Könyvismertető: A terror megszervezése - Heinrich Himmler szolgálati naptára, 1943-1945

A terror megszervezése - 
Heinrich Himmler szolgálati naptára, 1943-1945

Budapest: Európa Könyvkiadó, 2022

Eredeti cím: Die Organisation des Terrors - Der Dienstkalender Heinrich Himmlers 1943-1945 (2020)

1040 oldal 

Fordította: Tuza Csilla 

"Heinrich Himmler SS-vezető szolgálati naptárában, naplójában mindent gondosan feljegyzett: mikor ölt, mikor evett, mikor szerelmeskedett." - írta ismertetésében az egyik magyar történelmi portál, amikor 2016-ban bejelentették a hírt, mely szerint Moszkvában előkerültek Heinrich Himmler szolgálati és egyéb naptárai, amelyekben 1943 és 1945 között órákra lebontva jegyezték fel a Reichsführer SS mindennapjait. A forrás nagyon értékes a Harmadik birodalom és az SS működésének rekonstruálásához, de messze nem olyan izgalmas, mint amilyennek ez az idevetett mondat sugallja. Sem gyilkolásról, sem szeretkezésekről valójában nincs feljegyzés a naptárakban, ezeket az izgalmas részleteket más források felhasználásával a kommentátorok teszik hozzá a bejegyzésekhez, időnként indokolatlanul bulvárjelleget adva a felfedezésnek... 

Szerencsére a február végén magyarul is megjelent a naplókból összeállított kiadvány, amelyet jeles német kutatók készítettek, hogy értelmezzék a naptárakba vetett sokszor csak pár szavas mondatocskákat. Ez azonban óhatatlanul oda vezet, hogy az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent - igencsak monumentális - kötet zömét nem Himmler szavazi töltik ki, hanem a naptárlapokhoz fűzött megjegyzések és a jegyzetapparátus. Ez így van jól egy történelmi kötetnél, de sokaknak esetleg csalódást okozhat, s ezért jeleznem kell. A kutatók szerint az "úton vagyok" bejegyzés a naptárban például szerelmi légyottot jelent a szeretőjével, ami roppant jól eladható a pletykalapokban, de azt is jelentheti például, hogy tényleg úton volt... Valójában se gyilkosságok, se pikáns kalandok nincsenek a naptárban lejegyezve, a naptári bejegyzések olyan ártatlannak tűnnek, mint bármelyikünké otthon az íróasztali kalendáriumban. Csak összevetve más dokumentumokkal tűnnek elő a jelentéktelen szavak mögött megbúvó jelentős részletek. 

Maguk a naptárak számomra egy magas posztra jutott szorgalmas ámde sótlan hivatalnok unalmas hétköznapjait vetítik vissza 80 év távolából, aki későn kelt, irodai munkát végzett, találkozott az alárendeltjeivel, 14 óra körül ebédelt, majd este vacsorázott egy prominens személyiséggel és rendszerint éjfél után aludt el. Még az sem nagyon látszik a naptári jegyzetek alapján, hogy a háború alakulásában éppen óriási fordulat áll be 1943-ban, Himmler csak teszi a dolgát ugyanúgy nap nap után. Nem süt belőle sem az ördögi gonoszság, sem a nyers vadállatiasság. Igazából ez az ami félelmetes a történelemben. Mind Hitler, mind Sztálin, mind az appartátusuk tagjai attól voltak olyan irtózatosak, hogy észrevétlenek lennének a sétálóutcán, mert pusztán a döntések teszik az egyik embert szörnyeteggé a másikat meg szentté. A különbség sokszor nem látszik első pillantásra. Különösen érdekes ebből a szempontból a vega, állatbarát Hitler, aki sokszor gúnyolódott is Göringgel, amiért utóbbi védtelen állatok vérét ontja vadászat közben! S közben milliók véreztek el a fronton elsősorban Hitler miatt. 

Emberek voltak - erre nem árt emlékezni! - és ezért ki nem állhatom a tévécsatornák ostoba címadásait, mint Hitler - a sátán felemelkedése vagy más hasonló bornírt marhaságok. Hát ez éppen leveszi a felelősséget a vállukról, hiszen ezek szerint nem is voltak emberek!? A gonosz az gonosz, mi más lenne? Rossz hírem van: emberek voltak, mint te vagy én, jó és rossz tulajdonságokkal, akik gyűlöltek és szerettek, kedvesek voltak egyesekkel és halálba küldtek másokat. A ember bonyolult állatfaj, tessék végre elfogadni! Bizony még Himmlernél is előfordult, hogy egyik civilben hegedűművész emberét (a fordításban SS-gránátvető! - erre mindjárt visszatérek!) a híradósokhoz helyzetette át, hogy kímélje annak érzékeny kezeit (881.o.), s az is közismert, hogy Hitler nagyon jól bánt a közvetlen beosztottjaival, még a gépírónőkkel is. Himmler személyesen meglepően ritkán találkozott Hitlerrel, az ezekről a találkozókról készült feljegyzései voltak számomra talán a legérdekesebb adalékok a könyvben. A csaknem másfél kilós és 1000 oldal fölötti kötet messze nem olyan jelentős kiadvány, mint azt a paraméterei sugallják, bár mint forrás felbecsülhetetlen sok szempontból is. Egyik ilyen a hadtörténelem, hiszen Himmler volt az SS csapatok atyja. 

Sajnos azonban a könyvvel igen komoly szakmai problémáim vannak e téren. A fordító egyáltalán nem volt tisztában bizonyos terminus technicusokkal, amely olyan fordítási anomáliákhoz vezetett, minthogy a páncélgránátos (Panzer-Grenadier) hadosztályt páncélos-gránátvető (sic!!!) hadosztálynak magyarította. A katonai egységekben egyébként is rendszeres a keveredés. A 231. oldalon például a jegyzetben Himmler a "Der Führer" nevű páncélos-gránátvető hadosztály gyakorlatát tekinti meg, holott ilyen egység sosem létezett... Itt valójában a "Der Führer" SS-páncélgránátos ezred 1943. április 23-i gyakorlatáról van szó, amely a 2. "Das Reich" SS-páncélgránátos hadosztály egyik regimentje volt. Mi a fészkes fene lenne az a páncélos-gránátvető egyébként is??? Egy a témában kicsit olvasott személy tudná, hogy itt voltaképpen motorizált/gépesített gyalogságról van szó, akiket a háború ezen szakaszában a németek páncélgránátosoknak hívtak. 

Sajnos nem volt módom összevetni a magyart az eredeti német vagy egy angol nyelvű kiadással, így nem tudom megmondani ez kinek a sara, s mi áll az eredetiben, az viszont egyértelmű, hogy a fordító Tuza Csilla nem tudta szakmai nyelven visszaadni ezeket a szakkifejezéseket, s nyilvánvalóan járatlan a második világháború hadtörténetében. Ez azonban elsősorban a kiadó felelőssége, ugyanis semmilyen szakemberi segítséget nem biztosított neki, legalábbis a könyv adatainál semminemű lektort nem találtam, Ez egy jó nevű kiadónál igencsak meglepő és sajnálatos. Nem olvasta el senki a kiadás előtt a könyvet, aki fogott már a kezében második világháborús hadtörténeti munkát? Egy 7000 Forintos darabáron mért könyvnél nem tellik egy történészre, aki átfutná? Csak reménykedni merek, hogy az eredeti forráskiadványban nincsenek ilyen zöldségek, elvégre Himmler mégiscsak az SS katonai alakulatainak feje is volt, s a kötetnek vannak komoly katonai vonatkozásai. 

Ettől eltekintve a kötet azért számos érdekességet rejt, a kommentárok sokszor különösen izgalmas részleteket közölnek Himmler leveleiből, s az adott napi ténykedéséről. Mindemellett azért ez így összességében komoly csalódás, mert gyakorlatilag kénytelen leszek minden adatot benne duplán ellenőrizni felhasználáskor a bizalomvesztés okán, s le kell vonnom az osztályzatból.

A kötet kiadása egyébként jó, nem kiemelkedő, de elfogadható, kissé skandináv krimikre emlékeztető borítóval. 

Osztályzat:

Öt gránátoskocka-vető a tízből.

5/10 pont