Fényképalbum: Bepillantás a Sao Paulói magyar bencések életébe

Fényképalbum:

Bepillantás a Sao Paulói magyar bencések életébe: 

Hets Aurelián OSB Turner Kálmánnak küldött fotói

"Szent István király Plébánia temploma a brazíliai (Dél-Amerika) Sao Paulo városában.
Érkezett: Dr. Hets Aurelián magyar bencés plébánostól 1972. július 27-én."

Rendrakás közben néha pozitív meglepetésekbe fut bele az ember, vagy mint jómagam, olyan anyagokba, amelyekről el is feledkezett. A hosszú hétvége során egyik fiókom mélyéről előbukkant Turner Kálmán - régebben felhasználásra félrerakott - fotóalbuma, amelyben érdekes fényképeket találtam. A fotókat Hets Aurelián bencés szerzetes 1939-ben misszionáriusként Brazíliába került hazánkfia küldte Turnernek Sao Paulóból. Sao Paulo magyarságának története viszonylag gazdag irodalommal rendelkezik, így ezzel nem is kívánok különösebben foglalkozni, már csak azért sem, mert nem tudnék mit hozzárakni. Amit tenni tudok, az az, hogy ezeket a birtokomban levő fényképeket, amely anyai nagyszüleimtől maradt rám, itt és most közzéteszem. A fotók eredetileg albumba voltak ragasztva, ám már azelőtt kitépték őket a helyükről, hogy hozzám kerültek volna. Ez részben borzalmas - esztétikailag mindenképp, bár szerencsére a "művelet" során nem nagyon sérültek meg a képek -, részben szerencsés, mert a hátoldalukon feliratozottak, és így könnyebb volt azonosítani a helyszíneket. Mindösszesen 13 képet tudok Sao Paulóhoz illetve a két egyházfi érintkezéséhez kötni, időtartamát tekintve 1963-tól 1977-ig. Kapcsolatuk a 70-es évek elején lehetett a legintenzívebb a fotók dátuma alapján. 

A Sao Pauló-i magyar egyházközösség egyértelműen a legfontosabb magyar központok közé tartozott az Újvilágban a 30-as évektől egészen a közelmúltig. Mind lelkigondozásban, mind oktatásban nagy jelentősége volt, de az egykor jelentős létszámú helyi magyar közösség kulturális életében is komoly szerepet játszott.[0] A "Brazíliai Pannonhalma" felépítésében a bencés szerezetesek között is kiemelkedő alak volt Hets Aurelián. Aurelián avagy Aurélián atya, eredeti nevén Hets János 1913. május 11-én született a sopron vármegyei Dörben[1], így nem pusztán kortársa volt a szintén 1913-as születésű, egyedi Turner Kálmánnak, hanem majdhogynem földije, hiszen a rábaközi Dör 10 kilométerre sincs Turner szülőfalujától, Egyedtől. Mindketten a pápai bencés gimnáziumban érettségiztek, osztálytársak voltak, kiváló tanulók, jó eszű diákok voltak, ahogy ezt mind az érdemjegyeik, mind érettségijük eredménye bizonyítja.

Hets és Turner VIII-os érdemjegyei a pápai bencéseknél
(forrás: Balogh 1932, 50.o.)

Hets tanárnak készült, egy darabig úgy tűnt, hogy történész lesz belőle, de a sors máshogy rendelte. Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát támogatásával 1939-ben misszióra indult Brazíliába. Nem azzal a szándékkal vágott útnak, hogy ott éli le élete hátralevő részét, de a történelem közbeszólt. 1939. augusztus 19-én érkezett Sao Pauloba, ám két hétre rá már tombolt a második világháború, amely elvágta otthonától. Magyarország háborúba sodródott - amelybe Brazília is belépett 1942-ben a szövetségesek oldalán -, majd jött a szovjet megszállás és a katolikusokat különösen gyűlölő kommunista diktatúra. Hets Brazíliában ragadt, a két évre tervezett misszióból 46 évnyi élet lett.[3] Turnerrel való kapcsolata nyilván megszakadt 1939-ben. A nálam lévő fotók közül az 1963-asok a legkorrábbiak, ezek Hets ezüstmiséjén készültek. Hogy fotókat küldtek egymásnak - amikor a levelezés már lehetséges volt -, aligha meglepő, tekintetbe véve, hogy mindkettem szenvedélyes fotósok voltak. A Horváth Gergely Krisztián Hets naplójához írt kritikájában feltett kérdésre, hogy fennmaradt-e Hets fényképhagyatéka, nem tudok ugyan válaszolni, de annyit leírhatok, hogy 13 képe bizonyosan.[4] A fényképek minden bizonnyal levelekben lettek elküldve, ezekből sajnos egy sincs nálam, esetleges fennmaradásukról nem tudok. Turner alighanem hasonlóképpen küldött fényképeken rábapordányi parókiájáról, hiszen ő is szeretett fényképezni. Az alábbiakban a fényképeket teszem közzé, némi kommentárral, illetve a hátoldalon lévő felirattal (dőlt betű).

Az első két fénykép egy eseményhez kötődik, Hets Aurelián ezüstmiséjéhez. A fotókat maga Hets küldhette el egykori iskolatársához, hátoldalukon Turner keze írásával van magyarázat írva. A fotókon szereplőket nem tudtam beazonosítani, mármint Hets Aureliánon kívül, aki természetesen a misét bemutató pap. Jordán Emil OSB, aki szóba jöhetne, mint valamelyik másik alak, naplója alapján nem vett részt rajta, legalábbis nem említi. Nagy meglepetés nem érne, ha kiderülne, hogy az ottani magyar bencésekről van szó.

"Hets János Aurelián bencés tanár ezüstmiséje
Sao Paulo-ban 1963. június 29-én!"

"Hets János Aurelián bencés tanár ezüstmiséje
Sao Paulo-ban 1963. június 29-én!"

Bár a templom azóta belsőleg eléggé átalakult (a freskók már nincsenek meg a parókia instagramos oldala alapján, és az oltárt is áthelyezték), szinte bizonyos, hogy a képek a Sao Paulói Szent István király templomban készültek. Hets az időrendben következő fényképet - ennek hátoldalát is csatolom - Aurelián testvér 1966 karácsonyán küldte el egykori osztálytársának Rábapordányba:

A fotó az éppen kiépülőben lévő Szent Imre Kollégium területét ábrázolja, még a későbbi tornacsarnok nélkül, de már focipályával. 1986-os nekrológja is felidézte, hogy Hets - akárcsak Turner -, rajongott a fociért.[5] A sport iránti szeretet idősebb korára is megmaradt, amint azt a felirat is bizonyítja, de Jordán testvér is időnként panaszkodik naplójában a Szent Imre Kollégium kapcsán a sportlétesítmények túlzott előtérbe helyezésére. Az is látható, hogy egymás közötti levelezésükben Hets nem szerezetesi nevét, hanem a Jancsit használta. 

Az alábbi fényképcsoport három darabból áll, Budapesten készültek, viszont már Sao Paulóban lettek előhívva a hátoldaluk alapján, ugyanis a Sao Paulói "Kosmos Foto" jelzése van rajta. Sajnos felirat nélküliek, nyilván Hetsnek nem kellett elmagyaráznia, hogy Turner mit lát azon. Az világos, hogy Hets Aurelián egy hazalátogatása során készült, nagy valószínűséggel 1970 nyarán. Sajnos Turner naplói ezekből az évekből hiányoznak, így erről az oldalról nem tudom igazolni a feltevést. [6]  A 70-es datálásra Hets szerzetestársa, Jordán Emil naplója alapján jutottam, de legalábbis jobb ötletem egyelőre nem akadt. Jordán 1970. júniusában az jegyezte fel ugyanis, hogy "[Hets] Aurélián megérdemelt kéthónapos európai úton van..."[7]. Ebben az időben a Magyar Népköztársaság és Vatikán kapcsolata kezdett - legalábbis kifelé - rendeződni, és megnyíltak a lehetőségek a kapcsolattartásra és utazásokra. Ennek keretében a szerezetesi utánpótlásra rászoruló Jordán Emil már 1966 október-novemberében járt itthon, és két szerezetest sikerült is "szereznie" a Sao Paulói magyar kolónia számára, köztük Linka Ödön Ernőt, aki később az ottani bencés monostor első apátja lett. Másodszor 1967 őszén járt Jordán Magyarországon, de nem írt róla, hogy bárki vele tartott volna, és Turnerről sincs szó sehol a naplójában. Pontosabb adat híján egyelőre azt kell gondolnom, hogy 1970-ben Hets kéthónapos európai útja során jöhetett haza rokonlátogatásra, ahol Budapesten Turner is találkozott vele, mint régi iskolatárssal és baráttal. 

Csoportkép Budapesten. Középen habitusban Hets Aurelián,
Jobbján fekete öltönyben, szemüveggel Turner Kálmán

Ugyanaz a csoport, kicsit másképpen állva, háttérben a Párizsi udvar és egy villamos

Csoportkép ugyanazokkal. Turner az első sorban ül, baloldalt

Mint említettem, sajnos semmi egyéb információm nincs a képen szereplőkkel kapcsolatban, csak Hets és Turner ismerős számomra. Logikailag Hets ismerősei, egykori iskolatársai és persze a rokonai jöhetnek szóba leginkább. Az első két budapesti csoportkép könnyen lokalizálható, hiszen a háttérben a Párizsi udvar jól felismerhető épülete látható. Mivel a harmadik kép is ugyanolyan méretben készült, és ugyanakkor és ugyanott hívták elő - plusz szintén jelen van rajta Turner -, nem lehet kétséges, hogy ez is ekkor készült. A fényképeket brazíliai előhívás után Hets küldhette el Turnernek emlékként.

Két szintén datálatlan, ám nagy biztonsággal 1972-re keltezhető 10x7 cm-es fotó van a birtokomban Turner hagyatékából, amely a Sao Paulo-i Szent Imre Kollégium (ma portugálul: Colégio Santo Américo) tanulóinak bérmálását örökítette meg. Aurelián atya mindkettő hátoldalát feliratozta, a képek alatt ezeket közlöm:

"Bérmálás a Szt. Imre Gimnázium tornatermében (még nincs templomunk[8]).
Ezen [rajta] vagyok leghátul. Előttem J.E.[9]"

"Ugyancsak a tornaterem egy része: a lelátó. Ez a rész a legújabb az iskolában.
A tájképen a bal sarokban látsz, rögtön a bejárónál."

A datálást megkönnyíti, hogy Békés Gellért OSB 16. számú rendi körlevelében (1972. február 2.) beszámol róla, hogy 1971. decemberére elkészült a Szent Imre kollégium fedett tornaterme.[10] Tájékoztat arról is Tóth Veremund Antal perjel adatai alapján, hogy a 71-es tanév végén a kollégium tanulóinak száma 953 fő volt, ebből 350 elemista, 437 gimnazista és 166 kollégista. Ekkorra már a kollégiumnak a sportcsarnok mellett voltak sportpályái, sőt egy nyitott uszodája is. A különös "iskolai" bérmálásról Jordán Emil, a másik veterán Sao Paulói magyar bencés testvér is megemlékezett naplójában, igaz nem éppen boldogan:

"[1972. szeptember] Jellemző katolikus társadalmunkra és diákjainkra: bérmálás lesz az iskolában. Igen sok nem is akar hallani róla! – A szülők meg nem is törődnek vele. Valláserkölcsi nevelés, tradicionális katolikus család stb. – puszta és üres szóbeszéd. Jó iskolát akarnak, nívósat, hogy bejussanak a jó egyetemekre. És az állami egyetemek a legjobbak, és ezek ingyenesek. Tehát a leggazdagabbak járnak ingyen-egyetemre. Arról szó sem lehet, hogy aki tud, fizessen."[11]

Kevéssel később, 1972 végén küldte haza Hets a következő színes fényképet a Szent István Király templomról:

A kép túloldalán elég terjedelmes, de az alján nem túl jól olvasható szöveg áll a szerzetes kézírásával: 

"A Szent István Király templom a múltkori képhez[12] viszonyítva a másik oldalról. A háromajtós szomszéd ház és a templom között húzódik meg a plébániaépület, régi kis kolostorunk. A templomon túl a volt szombathelyi Annunciaták intézete, bölcsöde, óvoda, stb. A fehér hírdetőtábla mögött a folyó, Sao Paulo "kis Dunája" a Tieté, azon túl, már a dombon egy másik plébánia. Ez a Rua (=utca) Martinho Campos. Érk. 72. dec. 29."

A google térképen megkerestem a helyet, ma így néz ki (hiába... Minden hanyatlik, az út minőségétól a környezet tisztaságán át az autók esztétikájáig):

Öt hónappal később egy másik kép (12x8.5 cm) érkezett, amely szintén az ottani magyar kolónia környezetét, konkrétan Sao Paulo "magyar" kerületét, Vila Anastációt hivatott bemutatni Turnernak.

A küldő a következő magyarázatot adta a látottakhoz:

"Így bújik meg a völgyben Vila (azelőtt Ilha=Insula=Sziget) Anastáció. A vidékre, nyugatra vezető új út házacskákat vágott át. Ezért vannak háttal az első házak. Ahol a fényképész áll, a szomszédos két plébánia határa. A nem látható folyóntúli dombok, mik most épülnek be, szintén két másik plébániához tartozik. [A] Sao Paulói, most bíborossá lett, érseknek[13] 337 plébániája van, pedig mióta itt vagyok, mást sem csinálnak, mint újabb püspökségeket hasítanak ki a régi területből, hol valamikor alig volt lélek."

Turner kézírásával a képre alul rá lett vezetve az érkezés dátuma is, 1973. április 8. Ugyanezen év karácsonyán újabb fotót kapott. Ez bizonyosan a Szent István Király templom belsejét mutatja be. 

Ehhez a képhez is egy kisebb történetet mellékelt a küldő:

"Templomunk ilyenkor[14] igen meleg, mert ablakai igen magasan vannak, nem nyithatók, de szépnek szépek. A keresztutcai oldalon sorban: Szt. István, Imre, Erzsébet és Kapisztrán. Sajnos a távolság hiánya miatt többet nem tudtam bevenni [a képbe]. Szeretettel Kálmánnak. Sao Paulo, 1973 Karácsony. János"

Az utolsó fénykép otthonában mutatja a 64 éves szerezetest, aki ekkorra már elég sokat betegeskedett. A fotó alighanem a Szent Imre Kollégiumnál lévő papi szállásoknál készült, ugyanott, ahol az 1966-os légifotón jelzi az otthonát. Az egyszerű berendezési tárgyak közt a könyvek uralják a képet, személyes tárgyak nem igazán vannak, egy egyelőre be nem azonosítható focicsapat kék-fehér címerét leszámítva. A kép verzóján csak pár sor áll.

"Harmadik emeleti szobámból. [Alatta Turnertőlk zöld tollal:]
Dr. Aureliano Hets, C.P. 9112 01000 Sao Paulo, Brasil. Érk. 1977. dec. 12."

Sajnos nincs több. Hets Auréliant nagyon lesújtotta, mikor az 1984-es konventgyűlésen rendtársai megszavazták a sao paulo-i magyar bencés "kolónia" alapját jelentő Szent István király templom (ma: Paróquia Santo Estevão Rei) átadását a helyei egyházmegyének, így annak magyar jellege megszűnt. Idegállapota gyorsan romlott, végül 1985. augusztus 12-én hunyt el Sao Pauloóban. Már nem élte meg, hogy a Sao Paulói Szent Gellért monostor 1989-ben apátsági rangra emelkedett, s bár magyar jellege fokozatosan csökken, ma is igyekeznek megtartani annak egyes elemeit. A Sao Paulo-i Szent Imre Kollégiumról 6 éve a youtubre is felkerült egy kis ismertető:

Felhasznált irodalom:

Balogh 1932 - Balogh Albin: A Pápai Szentbenedekrendi Kath. Szent Mór Reálgimnázium értesítője AZ 1931-32. iskolai évről. Pápa, 1932

Békés 2000 - Békés Gellért OSB: Külföldi rendi körlevelek 1954-1974. Róma-Pannonhalma, 2000

Hets 2019 - Hets János Aurelián OSB naplója 1939-1945. Zalaapáti, 2019

Horváth 2021 - Horváth Gergely Krisztián: Hets János OSB naplója, 1939-1945. In: Századok, 2021. 4. sz. 904-906.o.

Jordán 2024 - Jordán Sándor Emil OSB: Brazíliai napló 1942-1972. S.a.r.: Somorjai Ádám OSB. Zalaapáti, 2024. 

Kögl 1986 - K[ögl]. Sz[everin].: P. Dr. Hets János Aurélián O.S.B. (1913-1985). In: Szolgálat, 1986. 101-102.o.

Somorjai 2013 - Somorjai Ádám OSB: "Az én szemem a ...föltámadásra irányul": Kelemen Krizosztom főapát (1929/1933-1947/1950) és a bencés alapítási tervek az Újvilágban. In: Csóka úrtól Gáspár atyáig. Győr, 2013. 137-161.o.

Somorjai 2024 - Somorjai Ádám OSB: A magyar bencések 87 éve Brazíliában. In: Magyar Egyhéztörténeti Vázlatok, 1-2. sz. 70-84.o.

Tóth 1996 - Tóth Veremund OSB: A Szent Gellért kolostor Brazíliában. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 1996. 1-2. sz. 151-192.o.

Jegyzetek:

[1] Lásd erre: Somorjai 2024 és Tóth 1996.

[2] Az életrajzi adatok, ha nem hivatkozok másra, a Magyar kaotlikus Lexikon internetes oldaláról származnak.

[3] Ezekhez lásd: Somorjai 2013, 138-141.o.

[4] Horváth 2021, 906.o.

[5] "1927-ben ismertem meg Hets Auréliánt, akkor még mint „Höcs Jancsit“, a pápai bencés gimnáziumban. Apró, fürge gyerek volt. Még látom, amint ürgeként szalad a pápai vásártéren a foci után." Kögl 1986, 101.o.

[6] Turner naplói közül, amelyeket tudomásom szerint élete során szinte végig vezetett -, a Don-kanyarban írtat leszámítva - csupán az 1953. január 1-től 1954. július 31-ig, az 1954. augusztus 1-től 1955. december 31-ig és az 1967-es évi kötetek maradtak fenn (e három nálam van). Sajnos, nem is tűnik már valószínűnek, hogy a rokonság körében még előkerül egy-egy. A Turnerre és a kompromittálódott pordányiakra veszélyt jelentő 1956-os naplója alighanem megsemmisítésre került még Turner által, amire abból következtetek, hogy az 1954-55-ös naplóban 56-os eseményekhez kapcsolódó dokumentumot találtam, amit maga a plébános rakhatott át az egy évvel korábbi kötetbe. 

[7] Jordán 2024, 546.o.

[8] Mármint az iskolánál. Sao Paulóban már állt az 1938-ban felszentelt anastációi Szent István király templom, amely jellegében ma is igencsak magyar.  

[9] Nyilvánvalóan Jordán Emil OSB. 

[10] Békés 2000, 136.o.

[11] Jordán 2024, 577.o.

[12] Lásd a cím alatti első fotó!

[13] Paulo Evaristo Arns (1921-2016) 1970-től volt helyi püspök, 1973-tól bíboros.

[14] A karácsony ugyebár a déli földtekén nyarat jelent, bár a szubtrópusi éghajlati övben fekvő Sao Paulo "télen" is elég meleg. 

Menekültkérdés

Eddig bírtam. Szigorúan magánemberként írok a bevándorlók/menekültek témáról, afféle történelmi kontextusban, hirtelen felindulásból. Ez utóbbi miatt előre elnézést, nem lesz nyilván túl összeszedett. Gyakorlatilag hetek óta háború van a médiában e témában, és mostanra a legoptimistábbaknak is rá kellett jönniük, hogy a kérdés őket is érinteni fogja a jövőben. Elég csak végigmenni Győrben a Baross úton, hogy ez bárki belássa.

Én szeretem a sokféle kultúrát. Rajongok a kora-iszlám költészetért, olvastam az indiai Pancsatantrát és indiánregényeken nőttem fel. Szerintem azonban a sokszínűség akkor szép, ha minden a helyén van, nem pedig egy helyen. Ettől izgalmas az utazás, ettől különleges, ha az ember eljut valahova. Ettől Kanada Kanada, Japán Japán és Magyarország Magyarország.

A világ éppen akkor lesz unalmas, ha mindezt összekutyuljuk és mindenhol ugyanazt viseljük/esszük/nézzük/hisszük. Az ószövetségi Bábel-tornya mindennek a szimbóluma. Szét kellett választani az embereket és sok nyelvet kellett adni neki, mert különben Istennek hitte magát és az eget ostromolta, holott halandó. Most éppen nekiálltunk újra tornyot építeni. Istent meg már minimum hét évtizede játszunk.
Az összekevert masszát előbb-utóbb addig keveri a szakács, amíg egyszínű lesz. Én bevallom nem akarok olyan világban élni. Az arab nép barátságos, szívesen ismerkedek meg a kultúrájukkal. Mondjuk Jemenben. Ahogy a japánnal is Tokióban, és a maorival Új-Zélandon. Ez adja a Földgolyó sava-borsát. Ha mindenhol ott van minden, akkor unalmas lesz, kaotikus, konfliktusokkal teli (mert az ember nem eredendően toleráns és megértő). És a konfliktusok még akkor is kialakulnak, ha mindkét oldal jóindulatú, mert mások a célok, az életvitel, a gazdasági érdekek.

És ha egy ország úgy dönt, hogy a saját kultúráját akarja megtartani és nem enged be egy hangyát sem, akkor megteheti (aztán majd kiderül vajon képes-e rá). Mert jogában áll. Ahogy a háztulajdonos joga, hogy kinek nyit ajtót, és ha nekem megtetszik egy vityilló a Rózsadombon, attól még nem köteles a tulajdonos beengedni és szobát adni nekem. Maximum kérhetem erre. És ha nem ad, akkor nem felháborodok, hanem vagy hazamegyek, vagy nekiállok házat építeni, esetleg máshol csengetek.

Akié a ház, azé a döntés. És ha a tulaj nemet mond, akkor nem kiáltom ki rasszistának, nem szavaztatom meg a szomszédaival, hogy engedjen be, hanem elfogadom a döntését!  

Muszáj ezeket kimondani, mert egyesek azt gondolják, hogy a "modern" világban már nincs így. Egyfelől a modern világ ugyanolyan logika alapján működik, mint a régebbiek. Csak a technika változott, az emberi természet nem. Ráadásul van egy kis csoport, aki ha nem a saját elképzelése szerint alakul valami, akkor azonnal támadásba megy át, ahelyett, hogy a saját álláspontjának helyességét kérdőjelezné meg. Például olyanokkal jönnek, hogy a magyarság mindig befogadó volt (máskor érdekes mód meg éppen azzal vádolnak ugyanezek, hogy megérdemeltük Trianont, mert nem voltunk toleránsak), majd citálják Szent István Intelmeit, aminek valódi értelméről (a kereszténység) persze hallgatnak.

A legdühítőbb párhuzamok amikor a magyar történelemből hozott példákkal jönnek illusztrálni, hogy milyen hálátlan a magyar nép. Holott a hasonlataik jobban sántítanak, mint a sánta kutya, amelynek ellőtték a másik lábát is. 

A számomra legizgalmasabb (és leggyomorforgatóbb) epizód a történésekből az volt, mikor egyes csoportok azzal jöttek elő, hogy a honfoglalók is menekültek voltak. Ez talán arra a történészi vélekedésre megy vissza, hogy a besenyők elől futottunk volna be ide a Kárpátok gyűrűjébe. Először is ez a vélemény már elavult, a régi szocialista történetírás "remeke". Őszintén szólva csodálom, hogy bárki elhiszi, hogy egy besenyők-bolgárok által tönkrevert nép beözönlik ide, majd a két nagyhatalomtól (Keleti Frank Birodalom, Bolgár Birodalom) mégis megszerzi a Kárpát-medencét futás közben. Ez nagyjából olyan, mintha valaki azt állítaná, hogy miután a németek kikaptak a második világháborúban, fogták magukat és elfoglalták az amerikaiaktól és a britektől Kanadát. Nyilvánvaló önellentmondás. Akit tönkrevernek, az nem szokott elfoglalni egy jelentős térséget. Gazdasági menekültek meg aligha lehettek, mert minden korabeli forrás szerint a magyarok gazdagok voltak, fegyvereiket dúsan díszítették. Ja, és persze senkitől sem kértek menedéket, és nem is tartották el őket közpénzen hónapokig.

Ami még ennél is sokkal furcsább, hogy ezen állítás szerint, azok akik elmenekültek a fegyveres konfliktus elől , azok olyanok, mint Árpádék. Holott a honfoglaló őseink éppen hogy fegyverrel foglalták el (vagy vissza) a hont! Szóval Árpádék éppen hogy nem azt tették, amit mondjuk a szír menekültek.

1956-tal jönni sem sportszerű. Egyfelől Szíriában és háborúk elől menekülő hazájában még nem ért véget a harc, nem veszítettek. Másfelől nem a Szovjetunióval állnak szemben. Az 56-os menekültek zöme a szovjet bevonulás után hagyta el a szülőföldjét, mert biztos börtön, esetleg halál várt volna rájuk, a fegyveres ellenállásnak meg semmilyen esélye nem volt. Ergo, nekik tényleg nem nagyon volt választásuk.

Ha a hazám ekkora bajban lenne - így hideg fejjel -, megvetném azokat a fiatal férfiakat, akik itt hagyják. Asszonyok, nők, gyerekek rendben, érthető. Na de életerős férfiak? Nem az lenne a dolguk, hogy rendet tegyenek a saját portájukon?
Most persze lehet mondani, hogy: "ilyen helyzetben lehet te is ezt tennéd!" Szeretném azt hinni, hogy nem így van, de valóban nem tudhatom. Remélem nem is kerül sor, hogy ilyen döntésre kényszerüljek, bár statisztikai alapon nem szoktak ilyen hosszúra nyúlni a békés időszakok Magyarország történetében... De az biztos, hogy akkor sem lenne helyes, ha elmenekülnék, ha megtenném. Szíriában néhány tízezer főnyi ISIS harcos tartja megszállva az ország jelentős részét. Ez valójában nem egy nagy erő, és fegyvereinek jelentős részét az USA által felszerelt helyi csapatoktól nyerte, akik dezertáltak/elmenekültek. Ha mindenki elmenekül az ISIS elől, akkor azok már győztek is. Szerencsére azért nincs így.
Olyan emberekről kellene elhinnünk, hogy hasznosak lesznek bármelyik európai országnak, akik a saját szülőföldjükről is megszöktek, mikor ott baj volt? És ha itt lesz háború, akkor majd innen is továbbfutnak?
Ha nekem Görgei maradása és Kossuth menekülése közül kell választanom, akkor Görgei mellett állok. Akkor is, ha a tettek következményeit vállalnom kell.

A gazdasági menekültek más kérdés. Na nem abból, hogy Magyarország eldöntheti-e beengedi őket, vagy sem. Ezt ugyanúgy jogunkban áll meghatároznunk. És igen, ez sokszor kegyetlen dolog. Tudomásul kell vennünk, hogy a Föld túlnépesedett, és míg Európa képes volt a növekedését lenullázni, addig Afrika és Ázsia nem. Nehogy már normálisnak tekintsük, hogy a nálunk másfélszer nagyobb Bangladesnek 156 millió lakosa van, miközben egy baromi nagy árterület az egész!? Miért az a megoldás, hogy majd más államok befogadják a felesleget? Miért nem az, hogy megoldják a túlszaporulat kérdését? Kínának ment. Csak drákói szigor és következetesség kellett. A költségvetési szigort akár nemzetközi szankciókkal is be lehet tartatni egyes országokkal, másokkal meg azt se, hogy csak annyian legyenek, amennyit képesek eltartani? Nem lenne jobb egy élhető Föld mondjuk 2 milliárd emberrel, mint 15 milliárddal egy élhetetlen és letarolt?  (Ahol hamarosan majd 1 milliárd sem tud megélni, ha teljesen tönkretesszük...)

Nem! Csak mesebeszéd, hogy mindenkinek joga van bárhol élni! Egyfelől hamar megtelne Tahiti... Másfelől, aki az adott helyen lakik, az dönti el, kit enged be. Mióta világ a világ így működik.

Közben meg mindenhol megy a meggyőzés. Hogy hasznosak a gazdaságnak a bevándorlók. Talán így van, talán nem. Ha igaz is, megéri a plusz konfliktusokat? Őszintén szólva nehéz elhinni, ha az ember végigsétál a Baross úton. Ott van "Mia", akit a Kisalföld interjúvolt meg úgy egy hónapja. Egyébként remekül választottak... Gyakorlatilag egész Győr megcsodálhatja a - ha jól emlékszem - bangladesi bevándorlót (Bangladesben tudtommal nincs háború), mivel gyakorlatilag minden nap ott csücsül a sétálóutca egyik padján, virágágyásának szélén - vagy mint egyik csütörtök reggel láttam-, a virágágyásban. Hátracsapott baseballsapkájával, piercingjével hűen tükrözi ma világ összevisszaságát.  Aztán lehet persze olyan cikkeket írni, hogy a menekültek be nem fogadásával lemondunk a Nobel-díjasokról is, csak éppen kevéssé lesz hihető.

Amiatt meg éppen nem kell csodálkozni, ha egy nem túl tehetős és sokat dolgozó magyar állampolgár agyát "felcseszi", ha azt látja, hogy olyan csoportok szállják meg Győr belvárosát, akik bandákban ücsörögnek egész nap a sétálóutcán, nem csinálnak semmit, maximum a telefonjukat nyomkodják, trécselnek és kávéznak. Talán ha részletes tájékoztatás lenne arról, hogy mégis mit kapnak ezek a bevándorlók (költőpénz, szállás, etc.), és milyen keretből, akkor nem lenne annyira irritáló. Vagy még irritálóbb lenne... Ugyanis fogalmam sincs, magyar vagy EU pénzből történik ez. Az utca embere "tudja", hogy költőpénzt kapnak, kosztot és kvártélyt, bár ez utóbbi hallomások alapján igencsak vacak lehet. Aztán előfordul az a képtelenség, hogy Debrecenben menekültek árulják magyar embereknek a magyar államtól (?) kapott májkrémet aprópénzért. Az a cikk, amit olvastam erről (HVG), ugyan azt írja, hogy sok EU pénz jön, de ha átnézi az ember a közölt számokat és belegondol: kevesebb, mint fél év alatt 57 ezer menekültre kivetítve egyáltalán nem tűnik soknak.

Azok, akik máskor nevetnek azon, ha a dicső magyar történelmet hozzuk elő, ilyenkor megszólalnak, hogy Magyarország mindig is befogadó ország volt. Ez igaz, de nem mindenkit és mindenképpen. Olvassunk bele mondjuk a középkorban az iszlámról vagy zsidókról szóló cikkelyekbe! Szó sincs ezekben holmi korlátlan elfogadásról, vagy egyenjogúságról. Ez a modern kor hozadéka. Magyarországon a XIX. századig külföldi nem is bírhatott földdel, csak ha honosították! Élni, persze élhetett itt, ha betartotta a szabályokat és hasznos volt az ittléte a közösségnek! A középkori Magyar Királyságban egy muszlim nem tarthatta meg a hitét sem. Úgyhogy ezzel nem igazán érdemes előhozakodni, mert éppen az ellenkező oldalt támogatja.

Azzal meg aligha lehet mit kezdeni, hogy egy felmérés szerint a magyarok 13%-nak álláspontja az, hogy egy külföldinek Magyarországon nem kel betartani a törvényeinket, és 21% szerint nem kell tiszteletben tartaniuk a kultúránkat. Teljesen nonszensz! Akik ezt mondják, azok szerint tehát, ha jön egy pakisztáni menekült, akkor az szabadon kirabolhatja a közértet, toalettnek használhatja a Székesfehérvári romkertet? Hihetetlen!

Az a plakát számomra is érthetetlenebb, hogy "Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját!" És igaznak tűnik, hogy - egyelőre - áthaladni szándékoznak rajtunk, nem itt maradni. Ugyanakkor, ha megtelik Nyugat-Európa (és erre bőven vannak jelek, a brit intézkedésektől a legutóbbi francia-német kijelentésekig), akkor ne legyen kétségünk, hogy inkább választják a Magyarországot, minthogy visszatérjenek a hazájukba. Ausztrália még drasztikusabban jár el. És itt is csúsztatás van, amikor a nagy-britanniai magyar melósokhoz hasonlítják őket, mert azok nem okmányok nélkül, és puszta ködös reményekkel tele indulnak útnak. Ha valaki le akar telepedni Európában, az ne minden papír és azonosító nélkül jöjjön ide. Ugyanis: "egyformán hiba mindenkiben bízni és senkiben."A bevándorlók munkahelyekre való hatása több, mint kérdéses, egy osztrák elemzés szerint náluk a munkahelyek száma növekedne, ugyanakkor a munkanélküliség aránya nőne.

Bárki, bármit mond, a világon a legnagyobb érték a föld. Akinek jó földje van, annak élelme van, vize van. A mobiltelefon és a többi modern kacat mind a földből jön közvetve, ezt nem szabad elfelejteni! Akinek nincs földje, az "földönfutó". Vigyázzunk rá, a felesleges óvatosság sohasem árt. És bolond az, aki úgy adja ki a lakását, hogy nem néz utána a beköltözőnek és a szerződésbe nem vesz bele követeléseket és biztosítékokat. Lehet naivan nézni a nagyvilágot, és kumbaya hangjai mellett egy konfliktusok nélküli szeretetben csöpögő idillről ábrándozni, de ha eközben súlyosbodik a helyzet, nekik is ártunk és magunknak is.

U.i.:
A kedvencem egyébként az volt az utóbbi hetek sajtójából, amikor az Index megszólaltatta Lampedusa szigetének polgármesterét, aki szerint "A menekülteket elítélni éppen olyan rossz, mint az ISIS." Érdemes ízlelgetni a mondatot. Tehát, ha neked nem tetszik, hogy menekültek lepik el a belvárosod sétálóutcáját, s tanyáznak le a vasútállomás előtti parkban, akkor éppen olyan rossz vagy, mint egy szélsőséges iszlám szervezet, aki embereket éget, fejez le, stb. Valóban egy fajsúlyú a két dolog, elítélni valakit fejben, mint levágni a fejét?