Fényképalbum: Az 1972-es nagy magyar zarándoklat VI. Pál pápánál, 1. rész

Fényképalbum:

Az 1972-es nagy magyar zarándoklat 

VI. Pál pápánál
Turner Kálmán Rómában, 1972. május 18-27
1. rész

Turner fotóalbuma az 1972-es római zarándoklatról (saját fotó)

Turner Kálmán családunknál fennmaradt fényképalbumai közül a egyik legérdekesebb az, amely az 1972-es római magyar zarándoklatról készült. Nemcsak azért, mert kivételes épségben maradt fenn és esztétikailag is szép, hanem tartalma miatt is. Ugyanis az 1972. pünkösdi nagy magyar zarándoklatot örökíti meg, mikor 370 magyar pap és világi hívő a második világháborút követően először eljuthatott Rómába a pápához. Ebből adódóan történelmi forrásértéke is van. Az album 146 darab különböző méretű dokumentumot tartalmaz, zömében képeslapokat és fényképeket. Első etapként ezekről 36 darab beszkennelt kép következik. 

1945 után Magyarország egyre jobban szembesült a kommunista diktatúra vallásellenességével. Az eleve ateizmust hirdető vezetés igyekezett minden módon maga alá gyűrni az egyházakat. A Rákosi-korszak erővel, a kádári diktatúra inkább alattomos módszerekkel dolgozott, bár  indegyik bevetett mindent. Utóbbi a 60-as években igyekezett látszólag enyhíteni az elnyomáson, és ennek valóban voltak eredményei itthon és külföldön egyaránt. A 60-as évektől lassan kapcsolatba léphettek egymással a távolba szakadt ismerősök, lehetett levelezni és korlátozott mértékben akár utazni is. 1972-ben kiemelkedő tömeges zarándoklatra is sor került, melynek során a magyar egyházi elit és a papság egy része eljuthatott Rómába. A második világháború óta ez volt az első ilyen nemzeti zarándoklat, sok pap évtizedek óta várt erre. Valójában a zarándoklatot az egyház 1970-re, a Szent István jubileumi emlékévére tervezte - hogy miként lett Szent István 1000 éves éppen 1970-ben arról itt lehet olvasni -, de az országvezetés részéről ekkor még ez akadályokba ütközött. Végül 1971-ben elhárult az akadály, miután április 16-án VI. Pál pápa fogadta a Magyar Népköztársaság külügyminiszterét, Péter Jánost és megállapodtak Mindszenthy Józseffel kapcsolatban. Az esztergomi érsek 1971. szeptember 28-án, engedelmeskedve a pápa kérésének - hogy távozzon, és ne legyen akadálya Magyarország és a Nyugat közeledésének -, elhagyta az Egyesült Államok budapesti nagykövetségét 15 évnyi "fogság" után. Ijjas József kalocsai érsek még ugyanazon év október 30-án audiencián járt VI. Pálnál, és jelezte, hogy reprezentatív zarándoklatot szeretnének indítani Szent Péter trónusához. Erre következő év pünkösdjén került sor végül. 

A zarándoklatra indulók 370 fős csoportja[1] - benne 70 pap - 1972. május 18-án, csütörtökön a Keleti pályaudvaron gyülekezett 15 órától. A magyar püspökök jelentős része ekkor már Rómában tartózkodott[2], így a vonattal csak kettő utazott, Kádár László veszprémi és Kisberk Imre székesfehérvári segédpüspökök.  

1. "Indulás előtt" Budapest, 1972. május 18.
(Valószínűleg Turner Anna készítette a képet)

"Indulás előtt..." - írta Turner a képre, amely 1972. május 18-án készült beszállás előtt/közben a Keleti pályaudvaron. A csoport közepén szemüvegben Kádár László (1927-1986) veszprémi segédpüspök, későbbi egri érsek. A képen tőle balra Kisberk Imre (1906-1982) apostoli kormányzó, székesfehérvári segédpüspök. Baloldalt, hátratett kézzel valószínűleg Vajay István (1917-1983) esztergomi kanonok. A többieket nem sikerült azonosítanom. Turner éppen kihajol baloldalt a vonat ablakán. A Magyar Kurir Félhivatalos egyházi lap szerint Kisberk és Kádár vezették a 300 fős csoportot, amely 17:10-kor elindult Budapestről.[3] Valójában hivatalosan a különvonat 17:08-kor indult, mint kiderül Turner részvételi jegyéről, amit az IBUSZ-tól kapott. 

2. A részvételi jegy előoldala

3. Turner Kálmán részvételi jegye a zarándoklaton (kinyitva)

Turner az V. kocsi I. osztályán utazott, mint azt az albumba beragasztott jegye mutatja. Kinyitva megtudhatjuk az utazás időtartama mellett azt is, hogy 15 ezer líra költőpénzt vihetett magával. Ekkoriban 1000 líra 47.5 forintot ért egyik honlap szerint, így 712.5 forintnyi összegről volt szó, ami nagyjából 75-80 ezer mai forintnak feleltethető meg. Turnernak a valutaváltás mellett egyéb kiadása is volt, bár erről nem maradt fenn adatom. Ellenben emigráns magyar újság értekezett a zarándokok kiadásairól. Az ohio-i Youngstownban megjelenő Katolikus Magyarok Vasárnapja nevű hetilap igen pikirt cikkében írt arról ugyanis, hogy az IBUSZ a résztvevőketől 8500 Forintot kért el az egyhetes útért - ez mai értéken 952 ezer forint! -, és kiszámolta, hogy a hasonló német utak árához képest igencsak indokolatlan mértékben megcsapolta a magyar zarándokok pénztárcáját.[4] Az sem lehet kétséges, hogy a 360 fős csoportban sok beépített ember és besúgó volt jelen. 

4. "Megérkeztünk" - írta Turner a következő kép alá az albumban
(Turner Kálmán fényképe. Róma, 1972. május 19.)

Az album következő fényképe (4. kép) már a Rómába történő megérkezkor készült, május 19-én délután. Baloldalt Ijjas József (1901-1989) kalocsai érsek látható (Mindszenthy távolléte okán tulajdonképpen ő volt a katolikus egyház feje ekkor), jobbra szemüvegben pedig Dr. Várkonyi Imre (1916-183) káptalani helynök, a zarándoklatot szervező Actio Catholica országos igazgatója. Várkonyi hírhedt békepap volt, együttműködése az állampárttal közismert volt. A már említett amerikai katolikus magyar lap így írt:

"A rendszer nem engedte meg, hogy a zarándoklatot hivatalosan meghirdessék. Hosszú hónapokig nem tudtuk, mi lesz a tervből. A külföldi rádiók gyakran emlegették a nagy és reprezentatív nemzeti zarándoklatot. Sürgették annak meghirdetését. De mind az utolsó pillanatig ez nem történt meg. Közben olyan hírek érkeztek, hogy az állam nyomására a püspöki karnak az ACTIO CATHOLlCA-ra kellett bízni a szervezést. Ennek vezetője pedig a kormány hűségéről közismert és a múlt év őszéig kiközösített Várkonyi Imre."[5] 

Kétségtelen, hogy Várkonyi[6] a diktatúra alatt nem pusztán a békepapok egyike volt (s tagja az Országos Béketanácsnak), hanem 1963-tól haláláig országgyűlési képviselő is. A kádári diktatúra természetesen a Vatikánnal való egyezkedés és békülés dacára ellenségként és veszélyként kezelte a katolikus egyházat, és a zarándoklat gondos megfigyelés alatt zajlott, s a küldöttség tagjait amennyire lehetett, elszeparálták a nagyvilágtól. 

"Minden lépésüket ellenőrizték. Magyarok sem csatlakozhattak hozzájuk. Amikor a pápai kihallgatásra vártak a Vatikán bejáratánál, több Amerikából és Nyugat-Európából érkezett külföldi magyar akart hozzájuk csatlakozni, hogy együtt menjenek a Szentatyához. De ezeket a felügyelők mereven eltávolították. Egy a szovjet internáló táborokat megjárt külföldi magyar pap azt mondta, amikor meglátta a várakozó csoportot, a szibériai munkatáborok képe jutott eszébe. Ott is ilyen módszer szerint csoportosították a rabokat kisebb egységekben, nehogy bárki megközelíthesse őket"[7]

A kommunisták félelme mindenképpen indokolt volt, hiszen a magyar papság jelentős kapcsolatokkal rendelkezett Rómában, és a Magyarországról emigrált, vagy elszakadt egykori magyar papok tartották a kapcsolatot a hazaiakkal, amennyire az lehetséges volt. Turnernek szintén voltak ismerősei Rómában. Van egy 1971-es képeslap az albumban, amelyet egy margit nevű hölgy küldött Turner plébánosnak Rábapordányba éppen Rómából. Hogy ő ki lehet, azt nem tudom. Semmi információ nincs benne, szimpla jókívánság. A lap közvetlen a római zarándoklat képeslapjai közé volt ragasztva, de mára kiesett a helyéről, így elolvashattam a túloldalát. Talán Turner azt is remélte, hogy ismerősét majd meglátogathatja 1972-es útja során, de a fentiek alapján erre aligha kerülhetett sor. Az albumba mindenesetre beragasztotta. 

5-6. Margit képeslapja Rómából. Érkezett 1971. április 1-én

Turnert a ma is létező Hotel Fiammában helyezték el a Via Gaetán, bár már a kiábrándítóan angolos The Republic Hotel nevet viseli. A Turnernál fennmaradt prospektus szerint a hotel 2. kategóriás volt, vasútállomás és repülőtér közvetlen közelében. A szobák telefonvonallal rendelkeztek, ahonnan külföldre is lehetett telefonálni, valamint a hotelben bár és garázs is szolgálta a vendégek kényelmét. A képek és a leírás alapján nem lehet rossznak nevezni. Ma azt mondanánk, hogy minden le volt zsírozva, nehogy a zarándokok szabadon mozoghassanak. Az sem lenne meglepő, ha kiderülne, a zarándokokat lehallgatták. Az Új Ember 1972. május 28-i számában persze ezt szépen kellett megfogalmaznia Szántay Istvánnak: 

"Hogy valam it a zarándokút technikai részéről is mondjak: hat szállodában helyeznek el bennünket Róma belvárosában. Bár hangsúlyozzuk a zarándoklat lelki jellegét, az egy hét alatt — mivel a zarándokok többsége először jár az Örök Városban — igyekszünk bemutatni Róma egyháztörténeti és művészeti nevezetességeit is. Az IBUSZ úti kalauzai velünk jönnek, s még Rómában is az általuk jóelőre biztosított autóbuszok szállítanak minket mindenhová."[8] 

7-8. A Hotel Fiamma prospektusa a szolgáltatásairól

Az albumban fennmaradt a szállodához tartozó biletta is, innen tudjuk, hogy Turner a 301-es számú szobát lakta. Maga a szálloda ekkor a Scandinavian Airlines tulajdonában volt. 

9-10. Biléta a hotelbe való belépéshez

Az albumban nagyon sok képeslap található. Ezeket zömében az út során gyűjtötte be a plébános, ugyanakkor vannak olyanok, amiket másoktól kapott, sok esetben évekkel korábban. A képeslapok Róma nevezetességeit mutatják be, illetve túlnyomórészt természetesen egyházi témájúak. Rendszerint a kép alatt Turner megjegyzései olvashatóak (ezeket dőlve közlöm), de néha magukra a képekre írt rá, mint az látható.

11. "A szentatya egy napja"

12. "A "Kiegyezés" útja"

13. "Bramante, majd Michelangelo tervei szerint készült - 121 évig -,  
a Kereszténység legnagyobb temploma"

14. "Az oszlopcsarnok Bernini műve"

A zarándokcsoport az indulást követő napon, május 19-én délután 2 órakor érkezett meg Rómába, ahol a csoportot Ijjas érsek fogadta. A 4. számú képet Turner nyilván ekkor készítette, mikor Ijjas beszédet intézett az érkezőkhöz a Tiburtina pályaudvaron. Valószínűleg ott lehetett a többi - összesen nyolc - magyar püspök is. A zarándokok ezt követően elfoglalhatták szálláshelyeiket. A zarándoklat technikai vezetője, Szántay István így jelentette az érkezést:

"Szerencsésen megérkeztünk, mindenki egészséges. Egész útunkon esett az eső, de mikor megérkeztünk, kiderült. Útközben Kisberk püspök úr atyai szeretettel látogatta végig a csoportokat, és ő maga vezette az énektanulást. A zarándokok római fogadásán a magyar főpapok mellett ott volt Bényi József magyar nagykövet is. Jelen voltak a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasai és sok ismerős. A pályaudvaron Rómát dicsőítő himnusz hangjai mellett gyülekeztünk. Kisberk Imre püspök úr ünnepélyesen átadta a zarándokcsoportot Íjjas érsek úrnak. Utána a szállodákba hajtottunk. Este közös vacsorán vettünk részt. Előtte fakultatív koncelebrációs szentmisék voltak: a zarándoklaton résztvevő papok több csoportban, több templom ban miséztek."[9]

Másnap, május 20-án az első programpont következett, ugyanis reggel fél nyolckor a zarándokok szentmisén vettek részt a Santa Maria Maggiore-bazilikában, amelyen Fábián Árpád (1926-1986) püspök mondott szentbeszédet. Délután városnézés volt, valamint kiállítás megtekintése a Palazzo Venezia-ban.

15. Képeslap emléknek, sosem lett feladva

16. "Üdvözlet Rómából" - Turner május 19-én küldte haza nővérének ezt a lapot

17. Tömeg és parkoló autók a Szent Péter-bazilika előtt.
Utóbbi ma már furcsán hat

A városnézések során Turner sok képeslapot vett, amelyek egy részét el is küldte haza. A 16. számú képen látható képeslapot 1972. május 19-én este írta tele, majd másnap adta fel az egykor apácaként szolgáló nővérének, Annának Rábapordányba[10]. Nem merem feszegetni a ragasztást, így nem mindent tudok elolvasni a képeslap hátoldalán található szövegből, de amit igen, azt ide leírom:

"Kedves Testvérem!  Hála Istennek szerencsésen megérkeztünk az Örök városba! Útközben esős, hűvös volt az idő, de Róma napsütéssel fogadta a magyar zarándokokat. Igen jó elhelyezést kaptunk. Lajcsival[11] vagyunk egy szobában ketten. Több ismerős Megváltós[12] nővér is itt van velünk. Innen köszöntet Jolán nővér, továbbá Alojzia, Admira[13] és Jolánta nővér. Összesen - azt mondják - mintegy 20 Megváltós nővér van itt is. De ők elhelyzésre másik szállodába [kerültek]..."

Az utolsó pár sor egyelőre olvashatatlan, és nem akarom kitépni az albumból. 

18. "Pápai mise a téren" (képeslap)

19. Képeslap a Szent Péter térről (1969-ben feladott képeslap)

20. "Vasárnap délben a Szentatya áldást oszt dolgozószobája ablakából"

A következő albumlapra négy darab képeslap van beragasztva, igen szilárdan, így nem tudom megállapítani, hogy elküldött lapok-e vagy sem. Egyiket biztosan nem írták meg. Mindenesetre Turner értékelte a művészeteket és a látványosságokat, igyekezett mindegyikről képi emléket beszerezni magának és az otthoniaknak. 

21. "6 m-es apostol-szobrok a templom ormán"

22. Képeslap Rómából, Szent Péter tér

23. A kupola egy kevésbé ismert irányból, a kertek felől nézve (képeslap)

24. "A kupola Michelangelo csodálatos alkotása"

Az előbbi és következő képeslapok és fotók nagy eséllyel nagyrészt május 21-én kerültek Turner birtokába, illetve készültek el, mert május 21-én, pünkösdvasárnapon a Szent Péter-bazilikában reggel 8 órakor koncelebrációs mise volt. Ijjas érsek mondta a szentbeszédet az egyik mellékoltárnál. A mise után a  zarándokok megtekintették a bazilikát, a grottát - azaz a bazilika alatt fekvő altemplomot és kriptarendszert -, valamint a vatikáni kerteket. Turner lefotózta néha a látnivalók mellett a küldöttséget is. Képei között megtalálható a kertek több nevezetessége, mint a Lourdes-i grotta, vagy az 1612-ben elkészült Sas-szökőkút (Fontana dell'Aquilone). 

25. Egy hazaküldött képeslap, áttetszik a bélyegzés

26. Szintén megjáratott képeslap Rómából

27. Turner felvétele a Szent Péter téren, 1972. május 21.

28. Szintén a plébános fotója, 1972 május 21.

29. "Egy sweizi gárdista" (képeslap)

30. Képeslap a vatikáni kertekről

31. Magyar papi csoport sétál a kertbem középen Kádár László veszprémi püspök
1972. május 21. (Turner Kálmán felvétele)

32. "A Vatikán kertjében" (fotó, 1972. május 21.)

33. A vatikáni kertek egyik ékessége a Grotta di Lourdes mesterséges barlangja,
amely a franciaországi lourdes-i barlang replikája (Turner fényképe, 1972. május 21.)

34. "Lourdesi grotta és oltár a Vatikán kertjében"
Turner fényképe a barlang oltáráról, 1972. május 21.

35. A kertek másik jeles látnivalója a "Sas-szökőkút"
(Turner fotója, 1972. május 21.)

Turner életének egyik fénypontja másnap következett. A magyar püspököket és papokat ugyanis maga a pápa, VI. Pál fogadta.

Folytatás következik!

Jegyzetek:

[1] Egyes esetekben 300-ra, máshol 360-ra teszik a résztvevők számát. Nyilván azon múlik, hogy a 60 papot beleszámolták-e a 300-ba, vagy hozzáadták. Az Actio Catholica közleménye szerint 8 püspök, 70 magyar pap és 300 zarándok vett részt a zarándoklaton. Lásd: A Szent István év záróesemény: pünkösdi nemzeti zarándoklat Rómába. In: Új Ember, 1972. 21. sz. 85.o.  

[2] Az Actio Catholica említett közleménye szerint Ijjas József érsek, Cserháti József pécsi megyéspüspök és Várkonyi Imre az AC országos igazgatója már 15-én előre utazott repülőgéppel, míg Bánk József, Lékai László, Klempa Sándor és Fábián Árpád püspökök Rómában csatlakoztak a csoporthoz. Lásd: U.o.   

[3] Elutaztak Rómába a magyar nemzeti zarándoklat résztvevői. In: Magyar Kurirm 62. évf. 111. sz. 177.o.

[4] N.Á.: Magyar zarándokok Rómában. In: Katolikus magyarok vasárnapja. 1972. 31. sz. 1.o.

[5] U.o.

[6] Várkonyiról nekrológ: Vigilia, 1983. 8. sz. 620.o. Természetesen a negatívumok nélkül.

[7] N.Á.: Magyar zarándokok Rómában. In: Katolikus magyarok vasárnapja. 1972. 31. sz. 1.o.

[8] Magyar zarándokok Szent Péter sírjánál. In: Új Ember, 1972. 22. sz. 89.o.

[9] U.o.

[10] Turner Anna (1903-1993) - Annus néni - szerzetességében a Paula (IML) nevet kapta. A szerzetesrendek 1950-es feloszlatása után Kálmán mellett szolgált, ő vezette a háztartását gartán, majd Rábapordányban is. 1993. október 17-én hunyt el Csákváron. 

[11] Nem tudom azonosítani.

[12] Az Isteni Megváltó Leányai (IML) katolikus szerzetesrend tagjai (becenevükön "nénék"), amelynek Anna is apácája volt. 1950-ben mintegy 1200 szerzetesnőt telepítettek ki vagy internáltak lefoglalt zárdáikból.

[13] Talán Dorogi Margit M. Admira IML nővér (1913-2001)