Brit jelentés az SMS Emden pusztulásáról

Az SMS Emden
(forrás: innen)

Az első világháború egyik legendás német cirkálója az SMS Emden volt, amely 1914. szeptemberétől két hónapon át sikeresen támadta az Antanthatalmak kelet-ázsiai kereskedelmi hajóit, elsüllyesztve több mint 100 ezer tonna hajóteret. Ez persze alapjaiban nem változtatott azon, hogy a világháború kitörésekor távoli földrészeken lévő német - és egy szem osztrák-magyar - cirkálók pusztulásra voltak ítélve, és reménytelen szélmalomharcot vívtak. Mai bejegyzésemben a könnyűcirkáló pusztulását hozó Kókusz-szigeteki "csatát" mutatom be a győztes, HMAS Sidney brit parancsnokának jelentésével.

Külön érdekesség, hogy a jelentésben említett német különítmény, amely az Ayesha nevű szkúnert foglalta el, végül visszajutott Németországba egy olyan út során, amely legalább olyan kalandos volt, mint az Emden korábbi ténykedése. A különítmény Hellmuth von Mücke hadnagy vezetésével a vitorlással Holland Kelet-Indiába hajkózott, ahonnan eljutott az akkor török kézen lévő Jemenbe, majd Konstantinápolyba. 

A jelentés kiadása: 

Fourth supplement to The London Gazette, Numb. 29025. 1914. december 29.

(A szöveget igyekeztemmagyarosan megfogalmazni, de lehetőleg szó szerint.)

"Üzenet Glossop kapitánytól[1]

HMAS Sidney[2], Colombo

Uram!

1914. november 15.

Enyém a megtiszteltetés, hogy jelentsem, [miszerint] konvojkíséretben haladtunk a HMAS Melbourne parancsnoka, Silver kapitány irányításával, mikor november 9-én, hétfőn délelőtt 6:30-kor rádióüzenetet hallottunk a Kókusz-szigetekről,[3] amely arról jelentett, hogy a kikötő bejárata előtt idegen hadihajó áll. Parancsot kaptam, hogy a gőznyomást növeljem teljes sebességre 7:00-kor, és induljak oda. 20 csomóig emeltem a sebességet, és reggel 9:15-kor megpillantottam a szárazföldet, majd szinte azonnal egy hajó kéményfüstjét, amely a HIGMS[4] Emdennek[5] bizonyult, s amely nagy sebességgel felém közeledett. 9:40-kor megkezdődött a tüzelés, ők adták le az első lövést. Olyan messzire tartottam a távolságot, amennyire csak lehetséges volt, hogy kihasználjam ágyúink fölényét.[6] A tüzelésük nagyon pontos és gyors volt kezdetben, de hamar visszaesett, mivel minden kár a hajójukon szinte azonnal bekövetkezett. Először a legelső kéményét érte találat, majd az előárbocot, és a tatja csúnyán égett, végül a harmadik kémény esett ki, és láttam, amint az Északi Keeling-sziget partja felé vette az irányt, ahol 11:20-kor megfeneklett. Adtam neki még két oldalsortüzet, és ott hagytam, hogy üldözőbe vegyek egy kereskedelmi hajót, amely az összecsapás során bukkant fel.

2. Habár voltak ágyúk e különös időkben ezen a kereskedelmi hajón, az összecsapás során nem tüzeltem rá. Gyorsan menekülőre fogta, ezért üldözőbe vettem, 12:10-kor megelőztem, a hajóorr elé tüzelve, és felhúztam a megállásra felszólító nemzetközi jelzést, amit az megtett. Kiküldtem egy felfegyverzett csónakot, és kiderült, hogy a SS Buresk[7] az, egy elfogott brit szénszállító, fedélzetén 18 kínaival[8] mint legénységgel, 1 angol inassal, 1 norvég szakáccsal, és a német zsoldban álló legénységgel: 3 tiszttel, 1 altiszttel és 12 fővel. A hajó sajnos elsüllyedt, a Kingston[-szelepe]t[9] megnyitották, és megrongálták, hogy megakadályozzák a kijavítását. Ezért aztán mindnyájukat a fedélzetre vettem, négy gránátot lőttem a hajóba és visszatértem az Emdenhez, vízben úszó férfiak mellett haladva el, akiknek otthagytam 2 csónakot, amit a Buresktől vontattam magammal.

3. Amikor ismét megérkeztem az Emden elé, a főárboc tetején még mindig a [harci] színeit viselte.[10] Megkérdeztem nemzetközi kódjelzéssel: „Meg akarja adni magát?” és a következő választ kaptam morzézva: „Milyen jelzés? Nincsenek kódkönyvek.” Ezután morzéban írtam: „Megadja magát?” majd ezt követően: „Vette a jelzésemet?”, de egyikre sem kaptam választ. A fedélzeten lévő német tisztek megértették velem, hogy a kapitány sohasem adja meg magát, emiatt, bár nagyon vonakodva, 16:30-kor újra tüzet nyitottam rá, amit 16:35-kor hagytam abba, mikor fehér zászlót tűztek ki és egy a magasba felküldött férfi lekapta a [harci] lobogót.

4. Ezután ott hagytam az Emdent, és visszatértem felvenni a Buresk két csónakját, megmentve két tengerészt (d.u. 5:00), akik a vízben voltak egész nap. Visszatértem és egy csónakot küldtem az Emdenhez a Buresk saját legénységével és egy tiszttel, kijelentve, hogy reggel visszatérek a segítségükre. Ezt kellett tennem, mert nagyon szerettem volna megtudni a vezetékek és a rádióállomás állapotát a Direction-szigeten. Az út során ismét késlekednem kellett egy másik tengerész megmentésével (d.u. 6:30), és az idő amire végeztem ezzel és megközelítettem a Direction-szigetet, már a túl késő volt, éjszakába hajlott.

5. Egész éjjel lavíroztunk [a sziget mellett], majd november 10-én reggel 8:00-kor beszéltem a Direction-szigettel, és megállapítottam, hogy az Emden csoportja, amely állt 3 tisztből és 40 emberből 1 gőzbárkával és két kutterrel, elfoglalt és felszerelt egy 70 tonnás szkúnert (az Ayesha-t) 4 géppuskával, mindegyikhez 2-2 hevederrel. Előző este 6 órakor távoztak. A rádióállomást teljesen lerombolták, egy kábel elszakadt, egy megsérült, egy épen maradt. Kölcsönkértem egy doktort és két asszisztenst, és amilyen gyorsan csak lehetett az Emden segítségére mentem.

Az Emden német különítménye partra száll a Direction-szigeten. 
Háttérben az elfoglalt Ayesha nevű szkúner.
(forrás: innen)

6. Egy tisztet küldtem a fedélzetére, hogy találkozzon a kapitánnyal,[11] - és figyelembe véve a hadifoglyok és sebesültek nagy számát, a szállások hiányát, stb. ezen a hajón, [ami miatt] teljességgel lehetetlen volt otthagyni őket, ahol vannak - ő végül beleegyezett, hogy „amennyiben ha átveszem a tisztjeit és az embereit, valamint az összes sebesültet, akkor arra az időre, amíg a Sidney-n maradnak, nem fognak kárt okozni a hajóban, vagy a felszerelésében, és betartják a hajó szabályait”. Ezért én azonnal nekiláttam a munkának, hogy átszállítsuk őket, [ami] a legnehezebb művelet, mivel a hajó a sziget időjárásnak kitett oldalán volt, és nagyon nehéz volt megközelíteni. A körülmények az Emdenen leírhatatlanok voltak. Az utolsó [csoport] délután 5 órakor érkezett meg, majd meg kellett kerülnöm, hogy felszedjek még 20 embert, akiknek sikerült kijutniuk a hajóról a partra.

7. Leszállt az éj, mielőtt ez megvalósulhatott volna, és a hajó egész éjszaka lavírozott, majd november 11-én hajnali 5:00-kor felújította a műveletet. Egy kutter legénységével hordágyakat kellett partra tenni, hogy a sebesülteket a beszállási ponthoz hozzák. Egy német tiszt, orvos, előző nap meghalt a parton. A hajó időközben átfutott a Direction-szigethez visszavitte a doktort és asszisztenseit, kábeleket vitt, majd 10:00-kor visszatért beszállítani a fennmaradó sebesülteket és november 11-én, szerdán 10:35-kor Colombo felé indult.

8. A teljes veszteség a Sidney-n: elesett: 3, súlyosan megsebesült (azóta meghalt) 1, súlyosan megsebesült 4, megsebesült 4 könnyebben megsebesült 4. Az Emdenen csak hozzávetőlegesen tudom megállapítani, a kapitány állítása szerint elesett 7 tiszt és 108 ember. A fedélzetünkre került 11 tiszt, 9 altiszt, és 191 ember, akik közül 3 tiszt és 53 közember volt sebesült. Ez utóbbi számból azóta 1 tiszt és 3 ember belehalt sérüléseibe.

9. A Sidney hajótestében és szerelékeiben a károk meglepően kicsik voltak, úgy tűnik, összesen mintegy 10 találat érte. A gép- és kazántermek, valamint a kémények teljesen megúszták.

13. Nagy örömömre szolgál megállapítani, hogy a hajózólegénység magatartása kiváló volt minden tekintetben, és ilyen nagyrészt fiatal kezek és kiképzés alatt álló személyek esetében mindez még örömtelibb. A hajtóművek nagyszerűen működtek, jobb eredményt értek el, mint a próbák során, és nem tudok kellő magasságban beszélni az egészségügyi személyzetről és tevékenységéről a legutóbbi út kapcsán, mert a hajó nem volt egyéb, mint egy, a legfájdalmasabb szavakkal leírható kórház.

Maradok a legnagyobb megbecsüléssel az Ön engedelmes szolgája:

John C. T. Glossop kapitány"

Az SMS Emden roncsa az Északi Keeling-sziget partjai előtt
(forrás: innen)

Jegyzetek:

[1] John Glossop kapitány (1871-1934), brit tengerésztiszt, 1926-tól altengernagy. 1914-ben a HMAS Sidney cirkáló parancsnoka.

[2] A HMAS Sidney az ausztrál királyi haditengerészet 1913-ban szolgálatba állított Town-osztályú könnyűcirkálója volt 5500 tonna vízkiszorítással és fő fegyverzetként 8 darab 152 mm-es ágyúval.

[3] Kókusz- avagy Keeling-szigetek, vulkanikus eredetű szigetcsoport Ausztrália és Indiai között csaknem félúton, Indonéziától délnyugatra. Ausztráliához tartozik.

[4] HIGMS – Ő német császári császári felségének hadihajója, ami az „angolosítása” az eredeti német S.M.S. Seiner Majestät Schiff-nek.

[5] Az 1909-ben szolgálatba állított német SMS Emden 3600 tonnás Dresden-osztályú könnyűcirkáló volt, amely minden szempontból hátrányos helyzetben volt a Sidney-vel szemben, hiszen csak 10 darab 10.5 cm-es ágyúja volt, és páncélvédettsége sem érte el azét. Az eddigre legendássá váló hajó számos antant kereskedelmi hajót süllyesztett el magányos harcában a távol-keleten, összesen több mint 100 ezer BRT vízkiszorítással.

[6] Ugyanis nagyobb kaliberű ágyúival olyan távolról is kárt tudott okozni a Sidney az Emdennek, ahová azok el sem tudtak lőni kisebb lövegeikkel.

[7] Az SMS Emden által elfogott 1914-ben átadott SS Buresk-et a németek a hadifoglyok szállítására és szénszállításra használták.

[8] Nyilván Csingtaoból származó német szolgálatban álló kínai tengerészek.

[9] A Kingston-szelep a hajófenéken lévő szelep, amelyet megnyitva el lehetett árasztani a hajót vízzel. A német legénység így akadályozta meg, hogy a hajót az angolok szolgálatba állítsák a későbbiekben.

[10] Vagyis a német hadilobogót.

[11] Karl Friedrich Max von Müller (1873-1923) korvettkapitány.