Széles körben tartja magát a hit, hogy a
mongolok a „Tatárjárás” kezdete előtt IV. Bélának szövetséget ajánlottak.
Még olyan nevesnek számító – és sok
szempontból nagyon hasznos tevékenységet folytató - szkíta népekkel foglalkozó
történész, mint Obrusánszky Borbála elfogadja, hogy Batu kán nem hódítani jött,
hanem először szövetséget keresett a magyarokkal.[1]
Állítása szerint a Habsburg történetírás „érdeme”, hogy mindenki azt hiszi,
hogy pusztítani és rombolni jöttek. Ez azonban badarság. A XIII. századi Kézai
Simont és a Képes krónikát (egyszerűsítve a XIV. századi krónikakompozíciót)
aligha a Habsburgok íratták:
„..az ő [=IV. Béla] uralkodásának
napjaiban a mongolok, vagyis tatárok három oldalról behatoltak Magyarországra,
ötszázezer fegyveressel, s ráadásul még negyvenezer századossal és tizedessel.
Az említett király a Sajónál szállt szembe velük, s az Úr 1241. évében
vereséget szenvedett tőlük.”[2]
– írja Kézai, s írásában nyoma sincs annak, hogy Bélát szövetkezésre kérték
volna fel.
A Képes krónika szinte teljesen azonosan
fogalmaz:
„Az Úr ezerkétszáznegyvenedik[3]
évében, Béla uralkodása alatt a mongolok, vagyis a tatárok ötszázezer
fegyveressel megrohanták Hungariát. Béla király a Seo folyó mellett megütközött
velük, és legyőzték őt.”[4]
A magyar krónikák tehát nem tudnak
mongol szövetségkérésről, igaz azt sem írják, hogy hódítani jöttek. Bár ez
utóbbi elég logikusan következik egy ekkora hadsereg betöréséből. Obrusánszky
legalább nem hamisítja meg az egyetlen fennmaradt magyar királyhoz küldött
mongol levelet, mert sajnos korábban volt olyan általam látott honlap, ahol az
eredeti levél végéhez odabiggyesztettek néhány valójában nem létező mondatot.
Az eredeti levél ugyanis, amely Julianus barát második útjáról készült
jelentésében maradt fenn, így hangzik:
„Én,
a Kán*, az égi király küldötte, akinek hatalom adatott a
földön a nekem meghódolókat felemelni és az ellenállókat elnyomni, csodálkozom
feletted, Magyarország királya, hogy midőn már harmincadik ízben küldöttem
követeket* hozzád, miért nem küldesz vissza közülük
senkit, de még követeidet és válaszlevelet sem küldesz nekem. Tudom, hogy
gazdag és hatalmas király vagy, sok katonád van, és egyedül kormányzol egy nagy
országot. Ezért nehéz önként alám vetned magadat; mégis jobb és üdvösebb volna
neked, ha önként behódolnál nekem! Megtudtam ezenfelül, hogy kun szolgáimat
oltalmad alatt tartod. Ezért utasítlak téged, hogy ezeket a jövőben ne tartsd
magadnál, és miattuk ne kerülj velem szembe. Nekik könnyebb elmenekülni, mint
neked, mivel nem lévén házaik, sátraikkal vándorolva talán el tudnak menekülni,
de te, aki házakban lakol, váraid és városaid vannak, hogy fogsz menekülni
kezeim közül?”[5]
 |
| A tatárok IV. Bélát üldözik (Képes krónika) |
Obrusánszky azt emelte ki a levélből,
hogy Batu már harmincszor küldött levelet Bélához, az mégsem válaszolt. Ez
valóban érdekes. Ugyanakkor a kor viszonyai között a 30 elküldött levél aligha
tűnik túl reálisnak. 1237. közepén, mikor Julianus kézbe kapta az ominózus
levelet, Batu serege még alig lépte át a Volgát, hogy megkezdje az orosz
államok elleni hadjáratát. A nyugati hadjáratot eldöntő mongol kurultajt
1235-ben történt, ezután indult meg a kilenc dzsingiszida herceget felvonultató
óriási haderő felvonulása Európa ellen. Az időpontokat nézve ez azt jelentené,
hogy Batu 1236-1237 szűk 18 hónapja alatt 30 levelet küldött volna a magyar királynak,
azaz havonta csaknem kettőt. Hihető ez a korabeli közlekedési viszonyok között
a Volgától Budáig? Ha igent mondunk, azt jelentené, hogy Batu első levele után
már 2-3 héttel választ várt Bélától. Ezt nyugodtan képtelenségnek kell tartani.
Így igazat kell adnunk azon történészeknek, akik a harmincas számot pusztán
költői túlzásnak tartják, semmint realitásnak. A XIII. század közepén nem
fordultak meg a követek Magyarország és a Volga között 3 hét alatt, pláne úgy,
hogy a két ország között még hódolatlan orosz államok fekszenek. Úgyhogy
Obrusánszky álláspontját, aki hitelt ad a harminc elküldött levélnek, nem
támogathatjuk.
Úgyhogy a harminc levél, mint bizonyíték
a szövetségre, megdőlt. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy harminc elküldött levél –
ha el is fogadnánk- önmagába nem bizonyít semmit. Főleg, mivel az utolsónak
ismerjük a tartalmát, és abban semmi szövetségi ajánlat nincs. Sőt Julianus,
mielőtt az említett levelet leírja, jelentésében világosan ezt mondja:
„Többen
mint biztos dolgot beszélik, és a szuzdali fejedelem élőszóval megüzente
általam Magyarország királyának, hogy a tatárok éjjel-nappal tanácskoznak
afelett, hogy miképpen győzhetnék le és
keríthetnék hatalmukba a keresztény Magyarországot. Állítólag tervbe vették, hogy továbbnyomulnának, és
elfoglalnák Rómát és a Rómán túli területet.”[6]
Emellett rendelkezésünkre állnak más
források is, amelyek jelzik, hogy a mongolok semmi mást nem tűrtek el más
államoktól, pusztán az alávetést. Álljon itt Hülegü kán[7]
levele, melyet Kutuz mameluk szultánhoz küldött Kairóba 1260-ban:
„A
keleti és nyugati királyok királyától, a nagy kántól. Kutuzhoz,[8] a mamelukhoz,[9] hogy
megmeneküljön és elkerülje kardunkat. Gondold meg, mi történt más országokkal
és add át nekünk [a tiedet]. Hallottad, miként hódítottunk a hatalmas birodalmat és tisztítottuk meg a rendetlenségtől, amely
megrontotta. Nagy területeket
hódítottunk meg, minden népet lemészároltunk. Nem tudsz elmenekülni hadseregünk
terrorja elől. Hová tudnál menekülni? Milyen úton tudsz elkerülni minket?
Lovaink gyorsak, nyilaink hegyesek, kardjaink, mint a villám, szívünk kemény,
akár a hegyek, katonáink száma, mint a homoké. Erődítmények nem tarthatnak fel,
hadseregek nem állíthatnak meg minket. Hiába imádkoztok Istenetekhez ellenünk.
Könny nem hat meg, siránkozás nem érint meg minket. Csak az lesz biztonságban,
aki könyörög a védelmünkért. Sietve válaszolj, mielőtt a háború tüze fellobban.
Ha ellenálltok, a legszörnyűbb katasztrófát szenveditek el. Szétzúzzuk
mecseteiteket, felfedjük Istenetek gyengeségét, megöljük mind a gyermekeket,
mind az időseket. Jelenleg te vagy az egyetlen ellenség, aki ellen felvonulunk.
”[10]
 |
| A mongolok Kijevet ostromolják 1240-ban (muszlim krónika) |
Nyilván nem véletlen, ha hasonlóságot
érzünk a magyar királynak és az egyiptomi szultánnak küldött levelek
hangvételében. A mongol kánok csak a behódolást ismerték, szövetségeket csak
akkor kötöttek, ha pillanatnyi érdekeiket szolgálták. 1222-ben mikor a mongol
sereg áttört a Kaukázuson Perzsia felől, ott szembetalálták magukat az alán-kun
szövetség seregével. Ekkor a mongol fővezér követekkel megüzente a kunoknak,
hogy őket testvéreknek tartják, menjenek haza. A kunok bedőltek, így a magukra
maradt alánokat megsemmisítette a mongol túlerő, majd a kunok ellen fordultak.
Ugyanígy jártak a keleti hazájukban élő Volga-menti magyarok, akikkel eleinte
szintén szövetkeztek a tatárok, majd megsemmisítették őket.
Azt kell mondanunk, hogy IV. Béla nagyon
jól tette volna, ha a tatárok szövetségét elutasítja, ám jelen tudásunk szerint
ilyen kérés soha nem is érkezett, ahogy azt már Szentesi Zöldi László már
egyszer megírta.[11]
Egyébként érdemes beiktatni egy harmadik
káni levelet, amelyet Güjük nagykán írt IV. Ince pápához 1246-ban. Hangvétele
hasonló:
„Az
örök Ég erejéből, az egész nagy nép tenger [nagyságú] kánja. Parancsunk: Ez egy
parancs, amely a nagy pápának küldetett, hogy ezt megismerje és megértse.
Tanácsot tartván a kerel országaiban,[12] kérést
küldtetek a meghódolás ügyében, melyet követeitektől meghallgattunk.
Ha
ti saját szavaitok szerint cselekedtek, úgy te, aki a Nagy Pápa vagy, a
királyokkal együtt személyesen kell hozzánk jönnöd hódolatra, és akkor a jasza
törvényét[13] tudomásotokra
fogjuk hozni.
Más.
Azt mondtátok, hogy ha megkeresztelkednék, az helyes volna; ezt te magad hoztad
tudomásomra, és egy [ilyen] kérést küldtél hozzám. Ezt a kérésedet nem értettük
meg. Más. Ezeket a szavakat [üzenetet] intézted hozzám: „Elfoglaltátok a
magyarok és a keresztények minden földjét; efelett csodálkozom. Mondjátok meg,
hogy mi volt a bűnük?" Ezen szavaidat sem értettük meg. Dzsingisz kán és a
Kagán* Isten parancsát küldték, hogy megértsék, de ezek Isten parancsának nem
engedelmeskedtek. Sőt ezek, akikről szólsz, nagy tanácskozást tartottak[?],
fennhéjázóknak mutatkoztak, és követeinket megölték. Ezekben az országokban az
örök Isten ölte meg és semmisítette meg az embereket. Hogyan tudna valaki maga
erejéből ölni, hogyan tudna [országot] foglalni, ha nem az Isten parancsára?
És
ha te azt mondod: „Keresztény vagyok, az Istent imádom, megvetem [a
többieket]”, hogy tudod, hogy Isten kinek bocsát meg és kivel szemben igazán
könyörületes; hogyan tudod ezt te, aki ilyen szavakat mondasz? Isten erejéből
nekünk adatott minden birodalom napkelettől napnyugatig. És hogyan tudna valaki
Isten parancsa nélkül bármit cselekedni? S most őszinte szívből ezt kell
mondanotok: „Alattvalóitok leszünk, és nektek szenteljük erőnket.” Te pedig
személyesen, minden királyok élén, együttesen, kivétel nélkül, gyere
szolgálatunkra és hódolatunkra. Akkor majd el fogjuk ismerni meghódolásotokat.
De ha Isten parancsának nem engedelmeskedtek, és parancsunknak ellenszegültök,
akkor ellenségnek foglak tekinteni benneteket. Ezt hozzuk tudomásotokra. Ha
ellenszegültök, Isten tudja, amit mi tudunk! A 644. évben, a második dzsumada
végén.
Az
örök Ég erejéből a nagy mongol nép tenger [nagy] kánjának parancsa. Ha [e
parancs] a meghódolt és lázadásban levő népekhez jut, tiszteljék és féljék!”[14]
Ez a levél ismét elvezet minket a mongol
lélek mélyére. A pápának is akkor ígér kegyelmet, ha személyesen elmegy hozzá
Karakorumba, ami potom 7500 kilométer. Amikor a pápa megkérdezi, miért
pusztította Magyarországot, a kán a kérdést még csak nem is érti. Azért mert
megteheti, ők Isten (Tengri) küldöttei. Megjegyzés rovatba, a levél jelzi, hogy
a magyarok ellen nem volt semmi mongol-nyugat-európai összefogás, sőt a pápa a
maga módját védeni akarta őseinket. Egyedül az 1260-as évektől és csak
Szíriában alakul ki egy keresztény-mongol szövetség, de ott is a mamelukok és a
muszlimok ellen. De ez már lassan a mongol utódállamok kora lesz.
A mongol szövetség ígérete ugyanolyan
lázálom, mint a törökök állítólagos „szulejmáni” ajánlata. Sajnos semmi alapja
nincs. A testvérnépek közötti nem létező általános egyetértést pedig mi sem
cáfolja jobban, mint az a tény, hogy Dzsingisz kán első nagy tette volt a
mongolokkal rokon tatár törzs megsemmisítése 1202-ben.
Jegyzetek:
[1] Lásd: http://www.hungarianambiance.com/2011/02/obrusanszky-borbala-batu-harminc-levele.html A cikk eredetileg a Barikád című
folyóiratban jelent meg. Sajnos az írás egészen elképesztő történelmi hibákkal
terhes. Például a valóban magyarok ellen soksorosan bűnös Babenberg (harcias)
Frigyesről írja: „csapataival folyamatosan bőszítette a magyar határ közelében
állomásozó mongol őrséget”. Ezt Ausztriából fogalmam sincs miként tehette volna
meg, és Frigyes egyetlen mongolok elleni harca Pest alatt ment végbe, mikor
azok már behatoltak a Magyar királyság területére. Más kérdés, hogy Kötöny kun
fejedelem halála egyes információk szerint részben hozzá köthető.
[2] Kézai Simon: A magyarok
cselekedetei, 72. ford.: Bollók János. Általam használt kiadás: Kézai Simon: A
magyarok cselekedetei. In: Anonymus: Magyarok cselekedetei. Bp.: Osiris, 1999.
[3] Középkori krónikáink sokszor
bizonytalanok a Tatárjárás időpontjában, jelen esetben téved a Képes krónika,
hiszen IV. Béla fennmaradt 1241-es leveleiből egyértelműen kiderül, hogy a
mongol haderő betörése 1241-ben történt meg. Érdekesség, hogy a tatár uralmat
hazánkban a legtöbbször 3 év hosszúra teszik, holott az csak egy évig
tartott.
[4] Képes krónika, 176-177. Fordította:
Bellus Ibolya. Használt kiadás: Képes krónika. Bp.: Európa, 1986.
[5] In: Julianusz barát és a Napkelet
felfedezése. Vál.: Györffy György. Bp.: Neumann, 2002. Elektronikus kiadása: http://mek.oszk.hu/06100/06172/html/. A idézett levél fordítása Györffy
György műve. Letöltve: 2014. november 22.
[6] U.o.
[7] Hülegü kán, a Perzsiában uralkodó
Ilkán birodalom megalapítója, Dzsingisz kán unokája. Ő foglalja el és rombolja
porig Bagdadot 1258-ban.
[8] Al-Muzaffar Kutuz, egyiptomi szultán
(ur. 1259-1260). Ajn Dzsalútnál hadvezére Bajbarsz legyőzi a Hülegü kán
elvonulása alatt Szíriában maradt mongolokat 1260. szeptember 3-án. Tábornoka,
Bajbarsz még ez év október 24-én megöli, és maga lesz a szultán.
[9] A mamelukok különböző török etnikumú
rabszolgák (sokszor kunok) voltak, akiket az egyiptomi uralkodók hoztak
egyiőptomba, sokszor katonai szolgálatra. Ezek aztán a XIII. század közepén
átvették az uralmat és megalapították a Mameluk-birodalmat.
[10] Idézi: Tschanz, David W.: Ain Jalut.
Online: http://www.saudiaramcoworld.com/issue/200704/history.s.hinge.ain.jalut.htm Letöltve: 2014. november 22.
[11] http://archivum.magyarhirlap.hu/tortenelem/mongol-kovetjarasok-iv-belanal Letöltve: 2014. november 22.
[12] A magyar király szó torzításából
származó szó, a „kerel országai” kifejezés rendszerint a Magyar kirűályságot
jelenti, Itt azonban jelentése a Német-római birodalom.
[13] Dzsingisz kán törvényeinek
gyűjteménye.
[14] Göjök kán levele IV. Incéhez. In:
Julianus barát és a Napkelet felfedezése. Fordította: Györffy György. Online: http://mek.oszk.hu/06100/06172/html/julianus0018.html Letöltve: 2014. november 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése