Kardos József 1915 nyarát Budapesten tölthette (lásd: ebben a posztban!), minden bizonnyal szabadság okán. Júliusban még otthon volt, szeptemberben azonban már Theresienstadtban, az 1. közös vadászzászlóalj székhelyén találjuk hősünket. Zászlósként, majd hadnagyként - a fényképalbum alapján - úgy tűnik átképzésen vehetett részt, mely során egy gépfegyveres osztag vezetését és kiképzését vette át. Szeptember elsejétől Kardos előlép hadnaggyá, bár az első fényképeken még zászlósként tűnik fel. A most közölt fényképeken nincs felirat, pusztán az albumban lévő egy-egy helynév és biztosnak tekinthető dátum alapján vannak besorolva, némleg önkényesen részemről. Az bizonyos, hogy az alábbi képek 1915. őszén készültek, zömében szeptember-októberben.
Kardos szeptember elejéről két képeslapot küldött szerelméhez Könnyű Katóhoz Budapestre, amelyeket aztán körbenyírva a fotóalbumba helyeztek, így csak részben olvashatóak. Mindegyik a zászlóst ábrázolja, az album alapján Theresienstadtban. Kibetűzhető szövegük szerint a lapok általános dolgokat tartalmazhattak: jól vagyok, nem jutok íráshoz, el van foglalva, küldjél gyakran levelet stb. A két töredék 1915. szeptember 1(?)-re illetve szeptember 13-ra van datálva, nyilván a fényképek vaamivel korábban készülhettek el, hogy rajta legyenek a képeslapon.
Kardos zászlós egy kerítésnek vagy hídkorlátnak(?) támaszkodva. Theresienstadt, 1915. IX. 1(?).
Séta. Theresienstadt, 1915. IX. 13.
A következő képeket Theresianstadtban vagy környékén készülhettek 1915. szeptemberében. Igazi erődváros volt a mai Terezín, hiszen a poroszok ellen építették ki Csehország védelmére a XVIII. század végén. Megnézhetjük az erőd falait, amelyek helyet adtak a vadászok laktanyájának, s a "Szudétavidék" hegyeit és vizeit.
Theresienstadt falai a vizesárokkal, 1915. szeptember-október
Tájkép Tehersienstadt környékéről, 1915. IX-X.
Őszi fák. Theresienstadt, 1915. október(?)
Ahol bakák vannak, ott a tyúkok sem hiányozhatnak, és még a barátnő sem féltékenykedhet... :D Theresienstadt(?), 1915. IX-X.
Kardos zászlós sétál az Elba(?) partján. Theresienstadt, 1915. IX-X.
Tájkép az Elba mentén
Természetesen Kardos és átképzésen lévő társai nem az őszi táj szépségeit csodálni ugrottak "haza" a vadászzászlóalj toborzóközpontjába, hanem tudásukat bővíteni. Úgy tűnik különböző menet- és lőgyakorlatok tették ki idejük nagy részét, illetve hadifoglyok őrizete és -esetleg- közmunkára való kísérete. A képek alapján egyértelmű, hogy Kardos egy géppuskás osztag vezetőjeként gyakorlatozott embereivel 1915. őszén. Korábban nem gépfegyveres csoportokkal látható, így alighanem a háború tapasztalata alapján állítottak fel egy új osztagot, amelyet rá bíztak. Kardos egyébként 1915. szeptemberétől hadnaggyá lépett elő a Ranglisten des Kaiserlich und Königlichen Heeres 1916-os száma szerint (218.o.), bár szeptember eleji képeslapjain még zászlósnak nevezi magát.
Kardos és egy tiszttársa(?) Theresienstadtnál, 1915. október
Kardos hadnagy fehér lovon. Theresienstadt, 1915. ősz
Ismeretlen hadnagy fotója, gallérján talán a magyar címerrel a csillag mögött.
Nem túl éles kép. Kicsit olyan, mintha orosz foglyokra vigyáznának osztrák-magyar katonák, holott az albumban az 1915-ös theresienstadti képek között található. Talán az időnként börtönként is használt erőd falai között őrzött hadifoglyok?
Gépfegyveres osztag gyakorlatozik egy Theresienstadt környéki lőtéren, 1915. IX-X.
A következő nyolc fotó azonos alapanyagú, jellegzetesen zöldeskék papírra készült. Az albumban szereplő datálás alapján 1915. októbere során mutatja be a katonák napjait, benne pihenőkkel, meneteléssel, lovon való fordítva üléssel. Nagyon érdekes megfigyelni az első kettő képet, amely mintha szintén hadifoglyokat ábrázolna.
Hadifoglyok(?) vonulnak Theresienstadt utcáján őrizet alatt, 1915. október
Nyolc orosz(?) foglyot(?) kísér egy szuronyos baka. Theresienstadt, 1915. október
Vadászok pihennek. Theresienstadt környéke, 1915. október
Ugyanakkor készült, bár jobb fotó
Ezen a körbenyírt fotón szinén a pihenő látható fáradt katonákkal
Kardos a fehér lovával, oldalán tiszti karddal. Theresienstadt, 1915 október
Kardos hadnagy ugyanakkor egy másik felvételen
Kardos József kétségtelenül fordítva üli meg a lovat ezúttal... :D
Az átképzés során Kardos nem csak Theresienstadtban járt, ez is kiderül a fotókból. Két kép készült Teplitz-Schönau-ban (ma: Teplice, Csehország), kettő pedig Aussigban (ma: Ústí nad Labem). Utóbbiak közül egyik egy portré, amelyet minden bizonnyal bajtársától kapott Aussigból keltezve (bár ennek a hátoldalon lévő dátuma nehezen olvasható), dedikálva. Mivel a másik tájkép, lehetséges, hogy utóbbit is csak kapta, s nem saját. A képen szereplő Karl Ullrich nem azonosítható egyértelműen, de valószínűleg azonos az 1917-es Ranglisten-ben szereplő 12. vadászzászlóaljnál feltüntetett azonos nevű zászlóssal (666.o.). A 12-esek szintén csehországi alakulat voltak, kiegészítési körzetének központja Jungbunzlau (ma: Mladá Boleslav) volt.
Tiszti csoportkép, Kardos jobbról a második. Teplitz-Schönau, 1915. október
Kardos hadnagy Teplitz-Schönaubanm, 1915. október
Aussig látképe. 1915. október
Karl Ullrich tisztjelölt fotója Kardosnak. Aussig, 1915. XII. (III?) 7.
Az Elba menti térségben a kiképzés tovább folytatódott október és november folyamán, a vadászok a környező térség városai mellett gyakorolták a géppuskaharc csínyját s bínját. Egy-egy kép van Leitmeritz (ma: Litomerice, Theresienstadt "ikervárosa"), valamint Milovice (ma: Lysá nad Labem) mellől. Kedvenc képem mégis az a képeslapra nyomtatott fotográfia, amely az 1-es vadászok új gépfegyveres osztagának (Machinengewehr-Abteilung, rövidítve a fotón: M.G.A.) csoportképe, közepén a minden bizonnyal parancsnoki feladatot kapó Kardos hadnaggyal. Ez pontosan datált kép, hiszen a fotón is szerepel készítésének ideje, 1915. november 3.
Kardos figyeli a lövészek teljesítményét a Schwarzlose géppuska mögül. Leitmeritz, 1915. október
Menet Milovice környékén, 1915. október
Az 1-es vadászok gépfegyveres osztagának csoportképe, zsebre tett kézzel középen Kardos József. Theresienstadt, 1915. november 3.
Még két kép maradt hátra a mai adagból, amelyek már kelet fele menetben készültek. Egyik kép Bruckot (nem egyértelmű, de valószínűleg a Lajta menti Bruckot) ábrázolja, talán az akkori vasúállomást. A másik fotó izgalmasabb, itt már hómezőn áll Kardos egy társával. A felirat szerint a fénykép Tellnitz-en készült (me: Telnice, Morvaország). Annyit tudok, hogy december végén Kardos már az orosz hadszíntéren volt, ezért jogos a feltételezés, hogy útközben készülhettek a képek.
Kardos egy bajtársával hómezőn. Tellnitz, 1915. november-december
Az osztrák-magyar határmenti Bruck,, 1915. november-december
Innen folytatjuk hamarosan, mikor Kardos ismét az orosz frontra került, 1915 végén!
Ma két Capek írás kerül sorra, mint ajánlat. Egyik egy a mai modern világunktól sem idegen hatalmat, a médiát mutatja be szarkasztikus humorral, a másik pedig közismerten a tudományos-fantasztikus irodalom egyik alapköve.
Karel Capek: Egy tisztes polgár meghurcoltatása
Bp.: Alinea, 2011
Az "Egy tisztes polgár meghurcoltatása" nincs ötven oldal. Mégis minden benne van, amiért a gondolkodó emberek utálják a sajtót. A nyilvánosság hatalom és a hatalommal előbb-utóbb mindig visszaél valaki, ráadásul itt az él vissza vele, akinek feladata elviekben más hatalmi ágak ellenőrzése, és ebből fakadóan az egyetlen hatalmi ág, amelyet képtelenség felelősségre vonni, ha az nem akarja ezt. Emlékezzünk csak a pár évvel hazánk ellen indított EU-s hajszára, amely szerint a médiát nem lehet vizsgálat alá vonni, hanem csak az felügyelheti az államot. Ez természetesen maga a nonszensz, hiszen a sajtótermékek is személyekhez, csoportokhoz köthetőek, nem az -egyébként sem létező- "nép"-et szolgálják, hanem a tulajdonost. Capek ezen írása jelzi, hogy a probléma nem új (1927-ben írta), és a jeles cseh író kiválóan ráérzett milyen veszélyt jelentenek az egyénre a gátlástalan zsurnaliszták. Capek hőse egy egyszerű polgár, Josef Holusek, akit -ki tudja milyen inditatásból - egyik nap célkeresztjébe állít a sajtó. Már maga az is érdekes, hogy Holusek magát találja címoldalon, hiszen a cikk voltaképpen nem szól semmiről, csak sejtet valami szörnyűséget, ami az ő lakásán zajlik, minden konkrétum nélkül. Az örvény aztán beindul, és a bulvárosodás megkezdődik, egyre nagyobb vádakkal illetve szegény tisztes polgárt. Először az állítások szerint csak kiabálás hallatszott szobája lefüggönyözött ablakai mögül, később már dorbézoló züllött alakok ordítozása, majd pisztolylövések... Házvezetőnője felmond, mikor értesül urának állítólagos cselekedeteiről, holott ő ott volt, mikor az ominózus eset történt (azaz nem történt), mindamellett nem hisz sem Holuseknek, sem a saját emlékezetének, mert: "De ha egyszer benne van az újságban!". Ismerjük ezt a figurát azt hiszem mindannyian a jelenből is. Maga a mű újságcikkek és az azok után Holusekkel megtörténő események leírásának összessége, tulajdonképpen (ál)dokumentumszatíra lenne, ha lenne ilyen műfaj. Holusek először nem védekezik, bízván abban, hogy kiderül a tévedés, majd amikor mégiscsak reagál, még jobban maga alá gyűri a "botrány".
Összegzés: Mindenkinek nagyon javallott elolvasni ezt a gyöngyszemet, hiszen a humora kiváló és a tanulság is hasznos a mindennapjainkhoz: bízz a saját logikádban és dobd ki a tévét! Az Alinea kiadó kötete szép, borítója ötletes, bár valószínűleg 10 végigforgatásnál többet nem nagyon visel majd el.
Pontszám:
Nyolc puli-cer-díj a tíz puliból.
8/10
Karel Capek: R.U.R. - Rossum Univerzális Robotjai
Bp.: Quattrocento, 2013
A R.U.R. a sci-fi irodalom alapköve, legalábbis ami a robotokkal foglalkozó ágát illeti, mindenképpen így van. Hiszen maga a "robot" szó ebből a színdarabból származik. Ja, igen. Meglepő módon, ez egy színdarab. Meg kell mondjam, alighanem az első tudományos-fantasztikus színdarab, amit valaha olvastam (és alighanem az egyetlen amit fogok), és igencsak bizarr élmény volt kezdetben a robotkoról ilyen formában olvasni. Nem egy jó ötlet, talán nem véletlen, hogy a sci-fi írók nem ezt a műfajt használják rendszerint. A történet a robotokat (voltaképpen itt nem fémből összetákolt szörnyetegekről, hanem genetikailag módosított, érzelmileg és fizikailag kiherélt "emberekről" van szó) gyártó cég szigetén zajlik, ahova bevezetésként egy ifjú hölgy toppan be, akit a helyi főnök pillanatok alatt feleségül kér és meggyőz arról fenntartásai ellenére, hogy a robotok csak jót hoznak az emberiségnek. Megszűnik a munka, hiszen mindent az olcsó -ergo versenyképes- új munkaerő végez el helyettünk, és csak későn derül ki, hogy ezzel minden elveszik, ami azzá tesz minket akik vagyunk, minden rossz és jó tulajdonságunkkal együtt. A tétlenség megöli a lelket és az emberek már ahhoz is lusták, hogy fenntartsák a saját fajukat. Capek ezen műve ügyesen egyensúlyoz a tragikum és a komikum hajszálvékony határvonalán, egyszerre vígjáték és egyszerre disztópia. Mikor egy kísérlet után a robotok fellázadnak, az emberek világa lángba borul. Az író minden monumentalitástól mentesen adja be nekünk a nagyvilágban rövid idő alatt lezajló változásokat. Az ötlet itt is sziporkázó, Capek kétségtelenül a sci-fi egyik meghatározó ősatyja. Ugyanakkor kicsit többre számítottam az alapján, hogy a robotok első felbukkanásáról van szó. Valahol elfuseráltnak éreztem a lezáró happy endet...
Összefoglalva: Remek ötlet, furcsa előadásmódban, némi humorral leöntve és hidegen tálalva. A fentebb elemzett Capek mű szerintem sokkal jobb.
Mai bejegyzésem egy kis előzetes
is egyben november 27-én a Bezerédj-kastélyban tartandó előadásomhoz. Nem
vagyok kutatója a korszaknak és az ókorral szemben elég nagy mellőzöttséget
kell tűrnie a XX. Századnak nálam, mindamellett az aktualitás miatt nekiveselkedtem
és beleástam magam az Első bécsi döntés politikai és diplomáciai hátterébe.
Ezek közül közlöm egy diplomáciai irat fordítását, amennyire tehetségemből
telik.
A dokumentum az Első bécsi döntést megelőző magyar-csehszlovák tárgyalásokat megelőző napokban készült
Hitler számára, összefoglalva azokat a szempontokat, melyek alapján a kérdésben
Németország meghatározza véleményét. A dokumentum azért is érdekes, mert mint
kiolvasható belőle Németország egyáltalán nem magyar érdekeket tart majd szem
előtt a Belvedere-i döntőbíráskodás során, hanem saját célokat követ.
Mindamellett Kárpátalja
kérdésében csak ideiglenesen valósul majd meg az a német szándék, hogy
megakadályozza a közös lengyel-magyar határ kialakulását, hiszen következő év
márciusában a magyar csapatok elfoglalják azt.
Az emlékeztető (memorandum) szövege:
"383/210762-68
A Politikai osztály igazgatójának
emlékeztetője
Berlin, 1938. október 7.
Benyújtok egy emlékeztetőt a
Führernek Szlovákia és Kárpát-Ukrajna kérdésében.
A külügyminisztertől.
Woermann
Memorandum a Führer számára
Tekintettel arra, hogy
Magyarország és Csehszlovákia között néhány napon belül megkezdődnek a
tárgyalások, meg kell határozni politikánkat a szlovák és Kárpát-Ukrajna
kérdésében.
I.
A szlovák kérdés
Elméletben négy lehetséges
megoldás van:
Független Szlovákia
Szlovák autonómia Csehszlovákián belül
Autonóm Szlovákia, amely Magyarország felé
orientálódik a szövetségtől a bekebelezésig.
Autonóm Szlovákia, amely Lengyelország felé
tolódik.
1.
eset [Független Szlovákia]
Egy teljesen önálló Szlovákia
gazdasági életképessége kérdéses, de a válasz igenlő lehet, amennyiben
Németország segítséget nyújt ehhez. Nagyon gazdag fában, és a Csehszlovák
hadiipar részben szlovák területen fekszik (a Vág és Garam völgyeiben).
Geológiailag még nincs teljesen feltárva, régi jelenleg nem aktív bányászati
terület, amelynek egyes részein ismét folyik munka. A jövőben vannak
lehetőségek a régióban. Mindehhez kedvező feltételeket nyújt az intenzívebb
gazdasági együttműködés Németországgal. Közös határt hozunk létre.
Egy független Szlovákia gyenge
alkotmány, ezért a legjobb lehetőség Németország kelet felé való behatolására.
Kelet felé ez a legkisebb ellenállási pont.
2.
eset [Csehszlovákián belüli szlovák autonómia]
A Zsolnán október 6-án a szlovák
pártok és a cseh kormány által elfogadott határozatok és az azt követő
megállapodás értelmében most alakul autonóm szlovák kormány Csehországon belül.
A jelentések szerint jelenleg még az állami elnökség, a külpolitika és a
pénzügyek közösek, míg Szlovákia önálló katonai szervezettel fog rendelkezni.
Kapcsolatuk hasonló lenne a régi Ausztria-Magyarországhoz. Mi jelenleg el
tudjuk fogadni ezt a megoldást. Vannak előnyei egy független Szlovákiával
szemben. Ez természetesen azt feltételezi, hogy a jövőben Cseh-Szlovákia erősen
hajlik Németország felé politikai és gazdasági kérdésekben, és hogy erre van
készség, az ma már nyilvánvaló. Csehország és Szlovákia későbbi szétválasztása
később is lehetséges lesz. Cseh-Szlovákia teljes szervezete ebben az esetben
erősebb lesz, mint két független struktúra. Ha meghatározó nyomást gyakorlunk
Prágára, akkor Magyarország és Lengyelország esélye Szlovákiára, mint állandó
vita tárgyára, lecsökkenne. Külpolitikai szempontból a Csehországgal egyesült
Szlovákiát a legkönnyebb megvalósítani. Miután a szlovák vezetők kijelentették,
hogy támogatják ezt a megoldást, megfelel az általunk használt „önrendelkezés”
szlogennek is.
Dönteni tehát két megoldás közül lehet:
míg az 1. megoldás egy független Szlovákia végleges, addig a [2.] Cseh-Szlovák
döntés esetén a jövőben még mindig választhatjuk az 1. verziót.
3.
eset [Magyarországon belüli autonómia]
Magyarország törekszik valamilyen
formában egyesülni egy autonóm Szlovákiával. Németországnak nem érdeke egy
ilyen megoldás. A szlovákok határozottan elvetik bármiféle unió lehetőségét
Magyarországgal.
4.
eset [Lengyelországon belüli szlovák autonómia]
Érdekünkkel még kevésbé esik
egybe egy Lengyelország felé orientálódó autonóm Szlovákiával, mint egy
Magyarország felé fordulóval. A Teschen-vidék megszerzésével Lengyelország már
jelentősen növelte erejét ebben a térségben. Szlovákia bekerülése a lengyel
gazdasági szférába jelentősen nehezítené a német gazdasági törekvések
előretörését délkeleti irányban.
Egy független Kárpát-Ukrajnai állam külső támogatás nélkül jelenleg
aligha életképes. A megoldás előnye azonban, hogy magja lehetne egy jövőben
létrejövő nagyobb Ukrajnának. Sok millió ukrán Lengyelországban, a
Szovjetunióban vagy Romániában kapna így hazát, ezáltal nemzeti kisebbségek
lehetnének.
Mindenesetre az önrendelkezés elve miatt Kárpát-Ukrajnának autonómiát
kell követelni, ebben alig vannak nézeteltérések. Az autonóm Kárpát-Ukrajna
Magyarországhoz csatolását határozottan el kell utasítani. Ez a megoldás
Magyarország és természetesen Lengyelország által kívánatos. Így egy közös
lengyel-magyar határ jönne létre, amely megkönnyítené egy németellenes blokk
kialakítását. A Wehrmacht legfelsőbb parancsnoksága katonai szempontok miatt is
ellenzi a közös lengyel-magyar határt.
Míg a magyar megoldást elutasítjuk, a független Kárpát-Ukrajna pedig nem
tűnik életképesnek, további megoldás lenne egy Szlovákián vagy Cseh-Szlovákián
belüli autonóm Kárpát-Ukrajna. Jelenleg ez a legkézenfekvőbb megoldás. Nyitva
hagy más megoldásokat a jövőre nézve, és elérhető az „önrendelkezés”
jelszavának hangoztatásával. Kárpát-Ukrajna Szlovákiával való határának
kérdésében még vannak olyan részletek, melyeket még meg kell vizsgálni.
III.
Német-nyelvű enklávék
Pozsonyt kivéve nincsenek német
nyelvű enklávék azon a területen, melyet Magyarország azonnali átengedésre
követel. A legfontosabb csoportok: Próna és Körmöcbányai nyelvsziget mintegy
50.000 némettel, Alsó- és Felső-Szepes 40.000 német körül, a legkevésbé fontos
új települések Munkácstól északra Ukrajna területén mintegy 15 ezer német. Nem
szabad elszállítani ezeket a nyelvi enklávékat, mivel értékesek lehetnek a
további fejlődéshez keleten. A körmöci területről a áttelepülés lehetséges,
mivel azok közül néhányan már Németországba járnak idénymunkára.
IV.
Összefoglaló
Szlovákiára nézve: Alternatívák – Független
Szlovákia vagy Cseh-Szlovák megoldás. Mindkettő Németország felé való
orientációt feltételez. A külvilág felé az „önrendelkezés-elve”
hangsúlyozható, amely nyitva hagyja egy népszavazás lehetőségét
Szlovákiában.
Kárpát-Ukrajnára nézve: Alternatívánk egy független
de aligha életképes Kárpát-Ukrajnát támogat, amely Szlovákia vagy
Cseh-Szlovákia felé orientálódik. A külvilág felé az „önrendelkezési-elv”
hangsúlyozandó, amely lehetőséget ad egy népszavazásra, ha eljön az ideje.
Ebből következően elutasítjuk a magyar vagy lengyel
megoldást Szlovákiában és Kárpát-Ukrajnában. Mindkét fél igényeit
elutasítjuk. Ezen hatalmak felé az „önrendelkezés” jelszavát használjuk. A
külvilág felé magyar- vagy lengyelellenes jelszavakat nem szabad
hangoztatni.
Lépéseket kell tenni, hogy a vezető személyeket
Szlovákiában és Kárpát-Ukrajnában megnyerjük ezen megoldásnak. Az előkészületei
ennek már megtörténtek."
A dokumentum angol fordításának
helye: Documents on German Foreign Policy 1918-1945. series D. vol IV. p.
46-49. 45. számú dokumentum.
[1] A német dokumentum a
Kárpát-Ukrajna nevet a magyar értelmezésben Kárpátaljának nevezett területre
érti, így nincs köze a történelmi Ukrajnához.
Hétvégén Prágában voltam az iskola alapítványa által szorgalmazott kirándulás részeseként, ahol az a nemes feladat hárult rám, hogy a szülőtlen nebulókat felügyeljem. De mivel a gyerekek jók voltak, erre kevés szót vesztegetek, annál többet Prágára. Tíz éve jártam éppen ott, úgyhogy most felmérhettem a közben bekövetkező változásokat. Hát elsőként: még mindig szép és lenyűgöző város. A turizmus fellegvára, a Károly hídon valósággal folyik a turista, az Orlojnak szinte a közelébe sem lehet jutni amikor elüti az egészet. Valamit jól csinálnak. Budapesttel összevetve elég drámai a különbség, holott a Moldva nem a Duna, a kicsike szigetek összehasonlíthatatlanok a Margit-szigetel. Haladjunk sorjában.
Első nap, szombaton a Morva karsztvidéken jártunk, a Macocha barlangnál és szakadéknál. Lenyűgöző. Ahogy az ember kikászálódik a cseppkőbarlangból és ott áll egy 130 méter mély szakadék alján, melynek zöld növényzet borítja részben a falát, fantasztikus. A barlangban való hajókázás csak két dolog miatt volt kevésbé hangulatos, mint a Tapolcaiban (itt 800 méter hosszú a víziút a föld alatt, nálunk 160). Az első, hogy nem engedtek fotózni, holott vettem fotójegyet. Kénytelen voltam kamerázni... A második, hogy nem mi eveztünk egy kicsi 3 személyes csónakban, hanem motor hajtotta a talán 25 fős bárkát. Persze a cseppkövek sokkal látványosabbá teszik a tavasbarlangnál. A barlangászás után lanovkával a szakadék fenti részéhez repültünk, onnan lenézve sem akármi a dolog. Sajnos Brünn városára nem jutott idő, és a közeli Austerlitzi csatatérre sem tudtunk pillantást vetni, amely attól néhány mérföldre keletre fekszik.
Délután érkezés Prágába, szállás megszállása. Egy kívülről elég csúnya (szocreál vörös) épület, amely belülről megfelelt a célnak. Lent egy klassz fahajónak álcázott kocsmával, ahol megnéztük a cseh-lengyel EB csoportmeccset, amely 1-0-ás cseh győzelmet hozott az ott ülők nem csekély örömére. Ezen a napon Prágából a Vencel teret és környékét néztük végig.
Másnap az Óvárossal és a Josefovval kezdtünk és a Petrin-hegy volt soron. Hihetetlen mennyi magyar emlék van Prágában. Nincs templom, ahol ne bukkanna fel a magyar címer. Ott van a Hradzsin középkori palotájában, Ulászló király (mellesleg ideje volna szegény Jagellokat rehabilitálni a történelmünkben, mert a dobzsén és a lacikonyhán kívül eszünkbe juthatna az is, hogy a 3 litván (mert eredetileg ők litvánok, nem lengyelek) királyunkból kettő csatatéren halt meg magyar ügyért...) monogramjának jobb oldalán:
Ott van a Szent Miklós templom mennyezetén:
És persze feliratokon is jelen vagyunk bőségesen, csak egyet kiragadva, itt van a Prágai vár kapujának képe, rajta felirattal, hogy a készíttető német-római császár, magyar és cseh király is volt. A sorrendiség is érdekes, hiszen a magyar címer mindig előkelőbb helyeken szerepel, mint a cseh:
Ugyanakkor voltak szomorú tapasztalatok is. A Petrin-hegyi kilátó közelében lévő régi épületek némelyikén a történelmi címerek közt a szlovák jelenik meg, amely nyilván nem volt ott eredetileg. Ugyanez igaz a Szent Vitus székesegyházra, ahova nem tudom miként került ez:
A cseheknek sem lehet érdeke, hogy egy ilyen kabaréba illő kellék ott díszelegjen egy ilyen gyönyörű és történelmi épület falán. A címer fekvéséből azt kell gondolnom, hogy ez utólag került oda, de a már említett Petrin-hegyi épület esetében arra gyanakszom, hogy a magyar címert mázolták át.
A magyar vonatkozású emlékek közül megnéztük a Kolozsvári testvérek szobrát természetesen, ugyanakkor Rákóczi prágai emléktáblája kimaradt az épület éppen átépítés alatt áll.
Prágában mégis legjobban a hangulat tetszett, a rengeteg utcazenész, akik mögött igencsak elbújhat némelyik mega- és gigasztár felfedezettünk. Az utcán árult kolbászos hotdog ezerszer jobb a gyorséttermi vacakoknál, a cseh sörről meg nem is mondok egyebet, csak, hogy voltunk az U Flekuban és a 35 C hőségben nem csak a híres kocsma 13C-os fekete söre esett volna jól, de gyakorlatilag bármi. Azért ha egy söröző 500 éves, az jelent valamit...
A Hradzsin a harmadik napon került bevételre a már emlegetett Szent Vitus Székesegyházzal, a Szent György templommal, a királyi palotával és természetesen az Arany utcácskával. A prágai negatívumok közé a kis ajándékboltok mérhetetlen drága voltát kell első helyre tennem, mert a legkisebb vacak is 100 korona (1200 Ft) körül volt. A cseh főváros szépségét jelentősen rontja az a rákfene, ami már minket és két-három évtizede zabál, a graffitinek nevezett borzalom. Az utcai szemetesek pedig botrányosak, régi betonból öntött darabok, melyek töredeznek és csúnyák. A tömegközlekedésről ellenben jó a véleményem, egy 90 perces utazásra jogosító "BKV" jegy 32 korona felnőtteknek, 16 gyerekeknek és szól a fogaskerekű vasútra a Petrin-hegynél éppúgy, mint villamosra vagy metróra.
Szóval varázslatos ez a város. Ugyanakkor hiszem, hogy Budapest minimum ilyen lehetne. Na nem lennének olyan középkori épületeink, mint nekik, sajnos annak már lőttek, mikor a várat az ostromok során rommá lőtték, de azért amit lehet helyre kellene állítani. Mégis nonszensz a volt Honvédelmi Minisztérium épülete a Dísz téren, de maga a Budai vár is. Vissza lehetne állítani Budapest varázsát, egyik oldalon a '45 előtti várral, "sétálóutcává" tett Lánchíddal és Alagúttal (ahol alkothatnának a portrérajzolók, mint a Károly hídon). Van remény, hiszen a Kossuth-tér rehabilitációja legalább megkezdődött.
A zárásnak vidámnak kellene lennie, de a pillanatnyi boldogság helyett inkább nézzük meg miből mi lett az elmúlt 70 évben nálunk:
