Könyvből lett zenei slágerek

Néhány napja éppen egy régi Bonanza Banzai számot játszottak az egyik rádión, amikor belém csapott az ihlet, hogy lám, a könyv a zenészeknek is ihletet adhat, így nekivágtam olyan zeneszámokat összegyűjteni, amelyeket irodalmi mű inspirált. Most az összegyűlt listából válogattam ide számosabb külföldi, és néhány magyar dalt. Nem túl meglepő módon műfaját tekintve hiányoznak egyes zenei válfajok, de hát nem hallgatván Rap-et, az nincs a listán (szerintem amúgy sem zene, de ez már ízlés kérdése... na jó, kivéve Eminem és pár jobb darab), és a popzene is cserepadra szorul, mert valahogy a tinglitangli számocskákat rendszerint nem a Háború és béke olvasása közben szülik meg az alkotók... Elfogultságom a rock és metal iránt így erősen egyenetlenné teszi a listát, de hát ez az én listám. :)

Ui.: Nem szerepelnek a listán könyvekből készült filmadaptációk zenéi, csak függetlenül ihletett számok.

Külföldiek:

1. Camus: Közöny

Camus: Közöny című regénye több zenészt is megihletett, melyben a főhős egy bűnöző, aki a Nap hősége miatt bekattan és gyilkossá lesz. (Erősen hasonlóan indul ehhez a Michael Douglas főszereplésével készült szintén remek film az Összeomlás). A Közöny-nek köszönhetjük a kutatók szerint a Queen egyik legendás számát, a Bohemian Rhapsody-t (amibe szintén egy gyilkost hallgathatunk), valamint a The Cure: Killing an Arab-ját is.

2. Shakespeare: Rómeó és Júlia

Töménytelen mennyiségű alkotót inspirált Shakespeare, hogy a tragédiába fulladt szerelmi történetet a zene nyelvére fordítsák át, több-kevesebb sikerrel. Alapvetően két emberi érzés szokott éneklésre csábítani, a szerelem és a bánat, márpedig itt ugyebár mindkettő a sztoriban lakozik. Elzengte már finn metalbanda (HIM), brit rockcsapat (Dire Straits) és extravagáns amcsi kiscsaj (EmilieAutumn) is.Utóbbi egyébként mániákusan irodalomból táplálkozik, egyik albuma Opheliac címmel látott napvilágot, de zenésített meg Tennyson költeményt is (Lady of Shalott). De a Rómeó és Júliára még magyarul is visszatérünk.

3. Kerouac: Úton

A beatnemzedék egyik jelképének USA-n belüli utazgatás során történő belső vándorlásáról írt kötete ihlette meg Katy Perry-t (tudják, rövidítve is írható: ii/i), hogy megalkossa Firework című (okt)opuszát.

4. Tolkien: A hobbit

Kissé meglepődve tapasztaltam, hogy mennyi énekest, dalszerzőt érintett meg Tolkien A hobbit-ja, miközben magam nem tartom túl sokra ezt a gyerekeknek szánt, A gyűrűk ura mellett -stílszerűen- hobbitként eltörpülő írását. Mindamellett itt is jelen van az utazás motívuma, amely valóban csábító,hiszen az ember élete során bejár egy utat fizikailag és egyet szellemileg. Talán ebben áll a titka, ezért eldalolta mind a Led Zeppelin (Over the Hills and far away, No quarter), mind a Nightwish (Over the Hills and far away, Elvenpath) többször is.

5. Gray: A férfiak a Marsról jöttek, a nők a Vénuszról

Kivételesen egy modern kötet inspirálta állítása szerint Natasha Bedingfield-et, akinek Soulmate című nótája R&B létére egészen jó. A könyvről alkotott véleményemet most nem mellékelem, lévén csak pár oldalt bírtam elolvasni belőle, és nem is nekem írták, attól tartok... Egyébként is, közismert, hogy mi magyarok a Szíriuszról jöttünk, amit bizonyít a Syrius együttes puszta létezése is. :D

6. Nabokov: Lolita

Nem rajongok a Lolita-ért annak tartalma miatt, de kétségtelen, hogy megírásának módja és a főszereplő bemutatásának mikéntje érdekes könyvvé teszi. Valahol alighanem itt kezdődött az, hogy a bűnözőket jobban meg akarja érteni a mai világ, mint sajnálni az áldozatokat. Szintén több előadóművész merített ebből a különleges regényből, a The Police megírta a Don't stand so Close to Me-t, Lana del Rey pedig az Off the Races-t.

7. Shelley: Frankenstein

Hogy a Frankenstein mekkora karriert futott be, azt aligha kell ecsetelni, elég csak a rengeteg számú rémtörténetnek eszünkbe juttnia. Kevésbé nyilvánvaló, hogy Bob Dylan egyik legismertebb dalát is (részben) Mary Shelley 1818-ban kiadott sztorijának köszönhetjük.

8. Caroll: Alice Csodaországban

Az irodalom történet egyik legbizarrabb írása (talán csak testvére az Alice tükörországban veri abszurditásban) szintén a zenei ihlettár -ha volna ilyen- egyik darabja lehetne, és a Jefferson Airplane által szerzett White Rabbit-nak azt hiszem sikerült is visszaadnia az eredeti alkotás különlegességét.

9. Hemingway: Akiért a harang szól

Igazából a Metallicának  messze nem a legjobb száma a For whom the Bells tolls, de mivel mind az együttest, mind Hemingway regényét szeretem, felvettem a listára önkényesen. Azért nem is olyan rossz ez.

10. Orwell: 1984

Nagy 1984-fan vagyok, így nem meglepő, hogy itt figyel a listán Orwell szörnyállama is, amely sajnálatos módon a XXI. században aktuálisabb lesz, mint az elmúlt XX.-ban volt. Egyébként grandiózus mennyiségű zenei előadóra volt hatással ez a disztópia, csak felsorolva a megéneklő előadókat, akiket hirtelen össze tudtam szedni: David Bowie legalább négy számot írt róla (1984, Big Brother, Diamond Dogs, We are the Dead), a Radiohead a 2x2=5-ot, az Offspring pedig a The Future is now-ot. És akkor a magyar Orweell-rajongóról még nem is szóltam (Lásd lejjebb!).

Kimaradtak a listáról, de a következő számok a következő irodalmi alkotásokból merítettek:

Orwell: Állatfarm - Pink Floyd: Animals című albuma

William Golding: A legyek ura - Iron Maiden: Lord of the Flies

Eco: A rózsa neve - Iron Maiden: Sign of the Cross

Steinbeck: Érik a gyümölcs - Pink Floyd: Sorrow, Bruce Springsteen: The Ghost of Tom Joad

Bulgakov: A Mester és Margarita - The Rolling Stones: Sympathy for the Devil

Kesey: Száll a kakukk fészkére - Phil Collins: Take me Home

Wells: A láthatatlan ember - Queen: The invisible Man

Schiller: Tell Vilmos - Coldplay: Clocks

Magyarok

1. Shakespeare: Rómeó és Júlia

Aligha meglepő, hogy magyar nótákban is belebotlunk a világirodalom egyik legragyogóbb drámájába. Itt egy Zanzibár szám jön, az Ilyen az élet, amin talán nem alszunk el, mint Shakespeare Júliája...

2. Huxley: Szép új világ

Egyik nagy kedvencem Huxley antiutópiája, amely Orwell 1984-e megspékelve egy kis szexualitással és leöntve tömény humorral. Ha a XX. század Orwell, akkor a XXI. Huxley. Higgyék el, nagyon pneumatikus... Nem túl meglepő módon az egyik leginteligensebb és legmélyebb magyar együttes, a NapoleonBoulevard-ot késztette zeneírásra Huxley regénye, igaz már nem az eredeti felállásban, Vince Lilla énekével. A Brave New World egyébként az Iron Maident is megihlette (és még jó pár remek könyv).

3. Mann: Mario és a varázsló

Thomas Mann fasizmusról írt írása egy egészen egyedülálló magyar zenészre volt olyan hatással, hogy muzsikává dalolva visszhangozza és átköltse az eredeti mondandót. Hobóról van szó, akinek zseniális Circus Hungaricus című 2009-es albumán hallgathatjuk az alábbi dalt (a Bolond lett a bölcsből-ben  pedig Hasek Svejk-jét említi) "Cipolláról":

4. Bradbury: Marsbéli krónikák

Hogy legyen egy régebbi is, a Solaris együttes gondoskodott, akinek Ray Bradbury novelláskötetének címével jelent meg debütáló albumuk 1984-ben. Hogy a Solaris tagjai szerették a sci-fit, az nyilvánvaló már a nevükből is (azt Stanislaw Lemtől "nyúlták le" ugyebár), de úgy látszik igazi Bradbury-fanok lehettek, hiszen a Marsbéli krónikák című albumon az első 3 szám szintén ilyen néven szerepel... 

5. Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak

Minden idők egyik legsziporkázóbb humorú regénye némiképpen számomra is meglepő módon került fel a listára, mert csak nemrég jöttem rá, hogy van zeneszám, ami kapcsolódik ide, mégpedig a Napoleon Boulevard-tól. A Napoleon Boulevard ugyanis egy rövid időre összeállt 2010-ben az eredti felállásban, Vince Lillával és egy egész jó albumot dobtak össze a semmiből (majd spricceltek ismét szét sajnos a semmibe). Ezen van a 42 című nóta, amelyről csak a világ egyetlen ötrészes trilógiáján végigvergődők (és végigröhögők) tudják, miért is 42 az a negyvenkettő. :) 

6. Orwell: 1984

Már a bevezetőből lehetett sejteni, hogy Orwell itt is elő fog kerülni (már csak azért is, mert ez az a regény, aminek elolvasását, a politikai érettségi minimumának tartom). És hát van egy magyar előadó, akinek egész munkásságát áthatja az 1984, akit nagyon lehet utálni és nagyon lehet szeretni. Természetesen Ákosról van szó, aki már Bonanza Banzai-os korában is írt számokat (101-es szoba, 1984), sőt egész albumot szánt a témának (1991-ben, címe: 1984), és szólóban a közelmúltban is (2012-ben, címe: 2084).

E kis zenei kitérő után hamarosan rövid könyvtári hírek és sok-sok hadtörténelem fog jönni a blogon, addig is szép nyarat, jó pihenést a pihenőknek és jó ténykedést a serénykedőknek! 

Kedvenc könyveim II. - Martialis: Költők, ringyók, pojácák

Minden válogatás mellett is felnőtt tartalom. 

Még egy éve kezdtem el kedvenc, könyvespolcaimon megtalálható könyveim bemutatását, amit aztán az első írás után egészen mostanáig hanyagoltam is. De hát ami késik, az nem múlik (lásd: az idei tél!), úgyhogy  jön a folytatás! Ezúttal nem egy régi kötetről lesz szó. Nem is értékes különösebben, ha pénzügyileg nézzük. Igazából számomra az értékét az adja, hogy kiktől kaptam, és az, hogy jó szívvel adták. Névnapomra ajándékozták 2004. március 24-én legkedvesebb barátaim, a szombathelyi -néhai- Berzsenyi Dániel Főiskola klubjában, sörözgetés mellett.

Éppen megbotránkozunk a kötet nyersességén, 2004.III.24-én.

Marcus Valerius Martialis: Költők, ringyók, pojácák című válogatáskötetéről van szó, amelynek verseit Csehy Zoltán fordította magyarra, egészen virtuóz, ám 18-as karikát bőségesen kiérdemlő nyelvezettel. Csak kevés példát hozok, mert bár az elektronikus papír sok mindent elbír, de hát azért no...

Hogy milyen a könyv? Mondja el Martialis maga egy epigrammával (7,90.):

"Szétkürtölte Mathóm: könyvecském túl egyenetlen.

Hogyha igaz, Matho - lám! - zengi dicséretemet!

Umber s Calvinus csak egyenletesen dalolászik,

könyvük, Creticusom, rossz, de egyenletesen!" 

A könyv rövid, ám szaftos. Íme, Martialis a rövidségről, kivételesen saját fordítással, hogy még élesebb legyen, mint Csehyé (3,83):

"Szóltál, Cordus, hogy fogjam verseimet rövidebbre:

tégy úgy, mint Khioné, kapd be, amekkora van!"

Martialis maga volt a megtestesült szemétség, olyan volt, mint Dr. House és Jockey Ewing közös tanítványa, aki egy hideg téli hajnalon, hídalatti alvás közben rádönt egy halom jeget:

"Irodalmi tűzeset (11, 93)

Lánglelkű Theodorus váteszi háza leégett.

Phoebus, jól van ez így? Boldog a múzsasereg?

Kész bűntény, rettentő vétke-hibája az égnek,

hogy házával nem lett por a ház ura is!"

Martialis képes néhány mondattal felvázolni az általa megvetett személyek portréját, hogy aztán rögtön forró tűket szurkáljon a körmük alá. Vagy kés a hátukba.

"Mily őszinte Chloé, hét férjét vitte a sírba:

ÍME AZ ÉN MŰVEM - véste belé - EZ A SÍR!"

Kétségtelen, hogy önkritika is vegyül költőnkbe:

"Orcádat dícsérem, a lábad, vagy karod ívét:

"Meztelenül látnál!" - Galla, csak azt csacsogod.

Mégsem jössz a közös fürdőbe velem soha, Galla,

félsz, hogy meztelenül nem leszek egy Adonisz? (3,51.)"

avagy:

"Meglepetés (10,40.)

Rátörtem, hisz a hír fecsegte, hogy nőm,

Polla s egy buzi összejárogatnak

titkon. Nem buzi ez! Mily aljas egy vád!"

Martialis elképzelt portréja 

Versikéi közül a legerősebbek a római emberek nemi életét kifigurázó epigrammák, amelyek többnyire durvák, erősen szexuális jellegűek, de azért van amit le lehet írni ide mézesmadzagnak:

"Líbia-szerte nejed, Gallus, rossz hírbe keverték:

nincs zsugoribb - mondják - asszony a föld kerekén!

Csak meddő locsogás! Nem vett el még soha semmit,

ellenben bárhol, bárkinek adni serény! (2,56.)"

"Azt kérded, Themison - Fabullusom -, miért

nőtlen? Kell-e nej ott, ahol hug is van? (12,20.)"

"Egy éjjel négyszer tudok, ám Telesilla, veled még

négyévente az egy is csak alig sikerül! (11, 97.)"

"Lesbia esküdözik: sose dugták ingyen. Ez így van.

Hogyha kefélni akart, épp eleget fizetett. (11,62.)"

"Száz dolgot kezd el Sestorius, és sose végez.

Hogyha netán kamatyol, eljut a csúcsra azért? (3,79.)"

Ez csak ízelítő, valójában a legjobbakat nem kívántam elsütni itt, ráadásul komolyan durva versekről van szó. Maga nagy költőnk, Janus Pannonius is próbálkozott Martialis utánzásával, de mindkettőt olvasva, ki kell jelentenem, hogy a közelébe sem jutott. Az ókori kultúra szerelmeseinek mindenképpen javaslom olvasásra Martialist, méghozzá Csehy fordításában, mert lényegesen közelebb áll az eredetiekhez, mint a megszépített átfogalmazások, amelyek korábbi gyűjteményes kiadásokba (pl.: Római költők antológiája) bekerültek. Hiába, az ókort nem csak Vergilius felől kell megismerni, hanem a kevésbé fennkölt, ám legalább annyira valóságos másik oldaláról is: olvassunk Martialist, pompeii-i falfeliratokat és bepillanthatunk egy másik Rómába is.

A kötet durvaságait már az a bejegyzés is előrejelzi, amit annak átadásakor néhány barátom beleírt:

"Gondolkodtunk rajta, hogy merjük-e a nevünket adni ehhez a könyvhöz... 

...aztán mertük. Boldog névnapot! 2004.03.24."

Köszönöm nektek a mai napig! :)

Könyvajánló - A feministák Kánaánja

Gioconda Belli: Nők országa

Bp.: Libri, 2013

Sikerült ismét kifognom egy remek könyvet. A "remek" jelző természetesen idézőjelben és kínos szemforgatással vegyes mosolygással értendő. Újabb eset, mikor sírom vissza öreg barátomat, a cenzúrát. Persze, ha tudtam volna olvasás előtt, hogy kiféle-miféle hölgy ez a Gioconda Belli, akkor éppen ilyen kötetre számítottam volna. Ám e cseppet sem figyelemre méltó hölgyről soha nem hallottam ezt megelőzően, így könnyedén feloldozom magam eme bűn alól. Belli könyve is csak azoknak kiváló, akiknek Bacon jó festő és nem szalonna. Pedig lássuk be Bacon pocsék festő, akármekkora képtelen összeget fizetnek is egy képéért.

Visszatérve azonban a könyvhöz. Abban bíztam, hogy kapok egy klassz utópiát, melyben kiderül, hogy a nők sem irányítanák jobban a világot, hanem az elfajult egyenlőségmánia egy új feminista 1984-et szül. De nem szült, ami mondjuk feministáknál nem is túl meglepő... Sajnos Belli komolyan azt hiszi, hogy a hölgyek világuralma valamiféle új Kánaánt hozna, ami valljuk be, elég merész feltételezés, tekintetbe véve, hogy két férfi közel sem tudja annyira utálni egymást, mint két nő. Nem különösebben rajongok Puzsér Róbertért, de maximálisan igaza van, mikor írásában az egyenlőséget (pontosabban a szerintük elképzelt egyenlőséget) erőszakosan hajszolók torz világképéről írt.
A Gioconda Belli által elképzelt országban kitör egy vulkán, mely olyan anyagokat juttat a levegőbe, amely a férfiak tesztoszteronszintjét lecsökkenti éppen a választások előtt, ezáltal azok olyan enerváltakká válnak (biológiából elégtelen), hogy egy LÁB-nak (Ledér Álmok Baloldala)  nevezett csupanő csipetcsapat cseppenhet a hatalom csúcsára. Eme mélységesen felvilágosult nőcsoport aztán drasztikus módszerekkel megkezdi a kitalált Faguas nevű ország briliáns vezetését a feminista mennyország felé. Megismerjük a kommunista kisebbrendűségi komplexusban szenvedő élcsapatot, amelyben minden nő okos, csinos és Superman csak azért nem csatlakozhat hozzájuk, mert egy (nyúl)farokkal elmarad tőlük. Támogatják a jót, a szexista férfiakat érdemük szerint megbüntetik, és olyan mélységesen támogatandó programokat valósítanak meg, mint:
1. minden állami állásból kirúgják a férfiakat és nőkre cserélik őket,
2. minden egykori családfőt köteleznek otthoni munkára, mint mosás-vasalás-porszívózás-pelenkázás, valamint:
3. Bevezetik a parlamentben a női kvótát, amely ezúttal 100% lesz, a demokrácia és egyenlőség jegyében természetesen.

Ám a gonosz reakció nem tétovázik és a kedves, szeretetre méltó elnöknő ellen érthetetlen okból merényletet szervez, mely élet és halál közé veti a jobb sorsra érdemes hősnőnket. Írónk az elnökasszony haláltusája közben különböző tárgyak kapcsán írja le az eseményeket, váltakozva ugrál múlt és jelen között. A módszer nem túl jó, leginkább unalmas. Belli természetesen annyira egyoldalúan mutatja be a világot, amennyire az csak egy bigott és elfogult feminista képes, miközben ő vádol másokat bigottsággal és egyoldalúsággal.

Mondjuk azonban ki, hogy kicsoda is ez a Gioconda Belli. Egy egykori sandinista-marxista "forradalmár", aki láthatóan mai napig nem nőtt ki abból, hogy holmi pusztán fejben megteremthető ideákat próbáljon ráerőszakolni mindenkire. Kóros kisebbrendűségi érzését visszaadják költeményei is, mert bánatomra azokat is ír. Noha a XX. század a bizonyíték rá, hogy minden utópia hajszolása tömeggyilkosságba torkollik, az ilyen típusú idealistáknak ez nem számít. Ők azok, akik szerint az igazságot az 50%-os (vagy mint itt, 100%-os) női kvóta jelenti és nem a választás szabadsága, vagy a posztra való alkalmasság. És ők azok, akik jobbá teszik az életeteket, ha bele is döglötök!

Összefoglalva:
Sajnos a Nők országa nem egy jó könyv. Közel sem olyan tiszta elveiben mint Lüszisztraté harca a békéért Arisztophanésznál, melyet szex általi zsarolással próbál elérni (és Bellinek még humora sincs). Merle Védett férfiak-ját sem éri el (mellesleg szerintem ez a legjobb Merle könyv), ami klasszisokkal elképzelhetőbb és kevésbé sértő. A történet vontatott és nem hihető, a karakterek nullák, a mondanivaló óvodásoknak való badarság. A stílusa nem túl rossz, és a téma választása jó. Ez utóbbi nagyobb koponyát és realista feldolgozást érdemelt volna. Kár, kár, kár...

Osztályzat:
Öt sminkasztal a tíz parlamenti székhez.

5/10

Mellesleg csatolom Belli egyik hm... "költeményét" is, merthogy ő elsősorban költő, le akartam fordítani, de úgy döntöttem, nem éri meg a fáradságot:

MENOPAUSE

So far,

all over the world,

women have survived it.

Perhaps it was that our grandmothers were stoic

or, that back then, they weren’t entitled to complain, 

still they reached old age

wilting bodies

but strong souls.

Now, instead,

dissertations are written on the subject.

As early as thirty agony sets in,

Foretelling the catastrophe.

A body is much more than the sum of its hormones.

Menopausal or not

a woman remains a woman,

beyond the production of secretions or eggs.

To miss a period does not imply the loss of syntax

or coherence;

it shouldn’t lead to hiding

as a snail in a shell,

nor provoke endless brooding.

If  depression sets in

it won’t be a new occurrence,

each menstrual cycle has come to us with tears

and its load of irrational anger.

There is no reason, then,

to feel devalued:

Get rid of  tampons

and sanitary napkins!

Use them to light a bonfire in your garden!

Be naked

Dance the ritual of aging

And survive

Like so many

Before you.

Újabb spártai beszólások

Folytatjuk a spártai beszólások gyűjtését, most 25, jelentős részében spártai nők által mondott nagy duma olvasható alább:

  

1. Mikor Kharilloszt kérdezték, miért hordanak a spártaiak hosszú hajat, így válaszolt:

- Mert ez a legolcsóbb módja, hogy feldíszítsük magunkat.

2. Egyszer megkérdezte egy idegen szintén őt, hogy Spártában miért ábrázolják az isteneket mindig fegyverekkel.

- Mert a spártai ifjak nem imádkoznak fegyvertelen istenekhez.

3. Amikor a spártai Télekloszt megkérdezték, hogy mennyi ingatlannal rendelkezik, csak ennyit mondott:

- Nem többel, mint ami elég.

4. Mikor Paidarétosznak valaki azt mondta, hogy az ellenség száma hatalmas, csak ennyit mondott:

- Remek. Annál híresebbek leszünk, minél többet ölünk meg.

5. Mondják, hogy a két nép vitézségéről vitázva egy athéni így dicsekedett: "Mi gyakran elűztünk titeket Athénból!" Mire a spártai Antalkidasz így vágott vissza: "De mi titeket soha az Spártából." Tudniillik sohasem jutottak el addig…

6. Mikor Agészilaosz szövetségeseivel hadba vonult, azok lázadozni kezdtek, hogy ők több ezer harcost küldtek, míg a spártaiak csak néhány százat. Erre a spártai király leültette egy csoportban a szövetségeseket, a lakedaimóniakat pedig külön, egymagukban. Ekkor hírnökkel felszólította először a fazekasokat, aztán a kovácsokat és a kőműveseket, majd az ácsokat, hogy álljanak fel; a szövetségesek kevés híján mind felálltak, de a lakedaimóniak közül senki, mert nekik tilos volt bármely ipart űzni vagy mesterséget megtanulni. Agészilaosz ekkor nevetve így szólt: "Látjátok, emberek, mennyivel több harcost állítunk ki nálatok!"

7. Mikor Agészilaosz spártai királyt kritizálták, hogy nem becsületes tettet hajtott végre, így vágott vissza:

- Aszerint kell elbírálni a tettet, hogy hasznos-e vagy sem, mert ami hasznos Spártának, magától értetődően helyes. 

8. Mikor Agészilaosz Boiótiához ért, amelyen át kellett vonulnia. Ám a boiótok kétszínű játékba kezdtek a háta mögött, így a vezetőjüknek csak egy kérdést tett fel:

- Mit kívánnak a boiótok, hogy a spártaiak függőleges, vagy vízszintes lándzsákkal vonuljanak át az országon?

9. Mikor Agészilaosz királytól, azt kívánták, hogy a spártaiak ne folyamodjanak cselhez a háborúban, nevetve megjegyezte:

- Ahova nem ér el az oroszlánbőr, meg kell toldani a rókáéval.

                                                                                                                                

10. Mikor Pauszaniasz, a híres hadvezér meglátta az elfoglalt perzsa táborban lévő óriási értékeket, csak ennyit tudott mondani:

- Hát ezek a dolgok többet érnek, mint akik összegyűjtötték őket.

11. Mikor Pauszaniasz királyt megkérdezték, miért nem módosíthatják a spártaiak az ősi törvényeket, így magyarázta el:

- Mert a törvényeknek kell, hogy legyen hatalma az emberek felett és nem az embereknek a törvények felett.

12. Egyszer szintén őt meglátogatta egy orvos és ezt mondta neki: „Megöregedtél.” Mire így vágott vissza:

- Szerencsére. De csak, mert sosem voltál az orvosom.

13. Mikor a spártai Nikandroszt valaki meglátogatta és elmesélte, hogy Argoszban (Spárta hagyományos ellensége) csak rosszat beszélnek róla, megnyugodva hátradőlt:

- Helyes, mert ha egyszer jót mondanának rólam, akkor megfizetnének.

14. Mikor egy perzsa követ megkérdezte Lüszandroszt, hogy melyik a legkiválóbb kormányzati forma, így reagált:

- Az, amely a bátornak és a gyávának is azt adja, amit megérdemel.

15. Amikor Paidarétosznak nem sikerült bejutnia Spárta legjobb 300 harcosa közé a válogatás során, vidám arccal távozott, és örvendett rajta, hogy Spártának háromszáz nála kiválóbb fia akadt.

16. Lükurgosz a városfalak építéséről ezt mondta:

- Nem marad védtelen az olyan város, amelyet férfiak, és nem téglák vesznek körül.

17. Mikor egy spártai asszony a város határán várta a hírt a csatáról, egy érkező mondta, hogy a fia elesett az ütközetben. Mire ezt mondta:

- Nem ez érdekel, hanem az, hogy győztünk-e vagy sem!

18. Egy spártai ifjú temetésén odamentek az anyjához, és vigasztalni akarták. Ám az csak mosolygott. Megkérdezték, miért ilyen boldog, amire ezt válaszolta:

- Azért szültem, hogy meghaljon Spártáért, és most az álmom valóra vált.

19. Mikor egy ión görög nő egy spártai asszonynak megmutatta büszkeségét, egy gyönyörű szőttest, a spártai asszony behívta négy fiát és így szólt:

- Egy becsületes nő velük foglalkozik és büszkélkedik, nem holmi szőttessel.

20. Mikor egy spártai nő hallotta, hogy fiának tartozásai vannak becstelen alakok felé, csak egy levelet küldött neki, amiben ez állt:

- Vagy szabadulj mag az adóságtól, vagy szabadulj meg az életedtől!

21. Mikor egy spártai férfi a csatában olyan súlyosan megsérült, hogy csak négykézláb volt képes közlekedni, elkeseredett, mondván milyen nevetségessé vált és mindenki nevet rajta. Anya odament hozzá, átölelte, és így szólt: Mennyivel nagyobb öröm fakad számomra a bátorságodból, mint nekik pár perces nevetésből.

22. Mikor egy szegény spártai lánytól megkérdezték, milyen hozományt kap, aki elveszi feleségül, az ennyit szúrt oda:

- Erényt.

23. Mikor egy spártai nőt el akartak adni rabszolgának, egyik vevő megkérdezte mihez ért. Az elővette eddig elrejtett kését, majd szíven szúrta magát, miközben ennyit mondott:

- Szabadnak lenni.

24. Egy másik rabszolgaként eladásra kínált spártai nőtől megkérdezte egy vevő, hogyan tudná boldoggá tenni, amire ennyit mondott:

- Ne vegyél meg.

25. Mikor Gorgó hercegnő kicsi volt és látta, hogy egyik külföldinek a szolgái kötik be a cipőjét, megkérdezte apját:

- Apa, ennek az embernek nincs keze?!

  

Spártai asszony átadja a pajzsot fiának - Le Barbier festménye

Húsz spártai beszólás

Mint írtam már, kicsit spártai hónapok jönnek, legalábbis abban az értelemben, hogy az új 300 filmig többet foglalkozom a lakónokkal. Gyerekkorom óta szedegetem össze a spártaiak bölcs/elmés mondásait, mivel nagyon figyelemreméltóak, ráadásul bizonyítja, hogy ezek a kemény harcosok milyen értelmes fickók voltak. Ja és a hölgyek sem voltak náluk piskótatallérok. Egyelőre húszat válogattam gyorsan össze, de lesz még majd.

1. Az ión felkelés egyik vezére, Arisztagorasz Kleomenész spártai királynál járt, és mindenképpen megpróbálta rávenni, hogy nyújtson segítséget neki. Mikor ez rendes módon nem sikerült, egyre nagyobb pénzt ígért a támogatásért cserébe, míg végül már 50 talanton (1300 kg) ezüstöt ígért az uralkodónak. A szobában tartózkodott a spártai király kislánya, az akkor 8 éves Gorgó, - Leónidas későbbi felesége - is. Mikor az ötven talantonhoz értek, a kislány felnézett apjára és ennyit mondott: „-Atyám, ez az idegen még megveszteget, ha nem hagyod gyorsan faképnél!” Kleomenész megörül lánya szavainak, és megfordult és átment egy másik terembe, magára hagyva Arisztagoraszt.

2. Szintén Gorgóval történt meg, hogy egy idegenből érkezett asszony szállt meg nála és megkérdezte: miért van az, hogy csak a spártai nők azok, akik uralkodnak a férjeiken. Gorgó nemes egyszerűséggel így válaszolt: „Igen, mert csak mi szülünk férfiakat."

3. Thermophülai mikor egy görög azt a hírt hozta, hogy a perzsák annyian vannak, hogy nyilaik elsötétítik az eget, a spártai Diénékész, megköszönte a jó hírt, mondván: "Legalább árnyékban harcolhatunk!"

4. Agisz király, mikor hírnök érkezett, hogy az ellenség száma hatalmas, csak ennyit válaszolt: "Ember, a spártaiakat nem az érdekli, mennyi az ellenség, hanem az, hogy hol van."

5. Mikor egy szónok azt állította, hogy a beszéd a legfontosabb dolog a világon, Agisz király megjegyezte: "Ezek szerint, amikor hallgatsz, te vagy a legkevésbé fontos dolog a világon."

6. Mikor valaki megkérdezte Agiszt, hogy maradhat egész életében szabad, ezt válaszolta: "Ha megveted a halált."

7. Mikor Alkménészt, Teleklosz fiát megkérdezték, miért él szűkölködve, miközben nagy vagyona van, így replikázott: "Azért, mert életemet az értelmem, és nem a vágyaim irányítják."

8. Egyszer megkérdezték Anaxandroszt, a spártaithogy miért nincs a spártaiaknak kincstára, mint más népeknek, amit így válaszolt meg: "Ahol nincs kincstár, ott nem lehet a pénztárnok korrupt."

9. Androkleidasz, a spártai, akinek a lába nyomorék volt, feliratkozott a harcba indulók listájára. És mikor mondták neki, hogy ez lehetetlen, hiszen nem tud járni rendesen, ezt mondta: "Nem akarok én sehova menni, letesztek valahol, aztán ott harcolok."

10. Mikor Agészilaoszt megkérdezték, mekkora területet birtokolnak a spártaiak, annyit mondott: "Amekkorát elérnek a lándzsáikkal."

11. Mikor Periandrosz, a kiváló orvos nekiállt verseket is írni, így szólt hozzá Agészilaosz spártai király: "Periandrosz! Miért akarod, hogy rossz költőként emlegessenek, jó orvos helyett?"

12. Lükurgosz többek közt elrendelte, hogy a házak fedelét fejszével, az ajtókat pedig fűrésszel kell készíteni, minden más szerszám használata nélkül… amikor az idős Leótükhidész spártai király Korinthoszban lakomára volt hivatalos, és megpillantotta a ház díszes, táblás mennyezetét, megkérdezte házigazdáját, vajon náluk négyszögletesre nőnek-e a fák.

13. Fennmaradt egy nagyon régen élt, Geradasz nevű spártai férfi mondása, aki midőn egy idegen megkérdezte tőle, mivel büntetik Spártában a házasságtörőket, ezt felelte: 

"-Barátom, nálunk nincs egyetlen házasságtörő sem." 

Mikor pedig tovább faggatta az idegen: "- Ha pedig mégis lenne?" 

"- Annak akkora bikát kell adnia büntetésül - felelte Geradasz -, amely ha nyakát átnyújtja a Taügetosz hegyen, inni tud az Eurótasz vizéből." 

Az idegen csodálkozva kérdezte: "- Hogyan lehetne ilyen nagy bika?" 

Erre Geradasz nevetve csak ennyit mondott: 

"- Hogyan lehetne házasságtörő Spártában?"

14. Agisz királlyal történt, hogy amikor egy athéni látogatója kigúnyolta a spártaiak rövid kardját, és azt mondta, hogy a bűvészek az ilyen kardot könnyen lenyelik, így válaszolt neki: "Hidd el, barátom, hogy mi ezzel a kurta karddal is igen jól elérjük a szívedet." 

15. Démaratosztól jegyezték fel. Mikor egy kellemetlen ember örökösen alkalmatlan időben feltett kérdésekkel gyötörte, s többször megkérdezte tőle, ki a legkiválóbb ember Spártában, ezt felelte neki: "Aki legkevésbé hasonlít rád." 

16. Theopomposz pedig, amikor egy idegen a spártaiak iránti jóindulatát bizonyítgatta, s azt állította, hogy polgártársai őt a spártaiak barátjának nevezik, megjegyezte: "Jobb volna, barátom, ha saját városod barátjának neveznének."

17. Egy ifjúnak harci kakasokat kínált valaki azzal, hogy ezek a kakasok addig viaskodnak, amíg el nem pusztulnak. "Nekem inkább olyan kakasokat adj - mondta az ifjú -, amelyek ellenfelüket pusztítják el viadal közben."

18. Beszélik, hogy egy spártai atléta az olümpiai játékokon nagy összeget utasított vissza, amikor meg akarták vesztegetni. Majd miután nehéz küzdelemben legyőzte ellenfelét, s valaki megkérdezte tőle: "Mi hasznod lesz most a győzelemből, derék spártai?" - ő mosolyogva felelte: "Az, hogy a csatasorban a király előtt harcolok az ellenség ellen."

19. A spártai Braszidasz anyja, Argileónisz, amikor amphipoliszi látogatók keresték fel, megkérdezte tőlük, hogy fia szépen és Spártához méltón esett-e el a harcmezőn. Erre a látogatók magasztalva szóltak az ifjúról, és kijelentették, hogy Spártának nincs is több ilyen fia, Argileónisz azonban így szólt: "Ezt ne mondjátok, idegenek. A fiam bizonyosan derék és kiváló férfiú volt, de hazájának van sok más nála különb fia is.

És személyes kedvencem:

20. „Menekratész orvos, akit néhány nagy sikerű gyógyításáért a Zeusz melléknévvel tiszteltek meg, büszkén használta ezt a melléknevet, sőt elkapatottságában odáig ment, hogy Agészilaosz spártai királyhoz intézett levelét így kezdte: "Menekratész Zeusz Agészilaosz királynak jó egészséget kíván." Erre a válasz így hangzott: "Agészilaosz király Menekratésznak gyógyulást kíván."

Könyvajánló: A bértollnok Ady

Szabadkőműves béklyóban:

Ady Endre és a szabadkőművesség I. (1899-1905) 

Raffay Ernő

Bp.: Kárpátia Stúdió, 2013

Ady Endre: A csillagok csillaga

               

Sohse hull le a vörös csillag:

Nap, Hold, Vénusz lehullott régen

S ő dölyföl a keleti égen.

Sohse vörös a hulló csillag:

Rózsás, lila, zöld, kék vagy sápadt,

Szeszélye az égi világnak.

Hulló csillag, hullj, hullj, rogyásig,

Ezer eséssel, ezer jajjal:

Egy csillagból is jöhet hajnal.

Vörös csillag, ragyogj és trónolj,

Mióta ember néz az égre,

Vörös csillag volt a reménye.

Raffay Ernőt először a 90-es évek közepén olvastam, mikor kezembe került a Trianon titkai című műve. Raffay méltatlanul mellőzött személy manapság, akit legfeljebb könyvekről ismer az ember, holott azon kevés politikus közé tartozik, akik a rendszerváltozás után tettek is valamit a Magyarországot fojtogató ellenséges gyűrű felszámolásáért. Ha valaki nem tudná, Raffay komoly szerepet játszott abban, hogy Magyarország fegyvereket szállított a Szerbia ellen fellázadt Horvátországnak, mint honvédelmi államtitkár. Aztán a Kalasnyikov-ügy után - mivel többször is szorgalmazta a Trianoni béke revízióját -, lassan partvonalon kívülre szorult.

Raffay az utóbbi években leginkább a szabadkőművesek szerepét kutatja a XX. század eleji Magyarországon, mely során belebotlott nagy költőnkbe, Ady Endrébe. 

Mélyen megrázó az a kép, amit Raffay elénk tár: az újságíró Ady felületes bértollnok, aki egy fokkal sem különb, mint azok a mai firkászok, akik oly sok sajtóterméket látnak el propagandájukkal. Olyan ez, mint amikor a hősszerelmes hirtelen rádöbben, hogy az imádott lény mégiscsak egy egyszerű lány, a földi ember minden hibájával és esendőségével. Szomorú így látni, de azért még mindig jobb, mint elvenni valakit, akit nem is ismerünk. Ady romlott ember volt, akit baráti körei vittek züllött alakok és -ma már nyilvánvaló-, káros eszmék irányába, hozzájárulva ezzel a Dunai-Monarchia, és az ezzel szimbiózisban élő történelmi Magyarország elpusztításához.  

Emellett persze zseniális költő is volt. Az irodalom az utóbbit tartja fontosnak, az etikatanár az előbbit. Etikából Ady sosem lesz érettségi tétel, míg magyar irodalomból kétségtelenül az marad. Az viszont egy másik kérdés, hogy esetleg nincsenek-e, nem voltak-e olyan költőink, olyan íróink, akiket a modernista/progresszív agresszivitás sírba lökött, noha érdemesek lennének az olvasásra. 

Ady életmódja miatt képtelen volt kilépni abból a körből, amelybe belekerült, ez a kör pedig Raffay levéltári kutatásai szerint zömében erkölcstelen életmódot fojtató egyénekből állt, akik származásilag zsidók (ráadásul   a tradicionális magyar életmódot megvetettő zsidók) és világnézetileg progresszívek voltak. A progresszív politikai áramlatot általában a "jók" közé hajlamos besorolni a közvéleményformáló média.  Érdemes azonban elolvasni - az egyébként szintén zsidó - Jonah Goldberg Liberálfasizmus című kötetét, amely a progresszíveket tartja a világ első totalitárius politikai csoportjának! 

[Megjegyzés: Érdemes ezt a kis cikket elolvasni a könyvről, amely a Magyar Hírlapban jelent meg, roppant tanulságos!]

De visszatérve Adyra! A könyv figyelmeztet, hogy mind tankönyveink, mind lexikonjaink mind a gondolkodásunk még mindig abból a kútból merítenek, amelyet a baloldal (nevezze magát kommunistának, modernnek, progresszívnek, szociálliberálisnak, liberálisnak [bár ettől szegény Széchenyi nyilván forog a sírjában]) ásott ki nekünk. 

Raffayra majd rá fogják aggatni, hogy antiszemita. Olvassák el a könyvet. Nem az. A kutatásait osztja meg és ezeket fűzi értelmes lánccá. Lerántja a leplet azokról a magyarokról is, akik hatalommániából csatlakoztak a szabadkőművesekhez (Jászi!) és méltat olyan zsidót és szabadkőművest is, aki nem játszott a felforgató csoportok kezére. 

Nem könnyű olvasmány és nagyon fájdalmas azoknak, akik szeretik Ady verseit. Ám szükséges, hogy a múltunkat és elsősorban az 1848-tól kezdődő eseményeket újragondoljuk, rendszerezzük és kiigazítsuk. Sok rosszból majd jó lesz és sok makulátlan hősünk fog kevésbé előnyös lámpafény alá kerülni, de ez nem baj. Hitelesebb lesz és igazabb. Hamarosan eljön az idő, amikor majd Petőfi következik (róla hamarosan én is írok terveim szerint) és egész 1848-49. Ki kell majd mondani, hogy A Forradalom nem jó, hanem rossz, hiszen gyorsan radikális változást akar, ami sem a történelemben, sem egy élő organikus szervezetben nem hasznos és rendszerint pusztulással jár. Nem elég csak a kommunista éra által kimazsolázott "tényeket" kellene újra és újra eldarálni a magyar történelem hőseiről vagy irodalmárairól. El kell fogadni, hogy egy Habsburg-párti főnemes "labanc" lehetett ugyanolyan magyar belül - sőt akár különb! -, mint egy "kossuthiánus". El kell fogadni, hogy egy Petőfi lehetett egy francia forradalmi propaganda által megvezetett alak, aki nem ellenségei miatt bukott el a választásokon, hanem mert tökéletesen alkalmatlan lett volna felelős döntések meghozatalára. Aki nem hiszi el, hogy Petőfi milyen arrogáns volt saját választóival szemben, olvassa el ezt: Petőfi propagandabeszéde a szabadszállásiakhoz. Melyikünk szavazna egy ilyen minket és őseinket gyalázó öntelt hólyagra?

Raffay logikája kérlelhetetlen, nehéz lesz belekötni bárkinek a túloldalon. A szerző ugyanakkor leírja azon pillanatokat, mikor Adyban időnként feltámadt a magyar lélek, amikor menekülni akart a maga köré szőtt pókhálóból, újra és újra sikertelenül. Ady nagy költő volt, ez vitathatatlan. Emberileg nem volt az. Sajnos ez is vitathatatlan. Ellentétben a közhiedelemmel a költők és írók nem látják a jövőt, nem látnokok. Pusztán emberek. Olvassuk, szeressük őket, de ne majomszeretettel, hanem kritikával. 

Mert az ő csillaga fog örökké fennen ragyogni, és szerencsére nem a vörös csillag.

A kötet teljesen friss, június 1-től került a polcokra.
Pontszám: 8/10

Ovidius: egy római a szarmata határon

Az Ovidius életrajzát csak nagy vonalakban ismerők számára is közismert, hogy a nagy költőt Augustus császár (valójában princeps) működéséért száműzte élete végén[1] és a távoli Tomisz városában hunyt el. A költőfejedelem, aki a nagyvárosi élet gyönyöreihez szokott, itt egészen más világot tapasztalt. Különösen két műve foglalkozik a később római néven Kis Szkítiának (Scythia Minor) elkeresztelt mai Dobrudzsában átélt szörnyűségekkel, a Tristia (Keservek) és az Epistulae ex Ponto (Levelek Pontuszból). A Kr.u. 8-ban megérkező száműzött egy egészen friss római hódítás területén ért partot, hiszen:

„Friss hódításunk ez a földrész és laza kapcsok

Nagy birodalmadhoz még alig is kötik ezt.”[2]

A rómaiak hivatalosan az itt élő kis görög polgárok védelmére foglalják el a térséget, hiszen olyan ősi hellén városok voltak itt, mint Kallatisz, Hisztria vagy a már említett Tomisz. Ekkor még a térség nem római provincia, névleg a thrákok királyához tartozik, aki ekkor már római vazallus. Mindenesetre a városokban római helyőrség állomásozott.

Ovidius a Tomiszban töltött évek alatt megtanult geta[3] és szarmata nyelven,[4] sőt néha már arra panaszkodik, hogy lassan fél attól, hogy a latinját elcsúfítják a pontuszi szavak.[5] Nyilván a helyi helyőrség katonái megtanulták kezelni a szomszédos népek fegyvereit is. Leírja, hogy a semmittevés az egyik legrosszabb dolog, hogy nem csábítja már a kockajáték, és nem élvezi a hajnalig tartó ivászatot sem. Az alvási idő sok is, de mit tegyen az ébrenlét hosszú órái során?[6] A Róma forgatagához szokott Ovidius képtelen volt lefoglalni magát a poros kisvárosban.

Nem pusztán unaloműzés miatt írta leveleit, hiszen szeretett volna hazakerülni. Ehhez minden rendelkezésére álló lehetőséget felhasznált: Rómában maradt barátait kéri segítségül, de az őt száműző Augustushoz is talpnyalásnak ható sorokat ír. Olvashatjuk a számkivetett hős tragédiáját, de a bocsánatért esedező bűnös költő könyörgését is.

Scythia Minor területe, rajta Tomisz városa.

Mélységesen eltúlozza a „szarmata és geta föld” szörnyűségeit, folyamatosan értekezik az örök hóról, ami tekintetbe véve, hogy Tomisz (Constanta) évi átlaghőmérséklete ma 11.54ºC, igencsak túlzás. Tomisz délebbre fekszik, mint bármely magyar város! Ugyanakkor persze nem zárhatjuk ki annak valószínűségét, hogy akkoriban különös hidegek jártak a vidéken, hiszen maga Ovidius leírja azt is, hogy látta befagyni a Dunát, sőt maga is járt rajta. Azt azért mégsem kell elhinni, hogy a hó két éven át nem olvad el... Nevezzzük eufémisztikusan költői túlzásnak. Már Hérodotosz arról írt, hogy a szkíták a hideg északon élnek (ami igaz is Hellaszból), de ő ennyire nem túlozta el a dolgokat.

A tavaszi olvadás némi könnyebbséget hozott a Tomiszt őrző római katonáknak és nem csak a hőmérséklet emelkedése miatt:

„Míg langyos a nyár, megvédhet minket az Ister:

Híg vize tartja fel orv háboruzók hadait;

Ám ha megint ránk néz a komor tél bánatos arca,

S mint fehér márvány, megfagy a téli talaj,

Hogyha az északi szél a havat tombolva kavarja,

Látni, hogyan riadoz rémeitől a táj;”[7]

                                         (ford.: Franyó Zoltán)

„Láttam, ahogy befagyott a hatalmas tenger, a sima

Jégvért fogta le tág, megmerevült özönét;

Nemcsak láttam, elégszer mentem azon, de a lábam

Át sem nedvesedett, víz nem is érte soha.

…

Tüstént hogyha a rettenetes Boreas erejétől

Kint a megáradt víz jéglap alá merevül,

Vagy ha a száraz északi szél bénítja az Ister

Tükrét, barbár raj gyors paripáira kap.

Lóháton rohamoz, nyilait messze röpíti,

Szomszéd népek egész falvait égeti fel;

Némelyik elmenekül, s mert senkise védi a földet,

Kincsét fosztogatók préda gyanánt viszik el,

Jószágát s lovát is, roskadozó szekerével,

S mind ami még a szegény szolga kevéske java.

Sok mást hátrakötözött kézzel rabságba terelnek,

S vissza hiába tekint egykori háza felé.

Van, kit a kígyóméreggel kent vészteli, kampós

Nyíl hegye megsebez, és holtan földre terít;

És mit a rabló el nem hajthat, szétveri durván,

Kunyhók zsúpfedelét lángba borítja előbb.

Békeidőben is így retteghet a nép a hadaktól,

Ős ugarát a paraszt szántani sem meri már;

Vad hordákra figyel, de ha még nem is észleli, reszket;”[8]

                                                     (ford.: Franyó Zoltán)

A szarmatákat rablónépként írja le, akik fosztogatásaikból gyűjtenek kincset és rabszolgának viszik el az összeterelt foglyokat:

„Vad törzsek fenyegetnek háborúval körülöttem,

Büszkén vallják meg rablóéletüket.”[9]           

                                                     (Ford.: Erdődy János)

A szarmata nép/népek leírás részben a szokásos szkíta sablonon alapul, ugyanakkor kivehetőek a saját tapasztalatból származó esetek. Megállapítja – a sok nyilakról szóló toposz mellett -, hogy a szarmaták elsősorban lándzsával harcolnak, amelyet mind megerősítenek a későbbi történetírók leírásai, mind Traianus oszlopainak jelenetei. Ismeri a Jazigok törzsét[10], jól írja le, hogy milyen kevert a nép a mai Dobrudzsa vidékén, ahol kelta, thrák és szkíta népek évszázadok óta éltek már, a város görögjeiről nem is beszélve.

Tomisz városának romjai (ma Constanca)

Egyébként nem csoda, ha Ovidius nem érezte otthon magát Tomisban, meg sem próbált másként nézni a helyiekre, mint vad barbárokként. Még a helyi görög polgárokat is lenézte, úgy tűnik nem merült fel benne, hogy a „barbár” öltözködési szokások felvételének nem szellemi visszamaradottság, hanem az éghajlat az oka:

„Csak valamennyire véd meg a bástya, mögötte azonban

Retteg a barbárok és görögök tömege.

Elkeveredve, különbség nélkül élnek a házak

Legtöbbjében, lásd, barbárok mivelünk.

És ha nem is félsz tőlük, az undor tölt el, prémes

Sapkájuk láttán s látva a hosszú hajuk.

Még Hellas fia sem tesz másként, hordja e tájon

Perzsák nadrágját, ősi ruhája helyett.”[11]

                                         (Ford.: Erdődy János)

           

A leírásokból úgy tűnik, a helyi római helyőrség vajmi keveset tett a térség védelméért, leginkább a falak mögött kuksolt, ahol élete, ha nem is teljesen, de biztonságban volt. Nem csoda, hogy a vidéken élő kevesek militarizáltak voltak, hiszen maguknak kellett megvédeni kis vagyonkájukat:

„Ritka merész, aki így mégis megműveli földjét:

Egy karjával szánt, másik kezében a kard.

Fújja ércsisakos pásztor kettős furulyáját,

És a szelíd juhok is hadbavonulnak e tájt.”[12]

                                                     (Ford.: Erdődy János)

Még a térségben jelentősnek számító Tomisz városa sem volt biztonságban a lovasoktól, hiszen többször is jelzi, hogy pusztán a falak óvják meg őt és a lakosokat attól, hogy őket is rabigába fogják.

„Ellenség keze közt a vész fenyeget minden nap,

S így az anyafölddel nékem a béke veszett.

Dupla esély a halálra szörnyű sebektől halni,

Hisz kígyó mérgétől piszkos a nyíl hegye itt.

Rút fegyveres lovasoktól körbefogva a város,

Mint juh élek, kit a farkas akolba űzött.

Könnyű kis íjaikról ló ina osztja a kínt ránk,

Szívósan tartja a kar, s fesztelenül soha nincs.

Már fésűnek néznéd, úgy tele nyíllal a ház teteje,

S tán kapuinkig törne, ha nem lenne rajta a rács.

Kínjaimat betetőzi e föld: nincs cserje, se fa.”[13]

                                                                   (HG)

A költő éjszakái sem jobbak:

„Azt hinnéd, hogy az alvás gyógyírt hozhat a szívre

És az éjszaka szép szava óvhat a bajtól,

Ámde az álmok ijesztők, vadak és igazak.

Gyötrelem ébren és gyötrelem alva ma már,

Álmaim is csupa szarmata nyíltól lassú halál,

Vagy, hogy elfogva, lábaimat rút láncra verik.”[14]              

                                                                  (HG)

A szarmaták Ovidius alapján láthatóan jól ismerik a vidéket, télen könnyedén kelnek át a Dunán, még szekereiket is magukkal hozzák.[15] Leírja az utakon közlekedő vad lovasokat: nincs köztük, ki íjat és tegezt ne hordana (non coryton[16] et arcum), kezükben viperaméreggel bekent dárdát tartanak. Arcuk mint Marsé, hajuk, szakálluk gondozatlan. Jobbjuk mindig kész arra, hogy szúrjon az oldalukon fityegő késsel (cultro). Több helyen is említi, hogy a barbárok nyilaikat és dárdájukat méreggel kenik be, annak nagyobb hatékonysága miatt.[17]

Szarmata nehéz- és könnyűlovas

Az állandó veszély mellett a Tomisz nyújtotta élet sem tartogat sok örömet az öregedő költő számára: nem bírja a helyi vizet, a szállás és a helyi ételek nem érik el a kívánt minőséget. A városfalak gyengék, alig adnak védelmet, de legalábbis ő többet szeretne… Egyfolytában beteg, a klíma kínozza.[18]

Idős létére neki is kardot kell ragadnia, ha jön az ellenség:

„Oly szörnyű itt élni, bessusok és geták közt,

Annak, akit régen népszerüség övezett.

Oly szörnyű, hogy az életemet kőfal, kapu védi,

S biztonságban még így is alig lehetek.

Ifjúként ádáz viadalt én messze kerültem,

Játszani sem vettem kezembe a fegyvereket,

S őszbeborult fejemet védi harcisisak.

Rögtön, amint a toronyból jelzi az őrszem a harcot,

Késlekedés nélkül húzom a kardom elő,

Mert íjjal, méregbe bemártott nyíllal az ellen

Már közelít, szilajon fújtat alatta a ló.”[19]

                                         (Ford.: Tordai Éva)

Összefoglalva: Leszedegetve a költői túlzásokat Ovidius leveleiről, kibontakozik előttünk egy hihető és valóságos kép, amely egy végvidék mindennapos életét vetíti elénk, annak minden nehézségével és szörnyűségével. Ovidiusnak ez nem olyan, mint a mi Balassinknak, aki a hősiességet emeli ki a nehézségek mögül. Ovidius csak a nehézséget látta, hiszen túl sokat élt a világ akkori fővárosában és teljesen alkalmatlanná lett az itteni életre, habár az utolsó idézetet nézve, talán ez sem igaz.

Felhasznált irodalom:

Ovidius Naso, Publius: Keservek. Bp., 2002.

http://www.poetryintranslation.com/PITBR/Latin/Ovidexilehome.htm - Letöltve: 2012.XI.18.

http://www.thelatinlibrary.com/ovid.html - Letöltve: 2012.XI.18.

Jegyzetek

                                              

---

[1] A szűmüzetés pontos oka a mai napig az életrajzírók vitáinak tárgya, de minden bizonnyal a tényleges ok az volt, hogy Augustus unokájának léha életvitelében Ovidius kerítői és bujtatói tevékenységet folytatott. Az Ars Amatoria megírása inkább csak ürügy volt.

[2] Tristia, II. 199-200

[3] Thrák törzs, melyet Ovidiusz legalább annyiszor említ, mint a szarmatákat.

[4] Epistulae ex Ponto, III.2.

[5] Tristia, III.14.

[6] Epistulae ex Ponto,  I.5.

[7] Tristia, III.10.

[8] Tristia, III.10.

[9] Tristia, V.10.

[10] A roxolánok mellett a másik nyugatra vonuló szarmata törzs, amely majd az Alföldön telepedig le Kr.u. I. században.

[11] Tristia, V.10.

[12] Tristia, V.10.

[13] Epistulae ex Ponto, I.2.13-23

[14] Epistulae ex Ponto, I.2.41-46

[15] Tristia, III.12.27-30.

[16] Ez a görög gorytosból van, amely a jellegzetes szkíta tegezt jelenti.

[17] Az iménti mellett például még: Tristia, V.10.

[18] Tristia, III.3.1-14, III.8.23-34

[19] Tristia, IV.1.68-78