arra, hogy túl fiatal volt ekkor. Rejtélyes, hogy róla alig tudunk valamit a létezésén kívül. Fiatal korűt valószínűsíti, hogy nagyanyja Arkhidamia fontos szerepet játszott a város védelme során.

[21] Amüklai kómé, Spárta vallási centruma például mintegy 5 km-re volt a tényleges városi központtól!

[22] Thuküdidész, I. 10.

[23] II. Agészilaosz, spártai király (Kr.e. 400-360)

[24] Plutarkhosz: Morália. Spártaiak mondásai. Nagy Agészilaosz, 29.

[25] Plutarkhosz: Morália. Spártaiak mondásai. Antalkidasz, 7.

[26] II. Agisz, spártai uralkodó (Kr.e. 427-401)

[27] Plutarkhosz: Morália. Spártaiak mondásai. Agisz, Arkhidamosz fia, 6. Ugyanezt a mondást Plutarkhosz leírja egy másik spártainál is: Theopomosz, 6. Ő azonban nagyon korai király, sokkal valószínűbb Agisznál. Sőt nagyon hasonlít Panthodeasz mondása is (1.).

[28] Plutarkhosz: Pürrhosz, 26.; Polüainosz: Sztratégika, VI.6.2.

[29] Polüainosz, Sztratégika, VI.6.2. Gyakorlatilag ugyanez, csak rövidebben: Plutarkhosz: Pürrhosz, 26.

[30] Plutarkhosz: Pürrhosz, 26.

[31] Plutarkhosz: Morália, 219 F

[32] Plutarkhsoz: Pürrhosz, 26.

[33] Cartledge-Spawforth, p. 30.

[34] Xenophón: Hellénika, VI.5.25-26.

[35] Pauszaniasz, I.13.6.

[36] Polüainosz: Sztratégika, VIII.49.1.

[37] Forrás nem írja, de ez következik az útvonalból.

[38] Polübiosz, V. 19.

[39] Justinus, XXV.4.

[40] Plutarkhosz: Pürrhosz, 26.

[41] Plutarkhosz: Pürrhosz, 27.

[42] Cartledge-Spawforth, p. 30-31.

[43] Az az érvük, hogy más Periokikosz településeknek Kr.e. 338 óta könnyebb lett a sorsa éppen ez ellen szól, hiszen a könnyebb sorsot miért kockáztatnák?

[44] Pauszaniasz, III.24.1.

[45] Aigai elfoglalása során kelta segédcsapatai a királysírokat is kifosztották: Plutarkhosz: Pürrhosz, 26.

[46] Plutarkhosz: Pürrhosz, 27.

[47] Polüainosz: Sztratégika, VIII. 49.1.

[48] Az éjszakai tanácskozásról nagyon szép drámai képet fest Plutarkhosz: Pürrhosz, 27.

[49] Polüainosz: Sztratégika, VIII.49.1.

[50] Justinus, XXV.4.

[51] Plutarkhosz: Démétriosz, 35.

[52] Pauszaniasz, I.13.6.

[53] Plutarkhosz: Pürrhosz, 27.

[54] Uo.

[55] Plutarkhosz: PÜrrhosz, 27-28.

[56] Plutarkhsoz: Pürrhosz, 28.

[57] Justinus, XXV.4.