2019. december 30., hétfő

Kedvenc 2019-ben olvasott könyveim


Kedvenc könyvek 2019-ből


Az alábbi listába nem 2019-ben megjelent, hanem az idén (vagy: idén újból) általam elolvasott kötetekből áll. Ezúttal nem rangsoroltam őket Top 10-es listába, de éppen tíz lett.


J. D. Barker: Az ötödik áldozat
Budapest: Agave, 2018.


Csodálkozom utólag, hogy 2018-ban nem írtam Barker bűnügyi sorozatának első részéről, A negyedik majomról, mert egy nagyon erős regény volt. A folytatásra is sort kerítettem az év elején, és nem maradt el tőle minőségben. Porter nyomozót egy egészen különleges gyilkossághoz riasztják, mely során egy jégbe fagyott lány az áldozat, s gyorsan bebizonyosodik, hogy nem ő az egyetlen eltűnt fiatal a környéken. A nyomozás szédítő iramban zajlik, s a rendőröknél csak a tettes gyorsabb. Ha valaki igazán pörgős, izgalmas bűnügyi regényt keres, Barker nagyon jó választás. Sam Porter nyomozóért ugyan nem vagyok különösebben oda, a 4MGY azonban még mindig az egyik legragyogóbb elméjű sorozatgyilkos az elmúlt évek könyveiben. A történet szerteágazó, a pszichológiai háttér hitelesnek hat, s ismét beláthatjuk olvasva a sorokat, hogy egy beteg ember agyánál nincs sötétebb odú. A trilógia 3. része A hatodik éjszaka címmel az utóbbi hetekben került a könyvesboltokba, hamarosan bizonyára sort kerítek erre is, és akkor talán egyben lesz az egészről egy könyvkritika a blogon.

Titus Livius: Róma története a Város alapításától (I.-XX. Könyv)
Budapest: KGRE-L'Harmattan, 2019


Titus Livius műve a világtörténelem igazi klasszikusa, sokat írni róla tökéletesen felesleges. Tele olyan történetekkel, amelyeket 2000 éve idéznek, s amelyek tanító jellegüknél fogva sohasem lesznek elavultak. Liviust olvassuk azért, hogy megismerjük Róma történelmét, olvassuk, hogy klasszikus műveltséget nyerjünk, és olvassuk, mert egyszerűen szép. Az Ab urbe condita új magyar kiadását 2019-ben kezdte meg a Károli Gáspár Református Egyetem a L'Harmattan Kiadóval közösen, mely kiadás új, modern jegyzetapparátust kapott Kopeczy Rita által, nagyban építve elődeire, s a korábbi kiadásokra. Remélhetőleg hamarosan folytatják a II. kötettel, mert tűzbe tehetjük a kezünket érte, hogy Mucius Scaevola még mindig menő, s megtudhatjuk azt is, ki az a Cincinnatus, akiről amerikai várost neveztek el, és aki miatt Safranek újfent kikap a Macskafogóban. Mint az közismert...

David Gemmell: Az Ezüst Íj Ura I-II.
Budapest: Delta Division, 2010



Az év egyik meglepetése volt számomra Gemmell történelmi regénye, amely számomra nagyon élvezetes stílusban varázsolta elém az Iliász és az Odüsszeia világát. Korábban nem olvastam semmit sem tőle, s véletlen akadtam rá a könyvtár polcán erre a (két) kötetre. Ránéztem hát a moly.hu-n, hogy milyenre értékelik, s a megdöbbentően magas (94%) tetszési index rávett az elolvasásra. Nem pusztán nem bántam meg, de célba van véve a folytatása is. Szereplői kemény férfiak és nők, akik kivétel nélkül remek karakterek, főszereplőnk Helikáon/Aineiász szintén összetett, szeretetre méltó jellem. A kor egyszerre nemes és barbár, a szereplők tudatában vannak döntéseik súlyának, és hogy a szerelem ugyan fontos, de egy uralkodónak tekintettel kell lennie a politikai racionalitásra is. A történelmi képünkkel ellentétben - mely jelentős marxista alapokon áll sajnos -, a történelemben az urolkodók igenis népük javát szolgálták többnyire.  A világ, amelyet Gemmel lefest egyszerre bírja a történelmi hitelességet (politikailag) és a mitológia varázslatát. Trója korszaka a mai napig vonzó, az pedig, hogy a szerző képes volt elhelyezni a Hettita birodalom és a mükénéi görögség között realitással, s közben izgalmas helyzetbe hozni a szereplőket, nagy teljesítmény. Tudom, hogy a középiskolások idegrángást kapnak rendszerint az Odüsszeia olvasásától, s meg is értem némiképpen ezt. Ma az SMS-es helyesírás és mobiltelefonos piktogramok világában furcsán hat egy versbe szedett történet, de azért igencsak hatásos világ ez, amely nagyon emberi, sőt modern kori problémákra is reflektál. Kirkénél az ember disznóvá válása egyáltalán nem mondanivaló nélküli történet. Röviden: Gemmell regénye egy kegyetlen, jól felépített világban játszódik, és emellett pörgős, színes és nagyon élvezhető alkotás, fantasy iránt elkötelezettek előnyben, bár nem az a szó eredeti jelentésében.

Michael Connelly: A költő
Budapest: Művelt nép, 2019


Mikor még nyíltak a (Rábaközben nem létező) völgyben a kerti virágok, tehát szeptember végén olvastam Connelly klasszikus regényét, melyet újból kiadtak magyarul, s most sem okozott csalódást. Eredetileg 1996-ben jelent meg angolul, majd 2 évre rá magyarul Gyilkos költő címmel. Terveztem róla egy hosszabb beszámolót, de lehet elmarad, s így röviden itt foglalom össze benyomásaimat. A költő egy piszkosul részletes újságírói nyomozás története, amely lassan indul be, ám pont ettől lesz olyan remek. Főszereplőnk újságíró, akinek ikertestvére látszólag öngyilkos lesz, ám hamar kiderül, hogy egy sorozatgyilkosról van szó, akinek Poe idézetek, és hullák jelzi útját. A történet talán kissé poros mai szemmel, mivel olyan világba térünk vissza, amely még mentes a belső zsebben megtalálható mobiltelefontól és a mobil internettől, ám engem nagyon lekötött és élveztem ezt a lassabb, kissé nosztalgikus, ám lenyűgözően izgalmas világot. Rengeteg ma már klisének tűnő fordulat van ugyan, de az író jól oldja meg, hogy ne legyen teljesen kiszámítható a sztori. Biztos, hogy eredeti megjelenésekor sokkal nagyobbat ütött, mint ma, mivel azóta a pszichothrillerek és krimik állandó kelléke a kötelező meglepő végkifejlet, de azért ez egy nagyon jó bűnügyi regény. Ha 1998-ban olvasom, biztosan még erősebbnek éreztem volna, de így is az év krimije volt nálam.

Gene Kranz: Houston, baj van!
Budapest: Fornebu, 2019


Több könyvajánlót is írtam a Holdra szállás 50. évfordulója alkalmából, sőt előadást is tartottam róla decemberben a Bezerédj-kastélyban, amely talán nem is sikeredett rosszul a visszhangok alapján. Mindemellett kimaradt (mert a jövőnek tartogattam) az Armstrongékat a Holdra ténylegesen leirányító "fehér" csapat vezetőjének (repülésirányító), Gene Kranznak az emlékirata az Apollo-programról, amely magyarul a csúnyán elferdített Houston, baj van! címmel jelent meg idén. Szerencsére a kötettel a cím a legnagyobb bajom (az eredeti cím magyar fordítása inkább A bukás nem opció kellett volna legyen). Kranz kronologikus rendben mutatja be az űrverseny során elvégzett munkáját a „parádés” 10 cm-es levegőbe emelkedő Mercury-Redstone 1-es rakétakilövéstől az Apollo végéig. A memoárban megismerkedhetünk a nem éppen könnyen elviselhető űrhajósokkal, akiknél a versengés életforma volt, de leginkább a háttérben folyó nagy munkával, amely lehetővé tette Armstrongék történelmi küldetését. Nagy öröm volt számomra, hogy ez a kötet megjelent, mert nagyon jól árnyalja azt a képet, amely leginkább a szuperhősökre, az életüket kockáztató asztronautákra koncentrál az űrprogramok során, s elfelejtkezik a háttérmunkásokról, vagy éppen a repülésirányítókról, akik sokszor ugyanolyan nehéz döntéseket hoztak meg, mint maguk a hajózók.

Sofi Oksanen: Tisztogatás
Budapest: Scolar, 2011


Oksanen mélyen felkavaró, brutális és korjellemző regényét már bemutattam, így nem nagyon van szükség itt részletezni a dolgokat. A finn íróné nyomasztó lélektani drámát tárt elénk, miközben a törékeny, legyötört test hosszú és sötét árnyékot vet mások életére is a lenyugvó nap vörös fényében. Az utóbbi évek számomra egyik legnagyobb élményét és katarzisát nyújtó könyve ez.

Bobory Dóra: Batthyány Boldizsár titkos tudománya
Budapest: L'Harmattan, 2018


Talán az első magyar mikrotörténelemmel foglalkozó kötet került a kezembe idén, amelynek fő témája egy XVI. századi főúr alkímiai tevékenysége. Volt már ehhez kapcsolódó magyar könyvkiadás, de ilyen mélységű, ilyen finomságú és ennyire tudományos bizonyosan nem. Na, de mit tanulhatunk ebből a könyvből? Legelőször is azt, hogy semmi sem változik, vagy ha igen, az a változás pusztán a felszínt súrolja. Az ember négy évszázada ugyanolyan volt, mint ma: naiv, hiszékeny, de tudásra éhes. Batthyány Boldizsár életén keresztül a kiváló - de sajnos nem itthon élő/dolgozó - Bobory Dóra bemutatja nekünk ezt a veszélyes, színes korszakot a magyar történelemből, amikor egy magyar főnemes egyszerre lehetett élvonalbeli tudós, megkísérelhette előállítani a bölcsek kövét, miközben küzdött az oszmán előretörés ellen a Dunántúlon. Batthyány komoly könyvtárat épített ki, lombikban kotyvasztotta az elixíreket, gyógynövényeket termesztett kertekben, és kis laboratóriumot alakított ki különféle kemencékkel. Kezében a retorta (amely nem azt jelenti, hogy kérem vissza a tortát...) ugyanolyan jól állt, mint a szablya. Bobroy fantasztikus részletességgel mutatja be a főúr titkos életét, melyet fennmaradt gazdag levelezése tesz átélhetővé és dokumentálttá. Batthyány Boldizsár kapcsolatban állt a kor neves alkimistáival, s olvasva a könyvet mindenki számára világossá válik, hogy ez nem volt holmi kamutudomány, hanem egyszerre bizonyult a kémia, az orvostudomány és a biológia ősének. A kor emberei nagyon is tudományos alapon dolgoztak, természetesen saját koruknak megfelelő lelehtőséggekkel és nívóval. Ostobaság csak azért lenézni valamit, mert 400 évvel később elavultnak és tudományosan nem mindig megalapozottnak tűnik egy ismeret, hiszen mi is a múlt részei leszünk, és megítéltetünk majd az utókor által. Nagyon bízom benne, hogy a kötetben belengetett remény teljesül, s Bobory ki tudja adatni B.B. Levelezését is, mert én bizonyosan vevő leszek rá.

Isaac Asimov: Alapítvány-trilógia
Budapest: Gabo, 2018


Asimov klasszikusának új fordításáról szintén külön könyvbemutatót írtam júniusban, sőt Top 10-es sci-fi listámra is felkerült, így nem ismétlem magamat. Csak annyit jegyeznék fel, hogy sokadszorra olvasva is mélyen elgondolkodtató, kemény, mégis roppant izgalmas és szórakoztató trilógia ez.

Kamen Nevenkin: A Budapest Erőd 1-2.
Budapest: PeKo Publishing, 2019


Az idei év hadtörténelmi szenzációja, hogy megjelent a neves bolgár hadtörténész, Kamen Nevenkin kétkötetes monumentális összefoglalása a budapesti csatáról. Az alkotás - mert ez bizony az! – első részében 1100 oldalban írja le az eseményeket naponkénti bontásban sokszor óráról-órára, míg a második kötet 470 oldalnyi térkép, vázlat és képanyag. A Budapest Erőd megkerülhetetlen alapműve lesz a témának, s szerencsére az angol kiadás is folyamatban van már. Ilyen mélységű, részletességű leírása második világháborús csatának alig-alig van, magyar pedig egyáltalán nincs. Az egyetlen negatívum a monográfia ára, amely 15000,- Forintot kóstál, de még így sem vacilláltam. Nevenkin kötete elsősorban a szovjet források felhasználásával jelent nóvumot, amely szépen árnyalja a Vörös hadseregről tudott ismereteinket az ostrommal kapcsolatban. Bizonyítja, hogy a szovjet hadsereg 1944-45-ben már messze nem az 1941-42-ben sokszor taktikailag nagyon gyengének bizonyuló horda volt már, hanem nagyon is tudatosan harcoló, jól felszerelt és profi gyilkológépezet. A második kötetben helyet kapó képi anyag szintén egészen pazar, segítségével könnyen bejárhatjuk, s azonosíthatjuk a mai helyszíneken az akkori eseményeket, megtudhatjuk, egyes kilőtt harckocsik helyeit, erődített állasokba nézhetünk be. Nevenkinnek köszönhetően olyan élővé lett Budapest ostroma, amilyen 75 éve nem volt, s remélhetőleg csak könyvekben fordul majd elő a jövőben is.

Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne
Bp.: Helikon, 2019


Konrad Lorenz e könyvét olvasva az ember szinte nem tér magához. Ez a kis esszé a kitűnő etológustól, magatartáskutatótól 1973-ban jelent meg, s olyan dolgokat látott előre, hogy az döbbenettel vegyes rémületet okoz a gyanútlan olvasóban. Minden olyan emberi problémát leír, amely valóban igen komoly gond ma már, sőt előrejelez néhányat a jövőnkre nézve is. S utóbbiak közül bizony jó párnak jelei mutatkoznak már... A tudós mindezt pusztán általános műveltségéből, szeretett antropológiájából, a világ megfigyeléséből és józan paraszti logikából következteti ki, briliáns eszmefuttatásokkal. A legjobb, hogy ez a füzetecske mindenki számára tökéletesen érthető nyelven készült, nem kell hozzá négy biológiából megírt doktori disszertáció. Lorenz mint cseppben a tengert elemzi az emberiséget, s összeveti más állatfajok viselkedési struktúráit a Homo Spaiens-ével, sőt sokszor a szervezet egyes sejtjeinek működési zavarait hozza összefüggésbe társadalmunk működési zavaraival, s nagyon meggyőzően érvel. A Nobel-díjas zseni olyan problémákat mutat be, mint a túlnépesedés, a genetikai hanyatlás, a tradíciók lerombolásának vészes következményei, a fiatalok és idősek egészen eltérő kulturális háttere, a környezetünk pusztulása, vagy az érzelmi élet kiüresedése. Mindegyike roppant aktuális. Ha sorrendet állítottam volna fel, 2019-ben ez a kis zsebkönyv nyert volna, magabiztos fölénnyel, mert A civilizált emberiség nyolc halálos bűne olyan kötet, amelynek elolvasása szükséges ahhoz, hogy valaki értelmiséginek mondhassa magát. Ha ez nem kötelező irodalom a tényleges érettséghez, akkor nem tudom mi az... Mindez alig 1500 Forintért a Helikon Zsebkönyvek sorozatában!

Nincsenek megjegyzések: