Fényképalbum: Az 1972-es nagy magyar zarándoklat VI. Pál pápánál, 1. rész

Fényképalbum:

Az 1972-es nagy magyar zarándoklat 

VI. Pál pápánál
Turner Kálmán Rómában, 1972. május 18-27
1. rész

Turner fotóalbuma az 1972-es római zarándoklatról (saját fotó)

Turner Kálmán családunknál fennmaradt fényképalbumai közül a egyik legérdekesebb az, amely az 1972-es római magyar zarándoklatról készült. Nemcsak azért, mert kivételes épségben maradt fenn és esztétikailag is szép, hanem tartalma miatt is. Ugyanis az 1972. pünkösdi nagy magyar zarándoklatot örökíti meg, mikor 370 magyar pap és világi hívő a második világháborút követően először eljuthatott Rómába a pápához. Ebből adódóan történelmi forrásértéke is van. Az album 146 darab különböző méretű dokumentumot tartalmaz, zömében képeslapokat és fényképeket. Első etapként ezekről 36 darab beszkennelt kép következik. 

1945 után Magyarország egyre jobban szembesült a kommunista diktatúra vallásellenességével. Az eleve ateizmust hirdető vezetés igyekezett minden módon maga alá gyűrni az egyházakat. A Rákosi-korszak erővel, a kádári diktatúra inkább alattomos módszerekkel dolgozott, bár  indegyik bevetett mindent. Utóbbi a 60-as években igyekezett látszólag enyhíteni az elnyomáson, és ennek valóban voltak eredményei itthon és külföldön egyaránt. A 60-as évektől lassan kapcsolatba léphettek egymással a távolba szakadt ismerősök, lehetett levelezni és korlátozott mértékben akár utazni is. 1972-ben kiemelkedő tömeges zarándoklatra is sor került, melynek során a magyar egyházi elit és a papság egy része eljuthatott Rómába. A második világháború óta ez volt az első ilyen nemzeti zarándoklat, sok pap évtizedek óta várt erre. Valójában a zarándoklatot az egyház 1970-re, a Szent István jubileumi emlékévére tervezte - hogy miként lett Szent István 1000 éves éppen 1970-ben arról itt lehet olvasni -, de az országvezetés részéről ekkor még ez akadályokba ütközött. Végül 1971-ben elhárult az akadály, miután április 16-án VI. Pál pápa fogadta a Magyar Népköztársaság külügyminiszterét, Péter Jánost és megállapodtak Mindszenthy Józseffel kapcsolatban. Az esztergomi érsek 1971. szeptember 28-án, engedelmeskedve a pápa kérésének - hogy távozzon, és ne legyen akadálya Magyarország és a Nyugat közeledésének -, elhagyta az Egyesült Államok budapesti nagykövetségét 15 évnyi "fogság" után. Ijjas József kalocsai érsek még ugyanazon év október 30-án audiencián járt VI. Pálnál, és jelezte, hogy reprezentatív zarándoklatot szeretnének indítani Szent Péter trónusához. Erre következő év pünkösdjén került sor végül. 

A zarándoklatra indulók 370 fős csoportja[1] - benne 70 pap - 1972. május 18-án, csütörtökön a Keleti pályaudvaron gyülekezett 15 órától. A magyar püspökök jelentős része ekkor már Rómában tartózkodott[2], így a vonattal csak kettő utazott, Kádár László veszprémi és Kisberk Imre székesfehérvári segédpüspökök.  

1. "Indulás előtt" Budapest, 1972. május 18.
(Valószínűleg Turner Anna készítette a képet)

"Indulás előtt..." - írta Turner a képre, amely 1972. május 18-án készült beszállás előtt/közben a Keleti pályaudvaron. A csoport közepén szemüvegben Kádár László (1927-1986) veszprémi segédpüspök, későbbi egri érsek. A képen tőle balra Kisberk Imre (1906-1982) apostoli kormányzó, székesfehérvári segédpüspök. Baloldalt, hátratett kézzel valószínűleg Vajay István (1917-1983) esztergomi kanonok. A többieket nem sikerült azonosítanom. Turner éppen kihajol baloldalt a vonat ablakán. A Magyar Kurir Félhivatalos egyházi lap szerint Kisberk és Kádár vezették a 300 fős csoportot, amely 17:10-kor elindult Budapestről.[3] Valójában hivatalosan a különvonat 17:08-kor indult, mint kiderül Turner részvételi jegyéről, amit az IBUSZ-tól kapott. 

2. A részvételi jegy előoldala

3. Turner Kálmán részvételi jegye a zarándoklaton (kinyitva)

Turner az V. kocsi I. osztályán utazott, mint azt az albumba beragasztott jegye mutatja. Kinyitva megtudhatjuk az utazás időtartama mellett azt is, hogy 15 ezer líra költőpénzt vihetett magával. Ekkoriban 1000 líra 47.5 forintot ért egyik honlap szerint, így 712.5 forintnyi összegről volt szó, ami nagyjából 75-80 ezer mai forintnak feleltethető meg. Turnernak a valutaváltás mellett egyéb kiadása is volt, bár erről nem maradt fenn adatom. Ellenben emigráns magyar újság értekezett a zarándokok kiadásairól. Az ohio-i Youngstownban megjelenő Katolikus Magyarok Vasárnapja nevű hetilap igen pikirt cikkében írt arról ugyanis, hogy az IBUSZ a résztvevőketől 8500 Forintot kért el az egyhetes útért - ez mai értéken 952 ezer forint! -, és kiszámolta, hogy a hasonló német utak árához képest igencsak indokolatlan mértékben megcsapolta a magyar zarándokok pénztárcáját.[4] Az sem lehet kétséges, hogy a 360 fős csoportban sok beépített ember és besúgó volt jelen. 

4. "Megérkeztünk" - írta Turner a következő kép alá az albumban
(Turner Kálmán fényképe. Róma, 1972. május 19.)

Az album következő fényképe (4. kép) már a Rómába történő megérkezkor készült, május 19-én délután. Baloldalt Ijjas József (1901-1989) kalocsai érsek látható (Mindszenthy távolléte okán tulajdonképpen ő volt a katolikus egyház feje ekkor), jobbra szemüvegben pedig Dr. Várkonyi Imre (1916-183) káptalani helynök, a zarándoklatot szervező Actio Catholica országos igazgatója. Várkonyi hírhedt békepap volt, együttműködése az állampárttal közismert volt. A már említett amerikai katolikus magyar lap így írt:

"A rendszer nem engedte meg, hogy a zarándoklatot hivatalosan meghirdessék. Hosszú hónapokig nem tudtuk, mi lesz a tervből. A külföldi rádiók gyakran emlegették a nagy és reprezentatív nemzeti zarándoklatot. Sürgették annak meghirdetését. De mind az utolsó pillanatig ez nem történt meg. Közben olyan hírek érkeztek, hogy az állam nyomására a püspöki karnak az ACTIO CATHOLlCA-ra kellett bízni a szervezést. Ennek vezetője pedig a kormány hűségéről közismert és a múlt év őszéig kiközösített Várkonyi Imre."[5] 

Kétségtelen, hogy Várkonyi[6] a diktatúra alatt nem pusztán a békepapok egyike volt (s tagja az Országos Béketanácsnak), hanem 1963-tól haláláig országgyűlési képviselő is. A kádári diktatúra természetesen a Vatikánnal való egyezkedés és békülés dacára ellenségként és veszélyként kezelte a katolikus egyházat, és a zarándoklat gondos megfigyelés alatt zajlott, s a küldöttség tagjait amennyire lehetett, elszeparálták a nagyvilágtól. 

"Minden lépésüket ellenőrizték. Magyarok sem csatlakozhattak hozzájuk. Amikor a pápai kihallgatásra vártak a Vatikán bejáratánál, több Amerikából és Nyugat-Európából érkezett külföldi magyar akart hozzájuk csatlakozni, hogy együtt menjenek a Szentatyához. De ezeket a felügyelők mereven eltávolították. Egy a szovjet internáló táborokat megjárt külföldi magyar pap azt mondta, amikor meglátta a várakozó csoportot, a szibériai munkatáborok képe jutott eszébe. Ott is ilyen módszer szerint csoportosították a rabokat kisebb egységekben, nehogy bárki megközelíthesse őket"[7]

A kommunisták félelme mindenképpen indokolt volt, hiszen a magyar papság jelentős kapcsolatokkal rendelkezett Rómában, és a Magyarországról emigrált, vagy elszakadt egykori magyar papok tartották a kapcsolatot a hazaiakkal, amennyire az lehetséges volt. Turnernek szintén voltak ismerősei Rómában. Van egy 1971-es képeslap az albumban, amelyet egy margit nevű hölgy küldött Turner plébánosnak Rábapordányba éppen Rómából. Hogy ő ki lehet, azt nem tudom. Semmi információ nincs benne, szimpla jókívánság. A lap közvetlen a római zarándoklat képeslapjai közé volt ragasztva, de mára kiesett a helyéről, így elolvashattam a túloldalát. Talán Turner azt is remélte, hogy ismerősét majd meglátogathatja 1972-es útja során, de a fentiek alapján erre aligha kerülhetett sor. Az albumba mindenesetre beragasztotta. 

5-6. Margit képeslapja Rómából. Érkezett 1971. április 1-én

Turnert a ma is létező Hotel Fiammában helyezték el a Via Gaetán, bár már a kiábrándítóan angolos The Republic Hotel nevet viseli. A Turnernál fennmaradt prospektus szerint a hotel 2. kategóriás volt, vasútállomás és repülőtér közvetlen közelében. A szobák telefonvonallal rendelkeztek, ahonnan külföldre is lehetett telefonálni, valamint a hotelben bár és garázs is szolgálta a vendégek kényelmét. A képek és a leírás alapján nem lehet rossznak nevezni. Ma azt mondanánk, hogy minden le volt zsírozva, nehogy a zarándokok szabadon mozoghassanak. Az sem lenne meglepő, ha kiderülne, a zarándokokat lehallgatták. Az Új Ember 1972. május 28-i számában persze ezt szépen kellett megfogalmaznia Szántay Istvánnak: 

"Hogy valam it a zarándokút technikai részéről is mondjak: hat szállodában helyeznek el bennünket Róma belvárosában. Bár hangsúlyozzuk a zarándoklat lelki jellegét, az egy hét alatt — mivel a zarándokok többsége először jár az Örök Városban — igyekszünk bemutatni Róma egyháztörténeti és művészeti nevezetességeit is. Az IBUSZ úti kalauzai velünk jönnek, s még Rómában is az általuk jóelőre biztosított autóbuszok szállítanak minket mindenhová."[8] 

7-8. A Hotel Fiamma prospektusa a szolgáltatásairól

Az albumban fennmaradt a szállodához tartozó biletta is, innen tudjuk, hogy Turner a 301-es számú szobát lakta. Maga a szálloda ekkor a Scandinavian Airlines tulajdonában volt. 

9-10. Biléta a hotelbe való belépéshez

Az albumban nagyon sok képeslap található. Ezeket zömében az út során gyűjtötte be a plébános, ugyanakkor vannak olyanok, amiket másoktól kapott, sok esetben évekkel korábban. A képeslapok Róma nevezetességeit mutatják be, illetve túlnyomórészt természetesen egyházi témájúak. Rendszerint a kép alatt Turner megjegyzései olvashatóak (ezeket dőlve közlöm), de néha magukra a képekre írt rá, mint az látható.

11. "A szentatya egy napja"

12. "A "Kiegyezés" útja"

13. "Bramante, majd Michelangelo tervei szerint készült - 121 évig -,  
a Kereszténység legnagyobb temploma"

14. "Az oszlopcsarnok Bernini műve"

A zarándokcsoport az indulást követő napon, május 19-én délután 2 órakor érkezett meg Rómába, ahol a csoportot Ijjas érsek fogadta. A 4. számú képet Turner nyilván ekkor készítette, mikor Ijjas beszédet intézett az érkezőkhöz a Tiburtina pályaudvaron. Valószínűleg ott lehetett a többi - összesen nyolc - magyar püspök is. A zarándokok ezt követően elfoglalhatták szálláshelyeiket. A zarándoklat technikai vezetője, Szántay István így jelentette az érkezést:

"Szerencsésen megérkeztünk, mindenki egészséges. Egész útunkon esett az eső, de mikor megérkeztünk, kiderült. Útközben Kisberk püspök úr atyai szeretettel látogatta végig a csoportokat, és ő maga vezette az énektanulást. A zarándokok római fogadásán a magyar főpapok mellett ott volt Bényi József magyar nagykövet is. Jelen voltak a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasai és sok ismerős. A pályaudvaron Rómát dicsőítő himnusz hangjai mellett gyülekeztünk. Kisberk Imre püspök úr ünnepélyesen átadta a zarándokcsoportot Íjjas érsek úrnak. Utána a szállodákba hajtottunk. Este közös vacsorán vettünk részt. Előtte fakultatív koncelebrációs szentmisék voltak: a zarándoklaton résztvevő papok több csoportban, több templom ban miséztek."[9]

Másnap, május 20-án az első programpont következett, ugyanis reggel fél nyolckor a zarándokok szentmisén vettek részt a Santa Maria Maggiore-bazilikában, amelyen Fábián Árpád (1926-1986) püspök mondott szentbeszédet. Délután városnézés volt, valamint kiállítás megtekintése a Palazzo Venezia-ban.

15. Képeslap emléknek, sosem lett feladva

16. "Üdvözlet Rómából" - Turner május 19-én küldte haza nővérének ezt a lapot

17. Tömeg és parkoló autók a Szent Péter-bazilika előtt.
Utóbbi ma már furcsán hat

A városnézések során Turner sok képeslapot vett, amelyek egy részét el is küldte haza. A 16. számú képen látható képeslapot 1972. május 19-én este írta tele, majd másnap adta fel az egykor apácaként szolgáló nővérének, Annának Rábapordányba[10]. Nem merem feszegetni a ragasztást, így nem mindent tudok elolvasni a képeslap hátoldalán található szövegből, de amit igen, azt ide leírom:

"Kedves Testvérem!  Hála Istennek szerencsésen megérkeztünk az Örök városba! Útközben esős, hűvös volt az idő, de Róma napsütéssel fogadta a magyar zarándokokat. Igen jó elhelyezést kaptunk. Lajcsival[11] vagyunk egy szobában ketten. Több ismerős Megváltós[12] nővér is itt van velünk. Innen köszöntet Jolán nővér, továbbá Alojzia, Admira[13] és Jolánta nővér. Összesen - azt mondják - mintegy 20 Megváltós nővér van itt is. De ők elhelyzésre másik szállodába [kerültek]..."

Az utolsó pár sor egyelőre olvashatatlan, és nem akarom kitépni az albumból. 

18. "Pápai mise a téren" (képeslap)

19. Képeslap a Szent Péter térről (1969-ben feladott képeslap)

20. "Vasárnap délben a Szentatya áldást oszt dolgozószobája ablakából"

A következő albumlapra négy darab képeslap van beragasztva, igen szilárdan, így nem tudom megállapítani, hogy elküldött lapok-e vagy sem. Egyiket biztosan nem írták meg. Mindenesetre Turner értékelte a művészeteket és a látványosságokat, igyekezett mindegyikről képi emléket beszerezni magának és az otthoniaknak. 

21. "6 m-es apostol-szobrok a templom ormán"

22. Képeslap Rómából, Szent Péter tér

23. A kupola egy kevésbé ismert irányból, a kertek felől nézve (képeslap)

24. "A kupola Michelangelo csodálatos alkotása"

Az előbbi és következő képeslapok és fotók nagy eséllyel nagyrészt május 21-én kerültek Turner birtokába, illetve készültek el, mert május 21-én, pünkösdvasárnapon a Szent Péter-bazilikában reggel 8 órakor koncelebrációs mise volt. Ijjas érsek mondta a szentbeszédet az egyik mellékoltárnál. A mise után a  zarándokok megtekintették a bazilikát, a grottát - azaz a bazilika alatt fekvő altemplomot és kriptarendszert -, valamint a vatikáni kerteket. Turner lefotózta néha a látnivalók mellett a küldöttséget is. Képei között megtalálható a kertek több nevezetessége, mint a Lourdes-i grotta, vagy az 1612-ben elkészült Sas-szökőkút (Fontana dell'Aquilone). 

25. Egy hazaküldött képeslap, áttetszik a bélyegzés

26. Szintén megjáratott képeslap Rómából

27. Turner felvétele a Szent Péter téren, 1972. május 21.

28. Szintén a plébános fotója, 1972 május 21.

29. "Egy sweizi gárdista" (képeslap)

30. Képeslap a vatikáni kertekről

31. Magyar papi csoport sétál a kertbem középen Kádár László veszprémi püspök
1972. május 21. (Turner Kálmán felvétele)

32. "A Vatikán kertjében" (fotó, 1972. május 21.)

33. A vatikáni kertek egyik ékessége a Grotta di Lourdes mesterséges barlangja,
amely a franciaországi lourdes-i barlang replikája (Turner fényképe, 1972. május 21.)

34. "Lourdesi grotta és oltár a Vatikán kertjében"
Turner fényképe a barlang oltáráról, 1972. május 21.

35. A kertek másik jeles látnivalója a "Sas-szökőkút"
(Turner fotója, 1972. május 21.)

Turner életének egyik fénypontja másnap következett. A magyar püspököket és papokat ugyanis maga a pápa, VI. Pál fogadta.

Folytatás következik!

Jegyzetek:

[1] Egyes esetekben 300-ra, máshol 360-ra teszik a résztvevők számát. Nyilván azon múlik, hogy a 60 papot beleszámolták-e a 300-ba, vagy hozzáadták. Az Actio Catholica közleménye szerint 8 püspök, 70 magyar pap és 300 zarándok vett részt a zarándoklaton. Lásd: A Szent István év záróesemény: pünkösdi nemzeti zarándoklat Rómába. In: Új Ember, 1972. 21. sz. 85.o.  

[2] Az Actio Catholica említett közleménye szerint Ijjas József érsek, Cserháti József pécsi megyéspüspök és Várkonyi Imre az AC országos igazgatója már 15-én előre utazott repülőgéppel, míg Bánk József, Lékai László, Klempa Sándor és Fábián Árpád püspökök Rómában csatlakoztak a csoporthoz. Lásd: U.o.   

[3] Elutaztak Rómába a magyar nemzeti zarándoklat résztvevői. In: Magyar Kurirm 62. évf. 111. sz. 177.o.

[4] N.Á.: Magyar zarándokok Rómában. In: Katolikus magyarok vasárnapja. 1972. 31. sz. 1.o.

[5] U.o.

[6] Várkonyiról nekrológ: Vigilia, 1983. 8. sz. 620.o. Természetesen a negatívumok nélkül.

[7] N.Á.: Magyar zarándokok Rómában. In: Katolikus magyarok vasárnapja. 1972. 31. sz. 1.o.

[8] Magyar zarándokok Szent Péter sírjánál. In: Új Ember, 1972. 22. sz. 89.o.

[9] U.o.

[10] Turner Anna (1903-1993) - Annus néni - szerzetességében a Paula (IML) nevet kapta. A szerzetesrendek 1950-es feloszlatása után Kálmán mellett szolgált, ő vezette a háztartását gartán, majd Rábapordányban is. 1993. október 17-én hunyt el Csákváron. 

[11] Nem tudom azonosítani.

[12] Az Isteni Megváltó Leányai (IML) katolikus szerzetesrend tagjai (becenevükön "nénék"), amelynek Anna is apácája volt. 1950-ben mintegy 1200 szerzetesnőt telepítettek ki vagy internáltak lefoglalt zárdáikból.

[13] Talán Dorogi Margit M. Admira IML nővér (1913-2001)

Napforduló: Szeptember 9. - Csata Flodden mezején (1513)

Napforduló:

Szeptember 9. - IV. Jakab skót király halála:

Csata Flodden mezején (1513)

A csata ábrázolása metszeten 1712-ből (forrás: innen)

Az angol-skót szomszédság az egyik legérdekesebb kapcsolat az európai történelemben. Sokakat talán meglephet - a tájékozottabbak számára meg evidencia -, hogy a két ország alapvetően ellenséges viszonyban volt a középkor folyamán. Míg a rómaiak az I. század közepén meghódították a mai Anglia és Wales területét, addig a későbbi Skócia területe nagyrészt mentes maradt az itáliai császárok fennhatóságától. Ám Britannia alapvetően brit maradt, romanizáltsága sok szempontból felszínes volt. A Római birodalom összeomlását Jütland-félsziget közelében élő germán törzsek használták ki, és a hajókon érkező angolok, jütök és szászok fokozatosan meghódították a mai Anglia területét, visszaszorítva a briteket a mai Cornwall, Wales és Skócia térségébe. Délen az angolszász területekből végül kialakult Anglia, míg északon Alba kelta királyságából megteremtődött Skócia.

Bár korábban is vívtak háborúkat egymással, az angol-skót ellenségeskedés a 13. század végétől szinte folyamatos volt a 17. századig. Ennek legfőbb oka „Edward király, angol király” támadása volt Skócia ellen 1296-ban, melynek során gyakorlatilag elfoglalta az országot, majd bábkirályt ültetett a trónjára. A skótok csak keserves küzdelem után 1328-ban szerezték vissza függetlenségüket (Ez az ú.n. Első skót függetlenségi háború), amelyet aztán egy második háborúban is meg kellett védeniük 1332 és 1357 között. Skócia a Százéves háború során Franciaország szövetségese volt, állandó veszélyt jelentve Anglia hátában, és az ellenségeskedés később is fennmaradt. A 15. század végén ismét fellángoltak a harcok a határvidéken, amely rendszerint portyázásokban és fosztogatásokban merült ki. Nem is gondolnánk, de ebben a zónában ugyanaz a könnyűlovas hadviselés dominált, mint mondjuk a magyar-török végeken, igaz itt huszárok helyett úgynevezett hobelarok (ír eredetű, részben páncélozott könnyűlovasok, vágó- és szúrófegyverekkel) harcoltak, de a lovasíjászok száma is jelentős volt. A végvidéket - ugyancsak hasonlóan a magyarhoz - kisebb erődített helyek, várak fedezték.

Angol erődítések hálózata a határvidéken. Várak, blokkházak, tornyok,
megerődített templomok, stb. (forrás: innen)

Anglia és Skócia 1502-ben békét kötött, majd 1503-ban IV. Jakab feleségül vette VII. (Tudor) Henrik lányát, Margitot. Ez ugyan csak átmeneti megbékélést hozott, ellenben elvezetett a Stewart-ház (angolul később: Stuart) Angliai uralmához a Tudor dinasztia kihalását követően. 1508-ban ugyanis kitört az úgynevezett Cambrai-i Liga háborúja, és hamarosan már két nagy európai szövetség esett egymásnak, ahol az egyik oldal Franciaország, a másik a Habsburg királyok országai köré tömörült. Ez igazán nagy volumenű háború volt, amelybe ilyen vagy olyan módon szinte minden európai hatalom belebonyolódott. Természetesen Skócia Franciaország, míg Anglia a Habsburgok mellett kötelezte el magát, s így a háború egyik mellékhadszíntere a skót-angol határvidék lett. A két ország kapcsolatát tovább rontotta, mikor 1509-ben VIII. Henrik lett Anglia királya. A háború az angol-spanyol-német oldal számára alakult kedvezően, s a franciák pozícióinak romlásával IV. Jakab skót királyt egyre inkább sürgették, hogy támadja meg végre Angliát, mivel így angol erőket lehetett elvonni Franciaországból. Ott ugyanis a szigetországiak 1512-ben támadásba lendültek, ráadásul Brest mellet a francia flotta is vereséget szenvedett. 1513-ban új nagy angol invázió érte Franciaországot, amelyet maga VIII. Henrik király vezetett, így XII. Lajos francia uralkodónak nagyobb szüksége volt a skótokra, mint bármikor.

IV. Jakab skót király, ismeretlen festő képén (forrás: innen)

IV. Jakab fel is készült az offenzívára. A skót uralkodó igen sikeres fejedelem volt, aki mögött komoly tapasztalat állt már. A középkori Skócia éppen hatalma teljében állt, tekintélyes flottával és erős hadsereggel. Jakab király pártolta a művészeteket, iskolákat épített, modernizálta az adminisztrációt, és az állam bevételeit duplájára emelte. Ugyanakkor csatatéri tapasztalata nem igazán volt, márpedig a hadjárat élére maga a 40 éves király állt. Elsőszámú segítsége katonai ügyekben Lord Alexander Home volt, aki a "keleti határvidék őrzője" címet viselte, s a határkonfliktusok során jelentős tapasztalatra tett szert a kisebb összecsapások terén. Ugyanakkor ekkora hadsereget még ő sem irányított, igaz Európában összességében sem sokan. A skót hadsereg minőségét nézve nem volt túl jó, ugyanakkor erejét a hadtörténészek 30-40 ezer katonára teszik, ami a kor mércéjével igencsak tekintélyes erőnek számított. A skótok igyekeztek meghonosítani seregükben a franciák által használt svájci zsoldosok taktikáját, emellett a felföldi klánok is mozgósították saját - rendszerint rosszul felszerelt - csapataikat. A király rajongott az ágyúkért és jelentős erejű tüzérséget vitt magával, amelyek ostromkor nagyon hatásosak lehettek, ugyanakkor lelassították a sereget. A francia király skót szövetségesét katonai tanácsadókkal, pénzzel és ágyúmesterekkel is segítette. A sereg elitjét kis létszámú nehézlovasság alkotta, ahogy a korábbi évszázadokban is, míg az elővédet a határvédelemben jártas könnyűlovasság tette ki. A skót király igazi lovagként előre értesítette az angolokat a támadásról, ami utólagos bölcsességgel kijelenthető, hogy nem volt túl jó ötlet… A hadjárat célja nem döntő csata kierőszakolása volt - Jakab tudta, hogy ilyenekben az angolok általában jobbnak bizonyultak a múltban -, hanem a határvidéki pozíciói javítása, erődök elfoglalása, illetve minél nagyobb angol erők lekötése, odacsalogatása volt. A skót sereg 1513. augusztus 22-én lépte át a határnak számító Tweed folyót, majd az annak déli partján álló Norham várához vonult, amelyet megostromolt és hatnapos ágyúzást követően 29-én el is foglalt. A skót had ezt követően délnek tartott, és nem vette ostrom alá a jelentős erődnek számító Berwick városát és várát.

Mivel az angolok – a skót uralkodó lovagiasságának köszönhetően – előre tudtak az invázióról, volt némi idejük felkészíteni a határvidéki sereget az ellenállásra. A királyság ügyeit VIII. Henrik távollétében felesége, Aragóniai Katalin intézte régensként, s utasítást adott Thomas Howardnak, Surrey grófjának, hogy állítsa meg a skótokat. Az összegyűlt angol haderő nem a királyság krémjét alkotta - hiszen a legjobb csapatok éppen Franciaországban tartózkodtak uralkodójukkal -, de ettől még nem lehetett lebecsülni a képességeiket. Alapvetően a határvidéket biztosító csapatok alkották a gerincét, de a hirtelenjében felfogadott, szálfegyverekkel ellátott közemberek közül is sok bírt jelentős tapasztalattal a Rózsák háborújának Idejéből. Bár az angol haderőnek még mindig jelentős része harcolt hosszú íjjal, de megjelentek már benne az alabárddal, pikával német módra harcoló elemek is, akik súlyos védőfelszereléssel ugyan nem bírtak, de tömegben nagyon is hasznosak lehettek akár lovasság ellen is. Az angolok kisebb létszámú nehéz- és könnyűlovassággal is bírtak, de a korszakban egyre inkább a gyalogság dominált, és ez alkalommal is a bakák döntötték el a csata sorsát. Az angolok, a skótokhoz hasonlóan, némi tüzérséggel is rendelkeztek, de kisebb és könnyebben mozgatható lövegekkel. Surrey seregét mintegy 20 ezer fősnek becsülik a kutatók.

A floddeni csatatér szemnek tetsző terephullámai csalókák voltak,
a mélyebb részeken mocsaras talajjal (forrás: innen)

A skótok megtudva az angolok közeledését dél felől, egy magaslaton rendezkedtek be Flodden közelében, és a lövegeiket is felállították. Igen erős pozíció volt, így az angol parancsnok, Surrey grófja úgy döntött, ostobaság lenne megtámadnia azt. Ehelyett egy oldalirányú manővert hajtott végre, hogy megkerülve a skót szárnyat keletről, attól északra vegyen fel új pozíciót, s kimozdítsa állásából az ellenséget. Ügyes manőver volt - és igen veszélyes lett volna, ha a skótok időben észreveszik -, amitől a skótok megzavarodtak, ráadásul ágyúik így az ellenséggel ellentétes irányba néztek. Az angolok szeptember 9-én délután már a Branxton Edge nevű dombon álltak fel, a skótok pedig hátraarcot téve észak felé néztek a Flodden Edge nevű emelkedőről, amely azonban erről az oldalról nem volt olyan meredek, mint a másikról. A két fél közt terült el Flodden mezeje. Az egyik angol szárny támadásba lendült, látva a skótok zavarát, de azok túlerejükkel visszaszorították. A sikertől felbátorodva a skótok egész hadserege megindult délután fél négy körül az angol hadrend felé. A nehezen mozgatható és hirtelen megfordított skót ágyúk átlőttek az angolok feje fölött, így nem sok támogatást nyújtottak a Jakab király által személyesen vezetett rohamnak. A támadás emellett rendezetlenül zajlott, a különféle fegyvernemek képtelenek voltak összehangoltan együttműködni. A zárt alakzatban szinte legyőzhetetlen pikás négyszögek a terep nehézsége és a katonák gyakorlatlansága miatt szétestek. A brit szigeteken dívó gyakorlat szerint maga Jakab király is lóról leszállva harcolt, ám a nehézkes páncél és lovagi kard gyalogosan nem volt praktikus az alabárdokkal, pikákkal felszerelt angol gyalogosokkal szemben. A skótok szerencsétlenségére a mező talaja felázott az elmúlt napokban, és a nedvesség összegyűlt a két domb közötti mélyedésben, ráadásul az angol hosszú íjak megritkították a rohamozókat. Ugyanezt tették a kisebb angol lövegek is. A skót "roham" - amelyet futás helyett lassú vánszorgásként kell elképzelni - gyorsan összeomlott, akik mégis elérték az angolok vonalát, azokat közelharcban legyőzték. Így járt Jakab király is, akinek testőrei hiába hullottak el körülötte, nem sikerült megmenteniük uruk életét. A király állkapcsát nyílvessző ütötte át, bal kezét csaknem lemetszették, végül a torkát is elvágták a csata forgatagában. Gyilkosa valószínűleg fel sem ismerte, kivel végzett. Csak másnap sikerült megtalálni az uralkodó tetemét, akinek testét Berwickbe vitték a győztes angolok. A mai napig ő az utolsó brit uralkodó, aki csata során veszítette életét.

Persze nem csak IV. Jakab esett el a csatában. Flodden mezején ott feküdt szeptember 9-én estére a skót nemesség színe s virága, közte 9 gróf, 14 főnemes, 5 főpap. Ami nekünk Mohács, az Skóciának Flodden mezeje. A skót halottak számát 10 ezerre teszik szemben az 500-1500 közti angol veszteséggel. A Stuartok e téren amúgy sem voltak szerencsések: IV. Jakab édesapját, III. Jakabot egy felkelők elleni csata során gyilkolták meg kinyomozhatatlan körülmények között, nagyapját, II. jakabot egy felrobbanó ágyú ölte meg Roxburgh ostroma során, míg dédapjával, I. Jakabbal pedig merénylők végeztek… Skócia ugyan összekapta magát a vereséget követően, de komoly veszélyt soha többé nem jelentett Angliára. A se veled, se nélküled kapcsolat azonban a mai napig megmaradt.

Emlékkereszt a csata színhelyén, Branxtonnál 
(forrás: innen)

Felhasznált irodalom:

Bárány Attila: Anglia hadszervezete és hadserege (1485-1547). In: Új korszak határán. Bp.: MTA, 2019. 201-223.o.

Sadler, John: Flodden 1513: Scotland’s greatest defeat. Oxford: Osprey, cop. 2006

Eredeti megjelenés:

Győri Szalon, 2023. szeptember 9.

Könyvajánló: Emily Tesh - Veszett dicsőség (2025)

Könyvajánló:

Emily Tesh: Veszett dicsőség

Budapest: Gabo, 2025

Eredeti megjelenés: Some Desperate Glory (2023)

Fordította: Kleinheincz Csilla

464 oldal

Emily Tesh könyvéről néhány dolgot tudni érdemes. Először is: a borító megtévesztésre kiválóan alkalmas. Ha ugyanis valaki arra számít az alapján, hogy nagy űrcsatákról, birodalmak közötti összeütközésekről fog olvasni, akkor csalatkozni fog. Másodszor: A Veszett dicsőség 2024-ben elnyerte a Hugo-díjat legjobb regény kategóriában - többek közt Ann Leckie, John Scalzi és Martha Wells ellenében-, ami kétségtelenül az egyik legjelesebb elismerés a tudományos-fantasztikus irodalomban. Persze ez önmagában már régóta nem vesz meg, többször csalódtam díjesőben elázó regények esetében is. Harmadszor: Leginkább egyfajta fejlődésregény és sok szempontból young adult irodalomnak minősíthető.  

Mint említettem, a Veszett dicsőség nem egy epikus sci-fi, amely részletgazdagon mutatja be világok harcát. Tesh műve más szempontból ellenben monumentális vállalkozás, ugyanis a szerzőnő mintha egy kötetben akarta volna megírni A szolgálólány meséjét, a Mátrixot, A holnap határánt, és a Függetlenség napját. Van itt egy kis disztópia férfi elnyomással (fasisztoid rezsim), némi sci-fi (nyomokban), időugrálás (nem sok), idegenek (bár inkább csak idegen), és persze mesterséges intelligencia is (pont az ne lenne manapság?). Ez sok. Jelen esetben túl sok. A szinkretizmus közepesre sikeredett, nem igazán tudtam meg, miért volt fontos mindezt egybegyömöszölni. Felépítését tekintve háromosztatú a regény, amely egy fiktív jövőben játszódik. A Földet elpusztította egy mesterséges intelligencia, a „Bölcsesség” által vezérelt csillagközi szövetség, a mazsók. Csak maroknyi humán szökött el, esküdött bosszút egy aprócska világot építve ki magának bázisként, amely azonban leginkább miniatűr antiutópia. Először kapunk egy jelent, majd egy alternatív jövőt, végül visszatérünk a jelen múltjába és kapunk egy megoldást, befejezésül az új jelenben. 

Áttérve a szereplőkre: azokat nehéz szeretni. Főhősünk Valkyr – manapság mindig girl boss van – nem túl okos, csupán harca kiképzett tinédzser. Voltaképpen az ő fejlődését követjük végig az oldalakon. Val/Kyr badass karakter, aki fokozatosan szelidül meg, ébred rá a valóban fontos dolgokra. Unalmas mellékszereplő még a testvére, akinek jelentősége olyan nagy, hogy már elflejtettem a nevét.  Főhősnőnk bosszúra kiképzett betonarcú gyilkológép, bátyja ellenben érzelgős, aki csak békére és szeretetre vágyik. Fordított nap. Hogy is lehetne másként... A könyvön máshol is folyamatosan átüt a korszellem, ami elsődlegesen abban merül ki, hogy a szereplők között még véletlenül sincs heteroszexuális, vagy aki mégis, lélekben az szőke kékszemű náci. Természetesen csak a fiatal homoszexuális szereplők lehetnek a csodás új jövő megteremtői - a 355. oldalon levő párbeszédet olvasni már egészen groteszk -, ahol a farkas és a kismalac végül együtt legel a szivárványos ég alatt. És nem, nem szerintem túlzás pusztán az arány. Egyik molyos olvasó összeszámolta, és az jött ki, hogy a karakterek 80%-a homoszexuális. A kínos párbeszédek száma is igen jelentős. Azt sem tudom eldönteni, hogy Emily Tesh - aki elvileg ógörögöt és latint tanít gyerekeknek! -, miért írja, hogy Kleopátra fekete volt, de úgy tűnik Kleopátra feketére festése a nyugati világban alapvető kritérium egy könyv vagy film kiadásához (film, könyv). Maga a mondanivaló a döntésekről, felelősségvállalásról egyáltalán nem rossz, a választott technikai megoldás a háromosztatúságról és időhurokról jónak mondható, mert sikerült vele erőstíeni a mondanivalót, és összhangban van vele. Voltak jó ötletek a könyvben és azt sem merném mondani, hogy nincs benne valamiféle mélység. Tetszett, hogy a második alternatív eseménysor után (az emberek győzelme), főszereplőnk képes volt látni a siker árnyoldalait. Karakterének esendősége és fejlődése szimaptikusabbá tette az eleinete elég ellenszeves Kyrt. Összességében azért nem ragadott magával az egész történet. Vontatott volt, helyenként igen kínos és gyermeteg bölcselkedésekkel. A mátrixban, azaz Bölcsességben eltöltött részek kifejezetten unalmasak voltak. Yiso, az idegen meg igazán szörnyű karakter. Nyüszít, ordít, teszetosza és hasznavehetetlen, mint egy Koltai Róbert karakter bármelyik filmjében. Rá lehet fogni a borzalmas párbeszédekre, hogy tinik között zajlik, de azért mégiscsak többet vár el az ember egy regényben annál, mint amit a buszon hall, Yiso meg elvileg egy idegen herceg... Leginkább egy young adult sci-fi ez, egyszeri elolvasásra. Szép iparosmunka, korszellemnek megfelelő tartalommal, nyelvcsapásokkal a megfelelő irányba, amely első regénynek ugyan tökéletes, de nem több. Nincs meg benne sem a Vörösingesek humora, sem az Ötödik évszak izgalmas világa, pláne nem az igazi nagy klasszikusok minősége. 

A kötet kiadásától nem esek hasra, pár olvasás után deformálódni fog az egész, és a Gabo fűzött könyvei esetében mindig a szétesés kockázatával kell számolnunk. Mint írtam, a borító megtévesztő - az egyetlen, Föld elpusztításával járó és nem is nagyon kibontott - csatajelenetet ábrázolja. A magyar szövegben pár elütést vettem csak észre, Kleinheincz Csila pedig rutinos író, akinek fordítása olvasmányos. Hezitáltam a 6 és 7 pont között, de mivel a regény a második felétől inkább javul, úgyhogy némi jóindulattal megadom a magasabb osztályzatot.

Pontszám:

Hét Koltai Róbert a tízbőr. 

7/10 pont

moly.hu: 80% (48 szavazat)

goodreads.com: 4.05 csillag (22001 szavazat)

Fényképalbum: Bepillantás a Sao Paulói magyar bencések életébe

Fényképalbum:

Bepillantás a Sao Paulói magyar bencések életébe: 

Hets Aurelián OSB Turner Kálmánnak küldött fotói

"Szent István király Plébánia temploma a brazíliai (Dél-Amerika) Sao Paulo városában.
Érkezett: Dr. Hets Aurelián magyar bencés plébánostól 1972. július 27-én."

Rendrakás közben néha pozitív meglepetésekbe fut bele az ember, vagy mint jómagam, olyan anyagokba, amelyekről el is feledkezett. A hosszú hétvége során egyik fiókom mélyéről előbukkant Turner Kálmán - régebben felhasználásra félrerakott - fotóalbuma, amelyben érdekes fényképeket találtam. A fotókat Hets Aurelián bencés szerzetes 1939-ben misszionáriusként Brazíliába került hazánkfia küldte Turnernek Sao Paulóból. Sao Paulo magyarságának története viszonylag gazdag irodalommal rendelkezik, így ezzel nem is kívánok különösebben foglalkozni, már csak azért sem, mert nem tudnék mit hozzárakni. Amit tenni tudok, az az, hogy ezeket a birtokomban levő fényképeket, amely anyai nagyszüleimtől maradt rám, itt és most közzéteszem. A fotók eredetileg albumba voltak ragasztva, ám már azelőtt kitépték őket a helyükről, hogy hozzám kerültek volna. Ez részben borzalmas - esztétikailag mindenképp, bár szerencsére a "művelet" során nem nagyon sérültek meg a képek -, részben szerencsés, mert a hátoldalukon feliratozottak, és így könnyebb volt azonosítani a helyszíneket. Mindösszesen 13 képet tudok Sao Paulóhoz illetve a két egyházfi érintkezéséhez kötni, időtartamát tekintve 1963-tól 1977-ig. Kapcsolatuk a 70-es évek elején lehetett a legintenzívebb a fotók dátuma alapján. 

A Sao Pauló-i magyar egyházközösség egyértelműen a legfontosabb magyar központok közé tartozott az Újvilágban a 30-as évektől egészen a közelmúltig. Mind lelkigondozásban, mind oktatásban nagy jelentősége volt, de az egykor jelentős létszámú helyi magyar közösség kulturális életében is komoly szerepet játszott.[0] A "Brazíliai Pannonhalma" felépítésében a bencés szerezetesek között is kiemelkedő alak volt Hets Aurelián. Aurelián avagy Aurélián atya, eredeti nevén Hets János 1913. május 11-én született a sopron vármegyei Dörben[1], így nem pusztán kortársa volt a szintén 1913-as születésű, egyedi Turner Kálmánnak, hanem majdhogynem földije, hiszen a rábaközi Dör 10 kilométerre sincs Turner szülőfalujától, Egyedtől. Mindketten a pápai bencés gimnáziumban érettségiztek, osztálytársak voltak, kiváló tanulók, jó eszű diákok voltak, ahogy ezt mind az érdemjegyeik, mind érettségijük eredménye bizonyítja.

Hets és Turner VIII-os érdemjegyei a pápai bencéseknél
(forrás: Balogh 1932, 50.o.)

Hets tanárnak készült, egy darabig úgy tűnt, hogy történész lesz belőle, de a sors máshogy rendelte. Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát támogatásával 1939-ben misszióra indult Brazíliába. Nem azzal a szándékkal vágott útnak, hogy ott éli le élete hátralevő részét, de a történelem közbeszólt. 1939. augusztus 19-én érkezett Sao Pauloba, ám két hétre rá már tombolt a második világháború, amely elvágta otthonától. Magyarország háborúba sodródott - amelybe Brazília is belépett 1942-ben a szövetségesek oldalán -, majd jött a szovjet megszállás és a katolikusokat különösen gyűlölő kommunista diktatúra. Hets Brazíliában ragadt, a két évre tervezett misszióból 46 évnyi élet lett.[3] Turnerrel való kapcsolata nyilván megszakadt 1939-ben. A nálam lévő fotók közül az 1963-asok a legkorrábbiak, ezek Hets ezüstmiséjén készültek. Hogy fotókat küldtek egymásnak - amikor a levelezés már lehetséges volt -, aligha meglepő, tekintetbe véve, hogy mindkettem szenvedélyes fotósok voltak. A Horváth Gergely Krisztián Hets naplójához írt kritikájában feltett kérdésre, hogy fennmaradt-e Hets fényképhagyatéka, nem tudok ugyan válaszolni, de annyit leírhatok, hogy 13 képe bizonyosan.[4] A fényképek minden bizonnyal levelekben lettek elküldve, ezekből sajnos egy sincs nálam, esetleges fennmaradásukról nem tudok. Turner alighanem hasonlóképpen küldött fényképeken rábapordányi parókiájáról, hiszen ő is szeretett fényképezni. Az alábbiakban a fényképeket teszem közzé, némi kommentárral, illetve a hátoldalon lévő felirattal (dőlt betű).

Az első két fénykép egy eseményhez kötődik, Hets Aurelián ezüstmiséjéhez. A fotókat maga Hets küldhette el egykori iskolatársához, hátoldalukon Turner keze írásával van magyarázat írva. A fotókon szereplőket nem tudtam beazonosítani, mármint Hets Aureliánon kívül, aki természetesen a misét bemutató pap. Jordán Emil OSB, aki szóba jöhetne, mint valamelyik másik alak, naplója alapján nem vett részt rajta, legalábbis nem említi. Nagy meglepetés nem érne, ha kiderülne, hogy az ottani magyar bencésekről van szó.

"Hets János Aurelián bencés tanár ezüstmiséje
Sao Paulo-ban 1963. június 29-én!"

"Hets János Aurelián bencés tanár ezüstmiséje
Sao Paulo-ban 1963. június 29-én!"

Bár a templom azóta belsőleg eléggé átalakult (a freskók már nincsenek meg a parókia instagramos oldala alapján, és az oltárt is áthelyezték), szinte bizonyos, hogy a képek a Sao Paulói Szent István király templomban készültek. Hets az időrendben következő fényképet - ennek hátoldalát is csatolom - Aurelián testvér 1966 karácsonyán küldte el egykori osztálytársának Rábapordányba:

A fotó az éppen kiépülőben lévő Szent Imre Kollégium területét ábrázolja, még a későbbi tornacsarnok nélkül, de már focipályával. 1986-os nekrológja is felidézte, hogy Hets - akárcsak Turner -, rajongott a fociért.[5] A sport iránti szeretet idősebb korára is megmaradt, amint azt a felirat is bizonyítja, de Jordán testvér is időnként panaszkodik naplójában a Szent Imre Kollégium kapcsán a sportlétesítmények túlzott előtérbe helyezésére. Az is látható, hogy egymás közötti levelezésükben Hets nem szerezetesi nevét, hanem a Jancsit használta. 

Az alábbi fényképcsoport három darabból áll, Budapesten készültek, viszont már Sao Paulóban lettek előhívva a hátoldaluk alapján, ugyanis a Sao Paulói "Kosmos Foto" jelzése van rajta. Sajnos felirat nélküliek, nyilván Hetsnek nem kellett elmagyaráznia, hogy Turner mit lát azon. Az világos, hogy Hets Aurelián egy hazalátogatása során készült, nagy valószínűséggel 1970 nyarán. Sajnos Turner naplói ezekből az évekből hiányoznak, így erről az oldalról nem tudom igazolni a feltevést. [6]  A 70-es datálásra Hets szerzetestársa, Jordán Emil naplója alapján jutottam, de legalábbis jobb ötletem egyelőre nem akadt. Jordán 1970. júniusában az jegyezte fel ugyanis, hogy "[Hets] Aurélián megérdemelt kéthónapos európai úton van..."[7]. Ebben az időben a Magyar Népköztársaság és Vatikán kapcsolata kezdett - legalábbis kifelé - rendeződni, és megnyíltak a lehetőségek a kapcsolattartásra és utazásokra. Ennek keretében a szerezetesi utánpótlásra rászoruló Jordán Emil már 1966 október-novemberében járt itthon, és két szerezetest sikerült is "szereznie" a Sao Paulói magyar kolónia számára, köztük Linka Ödön Ernőt, aki később az ottani bencés monostor első apátja lett. Másodszor 1967 őszén járt Jordán Magyarországon, de nem írt róla, hogy bárki vele tartott volna, és Turnerről sincs szó sehol a naplójában. Pontosabb adat híján egyelőre azt kell gondolnom, hogy 1970-ben Hets kéthónapos európai útja során jöhetett haza rokonlátogatásra, ahol Budapesten Turner is találkozott vele, mint régi iskolatárssal és baráttal. 

Csoportkép Budapesten. Középen habitusban Hets Aurelián,
Jobbján fekete öltönyben, szemüveggel Turner Kálmán

Ugyanaz a csoport, kicsit másképpen állva, háttérben a Párizsi udvar és egy villamos

Csoportkép ugyanazokkal. Turner az első sorban ül, baloldalt

Mint említettem, sajnos semmi egyéb információm nincs a képen szereplőkkel kapcsolatban, csak Hets és Turner ismerős számomra. Logikailag Hets ismerősei, egykori iskolatársai és persze a rokonai jöhetnek szóba leginkább. Az első két budapesti csoportkép könnyen lokalizálható, hiszen a háttérben a Párizsi udvar jól felismerhető épülete látható. Mivel a harmadik kép is ugyanolyan méretben készült, és ugyanakkor és ugyanott hívták elő - plusz szintén jelen van rajta Turner -, nem lehet kétséges, hogy ez is ekkor készült. A fényképeket brazíliai előhívás után Hets küldhette el Turnernek emlékként.

Két szintén datálatlan, ám nagy biztonsággal 1972-re keltezhető 10x7 cm-es fotó van a birtokomban Turner hagyatékából, amely a Sao Paulo-i Szent Imre Kollégium (ma portugálul: Colégio Santo Américo) tanulóinak bérmálását örökítette meg. Aurelián atya mindkettő hátoldalát feliratozta, a képek alatt ezeket közlöm:

"Bérmálás a Szt. Imre Gimnázium tornatermében (még nincs templomunk[8]).
Ezen [rajta] vagyok leghátul. Előttem J.E.[9]"

"Ugyancsak a tornaterem egy része: a lelátó. Ez a rész a legújabb az iskolában.
A tájképen a bal sarokban látsz, rögtön a bejárónál."

A datálást megkönnyíti, hogy Békés Gellért OSB 16. számú rendi körlevelében (1972. február 2.) beszámol róla, hogy 1971. decemberére elkészült a Szent Imre kollégium fedett tornaterme.[10] Tájékoztat arról is Tóth Veremund Antal perjel adatai alapján, hogy a 71-es tanév végén a kollégium tanulóinak száma 953 fő volt, ebből 350 elemista, 437 gimnazista és 166 kollégista. Ekkorra már a kollégiumnak a sportcsarnok mellett voltak sportpályái, sőt egy nyitott uszodája is. A különös "iskolai" bérmálásról Jordán Emil, a másik veterán Sao Paulói magyar bencés testvér is megemlékezett naplójában, igaz nem éppen boldogan:

"[1972. szeptember] Jellemző katolikus társadalmunkra és diákjainkra: bérmálás lesz az iskolában. Igen sok nem is akar hallani róla! – A szülők meg nem is törődnek vele. Valláserkölcsi nevelés, tradicionális katolikus család stb. – puszta és üres szóbeszéd. Jó iskolát akarnak, nívósat, hogy bejussanak a jó egyetemekre. És az állami egyetemek a legjobbak, és ezek ingyenesek. Tehát a leggazdagabbak járnak ingyen-egyetemre. Arról szó sem lehet, hogy aki tud, fizessen."[11]

Kevéssel később, 1972 végén küldte haza Hets a következő színes fényképet a Szent István Király templomról:

A kép túloldalán elég terjedelmes, de az alján nem túl jól olvasható szöveg áll a szerzetes kézírásával: 

"A Szent István Király templom a múltkori képhez[12] viszonyítva a másik oldalról. A háromajtós szomszéd ház és a templom között húzódik meg a plébániaépület, régi kis kolostorunk. A templomon túl a volt szombathelyi Annunciaták intézete, bölcsöde, óvoda, stb. A fehér hírdetőtábla mögött a folyó, Sao Paulo "kis Dunája" a Tieté, azon túl, már a dombon egy másik plébánia. Ez a Rua (=utca) Martinho Campos. Érk. 72. dec. 29."

A google térképen megkerestem a helyet, ma így néz ki (hiába... Minden hanyatlik, az út minőségétól a környezet tisztaságán át az autók esztétikájáig):

Öt hónappal később egy másik kép (12x8.5 cm) érkezett, amely szintén az ottani magyar kolónia környezetét, konkrétan Sao Paulo "magyar" kerületét, Vila Anastációt hivatott bemutatni Turnernak.

A küldő a következő magyarázatot adta a látottakhoz:

"Így bújik meg a völgyben Vila (azelőtt Ilha=Insula=Sziget) Anastáció. A vidékre, nyugatra vezető új út házacskákat vágott át. Ezért vannak háttal az első házak. Ahol a fényképész áll, a szomszédos két plébánia határa. A nem látható folyóntúli dombok, mik most épülnek be, szintén két másik plébániához tartozik. [A] Sao Paulói, most bíborossá lett, érseknek[13] 337 plébániája van, pedig mióta itt vagyok, mást sem csinálnak, mint újabb püspökségeket hasítanak ki a régi területből, hol valamikor alig volt lélek."

Turner kézírásával a képre alul rá lett vezetve az érkezés dátuma is, 1973. április 8. Ugyanezen év karácsonyán újabb fotót kapott. Ez bizonyosan a Szent István Király templom belsejét mutatja be. 

Ehhez a képhez is egy kisebb történetet mellékelt a küldő:

"Templomunk ilyenkor[14] igen meleg, mert ablakai igen magasan vannak, nem nyithatók, de szépnek szépek. A keresztutcai oldalon sorban: Szt. István, Imre, Erzsébet és Kapisztrán. Sajnos a távolság hiánya miatt többet nem tudtam bevenni [a képbe]. Szeretettel Kálmánnak. Sao Paulo, 1973 Karácsony. János"

Az utolsó fénykép otthonában mutatja a 64 éves szerezetest, aki ekkorra már elég sokat betegeskedett. A fotó alighanem a Szent Imre Kollégiumnál lévő papi szállásoknál készült, ugyanott, ahol az 1966-os légifotón jelzi az otthonát. Az egyszerű berendezési tárgyak közt a könyvek uralják a képet, személyes tárgyak nem igazán vannak, egy egyelőre be nem azonosítható focicsapat kék-fehér címerét leszámítva. A kép verzóján csak pár sor áll.

"Harmadik emeleti szobámból. [Alatta Turnertőlk zöld tollal:]
Dr. Aureliano Hets, C.P. 9112 01000 Sao Paulo, Brasil. Érk. 1977. dec. 12."

Sajnos nincs több. Hets Auréliant nagyon lesújtotta, mikor az 1984-es konventgyűlésen rendtársai megszavazták a sao paulo-i magyar bencés "kolónia" alapját jelentő Szent István király templom (ma: Paróquia Santo Estevão Rei) átadását a helyei egyházmegyének, így annak magyar jellege megszűnt. Idegállapota gyorsan romlott, végül 1985. augusztus 12-én hunyt el Sao Pauloóban. Már nem élte meg, hogy a Sao Paulói Szent Gellért monostor 1989-ben apátsági rangra emelkedett, s bár magyar jellege fokozatosan csökken, ma is igyekeznek megtartani annak egyes elemeit. A Sao Paulo-i Szent Imre Kollégiumról 6 éve a youtubre is felkerült egy kis ismertető:

Felhasznált irodalom:

Balogh 1932 - Balogh Albin: A Pápai Szentbenedekrendi Kath. Szent Mór Reálgimnázium értesítője AZ 1931-32. iskolai évről. Pápa, 1932

Békés 2000 - Békés Gellért OSB: Külföldi rendi körlevelek 1954-1974. Róma-Pannonhalma, 2000

Hets 2019 - Hets János Aurelián OSB naplója 1939-1945. Zalaapáti, 2019

Horváth 2021 - Horváth Gergely Krisztián: Hets János OSB naplója, 1939-1945. In: Századok, 2021. 4. sz. 904-906.o.

Jordán 2024 - Jordán Sándor Emil OSB: Brazíliai napló 1942-1972. S.a.r.: Somorjai Ádám OSB. Zalaapáti, 2024. 

Kögl 1986 - K[ögl]. Sz[everin].: P. Dr. Hets János Aurélián O.S.B. (1913-1985). In: Szolgálat, 1986. 101-102.o.

Somorjai 2013 - Somorjai Ádám OSB: "Az én szemem a ...föltámadásra irányul": Kelemen Krizosztom főapát (1929/1933-1947/1950) és a bencés alapítási tervek az Újvilágban. In: Csóka úrtól Gáspár atyáig. Győr, 2013. 137-161.o.

Somorjai 2024 - Somorjai Ádám OSB: A magyar bencések 87 éve Brazíliában. In: Magyar Egyhéztörténeti Vázlatok, 1-2. sz. 70-84.o.

Tóth 1996 - Tóth Veremund OSB: A Szent Gellért kolostor Brazíliában. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 1996. 1-2. sz. 151-192.o.

Jegyzetek:

[1] Lásd erre: Somorjai 2024 és Tóth 1996.

[2] Az életrajzi adatok, ha nem hivatkozok másra, a Magyar kaotlikus Lexikon internetes oldaláról származnak.

[3] Ezekhez lásd: Somorjai 2013, 138-141.o.

[4] Horváth 2021, 906.o.

[5] "1927-ben ismertem meg Hets Auréliánt, akkor még mint „Höcs Jancsit“, a pápai bencés gimnáziumban. Apró, fürge gyerek volt. Még látom, amint ürgeként szalad a pápai vásártéren a foci után." Kögl 1986, 101.o.

[6] Turner naplói közül, amelyeket tudomásom szerint élete során szinte végig vezetett -, a Don-kanyarban írtat leszámítva - csupán az 1953. január 1-től 1954. július 31-ig, az 1954. augusztus 1-től 1955. december 31-ig és az 1967-es évi kötetek maradtak fenn (e három nálam van). Sajnos, nem is tűnik már valószínűnek, hogy a rokonság körében még előkerül egy-egy. A Turnerre és a kompromittálódott pordányiakra veszélyt jelentő 1956-os naplója alighanem megsemmisítésre került még Turner által, amire abból következtetek, hogy az 1954-55-ös naplóban 56-os eseményekhez kapcsolódó dokumentumot találtam, amit maga a plébános rakhatott át az egy évvel korábbi kötetbe. 

[7] Jordán 2024, 546.o.

[8] Mármint az iskolánál. Sao Paulóban már állt az 1938-ban felszentelt anastációi Szent István király templom, amely jellegében ma is igencsak magyar.  

[9] Nyilvánvalóan Jordán Emil OSB. 

[10] Békés 2000, 136.o.

[11] Jordán 2024, 577.o.

[12] Lásd a cím alatti első fotó!

[13] Paulo Evaristo Arns (1921-2016) 1970-től volt helyi püspök, 1973-tól bíboros.

[14] A karácsony ugyebár a déli földtekén nyarat jelent, bár a szubtrópusi éghajlati övben fekvő Sao Paulo "télen" is elég meleg.