Kicsit visszatérek az ókorhoz, elvégre végső soron mégiscsak ezt szoktam a magam szakterületének tekinteni leginkább, még ha mostanság olyan csapongó is vagyok, mint téli szél az Északi-tengeren. Egy kis forrásközlés fog következni két-három ütemben, méghozzá az ókori író, Polüainosz munkájából. A Sztratégémata karthágóiakról szóló feljegyzéseinek első etapját lehet most elolvasni.
Az eredeti angol szöveg helye az Attalus honlapján található meg.
 |
| Szürakuszai városa az ókorban, 3D rekonstrukció https://www.cs.drexel.edu/~crorres/ |
Polüainosz: Stratégémata
I.
könyv
27.
Gelón[1]
1. A szürakuszai-i Gelón,
Deinomenész fia, hadvezérnek nevezték ki a karthágói Himilko elleni háborúban.
Miután vitézségével legyőzte az ellenséget, elment a népgyűlésre és beszámolt
vezérsége eredményeiről: a háború költségeiről, időtartamáról, fegyverekről,
lovakról, hajókról. Miután nagyon megdicsérték mindezért, levette páncélját és fegyvertelenül lépett
közéjük: „Így fegyvertelenül”- mondta „átadom magam nektek, hogyha valaki úgy
érzi megsértettem, vagy elnyomtam egyeseket közületek, sújtson rám
fegyveretek!” Minden jelenlevő válasza taps volt, akik elismerték, hogy ő a
legvitézebb és legjobb az összes tábornokuk közül. Erre azt válaszolta: „Akkor
a jövőben is vigyázzatok, hogy hasonló vezetőket válasszatok!” De ők így
válaszoltak: „Nincs más ilyen vezetőnk!” Ezért másodszor is hadvezérré
választották, amivel megnyitották az utat előtte, hogy Szürakuszai zsarnoka
legyen.
2. Amikor Himilko, Karthágó
királya[2]
betört Szicíliába, Gelón, a szicíliaiak türannosza ellene vonult, de mert
megkockáztatni egy csatát. Ehelyett ruhát cserélt Pediarkhosszal, aki az
íjászok parancsnoka volt és megjelenésében nagyon hasonlított rá, és megparancsolta
neki, hogy vonuljon ki a táborból és mutasson be áldozatot az oltároknál. Pediarkhoszt
íjászok csapata követte fehér ruhákba öltözve, mirtuszágakkal kezükben, de
íjaikat titokban ruhájuk alá rejtették. Parancsot kaptak, hogy íjaikat
használják Himilko ellen, amint meglátják, hogy hozzájuk hasonlóan kivonul
áldozatot bemutatni. Amikor Himilko, nem gyanítva a cselt, előállt, hogy
áldozatot mutasson be, hirtelen nyílzápor csapott le rá, miközben elvégezte a
szertartásokat és italáldozatot ajánlott fel.
3. Néhány dór, akik készek
voltak emigrációba vonulni, áthívták Gelónt Szicíliába, hogy megdöntsék Megara
államát. Ugyanebben az időben Gelón hatalmas bírságot szabott ki Diognétoszra,
Megara vezetőjére. Amikor Diognétosz megpróbált adót kivetni, hogy kifizethesse
a bírságot, a polgárok megtagadták ezt és csatlakoztak a Szürakuszai telepesekhez,
mondván ők Geln alattvalói.
28.
Thérón[3]
1. Thérón a karthágóiak elleni
csatában megfutamította az ellenséget. De a szicíliaiak az ellenség táborában
azonnal a sátrak kirablásába kezdtek, és míg ezzel foglalkoztak, elsöpörték
őket az ibérek, akik a karthágóiak támogatására érkeztek. Thérón észrevéve a
vérontást, amely valószínűleg bekövetkezik, egy csapat emberrel megkerülte a
tábort és felgyújtotta a legtávolabbi sátrakat. Az ellenség, amely elvesztette
sátrait, és most látta lángolni a táborát, visszasietett a hajóira; de a
szicíliaiak közelről követve őket, legtöbbjüket megölte mielőtt felszállhattak
volna hajóikra.
2. Thérón, Miltiadész fia
Szelinusz lakosságát legyőzték
a karthágóiak, és halottaik borították a csatateret. Az ellenség olyan szorosan
loholt a nyomukban, hogy nem mertek visszatérni, eltemetni halottaikat,
ugyanakkor megrémültek attól, hogy elhanyagolják és temetetlenül hagyják őket.
Ebben a vészhelyzetben Thérón megígérte, hogyha adnak neki háromszáz szolgát
fát vágni, akkor ő elégetteti a holttesteket és sírhelyet állít nekik. „Ha nem
sikerülne a próbálkozás –folytatta -, és áldozatul esnénk az ellenségnek, a
város nem veszítene többet, mint egyetlen polgárt és háromszáz rabszolgát.”
Szelinusz lakosai elfogadták az ajánlatot és megengedték neki, hogy azokat a
rabszolgákat válassza ki, akiket akar. Ennek megfelelően kiválasztotta azokat,
akiket a legaktívabbnak, legerősebbnek talált, és kivezette őket bárdokkal,
baltákkal és fejszékkel felfegyverkezve azon ürügy alatt, hogy fát vágat a
halotti máglyához. De miután egy kissé eltávolodtak a várostól, Thérón
meggyőzte őket, hogy lázadjanak fel uraik ellen, és késő éjjel visszatértek a
városba. Miután jelentkezett az őrségnél, azonnal felismerték, de amint
beengedték, levágták az őröket. Ezután saját ágyukban megölette azokat a
polgárokat, akik valószínűsíthetően veszélyt jelentettek terveire, uralma alá
vonta a várost és megtette magát Szelinusz zsarnokává.
29.
Hierón[4]
1. Amikor az ellenség[5]
előkészületeket tett a folyón való átkelésre, Hierón a hoplitáit arra a helyre
küldte, ahol át akart gázolni a folyón; és elrendelte, hogy lovasai és
könnyűgyalogosai vonuljanak feljebb a folyón, azt színlelve, hogy egy másik
ponton is át akar kelni. Amikor az ellenség észrevette ezt, ők is feljebb
vonultak csapataikkal, hogy megakadályozzák feltételezett szándékában. Közben
Hierón végrehajtotta az átkelés hoplitáival, könnyen elsöpörve a kis erőt, amit
ellenfelei otthagytak vele szemben. Amint átkeltek a túloldalra, leadta a jelet
a lovasságnak és a könnyűgyalogságnak, akik azonnal visszatértek és átkeltek a
folyón az első ponton, ahol Hierón és hoplitái vissza tudták verni az ellenség
támadásait.
II.
könyv
11.
Pharakidasz[6]
Miután a karthágóiak hadat
üzentek Szürakuszainak, Pharakidasz megtámadott egy karthágói hajórajt és
elfogott kilencet a hajóikból. Annak érdekében, hogy átjusson az ellenséges
flotta vonalain, amely sokkal nagyobb volt, a [az elfogott - HG] hajókat
megrakta saját katonáival és tengerészeivel. A karthágóiak felismerve saját
hajóikat, feltételezték, hogy azok barátiak, és így lehetősége nyílt számára,
hogy akadály nélkül bejusson Szürakuszai kikötőjébe.[7]
V.
könyv
2.
Dionüsziosz[8]
1. Dionüsziosz, Hermokratész
fia, a szürakuszaiak szolgálatában állt, mint a hadvezérek titkára. Amikor a
szürakuszaiak egy sikertelen karthágóiak elleni háború miatt tábornokaikat
bepanaszolták, Dionüsziosz odáig merészkedett, hogy árulással vádolta meg őket.
Vádja következtében néhányukat kivégezték, másokat pedig száműztek. Azután úgy
tett, mintha veszély fenyegetné azok támogatóinak intrikái felől, vagy azok
felől, akiket miatta elítéltek vagy elfogtak. Ezért, bár még tartott a Karthágó
elleni háború, személyi testőrséget kapott. Az ő segítségükkel ellenőrzése alá
vonta Szürakuszait, ő lett a valaha volt legnagyobb zsarnok a városban; idős
korában halt meg, és a hatalmat fiának adta át.
6. Amikor Himilko elzárta
Motüa kikötőjét, Dionüsziosz kivezette katonáit a városból, és letáboroztatta
embereit az ellenséggel szemben, akik a kikötő szájánál voltak. Azt mondta,
hogy embereibe bátorságot akar önteni és gyakoroltatni velük a patraszállást.
Egy napon, kihúzatta mintegy nyolcvan hajóját egy húsz stadion széles[9]
sima, sáros partszakaszra, amely egy hegyfok alatt terült el a kikötő egyik
oldalán, és megerősítette a területet fakarókkal. Himilko félt, hogy miután
Dionüsziosz így biztosította saját hajóit, lehetősége lesz hátba támadni a
karthágóiakat, és a kikötőbe zárni azokat. Így visszavonta inkább flottáját az
első alkalmas széllel, és hagyta, hogy a kikötő Dionüsziosz kezébe kerüljön, a várost
pedig békén hagyta.
 |
| Motüa kikötőjének bejárata (rekonstrukció) - wikipedia |
9. Amikor a karthágóiak
megtámadták Szürakuszai területét háromszázezer emberrel, Dionüsziosz, aki
erődítmények és erődök építésével biztosította azt, követeket küldött, hogy
békét kössenek azzal a feltétellel, hogy átadja az erődöket és várakat. A
karthágóiak azonnal elfogadták a feltételeket, mivel nagyon elégedettek voltak,
hogy az erődöket és várakat csata nélkül kaphatják meg, és jelentős
helyőrségeket hátrahagyva eltávoztak. De Dionüsziosz ezt követően sikeresen
megtámadta az elvonuló sereget, amelynek létszáma jelenősen lecsökkent a különböző
helyekre kiküldött különítmények miatt.
17. Dionüsziosz arra kötelezte
a karthágóiakat, hogy nagyon magas váltságdíjat fizessenek az általa elfogott
embereikért; de a karthágói szolgálatban álló elfogott görögöket elengedte
mindenféle váltságdíj nélkül. Emiatt a karthágóiak gyanakodni kezdtek a
görögökre, és elbocsátották szolgálatukból a görög zsoldosokat. Így Dionüsziosz
megszabadult ezektől a görögöktől, akik félelmetes ellenségek voltak.
3.
Agathoklész[10]
3. Agathoklészt arról
tájékoztatták, hogy Szürakuszai vezetői közül többen lázadásra készülnek
ellene, így egy ünnepélyes áldozatbemutatást rendezett a karthágóiak feletti
győzelem alkalmából. A lakomára, melyet ezen alkalomból tartott, meghívta azt
az ötszáz személyt, akik állítólag a legellenségesebbek voltak kormányzásával
szemben. A bankett a legpompásabb és legnagyszerűbb volt. Miután a társaság már
meglehetősen részeg volt, ő maga egy tarentumi stílusú skarlátvörös köpenyt
tekert maga köré, a kör közepére lépett, énekelt, hárfán játszott és táncolt
nekik; amitől jókedv és mulatság lett. Mikor a hangulat a tetőfokára hágott,
Agathoklész visszavonult, mondván fáradt és ruhát kell váltania. Rögtön számos
fegyveres rohant be, akiknek éles kardjától elhullottak a bentiek, senkinek sem
adva kegyelmet.
5. Amikor Agathoklész hozzákezdett
Karthágó elleni hadjáratához, hogy próbára tegye emberei elszántságát, egy
kiáltványt tett közzé, hogy aki felmentést szeretne a az expedíció alól, az
szálljon partra és vigye el a fedélzetről minden vagyonát. Mindazokat, akik
éltek ezzel, kivégeztette, mint árulók és gyávák; és megdicsérte azok
bátorságát és hozzá való ragaszkodását, akik a hajókon maradtak; majd 60
hajóval Afrika felé vette az irányt. Amint [ott] kiszálltak katonái,
felgyújtatta hajóit; hogy emberei nagyobb elszántsággal harcoljanak, látván,
hogy meg vannak fosztva minden segítségtől, ha menekülnének. Ezekkel a
fortélyokkal Agathoklész legyőzte a Karthágóiakat különféle csatákban, és sok
afrikai város urává vált.
6. Agathoklész kérte a
szürakuszaiakat, hogy adjanak mellé kétezer embert egy Fönícia elleni
expedícióra, ahol – állította – egy érdekében eljáró csoport megígérte neki,
hogy az országot birtokába juttatja. A szürakuszaiak hittek neki, és elküldtek
neki mindent, amire szükséges volt. Amint megkapta ezeket, nem gondolt tovább a
föníciai expedícióra, sőt szövetségesei ellen alkalmazta erőit, és lerombolta
Tauromenion erődítményeit.
7. Agathoklész békét kötött
Hamilkarral, aki visszavonta erőit és visszatért Afrikába. Agathoklész gyűlésbe
hívta a szürakuszaiakat. „Ez az az óra” – mondta „amelyre mindig is vágytam,
hogy láthatom a honfitársaimat élvezni a teljes szabadságot. ” Miután ezt
mondta, levette köpenyét és kardját, kijelentette, hogy mostantól egyszerű
magánszemély. Hazafisága és mértékletessége láttán a polgárok önként kötelezték
őt az állam vezetésére. De ő kevesebb, mint hat nap múlva sok polgárt halálba
kergetett, több mint ötezret száműzetésbe kényszerített, és uralma alá vette
Szürakuszait.
7.
Daphnaiosz[11]
A szürakuszaiak és az
itáliaiak csatát vívtak a karthágóiakkal, a szürakuszaiak a jobb oldalon, az
itáliaiak a bal felől [sorakoztak fel]. Daphnaiosz hangos zavarodott zajt hallott
balról, és oda sietett. Az itáliaiakat szorongatott helyzetben találta, és
tudták tartani magukat. Amikor visszatért a jobb szárnyra, azt mondta
szürakuszaiaknak, hogy baloldalon győztek, és egy újabb erőfeszítés részükről
tejessé tenné a diadalt. A szürakuszaiak bízva tábornokuk jelentésének igazában,
bátran megtámadták a barbárokat és legyőzték őket.[12]
8.
Leptinész[13]
1. A karthágóiak, akik
Pakhünoszhoz[14]
hajóztak, ott partra szálltak és feldúlták a környező vidéket. Leptinész
elrejtett néhány lovas egységet, hogy éjjel üssenek rajtuk, másoknak pedig
megparancsolta, hogy találjanak módot a karthágói tábor felgyújtására. Amint a
karthágóiak észrevették, hogy sátraik és poggyászaik lángolnak, siettek vissza
amilyen gyorsan csak lehet, hogy mentsék, ami menthető. De míg ezen igyekeztek,
megtámadta őket a lovasság és nagy mészárlás közepette a hajóikhoz űzte őket.
9.
Hanno[15]
Amikor Hanno Szicília mellett
haladt el, Dionüsziosz jelentős flottát küldött, hogy elfogják. Amikor a flotta
már csaknem utolérte, Hanno behúzatta a vitorlákat, mire az ellenség, aki látta
ezt, hasonlóan cselekedett. Hanno ezután elrendelte, hogy emberei a lehető
leggyorsabban [ismét] bontsák ki az összes vitorlát. Az ellenség nem látta
világosan mi történik, összezavarta őket a hirtelen cselekedete, mert nem
voltak olyan ügyesek a tengeri manőverezésben.
Jegyzetek:
[1] Gelón,
Gela és Szürakuszai türannosza a Kr.e 485-478 között.
[2] A görög
források gyakran királynak (baszileusz) nevezik a Karthágót vezető két
hivatalnokot (suffet).
[3] Thérón,
Akragasz türannosza Kr.e. 488 és 473 között, Gelón szövetségese.
[4] I.
Hierón, Szürakuszai türannosza Kr.e. 478-467, Gelón testvére.
[5] A
karthágóiakról van szó.
[6] Spártai
hadvezér, aki ekkoriban úgy látszik Szürakuszai szolgálatában állt.
[7] Az eset
Kr.e. 397-ben történt, az esetet Frontinus is megemlíti: Frontinus:
Stratagemata, 1.4.12.
[8] I.
Dionüsziosz, Szürakuszai türannosza Kr.e. 405-367 között.
[9] 1
stadion mintegy 184 méter.
[10]
Szürakuszai türannosza és királya Kr.e. 317 és 289 között.
[11]
Szürakuszai-i tábornok a Kr.e. V. század végén.
[12] Minden
bizonnyal a Kr.e. 406-ban folyó harcok során történt az eset.
[13]
Szürakuszai-i hadvezér, I. Dionüsziosz király testvére.
[14] A mai
Capo Passero hegyfoka, Szicília délkeleti csücske.
[15] Több
karthágói hadvezér neve, itt egy Kr.e. IV. században élt parancsnokról van szó.
A karthágóiak névadásban nem voltak túl ötletesek, szinte minden hadvezérük
Hanno, Himilko, Hannibal vagy Hasdrubal…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése