2020. május 22., péntek

Amikor a kicsi Portugália nagy lett - Robert Crowley: Hódítók (könyvajánló)



Roger Crowley: Hódítók

Hogyan kovácsolta össze Portugália a történelem tengeri világbirodalmát




Budapest: Park, 2019
Fordította: Hegedűs Péter
501 oldal
„Szilaj gyönyörnek vége is szilaj,
Lázába pusztul el, mint tűz s a lőpor,
Mely csókolódzva hal meg.
A méz is csömörletes, mihelyt túlontúl-édes.” 
(William Shakespeare: Rómeó és Júlia)
Robert Crowley különleges történetmesélő. Eredetileg nyelvész és irodalmár, így képes volt arra, amire sok történelemprofesszor sohasem lesz: úgy festeni le egy történelmi korszakot avagy eseményt, hogy az világos, közérthető és ráadásul szórakoztató is legyen egyszerre. Ez persze a „tudományosság” rovására megy, de aki ismeretterjesztő köteteit olvassa, aligha fogja zokogva követelni a folyamatos hivatkozást és a jegyzetapparátust. Crowley elsősorban a tenger iránt vonzódik, könyveiben a tengeri birodalmak életét követi, így írt már a Velencei köztársaságról, Bizánc 1453-as elestéről, és a török-spanyol tengeri vetélkedésről a XVI. században. Most Portugália következett, amely mind közül talán a legmegdöbbentőbb történet, olyannyira, hogy csaknem a fantasy határait súrolja, s a mégis valóság volt egykor. 

Az utóbbi évtizedekben a spanyol és portugál felfedezőknek, hódítóknak nincs túl jó sajtójuk (ami aztán ilyenekhez vetet: lásd itt!). Még sajátjaik is hajlamosak úgy kezelni ezeket a bátor férfiakat, mint akik csak rosszat, szenvedést és halált hoztak a világra, sőt hobbijuk volt a mindennapos vérfürdő, ámbár ők maguk egyértelműen jónak hitték cselekedeteiket. Ezek a politikai törekvések, félremagyarázások a jelenben azonban teljesen történelmietlenek, és bár magam is indiánregényeken nőttem fel, s rendkívüli szomorúsággal tölt el, ha mondjuk az észak-amerikai törzsek sorsára gondolok, ez azért egy rendkívül leegyszerűsítő gondolatmenet. A portugál és spanyol konkvisztádorok nem voltak rossz emberek, de legalábbis semmivel sem voltak rosszabbak, mint saját koruk emberei más országokban, vagy akár a mi magunk itt és most. Természetesen önnön szemléletük és világlátásuk korlátai határolták be szempontjaikat és tetteiket, de ez mindig így volt és lesz. Ne feledjük el azonban, hogy az elképesztő teljesítmények nélkül, amiket az ibériai tengerészek produkáltak a XVI. században, teljesen más történelmünk lenne, s Európa sem lenne az, ami. Tökéletesen hiteltelen az a nézet is, amely gaz gyarmatosítókról és ártatlan vademberekről ábrándozik. Rousseau „nemes vadembere” sosem létezett - elég ehhez elolvasni Harari Sapiens-ét -, puszta fantazmagória. Afrika esőerdőiben, szavannáin vagy a távol-kelet dzsungel borította partvidékein portugálok nélkül is véres háborúk dúltak. A luzitánok ellenfelei sokszor maguk is rabszolgakereskedők, fejvadászok voltak, akik ugyanolyan kegyetlenséggel léptek fel ellenségeik ellen, mint a portugálok. Csak kevésbé határozottan és eredményesen. 
Félelemmel vegyes csodálattal olvastam a sorokat Crowley-nál Vasco da Gama, Alfonso de Albuquerque, Francisco de Almeida bátorságáról, eltökéltségéről és a mai kortól tökéletesen eltérő moralitásáról. Egyszerre vívtak szent harcot az Iszlám ellen - segítve közvetve hazánk harcát a török ellen -, küzdöttek hazájuk és királyuk dicsőségéért és persze saját erszényük megtöméséért, s mindezt legtöbbször teljesen gátlástalanul. Mert lehet gazembereknek tartani ezeket a sokszor valóban elképesztően könyörtelen férfiakat, de azt a bátorságot nem lehet nem elismerni, amivel nekivágtak az ezer veszélyt rejtő óceánnak, s néhány száz emberrel milliós birodalmakat igáztak le. Olyan világ volt ez, ahol a hajók élettartama alig pár év volt, és a tengerészeké talán még annyi sem. És még az is nagyon leegyszerűsítő, ha csak ennyit nézünk ki belőlük! Duarte Pacheco Pereira például egyszerre volt tengerész, hadvezér, földrajztudós, kozmográfus és természettudós, aki Brazíliától a Maláj-félszigetig járta a tengereket, s közben térképeket rajzolt, szélességi fokot számolt, leírta az indiai árapályok jellegzetességeit, és értekezést írt a csimpánzok eszközhasználatáról... 
Elképesztő már maga a tény is, hogy a másfél millió lakosú Portugália 10 ezer kilométer távolról(!!!) néhány száz - nagy ritkán 1000-1500 - harcossal háborút vívott a 200 milliós lakosú India államai ellen, és hatalmát ki is terjesztette rájuk! Ezt nem magyarázhatja egyedül a fegyverzetbeli különbség, hiszen az Oszmán birodalom és India egyáltalán nem volt e téren túlságosan elmaradva! A szívós eltökéltség, amivel ezek a keményszívű és edzett hajósok bírtak, minden akadályt elsöpört. Crowley könyve e bámulatos teljesítménynek adózik, bemutatja az időszakot, amely India 1498-as elérésétől 1521-ig, I. (szerencsés) Mánuel király haláláig tartott. A könyv nagyon olvasmányos - két laza délután elolvasható -, a felhasznált irodalom jó támpont további kutatásokhoz a laikusok számára, s még egy név- és tárgymutatót is kapunk. Ennél jobb kezdet pedig nem kell! E téma amúgy is meglehetősen alulprezentált a magyar ismeretterjesztő irodalomban, s pláne az utóbbi évtizedekben ritkán szenteltek könyveket a földrajzi felfedezések korának. A fűszerek utáni hajsza, a keresztes háború iránti eltökéltsége tette naggyá Portugáliát. Ahogy a nagy költő Luis de Camoes is megírta: „Ha a világ nagyobb lett volna, a portugál kalandorok akkor is felkeresik minden zugát.”A portugál világbirodalom aztán amilyen hirtelen emelkedett fel, olyan hirtelen bukott alá, és bukása is ott indult, ahol annak idején elkezdődött az aranykor. 1578-ban Marokkóban a Három király csatájában az addigi legnagyobb portugál hadsereg teljes vereséget szenvedett, s maga a portugál uralkodó, I. Sebestyén is életét vesztette. 

A kötet Crowley korábbi magyar kiadásaihoz hasonlóan védőborítós kötött kiadásban jelent meg, amely elég jó minőségű. Azt mondjuk sosem szerettem, ha a védőborító alatt - amely bizony, eltűnhet, megrongálódhat - csak egy színtelen borító van, és sajnos most is ez a helyzet. Tipográfiailag érdekes a kiadás, a betűtípus kissé vékony, halovány, de szép (talán ránézésre Garamond). A fordítás gördülékeny, jó olvasni a magyar sorokat is, és nem emlékszem anakronizmusra a szövegben, ami történelmi ismeretterjesztő köteteknél elő szokott azért fordulni. Szép és jó kiadás ez. 

Összegzés: 
Egy remek könyv, érdekes témáról, amelyet bárki kezébe vehet úgy is, hogy semmit sem tud Portugália történetéről, vagy a földrajzi felfedezésekről és a korai gyarmatosításról. Ajánlott a témában való elmerülést ezzel kezdeni, mert bizonyosan nem fog csalódni az érdeklődő, hisz telis-tele jó történettel, érdekes karakterrel. Természetesen az ismeretterjesztő stílusnak megvannak a korlátai, de a magyar piacon így is bátor és helyes döntés volt kiadni ezt a Crowley könyvet is. 

Pontszám:
Kilenc karavella a tízből. 

9/10 pont 

Nincsenek megjegyzések: