Az orosz-ukrán háború, 2.

Háborús roncs Konotopnál
(Forrás: innen)

Manapság mindenki orosz-ukrán háborút elemez - eléggé egyenetlen színvonalon -, hiszen slágertéma. Mivel a blogom részben történelemmel foglalkozik, meg nyilvánvalóan érdekel a kérdés, magam is próbálkoztam az első háborús nap derekán egyfajta helyzetismertetéssel (annyira nem is lőttem mellé), s talán eljött az ideje egy második bejegyzésnek, amely elsősorban katonai lesz. 

Néhány dolgot érdemes előre leszögezni az okoskodás előtt. A legfontosabb, hogy valójában rendkívül keveset tudunk a valós helyzetől, s amit tudunk, valószínűleg már el is avult, amire eljut hozzánk. Az első napok twitteres élő közvetítéseinek gyakorlatilag vége, egyrészt mert az ukrán fél is kénytelen volt rájönni, hogy ezeket közre adni nem minden esetben szerencsések, másfelől a helyzet eszkalálódásával, s a civilek bevonásával/bevonódásával a harcokba, mára sokkal nagyobb kockázatot jelent egy-egy felvétel elkészítése. Már az elmút napokban úgy érzékeltem, hogy csökken a használható információk száma, felöntötték álhírekkel, propagandisztikus állításokkal, amelyek ellenőrizhetetlenek.

(Mint történelemmel foglalkozó személy, maradnék a tradícionális nevek használatánál, nem tudok áttérni a Krivoj Rog-ról a Krivij Rih-re... )

Az orosz invázió előrehaladása március 1-ig. 

Az első nap gyors orosz sikereit követően az orosz lendület megtört a hadműveletek során, s ténylegesen indokolt azt gondolni, hogy nem alakultak úgy a dolgok, ahogy előzetesen számoltak. A támadók veszteségeikről persze nem tudunk semmit, az oroszok nem közölnek - érthető okokból - számokat, míg az ukránok naponta többször is, ám értékük kétséges. Alighanem pár évet várni kell, míg ténylegesen elfogadható adatokkal rendelkezünk erről. 

Az is látható, hogy a desszantművelet amely a Kijev melletti Hosztomel repülőterének elfoglalását tűzte ki célul, nem volt éppen sikeres. Ez egyszerűen túl merész kísérletnek bizonyult, s nem nagyon volt értelmezhető, hogy mit is akartak vele kezdeni az oroszok (hacsak tényleg nem felforgató diverzáns csoportokat küldtek a városba, de ezzel kapcsolatban vannak kételyeim). A csoport nem tudott kitörni elszigetelt helyzetéből, és a Fehéroroszország felől Csernobil irányába támadó erőknek kellett "felmenteni". Úgy tűnik ez sikerült, de a kelleténél lassabban, így igazából értelmét veszítette a művelet, sokkal nem lódította meg a Kijev elleni támadást. Annyit elért, hogy a fővárost nyugati irányból elkezdték elvágni a külvilágtól, de ez alighanem a desszantos akció nélkül is megtörtént volna. Ha a híreket jól értelmezem, jelenleg éppen a Kijevből Lublinba (Lengyelország) vezető E373-as főút elvágása van folyamatban Bucsa térségében. A fővárost ma, március 1-jén késő délután délnyugatról Zsitomir irányából, illetve dél felől (Bila Cerkva/Belaja Cerkov) még el lehet érni, illetve szabad az út a Dnyeper keleti oldalán Poltava irányába is. Ugyanakkor a Zsitomir és Poltava felé vezető út esetében könnyen lehet, hogy ez nem sokáig marad így, mindkettő fokozottan veszélyeztetett már jelenleg is. 

Kijev helyzete kétségtelenül napokon belül szorongatott lesz, s amennyiben az oroszok Csernyigovot képesek lesznek elfoglalni, akkor különösen. 

Északkeleten a nagyvárosokat az ukránok kontrollálják, Csernyigov és Szumi birtoklása jelentősen nehezíti az oroszok számára a felvonulást Kijev keleti oldalára, de az E101-es út mentén azért elég mély betörtést értek el. A felvételek pár napja Bahmacson jelezték orosz csapatok jelenlétét, ami már majdnem félúton van az orosz határ és Kijev között. Bahmacs és Konotop már tartósan orosz kézen levőnek látszik, ami elég fenyegető. Kérdés, hogy a szárnyak biztosítása nélkül ez a csoport mennyire mer előretörni. A jelek szerint egyelőre nem igazán. 

(Update, 2022. március 1. 22:27: Az ukrán erők szerint éppen elhárító harcokat folytatnak Nyizsinnél, ami azt jelenti, hogy ez a csoport mégiscsak megindult Kijev felé. Emellet Kiptinél is harcokat jeleznek, ami pedig a Csernyigovi erők előretörését jelzi, a város körülzárása mellett.)

Számomra a legnagyobb kérdőjel a Harkovért vívott összecsapás. A kulcsfontosságú város környékén csütörtök óta harcok dúlnak, de az oroszok mintha félszívvel próbálkoznának. A várost klasszikus ostrom alá nem vették, eddig óvakodtak nagyon bemerészkedni, de ez a mai - egyre komolyabb és durvább - tüzérségi akciókat látva változhat.

A másik kérdőjel, Luhanszk és Donyeck vidéke. Ott nem nagyon látszik mozdulni a "frontvonal". Tulajdonképpen, ha az ukrán hadsereg teljes felszámolására és megsemmisítésére törnek az oroszok, ez nem feltétlenül hátrány, mert annál könnyebb a Dnyepernél elvágni őket Nyugat-Ukrajnától és Kijevtől. Kérdés, hogy ez szándékos-e, vagy csak egyszerűen nem halad a támadás. Ezt innen nem tudom eldönteni, erről a térségről még kevesebb az információ, mint máshonnan. 

Az ukrán hadseregre - s így Ukrajnára - leginkább a Krím-félszigetről előretörő csapatok jelentenek veszélyt. Míg a keleten történő hátrálás borítékolható volt egy orosz-ukrán háború esetén, a Krímnél lehetet reménykedni abban, hogy az ukrán hadsereg kitart. A félsziget nem képes nagylétszámú hadsereget eltartani, még vízből sem önellátó. Így túl nagy erőket az oroszok itt nem tudnak koncentrálni. A szárazfölddel a Krímet összekötő Perekop-földszoros keskeny, könnyen védhető, jól ismert hadszíntér a második világháborúból. Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy a helyi ukrán védelem pillanatok alatt megsemmisült 24-én, és ráadásul nyugat felé előretörve az oroszok elérték és elfoglalták a Herszon városától északra fekvő Dnyeper-hidat.

A Dnyeper alapvető védelmi vonal Ukrajna számára kelet felől - ezért komoly probléma, hogy az orosz erők Fehéroroszországból ezt meg tudják kerülni! -, de immár délen is van kezükben átjáró. Az Antonovszkij-híd elvesztése igen komoly problémát jelent, amelynek még súlyos következményei lehetnek. 

A Herszontól északra fekvő Antonovszkij-híd a Dnyeper felett
(Forrás: innen)

(Megjegyzés: Nem szép dolog ilyet mondani egy komoly műtárgy esetében, amely ráadásul rendkívül sok pénzébe került az ukránok polgároknak, de katonai szempontból indokolt lett volna használhatatlanná tenni, akár robbantással is. Úgy tűnik a hátrálás itt gyorsabb volt annál, mintsem ilyen döntést végre lehetett volna hajtani.) 

Az orosz erők a partváltást követően körülzárták Herszont, majd Nyikolajev/Mikolajevhez értek. Az imént egy twitter-bejegyzést láttam, amely szerint az orosz páncélosok elérték a Mikolajevtől északkeletre 55 km-re fekvő Bastankát, ahol az ukránok rajtaütöttek egy kocsioszlopon. Ez arra utal, hogy a Dnyepertől nyugatra operáló orosz erők célpontja elsősorban nem Odessza lesz, hanem Krivoj Rog, s nem véletlenül készülnek az ukránok ott már a védekezésre tegnap óta. Az orosz terv katonailag helyes, sokkal többet ígér, mint Odessza megtámadása, amelyet ráadásul bármikor elérhetnek Szevasztopolról a haditengerészet egységeivel is. Krivoj Rog-ból viszont könnyen hátba lehetne támadni a legfontosabb Dnyeper-menti várost és átkelőt, Dnyepropetrovszkot. E város elfoglalásával pedig a Donbasszal szemben védekező ukrán csapatokat gyakorlatilag bekerítenék és Ukrajnát kettészakítaná az orosz hadsereg. 
A krími csapatok kelet felé szintén komoly teret nyertek, elfoglalták Melitopolt, majd Bergyanszkot, kijutva Mariupol nyugati előterébe. A hírek szerint az oroszok felszólították a város lakosságát, hogy aki teheti hagyja el a várost. Mariupol bevétele alighanem hamarosan megtörténik, hiszen a város gyakorlatilag reménytelen helyzetbe került. Keletről a Donyecki népköztársaság szakadárjai vannak a határában, nyugatról a már említett Krímből előretörő erő, de hamarosan északról sem lesz összeköttetése ukrán kézen lévő területtel (Donyeck ugyebár a szakadárok kezén van). 

A Krímből kitörő orosz erők északi irányba is támadást kezdtek, megközelítve Zaporozsje városát, pontosabban az attól délre lévő atomerőművet. Ez a csoport - ugyanúgy, mint a Dnyepertől nyugatra működő erő - Dnyepropetrovszkot kellene, hogy elérje a tervek szerint valószínűleg. Jelenleg ez jár közelebb a célhoz, alig 120 km-re lehet az éle onnan, igaz még előttük van Zaporozsje városa, amit nem lehet csak úgy kikerülni. 

Sokat emlegetett kérdés az utánpótlás kérdése. Kétségtelen, hogy az első napok során egyes csapatok 100-150 km mélyen nyomultak be Ukrajnába, s úgy tűnik akadtak ilyen jellegű gondjaik. Ez nem újdonság, a gépesített oszlopok iszonyatos mennyiségben isszák a üzemanyagot. Jól emlékezhetünk, hogy az Egyesült Államok vezette inváziós erők 2003-ban Irakban szintén küszködtek ilyen nehézségekkel, ennek és a szervezett elleállásnak volt köszönhető a támadás lelassulása annak idején Nedzsef városánál. Az utánpótlási vonalak mindig nagyon sebezhetőek ellenséges területen vívott harcok esetén. Túl nagy következtetést szerintem nem érdemes ebből tehát levonni. Ha nem sikerülne pár nap alatt megoldani, az persze érdekes fejlemény lenne, s az ukrán fél legnagyobb esélye az, hogy az orosz haderő képtelen lesz relatíve csekély létszámánál fogva a hosszú - és egyre hosszabb - ellátási vonalait kellően biztosítani.

Orosz oldalról a legnagyobb probléma szerintem ugyanis, hogy - amennyiben a korábbi amerikai hírszerzési adatok helyesek - egyszerűen túl kicsi az orosz hadsereg bevetett ereje Ukrajna ellen. Egy 600 ezer km2-es országot nem lehet ellenőrzés alatt tartani 130-150 ezer katonával, pláne úgy, hogy az ukrán haderő hasonló nagyságú. Az Irakot 2003-ban megtámadó koalíciós erő kétszer ekkora volt, holott Irak kisebb, s jelentős része sivatag, emellett számíthattak a kurdokra is az országon belül. Egyszerűen ilyen - elsőre nagynak hangzó, de ténylegesen a feladathoz mérve kicsi erő elveszik a térben. A február 24-i támadás előtt emiatt véltem úgy, hogy Oroszország nem fog támadni, gondolván: ez az erő nem elég hozzá.  

Felmerül a kérdés, mennyi ideig lehet még képes Ukrajna az ellenállásra. Nehéz megválaszolni, mert ténylegesen sem az eddig bevetett erőket, sem az eddig elszenvedett veszteségeket még körvonalaiban sem ismerjük. A propagandaháború teljes erővel tombol (néha nevetséges dolgokkal, mint a "kijev szelleme" esete, amelyet egészen egyszerűen nem értem, hogy vehetett bárki egy pillanatig is komolyan...). Az orosz kommünikék ritkák, mint a fehér hollók, az ukránok bejelentései meg az eddigiek fényében igencsak kétkedéssel kezelendők. Még pénteken úgy tippeltem, hogy e hét közepére jó eséllyel Ukrajnát kettészakítják az előretörő orosz ékek Dnyepropetrovszk és Zaporozsje környékén. Ezt most azért későbbre tenném, de hétvége felé bekövetkezhet. Nem látom, mi akadályozhatná meg, az orosz tartalékok bőségesek.

Nem lenne civil szempontból szerencsés, ha az oroszok eddigi viszonylag kíméletes taktikája a gyorsabb sikerek érdekében durvábbá válna, pedig ez könnyen bekövetkezhet. Ha egy orosz katonának aközött kell választania, hogy molotov-koktél miatt a járművében ég, vagy hogy inkább minden közeledő civilre tüzet nyit, akkor az első negatív tapasztalat után aligha fog sokat hezitálni, melyik legyen... Úgy tűnik, hogy a tüzérség, és sorozatvető rakéták egyre nagyobb szerepet kapnak a precíziós eszközök kárára, mivel utóbbi drága és korlátozott számban áll csak rendelkezésre mindenhol, még az orosz haderőnél is. Ez óhatatlanul növelni fogja a polgári lakosság veszteségeit, még akkor is, ha ezt nem akarnák. 

Mi a helyzet az esetleges Ukrajnába küldött nyugati katonai felszereléssel? Ennek kipakolására és hadba állítására lassan már csak Nyugat-Ukrajna jöhet szóba. Az orosz légifölény tudatában igen kockázatos lenne drága felszerelést végigvonatoztatni Ukrajnán. Azt gondolom, hogy számolni kell vele, miszerint az ukrán katonai és politikai vezetést Lembergbe (Lvov/Lviv) helyezik át, mert az ostromlott fővárosből nehéz lesz megszervezni a nyugatról ígért szállítmányok érkeztetését és elosztását is. 

Úgy tűnik számomra, hogy az oroszok legnagyobb problémája a pontosan kijelölt katonai célok hiánya. Mindenhol előrenyomulnak, de sehol sem döntően túlnyomó erővel. Nincs világos főerő, ami áttörne mindenen, s még a Krímből is három irányba támadnak egyszerre, az amúgy sem túl nagy erőket túlságosan megosztva. Az erőknek ez a szétforgácsolása nem szerencsés. Emellett jobban kell biztosítaniuk az ukrán területre betörő csapataikat és az utánpótlást szállító teherautókat a levegőből. Már kaptak néhány ízelítőt abból, hogy egy-egy drón képes csapást mérni a lassan vonuló hosszú járműoszlopaikra. Jobban meg kell szervezniük a megszállt részek légi biztosítását. Ezzel számolniuk kell még úgy is, hogy a légifölény náluk van.

Ukrán részről a helyzet kritikussá válhat a délről jövő Dnyeper-menti orosz előretöréssel. Hamarosan komolyan el kell gondolkodniuk az ukrán katonai stratégáknak, hogy a keleti erőiket visszavonják a Dnyeper mellé, és kiürítik Kelet-Ukrajnát. Ez fájdalmas döntés lesz, ha sor kerül rá, mert Isten tudja csak, mikor térhetnek vissza oda. Ha nem teszik meg, akkor viszont könnyen lehet, hogy az ottani erőiket elvágják, és utánpótlás hiányában vereségre lesznek ítélve. Lehet persze városokba bevetve magukat ellenállni, de élelmiszer, víz  és lőszer hiányában csak idő kérdése lenne a dolog. Logikus lenne visszavonni őket Zaporozsjébe és Dnyepropetrovszkba hídfőállásba, megőrizve őket a jövő harcaihoz. Ukrán részről összességében mégis célszerű követni az eddigi stratégiát, a nagyvárosokra fókuszálva az erőiket, amely ellenállási gócok felszámolása láthatóan komoly fejtörést okoz az ellenségnek, s emellett rajtaütéseket végrehajtani az orosz ellátóoszlopok ellen.

Összességében az ukránok figyelemre méltó elszántságot és elismerést érdemlő ellenállást tanúsítanak, de a katonai helyzet - mindent egybevetve - továbbra sem bíztató számukra meglátásom szerint.