2013. július 27., szombat

Spárta ostroma (Kr.e. 272) 2. rész

Spárta ostroma, 2. rész. Az első itt olvasható.

1. nap

Pürrhosz serege, mint említettük már 25 ezer gyalogossal, 2000 lovassal és 24 harci elefántból állt. Összetételéről még megtudunk egy keveset Plutarkhosztól, hiszen elmondja, hogy Antigonosz korábbi makedón falanxa is csatlakozott az épeiroszi sereghez,[1] valamint volt a gyalogságában 2000 gall harcos, és egy válogatott khaóniai egység.[2] Ez utóbbi a épeirosziak egyik legerősebb törzse volt, tehát Pürrhosz legmegbízhatóbb katonái közé tartoztak.[3]
A spártaiak létszámáról, összetételéről sajnos nem szólnak a források, de az teljesen egyértelmű, hogy a támadók számának csak töredékéről lehet szó. Annyi bizonyos, hogy krétai íjászok is voltak jelen, illetve feltételezhetjük a királyi testőrség jelenlétét.

Pürrhosz támadása Spárta ellen

A spártai harcosok fala a települést délről védő – már említett – árok mögött foglaltak állást, szorosan zárt pajzsokkal. Fő forrásunk leírása alapján az is világos, hogy volt egy 300 fős tartalék, amelyet Areusz király fia – és Khilónisz új férje -, Akrotatosz vezetett.[4] A fiatal királyfi tudomásunk szerint ekkor került életében először ütközetbe, fiatal volt és elszánt. Igaz, hogy felesége, Khilónisz nem sok választási lehetőséget adott neki, mikor öngyilkossággal fenyegetőzött vereség esetén… Az adatban nagyon érdekes a 300-as szám, amely olyan gyakran bukkan fel a spártaiakkal kapcsolatban. Közismert, hogy ekkora létszámú volt az a 300 fős alakulat, amely a spártai királyokat védte.[5] Minthogy könnyen lehetséges, hogy egy király a városban tartózkodott (a kiskorú (?) II. Eudamidasz), valamint hogy a trónörökös (és később királlyá lett) Akrotatosz vezette ezt az egységet a harcban. Joggal feltételezhetjük, hogy ez az egység valóban a királyi testőrség volt.

Pürrhosz maga indult támadásra a makedón falanx élén a spártai árok ellen, ám a frissen ásott nedves talajon katonái csúszkáltak, a spártai ércfal kitartott és nem engedte átkelni az árkon az épeirosziakat. A közvetlen támadás sikertelenségét látva Pürrhosz fia, Ptolemaiosz – aki úgy látszik Makedóniából apja után sietett -, a gallok és a khaónok élén oldalról akart a spártai árok mögé kerülni. Mint szó esett róla a spártaiak a megkerülés ellen, a földbe tengelyig leásott szekerekkel igyekeztek védekezni. Ptolemaiosz támadása az árok bal – az Eurótasz folyó felöli – oldala ellen irányult, és sikeresen indult. Gall katonái kitépték a szekereket a földből, megpróbálva így átjutni a szekérsoron. A sikeresen eltávolított szekereket a folyóba hányták, egyre nagyobb utat teremtve a behatoláshoz Spártába. A szekerek egyébként mindkét felet jelentősen akadályozták fegyvereik használatában.[6]

Spártai hoplita (Warry: A klasszikus vilűág hadművészete)

Érzékelve a baloldalon erősödő nyomást, Akrotatosz válogatott csapatával az Eurótasz túlpartja felől Ptolemaiosz embereinek hátába és oldalába került.[7] A támadás váratlanul érte a khaónokat és gallokat, akiknek így egyszerre kellett küzdeniük a friss spártai testőrökkel és a szekerek mögött védekezőkkel. A nagy zavar következtében Ptolemaiosz csapatait részben a szekerek közé, részben az árokba szorították, és azok nagy veszteségekkel tudtak csak visszavonulni. A siker után Akrotatosz legényei a város lakosságának ujjongása közepette tértek vissza eredeti helyükre, véresen, de büszkén.

Az idős spártaiak nem győzték dicsérni hősüket, akinek egy másik fronton is helyt kellett állnia aznap este, mivel így biztatták:
„Menj, Akrotatosz és öleld meg Khilóniszt!” De azért hozzátették: „Csak azután derék fiakat adj Spártának!”

A harc egészen sötétedésig tartott – bizonyára jelentős szünetekkel -, de Pürrhosz képtelen volt áttörni a spártaiak állásain.

2. nap

Pürrhosz éjszakai látomásától nem zavartatva magát,[8] másnap reggel újra kivonult táborából Spárta bevételére. Makedón gyalogosaival most tudatosabban készült az árkon való átjutásra: nagy mennyiségű anyagot gyűjtetett össze annak betemetésére. Míg a falanxot szemből vezette támadásra, addig ő – akárcsak előző nap fia -, a szekereken átjutva igyekezett betörni a védelem mögé.
A makedón falanx ismét megtört a spártai hoplitákon, akiknek az asszonyok közvetlen a harcvonalba vittek ételt és italt, valamint a könnyűfegyverzetűeknek dárdákat, parittyagolyókat és nyílvesszőket, nehogy kifogyjanak azokból.

Míg makedónjai önfeláldozóan haltak meg az ároknál, Pürrhosz lovasságával maga is elérte a szekereket, majd embereivel átszivárgott a hevenyészett szekérfalon, és áttörte magát a védekező spártaiak vonalán. Csapata betört a városba, ám az asszonyok jajveszékelése végül riasztotta a lakónokat. Már kezdett válságossá válni a helyzet, mikor egy osztag íjász, benne a Görögországban legjobbnak számító krétai íjászokkal, felfogta a király csapatát és nyílvesszőkkel árasztotta el azt. A spártaiak egymás után lőtték le Pürrhosz lovasait, akik a sáros terepen amúgy is nehezen mozogtak. Pürrhosz lovát a hasán találta el egy vessző, mire a haldokló paripa levetette az uralkodót a sárba. Ez morálisan megtörte a szekereken átjutott épeirosziakat, akik a királyt azért biztonságban hátra tudták vinni, mialatt folyamatosan hullottak rájuk a lövedékek.[9]

Krétai íjász

Pürrhosz el is rendelte a támadás felfüggesztését erre a napra, gondolván a spártaiak már nem tarthatnak ki sokáig, hiszen szinte mindegyikük megsérült, és nagyon sokan el is estek. Ám az események ekkor már nem Pürrhosz tervei szerint zajlottak. Míg ő dél felől támadta Spártát, addig északról Korinthoszból támogató sereg érkezett Ameiniasz vezetésével, akit Antigonosz küldött a lakedaimónok segítségére. Ugyanis, míg Pürrhosz a Peloponnészosz ellen vonult, a makedón király északon elkezdte visszafoglalni korábban elveszített makedóniai városait. A spártaiak megerősödve továbbra is ellenállásra készültek, ám hamarosan újabb hadsereg érkezett a térségbe, melyet a Krétáról hazatérő Areusz spártai király vezetett. Areusz hadereje 2000 főből állt, köztük krétai zsoldosok.[10]
Így már olyan jelentős erők védték Spártát, hogy az asszonyok egészen megnyugodtak, és visszatértek normális életükhöz, nem ártva bele magukat többé a harci dolgokba.[11] Areusz arról is határozott a katonai vezetőkkel, hogy azok a fiatalok, akik még nem érték el a katonaköteles kort, de eddig kényszerből fegyvert fogtak, szintén térjenek vissza szállásaikra, mert most az igazi harcosokon a sor. Pürrhosz azonban nem indított több támadást a település ellen.

Az épeiroszi királyhoz is elértek ugyanis a hírek, hogy Antigonosz Makedóniában ellentámadásba kezdett, és sorban esnek el a tengerparton fekvő városai, így másik célpontja, Argosz ellen indult, miközben végigdúlta katonáival Lakóniát. Valószínű, hogy Kleónümosz Zarax városa ellen már említett pusztító támadására is ekkor került sor.[12] Azonban ez a elvonulás korántsem ment zökkenőmentesen. A terepviszonyokat és saját földjét kitűnően ismerő Areusz folyamatosan követte az épeiroszi sereget, és megpróbált csapdát állítani neki. Mikor Pürrhosz katonái egy keskeny szoroson vonultak keresztül, a spártaiak végül elvágták az utóvédet alkotó gallokat és molosszoszokat[13] a főerőktől. Pürrhosz fia, Ptolemaiosz indult néhány testőrével a megtámadottak segítségére, ám a spártaiak válogatott csapata (a lovagok?), melyet Eualkosz irányított, lecsaptak a királyfira.[14]

Ptolemaiosz körül heves kézitusa alakult ki, mígnem Orüsszosz, egy kiváló ifjú krétai harcos lándzsájával megölte.[15] A menekülő épeirosziakat üldöző spártai lovasok sem jártak jobban, mert ők – a gyalogság védelmétől túlságosan előrerohanva - beleszaladtak Pürrhosz molosszosz lovasságába. Eualkoszt maga Pürrhosz döfte át lándzsával, miután az csaknem levágta a karját.[16]

A sikeres lovassági küzdelem dacára az épeiroszi hadsereg csak megtépázva jutott ki Lakóniából.
                     
Utószó

A hadjárat végül tehát teljes kudarccal végződött, majd hamarosan Pürrhosz is meghalt, miután Argosz előtt legyőzte Antigonoszt, azonban a város elleni támadása közben egy rádobott tetőcserép megölte. Pürrhosz birodalma abban a percben összeomlott.
Mindez egészen másként alakult volna Spárta védőinek hősiessége nélkül, akik lehetővé tették, hogy a hellének számára ismét megnyíljon a szabadságba vezető kapu. Pár évre rá Areusz Athénnal az oldalán már Hellasz függetlenségéért küzdött egykori szövetségese, Antigonosz Gonatasz ellen, de ez már egy másik történet.

A két oldal veszteségeiről nincsenek adataink. Justinus szerint Pürrhosz serege legerősebb részét elveszítette.[17] A spártaiakról meg csak annyit jegyeznek meg, hogy a védők mindegyike megsérült vagy elesett.

                                                   
Felhasznált források:

Brill New Jacoby (BNJ), online kiadás.

Die Fragmente Der Griechischen Historiker (FGrH) Part I-III. Online kiadás.

Marcus Iunianus Iustinus kivonata Pompeius Trogus művéből. Világkrónika a kezdetektől Augustusig. Bp., 1992. 

Pauszaniasz: Görögország leírása. Bp., 2000.

Plutarkhosz: Morália. Az általam használt angol fordítás:

Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok I-II. Bp., 1978.

Polüainosz: Sztratégika. Nincs magyar fordítás. Angol fordítás:

Polübiosz történeti könyvei. Máriabesenyő-Gödöllő, 2002.

Supplementum Epigraphicum Graecum (SEG), online felirati adattár.                  

Sztrabón: Geógraphika. Bp., 1977.

Thuküdidész: A peloponnészoszi háború. Bp., 1999.
                     
Xenophón történeti munkái. Bp., 2001.

Xenophón: A lakedaimónok állama. In: Államéletrajzok. Bp., 1998.

Felhasznált irodalom:

Cartedge-Spawforth: Hellenistic and Roman Sparta. 2. kiad. London, 2002.

Green, Peter: Alexander to Actium. The historical Evolutionof the Hellenistic Age. Los Angeles, 1990.


Jegyzetek:



[1] Plutarkhosz: Pürrhosz, 26.
[2] Plutarkhosz: Pürrhosz, 28.
[3] A khaónok Sztrabón szerint Épeirosz északnyugati részén laktak, a Keraunis hegyek től délre lévő partvidéken. Sztrabón: Geógraphika, VII.7.5.
[4] Plutarkhosz: Pürrhosz, 28.
[5] Ezeket a hippeiszeknek (azaz lovagoknak) nevezett harcosokat három hippagretész választotta ki érdemei szerint a fiatal harcosok közül. Lásd: Xenophón: A lakedaimónok állama. IV. 1-6.
[6] Plutarkhosz: Pürrhosz, 28.
[7] Plutarkhosz leírásából, amely szerint Ptolemaiosz katonái a folyóba szórták a szekereket, valamint abból, hogy Akrotatosz a hátába került a dombok felől, ez következik, akkor is, ha a spártaiak folyón való átkeléséről nem történik említés. Plutarkhosz: Pürrhosz, 28.
[8] Álmában villámokat dobott Spártára, amely lángra lobbant. Ezt ő pozitív előjelnek vette, noha egy egyik katonája figyelmeztette, hogy a villám sújtotta helyek szentek, oda nem szabad belépni. Plutarkhosz: Pürrhosz, 29.
[9] Plutarkhosz: Pürrhosz, 29.
[10] Plutarkhosz: Pürrhosz, 29. Kutatók feltételezik, hogy az egyik harcosáról írt epigramma marad ránk egy felitraton (SEG 35.338).
[11] Plutarkhosz: Pürrhosz, 29.
[12] Pauszaniasz, III.24.1.
[13] Az épeiroszi törzsek legerősebbje, maga Pürrhosz is molosszosz származású volt.
[14] Plutarkhosz: Pürrhosz, 30.
[15] Justinus Ptolemaiosz haláláról adott leírása, mely szerint lovasaival Spártába betörve esett volna el, nem tűnik reálisnak az események tükrében, bár nem kizárható. Justinus, XXV.4.
[16] Plutarkhosz: Pürrhosz, 30.
[17] Justinus, XXV.4.

Nincsenek megjegyzések: