Könyvajánló: Könyvmozaik az elmúlt hetek olvasmányaiból

 Könyvajánló:

Könyvmozaik az elmúlt hetek olvasmányaiból

Jó néhány könyvön vagyok túl az elmúlt hetekben, és elég vegyes felhozatal volt minden szempontból. Akadt közöttük szakkönyv, regény, képregény, múzeumi kalauz, forráskiadvány. Jó is, rossz is. Most nem egyet mutatok be hosszabban ezért, hanem kis ízelítőt adok háromról.

Holly Jackson: Még nem egészen halott

Budapest: Kolibri, 2025

Eredeti megjelenés: Not Quite Dead Yet (2025)

Fordította: Miks-Rédai Viktória

448 oldal

Kezdjük Holly Jackson legutóbb - tavaly ősszel - megjelent regényével - az előzőről itt írtam -, az igencsak hatásvadász Még nem egészen halott című (YA) krimivel. Jackson rendszerint kiborít nem túl szerethető főszereplőivel és idegesítő lezárásaival, de mindent egybevetve ez alighanem a legjobb regénye eddig (leszámítva a folytatások miatt számomra elrontott Jó kislányok-at). A főszereplőnk Jet ugyan most sem valami szerethető karakter, de ez most jó, mert a halál közelsége olyan jellemfejlődést indít el benne, amely fokról fokra szimpatikusabbá teszi, és szurkolunk, hogy valami csoda folytán mégse haljon bele abba az ütlegbe, amit egy sötét éjszakán - ki tudja mi okból - rámértek. Jetnek egy hete van rájönni, ki akarhatta megölni, mielőtt belehal az okozott fejsérülésébe. Igen, ilyen típusú - a főszereplő meg fog halni - regényből jócskán akad a könyvesboltok polcain az utóbbi években, de ez az alapötlet nekem tetszett. Jet egészen a végzetes éjszakáig nem találja önmagát: céljai nincsenek, családja idegesíti, barátját eltaszítja és azt hiszi, végtelen idő áll rendelkezésére. Ezt a luxust azonban a támadás után már nem engedheti meg magának, gyorsan lepereg hét nap. Gyerekkori barátja, Billy segítségével nekiáll élete első és utolsó igaztán fontos célját elérni: elkapni saját gyilkosát. A regény nem a briliáns nyomozói munkától jó, hanem az érzelmi töltettől. Igen, kicsit giccses, erre fel kell készülni, és hatásvadász. Itt nincseneek olyan elrejtett nyomok, mint Jackson korábbi regényei esetében, nincsenek dokumentumok, hangfelvételek, térképek, fotók. Egy párosunk van, amely eltökélten halad előre, inkább elszántan, mintsem okosan. jetnek nincs mit veszítenie, így végre életében először mer kockáztatni, míg Billy végre megkapja azt, amit egykor elveszített: Jet figyelmét. A történetvezetés nem tökéletes, az alapfelállás a nyomozásra képes haldoklóról nem valami hihető, és a befejezés megint - minimum - megosztó - ellenben kitalálható -, de összességében nekem tetszett a regény.

8/10 pont

Reports ​of the Habsburg Envoys in Constantinople, 1568–1574 I–II.

Budapest, ELTE HTKTK, 2026

Szerk.: Fazekas István, Glück László, Fodor Pál

1494 oldal

A történelemben a legjobb dolog a forrásokat olvasni, legyen az második világháborús alakulat hadinaplója, első világháborús levelezés, sziklaflirat, vagy Hérodotosz tőrténeti műve. Minden fajtájának megvan a maga előnyei és hátrányai, ugyanakkor egy régen élt ember szemével tekinthetünk a múltba, aki úgy mesél nekünk a jelenében, hogy jó eséllyel már rég nem él. Az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja most egy egészen különleges forráskiadványt tett le két kötetben az asztalra, amely az 1568 és 1574 között Isztambulban/Konstantinápolyban állomásozó követek irataanyagát közli eredeti - zömmel - latin nyelven, illetve angol rezümével.  Az angol összefoglalók a originál szövegekről igen bőségesek, szinte már-már fordítások. A két kötet 279 dokumentumot tartalmaz majdnem 1500 oldalon - na jó, ebből ki kell vonni az I. kötet elején lévő tanulmányt és előszót -, amelyek nem csupán a habsburg követségek életébe és a diplomáciai alkudozásokba nyújtanak betekintést, hanem az Oszmán birodalom belsű működésébe és túlfeszítettségének problémájába is, hiszen a "török" Jementől Asztrahánon és Perzsián át Algírig le volt kötve sok esetben. Láthatjuk működés közben a magyar történelemből is jól ismert Szokollu Mehmedet, megtudhatjuk, mit ravaszkodtak össze a tapasztalt keleti döntéshozók, hogy az európai egység ne jöhessen létre ellenük. A kötet a török-velencei háborúnak is elsőrangú forrása, hiszen a követségek a történelemben mindig a kémkedés melegágyai voltak. Természetesen emellett, mivel Miksa császár egyben magyar király is volt, rengeteg adat található benne a török-magyar végvidék történetéhez. Az állandó csetepaték eljutottak II. Szelim, de főként Szokollu Mehmed nagyvezír udvarába is, ahol állandó feszültségforrás volt, melyeket mind a követség, mind a porta igyekezett a diplomáciában a maga javára fordítani. Röviden: a két kötetes monumentális kiadvány kiváló munka, amelyet sokáig használ majd még a történelemtudomány. Még sok ilyet!

10/10 pont

Számvéber Norbert: Páncélosok a Felvidéken

Keszthely: PeKo, 2026

2. kiadás

508 oldal
A könyv nem első kiadás, mégis új könyvnek mondható, mert a 2008-as kiadáshoz képest a PeKo által idén kiadott verzió duplájára hízott tartalmában. A feldolgozás a Felvidék Magyarországhoz 1938-ban visszacsatolt déli részének páncélosütközeteit mutatja be elsősorban az Ipoly és Komárom között 1944 decemberétől 1945 márciusának végéig, komoly mélységben. Szokás szerint kiváló kötet jött ki Számvéber Norbert tollából, hatalmas forrásmennyiség feldolgozásával mindkét/három – szovjet, német, magyar – oldalról. Ugyan egy senki vagyok, hogy tanácsokat adjak, de néhány megjegyzést azért megkockáztatok a hétköznapi olvasók érdekében. Egyrészt talán célszerű lenne, az egy eseményről szóló forrásokat néhol jobban összedolgozni – Számvéber inkább egyes jelentések adatait közli egymásután – mert így többször ugyanazt az eseményt olvashatjuk, némileg más-más verzióban. Ez nyilván egy gyorsabb és egyszerűbb megoldás, de valakiknek zavaró lehet, hogy a nyilvánvalóan ugyanazon eset – mondjuk, hogy az egyik alakulat benzin helyett dízelolajat kapott – pár oldallal odébb újból megtörténik, vagy hogy egy település az X. oldalon német kézre kerül, majd pár oldallal odébb még küzdenek érte, vagy újfent elfoglalják a németek, mivel ekkor a szovjet forrás alapján meséli el ugyanazt. Persze, ha valaki képben van, követi a leírást térképen, és érti a feldologzás logikai menetét, akkor nem fogja összezavarni. Az új, 2026-os kiadás nagyon szép, védőborítós, keménykötésű, plusz a képanyag, a csatolt kimutatások nagyot dobnak az egészen, a mellékelt kiszedhető - szovjet - térképről nem is beszélve. Annyi negatívum még, hogy meglehetősen sok elírást fedeztem fel benne, lemaradt a szóvégi betű, vagy egy-egy szó nem tökéletesen lett elválasztva, ilyesmik. Jellemzően a jegyzetekben volt ilyen, talán az kevésbé gondosan lett átvizslatva. Összességében egy igen jó kötet, amely alapmű lesz jó ideig e térség II. világháborús eseményeihez

9/10 pont