A hajónapló, mint forrás
.jpg) |
| Az HMS Swiftsure (forrás: innen) |
Az egyik állítás, amivel gyakran találkozik a történelemmel foglalkozó ember, az az, mikor elmondják felületesen tájékozott elmék, hogy a történelem hazugság, nem is történtek meg azok az események, amelyekről olvasni a könyvekben, mivel lódítanak. Ez afféle Dr. House-féle "mindenki hazudik"-tézis, némi összeesküvéselmélettel vegyítve. Természetesen kritikával kell fordulni a történelmi források felé, de ez erős túlzás. A régészeti leletek számtalan olyan történetírói állítást erősítettek meg, amelyeket korábban kételkedve fogadtak a történészek. A folytonos hitetlenkedés mindennel szemben nem kritika. A források - pontosabban az azokat megfogalmazók - rendszerint nem hazudtak szándékosan, ezt már csak azért sem tehették meg, mert a kortársak könnyedén megcáfolhattak volna légből kapott kitalációikat. Emellett a legtöbb esetben nincs ok a hazugságra, mert a források, amiket a történészek használnak, rendszerint nem az utókornak készültek, hanem a mindennapos működéshez kellettek: mustrajegyzékek, zsoldjegyzékek, utasítások, parancsok, jelentések. Ezeket hamisítani a legtöbb esetben nincs értelme. A hadvezetésnek tudnia kell, hogy mi történt pontosan, hiszen akkor lehet kijavítani a hibákat, és megakadályozni az ellenség terveit. Egy logisztikai parancsnoknak pontosan tudnia kell, mennyi lőszer, élelmiszer fogyott el, különben nem tudják pótolni azokat. Ettől persze még szándékos, vagy tudatlanságból elkövetett torzítás gyakran van, s ezért szokás a két oldal forrásait egybevetve kutatni az igazságot.
A primer források közül mindegyik "típusnak" megvan a maga előnye és hátránya. Egy naplófeljegyzés vagy levelezés rendszerint időrendjében pontos, az író adott pillanatban meglévő valós gondolatait tükrözi, és nem befolyásolja mondjuk a háború végeredménye. Ellenben nem látja összefüggéseiben az eseményeket, és látóköre igencsak szűk. Egy memoár ezzel szemben már rendszerbe foglalja a történteket, nagyobb kitekintéssel bír, viszont már történetmegírás céljával készül, így a szerző saját magát és ügyét jó színben igyekszik feltűntetni, a hibákat meg palástolni törekszik. Emellett sokszor tele van időrendi zavarokkal, mivel 1, 10, vagy akár 30 év távlatából az ember agya már nem emlékezhet pontosan minden dátumra, ráadásul a háború végeredménye befolyásolja, mit miként értékel az emlékező utólagos bölcsességgel felvértezve. A legfontosabbak hadtörténelmi források természetesen a hivatalos katonai dokumentumok. Az egyes ütközetek menetének pontos rekonstrukciója ezek nélkül szinte lehetetlen. Ilyen források a XVII. századtól maradtak fenn nagy mennyiségben, bár már korábbról is akadnak. Szárazföldi fegyvernem esetén ezek leginkább a hadseregek, hadtestek, hadosztályok és ezredek hadinaplói, míg tengeren a hajók hajónaplói.
Mai bejegyzésemben a haditengerészet forrásaiból mutatnék be néhányat, minden teljességre való törekvés nélkül. Megpróbálom felvázolni, hogy a hadtörténészek a tengerekért folyó küzdelmeket milyen adatokból rekonstruálhatják, kiemelten a XX. századiakat, mivel utóbbiakból viszonylag jelentős mennyiségű elérhető az internet segítségével. Sokakat érdekel a történelem, a hadihajózás, de eredeti forrásokat mégis ritkán lát a többség. A haditengerészeti események legfontosabb forrásai tehát a hajónaplók (angolul: logbook vagy ship's log). A Brit Királyi Haditengerészet (Royal Navy) hajóitól 1669-től kezdődően maradtak fenn hajónaplók, amelyek elsősorban az adott hajók által megtett utakról informálnak minket koordinátákkal és időjárási feljegyzésekkel. Mivel a brit haditengerészet alapvetően nem volt több hajóból álló állandó egységekbe szervezve (bár később hajórajokba, flottákba igen), így - ellentétben a szárazföldi szokásokkal - nincsenek is hadinaplók magasabbegységektől a régebbi korok esetén. A brit gyakorlatban a hajókon rendszerint a vitorlamester vezette a hajónaplót, amelyet aztán a hajó kapitánya kiegészített saját gondolataival, s létrejött belőle a kapitány hajónaplója (Captain's log). Rajtuk kívül általában egy hadnagy és a hajóorvos is feljegyzéseket készített (Medical officer's Journal), utóbbi elsősorban a személyzet egészségére nézve tartalmazott fontos adatokat. A pontos adminisztráció rendkívül fontos volt a hadihajózásban, és már egy hordó ellátmány felnyitását is rögzíteni kellett papíron. A brit gyakorlat szinte az egész világon elterjedt a XIX. században, és később is meghatározta a naplózási szokásokat. (Jobban belegondolva a Star Trek-ben is hajónaplót meg kapitányi naplót vezetnek, még ha a számítógépen is teszik ezt!)
Nézzünk példákat különböző korokból és flottákból!
_-_The_Battle_of_Trafalgar,_21_October_1805_-_BHC0555_-_Royal_Museums_Greenwich.jpg) |
| Richard Henry Nibbs festménye a Trafalgari csatáról. A kép középponjában az HMS Colossus csatahajó (forrás: innen) |
A korai időszakban a hajónaplókat természetesen kézírással vezették, és nem is mernék nagyon fordítgatni belőlük, mivel nehéz kihámozni őket a szaknyelv és a rövidítések használata miatt. Első példaként kezdjük az HMS Colossus 74 ágyús harmadosztályú sorhajó kapitányi naplójának részletével, amelyet 1805. októberében vetett papírra a hajó parancsnoka James Nicoll Morris. Igen, az időpontból sejthető, hogy a Trafalgari csatáról van szó benne. A napló oldala oszlopokra és sorokra van felosztva, ahol az első oszlopba a dátumot vésték fel (megtudjuk belőle, hogy október 21-én, a csata napján hétfő volt), a következőbe pedig a szél- és időjárási viszonyokat. Ha jól betűzöm és értelmezem a naplóba írt rövidítéseket, akkor a napló szerint észak-északkeleti szél fújt, vár aligha jelentős, mivel a tenger nyugodt volt, a látási viszonyok pedig mérsékeltek. A következő oszlopokban az irányt, megtett távolságot, majd a hajó tartózkodási helyének koordinátáit és a hely nevét lehetett volna megadni, de ezen a napon ezek üresen maradtak, nyilván, mert nem változott az elmúlt napokhoz képest. A jobboldali legszélesebb oszlop a megjegyzések helye volt, ide került be minden fedélzeten történt fontos esemény. A Colossus hajónaplóján jól lehet látni, mennyire aránytalanok az egyes napokhoz fűzött megjegyzések. Október 21-e kétségtelenül széles sort kapott, és a csata eseményei a 22-i sávba is áthúzódnak. A bejegyzés szerint az ellenséges francia-spanyol flotta létszámát 33 sorhajóban, 4 fregattban és 2 briggben állapították meg, a csata pedig 12:10 után vette kezdetét.
 |
| Az HMS Colossus bejegyzése az 1805. október 21-i Trafalgari csatáról (forrás: innen) |
A Trafalgari csata hajónaplóit egyébként kiadták nyomtatásban (Logs of the Great Sea Fights. I-II. Ed.: Thomas Sturges Jackson. London, 1899-1900), de nem oldotta meg a csata rekonstrukciójának összes problémáját. Mindenesetre az HMS Colossus naplójának átirata is elolvasható benne (265-266.o.). A hajónaplók fizikailag rendszerit vaskos, bőrkötéses kötetekbe voltak kötve (sokszor falapokkal megerősítve), amelyeket gyakran emlékkönyvszerűen illusztráltak, illetve díszítettek is. Jó példa erre a brit HMS Swiftsure logbook-ja:
 |
| Az HMS Swiftsure hajónaplójának címoldala 1884-ből (forrás: innen) |
Az HMS Swiftsure páncélozott (ú.n. "ironclad", azaz "páncélöltözetű") csatahajó 1872-ben állt a Brit Királyi Haditengerészet szolgálatába, majd 1884-ben átvette a csendes-óceáni hajóraj (Pacific Station) zászlóshajói posztját. E csoportosítás főhadiszállása a chilei Valparaísoban volt, mivel a Csendes-óceán délkeleti részén a britek nem rendelkeztek saját támaszpontokkal ekkoriban, és Chile Nagy Britannia legfontosabb szövetségese volt Latin-Amerikában. A Colossus és a Swiftsure hajónaplója is szépen mutatja, hogy már kialakult szokások alapján vezették a hajónaplókat. Bár a Swiftsure már gőgépekkel rendelkezett, a vitorlák még nem tűntek el róla. A vitorlások idején az időjárás volt az egyik kulcsfontosságú tudnivaló (felhőzet, látótávolság, hullámzás, a szél ereje és iránya), amely adatokat itt szintén a hajó pozíciójának rögzítése követett, végül az egyéb megjegyzésre méltó dolgok az oldal jobb felén. Ide most az 1885. március 22-25-i oldalt illesztem be, amelynek érdekessége, hogy a szemközti oldalon grafikonon mutatták be az 1885. márciusában mért légnyomási adatokat:
 |
| Az HMS Swiftsure brit csatahajó 1885. március 22-25-i hajónaplós bejegyzései (forrás: innen) |
A hajó logbook-ját nem csak időjárási adatokkal bolondították meg, hanem természetesen térképekkel illusztrálták a hajó megtett útvonalát, sőt akár a bejárt helyeket is bemutathatták fényképekkel és rajzokkal. Az HMS Swiftsure egyik művésze például egy vízfestményt is készített, amely bekerült a naplóba. Sajnos nem tudjuk pontosan mely helyszínét ábrázolja az 1884-es útnak, de mivel a panamai partok melletti bejegyzéseknél áll, valószínűleg a San Blas-szigetektől nem messze eső helyszínt ábrázolhat:
 |
| Panamai partszakasz, öböl ábrázolása az HMS Swiftsure hajónaplójában, 1884 (forrás: innen) |
 |
| A Swiftsure hajónaplójának oldala a San Francisco és Vancouver-sziget közti útról (forrás: innen) |
A kézírással vezetett naplóknak komoly hátránya volt az olvashatóság, illetve, hogy sokféleképpen lehetett vezetni benne a dolgokat. Az Egyesült Államok már korán igyekezett egységesíteni a bejegyzéseket, amire jó példa a polgárháború alatt az Atlanti-óceánt blokádoló flottához beosztott 22 ágyús USS Jamestown szlúp hajónaplója (a hajó fényképe legfelül a cím alatt!), amely már nyomtatott formátumban készült és "csak" ki kelett tölteni. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen az ilyen jellegű nyomtatványokon folyó statisztikai adatvezetés a korabeli hadseregekben már általános volt jó ideje, az amerikaiak meg amúgy is hajlamosak voltak racionalizálni a dolgokat. A Jamestown logbook-jának 1861. szeptember 19-i oldala a következőképpen fest:
 |
| A USS Jamestown hajónaplójának 1861. szeptember 19-i oldala (forrás: innen) |
Baloldalt már táblázatban lehet vezetni a legfontosabb hajóval kapcsolatos adatokat (kelet-északkelet irányból 2-es erősségű szél, stb.), míg szemből nézve a jobb felén a lapnak a különféle tisztek bejegyzései kapnak helyet, amelyeket aláírással hitelesítettek. Magyarul: mint a briteknél. Azt is látni, hogy felül a délelőtti, alul a délutáni eseményeket vezették. Jelen esetben megtudhatjuk, hogy 4 és 8 óra között a legénység számára friss ellátmányt kapott a szlúp. Már a Jamestown 1848-as hajónaplóján feltűnnek az instrukciók is, amely szerint vezetni kell a hajónaplót:
 |
| A USS Jamestown szlúp 1848-as hajónaplókjának vezetési útmutatója (forrás: innen) |
A szélerősséget egy 12 fokozatú skálán kellett megadni a 0-ás "nyugodt"-tól a 12-es "hurrikán erejű szél"-ig, amelynél már minden vitorlát be kellett vonni (és mehetett a legénység imádkozni). Az időjárást betűkóddal tüntették fel, ahol például a "b." a tiszta/kék égboltot, az "r." pedig a folyamatos esőt jelentette. Bár az időjárás fontossága sosem múlt el a hajózásban, azért a hajónaplókban megfigyelhető, hogy jelentősége csökkent a vitorlákról a gőzhajókra való áttéréssel. A USS Jamestown sosem kerülét komolyabb harci helyzetbe 1844-től 1913-ig tartó hosszú története során, és végül mint karanténhajó pusztut el egy tűz során.
Ugyanezt már nem mondhatjuk el a Prinz Eugen német nehézcirkálóról - és ezzel újabb országba ugrunk át -, amely hadihajót egyébként Horthy Miklós kormányzó jelenlétében bocsátottak vízre 1938-ban és a hajó keresztanyja Horthy Miklósné Purgly Magdolna volt. A cirkáló hadinaplójának 1941. május 24-i feljegyzése például így nézett ki:
 | ||
| A Prinz Eugen cirkáló hadinaplójának részlete, 1941. május 23-24. (NARA T-1022 R-2815 K.T.B. 1941.05.18-1941.06.01. p. 10-11)
|
A német cikáló ezen a napon csapott össze a Bismarck csatahajó társaságában egy négy brit hadihajóból (HMS Prince of Wales csatahajó, HMS Hood csatacirkáló, HMS Norfolk és HMS Suffolk cirkálók) álló kötelékkel, amely párbaj a "Csata a Dánia-szorosban" néven ismert és a Hood pusztulásával végződött. A baloldali oszlopban az időpontot (a 0000 volt az éjfél természetesen, a 0358 pedig a hajnali 3 óra 58 perc), tőle jobbra a helyszínt és az időjárási körülményeket vezették, majd a legszélesebb jobboldali oszlopba a történéseket naplózták ugyanúgy, mint fentebb a brit esetekben. Jól lehet látni, mennyire hasonló gyakorlat uralkodott mindenhol. A napok végén a kapitány aláírásával hitelesítette a napló adatait. A május 24-i bejegyzés végére odakerült a két tüzérségi tiszt jelentése a kapitány megjegyzései mögé. A hajónaplókba természetesen bevezették a kapott parancsokat valamint a fontosabb jelentéseket is, jelen esetben a tüzérség tisztjei írták meg az összecsapás történetét a saját szemszögükből. A hadinaplóhoz mellékleteket (a németben: Anlagen) is csatoltak, ezek rendszerint vázlatok voltak a hajó mozgásáról, de lehettek táblázatok az elhasznált lőszerről, grafikonok, vagy fényképek is, bármi, ami kiegészítette a hadinaplóban szűkszavúan leírt eseményeket. Alábbi esetben vázlatot közlök a hajó útvonaláról a Dánia-szoroson történő áttörésről és az összecsapásról. A 2. számú melléklet szépen mutatja a hajó mozgását Grönland és Izland között, illetve az ellenséggel való kontaktokat:
 |
| A Prinz Eugen cirkáló 1941. május 24-i bejegyzésének melléklete (NARA T-1022 R-2815 K.T.B. 1941.05.18-1941.06.01., Anlage 2) |
A naplóvezetés természetesen nem korlátozódott a nagy felszíni hajóegységekre. A tengeralattjárók ugyanezt tették. Ehhez példaként az Otto Hersing SM U-21-es búvárnaszádjának naplóját hozom. Az U-21-es azért is érdekes magyar szempontból, mert pályafutásának legsikeresebb szakasza az az időszak volt, mikor Bocche di Cattaroból portyázott a Földközi-tengeren, ráadásul ezt 1915-16-ban piros-fehér-piros osztrák-magyar lobogó alatt tette.
.jpg)
.jpg)
| (CAMO, f. 500, op. 12519, gy. 317. li. 1-2.) |
Az U-21-es ezen írógéppel írt - a XX. századtól egyre általánosabb - naplója 1915. május 16. és június 5. közötti adatokat tartalmaz, 18 oldalas, mellékletként három útvonaltérképpel. A búvárhajó nem sokkal korábban érkezett Németországból osztrák-magyar kikötőbe, azzal a céllal, hogy a Gallipolinál megkezdődő harcok során a török fél védekezését segítse a tenger felől, fenyegetve az antant támadó flottáját a Dardanelláknál. Az U-21-est május 16-17-én feltöltötték olajjal, üzemanyaggal és torpedókkal, majd az SMS Pandúr osztrák-magyar romboló vontatásában 20-án elhagyta a Bocchét, áthaladva a kikötőt biztosító aknazáron. A tengeralattjáró az Égei-tenger felé hajózott innen, immár magányosan, hogy megközelítse a Dardanellák előtt álló ellenséges flottát. Hersing hajója május 25-én az HMS Triumph, majd két napra rá a HMS Majestic pre-dresdnought csatahajókkal is végzett. Otto Hersing nem véletlenül kapta meg a "csatahajók pusztítója" becenevet... A hadinapló melléklete bemutatja a hajó útját a Dardanellákhoz:
.jpg) | |
Az U-21-es útja 1915. májusának végén, melléklet a hadinaplóhoz
|
Az összecsapásokról a hadinaplók bejegyzései mellett természetesen összefoglaló jelentések is készültek. Az alábbi német harcjelentés (Gefechtsbericht) - amely hasonlóan az U-21-es naplójához az orosz Védelmi Minisztréium Központi Irattárában (CAMO) maradt ránk - egy egészen jelentéktelen esetről készült, ám illusztrációként mégis tökéletes. 1944. március 7-én a még német kézen lévő Krím-félszigeten fekvő Ak-Mecset (ma: Csernomorszkoje/Csornomorszk) kikötőjébe behatolt egy azonosítatlan, lobogó nélküli ágyúnaszád (a jelentésben: Motorkanonenboot). A kikötő csurig volt - légiveszély miatt szétszórtan elhelyezkedő - német prahm-nak nevezett partraszálló hajókkal (MFP), amelyeket ekkoriban elsősorban már légvédelmi hajóként (AFP) alkalmaztak. Utóbbiak elsősorban felépítményükben és természetesen fegyverzetükben különböztek elődeiktől. A Marinefährprahm meglehetősen nagy, közel 300 tonna vízkiszorítású és 47 méter hosszúságú csapatszállító volt, amelyeket még a Nagy Britannia elleni invázióra építettek erdetileg, de igen sok célra használtak a háború során. Jelen esetben ezek a hajók a 7. partraszállító flottilla kötelékébe tartoztak. A harcjelentés leírja az ágyúnaszád elsüllyesztését (legénységéből a németek 2 sebesültet és 2 halottat találtak meg), majd közli az AFP-k által felhasznált lőszermennyiséget is. Eszerint az F 448-as számú prahm 104 darab 2 cm-es gépágyúlőszert, az F 564-es 120 db 2 cm-es lőszer mellett 3 db 7.5 cm-es gránátot, az F 565-ös 56 db 2 cm-es lőszert, míg az F 567-es jelzésű hajó 200 db 2 cm-es lőszert, végül az F 471-es 5 db 7.5 cm-es gránátot használt fel. Nyilván az egyes hajók is vezettek hajónaplót, és jelentésben is tudatták az elhasznált lőszermennyiséget a felettes parancsnoksággal.
 |
| Harcjelentés az 1944. március 7-i Ak-Mecsetnél történt összecsapásról (CAMO, f. 500, op. 12453, gy. 194. li. 5.) |
A harcjelentés mellé vázlatot is csatoltak, amelyen bejelölték a német hajók helyzetét, valamint az ismeretlen támadó(?) ágyúnaszád mozgását:
 |
| A harcjelentés melléklete (CAMO, f. 500, op. 12453, gy. 194. li. 6.) |
_from_%C3%81rp%C3%A1d_Bridge,_2018_R%C3%A1ckeve.jpg) |
| Egy Marinefährprahm ma is látható Budapesten, az 1943-ban készült Viza nevű hajó, amely persze számos átalakításon átesett. (forrás: innen) |
Mint látható a 7. partraszállító flotilla jelentéséből, nem csak az egyes hajók vezettek hadinaplót ás írhattak jelentéseket, hanem azok felettes parancsnoksága is. A hajók az első világháborúban már rendszerint osztályokba/századokba voltak sorozva, és a különböző vezetési szinteken szintén naplót vezethettek, amelyekbe mintegy összefoglalóan tartalmazták az egyes alárendelt hajók jelentéseinek foglalatát is. A legmagasabb szintű összefoglaló a britek esetében az Admiralitás hadinaplója (War Diary) volt, ahol szintén havi csoportosításban (1 kötet = 1 hónap) kötötték be a feljegyzéseket. Ebbe meghatározott sorrendben kerültek bele a napi események, ahogy az az 1939. decemberi naplóban fel is van tüntetve:
 |
| Az Admiralitás 1939. decemberi hadinaplójának első oldala a napló elrendezéséről (forrás: innen) |
Az Admiralitás első hadinaplós bejegyzése 1939-ben augusztus 22-ről datálódik, 23-a pedig már egyértelműen a háborús készülődéssel telt el. Ugyanezen a napon kötötték meg ugyebár a Molotov-Ribbentrop-paktumot. Bár a Royal Navy még a világháború kitörése előtt elkezdte tehát a felkészülést, a bejegyzésekről süt a felkészületlenség. Különösen árulkodó a kérdőjellel zárójelben elejtett mondat, amely szerint azt sem tudták pontosan, hol is volt a kelet-indiai hajóraj szolgálati helye háború esetén... Ugyanakkor ésszerű - nem, nem vagyok hajlandó észszeránek írni! - intézkedések is születtek, mint 25 kereskedelmi hajó felfegyvezése, a postai cenzúra bevezetése, vagy a nem harcolók evakuálása Hongkongból (bár a Távol-Keleten még elmaradt a háború).
 |
| Az Admiralitás 1939. augusztusi hadinaplójának első tartalmi oldala a világháborút megelőző napokról (forrás: innen) |
Az Admiralitás hadinaplójában természetesen csak vázlatosan kerülhettek be az adott nap eseményei, ráadásul - területi csoportosításban - a világtengerek minden szegletének történéseit rögzítették. A beérkező információk ráadásul nem lehettek mindig pontosak azonnal. E napló 1939. december 13-i bejegyzésében kerültek rögzítésre az aznapi La Plata folyó torkolatánál lezajlott csatáról érkező jelentések. Az összecsapás során a német Admiral Graf Spee páncélos cirkáló összecsapott az HMS Exeter nehéz- illetve az HMS Ajax és HMS Achilles könnyűcirkálókból álló brit kötelékkel. A két könnyűcirkáló könnyebben, az Exeter komolyabban megsérült - később a Jáva-tengeri csatában süllyedt el, amelyről korábban írtam itt és itt -, míg a német "zsebcsatahajó" végül kénytelen volt partra futni Uruguayban, hogy mentse legénységét. Az Admiralitás naplója még ugyanezen a napon döntött arról is, hogy a csata milyen néven fog bekerülni a történelembe:
"M.01775/39. Decision that the Naval Battle of the coast of Uruguay be called the "Battle of the River Plate"."
 |
| Az Admiralitás hadinaplójának december 13-i bejegyzése az aznapi csata elnevezéséről. (forrás: innen) |
Nézzünk meg zárásul egy repülőgép-hordozó által vezetett hadinaplót!
_underway,_circa_in_1942_(80-G-K-459).jpg) |
| A USS Saratoga (CV-3) 1942-ben (forrás: innen) |
Az amerikaiaknál a II. világháború során a Task Force-ok jöttek előtérbe (lényegében a mai napig), amely egy adott feladatra létrehozott csoportosítást jelentett. Ez egy meglehetősen rugalmas erőképzést tett lehetővé, amelyet csökkenteni vagy bővíteni lehetett a megoldandó hadművelet követelményei szerint. A Task Force 61-et például a Guadalcanal elleni hadművelethez hozták létre. A Task Force 61 (CTF-61) 1942 augusztus elején több alcsoportból állt össze:
- Task Force 61.1 - Légi támogató erő (Air Support Force)
- Task Force 62.1 - Kétéltű erők (Amphibious)
- Task Force 63.1 - Dél-csendes-óceáni légierő (South Pacific Air Force)
A Task Force 61.1-be három repülőgép-hordozó (és kísérete) tartozott: A USS Saratoga, a USS Enterprise és a USS Wasp, fedélzetükön mintegy 180-190 repülőgéppel. A USS Saratoga 1942. augusztusi hadinaplója szépen felsorolja a Task Force 61-ben felvonuló hajókat név szerint, mindjárt a címoldalt követően:
 |
| A USS Saratoga (CV-3) repülőgép-hordozó 1942. augusztusi hadinaplójának első két oldala (A napló: innen) |
Ezek után a szokásos módon következnek a napi bejegyzések. Most az augusztus 24-it csatolom ide, mivel ezen a napon kezdődött a Kelet-Salamon-szigeteki csata, amely a harmadik repülőgép-hordozók közötti összecsapás volt a japán és amerikai erők között:
A hadinapló két módon is megadja a történések idejét, előbb greenwichi (G.C.T.), majd helyi (L.C.T.) polgári idő szerint. Nem csoda ez a precizitás, hiszen a hadtörténeti rekonstrukciókban állandó visszatérő probléma, hogy a hadviselő felek a naplókban és jelentésekben milyen időzóna alapján adják meg az eseményeket. A napló ezen oldalán olvasni lehet, hogy a Saratoga helyi idő szerint 6:24-kor 8 vadászgépet (VF) indított a flotta fölötti légi biztosításra, 8:00-kor pedig a hordozó a déli szélesség 9°5', keleti hosszúság 162°46' pozícióban, tehát Malaita szigetétől mintegy 170 km-re keletre tartózkodott. Alább lehet olvasni az Enterprise hordozóról, illetve a USS Mackinac támogató hajóról vett üzeneteket.
 |
| Melléklet a Saratoga hadinaplójában az augusztus 24-i történésekről. |
 |
| A 8-as torpedóvető század (VT-8) jelentésének első oldala az augusztus 24-i tevékenységéről |
A VT-8 jelentése például leírja, hogy 24-én 16:45-kor egy 5 TBF-1-esből álló köteléket indított az ellenség felé két SBD (Dauntless) társaságában, megnevezve a gépek legénységét is. Az Avenger-eket egy-egy darab Mk-13-1-es torpedóval és géppuskával szerelték fel.
Mint látható a hadinaplók igazi kincsesbányák! Remélem kedvet adnam másoknak is ezek feltárásához!
_underway_with_escorts,_circa_in_1942-1943_(80-G-K-501).jpg) |
| A "Sára nővér" és kísérete a Csendes-óceánon 1942-ben (forrás: innen) |
.jpg){kind=link}
_-_The_Battle_of_Trafalgar,_21_October_1805_-_BHC0555_-_Royal_Museums_Greenwich.jpg){kind=link}
_from_%C3%81rp%C3%A1d_Bridge,_2018_R%C3%A1ckeve.jpg){kind=link}
_underway,_circa_in_1942_(80-G-K-459).jpg){kind=link}
_underway_with_escorts,_circa_in_1942-1943_(80-G-K-501).jpg){kind=link}