Kicsit leálltam a bejegyzésekkel áprilisban, mert éppenséggel bőven akadt dolgom, de most már újra jönnek talán a történelmi bejegyzések és könyvajánlók. Kezdjük egy olyannal, ami mindkettő.
Mihályi
Balázs:
Budapest ostromkalauz 1944-1945
Budapest ostromkalauz 1944-1945
Budapest:
magánkiadás, 2014. p. 155
Bár tavaly óta a magyar
könyvkiadás történelem szempontjából az első világháború lázában ég, azért
szerencsére a második világégésről is jelennek meg kiadványok. Most Dr. Mihályi Balázs könyve akadt kezembe, melynek címe Budapest ostromkalauz 1944-1945. A
szerzőnek nem ez az első Budapest ostromával foglalkozó kötete, hiszen szintén
2014-ben jelent meg Dél-Buda ostroma 1944-1945 című műve, amelyben naplószerűen
mutatja be a főváros e területének eseményeit a vészterhes napokban, valamint
kiemelten foglalkozott a németek Glückspiel néven tervezett Budaörsi repülőtér
megszerzését célzó hadműveletével. Azt egy egész jó kötetnek találtam, amely
források idézésével színesítve mutatta be az ottani harcokat, azonban
kétségtelenül az ostromkalauz az érdekesebb könyv. Ennek oka az, hogy a
szempont, amely szerint megközelíti Budapest 100 napos agóniáját. Valahányszor
a budai vár környékén járok, mindig felmerül bennem, hogy milyen érdekes lenne
összegyűjteni azokat az épületeket, amelyek mai napig viselik az összecsapások
nyomait, mert bizony vannak még ilyenek. Ennek akár első lépcsőjének is lehet
tekinteni az ostromkalauzt, amely utcánként írja le röviden milyen fontos harci
cselekmények zajlottak ott. Első fejezetében rövid összegzést olvashatunk az
ostromról, majd egy következőben a felek által alkalmazott harci eljárásokról
esik szó. Ezt követi a főváros egyes térségeinek (pl. Észak-Buda, Gellért-hegy,
satöbbi) közterületekre bontott bemutatása. Vannak egészen közismert részletek,
mint a hidak sorsa, de akadnak teljesen elfelejtett események (most kinyitottam
valahol találomra) mondjuk a XI. kerületi Előpatak utca, ahol 1945. január 2-án
indítottak sikertelen ellentámadást. Az egyes földrajzi térségekhez az utcák
elhelyezését színes térképvázlat segíti, így az is lehetővé válik, hogy
Budapest utcáin sétálva gyorsan felidézhessük a könyv segítségével a harcokat. A
kötet használatát a végén elhelyezett utcanévmutató könnyíti meg.
A szöveget kis életrajzi betétek színesítik, amelyek a fontosabb katonákat mutatja be az olvasónak. Hogy még inkább a 44-45-ös világba képzelhessük magunkat a szerző a Fortepan kiváló fotóanyagából válogatott fényképekkel mutatja be a helyszínek akkori állapotát. Nekem mondjuk különösen tetszett a 84. oldalon lévő bizarr fotó, ahol a Szent Gellért teret láthatjuk lerombolt épületekkel és egy frissen emelt szovjeteket dicsőítő emlékművet. Hát ugye, a prioritás… Szóval lehet csemegézni.
A szöveget kis életrajzi betétek színesítik, amelyek a fontosabb katonákat mutatja be az olvasónak. Hogy még inkább a 44-45-ös világba képzelhessük magunkat a szerző a Fortepan kiváló fotóanyagából válogatott fényképekkel mutatja be a helyszínek akkori állapotát. Nekem mondjuk különösen tetszett a 84. oldalon lévő bizarr fotó, ahol a Szent Gellért teret láthatjuk lerombolt épületekkel és egy frissen emelt szovjeteket dicsőítő emlékművet. Hát ugye, a prioritás… Szóval lehet csemegézni.
Szóval összefoglalva: ha valaki egy
időutazást akar tenni a budapesti katlanba zárva, már megteheti e könyvecskével
a zsebében. Már csak a gyalogátkelőknél kell vigyázni, nehogy pirosnál akarjunk
átkelni az úton, mert belemerültünk az olvasásba.
A szerző egy figyelemre méltó honlapot vezet, amelyen szintén rengeteg érdekességet találhatnak az érdeklődők a második világháború számunkra oly fájó csatájáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése