Könyvajánló: Az év magyar science fiction és fantasy novellái 2022

Könyvajánló:

Az év magyar science fiction 

és fantasy novellái 2022

Budapest: Gabo, 2022

Szerk.: Kleinheincz Csilla, Roboz Gábor

325 oldal

Az utóbbi években sokszor veszek kézbe sci-fi és fantasy novellákat, mert roppant praktikusak utazáshoz. Ilyen volt Moskát Anita igazán elemi erejű kötete vagy a már korábban megénekelt 2020-as antológia a Gabo Kiadótól. Örvendetesen megszaporodtak a magyar novellagyűjtemények is e témákban, és most egy ilyet olvastam ki az elmúlt hetek során. Felemás érzéseim vannak a 2022-es magyar antológia kapcsán. Egyfelől egyáltalán nem rossz, másfelől eléggé egyszínű (=fekete) válogatást kaptam. Az egész kötet hangulata kényelmetlenül lehangoló, s mintha a szerzők azt kapták volna feladatul, hogy öngyilkosjelölteket győzzenek meg a hídról való leugrás helyességéről... Hogy ez miért jó, azt nem tudom. Valaha a sci-fi pozitívan nézett jövőbe, most meg semmiféle aletrnatívát nem kínál a kikerülhetetlen bukással és sötétséggel szemben. Oké, értem, hogy a világ hangulata ilyen mostanság, de ez viszont már túlzás. Mondanivalónk a jövőről nagyjából annyi, hogy szar lesz (a jelenről és a múltról is kábé ennyi). Igazi fantasy világ sem nagyon bontakozott ki a lapokon, bár persze egy epikus világ bemutatására nem a novella a legalkalmasabb műfaj. Leginkább az ijesztőnek szánt rémtörténetek domináltak. Akad néhány jó novella benne, de sajnos nincs olyan, amire azt mondanám, hogy igazán kiemelkedő. Igazi klasszikus űrhajós tu-fa nem volt benne, nagy fájdalmamra. Miért mentek ezek ki a divatból ennyire?

Összegezve: Az Isten szerelmére, ne legyünk már ennyire depressziósak!

Nézzük röviden az egyes novellákat külön-külön!

Gaura Ágnes: Ha elég mélyre nyúlsz

Önfeláldozásba csavart tündéres családdráma. Nem sokra emlékszem belőle pár héttel később, mivel se nem kiemelkedően jó, se nem tragikusan rossz.

5/10

Nagy László: Tanyasi szerelem

Sokkal inkább pszichológiai thriller vagy rémtörténet, mintsem fantasy vagy sci-fi. Annak mondjuk nem volt rossz. Van egyfajta tömegkultúra iránti kritika benne, és végig feszültségben tartott. A csavar kissé kiszámítható, de nem is lehetett más a vége.

7/10

Juhász Viktor: Retropunk

Fiataloknak írt lázadozós tinisztori, multik és kormányok ellen irányozva. Az a tipikus eset, amikor a szerző azt próbálja elhitetni, hogy önmagában az elenállás valamiféle értékkel bír. Holott nem. Elment.

6/10

Szakács Béla: Rügyező hús

Növényvilágos drogos disztópia, titkosrendőrséggel. Nem nagyon értettem, mit akart közölni a szerző.

5/10

Sándor B. Anna: Vén páviánok

Az intellektuálisan érdekesebb novellák között volt, amely valós problémákat fejteget az idősgondozás versus fiatalok témában. Amúgy ez is disztópia, amiket alapvetően szeretek, de sajnos elkezdték fullba nyomni az antiutópiát... A történet a jövőben játszódik, ahol főszereplőnk gondozza beteg apját, ám az állam ezt a problémát az idősek likvidálásával igyekszik megoldani. Jó pár ilyet olvashattunk már egyébként az utóbbi időben, a téma nem hat az újdonság erejével.

7/10

Molnár B. Gábor: Boszorkányper

Egy elvileg már rutinosabb szerző örkényi szatírába fúló boszorkányos sztorija, ami kissé Karel Čapek Egy tisztes polgár meghurcoltatása című írására emlékeztetett, csak messze nem olyan jó vagy vicces. Még így is a jobbak kjözé tartozott.

7/10

Erdei Anita: A négymilliárd éves játék

Egy meglehetősen bizarr Office-epizód, néhány értékelhető szóviccel és ötlettel. Szatíra a modern céges világról és arról, hogy tulajdonképpen nem mindig könnyű eldönteni, ki szabad és van rácsok mögött. Az egyik legjobb novella volt. A téma emellett az érzelmek megélése és a mindent elborító társadalmi kreditrendszer. Nyilván hamis, ilyen nem történhet meg a valóságban... 

8 pont. Hehehe :D

Komor Zoltán: Foghíj

Beteg és vulgáris. De leginkább csak undorító. Nem akarok ilyeneket olvasni.

2/10

Gödény Balázs: Gyors, gyors, lassú

Egészséges és finom. De leginkább csak szép. Ilyeneket akarok olvasni. 

8/10

Na jó, pár mondatot még hozzáteszek: szomorkásan édes rövidke történet a szeretetről, amin az idő sem fog. Unikum volt ebben a valószerűtlenül sötét antológiában. 

Vincze Nóra Veronika: Tündérvarázs alapítvány

A "Jól vigyázz, mit kívánsz!" - midászi története dokumentarista módon tündérmesébe bugyolálva. Főszereplőnk természetesen beteg, szülei természetesen nem a világ szüleinek élvonalába tartozók, osztálytársai természetesen nem szeretik, és természetesen a tündérekről is kiderül, hogy vérszopók. Természtesen.

6/10

Reke Balázs: Hamvadás

Kiégett emberek egy gyárdisztópiában a halálról diskurálnak és a halálra készülnek. Megint egy depresszív világ, amely legalább a végén kaput nyit a szereplőnek, hogy lehet jobb is, mint végleg benne ragadni a mocsokban és szép lassan műanyaggá válni. 

6/10

Zdenyák József: ASP-protokoll

Kiégett emberek egy TSZ-disztópiában disznódögöket dobálnak tömegsírba, miközben a fizetési bónuszról diskurálnak. Egy Lovecraft-féle borzongatásos rémtörténet, ami egyáltalán nem rossz, csak ezekre nem vagyok túl fogékony manapság. 

7/10

Tallódi Julianna: Hogyan ne tűnj el

Szintén egyfajta rémtörténet napló formátumban, de itt a rém elsősorban az ember agyában él, és ki akarja tépni a való világból. A novella a magányosságról és és az eltűnésre való igényről értekezik, konklúziója szerint a megoldás a világ elfogadása és a problémákkal való szembenézés. Igaza van.

8/10

Füzesi Dóra: Kiscsillag Delta

Kötelező körök  tudomány nagyszerűségéről, és az élet mibenlétéről, némi odaszúrással a bigott vallási fanatikusoknak (mintha mifelénk éppen ezek tobzódnának). A novella valamiféle hitvallás a biológia mellett, ami érthető, hiszen a biológia valóban csodálatos. Nem igazán tudom, mit akart a történet elmesélni, azon kívül, hogy elmesélt egy történetet...

5/10

László Zoltán: Ördöglakat

Egy Stalker-re hasonlító alaptörténet: adva van egy város, ahol csodák történnek, melyek egy elképzelhetetlen természetfölötti természeti - igen, érzem az ellentmondást - jelenségből táplálkoznak, s ahova sokan el akarak jutni, de az utat cak kevesen ismerik. Főszereplőnk egy ilyen vezető, aki egy lányt akar odacsempészni. 

5/10

Kiss Gabriella: Hétszerte

Erősen népmesei beütéssel bíró rémtörténet, sokszor borzalmasan túlírt körmondatokkal. Nem, attól, hogy sok vesszőt teszünk egy 5-7 soron átívelő mondatszörnybe, nem lesz jobb a szöveg, se modern. Legfeljebb monoton, amit átlapoz a nagyérdemű... Hanyagoljuk már ezt a baromságot legalább a fantasykben! A történet pedig nem rossz, sőt a szöveg is stílusos. Voltaképpen tetszett, ahogy a mai megcsinált szépségkultusz át lett ültetve tanulságos mesébe. 

8/10

A kiadásról:

A tartalom égbekiáltó ellentétben áll a fehér borítón szép jövőt ígérő illusztrációval, fogalmam sincs, melyik novella tartalmára kellene asszociálnom róla. Kissé csicsás. De legalább jó, masszív kötést kapott. Na ugye, hogy a Gabo tud rendes kötést is adni egy könyvnek... Miért ne lehetne hát egy kissé a fűzött könyvekre is odafigyelni? Aligha lenne sokkal drágább egy minőségibb ragasztás, mint a jelenlegi vacak. A fűzött kötés rendben van. Tördelési és helyesírási hiba nem jellemző.

Összesen:

6.5/10 pont

Könyvajánló : Távoli kolóniák - SF-antológia

Távoli kolóniák: SF-antológia

Budapest: Ad Astra, 2016

350 oldal

Immár a harmadik SF-antológiáját dobta piacra az Ad Astra kiadó. Az elsőt, 2014-ben bemutattam, a második (címe: 2045 – Harminc év múlva, megjelent 2015-ben) elkerülte eddig a figyelmemet. A Távoli kolóniák két kategóriára bontva 16 magyar novellát jelentet meg. Most nézzük egyeket egyesével röviden értékelve!

Antal József: Hogyan népesítsünk be galaxist?

Tetszett. Könnyed, laza, humoros kis írás, amelyet mai bürokráciával terhelt hétköznapjainkban nagyon át tudunk érezni. A stílusa jó, olvastatja magát. Nem bonyolítja túl magát valami bölcselkedő mondanivalóval, nem játszik intellektüelt, egyszerűen szórakoztatni akar, és ez sikerül is.

8/10

Demjén Zsófia: Nincs visszaút

Itt már akadtak problémáim. Igaz Antal Józseffel ellentétben kezdő íróról van szó, így némileg több elnézést igyekszem tanúsítani. Főszereplőnk egy szuperkém, aki orvosnak adja ki magát, hogy a valamikori jövőben egy megacég bányászati kolóniáján nyomozzon. Ez eddig rendben. Igaz elég értelmetlenek tűnik embert küldeni egy pusztán gépek által „lakott” kolóniára, de legyen! Kéretlenül nem osztunk tanácsot, ám talán jobb lett volna, ha egy kém/orvos szájába nem adunk olyanokat, mint: „leadtam a drótot”, „brutális vagyon”. Ez egy tízéves gyerek képzelgése a menőségről. Attól sem tűnik valaki profibbnak, ha állandóan azt hajtogatja, hogy: „nem vagyok kezdő”, „rutinmelónak tűnt”, „Hogy rohadnának meg a hülye amatőrök”. A profi attól profi, hogy minden melóra egyformán koncentrál, mert tudja, hogy egyébként ráfizet! A szereplőnk minden harmadik mondata, hogy „Eljutok a Mythosra”, azaz a célbolygóra. Talán egy bővebb leírás a Mythosról jobb lett volna, mint ezt így az arcomba tolni ennyiszer.

Azért voltak jó elemek, a jelen idő használata valóban feszültséget, izgatottságot adott a soroknak, a technikai dolgok is tetszettek. Első írásnak nem rossz. De nem különösebben jó.

4/10

Fedina Lídia: Maga a mennyország

Tipikus Star Trekes (TOS) bolygófelfedezősdi. Fedina Lídia már rutinosabb írónak számít sci-fis berkekben, ennek megfelelően az egyik legjobb novella volt a válogatásban. Az olvasó tudja olvasás közben, hogy a végén nem lesz Happy End, ennek ellenére nem unalmas, hanem szinte várjuk, hogy miként köszön be szereplőinkre végül a kaszás. Mondjuk kicsit extrémebbet vártam.

8/10

Valyon Tamás: Megfigyelők

Ez sem volt rossz. Kifacsart UFO-sztori. Kissé túl sok rövidítéssel, néhány számomra érthetetlen névválasztással (a quad itt miért repül?). A csavar a végén ült.

6/10

Somogyi György: A hetedik szoba

A Kékszakállú herceg vára sci-fis átdolgozása. A novella elején lévő feszültség fokozatosan épül le, mígnem eljutunk a megoldásig. Érdekes koncepció, élvezhető kivitelezésben, az élő és élettelen közötti határon lamentáló filozofálással megspékelve.

7/10

F. Tóth Benedek: Hosszú út bolondjai

A talán legismertebb írótól kicsit kevés volt nekem ez a novella. Az írást belengő szép líraiság sem rejthette el, hogy a történet nem emelkedik fel hozzá. Mintha a tócsa akart volna Marianna-árok mélységet hazudni a tónak. A Falak mögötta világban megjelent Oda, ahol a Nap ragyog sokkal jobban tetszett.

5/10

Bukros Zsolt: Szeretni egy férfit

Ez a novella komoly disszonanciába taszított. Itt kell, megemlítsem, hogy magam is szeretnék majd írni egy regényt, amelyen egy éve dolgozom (haladási sebességem kb. 0 flekk/év), és jó pár olyan elemet találtam ebben a novellában, amely mintha abból került volna át ide, vagy vice versa. Nagyon aktuálisnak érzem a feminizmusból fakadó disztópiát, hiszen a női egyenlőségért harcolók éppen korunkban kezdenek átesni a pónilovuk másik oldalára. Ezért a bátor választásért Bukros megérdemel egy tapsot. TAPS! Ugyanakkor a remek ötletek mellett éreztem néhány problémát. Először is nem értettem, hogy miért szüfrazsettek a női elnyomás ellen küzdő csoportok. Őket inkább az elnyomók közé osztottam volna be. Ezt egyébként a szerző is érzi: „Sokan egy titkos mozgalomról suttogtak, amelynek tagjai valamilyen nyakatekert logika alapján szüfrazsetteknek nevezték magukat.” Ha már a szerzőnek is nyakatekert, akkor kár volt benne hagyni, ráadásul mennyivel hatásosabb lett volna egy női rohamosztag/elhárítás ezzel a névvel! A novella vége meg egészen elképesztően túl bonyolított, túl sok fordulat volt pár oldalon, túlságosan hihetetlen végkifejlettel. Kár érte.

7/10

Kovács M. András: Determinia

Novella a szabad akaratról és gyermeknevelésről. Az írás fantáziavilágában a szülők implantátumok beépítésével garantálják, hogy a gyerekek a szülőknek megfelelő szemléletben tevékenykedjenek. Ennek köszönhetően mintegy távirányítással vehetik rá őket arra, amit a szülők szeretnének, azon logika alapján, hogy jobban tudják, mi jó a gyereknek. Főszereplőnkből 18. születésnapján az előírásoknak megfelelően eltávolítják az implantátumot, ám képtelen elhinni ezt, hiszen mi a garancia rá, hogy nem a szülők sugallják neki azt, hogy immár szabad? Az ötlet jó volt, a megírás módja elfogadható, a végkifejlet váratlan és elgondolkodtató.

8/10

Királyházi Csaba: Az első állomás

Érzelmi húrokat negédesen megpengetni igyekvő katasztrófafilmes ihletésű katyvasz.

3/10

Vancsó Éva: Csempészáru

Kolónia, földi elnyomás, tenyésztett steril emberek, és egy pár hal. Szóval nem illik sokat várni ettől, s nem is kapunk. A planétráól nem tudunk meg szinte semmit, csak azt, hogy néhány szaporodásra képes haltól függ az új bolygó saját önfenntartó ökoszisztémájának létrejötte. Hát maradjunk annyiban, hogy nagy téttel nem fogadnék a sikerre… A stílus kicsit Raymond Chandler-es, csak magánnyomozói iroda helyett egy ócskás boltjába transzportálva.

5/10

Trux Béla: Otthon

Borzalmas kezdés: „Kik vagyunk? Honnan jöttünk?” Ezt már elpuffogtatták párszor a Star Trekes „fézerhősök”. Ráadásul ezeken éppen egy kutatóállomás parancsnoka töpreng, akinek ezeregy dolga van a leírás szerint. Ilyenekre van ideje? Szerencsére a helyzet nem olyan rossz, a novella kifejezetten érdekes, a terrorista szál beleszövésével némi aktualitást is érezhetünk olvasása során. A mű végén lévő váratlan fordulat tényleg váratlan (bár az ötlet messze nem új), mivel előzetesen semmi nem készít fel rá, afféle derült égből zokni. Engem mondjuk nem zavart.

7/10

Holló-Vaskó Péter: Szeretetcsomag

Itt is felemás érzések verekedtek bennem olvasás után. A világra, amelyben játszódnak az események egyértelműen kíváncsi vagyok, ugyanakkor találtam benne logikai cukaharákat. A történet szerint a kolónia hadban áll a Földdel (= Kína), s főhősünk kadétiskolába kerül. Első éles bevetése során azonban ismeretlen eredetű ellenségbe botlanak, amelyről kiderül, hogy egy másik dimenzió szörnye (= nem kínai). Egyszerűen nem értettem, miként lehet az elején turistalátványosság a probléma fókuszát alkotó ősi rom, ha egyszer tudják róla a fejesek, hogy pontosan mi az és mennyire fontos? Az ilyenek miatt közepes.

6/10

Michaleczky Péetr: Membrán

A leghosszabb novella a kötetben, ennek megfelelően aránylag sok a töltelékszöveg és a fő karakter árnyalására is több lehetőség volt. Amennyiben a protagonistát a szerző később még használni akarja, akkor értem ezt, amennyiben nem, akkor talán célszerűbb lett volna az események kibontásába ölni a nyomdafestéket. Ennek ellenére a végén úgy éreztem mégsem tudok semmit a navigátorról, akinek bemutatása felöleli a 40 oldal 90%-át. Tulajdonképpen a történet egy nyomozás, amely se nem izgalmas, se nem bonyolult. Ami érdekes lehetett volna számomra, az meg nem lett kifejtve.

5/10

Kovács Attila: Isten jelenléte

A Holden Rose álnéven is író Kovács Attilától már olvastam a Chloé című novellát, amely ha nem is nyűgözött le, egyáltalán nem volt rossz. Most újból egy érdekes civilizációba kaptunk betekintést, ahol a helyi faj az emberek beavatkozása alapján alakult ki egy bigott és embertelen vallás. Kovács Attila erőssége egyértelműen a fantáziavilágok kitalálása. Történetünkben – SF közhely - jön egy progresszív alak, aki megreformálná a dolgokat (mert a csúnya rossz papok természetesen eltitkolják a gyógyszereket létét a betegek elől), de ezért megpróbálják megölni. A vége szokás szerint drámai fordulat. Az írás jó, a történet jó. Mégis irritált kicsit.

6/10

Itt azért kell tennem egy kitérőt. Sajnos a sci-fi mint műfaj minden sokoldalúsága mellett úgy érzem mégsem plurális. Valami oknál fogva – ha elmondanám az elméletem, akkor konteo-val vádolnának - szinte csak olyan íróktól olvasunk (vagy csak ilyenek léteznek?), akik a vallást kártékonynak mutatják be. A papok mindig rosszat, folyton a haladást gátolják. Ez természetsen ugyanolyan badarság, a papok túlnyomó többsége ugyanolyan rendes és segítőkész ember, mint az emberiség zöme. Sajnos azonban minden tudományos-fantasztikus író „modern”, „progresszív”. Szerintem ez nagyon káros. Először is a vallás és a tudomány, vagy a teremtés és az evolúció az én fejemben simán összefér. A nagy különbség nem a papucsállatka és VV Mici között van (a papucsállatka javára), hanem az élő és az élettelen között. Azt pedig tudomásom szerint a tudomány még nem magyarázta meg egyértelműen, hogyan lesz az élettelenből élő. Elképzelésekből persze nincs hiány az ősnemzéstől az abiotikus anyagátalakulásig, de mindegyik legalább annyi kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Szerintem lenne igény egy klasszikus értelemben „konzervatív” sci-fire is.   

Hegedüs András: Tortuga

A teknős alakú mechanikus kontinens egy óceánbolygón, zseniális húzás volt. Teljesen elvarázsolt a világ, amelyet kiötlött a szerző. Igyekeztem elvonatkoztatni az előbb említettektől, így még az sem rontotta sokat a képet, hogy a papok itt is a szokásos negatív epiteton ornanszokkal vannak felvértezve: embertelenek, titkolózók, elnyomók. Ha a bemutatóban ígért regény ebben a világban fog játszódni, akkor egy olvasója biztosan lesz. Nálam ez volt a legjobb írás a gyűjteményben

8/10

Képes Gábor: A talajszint lakói

Egy szintén komoly szépírói érzékkel megírt történetben kevés novella, amely az ember természethez mért apróságát igyekezett (értelmezésemben) bemutatni. Túl rövid, túl kevés, bármennyire szívhez szóló.

5/10

Összesített értékelés:

A válogatás színvonala kiegyenlítettebb, mint a legutóbbi hasonló Falak mögött a világ 2014-es sci-fi antológiáé. Nagyon lefele kilógó nem akadt, igaz olyat se találtam, mint a legutóbbiban nálam kiemelkedő F. Tóth Benedek írás. Külsőre szintén a már említett antológiának mása, ami jó, mert csaknem sorozatként gondolhat rá az ember. A válogatás külcsínre átlagos, néhány helyesírási hibával azonban terhelt.

Hét jedi lovag a tíz Csubakkából.

7/10

www.moly.hu: 3.61pont (9 értékelés után átlagolva számoltam ki)

Könyvajánló: Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek

Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek

Szerk.: Hertelendy Anna

Budapest: Főnix Könyvműhely, 2015

464 oldal

Úgy látszik, idén a novelláskötetek évét írom. Valahol egyszer azt olvastam, hogy egy könyv nem akkor van kész, amikor már nincs mit hozzáadni, hanem amikor már nincs mit elvenni belőle (valószínűleg nem pontos idézet). És tényleg kezd megtetszeni, hogy egy íráson nincs semmi zsír, csak a szikár csontozat, az inak és az izmok. Hogy letisztultan egyszerű és tömör egy alkotás. Ennek is megvan a szépsége. Múlt héten végeztem a legutóbb elemzett Asimov krimikötettel, most hétvégén Agatha Christie Gyilkosság a csendes házban-jával, olyan három hete pedig a most kritika alá vont Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek című magyar steampunk válogatással.

A steampunkhoz való hozzáállásom eléggé ambivalens. Részben tetszik, részben sokszor túlontúl mesterkéltnek érzem. Tetszik, hogy altrenatív történelmet alkothatunk a segítségével (többször említettem, hogy nagy kedvencem Westerfeld Leviatán-trilógiája), ami egy kreatív elme esetén zseniális végeredményhez vezethet. Ám a pusztán külsőségekben megnyilvánuló „steampunkizmus” annyira sem hoz lázba, mint angol úriembert a bundabugyi. Mivel a magyar steampunkírók köre - feltételezésem szerint – eléggé behatárolt, a kötetben úgy érzem mindenkit beszuszakoltak ezen címszó és e kötet alá, akit csak lehetett. Ez természetesen kihatott a minőségre, amely hullámzó. Ugyanakkor nem annyira ingadozó, mint mondjuk a Falak között a világ sci-fi antológia volt. Nézzük egyesével!

Holden Rose: Chloé (11-50.o.)

Chloé egy gőzgépekkel vívott háború közepébe került rabszolgalány, aki elszökik tulajdonosától, hogy egy kéjsóvár öreg tábornok házába/harci gépébe kerüljön. A történet megírásának módja tetszett, ugyanakkor a sztorinak számomra nem volt miértje, sem mondanivalója. A vége meg éppenséggel értelmetlen, hacsak nem egy nagyobb történetnek lett itt megágyazva. Chloéval éppenséggel nem tudtam szimpatizálni, maga is olyan zsarnok, mint a többi karakter, csak kicsiben.

6/10

Peter Sanawad: A vén Európa (53-79.o.)

Galilei vs. időutazó robotufók. Tulajdonképpen nem is steampunk, hanem sci-fi, némi nem - túl ütős - humorral leöntve. Olyan nesze semmi, fog meg jól-érzéssel gazdagodtam. Az időutazós toposz elcsépelt, részben kiszámítható volt, részben oda nem illőnek éreztem dolgokat. A gyengébbek közé tartozott, de legalább rövid volt.

5/10

A.M. Aranth: Malleus Maleficarum (81-113.o.)

Azon szerzők egyike, akiknek létezéséről volt tudomásom, köszönhetően, hogy a könyvtárunknak is megvettük annak idején A liliom kora című kisregényt. Összességében az egyik legjobb novella volt, tetszett a világ, a karakterek, nagyon hangulatos volt az egész. Az időben való előre- és hátrapörgetést ugyan nem éreztem indokoltnak, de mind a hithű inkvizítorok, mind a boszorkányok oldala élő és hihető volt. Eleinte azt hittem, hogy majd az elvakult papokkal szemben lesz egy - szokás szerint - ártatlan és ártalmatlan, ám igaztalanul vádolt „gonosz” oldal, de szerencsére ennél sokkal jobb megoldást kaptunk. Ugyanis itt a gonosz valóban gonosz. A gigászi csatajelenet szintén jól sikerült, érdekes szörnyeket és gépeket vetett harcba az író. Ezt az elképzelt világot szívesen olvastam volna még bővebben kifejtve. 

8/10

Habony Gábor: Hugo különös harmóniája (115-135.o.)

Másodszor volt olyan érzésem, hogy: „Ez meg mi volt?”. Jó stílusban megírt semmi. Egy különleges hangszer elkészítésének és megszólaltatásának története. Igen. Ennyi. Olyan nagyon intellektuális akart lenni, hogy a mondanivaló az út során veszett el. Néhány oldal után egyszerűen nem érdekelt az egész. Először csak nem értettem, mit akar ebből kihozni Habony, aztán nem is értettem a végét, majd rádöbbentem, hogy voltaképpen nem is akarom megtudni.

4/10

Imre Viktória Anna: A legsötétebb óra (137-188.p.)

Jó volt. A történet egy alternatív 1842-es Londonban játszódik, amely a sötétség városa, s melyet titkos erők vezetnek, boszorkányokkal, mágusokkal stb. Ebből a lehetőségeket mindenki számára behatároló világból igyekszik elmenekülni családjával Marion. Egy orvos segít kicsempészni embereket, őhozzá fordul az asszony, ám természetesen nincs ingyen. Egy szívességet kell teljesítenie cserébe. A novella roppant hangulatos, kellően hardcore, nyomasztó és a karakterek is tetszettek. Ez szintén egy olyan világ volt, amibe visszatérnék (persze csak olvasás szintjén, nem lakni), és erre lesz is lehetőség, mivel a szerző rövid életrajzánál leírták, hogy egy háromrészes fantasy készül ugyanebben a világban. Hajrá kedves Imre Viktória Anna, minimum egy olvasója már van is neki! Ahogy nézem az első kötet meg is jelenik áprilisban. E novella alapján bátran ajánlom!

8/10

Hudácskó Brigitta: Wick-akta (191-203.o.)

Hát ez sajnos igen vérszegény lett, mint egy aszott hulla Drakula bulija után. A „novella” voltaképpen egy dokumentumnovella, amely egymás után szórt levelek, újságcikkek és beszédek halmaza. Ezekből kellene kisilabizálni egy gyilkosság történetét. Ez nem lett volna rossz ötlet, valahogy számomra mégsem volt meggyőző. Kár, mert klasszikus sablont használt az írónő, a görög mitológia Pügmaliónját, igaz a szobrot egy gépre cserélte. Lehet rosszkor került a kezembe és valami egybefüggőbbet követelt az agyam.

5/10

Mickey Long: Egy maréknyi csavarért (205-227.o.)

A címből sejthető: vadnyugati western, robotokkal. Jó stílusban megírt, helyenként kifejezetten élvezetes és poénos írás, számomra érthetetlen logikai buktatókkal. Kezdetektől fogva nyilvánvaló volt számomra a végén aztán be is következő - hm… - csavar. Nem, ezt képtelenség sajnos spoiler nélkül kimondani, így tessék ugrani, akinek ez problémát okoz! Az egyik főszereplő Stella, a sztori szerint robotnak hiszi magát, holott egy lány. A leírás alapján tulajdonosa meggyőzte, hogy „rozsdás”, azaz gép, így kihasználva testi adottságait bizonyos „szolgálatok” és „szolgáltatások” elvégzésére. Már elnézést, de ezt hogy csinálta? Blokkolta az emésztőrendszerét, hogy ne tűnjön föl neki, micsoda? Étkeznie nem kellett volna, hogy életben maradjon? A leírásból egyértelműnek látszik, hogy nem két órája volt a kocsmában fel- és kiszolgáló! Szóval roppant szórakoztató volt, de ez baromira idegesített a végén, lerontotta az összképet.

7/10

Benyák Zoltán: Egy évszázad háború (229-302.o.)

Elég jól összerakott alternatív történelmi pokol. Gyakorlatilag a jelenünkben játszódik, de a történelem e világban más irányt vett. Hogy mást ne mondjak olyan bátor dolgot tett a szerző, hogy Churchillt és Hitlert egy oldalra rakta a keleti veszedelem elleni harc során. Merész. Tetszett. Főleg azért, mert azt jelzi szerintem az író, hogy nem csak az emberek csinálják a történelmet, de a történelem alakulása is kihat mindenki sorsára. Vice versa. A kínai uralom alá került világban az európai felszabadítási mozgalom egyik kommandósának kulcsfontosságú akcióját izgulhatjuk végig, melyben egy újra és újra életre keltett kínai gyilkossal kell farkasszemet néznie, miközben megpróbálja a jövő reményét jelentő lányt eljuttatni Sanghajból az ellenállás központjába. Kissé hosszúnak éreztem a tartalomhoz képest.

7/10

Bajkán László: Az egyenes út (305-317.o.)

Ismét egy novella, aminek nem jöttem rá a céljára. Szórakoztató nem volt, erkölcsi mondanivaló szintén nem. Voltaképpen történet sem, csak valamiféle sejtetés. Mondanám, hogy olyan, mint egy csipke babydoll, csak utóbbi sokkal érdekesebb, és esetleg rejthet valami izgalmasat. Ez nem. Két szál, egy kapocspont. Annyi köze volt egy jó íráshoz, mint spiritisztának a bútortisztítóhoz.

3/10

Patrick J. Morrison: Aki késik, az nem múlik (319-380.o.)

Hát ez elég érdekes volt. Nekem a Játsz/ma című film ugrott be miközben olvastam, majd a Bérgyilkos a szomszédom. Volt némi báj az egészben, de egy eléggé túlbonyolított történetet kaptunk, amely nem kötött le kellően. Az egész egy rossz poén miatt kialakult tévedések színjátéka, egy meglehetősen elnagyolt vonalakkal az olvasók elé vetett világban. Nem ragadott magával, ellentétben az ufókkal, amelyek a végén magukkal ragadják a főhősöket, végképp komolytalanná silányítva a novellát. Igazából nem tudom, mi volt ez. Ha poén akart lenni, nálam nem ült.

5/10

Vivien Holloway: Táguló horizont (383-427.o.)

Itt vége egy intakt történet volt újra, amely kereknek és egésznek érződött, amellett, hogy érezhetően van még szőlő a puttonyban. A kalózok és léghajók steampunkba való átültetésének bőven van előzménye (Diamond: Kalózok nyomában, Westerfeld: Leviatán-trilógia), mindkettő olyan romantikát ad egy írásnak, amely vonzó, titokzatos, elegáns és kalandot ígérő. Holloway novellája egy regény előzménytörténete, így éppen ezekből az ígéretekből nem teljesül semmi. Főszereplőnk Becky, akit bátyja az átalakult világ Los Angelesében hagyott bátyja, miközben veszélyes útra indult léghajójával. Ám a bátyus hajójára pályázik egy kalózkapitány, aki fiát bízza meg azzal, hogy intézze el a jármú tulajcseréjét. A történet arról szól, miként kerül Becky a kalózcsemete hajójára. A szerző az egyetlen, akitől már olvastam korábban (Mesterkulcs, Tolvajbecsület), és a két kisregényt nem is találtam rossznak a szép, de giccses címlap és a túlzott rövidség ellenére. Bár ez a fantázia világ jobban tetszik, mint a Mesterkulcsé, nagyon éreztem, hogy bevezető csupán. A regény akár még igazán jó is lehet. Remélem, nem 70-80 oldalas kiszerelésben kerül forgalomban, mint Holloway előző sorozata, mert az nagyon bosszantó, ha elkezd olvasni valamit az ember és már vége is.

7/10

Hertelendy Anna: Ha ütött az órád (429-460.o.)

Emlékezetkiesős, feleségmentős, időfutam, némi osztályharccal. Ez utóbbit úgy látszik még mindig nem tudjuk kiverni a fejekből, pedig 1990 már régen volt. Stílusilag talán ez tetszett a legjobban, és az is előnye volt Hertelendy írásának, hogy figyelni kellett. Mikor félálomban olvasni próbáltam, sehogy nem haladtam, és kénytelen voltam visszatérni újra meg újra az előző oldalakhoz. Nem volt kiemelkedő, de teljesen vállalható az írás.

6/10

A kiadásról:

A borító zsúfoltabb, mint tokiói halpiac árleszállításkor. Láthatóan mindent rá akartak rajzolni, amit a tervező vonzónak gondolt a steampunk hívószó alá tartozó mitológiából: fogaskerék, füst, hajó, tűz, gyár, robotizé, lávába tenyerelő vörös csaj… Úgy veszem észre, hogy a Főnix könyvműhely mintha kissé túlbonyolítaná ezt a borító-ügyet. A letisztult egyszerűség sokkal szebb tud lenni. Néhány olvasás után a fűzés még tart, talán nem esik szét egy éven belül, de majd nyugtával dicsérjük a lapot. A nyomdai részben akadtak hibák, ha nem is zavaró mennyiségben.

Nagyon örülök, hogy ilyen speciális válogatás készült magyar nyelven, hiszen azért nem tobzódunk magyar steampunk írásokban. A Főnix erre való törekvését méltányolni illik, és meg is teszem. Ráadásul összegezve ez nem egy rossz kiadvány, érdemes az olvasásra, sőt 3-4 novella kifejezetten jó volt.

Pontszám:

Hét fogaskerék a tíz gőzgépből.

7/10

www.moly.hu: 86 %

www.goodreads.com: 4.25 pont (igaz csak 4 szavazat…)

Könyvajánló : Falak mögött a világ - SF-antológia

Falak mögött a világ: SF-antológia

Szerk.: Szélesi Sándor, Kádár Zsolt

Budapest: Ad Astra, 2014

Nagy öröm számomra az Ad Astra kiadó újjáéledése, annak idején sok külsőre is gyönyörű kiadványt juttattak el az olvasókhoz, gondolok például nagy kedvencemre, Westerfeld Leviatán-trilógiájára. Igaz ebbe anno bele is rokkantak, túl jó minőséget adtak aránylag kedvező áron. Kénytelenek is voltak egy időre felfüggeszteni a ténykedésüket, de szerencsére visszatértek. Most az olcsóbb kiadásokkal operálnak, remélem sikerrel.

A Falak mögött a világ magyar sci-fi szerzők 2014-es írásaiból álló antológia, amelyben a horrortól a klasszikus űrhajós tudományos-fantasztikumon át egészen a Kocka című filmhez hasonló pszichológiai thrilleréig mindenféle alfajt bemutat az olvasóknak, igaz, elég ingadozó minőségben. Minthogy novellák vannak a kötetben, érdemes ezeket néhány mondattal jellemeznem, hogy milyennek találtam őket.

Puska Veronika: Hozzáférés megtagadva.

Kétségtelenül itt inkább sci-ről és nem fi-ről van szó, mert Puska Veronika írása inkább a Science magazin egyik cikkére emlékeztet, mintsem novellára. Igazi hard sci-fi, amely nekem túl tömény volt. Bevállalom, nagyrészt átlapoztam. Szépirodalomra vágytam, nem erre. 4 pont

Bukros Zsolt: Megvilágosodás

Olvasható. Sokszor lerágott csontot vett elő a szerző a fekete lyukba való utazás témájával, de semmi extrát nem hozott. 5 pont

Mészáros András: Rossz konfiguráció

Kicsit A bura alatt és Az orleansi szűz mixtúrája. Kiszámítható volt a dramaturgia, de az eleje tetszett. Egyszer olvasható. 6 pont  

Jónás Zsolt: Határtalan

Félelmetes és nagyon hangulatos írás, amely inkább a horror, mintsem a sci-fi. Nem mondom, hogy teljesen újszerű, de igen színvonalas a nyelvezete is. Nagyon sajnálom, hogy a vége számomra kicsit kevéssé tetszetős, de ez alig ront rajt. 8 pont

Benyák Zoltán: Sapiens

A robotok uralomra jutása szintén nem nóvum a science fictionban, számtalan különféle feldolgozása létezik. Benyák Zoltáné nálam inkább a jobbak közé tartozik, volt egyfajta keserű hangulata, amely tetszett. A jelenből kiindulva még el is tudom képzelni ezt a fajta véget az emberiségnek. 7 pont

Galántai Zoltán: A labirintus falai mögött

Elképzelésem sincs, ez mi akart lenni. 3 pont

Szélesi Sándor: Holt idők, ha kísértenek

Nagyon magával ragadó írás, már a témája miatt is vonzó egy történelemmániásnak.  Ahogy a két nyomozó egyre lefelé sétál - szó szerint - a múltban, szimbolikának sem rossz. A leírás minősége és történet is tetszett. 7 pont

F. Tóth Benedek: Oda, ahol a Nap ragyog

Nálam ez lett a number one. Voltaképpen nagyon rövid kis novelláról van szó, amely hatásosan mutatja meg a civilizáció börtönébe került ember magányosságát, és azt is, hogy talán nincs minden veszve. A téma nagyon aktuális, a jövőben játszódó történet technikai háttere tetszett, és az elbeszélés stílusa is szép. 9 pont

Novák Gábor: Mugen Béjbe Beat

Ugyanaz a „ez mi akart lenni” utánérzés, mint Galántai novellájánál. Valamit nagyon akart mondani a szerző, de talán a mexikói háttér felfestése közben elfelejtette. Dunsztom sincs, ez mi a fészkes fene. A párbeszédek is erőltetettek. Szerencsére csak 20 oldal. 3 pont

Csejk Miklós: Lángoló falak a kapszulám körül

Erőltetett informatikus-intellektuális szöveg, maradandó élmény nélkül. 4 pont

Királyházi Csaba: Nikotin City

A dohányzásellenes kampány eheti termése. Valójában tetszett a megvalósítás, meg az ötlet is. Nem kiemelkedő, de egyáltalán nem rossz. 7 pont

Szilágyi Zoltán: Az utolsó kocka

Sok hűhó semmiért, pontosabban kockák felnyitogatásáért. Semleges, mint egy pohár víz. 5 pont

Farkas Balázs: Kamrák

Izgalmasan felépített, gyilkossággal felturbózott kamaradarab. Egér szempontjából nézett útvesztő. 7 pont

Horváth György: Prospektus

Szerencsére a végére egy kiemelkedő darab került, így jó hangulattal tettem le a kötetet. Horváth írásában szimpatikus volt, hogy nekem teljesen újat és meglepőt adott, emellett végre nem külföldi neveket kellett olvasnom egy magyar sci-fi novellában, sőt Magyarországon is játszódik (sőt az alternatív történelemben Magyarország eltörölte Trianont. :D). 9 pont

A könyv külcsínje jelzi, hogy ez már a költséghatékonyság jegyében készült. Az ára annyi, mint korábban a szép keménykötésű Ad Astra kiadványoké, noha fűzött és a papír minősége sem olyan már, mint volt. Csigás Gábor borítója hűen adja vissza a tartalmat, tényleg sci-fis. Se nem kiemelkedően jó, se nem csúnya.

Összefoglalva: Öröm minden magyar nyelvű sci-fi antológia, ez a kiadvány pedig igényes megjelenésű és vannak benne egész jó novellák is. Remélem minden évben kapunk majd egy legalább ilyen színvonalas válogatást az adott év magyar tudományos-fantasztikus irodalomból. Ha nem is lehet eladni belőle annyit, mint Danielle Steel regényeiből, úgy gondolom, igényes sci-fire a mai világban sokkal nagyobb szükség van.

Pontszám:

Némi jóindulattal hét csillag a tízből.

7/10

www.moly.hu: 76 %