Ferenc Ferdinánd tetoválása
 |
| Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörökös |
A történelem az egy veszélyes és időt rabló csapda. Az ember elkezd egy téma után kutakodni történelmi folyóiratokban, régi hírlapokban, s aztán egy idő után azt veszi észre, hogy már valami egészen másról olvas, mert olyasmire bukkant, ami szirénként egészen más és veszélyes vizekre csábítja. Így került a szemem elé egy újsághír, amely Ferenc Ferdinánd trónörökös tetoválásáról írt (lásd alább majd!). Szó szót, cikk cikket követett, s úgy döntöttem, írok róla egy röpke rezümét, ha már Horthy tetoválása az utóbbi években amúgy is eléggé közismertté vált. Írtak róla jól, írtak róla rosszul, s néha egészen elképesztő baromságokat is. Ferenc Ferdinándéról is írtak időnként, egészen siralmas például a Borsonline alábbi írása, amely szerző nélkül fecseg össze sületlenségeket:
Ehhez azért muszáj néhány mondatot írnom... Először is elég érdekes lett volna, ha Rudolf főherceg tanul Ferenc Ferdinánd esetéből, ugyanis Rudolf a szarajevói merénylet előtt 25 évvel 1889-ben(!!!) lett öngyilkos, mint ahogy halott volt már akkor is, amikor Ferenc Ferdinánd egyáltalán magára varratta azt a „kígyót”. Ja és idézőjeles a kígyó, mert az a kígyó egyébként természetesen sárkány volt, akárcsak Horthy esetében. Továbbá nem is a mellkasára varratta, hanem a bal karjára. Plusz így természetesen nem is a tetoválást találta el a golyó. A többi stimmel az írásban... Remélem érezték cinizmusomból, hogy az „írás” igazi minőségi cucc volt a borsonline-tól! Jobb lenne talán, ha ejtenék a történelmi témákat és maradnának a „Kylie Jenner kirakta a melleit az erkélyre, de lezuhantak, aztán el sem hiszi mi történt!”-típusú firkálmányoknál!
 |
| Horthy Miklós sárkánya jól látható ezen az ismert fotón |
Viszont az igaz, hogy Ferenc Ferdinándnak volt tetoválása, Már halála után, 1914-ben érdekes cikk látott napvilágot a Budapesti Hírlap 1914. július 8-i számában „Ferenc Ferdinánd tetovált karja” címmel. Az írás (lásd alább képen) Valics Rudolfra hivatkozik, aki a halott főhercegnek a kor szokása szerint halotti maszkot készített. Ekkoriban ez általános volt nagy emberek esetén, így mai napig látható Jókai Mór, vagy Görgei Artúr halotti maszkja. Valics a lap elmondása szerint a trónörökös bal felkarján egy kínai sárkány ábrázolását találta, amely mint látni fogjuk csak részben felel meg a valóságnak, mivel ténylegesen a tetoválás nem Kínában, hanem Japánban készült. Az viszont, hogy a bal karon és sárkány volt látható, tényszerű. Ezután Valics egy történetet mesél el a tetoválás elkészültéről, amely viszont minden bizonnyal teljesen fals. Alighanem az újságok számára akart egy jó sztorit kerekíteni a ténylegesen látott tetoválásról, s kitalált egyet. Bár tudott róla, hogy Ferenc Ferdinánd sárkánya nagyjából mikor készült, s milyen apropóból, ám maga a leírt eset inkább tanmesének hat, és biztosan tudjuk, hogy nem Kínában tetoválták a sárkányt Ferenc Ferdinándra.
 |
| Valics Rudolf története Ferenc Ferdinánd tetoválásáról |
Valójában
Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörökös tetoválásának
története szinte szó szerint egyezik Horthy esetével:
tengerészet, Föld körüli út, Kelet-Ázsia, fiatalkori bohémság.
Ferenc Ferdinánd tetoválása ugyan nem volt közismert, és nem is
találtam róla fényképet, ellenben maga nem tagadta sosem a
létezését, sőt éppen ő maga írta meg elkészítésének
történetét. 1892-93-ban valóban Föld körüli utazáson vett
részt, ebben Valics nem tévedett. Az utazás történetét a
főherceg maga adta ki „Tagebuch
meiner Reise um die Erde 1892-1893”
címen két kötetben. A naplószerűen megírt majd 1400 (!) oldalas
beszámoló tele van érdekes esetekkel, s benne elolvashatjuk a
főherceg elbeszélését a tetoválásról. A fenti cikkel
ellentétben a hajóút nem 1892 szeptemberében, hanem 1892.
december 15-én indult Triesztből, s a Szuezi-csatornán jutott ki
az Indiai-óceánra az akkor vadonatújnak számító SMS Kaiserin Elisabeth
cirkáló, fedélzetén a főherceggel. Ceylon, majd Indiai
következett (e helyeken szinte egyfolytában vadászott), mindenhol
bemutatva az Osztrák-Magyar Monarchia lobogóját, jelezve annak
nagyhatalmi voltát a Távol-Keleten is. Holland Kelet-India
(Indonézia) következett, majd Ausztrália, ahova 1893 májusában
értek el. Innen Szingapúron át Kínába hajóztak, majd 1893.
július végén elérték Japánt. A tetoválás szempontjából ez a
lényeges, mert az a főherceg leírása alapján Japánban, egészen
pontosan Mijanositában készült. Augusztus 15-én vonattal
Nagojából Kosuba ért, majd másnap jutott el Mijanositába, ahol
átadjuk neki a szót:
„Mijanosita, augusztus 16.
A nap egészen nyugodtan telt, az édes semmittevésnek [az eredetiben olaszul: dolce far niente] lett szentelve, mivel az időjárás miatt sem a templomokat nem látogathattuk meg, sem kirándulni nem lehetett. A délelőttöt az üzletek látogatásával - ahol számtalan különféle haszontalan és értéktelen műtárgyat vettem -, aranyhalak etetésével töltöttem, és megfigyeltem egy japán hölgy frizurájának elkészítését, akit láthatóan nem zavart a jelenlétünk neglizséje ellenére. Aztán mindannyian kimonót öltöttünk, s lefotóztak minket ebben a jelmezben, ami kiváltotta több fiatal amerikai nő jókedvét, különösen testesebb főorvosunk esetében. Különösen jól sikerült egy felvétel, amelyben az összes jelenlevő úr kíséretében vagyok és japán szokás szerint térdelve homlokunkkal megérintettük a földet. Hamarosan a helyi szokások okán viccből [vergnügten], én is átestem egy tetováláson, amiből egy négyórás, meglehetősen fájdalmas procedúra lett, s amely nem kevesebb, mint 52000 öltést igényelt, míg végül a bal karomon egy sárkány rajzolódott ki. Egy tréfa, amelyet valószínűleg megbánok majd, mert letörölhetetlen nyomot hagy. Egy sétával és egy kiváló vacsorával zárult a nap amely nem volt éppen hasznos, de nyugodtan töltöttünk el.”
Ennél többet nem is lehet tudni a tetoválásról. Hogy vajon volt-e olyan látványos, mint később a kormányzónké, azt nem tudtam kideríteni, de hasonló lehetett, és az 52 ezer tűszúrás és négy órás időtartam azért terjedelmesebb sárkányra utalhat. Végezetül a Tolnai Világlapjával zárjuk, amely az alábbiak szerint mesél a japán tetoválás menetéről 1918-ban (1918. 14. sz. 28.o.):
„De a tetoválás művészetének csúcspontja, netovábbja Japánban van. Míg Kínában és Koreában sohase volt nagyobb jelentősége, addig Tokióban, Japán fővárosában, még 1870 körül is, legalább 30.000 tetovált ember élt, akik azonban jobbára az alsóbb rendű néprétegekhez tartoztak. Ezeknek testét a tarkótól a felső combok közepéig, sőt még lejjebb is, színes képek borították, melyek a legkülönbözőbb dolgokat ábrázolták. Sárkányok, oroszlánok és egyéb állat-alakok mellett mindenféle harcias és történeti jelenetek, szép asszonyok, humoros képek, tájképek és más bizarr rajzok váltakoznak tarka egyvelegben, hogy szinte belefárad a szem, míg végigfut rajtuk. A képek tárgyát rendesen maga a tetoválandó ember választja ki s a tetováló művész az ő utasításai szerint dolgozik. Érmek „horimonoshi" a neve, s Baelz Ervin szerint úgy dolgozik, hogy először vázlatban fölrajzolja a képet a bőrre s csak aztán fog a tetováláshoz. „A tetováláshoz nagyon finom és hegyes varrótűket használ, mondja Baelz; ezek négyesével, nyolcasával, sőt húsz és negyven darab is, szorosan állnak egymás mellett s több sorban párhuzamosan vannak rákötözve egy botocskára. A hegyeik rendesen egy magasságban állnak, csak akkor áll egyik-másik sor kijjebb, mint a többi, ha pontozott foltokat vagy elmosódó árnyalatokat akar tetoválni a művész, s ez a legfájdalmasabb eljárás. A horimonoshi bal kezét rászorítja a tetoválandó helyre s úgy terpeszti szét ujjait, hogy a rajz a hüvelyk- és mutatóujja közé esik; harmadik és negyedik ujja közt tartja a kis japán ecsetei, mely szükség szerint kínai tusba vagy cinóber-festékbe stb. van mártva. A tetováló eszközt jobb kezében tartja, a tűhegyeket megitatja festékkel s aztán bámulatos gyorsan végzi az apró szúrásokat a bőrbe a rajz nyomán, miközben ismételten megitatja festékkel a tűket. Egy Ízben megszámoltam, hogy a művész másodpercenként tíz szúrást végzett, s mivel minden szúrásnál tíz tű működött, a páciens másodpercenként 100, percenként tehát 6000 szúrást kapott! És ebben az a csodálatos, hogy a horimonoshi, aki oly gyorsan dolgozik, mint a varrógép, gyönyörű képeket, bámulatos színárnyalatokat produkál; s az ügyessége akkora, hogy egy nap alatt képes egy meglett ember hátát vagy mellét és hasát teljesen tetoválni, noha ehhez legalább néhány százezer tűszúrás szükséges!"... Néhány százezer tűszúrás! Igazán nem csekélység, noha az egész operáció nem túlságosan fájdalmas. A művelet után csak le kell mosni a testet előbb langyos, aztán hideg vízzel, mire nyomban előtűnnek a képek. Gyakran megtörténik, hogy a tetoválás után gyönge seblázat kap a páciens, néhány nap múlva pedig teljesen megvedlik, ami nagyon kellemetlen viszketéssel jár. De hát mit ki nem áll a hiú ember egy kis divatért, amely, szerencsére, már Japánban is kezdi veszteni népszerűségét! Mert a civilizáció és kultúra már betört a „Fölkelő nap" országába is és ma már Japánban az alacsonyabb társadalmi osztályba tartozás jele a tetoválás, míg a vad Markesas-szigeteken éppen ellenkezően: a művészies tetoválás az előkelőség bélyege.”
Alighanem a cikket jegyző személy ma igencsak meglepődne, ha egy kellemes nyári nap során megfigyelhetné a fürdőruhában a vizet élvező magyarokat a Balatonnál... :D
Felhasznált irodalom:
Tagebuch meiner Raise um die Erde 1892-1893. I-II. Wien, 1895-1896
Arcanum Digitális Tudománytár
https://mult-kor.hu/20140211_hires_tortenelmi_szemelyek_tetovalasai?print=1 Letöltve: 2020. január 23.
 |
| Ferenc Ferdinánd 1893-ban elefántvadászaton |
