Seth
MacFarlane:
Hogyan
rohanj a vesztedbe
Bp.: Agave, 2014
Akárhogy
írom: „Hogyan rohanj a veszTEDbe”, vagy „Hogyan rohanj a
Westedbe”, lássuk be nem túl ötletes. Főleg, hogy az eredeti
cím ez: A Million Ways to Die in the West. Kipróbáltam, ilyeneket
én is tudok:
- Mikor a húgom vásárolgatni akart: „Hogyan rohanj a WestEndbe”
- Téli szünet az Alpokban: „Hogyan Sí/Ess a gleccserre”
- Afrikai útikalandok: „To go Togo”
- Öltözködési szokások Polinéziában: „Tangában Tongában”
Azt
hiszem ennyi éppen sok is. Seth MacFarlane első regényét tehát
nem a magyar címe fogja az eladási listák élére röpíteni.
Sajnos más sem. Eleve nem túl jó ómen, ha a Ted című régebbi
filmjére való utalással próbálják eladni az újat. Az ötlet már a filmnél megfogant. Olyan ez,
mintha a megboldogult Cotton Club Singerst óvszerreklámmal
próbálták volna népszerűsíteni, mondván, hogy koton mindkettő.
Seth
MacFarlane - a már említett Ted mellett - elsősorban
rajzfilmjéről, a Family Guy-ról ismert. Úgy gondoltam ez a
Western komédia lesz majd számomra a vízválasztó vele
kapcsolatban, mert a Family Guyt szeretem, ellenben a Tedet ki nem
állhatom.
De
érjünk át a könyvre, amely a forgatókönyv alapján készült!
Albert Stark nem éppen tipikus vadnyugati lakos - igazi birka, pardon birkász -, aki
pisztolypárbaj helyett inkább lefizeti ellenlábasait, nehogy
kigolyózzák. Ezért aztán a település (Vén Tönk) lakói
többnyire mélyen megvetik, mondhatni nimbusza tönkremegy. Végül
még barátnője is megunja bénaságát és elhagyja. Ettől Al begolyózik. Mikor
éppen élete mélypontján agonizál, a városkába érkezik
inkognitóban (amely nem egy állóvíz, hanem álruha) Anna. A hölgy
egy bandita felesége, de ezt nem köti Albert orrára. Mást sem köt, mert Anna is mesterlövész, nem pedig háziasszony. A friss jövevény megismerkedve Alberttel segítségére siet visszahódítani szíve hölgyét. A ex (aki egy szőke liba) visszaszerzésére indított hadjáratból természetesen galibák származnak.
Ennyi a történet. A befejezés kitalálható.
Milyen
a könyv humora, elvégre ennek kellene elvinnie vállán a soványka
kiadványt? Számomra nagyon vegyes. Egyfelől vannak tényleg vicces
jelenetek. Ezek szinte kizárólag párbeszédek, vagy helyzetkomikum. Emiatt is érződik
erősen, hogy a regény forgatókönyvből íródott. Sehol egy
értékelhető leírás, magyarázó szöveg. Egy-egy szereplők
közötti társalgás tényleg szórakoztató, főleg ha a mai
világnak nyom fricskát a múltban:
„Manapság
35 évig élnek az emberek, úgyhogy egy lánynak nem kell azonnal
férjhez rohannia.”, vagy:
„-
Mostanság mindenfelé ilyen botos karikákkal látom a kölyköket –
állapította meg Albert.
– Biztosan
árt az agyuknak, nem? – kérdezte Edward.
– Egész
biztos. Csökken tőle a figyelemkészségük. Volt erről egy cikk
az újságban.”
Ilyenből
van talán öt-hat. Ezzel szemben áll kétannyi a szaftosabb
humorból. Amely a számomra megemészthetetlen
testnedvi-altesti-alpári vonulatot képviseli. Először
megpróbáltam elhitetni magammal, hogy az író a közönségességgel
próbálja kifejteni, hogy a humánus és kifinomult Albert milyen
faragatlan világgal néz farkasszemet, és mint írói eszköz ezzel
ellenpontozza főszereplőjének alakját. Csak aztán eszembe ötlött
a Ted, ahol ugyanez taszított. A popularitás oltárán nem szabadna
feladni a finom humort, amire Seth MacFarlane kétségkívül képes lenne. Úgy tűnik eldöntötte, hogy a primitív tömeget választja a klasszikus humor helyett. Sajnos én ehhez már túl öreg és túlontúl vizuális vagyok. Ezt meg
nem annyira vágyom látni.
A
filmet ezek után még úgy sem nézem meg, hogy eddig azt hittem,
Charlize Theronnal főszerepben még az Alkonyat-trilógiát is el tudták volna
adni nekem. Zuhogó jégesőben. Egy tetőtlen moziban. Nyáladzó
alpakákkal körbevéve.
Összegezve, a könyv számomra igencsak vegyes érzelmeket váltott ki, és
összességében inkább a negatív, mintsem pozitív. Mondanivaló
nincs, művészi érték annyi sem, a humor meg mint fentebb írtam.
Mindemellett csak két órát vett el az életemből (ráadásul buszozások közben olvastam), és azért okozott pár derűs percet
is.Alighanem a film valószínűleg jobb egy fokkal, mint a könyv, hiszen eleve forgatókönyvnek készült.
A
kötet esztétikailag elfogadható, címlapja egy vadnyugati párbajt
mutat, utalva a regény első oldalaira.
Pontszám:
Hat Peter Griffin a tízből.
6/10
pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése