2018. október 15., hétfő

Vegaszaurusz újra támad - M. Kácsor Zoltán - Sárkánytörvény


M. Kácsor Zoltán: Sárkánytörvény
Bp.: Kolibri, 2018



Illusztrálta: Kecskés Judit
203 oldal

Nyáron jelent meg a tavaly általam már elemzett Utazás Dínomdánomba című meseregény második része (pontosabban a Zabaszauroszok sorozaté), melyet már számos olvasónk is várt a könyvtárban. A három jóbarát kalandjainak folytatása most sem okozott csalódást.

Jóllehet Rilex, a tirex, Barmol, a velociraptor, és Kunyi, a keselyű belecsapott a lecsóba, s a tejjel-mézzel folyó szauropoda Kánaán, Dínomdánom teljes jogú polgárává lett, növényevő zsarnokgyíkunk nem igazán elégedett életével. A Vegaszaurusz Rex ugyanis a végét járja az unalomtól, s szeretne hazamenni otthonába, kertészkedni. Ebben akadályozza, hogy két barátja nagyon is jól érzi magát a zabatanyán. Kunyi a hüllőség Háry Jánosaként nagyokat mond, s még nagyobbakat eszik, míg Barmol, énekesi karrierbe kezdett, és berágta magát a császári udvar, valamint őzabálhatnékja, Száztizenkettedik Gigász Garat imperátor szívébe. Hőseink végül Rilex csalafintaságának köszönhetően kénytelenek elhagyni a tejjel-mézzel folyó Dínomdánomot, még mielőtt torkukon akadna a sült hering, vagy belefulladnának a Nagy csoki tóba. Kunyinak és Barmolnak természetesen nehéz megemészteni, hogy Dínomdánomot elhagyva esetleg nem lesz mit megemészteni. A problematikához hozzájárul, hogy új sárkány lép/repül színre, aki a NAV-hoz hasonló népszerűségnek örvend sárkánykörökben.
Történetileg ez a kötet kissé talán soványabb volt számomra, az előzővel összevetve, mivel inkább csak bevezetőnek tűnik a következő kötethez. Az első rész kerek egész volt, amely rövid esti mesének beillő – önállóan is értelmes - sztorikból volt egybegyúrva. Itt ez most ilyen szinten nem áll meg, viszont világos irány van egy nagyobb kaland felé. A nagyobb kalandra azonban még várnunk kell a 3. epizódig.

A kötetben ismét végig jelen van a tanítani vágyás. M. Kácsor Zoltán a szórakoztatás mellett figyel arra, hogy a felelősség vállalására nevelje a mesehallgató gyerekeket, s bemutassa, hogy a jelen talmi kényelme és előnye sokszor a jövő rovására mehet. A másik fontos téma természetesen a barátság. Rilex még akkor is ki akarja rángatni barátait a tespedtségből, amikor azok két körömmel kapaszkodnak a kajahegyekbe.
A főszereplők még mindig zabálni valóak.  Kunyi továbbra is kedvenc, s Rilex pedig a bölcs vadember allegóriája. Barmolt még mindig kissé háttéralaknak érzem, komolyabb funkció nélkül - mondhatni új aranyfogai ellenére foghíjas -, aki még kiteljesedésre vár. Tanulj raptor, Brontosaurus lesz belőled! Bár lehet, ez nem így működik... Korábbi pöszesége megtetszhetett a szerzőnek, mert továbbra is meghagyta, igaz trükkösen, barackot nyomva a flancoló tömeghez való hasonulás kobakjára. Olvastam olyan véleményeket, hogy a pöszeség  megzavarja a gyerekeket, de szerintem, ha ettől lesznek pöszék, ettől nem pörög az R betű, akkor az már rég rossz. Mellesleg ezen logika alapján minden pöszét ki kéne zárni a társadalomból. A mesében ez az elem humorforrást biztosít, s nekem ennyit megér.  Szerencsére M. Kácsort valószínűsíthetően nem vezettetik Pilátus elé, mint Blájent, s talán nem ütik meg élte, de dulván. 

Kecskés Judit illusztrációi minden dicséretet megérdemelnek, ötletesen és humorosan ragadta meg a karaktereket, s környezetüket. Imádom, hogy még olyan részletekre is ügyelt a rajzoló, mint a 182. oldalon lévő Leiszút Feliszút törölközőjén lévő monogram! A színek némileg élénkebbek lettek, ízlés kérdése, hogy ez jobb-e vagy sem, de a könyvesboltok polcain ez sem mellékes. Nagy pozitívumként értékelem, hogy a kötethez immár térkép járul a könyvtábla belső oldalán, így mégiscsak könnyebb elképzelni a világot, amelyben zabaszauruszaink trappolnak. Hátul pedig egy rövid ismertetőt is kapunk a szereplőkről. Mindkettőt jó ötletnek tartom.

A Sárkánytörvény összefoglalva ismét remek szórakozás, felnőttnek és gyereknek egyaránt, s nagyon várom, miként bontakozik majd ki a most felvezetett, s nehéznek ígérkező küldetés. A humorfaktor miatt nem aggódok, az étkezéshez, ételekhez kapcsolódó poénok mindig ülnek. A könyvvel kapcsolatban azonban van egy igen komoly problémám:
Éhes leszek tőle… Megyek is, harapok valamit. Na persze nem békás szendvicset, elvégre nem vagyok én tirex!

Pontszám:
8/10


A kötetet köszönöm a Kolibri kiadónak, amely elküldte számomra!



Egyben köszönöm a bizalmat, hiszen blogom látogatottsága 
a napokban átlépte a 150 ezret! 

Nincsenek megjegyzések: