2016. május 27., péntek

Dokumentumok Jugoszlávia 1941-es felosztásáról I.

Most egy csokor dokumentumot teszek közzé magyar fordításban Jugoszlávia 1941-es felosztásának folyamatáról. Ezekben szépen rajzolódik ki az a politikai csatározás, amely során kialakultak 1941-ben Jugoszlávia megsemmisítése után az új balkáni határok. Azért is szerencsés ilyen dokumentumok olvasása, mert láthatjuk, hogy miként működik az ilyesfajta döntéshozatal, mert ne legyünk naivak, ma is hasonló háttéralkukon alapulnak a külpolitikai események, történések. Ezek angol nyelven kiadott dokumentumok, ám egy részük magyarul tudtommal még nem jelent meg. Első etapban 22 dokumentum olvasható, terveim szerint egy hasonló terjedelmű folytatás fog következni majd. 
A fordítás talán nem túl szabatos, de tőlem ennyire telik. A bakizás jogát fenntartom, sokszor este dolgoztam rajta, félkómában.


Ribbentrop, a birodalmi külügyminiszter
(fotó: Bundesarchiv, Bild 183-H04810 / CC-BY-SA 3.0)

Dokumentumok Jugoszlávia 1941-es felosztásáról I.

1.
A külügyminiszteri1 személyes stáb tisztviselőjének memoranduma2
Szigorúan titkos! Berlin, 1941. március 28.3

Beszélgetés a Führer és Sztójay magyar nagykövet között a külügyminiszter jelenlétében, 
1941. március 27-én délután 1:10 és 1:25 között

[…]Ő, a Führer, úgy ítéli meg… hogy Sztójay maga menjen azonnal…, hogy beszéljen személyesen a kormányzóval. A Führer a következő pontokat adta meg neki:
  1. Németország meg fogja akadályozni bármilyen bázis kialakulását, amely Németország ellen irányul.
  1. Konfliktus esetén Németország nem szabna korlátokat Magyarország revizionista vágyainak.
  2. A Führer megítélése szerint taktikailag helyes lenne Horvátországnak autonómiát adni.
  3. Az adott körülmények között helyénvaló lenne, ha Magyarország bizonyos katonai intézkedéseket foganatosítana.
[…] A Führer kijelentette, hogy a helyzet alakulása kimondhatatlan szerencsétlenség Jugoszlávia számára. A király 17 és fél éves gyerek volt, egy rab, és bábja a különböző erőknek. Németországnak egyáltalán nincsenek területi vagy politikai érdekei odalenn, kivéve Karintiát és Stájerország déli részét, mely régiókat egykor elveszített.4 Nemzetpolitikai okokból Németország nem kíván kijáratot az Adriára.5 A német nép most a Balti- és az Északi-tenger felé orientálódik, és ő nem szeretné veszélyeztetni ezt az egységes igazodást a birodalom déli területeinek déltenger felé való érdekeltségei miatt. Magyarország vágyát az adriai kijárathoz – amely bizonyára a kormányzónak különösen közel áll a szívéhez -, egy kissé érzékeny probléma az olaszokra való tekintettel, de Németország támogatja Magyarország ambícióit ebben. Ha eljön a harc órája, Jugoszláviát likvidálni fogják; márpedig harc lesz, amint a Jugoszlávia események közvetlenül Németország ellen irányulnak. Katonailag Jugoszlávia nem probléma. Oroszország csendben fog maradni. Sztójay kérdésére, hogy a Führer egy független Horvátországgal számol vagy egy autonóm Horvátországgal Jugoszlávia keretein belül, a Führer azt mondta, hogy Horvátország független lesz, esetlegesen a magyar állam befolyása alatt, de soha többé nem lehet Jugoszlávia. Nincsenek érdekeink Horvátországban, csak Karintiában és Dél-Stájerországban. […]
Hewel6

2.
Jegyzőkönyv a Jugoszláv helyzetről szóló megbeszélésről7
Berlin, 1941. március 27.
[…] Fontos, hogy az akció lemenjen, amilyen gyorsan csak lehetséges. Megpróbáljuk, hogy a szomszédos államok részt vegyenek benne megfelelő módon. Fel kell ajánlani a tényleges katonai részvételt Jugoszlávia ellen Olaszországnak, Magyarországnak, és bizonyos tekintetben Bulgáriának is. Románia elsődleges feladata a biztosítás Oroszország felé. A magyar és a bolgár nagyköveteket már értesítették. A nap folyamán a Duce-nak üzenetet fognak küldeni.
Politikailag különösen fontos, hogy a Jugoszlávia elleni csapás kérlelhetetlen súlyú és a katonai pusztítás villámszerű művelet legyen. Ez ugyanis feltehetően kellő visszatartó erőt jelentene Törökország számára, és kedvezően hatna a későbbi Görögország elleni hadművelethez. Fontos lenne, hogy Horvátország a mi oldalunkon legyen, amikor támadunk. Ezzel összhangban biztosítani fogjuk számukra a politikai életet (autonómia a későbbiek során). A Jugoszlávia elleni háború előreláthatóan nagyon népszerű lesz Olaszországban, Magyarországon és Bulgáriában, mivel ezen államoknak területszerzést ígérhetünk; Az Adriai-tengerpartot Olaszországnak, a Bánátot Magyarországnak,8 Macedóniát Bulgáriának. […]

3.
A külügyminiszteri9 személyes stáb tisztviselőjének memoranduma10
Berlin, 1941. március 29.
Feljegyzés a F[ührer]11 és a m[agyar] nagykövet Sztójay közötti beszélgetésről
[…] [Hitler mondja:] Nekünk nincsenek követeléseink a Balkánon, de van két barátunk a Balkánon: Magyarország és Bulgária, és nem lát okot arra, hogy mindkét barát ne kárpótolja magát, ha már a helyzet így alakult. Ő [Hitler] ismét biztosítékát adta Sztójaynak, akárcsak korábban, hogy Magyarország nem fog találkozni Németország ellenvetéseivel a revízióval kapcsolatban, abban az esetben ha összecsapás lesz. És amennyiben Magyarország elképzelése és kívánsága egy kijárat az Adriára, biztos lehet benne - noha ez Olaszország érdekszférájába esik -, Németország támogatni fogja ezt a magyar kívánságot. KI fogja égetni ezt az elgennyesedett sebet12 a Balkánon.
A bolgárok mindig annyira tisztességesek voltak, gyakran okozott neki [Hitlernek] fájdalmat, hogy ismételten vissza kellett tartania őket a béke kedvéért.
Ő, a Führer, őszintén elégedett a kormányzó válaszával. Most végre orvosolni lehet az igazságtalanságot. Történelmileg Németország és Magyarország mégiscsak összetartoznak. Mindkettő hatalmas szláv hullámmal áll szemben. Ez a barátság nem függött attól, milyen kormányzati rendszer volt éppen, sokkal inkább – hol kisebb, hol nagyobb mértékben – függött a politikai és katonai helyzet lehetőségeitől. […]
Ő [Hitler] azt szeretné, ha ennek a konfliktusnak a végén Magyarország elégedett lenne, és visszaállítaná állami pozíciót egy nagyszabású revízióval. Ezek a területszerzések nagy hatással lennének Magyarországra, különösen gazdaságilag.
Sztójay elmondta a Führernek, hogy Magyarországot általában véve nem érdekli Horvátország, nem akar egy elkülönült országot a saját határain belül. A Führernek az a véleménye, hogy Horvátországnak nem szabad többé Jugoszláviához tartoznia, biztosan találni fognak valami kiutat, például barátság és gazdasági igazodás Magyarországgal. Németországot egyáltalán nem érdekli. Sztójay megerősítette, hogy nem kíván semmi egyebet Horvátországtól, mint jószomszédi viszonyt.
Sztójay ezután felvetette az tengeri kijárat témáját, és elmondta, hogy valószínűleg lehetséges egy megállapodás Horvátországgal egy korridorról az Adriához Zágráb közelében. Ez volt Magyarország egyetlen kívánsága Horvátországot illetően. Meg van győződve róla, hogy Magyarország baráti viszonyban élhet Horvátországgal; a feszültség Horvátország és Magyarország között egyedül és kizárólag Belgrád gyújtópropagandájának következménye. Végezetül, Magyarország egyáltalán nem akar semmit Horvátországtól. […]
Hewel

4.
[Távirat] A külügyminisztertől a Zágrábi főkonzulátushoz13
Különleges rádiótelegram14
Nagyon sürgős! Berlin, 1941. március 31.
Kérem informálják bizalmasan a horvát vezetőket megfelelő közvetítők segítségével, hogy mi függetlenséget biztosítanánk Horvátországnak az európai új rend keretében, amennyiben a Jugoszláv állam összeomlana saját hibái következtében. Ők ezt a célt a leghatékonyabban tudják támogatni, amennyiben a továbbiakban teljesen tartózkodnak a Belgráddal való együttműködéstől.15
Ribbentrop

5.
Führer-direktíva16
Führer-főhadiszállás, 1941. április 3.
Szigorúan tilos katonai!
A Führer és a Wehrmacht főparancsnoka
Csak tiszt jelenlétében!
26. számú direktíva
Együttműködés a szövetségesekkel a Balkánon
  1. Politikai célkitűzésükből fakadóan a délkelet-európai államoknak a következő katonai feladatok jutnak:
Magyarország, akire a Bánát17 esik, főként ezt a területet kell elfoglalnia; de kijelentette, hogy kész együttműködni az ellenség megsemmisítésében.
Bulgária vissza akarja szerezni Macedóniát, ezért elsősorban ilyen irányú támadásban érdekelt, de német oldalról nem nehezedik rá különösebb nyomás. Továbbá a bolgárok biztosítják – német páncélozott egységekkel megerősítve – a hátunkat Törökországgal szemben. Erre a célra felhasználható az a három hadosztály is, amelyik a görög határon állomásozik.
Románia, saját maga és Németország érdekében a Jugoszláviával és Oroszországgal szembeni határainak védelmére korlátozódik. […]

6.
A zágrábi főkonzultól a külügyminisztériumhoz18
távirat
33. sz. április 3-án
Zágráb, 1941. április 4. Fogadva: április 4-én 2:05
A külügyminiszternek.
Ma délben Malletke megbeszélést folytatott Macekkal.19 Utóbbi kifejtette:
  1. Kategorikusan elutasított mindenféle megbeszélést egy független Nagy-Horvátországról.20
  2. A Háromhatalmi szerződést21 Szerbia jóakaratának jeleként újra megerősítenék.
  3. Macek elismeri, hogy Jugoszláviának elégtételt kell adnia a Német Birodalomnak felé.
  4. Ha Berlin elfogadja, Macek felajánlja a szerb kormánynak, hogy személyesen veszi át Háromhatalmi szerződés megújításáról szóló tárgyalásokat, hogy biztosíthassa a megfelelő elégtételt.
  5. Két személy kizárólagos teljhatalommal egy lépésre lesz a királytól, akinek jelentősége gyakorlatilag megszűnt.
  6. Szlovénia leválasztásának ötlete nem tárgyalható. Ugyanez vonatkozik annak feldarabolására.
[…]

7.
A jugoszláviai német ügyvivőtől a külügyminiszterhez
távirat
Nagyon sürgős! Belgrád, 1941. április 5.
Beérkezett: 1941. április 5. d.u. 7:30
385. sz. április 5-én.
A szlovák ügyvivő, aki ma délben beszélt a szlovén vezetőkkel, Kuloveccsel22 és Krekkel,23 magához hívott és kifejtette:
A szlovének a háborút elkerülhetetlennek találják. Ez el fogja hozni Jugoszlávia végét. Ha nem találnak külön megoldást Szlovénia számára, a szlovénok, ugyanúgy, mint a horvátok, a szerbekkel együtt fognak meghalni. Mivel azonban a saját országuk fontosabb volt. számukra, mint a jugoszláv állam, ők más utat keresnek. Ez minden esetben az volt, hogy együttműködést kell, találjanak Németországgal. Két lehetséges megoldás van:
  1. Egy független Szlovénia.
  2. Egy állam, amely Szlovéniából és Horvátországból áll.
Szlovénia azonban attól fél, hogy Németországnak műs terve van, amely végeredményben Szlovénia feldarabolása.24 Érdemes lenne biztosan tudni a birodalmi kormány szándékát ez ügyben. Szerencsétlenségre itt Belgrádban – a szerb éberség miatt – nincs lehetősége s szlovén vezetőknek közvetlen kapcsolatba lépni a birodalom tisztviselőivel. Ha itt kitudódna, mit terveznek, bizonyosan megölnék őket.
Feine

8.
A külügyminisztertől a romániai követséghez25
távirat
Nagyon sürgős! Berlin, 1941. április 5. d.u. 11:30
Szigorúan titkos!
Személyesen az ideiglenes ügyvivőnek!
Kérem, informálja szigorúan bizalmasan Antonescu tábornokot április 6-án a korán reggel a következőkről:
A német hadművelet Jugoszlávia és Görögország ellen április 6-án vasárnap reggel kezdődik. A hadművelet kezdetével egy időben a birodalmi kormány a világ közvéleménye számára nyilvánosságra hozza a Jugoszlávia elleni akció okait hivatalos közleményében. Engedélyezzük az Ön számára, hogy ezeket a román államfő tudomására hozza.
Az Ön informálása végett hozzáteszem a következőket:
A román követ tegnap magához hívott azért, hogy Antonescu megbízásából közölje velem, hogy a román kormány román katonákat küld a Bánátba,26 amennyiben magyar katonák vonulnak be oda, vagy amennyiben a terület politikai struktúrája változna a jövőben.27 A Bánát, ahol 100000 román és szinte semennyi magyar lakik,28 nem kerülhet magyar kézre, mert általános felháborodást keltene Romániában. Ezért ő [Antonescu] azt szeretné, hogy megtudja a birodalmi kormány véleményét a Bánát román katonák általi megszállásáról, és várja a döntésüket. Megüzentem a követnek, hogy ez a kívánság hamis alapokon nyugszik, magyar katonák bevonulását a Bánátba nem tervezzük. Csak német katonák nyomulnak be ide.
Amennyiben Antonescuval való beszélgetése során visszatérne erre a kérdésre, kérem hasonló értelemben válaszoljon.
Ribbentrop

9.
Aláírás nélküli memorandum29
[1941. április 6.]30
Általános terv a Jugoszláviához tartozó területek adminisztrációjának későbbi megszervezéséhez
A Führer a következő vezérelveket adta meg a jugoszláv területek adminisztrációjának későbbi megszervezéséhez:
  1. Azok a részek, amelyek korábban Ausztriához tartoztak, és amelyek a karintiai és stájer gauval31 határosak délről, a meghatározott mértékben betagozódnak az említett gaukba, és a Német Birodalomba.
  1. Horvátország autonóm állam lesz, talán magyar befolyás alatt.
  2. Jugoszlávia északnyugati tengerparti térsége, Dalmácia, és Montenegró Olaszországnak jut.
  3. Macedónia Bulgáriára esik.
  4. A korábbi magyar részek a Dunáig, melyek Magyarországgal határosak, Magyarországnak jutnak.
  5. Csak Ószerbia32 (Macedónia nélkül) kerül átmenetileg egy időre német katonai közigazgatás alá.

10.
Az olaszországi német nagykövettől a külügyminisztériumhoz33
távirat
Róma, 1941. április 11. d.u. 3:00; érkezett [Berlinbe]: d.u. 4:05
A ma reggel Anfusotól34 Bismarcknak35 adott szerint Pavelić Rómából Triesztbe távozott, ahonnan 300 (háromszáz) követőjével (Zágrábba akar eljutni, amilyen gyorsan csak lehet, akár az olasz, akár a német vonalakon keresztül. Anfuso reggel hozzátette, hogy a Duce nagyon pozitívan nyilatkozott egy független Horvátországról Pavelić vezetése alatt. A További horvátországi fejleményekből a későbbi időpontban értesíteni kellene.
Ez alkalommal Anfuso érintette Olaszország igényét Dalmáciára, de kiegészítette, hogy a horvátok is maguknak követelik Dalmáciát. A kérdés megoldását t későbbi időpontra kell eltenni.
Mackensen

11.
A protokollfőnök emlékeztetője
Távirat a Führernek, továbbította telefonon Hinrichs miniszter, 1941. április 12.
„Róma, 1941. április 11.
A Führernek és birodalmi kancellárnak, Berlin.
Ebben a pillanatban, mikor a dicsőséges és legyőzhetetlen német katonák bevonulnak a hazámba, bátorkodom, Führer, hálámat és odaadásomat küldeni Önnek. A független Horvátország hozzáköti magát az új rend Európájához, amelyet Ön és a Duce alkotott. Ebben az órában a horvát nép ujjong, és teljes szívből köszönti a nemzetiszocialista Németországot és a fasiszta Olaszországot. Dr. Ante Pavelić. ”
Ezt a táviratot Hinrichs miniszter adta át a Führernek, és újra be fogja nyújtani írásban.
Dörnberg

12.
Az államtitkár emlékeztetője36
St.S. No. 252.
Berlin, 1941. április 12.
A magyar nagykövet magához hívott ma és ismét visszatért arra a tényre, hogy a román államfő összecsapást jósolt von Brauchitsch tábornagynak, amennyiben a magyar hadsereg vonul be a Bánátba.37 Ez a kijelentés nyilvánvalóan azt jelenti, hogy Románia elő fog állni igényeivel a Bánát egy részére. Másfelől a Führer azt mondta a magyaroknak, név szerint Sztójaynak személyesen, hogy Magyarország vissza fogja kapni az 1918-ban átengedett területeket, kifejezetten megemlítve a Bánátot (kizárva ellenben Horvátországot és Szlavóniát).
A magyar külügyminiszter ezért úgy véli kívánatos volna - annak érdekében, hogy elkerüljék a jövőbeli komplikációkat -, informálni Antonescu tábornokot - mintegy megelőző intézkedés gyanánt – a Magyarország számára kedvező Bánátra vonatkozó döntést.
Én azt válaszoltam Szójaynak, hogy tudok az említett ügyről Antonescu tábornokkal, ám végül egyelőre nem lehet belőle probléma, míg a magyar csapatok nem kelnek át a Tisza folyó keleti partjára, ahogy az a katonai megállapodásban is benne van; tehát nem találkozhatnak román katonai erőkkel a Bánátban. Azonban hozzátettem, hogy vannak olyan híresztelések, mely szerint néhány alsóbb magyar katonai parancsnok nem lesz feltűnő a tiszai határ mellett. Figyelmeztettem, hogy határozottan ellene vagyunk ennek.
Ezennel benyújtom a külügyminiszternek (telegramban).
Weizsäcker

13.
A zágrábi főkonzulátustól a külügyminisztériumnak38
távirat
Április 12. 56. sz.
Zágráb, 1941. április 12. Érkezett: április 13. 12:30
Ma Kvaternik39 két kérést intézett a birodalmi kormány felé a Wehrmacht főparancsnokságán keresztül:
  1. A birodalmi kormány ismerje el a független horvát államot. Pozitív válasz esetén azonnal megkezdi a kormányalakítást.
  1. Megállapodást kér egy horvát fegyveres erő létrehozására, amelynek alapítása már folyamatban van, és ami már nagy mennyiségű hadianyagot zsákmányolt a szerbek elleni harcok során. Kéri, hogy a Wehrmacht ne foglalja le ezt az anyagot, és hagyja a horvát hadseregnél. Kvaternik azonnali és fenntartások nélküli fegyverbarátságot ígér minden hadszíntéren.
Kvaternik ezen lépése a legjobban jellemzi a jelenlegi helyzetet Horvátországban. A bizalom a Führer iránt a horvát népben határtalan. Az olasz és magyar katonai intézkedések horvát területen40 növekvő bizalmatlansággal találkoznak, és nagy nyugtalanságot szülnek. A mai napot létrehozott Kvaternik irányította vezetői tanács jelenleg garantálja a teljesen gördülékeny együttműködést a horvátok és német katonai hatóságok között, valamint a rendezett adminisztrációt a gazdaság és földművelés terén. A kormány helyzetének stabilizációja nagyban függ a Tengelyhatalmak elismerésétől.
Úgy tűnik a hatékony propaganda csak a következő jelszavakkal lehetséges:
  • A Tengelyhatalmak elismerik a szabad Horvátországot.
  • Németország nem követel horvát területeket.
  • Elismerik a horvát katonaság hozzájárulását a korábbi jugoszláv hadsereg megrendülésében és az ellene folyó harcokban.
  • Figyelemmel lesznek és helyet adnak Horvátországnak az új európai rend kialakítása során.
  • A zsidó kérdés.
Fontos, hogy felhívást intézzünk szórólapokkal a horvát parasztsághoz, hogy azonnal folytassák a mezőgazdasági termelést a lehető legnagyobb mértékben, nehogy az élelmiszerhelyzet veszélybe kerüljön a tavalyi rossz termés eredményeként.
Wolff
Freundt

14.
A politikai osztály vezetője az olaszországi nagykövetséghez41
Zártkörű kódolt távirat
Nagyon sürgős!
A Heinrich nevű speciális vonaton,42 1941. április 14. d.e. 3 óra
Szám nélküli
A nagyköveteknek.
A távirat szövege, amelyet a Führer Pavelićnek szándékozik küldeni a következő:
„Dr. Ante Pavelić, Zágráb: Köszönöm a táviratát,43 és Kvaternik tábornokét, amelyekben értesítettek engem a horvát nép kívánságáról, és a független horvát állam kikiáltásáról, és amelyekben kérik, hogy a Német Birodalom ismerje el Horvátország függetlenségét. Az óra számomra nagyon különleges örömmel és elégedettséggel tölt el, melyben a horvát nép visszanyeri régóta kívánt szabadságát a Tengelyhatalmak katonáinak győzedelmes előretörésének következtében, és amelyben átadhatom Önnek A független horvát állam elismerését a Német Birodalom részéről. A legjobbakat kívánom Önnek és a horvát népnek. Adolf Hitler.”
A Führer táviratának vége.
A külügyminiszter arra kéri Önt, hogy adja át, amilyen gyorsan csak lehet, miután találkozott a Ducéval, annak érdekében, hogy a Duce táviratával együtt mindkét táviratot egy időben nyilvánosságra lehessen hozni Németországban és Olaszországban rádió és sajtó útján, rögtön a Duce táviratának kézhez vétele után.
Rintelen

15.
Az olaszországi nagykövet a külügyminiszternek44
titkos táviraton
Nagyon sürgős! Róma, 1941. április 14. d.e. 10:35
Szigorúan titkos!
Április 14. 816. sz.
Személyesen a külügyminiszternek!
Hivatkozva az Ön ma hajnalban 1 órakor adott telefonos instrukcióira.
Anfuso jelenlétében ma reggel 9 órakor részletesen bemutattam a Ducénak Horvátország elismerésének ügyét. A elviekben Duce melegen üdvözölte az elismerést, mert az elmúlt 12 évben kapcsolatai Belgráddal súlyos próbáknak volt kitéve, és a király Marseilles-i meggyilkolása45 után csaknem háborúhoz vezettek, melynek oka az ő kiállása volt a horvátok mellett. Igaz, a függetlenség elismerése nyitva hagyja a jövőbeli határok kérdését, ráadásul nem csak Olaszország felé, hanem tekintetbe véve minden szomszédot. Olaszország irányába különleges az eset, mivel Olaszországnak vannak bizonyos történelmi, etnográfiai, stratégiai és tengerészeti jogai Dalmáciára; a horvátoknak ezeket figyelembe kell venniük. Ezeket a jogokat meg kell védenie, annak ellenére is, hogy ő természetesen kész elfogadni Horvátország kívánságát egy Adriai kijáratra. A Duce mindazonáltal nem gondolja, hogy a Dalmácia miatti fenntartásai bekerüljenek az elismerő táviratba, de kijelentette, hogy ezekről „privátilag” már csatornákon értesíteni fogja Pavelićet. Habár ő „lelkesen üdvözli” Horvátország függetlenségét, ő semmi esetre sem fogja ma elkötelezni magát az elismeréssel, tekintettel Horvátország jövőbeli határai, mindenekelőtt Dalmácia miatt.
[…]

16.
A külügyminisztertől a magyar követséghez46
távirat
Nagyon sürgős!
A Heinrich speciális vonaton, 1941. április 14. d.u. 2:40
Személyesen a nagykövetnek!
A magyar kormány a következő kéréseke küldte katonai csatornákon keresztül:
  1. Magyar megszállás a Bánát északi részétől a Vranjevo-Kikinda vasútvonalig, vagy legalább Aranka környékéig.
  2. Magyar megszállás a felső-Mura térségében, délre a Murától, északra a Drávától, általánosan Maribortól keletre.
A következő választ fogjuk küldeni, hasonlóképpen katonai csatornákon keresztül:
„A Führer minden kérést elvet, amely szerint magyar katonák menjenek a Bánátba, mivel a románoknak megígérte, hogy csak német katonák vonulnak be oda. Amennyiben veszély fenyegetné a magyar vagy a német lakosságot, a XLI. hadtest vállalni fogja annak védelmét. ”
„Ez nem jelent semmiféle állásfoglalást a magyar igényekkel szemben a térség hovatartozását illetően, csupán elővigyázatossági rendszabály a román és magyar katonák közti összecsapások elkerülése végett.47 A Führer elfogadja a magyar megszállást a Muravidékre, illetve a Mura és Dráva közötti régióra nézve, amelyek a világháború előtt Magyarországhoz tartoztak, amint a második hadsereg hátsó kommunikációs vonalai biztosítottak. A végső területi elrendezés – függetlenül a katonai megszállástól – később lesz elvégezve.48
Kérem, a magyar miniszterelnököt is hasonlóképpen informálja!
Kérem, jelezze vissza, ha ez megtörtént!
Ribbentrop

17.
Az olaszországi német nagykövet a külügyminisztériumhoz49
távirat
Nagyon sürgős! Róma, április 14. 19:35-20:00
Szigorúan titkos!
823. sz. április 14.
A külügyminiszternek személyesen!
[Mackensen először arról beszél, amiről korábban volt már szó: azaz, hogy Mussolini elismeri Horvátország függetlenségét, de a határok kérdésének megoldatlansága miatt vannak fenntartásai, melyeket közölt Pavelićtyel.]
[…]
Ezután ő [azaz Mussolini] hosszasan beszélt Dalmácia kérdéséről, egyebek mellett megemlítve, hogy Fiume ma egy mindössze 500 méter széles korridorral van összekötve Olaszország törzsterületével – ezen a helyzeten majd javítani kell -, és kiemelte, hogy Dalmácia sohasem volt Horvátország integráns része; ehelyett a hivatalos megnevezés mindig „Horvátország és Dalmácia” volt.50 Megemlítette továbbá, hogy Pavelić azt mondta neki, arra gondolt, hogy Banja Luka51 – egy a földrajzi központban fekvő város – lesz a székhely Zágráb helyett, amelynek az az előnye is lenne, hogy az új állam északi és déli részéről, ahol a lakosság 90%-át horvátok alkotják, az ország centrumába csábítja, amelyet a legkevésbé laknak horvátok.52 Tekintettel az új állam természetes erőforrásaira, az gyorsan visszatérhet a békeidők életszínvonalára.
Mackensen

18.
A külügyminisztertől a Bulgáriai nagykövetséghez53
távirat
A külügyminisztérium különleges vonatán, 1941. április 14. 24:00 éjfél.
Berlinbe érkezett: április 15. 0:30
A külügyminisztériumba érkezett: 0:45
Benzlernek!54
Hivatkozva az 1941. április 11-i 407. számú táviratra.
Jugoszlávia különböző területeinek sorsát nem kell véglegesen rendezni, csak később a békekötéskor. Jelenleg, ebből adódóan, nem szükséges nyilatkoznia a politikai célokról, és Macedónia területének jövőbeni határairól. A jugoszláviai Macedóniában élő bulgárok által irányított propaganda hívószava az „El Belgrádtól!” kell, legyen. E propaganda területi kiterjedésénél figyelembe kell venni azonban, hogy az olaszok várhatóan igényekkel lépnek fel az albánok lakta jugoszláv területekre, és hogy a macedónok által lakott görög területek rendezése hasonlóképpen csak később lehetséges.
Ribbentrop

19.
A bulgáriai nagykövet a külügyminisztériumhoz55
távirat
Nagyon sürgős!
Szófia, 1941. április 16. Érkezett: Berlin, április 16. 16:40
424. sz. április 16-án
A külügyminiszternek!
A szolgálati tiszt számára titkos!
Hivatkozva az április 16-i 423. számú táviratunkra.
Néhány napja nyugtalanság észlelhető a vezető körökben, csakúgy, mint a bulgár lakosság nagyobbik részében. Az a benyomás alakult ki itt, hogy Németország visszatartja azokat a hadosztályokat, amelyeket dél-Szerbia megszállására kértünk, és amelyek most menetkészek. Magyarázatot kérnek erre, és olasz befolyást vélnek emögött. Az olasz közlemény, hogy az olasz katonák elfoglalták Ohridot, amely nemzeti kegyhelynek tekinthető,56 bombaként robbant. A közvélemény a királyt és a kormányt hibáztatja, hogy nem nyomatékosította kellő energiával Bulgária igényeit.
Szerb-Macedónia bolgár okkupációja a legmagasabbra emelné a hálát Németország és a Führer iránt, amelyet különös tekintettel a húsvétra, nagyon mély benyomást tenne a teljes lakosságra. Megerősítené a király és a kormány helyzetét, amelynek helyreállítása, legalábbis úgy látom, érdekünk, máskülönben a jelenlegi helyzetben csak a soviniszta bolgár és macedón csoportok kapnának ösztönzést, és sem a király, sem a kormány nem tudna huzamosabban ellenállni nekik. A helyzet hasonló lenne, mint 1917-ben, amikor szélsőségesek egész Dobrudzsát követelték, amit a kormány nem hagyhatott figyelmen kívül. Figyelmen kívül hagyva ugyanis elkeseredett hangulat alakulna ki, és összezilálná a bolgár belső és katonai helyzetet. Ohrid Olaszországhoz csatolása kiszámíthatatlan következményekkel járna.57 Ha ez megvalósulna, minden értelmes bolgár számára nyilvánvaló lenne, hogy semmilyen eredményt sem lehet a jövőben elérni Görög-Macedóniában, a Struma folyótól nyugatra.
Richthofen58

20.
A külügyminisztertől az olaszországi nagykövetséghez59
távirat
Nagyon sürgős!
A Heinrich nevű speciális vonaton, 1941. április 17. 2:00
238. sz. április 16-án
Berlinben megkapták: április 17. 2:55
A szolgálati tiszt számára titkos!
Személyesen a nagykövetnek!
Kérem, tájékoztassa a Duce-t Anfuson keresztül, vagy közvetlenül, de mindenesetre nem később, mint csütörtök reggel,60 a következőkről:
Úgy tűnik számunkra, hogy a lehető leghamarabb kívánatos egy eszmecsere az olasz kormánnyal Jugoszlávia jövőbeli területi felosztásának problémaköréről. Mi azt látnánk a legjobbnak, ha az olasz kormány erre a célra – ha lehetséges ezen a hétvégén – elküldeni Ciano grófot61 Bécsbe egy nem hivatalos beszélgetésre velem, annak érdekében, hogy megvitassa ezt a kérdést velem alaposan, és informáljon pontosan a Duce kívánságairól és szándékairól térképek segítségével, hogy koordinálni tudjuk akcióinkat e probléma további kezelésében. Szeretném tehát, amennyiben ez elfogadható a Duce számára, ezúton Ciano grófot tisztelettel meghívni Bécsbe.
Ezzel egy időben kérem, értesítse a Ducét a Führer döntéséről, hogy most miután a Jugoszláv állam elbukott, a Német Birodalom kiterjeszti határait a Karavankáktól62 délre, és az ettől keletre fekvő régióra a Száva felső szakaszához futó vonalig - de Ljubljanától északra -, továbbá kelet felé, mely területek korábban Stájerországhoz tartoztak. Mi informálni fogjuk az olasz kormányt e vonal pontos helyéről, de kérjük, vegyék figyelembe, hogy az ettől északra lévő terület a Birodalom része.
Továbbá, ha ezt megtette, kérem, értesítse a Ducét arról is, hogy mi teljesen szabad kezet adunk az olasz kormánynak a korábbi Krajna déli részével kapcsolatban,63 és természetesen az adriai területekre nézve, melyek olasz érdekek. Aggódunk azonban, ugyanakkor, hogy Olaszországnak tájékoztatni kell minket szándékairól, annak érdekében, hogy tekintettel lehessünk rá a korábbi jugoszláv területek teljes újjászervezésében, oly módon, hogy az összhangban legyen közös érdekeinkkel.
Kérem, tájékoztassa Rómát arról is, hogy a következő napokban kinevezni szándékozunk egy német nagykövetet Horvátországba, mivel nézőpontunk szerint, a legjobb azonnal felállítani egy követséget.
Kérem, jelentse táviratban, ha ezen instrukciókat elvégezte.
Kérem, szintén tájékoztassa Rintelen tábornokot64 a fentiek értelmében a Birodalom határainak határok dél felé tolódásáról, és kérem Önt, informálja Guzzoni tábornokot65 is ezekről. Az olasz katonák e területről való kivonulásának részleteit illetően, és más felmerülő katonai kérdésekről a katonai attasé további instrukciókat fog kapni Wehrmacht legfelsőbb parancsnokságától.
Ribbentrop

21.
A külügyminiszter az olaszországi nagykövetséghez66
távirat
Nagyon sürgős!
Különleges vonat, 1941. április 18. 2:25
A szolgálati tiszt számára titkos!
A nagykövetnek személyesen!
Kérem, informálja Ciano grófot, ha már Rómában van, ellenkező esetben informálja Anfusot mindenekelőtt, hogy boldog vagyok, amiért gyorsan elfogadták meghívásomat Ciano gróf számára, és örömmel tölt el, hogy viszontláthatom az olasz külügyminisztert vasárnap Bécsben. Tekintettel a Führer születésnapjára, amely ugyanerre a napra esik, és amely így le fogja kötni az időmet a déli órákban, nagyon örülnék neki, ha Ciano gróf vasárnap reggel Bécsbe érkezne, legkésőbb 10 órakor, mivel személyesen szeretném fogadni a vasútállomáson, és ez nem lesz lehetséges 10 óra után. Az a terv, hogy Ciano grófot a Führer a délután folyamán fogadja Bécs környékén, és hogy én este valamint hétfőn tárgyalok vele Bécsben. Továbbá kérem, közölje a továbbiakat is:
Mi természetesen nem számolunk azzal, hogy Ciano gróf egy részletes programmal jön ide, de értékelnénk, ha a Duce Ciano grófon keresztül tájékoztatnak minket vázlatosan elképzeléseiről, ötleteiről beszélgetésünk tárgyát illetően. Egyetértünk azzal a szándékkal, melyet önnek a Duce kifejtett, hogy Szlovénia fennmaradó része67 Olaszországnak jut. Dalmácia kérdésében, mi természetesen egy olasz érdekeknek megfelelő megoldásban gondolkodunk. Célom továbbá, hogy Ciano gróffal beszéljek a korábbi Montenegró sorsáról, valamint Albánia olaszok által igényelt jelentős megnagyobbításáról. Hasonlóképpen szeretném bemutatni véleményemet, hogyan kellene meghúzni az újonnan alakított Horvátország határait, és hogy véleményünk szerint a korábbi Jugoszlávia mely részei jutnának Magyarországnak és Bulgáriának. Az utóbbi pont esetében úgy érezzük, biztosak lehetünk benne, hogy Olaszország hozzájárul a Macedón-kérdés megoldásához a Bulgária érdekeinek megfelelően, hogy a kérdéses terület Ohrid városától délre, az Ohridi-tónál - melyet Bulgária igényel, mint nemzeti kegyhelyet -, visszakerüljön Bulgária fennhatósága alá. Nagyon szeretnénk megtudni Olaszország véleményét ezekről a pontokról, valamint Olaszország szándékait Görögországot illetően.
Az Ön személyes tájékoztatására csupán szeretném azt is megjegyezni, hogy számunkra kívánatosnak tűnik ha Ciano gróf ide már nagyrészt konkrét utasításokkal megkötve érkezne. A fenti nyilatkozatának célja, hogy bizonyos mértékig megismertessük az olasz kormányt elképzeléseinkkel, de nem jelenti, hogy pontosan meghatározott olasz álláspontot várunk a Római elindulás előtt. Ahogy azt már telefonon elmondtam, Önt is Bécsbe várom, Ciano gróffal egy időben.
Ribbentrop

22.
A külügyminisztérium titkárságának emlékeztetője68
Bécs, 1941. április 21.
Feljegyzés a külügyminiszter és Ciano gróf közötti megbeszélésről a
bécsi Hotel Imperialban 1941. április 21-én

Néhány bevezető megjegyzést követően a birodalmi külügyminiszter megállapította, hogy a fő célja, hogy a Balkán új berendezkedése megelőzze minden jövőbeli árulás megismétlődését, mint amilyet a szerbek elkövettek Jugoszlávia Háromhatalmi szerződéshez való csatlakozása után. Az lenne a tárgy, hogy megakadályozzák összeesküvő csoportok kialakulását, amelyek Szerbiában mindig is léteztek. Szerbia, amelyet a Füher javíthatatlannak tart, nem válhat ismét nyugtalanság központjává. Ezután megkérte Ciano grófot, hogy mondja el neki Mussolini nézeteit a korábbi Jugoszlávia területének újrarendezéséről.
Ciano gróf azt válaszolta, hogy csak kevéssel a határ átlépése előtt találkozott Mussolinivel, és Mussolini egy jegyzetben rögzítette elképzeléseit. E feljegyzés azonban kizárólag Jugoszlávia területével foglalkozik. Görögország tekintetében ő (Ciano) csupán általános vázlatát adhatja Olaszország szándékainak; Olaszország még nem vizsgálta meg kellő alapossággal a görög problémát, hogy belemenjen a részletekbe.
Felhasználva a jegyzetet, amelyet bizonyosan személyesen a Duce írt, és hivatkozva egy az új határokat bemutató térképre, melyet később bemutatott, Ciano gróf a következőképpen nyilatkozott az olasz szándékokról:
Szlovénia azon részét, amely nem Németországnak jutott, [Olaszország] annektálná, de kapna egyfajta közigazgatási autonómiát.
Egész Dalmácia és az Adria fennmaradó partvidéke, Rijekától Kotorig, annektálva lenne. Közigazgatásilag olasz kormányzóság státuszát kapná.
Montenegró helyreállna, mint független állam a térképen feltüntetett határokon belül, de Olaszországhoz kapcsolódna perszonálunióban az olasz királyi dinasztia uralma alatt.69 Ez annál is inkább könnyű lesz, mivel közismert tény, hogy az olasz királynő montenegrói hercegnő volt.
Albániát megnagyobbodna, határai a térképen jelölt területre terjednének ki, amely értelmében a korábbi albán-jugoszláv határ kelet felé mozdulna el a Prespa-tótól északra. A birodalmi külügyminiszter megjegyezte ezzel kapcsolatban, hogy a bolgár király,70 aki néhány nappal ezelőtt látogatta meg a Führert, kinyilvánította Bulgária igényét egész Macedóniára egészen az albán-jugoszláv határig, tekintetbe véve Ohridnak, mint bolgár nemzeti kegyhelynek kiemelkedő fontosságát. A Führer jelezte a bolgár királynak, hogy igényeit ésszerűnek gondolja. Ciano gróf azt válaszolta, hogy Ohridról talán, mint enklávé kellene gondoskodni, vagy a határvonal bemélyesztésével. Kihangsúlyozta azonban, hogy Olaszország inkább keletebbre tolná el a határt, gazdasági és mindenekelőtt katonai okokból; ez az óhaj egyben a térség lakosságának etnikai összetételén is alapul.71
Horvátországot hasonlóképpen Olaszországhoz lenne kötve perszonálunióval.72
A birodalmi külügyminiszter rámutatott ebben a kérdésben, hogy Horvátország függetlenségét mind Németország, mint Olaszország elismerte. Németország már követet küldött Zágrábba. Ezzel összefüggésben a birodalmi külügyminiszter megemlítette azt is, hogy Glaise-Horstenau tábornok személyében csoport lett kiküldve összekötőként a megszálló katonaság és a horvát kormány közé.
Ezt követően a birodalmi külügyminiszter ismertette a német nézőpontot a korábbi jugoszláv területek újjászervezéséről, felhasználva egy térképet, melyet átadott Ciano grófnak a tárgyalás végén. Felhívta a figyelmet a Horvátország északi határának jelentős megváltoztatására, melyet a Führer rendelt el. Megfelelő időben Németország egy határszerződést fog kötni a horvát kormánnyal.
A birodalmi külügyminiszter hozzátette, hogy Magyarország igényelte, és a Führer biztosította számára, a Bácska és Bánát régiót, mivel ezek Magyarország régi határian belül helyezkednek el. A Bánátot még mindig német katonák tartják megszállva, egy esetleges magyar-román összecsapás elhárításának érdekében. Románia a maga részéről rámutatott, hogy a Bánátban román kisebbség él. Németország biztos tudja, hogy egy ilyen igény kevéssé jogos – és egyébként ilyen még nem merült fel -, de nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy Romániának fel kellene ajánlani valamiféle kompenzációt.73 Jelen pillanatban nehéz megmondani mi lenne ez, de a lehetséges megoldások részleteit a későbbiekben tanulmányozni kellene.
Még nem történt döntés Szerbia jövőbeli kormányáról. Lehet, hogy nem lenne rossz ötlet visszahozni Szerbiába Pál herceget.74
Ezt követően a birodalmi külügyminiszter még egyszer megemlítette a Borisz király által előterjesztett bolgár igényeket, amelyek német nézőpontból ésszerűnek tűnnek, és amelyekkel kapcsolatban a Führer is kifejezte szimpátiáját. A Führer egyetlen fenntartást tett ezzel kapcsolatban, hogy szeretne eszmecserét folytatni a tárgyban az olasz szövetségesekkel.
Ciano gróf megismételte érvelését a határok előretolásáról.75 Idézte a gazdasági és különösen a katonai megfontolásokat, melyek miatt Olaszország ezt képviseli, és azt javasolta, hogy hallgassák meg az olasz szakembereket a kérdésben. Az olasz katonai küldötteket behívták, de nem voltak képesek igazán világos válaszokat adni a birodalmi külügyminiszter kérdéseire a javasolt macedóniai határ katonai okairól. Di Catiglione tábornok csak annyit jelzett, hogy nem szeretne egy cikk-cakkos határt, és amennyiben a határ jelentősen nem módosul, akkor Albánia túl keskeny marad, és az esetleges visszavonulási terület a tengerig túl szűk. Ciano gróf kiegészítette ezt a megállapítást azzal, hogy Olaszország kettős hegyvidéket akar Albánia határaként, és bizonyos vasútvonalakat akar birtokba venni Macedóniában. Ezt követően a vitában eszmecsere folyt a terület lakosságának etnikai összetételéről etnográfiai térképek alapján, de nem alakult ki egyező álláspont ebben a kérdésben.
Ciano gróf csak annak megállapítására szorítkozott, hogy ő, személy szerint kész olyan határt meghúzni az Ohridi-tónál, hogy a bolgár kegyhelyek Bulgária területéhez tartozzanak.
Következő kérése a birodalmi külügyminiszterhez az a kérdés volt, melyet gyakran megismételt a beszélgetés során, nevezetesen, hogy Németországnak van-e bármi kifogása a perszonálunió ellen Olaszország és Horvátország között.
A birodalmi külügyminiszter azt válaszolta, hogy ki fogja kérni a véleményét a Führernek ebben a tárgyban, és érdeklődött, hogy a horvátok tettek-e ténylegesen javaslatot Olaszországnak a perszonálunióról. Ciano azt válaszolta, hogy Pavelić, akit ő régóta ismer, hajdanában gyakran beszélt a perszonálunióról, amikor egy új rendezés lehetősége még a jövő ködébe veszett. Ciano azonban a birodalmi külügyminiszter kérdésére elismerte, hogy nem beszélt Pavelićtyal a közelmúltban.
A birodalmi külügyminiszter ezután a Führer álláspontjának elfogadására buzdított, aki megállapította, hogy Horvátország jövőbeni kormányzati rendszerének kialakítását magukra a horvátokra kell hagyni. Németország nem hiszi, hogy bölcs dolog bármit rájuk erőszakolni. Ráadásul Németország eddig nem beszélt erről a horvátokkal, hanem csupán hallott bizonyos kívánságkat a horvát nép köreiből. A német birodalmi külügyminiszter elmagyarázta ezeket az igényeket Ciano grófnak, a német térkép segítségével, és megismételte, hogy Németország és Olaszország elismerte Horvátország függetlenségét, és hogy Németország már követet is küldött Zágrábba. Ezzel összefüggésben a birodalmi külügyminiszter megemlítette, hogy Németország ki kívánja vonni a katonáit Horvátországból, amilyen gyorsan csak lehet, Ciano gróf pedig kihasználva ezt a helyzetet, azonnal katonákkal szállná meg azt.
A birodalmi külügyminiszter ezután Magyarország kívánságáról szólt egy Adria-parti szabadkikötő iránt. Ciano gróf azt válaszolta, hogy nincs akadálya ilyen típusú gazdasági megállapodásnak.
Ami Szerbia jövőbeli szervezetét illeti, a birodalmi külügyminiszter leszögezte, hogy a lehető legkisebbnek kell lennie, és ennek megfelelően a horvátok bizonyos kívánságait ki kellene elégíteni Horvátország keleti határ tekintetében. Másrészről a birodalmi külügyminiszter elmagyarázta a térkép segítségével azokat az etnográfiai és történelmi szempontokat (Koszovó),76 amelyeket figyelembe kell venni Szerbi déli határának meghatározásakor.
Visszatérve Bulgária igényeire, a birodalmi külügyminiszter megállapította, hogy Németországnak az a véleménye, hogy egész Macedóniát át kell adni Bulgáriának, mivel így a terület a Tengelyhatalmak hűséges és jó barátjának kezébe kerülne. A Führer, ahogy azt korábban mondta, kifejezte szimpátiáját a Borisz király által előterjesztett igényekkel kapcsolatban, és vitára bocsátja az olaszokkal. Amennyiben az új albán-bolgár határ pontos vonalára nézve, kisebb véleménykülönbség, megfontolandó, hogy az albán és macedón lakosság vonala határozza meg az új határt.
A beszélgetés zárásakor Ciano gróf hozzátette, hogy Olaszországnak szándékában áll Albániához hozzácsatolni Északnyugat-Görögország tekintélyes részét, beleértve a Pindosz-hegységet. A birodalmi külügyminiszter kérdésére ő [Ciano] bevallotta, hogy ebben a térségben nem laknak albánok, és a döntés politikai okokból született. Az olaszoknak emellett szándékukban áll azonnal annektálni a Jón-szigeteket. A Duce a későbbiek folyamán még nagy horderejű terveket forgat a fejében Görögország tekintetében. A birodalmi külügyminiszter tréfásan megjegyezte, hogy ez a területi terjeszkedés egyfajta Nagy-Albániát alakítana ki. Hozzátette, hogy általános tapasztalat szerint, tanácsos lenne a kérdést oly módon rendezni, amely kizárja mindenhol a nagy irredenta mozgalmak és ellenzéki központok létrejöttét. Figyelembe véve az általános nehézségeket, amelyeket az ilyen mozgalmak okoznak, a legtöbb esetben célravezetőbbnek bizonyult új határokat húzni, oly módon, hogy elkerüljék az irredenta mozgalmakat.77
Végezetül megállapították, hogy Németország és Olaszország főbb vonalaiban egyetért a jugoszláv területek átszervezésének kérdésében. Csupán néhány kisebb véleménykülönbség van a részleteket illetően, amelyekre vonatkozóan kikérik a Führer véleményét. A birodalmi külügyminiszter és Ciano gróf úgy rendelkezett, hogy másnap délelőtt új konferenciát tartanak, a Führer válaszát követően.

Jegyzetek:

1  A birodalmi külügyminiszter, Joachim von Ribbentrop (1893-1946) stábjáról van szó.
2  Kiadva: Documents on German Foreign Policy 1918-1945. Series D. Vol. XII. No. 205. (Továbbiakban: DGFP)
3  Ez a memorandum összeállításának időpontja, maga a beszélgetés előző nap történt.
4  Az I. világháború után Ausztriától Jugoszláviához csatolt részekről van szó. Karintiából néhány település, Stájerországból a 80%-ban németnyelvű Maribor és szlovének lakta környéke került a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz 1919-ben.
5  Hitler kényesen vigyázott rá, hogy ne sértse meg Mussolini Olaszországát.
6  Walther Hewel (1904-1945), német diplomata. Hewel sok memorandumot és jegyzéket állított össze a külügyminisztérium és Hitler megbeszéléseiről, a kancellár kevés barátjának egyike volt. 1945. május 2-án öngyilkos lett.
7  DGFP, D. XII. No. 217. A megbeszélés a Jugoszlávia elleni katonai akcióról szólt, amely során kibővítették az eredetileg csak Görögország ellen induló „Marita” nevű hadműveletet.
8  Többször is előfordul, hogy a dokumentumokban a Délvidéket egy szóval Bánátnak nevezik, holott ebben nyilvánvalóan a Bácska is benne van, s nem a tényleges Bánátra vonatkozik.
9  A birodalmi külügyminiszter, Joachim von Ribbentrop (1893-1946) stábjáról van szó.
10  DGFP, D. XII. No. 228.
11  A dokumentum csak német mikrofilmen maradt fenn, azon is rongált állapotban, így több helyen hiányos.
12  Azaz Jugoszláviát.
13  DGFP, D. XII. No. 239.
14  Nyilvánvalóan egy titkos csatornán küldték.
15  A német vezetés igyekezett a Jugoszlávián belüli horvát pártokat maga mellé állítani, de emellett az olaszországi emigrációban levő usztasákkal is kapcsolatot épített ki.
16  DGFP, D. XII. No. 256.
17  Valójában a Bácskáról van szó itt is természetesen.
18  DGFP, D. XII. No. 262.
19  Vladimir „Vladko” Macek (1879-1964), a Jugoszláviában működő Horvát Parasztpárt elnöke, és egyben Jugoszlávia alelnöke volt 1941. április elején.
20  Nagy-Horvátországnak horvát nacionalisták által megálmodott kikerekített horvát államot jelentette, amely magában foglalta volna a mai Bosznia-Hercegovinát, Dalmáciát, és a Szerémséget is. 1941-ben gyakorlatilag megvalósult.
21  Jugoszlávia 1941. március 25-én csatlakozott a tengelyhatalmak Háromhatalmi egyezményéhez, ám két napra rá egy puccs megbuktatta az azt megkötő kormányt. Ez élezte ki a helyzetet, amely végül a Jugoszlávia elleni német támadáshoz vezetett.
22  Franc Kulovec (1884-1941), szlovén politikus Jugoszláviában. Másnap meghal a Belgrád német bombázásában.
23  Miha Krek (1897-1969), szlovén konzervatív politikus.
24  Ebben nem tévedtek. Jugoszlávia leverése után a szlovén területek egy részét Horvátország, más részét Németország kebelezte be, míg a korábban Magyarországhoz tartozó terület (Muravidék/Muramellék) visszakerült a Szent Koronához.
25  DGFP, D. XII. No. 276.
26  Itt most a tényleges Bánátról, pontosabban annak Jugoszláviához tartozó részéről van szó, ahová az eredeti magyar katonai terv szerint egy magyar dandárnak kellett volna bevonulnia a Jugoszlávia elleni hadművelet részeként. Ez a román kormány tiltakozása miatt végül elmaradt, s német katonai közigazgatás alá került 1941 és 1944 között.
27  Hitler korábbi ígéretei és a terület történelme okán a magyar kormány joggal várta, hogy a Bánát jugoszláv része visszakerül magyar kézre. Hitler Horthynak írt levelében, és Sztójayval való beszélgetése során ugyanis azt mondta: „Vegyenek el Jugoszláviából, amennyit akarnak.”
28  Ez erős csúsztatás volt, a Bánát szerb oldalán ugyanis az 1931-es jugoszláv népszámlálás szerint több magyar (majdnem 96 ezer) lakott, mint román (alig több mint 62 ezer).
29  DGFP, D. XII. No. 291.
30  A memorandum datálatlan, a kiadó április 6-ra teszi.
31  A III. birodalom közigazgatásilag „gau”-kra, gyakorlatilag megyékre volt osztva, élén a gauleiterrel.
32  Az eredeti Dunától délre, a Morava völgyében kialakuló szerb államrészt nevezték Ószerbiának, gyakorlatilag egybeesik Szerbia 1912 előtti határaival.
33  DGFP, D. XII. No. 310.
34  Filippo Anfuso (1901-1963), olasz fasiszta politikus, ekkor az olasz külügyminiszteri stáb feje. 1942-től az Olasz királyság budapesti nagykövete lett.
35  Otto Christian Archibald von Bismarck (1897-1975), német politikus és diplomata, 1941-ben a Német birodalom olaszországi követe. Egyébként Otto von Bismarcknak, a nagy német kancellárnak az unokája.
36  DGFP, D. XII. No. 321
37 I tt most természetesen ismét a történelmi Bánátról, annak is Szerbiához csatolt részéről van szó.
38  DGFP, D. XII. No. 324
39  Slavko Kvaternik (1878-1947), horvát katona és politikus, az usztasa mozgalom egyik alapítója, Horvátország hadügyminisztere a második világháború során. 1941. április 10-én ő kiáltotta ki Horvátország függetlenségét. A háború végén amerikai fogságba esik, akik kiadják Jugoszláviának és Zágrábban kivégzik 1947-ben.
40  Az olasz hadsereg Horvátország tengermenti tartományait érintette, míg a magyar hadsereg egyes egységei a baranyai háromszöget, illetve a Muraközt szállták meg.
41  DGFP, D. XII. No. 337
42  A Hivatalosan „Ministerzug”nak nevezett különleges vonatról van szó, amely elsősorban Heinrich Himmler, és a külügyminiszter Ribbentrop használt. 1941. április 12 és 25 között Mind Hitler speciális vonata az „America”, mind Ribbentrop Minsiterzug-ja Münichkirchen vasútállomásánál tartózkodott, innen irányították a német katonai és diplomáciai gépezetet. A területet természetesen katonai őrség zárta el a külvilág elől.
43  Lásd a 11. számú dokumentumot!
44  DGFP, D. XII. No. 338
45  1934. október 9-én a jugoszláv királyt, II. Sándort lelőtte egy bolgár származású forradalmár, Vladimir Cernozemski. A gyilkos támogatója az usztasa mozgalom vezetője, Pavelić volt, akit Mussolini támogatott, ezért romlott meg súlyosan Róma és Belgrád amúgy is feszült viszonya.
46  DGFP, D. XII. No. 340
47  A Bánáttal kapcsolatos magyar követelésekről még több dokumentum is van, kétségtelen, hogy Hitler első leveleiben a Bánátot Magyarországnak ígérte, de ezt az Antonescu-féle tiltakozás miatt később nem tudta/akarta teljesíteni, mivel a magyar-román béke így is késhegyen táncolt, és állandó sajtókampány folyt mindkét részről a másik ellen.
48  Valóban, a magyar kormány először az adriai kijáratért cserébe hajlandó lett volna a horvátoknak juttatni a Muraközt, ám végül a magyar katonai megszállás – adriai-tengeri kijárat híján - mégis együtt járt a visszacsatolással.
49  DGFP, D. XII. No. 345
50  Ebben Mussolini nem tévedett, a magyar királyok is önálló királyságként kezelték Horvátországot és Dalmáciát.
51  Banja Luka nem a történelmi Horvátországban fekszik, hanem Boszniában, ám mivel az új „horvát” állam magába foglalta Boszniát és Hercegovinát, valóban a centrumnak nevezhető nagyobb település.
52  Banja Luka lakosságának relatív többségét bosnyákok alkották, a horvát elem 26-27% körül volt 1941-ben.
53  DGFP, D. XII. No. 347
54  Felix Benzler, a német külügyminisztérium teljhatalmú megbízottja Szerbiában.
55  DGFP, D. XII. No. 357
56  Ohrid a bulgár egyház székhelye (patriarkátus) volt a középkorban, és rövid ideig az első Bolgár Birodalom fővárosa is.
57  Ohrid végül Macedónia döntő többségével Bulgáriához került, míg Olaszország (pontosabban az olaszok által megszállt Albánia) Koszovóban kapott kompenzációt.
58  Herbert von Richthofen (1879-1952), német diplomata, 1941-ben szófiai német követ.
59  DGFP, D. XII. No. 363
60  Április 17.
61  Galeazzo Ciano (1903-1944), gróf, olasz diplomata, 1936 és 1943 között Mussolini külügyminisztere.
62  Hegylánc Ausztria és Szlovénia határán 120 km hosszan.
63  1918 előtt Krajna mindig a német területek részét képezte a középkor óta, így ez is jelzi, hogy Hitler milyen messzire elment Mussolini kedvéért, nagyon vigyázott rá, nehogy az olasz vezér hiúságán ne ejtsen csorbát. Igaz, többnyire hiába. 1941-ben Ljubljanát, azaz a történelmi német várost, Laibachot így Olaszországhoz csatolták.
64  Enno von Rintelen (1891-1971), német tábornok, 1936-tól a Rómába kirendelt német katonai attasé, majd összekötőtiszt az olasz hadseregnél, vezérőrnagyi rangban.
65  Alfredo Guzzoni (1877-1965), olasz tábornok, 1940-től az olasz legfelsőbb vezérkar helyettes vezetője.
66  DGFP, D. XII. No. 368
67  Az olaszoknak jutó Ljubljana központú Szlovénia, amelyet provincia státuszban (Provincia di Lubiana) csatoltak Itáliához.
68 DGFP, D. XII. No. 378
69  III. Viktor Emánuel (ur. 1900-1946) olasz király felesége, Elena I. Miklós (ur. 1860-1910) korábbi montenegrói király lánya volt, ezen az alapon „örökölhette” papíron az olasz király a montenegrói trónt. A montenegrói ellenállás miatt a perszonálunió ténylegesen olasz megszállássá lett 1941 nyarán.
70  III. Borisz (1894-1943), bolgár király. A közismert németbarát uralkodó 1918 és 1943 között ült Bulgária trónján.
71  A macedónok etnikai problémájára most nem térnénk ki, mindenesetre annyit összefoglalásként, hogy a macedónokról mind a bolgár, mint a görög történetírás más nézőpontot vall, és a XX. század elején még nem volt kialakult macedón „nemzet”. Az tény, hogy a macedón nyelv legközelebb a bolgárhoz áll, s némi joggal tartották a bolgárok a bolgár nemzet részének a macedóniai szlávokat. Ez az olaszok etnikai indoka mindenképpen sántít Ohrid környékére nézve, amely szláv többségű volt.
72  Azt hiszem elég jól érzékelhető, hogy noha német fegyverek vívták ki elsősorban Jugoszlávia, majd Görögorszg legyőzését, az olasz nagyravágyásnak alig voltak határa. Egyébként Horvátország valóban Olaszországhoz lett - cérnával – kötve, mivel hivatalosan II. Tomiszláv néven olasz herceg (Aimona, Spoleto hercege) lett a horvát király, bár sohasem lépett uralkodása alatt horvát földre. Ami egyben történelmi érdekesség, hiszen IV. Károly eddigi utolsó magyar király tehát nem az utolsó horvát király!
73  Ribbentrop ezen kijelentése jelzi, hogy ekkor még a német külügyi vezetés a Bánátot magyar zászló alá akarta adni, Románia pedig valami kompenzációt kapott volna (Jugoszláviábal?). Nincs itt tehát terv egy német vezetésű Bánátról (Prinz Eugen Gau) sem!
74  Pál herceg (1893-1976) volt a régens a kiskorú II. Péter király mellett egészen az 1941. március 27-i puccsig, mely után Görögország felé elhagyta Jugoszláviát. Pál herceg visszatérésére nem került sor.
75  Azaz Albánia határainak eltolását keletre, mélyen Macedóniába, a bolgárok hátrányára.
76  Koszovó a középkori Szerb állam egyik központja volt, gyakorlatilag teljesen szerb lakossággal, amely a török uralom végére már albán többséggé alakult át. Ha lehetne ilyen értelmetlen hasonlattal élni, a Szerbeknek az Koszovó, ami nekünk Erdély. 1941-ben végül Koszovó döntően albánok lakta része Albániához (azaz Olaszországhoz) lett csatolva, ám a Mitrovica környéki szerb többségű terület Szerbiáé maradt.
77  Ez jelzi, milyen leegyszerűsített az az álláspont, hogy a németek úgy igyekeztek határokat meghúzni, hogy egymás ellen kijátsszák aztán a kelet-európai országokat. Minthogy Hitler nyugalmat akart a térségben, törekedtek az etnikailag igazságos határmegvonásra – már amennyire ez lehetséges volt -, ahogy az a bécsi döntések esetében is történt. Ez persze nem jelenti, hogy adott esetben ne használták volna ki az etnikai ellentéteket, ahogy más hatalmak is teszik ezt a diplomáciában a történelem kezdete óta.


Nincsenek megjegyzések: