2014. április 11., péntek

Az „Atlantis” segédcirkáló hajónaplójából I.

A "16-os számú hajó" az „Atlantis” naplójából I.

Korábban már a hajónapló alapján ismertettük egy német segédcirkáló, a Kormoran (vagyis a "41-es számú hajó") pályafutását, most ezt a vonulatot követve egy másik cirkáló sorsát követjük végig. A 16-os számú hajóról, az Atlantis-ről van szó, amely még sikeresebb volt, mint említett társa. Az Atlantis Bernhard Rogge kapitány parancsnoksága alatt 1940. március 11-én hagyta el Kiel kikötőjét, hogy áthajózva a Vilmos császár csatornán érintve Wilhelmshavent északnak forduljon és megpróbáljon a brit vonalakon áttörve kijutni az Atlanti-óceánra. Ez korántsem volt könnyű feladat, hiszen a norvégiai Bergen városa és az Orkney-szigetek között több brit cirkáló kifejezetten az ilyen műveleteket volt hivatott megakadályozni. A német hajók rendszerint szorosan a norvég partok mentén próbáltak átosonni a záron, időnként sikerrel. 1940. március 31-én pillantunk bele a naplóba, mikor megkezdte a hajó kíséretével ezt a lopakodást.


Bernhard Rogge hajókapitány (www.military-awards.eu)

A 16-os számú hajó 155 méter hosszú volt, 351 fős személyzettel, valamint komoly fegyverzettel, melynek főerejét 6 db 15 cm-es L/45-ös löveg jelentette. Ez utóbbiakat gondosan álcázták, hogy az Atlantis távolról semleges kereskedelmi hajónak álcázhassa magát.

1940. március 31. vasárnap

Még [mindig] süvítő 4-5-ös erősségű dél-délnyugati szél; hullámzás kettes; felhős [ég], ködös [idő], a látótávolság 5 mérföld; a hőmérséklet 3°C.
Időközben átléptük a frontvonalat az Északi-tengeren, fedélzeten rendelkezésre álló információk alapján; az időjárás nem kedvez a kifutásra, de a jelentések hiánya miatt nincs megbízható időjárási előrejelzés holnap reggelre az Északi-tenger északi részére. 

10:18
A kihajózási parancsokat március 30-i utasításban átmenetileg törölték. Készen állunk a kihajózásra. A „Leopard”-ot és a „Wolf”-ot[1] arra az időre pozícióba rendelték. A tengeralattjáró-kíséretre minden jelentés és egyéb formaság nélkül került sor. 15:00 óta két torpedónaszád kísér minket a tengeralattjárók elleni védelemül. Útközben Steingrundtól északnyugatra találkoztunk egy gyors aknakeresőhajóval, amely tengeralattjáró-elhárító járőrözést végzett.

17:00 Helgoland-öböl
Helgolandtól nyugatra repülőgép védelmet kaptunk, mindkét oldalról két Heinkel 115-ös, [majd] Q-ponttól hat Messerschmidt 109-es vadászt (17:00-tól 18:30-ig).

18:00
Romló látási viszonyok estefelé, felhők jönnek, majd 18 óra felé kivilágosodik. Gyakorlatilag nincs Hold éjszaka, könnyű záporeső.
A Heinkel 115-ösök visszafordulnak. Találkozás az U-37[2]-tel „S” pozícióban.

20:00
A „Leopard” és a „Wolf” félbeszakítja a tengeralattjáró-elhárító járőrözést, és eltűntek a szemünk elöl. Míg az éjszaka el nem jött, norvég hajónak álcáztuk magunkat. Amikor besötétedett, a tengeralattjáró tőlünk jobbra, a parttól 1000 és 2000[3] méter között vett pozíciót, néha alig láthatóan. Az eredetileg tervezett 15 csomós sebességet nem lehetett tartani, mert a tengeralattjáró lemaradt, mikor az átlagsebességünk 14 csomó volt!

1940. április 1. (hétfő)

Nyugat-délnyugati 4-es szél, 2-3-as hullámzás, látótávolság 3-5 mérföld. Az északi-tengeren [vagyunk].
Hajnalban orosz hadizászlót és lobogót húztunk fel, és a híd fából készült fedélzetét orosz hadizászló színeivel festettük le. A hídon túli ponyvát repülőgépek számára felismerő jelzésekkel (orosz zászló) láttuk el.[4]

05:30
Az U-boot hajnalban leszakadt, továbbra is a parttól jobbra haladunk, a fények alapján mintegy 4 mérföldre.

08:30-tól 9:45
Szinte borult [az ég] egész nap, délben egy rövid időre átsüt a Nap.
Észleltünk hét sodródó aknát 50-500 méteres távolságban az AN 4989-es[5] térségben.

10:24-10:32
A hajóorrban lévő füstelőállító berendezés egy nem megfelelően záró szelep miatt leállt. 12:00-ig március 31. 14:30-óta 309 mérföldet tettünk meg.

13:25
Eredetileg egy légi felderítést terveztek [számunkra], de az időjárásra való tekintettel először elhalasztották, majd törölték. Üdvözöltük volna, ha két repülőgép mindenáron behatol a mi tervezett útvonalunk felderítésére, az akkori viszonylag jó látási viszonyok miatt, ahelyett hogy eltörölték volna.

18:08
Élénk 7-8-as erősségű szélsötétedés után délről északnyugat majd észak felé. A tengeráramlás 5-ösre erősödött, esik.
Három halászbárka az orrtól jobbra. A tengeralattjáró egészen a kikötőig hatolt, majd sötétedés után visszazárkózott a régi pozíciójába a hajónktól jobbra. Röviddel a halászhajók melletti elhaladás után egy ötbetűs kódjelcsoportot (angol kódot) fogtunk el 165 fokos irányból; mivel azonban a halászbárkák 130 fokos irányban voltak, és a kódot kevéssel azután küldték, hogy mi megláttuk őket, úgy tűnik nincs kapcsolat a jelek és a csónakok között. A halászokat a parton „Klondyke-i skót halászok” néven ismerik. A tapasztalat azt mutatja, hogy konzultálni kell arról, hogy a térképeken ábrázolják majd a halászati területeket is, mert csak ebben az esetben lehet elkerülni a halászhajókat. Az növekvő hullámzás miatt egyre nehezebb tartani a kapcsolatot a tengeralattjáróval, néha muszáj a sebességet 11-12 csomóra csökkenteni. Az U-boot kétszer hívta fel a hajót (Morze-lámpához túl világos volt), hogy növelheti a sebességét 1-2 csomóval, de valahányszor megtettük, a tengeralattjáró minden 68 fordulat után leszakadt. Amikor a sötétség a hajónkra borult, már 30 mérföldnyi lemaradásban voltunk ahhoz a szélességhez képest, amit el kell érnie a Bergen régióban való áttörés előtt. Ha az éjszaka folyamán nem történik előrelépés, a hajó kísérettel négy órával később éri el a helyet, mintha egyedül folytatná az útját teljes sebességgel. [Mindemellett] Egyedül folytatni az utat, véleményünk szerint nagyon kockázatosnak tűnik, mivel a legfrissebb jelentések szerint március 31. óta három cirkáló vett pozíciót az Orkney-szigetek és Norvégia között. A tengeralattjárónk értékét jelentősen csökkentik az uralkodó időjárási körülmények. Jelekkel az U-boot-nak, a következő üzenetet küldtük: „Kérdés. Milyen kilátásai vannak egy támadásnak ilyen időben?” Nyilvánvaló, hogy a tengeralattjáró már nem tudta elolvasni üzenetünket az erősen hullámzó tengeren. Második alkalommal is leadtuk a jeleket, de semmi, nem érkezett válasz, [annyi sem] hogy „Üzenetet megértettem.”

24:00
Északi szélesség: 60° 3.5´; Keleti hosszúság: 2° 39´.

A "16-os számú hajó" valóban nem látszik hadihajónak (wikipedia)

1940. április 2.

03:30
Az Északi-tenger északi részén.

03:50
A tengeralattjárót utoljára 20 fokra előttünk láttuk. Az élénk szél és az emelkedő hullámok miatt nem tettünk új kísérletet a kapcsolatfelvételre, azt feltételezzük, hogy csökkentette az utazási sebességét.

05:25
Észak- északnyugati 8-9-es szél, tengeráramlás 5-6-os.
Hajnalban két hajót észleltünk a hajó farától jobbra; egyikük egy vitorlás fények nélkül. A másikon voltak fényjelzések, egy rövid időre vörös fény is látszott. A hajók pozíciója: AF 7999. A hajónk teljes sebességgel haladt tovább, míg a hajók el nem tűntek a láthatáron. A nagy sebesség [a továbbiakban] nem volt fenntartható; a hullámokkal szemben a hajó túl keményen dolgozott, és túl nagy teher nehezedett a hajótörzsre.

06:15
Atlanti repülőjáratot vettünk észre a hajótól öt mérföldre jobbra az AF 7993-as pozícióban. Nem adott azonosító jelzést. A redőnyök[6] tökéletesen állnak a kemény tenger ellenére, a csavarok és csatlakozók feszesen tartanak. Miközben a hajó dolgozott és dülöngélt, a hajó kiemelkedően tengerállónak bizonyult a kisegítő cirkálóvá való átalakítás ellenére. A viharos tenger nem ártott többet, minthogy megsérült a 7.5 cm-es löveg álcázása és az első 2 cm-es álcája (vászon fedi), valamint megsemmisült a baloldali hátsó 2 cm-es („tutaj”-nak nevezett) álcája.

11:00
A vihar 11 órakor tetőzik, a szél északkeleti, 10-es erősségű. A tengeráramlás 6-os, majd lassan észak-északnyugati irányú 5-ösre csökken. A látótávolság 20 mérföldre nő, a hőmérséklet 1-2°C –ra esik.

12:00
[Pozíciónk:] Északi szélesség: 61° 46´; keleti hosszúság: 2° 4´.

13:08
Egy nap alatt megtéve 315 mérföld. Egy gőzös világosan felismerhető. A Wilhelmsen Line gőzöse 10 fokra van a hajónk jobb oldalán, általános iránya 135 fok. A „16-os hajó”[7] megállt. Miután lassan 10 fokos irányra vált a part felé, a gőzös lassan eltűnik a szemünk elől. Később rádióüzenetet fogtunk, amelyben a gőzhajó jelenti a tulajdonosnak, hogy a „Taronga” kereskedelmi hajó iránya 145 fok.

15:04
Két árboc látható észlelve 350°-nál. Iránya 85°. Saját irányunk 60 fokra változtatjuk, teljes sebességgel előre, jelenleg 17 csomóval. Az észlelt hajó lemarad. Térség AF 7630.

15:23
Transzatlanti repülőgépet, egy Dornier 26-ost[8] láttunk előttünk jobbra 15 hektométer távolságra, iránya nagyjából észak. A hajónk nagyjából teljes sebességgel (17.5 csomó) haladt, míg ki nem értünk látótávolságból, majd visszatért az eredeti irányba (15°) két órán belül.
Nagyon fényes északi fény az egész égbolton, április 2-3 éjszakája nagyon világos.

24:00
Északi szélesség: 64° 20´; keleti hosszúság 3° 51´.

Az Atlantis tevékenységi körzete 1940 április elején

1940. április 3. szerda

Északnyugati szél, 5-6-os; változóan napos és felhős idő, záporokkal és ónos esővel; a hullámzás 5-ös a széltől; látótávolság 20 mérföld.

9:00-kor átléptük az északi sarkkört.

12:00
Északi szélesség: 67° 10´; keleti hosszúság: 5° 18´.
Megtéve tegnap óta 343 mérföld.

Megjegyzések a kommunikációról
A március 31-i 1809/8-as rádiós üzenet szerint az üzeneteinket nagyon magas norddeichi hullámhosszon kell küldenünk tengerentúli tengerészeti kóddal.[9] Az április 2-i 1302/02/02-es rádióüzenet elismerte, hogy tengerentúli tengerészeti kódcsoport helyett hazai tengerészeti kóddal küldték. Sőt, ezen felül a hazai tengerészeti üzenetek szintén hosszú hullámhosszon küldik. Mindez bizonytalanságot eredményez a további munkában, nincs rend a hazai tengerészeti kódban küldött üzenetek hullámaiban. Minden esetben ki kell tehát deríteni, hogy a feladó hibázott-e, vagy az üzenet valóban a 16-os számú hajónak szól-e.

21:40
A hajó folytatta útját megtévesztésül Murmanszk irányába 21:40-ig, aztán tettünk egy „Nixe”-et[10] a 253° irányába. Ez az irány természetesen szintén megtévesztés a Murmanszk-Izland folyosó felé. A nap folyamán semmit nem láttunk.

24:00
[Helyzet]: Északi szélesség: 69° 10´; keleti hosszúság: 5° 35´.
A szél északnyugati 6-7-es, a tenger 5-ös, hőmérséklet kereken -5°C, jó látási viszonyok, nagyon fényes [éjszaka], északi fény [látszik], Szent Elmo tüze [ég].

Jegyzetek:



[1] Két Raubtier-osztályú 1320 tonnás torpedónaszádról van szó, amelyek az 1920-as évek második felében készültek.
[2] Az U-37-es egy 1938-ban átadott tengeralattjáró, amely 1941-ig volt hadrendben, majd kiképzőhajóként szolgált a háború végéig.
[3] Az eredetiben hibásan 200 méter áll.
[4] A német segédcirkálók felvették egy-egy semleges ország kereskedelmi hajójának álcáját, melyet álkéményekkel, átfestésekkel, hamis zászlókkal, sőt a legénység álruhákkal próbált elérni.
[5] A németek minden bizonnyal egy négyzethálós koordinátarendszerben adták meg a pozíciót, ezeket jelölték két betűből és 4 számból álló kombinációkkal.
[6] Itt valószínűleg a fegyverzetet eltakaró paravánokról lehet szó.
[7] Azaz az Atlantis.
[8] A Dornier 26-os egy német repülőcsónak, amely hosszú tengeren túli utazásokra is alkalmas volt.
[9] A német haditengerészet más kódokat használt a tengerentúli hajókkal és más a hazai vizeken tartózkodókkal való kapcsolattartásra.
[10] Valamilyen manőver neve lehet.

Nincsenek megjegyzések: