170 éve ezekben a napokban a magyar honvédsereg Léva felől Komárom irányába tört előre, hogy felszabadítsa az osztrákok által immár négy hónapja ostromzár alá vett erődrendszert. Bécsben lassan kezdték felismerni, hogy valami nagyon nincs rendben a folyamatosan érkező győzelmi hírek ellenére. Most ismét nyolc diplomáciai jelentést teszünk közzé, melyet a bécsi brit konzulátus küldött Londonba. Az első rész itt olvasható.
A jelentések a Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. című kiadványban jelentek meg, Londonban, 1850-ben. Hevenyészett fordításom esetleges hibáiért elnézést, igyekeztem magyarosan visszaadni a tartalmat.
Görgei Artúr tábornok, a honvédsereg főparancsnoka Barabás Miklós kőnyomata |
9.
Mr. Magentis jelentése Palmerston vikomtnak
(érkezett április 28-án)
Bécs,
1849. április 23.
Uram!
Nincs
hivatalos beszámoló a császári hadsereg mozgásáról,
Lordságodhoz címzett e hó 21-én írt jelentésem óta. Ez a
hallgatás kedvezőtlen híreket terjeszt a császári seregről, és
mivel egészen bizonyos, hogy Wohlgemuth tábornok hadtestét - amely
biztosítja a Komáromot ostromló hadtestet -, felkelők támadták
meg Görgeii
vezetésével a Nyitra megyében lévő Érsekújvár közelében,ii
s számos okból kifolyólag valószínűsíthető, hogy ezek a
jelentések nem minden alap nélküliek.
Görgei
Pest mellől Ipolyságon át nyomult előre, s lehagyta üldözőit.
Célja, hogy felmentse Komáromot, de jelenleg még nem tudom
megmondani, hogy vajon sikerült-e neki. Ha kudarcot vall,
valószínűleg visszavonul a Besztercebánya körüli hegyvidékre.iii
Lehetőségem
nyílt ma beszélgetni egy olyan személlyel, aki folyó hó 21-én
hagyta el Pestet. Arról értesített engem, hogy mind Pest, mind
Buda evakuálása eldöntetett, és ezt a hitet megerősíti a tény,
hogy a hatóságok a vasút német munkatársainak azt javasolták,
hogy hagyják el Pestet.iv
Ugyanettől a forrástól tudtam meg, hogy Pest lakosságának
többsége határozottan ellenséges érzülettel van a birodalmi
kormányzattal szemben, amely nagyrészt azon veszteségnek
tulajdonítható, amelyet mindenki megérzett a Kossuth-bankók
forgalmának kormány általi elutasításával.v
A
felkelők számát Pesten 160 ezer főre tették - valószínűleg
nagy túlzás -,vi
de volt idejük, és nem féltek kihasználni, hogy meggyőzéssel
vagy erőszakkal megparancsolják az újoncozást minden megyében.
Sokkal jobb a kémszolgálatuk, mint a császári hadseregé, és
eddig sokkal nagyobb aktivitást mutatnak katonai téren.vii
10.
Mr. Magentis jelentése Palmerston vikomtnak
(érkezett április 30-án)
Bécs,
1849. április 24.
Uram!
Tisztelettel
csatolom a fordítását a tegnap esti sajtóban megjelent hivatalos
jelentésnek, amely megmagyarázza a közvéleménynek, hogy a magyar
háború jelenlegi válságos helyzetében miért volt szükség a
császári erőket összpontosítani a „számos és jól
felszerelt” ellenséggel szemben, és továbbá miért nem
árulhatják el a csapatmozgások részleteit.
Aligha
szükséges hozzátennem a jelentéshez, hogy az nem említi az
összecsapást Nagysallónálviii
Wohlgemuth tábornok császári erői és Görgei felkelői között,
amelyről 23-i jelentésemben írtam, s inkább ehelyett a növekvő
aggodalom általános lecsendesítésére szorítkozik.
Úgy
tűnik azonban, hogy azóta célszerűbbnek látták, ha a
nyilvánosságot megismertetik néhány részlettel a helyzettel
kapcsolatban, valamint Welden tábornok azon szándékával, hogy
Pest és Buda fővárosokat jelenleg kiüríti, és az ezt bejelentő
közleményt tisztelettel csatolva elküldöm fordításban, ahogy
azt közölték ma reggel.
Nem
állapítja meg, hogy Görgeinek vajon sikerült-e csapatokat dobnia
Komáromba, de itt azt jelentették, hogy legalább részben elérte
a célját. Habár elismeri, hogy a Duna bal partját Komáromtól
Vácig a felkelők uralják, de úgy értelmezem, hogy nincs nekik
hídfelszerelésük, amellyel átkelhetnének a jobb partra.ix
Megerősíti Pest és Buda kiürítésének szándékát, amelyet
Lordságodnak tegnap már valószínűsítettem.
Okom
van azt hinni, hogy előbbi, bal parti résznek az evakuációja
mindig is Welden tábornok haditervének része volt, de érthető,
ha tartani akarja Budát, amely helyről uralhatja Pestet is és
könnyű védeni, valamint attól tartok, hogy annak elhagyása
nagyon kedvezőtlen benyomást keltene a császár híveiben
Magyarországon.
Egy
2000 fős kis felkelő hadtest kelt át a Dunán Dunaföldvárnál,
valószínűleg a térség forradalmasításának szándékával. Egy
dandárt küldtek ellene Burits altábornagyx
alatt Székesfehérvárba és Veszprémbe, hogy megakadályozza
előrenyomulását. Sajnálattal teszem hozzá továbbá - amit egy
olyan személytől hallottam, aki az utóbbi időben tért vissza
Magyarországról -, hogy a lakosságnak csak a felkelők
megjelenésére volt szüksége, hogy nekiálljon támogatni őket.
Könyörögve
hívom fel Lordságot figyelmét a tényre, amely véleményem
szerint megalapozott, hogy a Magyarországon zajló küzdelemben
legalább annyi a lengyel személy, mint a magyar. Lengyel
tábornokok, mint Bem, Dembinski, stb. irányítanak minden katonai
műveletet, és a lengyel gyalogság alkotja a felkelő sereg
legjobb, habár nem a legnagyobb részét.xi
Azt is jelentették, hogy Kossuth népszerűsége és befolyása
egészen átkerült ezekhez a lengyel vezetőkhöz.xii
A
fent említett tényekhez az a meggyőződés társul, hogy a
birodalmi kormány segítség nélkül nem lesz képes gyorsan
megszüntetni a magyar háborút, és meggyőződött arról, hogy
kénytelen lesz támogatást kérni Oroszországtól, legalább
Erdély elfoglalásához, alávetéséhez, és a dunai
tartományokbólxiii
érkező jelentések megemlítik az orosz csapatok nagy arányú
koncentrációját az erdélyi határ mentén. Nem kétséges
számomra, hogy a lengyel anarchia elleni küzdelem és a forradalmi
elvek Magyarországon való megdöntésének kettős motivációja
biztosítja, hogy az orosz kormány támogatni fog bármiféle
segítségnyújtási kérést. Ehhez hozzátenném, hogy az orosz
nagykövet, Medem gróf,xiv
aki tavaly október óta Olmützben tartózkodik, egy ideje már itt
van, és nem szándékozik azonnal visszatérni.
Úgy
vélem, magabiztosan állíthatom, az itteni kormány reméli, hogy
képes lesz orosz támogatás nélkül is megoldani a magyar
veszélyt, de úgy döntöttek, ha szükségesnek érzik, kérni
fogják a segítséget.
A
fentiek írása óta hiteles forrásból értesültem, hogy Welden
tábornok nem kívánja feladni Budát, a bulletinben erre vonatkozó
kijelentés ellenére, és hogy Győrben van.
[1.
számú csatolmány]
Cikk
az esti Vienna Gazette 1849. április 23-i 2. kiadásából
(fordítás)
A
Magyarországon zajló háború az utóbbi időben egészen új
jelleget öltött, amelynek teljes körű megértése szükséges
ahhoz, hogy valaki helyesen ítélhesse meg az országban jelenleg
zajló eseményeket.
Miután
a császári sereg december és január hónapokban elfoglalta az
ország nyugati részét gyors győzelmeket követően, és birtokába
vette a fontosabb városokat, úgy vélték, hogy békés úton lehet
pacifikálni az országot, és mindenekelőtt arra kell törekedni,
hogy helyreállítsák a teljesen szervezetlen közigazgatást. Ez a
remény csalókának bizonyult. Ugyan a rend mindenhol helyreállt,
ahol császári csapatok szálltak meg, de az ország erkölcsi
megbékítésére ez nem volt hatással, s az ezzel elvesztegetett
idő nem hozott gyümölcsöt, mely időt pedig a felkelők
kihasználták. Minden forradalmi erőforrást felhasználtak a
legnagyobb mértékig, és az Európa minden részéről érkező
támogatás révén fokozatosan jelentősen megnövelték erejüket,
melyet figyelembe kell venni.xv
Nagy
számú és jól felszerelt hadsereg áll velünk szemben, és már
nem lehet kétséges, hogy Magyarország sorsa egyedül a
csatamezőkön fog eldőlni.
Ezt
az igazságot a császári kormányzat is elismerte a hadsereg
parancsnokai által, ennek következtében a birodalmi kormány
Magyarországon minden ténykedése során egyedül a katonai
nézőpontot veheti figyelembe.
Az
ellenséget meg kell támadni, meg kell verni, meg kell
semmisíteni, és mindaddig, amíg ez nem történik meg, minden
egyéb szempontot másodlagosnak kell tekinteni.
Annak
érdekében, hogy az ellenséges hadsereget csatába kényszerítsék,
és ha lehetséges, legyőzzék, a császári hadsereget olyan
pontokra kell összpontosítani, amelyek a legjobban megfelelnek e
cél eléréséhez.
Jelen
pillanatban is ez történik, és a tapasztalt tábornok, aki
uralkodónk bizalmából bátor hadseregünk élére lett kinevezve,
az ellenséggel szemben elfoglalandó diszpozíciókkal foglalkozik.
Természetes,
hogy bár ezek megállapítása folyamatban van, fontosabb részleteit
nem szabad nyilvánosságra hozni, és különösen a mindennapos
menetelés és ellenmenetelés során nem hozhat sem döntő
eseményt, sem hivatalos jelentést.
A
hazafias érzelmű polgártársainknak egyelőre meg kell elégedniük
azzal a bizonyossággal, hogy a bátor és a háború minden eszközével
ellátott hadsereg tapasztalt tábornok által vezetve, s amely
minden irányból folyamatosan erősödik, megvédi hazánk érdekeit
Magyarországon, s hogy az akarat egy szabad, nagy és egyesült
Ausztria iránt még mindig létezik. Ez az akarat lelkesíti az uralkodót, az ő
kormányát, és természetesen hatalmas birodalmunk legfontosabb
részeinek lakóit. Valamint azzal [a bizonyossággal], hogy az áruló csoport görcsös
harca, amely országukat csak szerencsétlenségbe veti, és külső
ellenségeink legrosszabb szenvedélyit szolgálja, befejeződik, s
reméljük, hogy gyorsan megadja magát e közös akaratnak.
[2.
számú csatolmány]
Bulletin
a Magyarországon lévő osztrák hadsereg hadműveleteirőlxvi
(fordítás)
Bécs,
1849. április 24.
A
retrográd mozgás, melyet az ausztriai hadsereg e hónap eleje óta
tett Pest felé a célból, hogy ott koncentrált helyzetbe kerüljön
a két város védelme érdekében, - miközben az ellenség szinte
minden nap támadta, habár eredmény nélkül - bizonyossá tették
számukra, hogy fő erőink Buda és Pest szomszédságában gyűltek
össze. Nem sokkal ezután megtámadták Vácot, amelyet két dandár
tartott megszállva Götz tábornok vezetése alatt - aki hősi
halált halt, miközben ezt a két dandárját a Duna mentén vezette
felfelé Szelet(?) és Kéménd mellettxvii
-, és úgy vélve, hogy lefoglalt minket Pest előtt, közvetlenül
előrenyomult Lévaxviii irányába két erős oszlopban, amelyek közül az egyik a Garam bal
partján, a másik az Ipolyságra vezető úton haladt. 18-án 30
ezer a legjobb katonáik közül itt gyülekezett, akikkel három
oszlopban, Kálnánál, Barsnál és Szentbenedeknélxix
átkelt a Garamon. Wohlgemuth altábornagy öt dandárt vezetve,
mintegy 15 ezer emberrel, melyeket Morvaországból és Ausztriából
irányítottak ide, és amelyet a Garam mögött állítottak fel
tartalék gyanánt, miután tájékoztatták erről a mozgásról,
18-19-én megindult Kéméndről, hogy az ellenség ellen vonuljon
Málas és Bese között.xx
Az
ellenség hadrendben vonult fel Verebély és Nagysarlóxxi
között, teljes erejével, amely közel kétszerese volt a miénknek.
A Jablonovsky hercegxxii
által vezetett dandár támadása Nagysarlónál teljesen sikerült,
és egy oszlop már elérte a falut, amikor fel kellett adnia azon
szándékát, hogy áttörjön azon, mivel [a falu] tüzet fogott. Az
ellenség kihasználta ezt a körülményt, a jobb szárnyunkra tört
a Garam és Nagysarló között, és megpróbálta ugyanezen manóvert
végrehajtani a bal szárnyunkon Verebély felől.
A
legmakacsabb küzdelem kora reggeltől egészen délutánig tartott.
Wohlgemuth altábornagy helyesen mérlegelve a helyzetet,
visszavonulást rendelt el, fáradt csapataival folyamatosan harcolva
egyik pozícióból a másikba.xxiii
Az ellenség másfelől meghosszabbította arcvonalát egészen
Nyitráig.
Wohlgemuth
altábornagy korábban megkapta az utasítást, hogy kedvezőtlen
körülmények esetén vonuljon vissza a Nyitra folyó, sőt a Vág
folyó mögé, hogy biztosítsa a Vág völgyét, valamint
természetesen Pozsonyt, és összeköttetését a Vág mögött a
Csallóközön keresztül a Komáromot ostromló hadtesttel, ahol
időközben a bombázást a legnagyobb erővel folytatták.
A
főparancsnok, Welden tábornok, aki 17-én megérkezett Esztergomba,
meggyőződve arról, hogy az ellenség főereje felhúzódott a
hegyek felé, hogy felmentse Komáromot, azonnal parancsot adott a
bánnak,xxiv
hogy egész erejével törjön előre Pestről és támadja meg az
ellenséget, de ugyanakkor ne haladjon előre túlságosan sietősen.
A bán 19-én minden oldalon előrenyomult, ám az ellenség olyan
gyorsan vonult vissza, hogy nem tudták megközelíteni
ágyúlövésnyire sem.
20-án
egy másik ellenséges oszlop, amely eddig az Ipoly partján
Pásztóbanxxv
volt, mint tartalék, előrenyomult az ellenség bal szárnyán a
Garam jobb partján Kéménd és Esztergom ellen, és megtámadta az
ott táborozó tartalékot, nevezetesen a Csorich tábornok vezette
hadosztályt, amely (Wohlgemuth altábornagy ugyanezen a napon már
elérte Érsekújvárt) harcolva vonult vissza Esztergom felé, és
lerombolta maga mögött a hajóhidat, azért hogy a
legerőteljesebben védhesse a várost. 20-án a főparancsnokxxvi
megérkezett Budára.
A
katonai helyzet ilyen állapotában a főparancsnok számára Pest és
Buda további megszállása nagyon hátrányosnak tűnt a hadsereg
további hadműveleteihez, mivel egyfelől a Duna bal partja
Komáromtól Vácig az ellenség birtokában van, másfelől a kettős
város egyike sem alkalmas megfelelő bázisnak a hadműveletekhez. A
tábornok ezért arra törekedett, hogy a csapatokat egy biztos
pozícióba koncentrálja, és meg van róla győződve, hogy
hamarosan minden feltétel adott lesz egy megújított sikeres
offenzívához, amikor megérkeznek azok az erősítések, amelyeket
rendelkezésére bocsátottak, és amelyek úton vannak, hogy
csatlakozzanak hozzá.
A
hírszerzés Pestről 21-én jelentette, hogy az ellenség ezen a
napon Cinkota mellett támadott, mely során csapataink minden
oldalról könnyedén visszaverték az ellenük vonulókat.xxvii
A
Nugent tábornoktól imént érkezett Zimonyból folyó hó 17-én
küldött hírek szerint ügyeink az Alsó-Duna mentén napról napra
kedvezőbben alakulnak,xxviii
a Sajkásvidékxxix
ismét felszabadult az ellenségtől. A Pétervárad előtti
pozíciókat nagyban megerősítették azok a sáncok, melyeket az
energikus Mamula ezredesxxx
kitűnően elkészített, és az ott megalakult hadtest, melyhez
minden nap várják azokat az erősítéseket, amelyek mindenfelől
közelednek, feltételezhetően hamarosan olyan állapotba kerül,
hogy ismét Szeged ellen vonulhat.xxxi
Báró Ludwig von Welden, a császári főparancsnok |
11.
Mr. Magentis jelentése Palmerston vikomtnak
(érkezett április 30-án)
Bécs,
1849. április 25.
Uram!
A
császári hadsereg mozgásáról nincs közlemény tegnap óta.
Azonban
az állításomat, melyet tegnapi jelentésemben tettem arról, hogy
Budát nem szándékoznak kiüríteni, hivatalosan is megerősítették.
Megtudtam
azt is - méghozzá jó forrásból -, hogy Welden tábornok elküldte
a bánt egy 20 ezer fős erő élén, hogy vegye át a parancsokságot
a Bánátban és Alsó-Magyarországon.xxxii
A Stratimirović
tábornok keze alatt levő szerb katonákat a bán parancsnoksága
alá adták, és valószínűleg a Havasalföldön Puchner és
Kalliány vezetése alatt levő osztrák katonák szintén
csatlakozni fognak erőihez.
Welden
tábornok Győr szomszédságában van, lefoglalja csapatainak
koncentrálása, és az a tény, hogy erőinek egy jelentős részét
- a bán hadtestét - kikülönítette, azt mutatja, hogy nem
aggasztja a hadjárat kimenetele.xxxiii
12.
Mr. Magentis jelentése Palmerston vikomtnak
(érkezett április 30-án)
Bécs,
1849. április 26.
Uram!
A
magyarországi hadseregről nem érkezett ide fontos hír tegnap óta.
Wohlgemuth
tábornok hat dandárral megszállta a térséget a Vág jobb partján
Sellyétől Eperjesen és Nyárasdon át a Duna bal partján fekvő
csallóközi Bősig, így fedezve Pozsonyt. A felkelők parancsnoka,
Görgei - azt mondják -, a Nyitra és Vág között van, Komárom
irányába mozogva, hogy elérve az erődöt, erősítéseket vigyen
bele.
A
császári hadsereg főerejét Welden tábornok alatt Győr közelében
összpontosult, és várhatóan hamarosan képes lesz döntő
intézkedéseket hozni Görgei ellen.
Jelentették,
hogy Komárom egyik lőporraktára két nappal ezelőtt felrobbant,
de nem tudtam meggyőződni arról, hogy ez a jelentés milyen
alapokon nyugszik, ugyanis egy nagyon hangos robbanás egyértelmű,
hogy hallható és érezhető lett volna az erőd szomszédságában.
Számos
család érkezett ide Pestről, sőt még Pozsonyból is, úgy tűnik
széles körben elterjedt pánik uralkodik a császár hívei közt
Magyarországon.
Csatolom
Mr. Fonblanquexxxiv
Zimonyban április 21-én kelt levelének másolatát, amely éppen
most érkezett, és beszámolót nyújt az Alsó-Dunánál történt
katonai eseményekről. Az általa küldött hírek itt nem
ismertek.xxxv
13.
Mr. Magentis jelentése Palmerston vikomtnak
(érkezett május 3-án)
Bécs,
1849. április 28.
Uram!
Az
a vélemény, amely egy idő óta már létezik, mely szerint a
birodalmi kormány ésszerű időn belül képtelen véget vetni a
polgárháborúnak Magyarországon orosz segítség nélkül, gyorsan
teret nyert, és sok ember fájdalmas meggyőződött annak
szükségességéről, hogy ennek a segítségnek azonnal meg kell
érkeznie.
Anélkül,
hogy pozitíve meg tudnám állapítani, hogy egyik oldalról
történt-e kérés a szükséges katonai segítség iránt, illetve
a másik oldal megígérte-e azt, aligha tudnám kétségbe vonni,
hogy ilyen természetű megállapodás jött létre az itteni kormány
és a szentpétervári kabinet között. Jó okom van kijelenteni,
hogy még egyetlen orosz katona sem lépte át az osztrák határt,
de okom van azt hinni, hogy nagyon rövid időn belül jelentős erő
lép be Galíciába - azt hiszem - Rüdiger tábornokxxxvi
vezetésével, és elfoglalják a Kárpátok hegyszorosait ezen
ország és Magyarország között, s ezzel megakadályozza a lengyel
önkéntesek csatlakozását a magyar hadsereghez, valamint a
Magyarországon működő lengyel vezetők a felkelés Galíciára és
Porosz-Lengyelországra kiterjesztésére irányuló mindennemű
kísérletét. Azt is mondják, hogy egy másik orosz hadtest is
belép Bukovinába, hogy csatlakozzon egy harmadik hadtest Orsovából
történő előrenyomulásához és megszállja az erdélyi és
magyar határt.
Nem
valószínű, hogy legutóbbi erdélyi tapasztalataik után,xxxvii
az orosz hadtestek úgy lépnék át az osztrák határt, hogy nem
rendelkeznek elegendő erővel önmaguk védelmére, és azt mondják,
hogy az orosz cár vonakodik attól, hogy egy tábornokát is osztrák
parancsnoknak rendelje alá. Ha ez utóbbi állítás helyes - és
nem tűnik valószínűtlennek -, azt feltételezem, hogy az oroszok
csak a galíciai és erdélyi határokat fogják őrizni, és nem
vesznek részt aktívan - egyelőre legalábbis - a magyarországi
harcokban.
Informáltak
róla, hogy Welden tábornok haditervében kiemelte azokat a
pontokat, ahol számít az oroszok segítségére, és ezt az
információt megerősítik a tudomásomra jutott egyéb körülmények.
Tisztelettel
emlékeztetném Lordságodat az április 24-i táviratomra, amelyben
közöltem, hogy aligha kétséges, hogy a kettős motiváció, mint
a lengyel anarchia elleni küzdelem és a forradalmi elvek
magyarországi megdöntése biztosítja, hogy az orosz kormány
megadja a kellő támogatást kérés esetén, és ez a véleményt
napról napra megerősíti, amit megtudok Magyarországról.
Itt
[=Magyarországon] minden katonai ügyet lengyel vezérek
irányítanak, és ennek természetes következménye, hogy a
cselekvés pillanatában befolyásuk döntő. Azt mondják, hogy a
magyar hadsereg kiválóan működő tüzérségét lengyelek
irányítják, és a lengyel gyalogság, amely a legalacsonyabb
számítások szerint is 15 ezer fő, a legjobb csapataik magvát
adja.xxxviii
Hogy
egy efféle szerveződés az orosz kormányban félelmet okoz,xxxix
számomra teljesen természetesnek tűnik.xl
14.
Mr. Magentis jelentése Palmerston vikomtnak
(érkezett május 4-én)
Bécs,
1849. április 29.
Uram!
Tisztelettel
továbbítom őfelsége Szerbia főkonzulátusának jelentését,
mely ma érkezett repülő pecsétxli
alatt.
A
posta tegnapi elküldése után tették közzé a császári hadsereg
közleményét. Ez Schlick gróf altábornagytól jött, április
26-án Herkály-Pusztáról datálva, és arról számol be, hogy a
komáromi helyőrség kitörést hajtott végre a császári csapatok
ellen e nap reggelén, melyet azok sikeresen visszavertek.xlii
Az Auersperg-vértesekxliii
és Civallart-dzsidásokxliv
két zászlóaljnyi magyar milíciát szinte teljesen
megsemmisítettek.xlv
A
felkelőket minden oldalról visszaverték, és azok kénytelen
voltak visszavonulni az erődön belülre.xlvi
15.
Mr. Magentis jelentése Palmerston vikomtnak
(érkezett május 7-én)
Bécs,
1849. május 1.
Uram!
Ezennel
tisztelettel átküldöm fordításban a Vienna Gazette hivatalos
részében mai napon megjelent cikket. Ez megállapítja, hogy a
magyarországi küzdelem néhány hónapon belül kiterjedhet, és
világosan bizonyítja, hogy Európa valamennyi forradalmi pártja
egységben áll [mögötte], ezért minden más állam közös
érdeke, hogy segítse a birodalmi kormányt harcában. Ennek
következtében kérték Oroszország katonai támogatását, melyet
ő cári felsége a legnagyobb gyorsasággal és legnagyobb mértékben
megígért.
Berg
tábornok,xlvii
az orosz hadsereg főszállásmestere tegnap érkezett ide
Szentpétervárról, majd egy Schwarzenberg herceggelxlviii
és a hadügyminisztériummal való megbeszélést követően
Olmützbe ment. Néhány nap múlva visszatér ide.
Úgy
értelmezem, hogy Berg tábornok küldetésének célja hogy a
szükséges megállapodásokat megkösse a kormánnyal az orosz
segédhadtest erdélyi bevonulásához. Lüders tábornok,xlix
az ottani orosz erők főparancsnoka fogja vezetni azt a hadtestet.
Amikor Berg tábornok elhagyta Szentpétervárt itt még nem volt
ismert a kormány kérése egy orosz hadtest segítsége iránt
Galíciában vagy Magyarország Dunától északra levő részén. A
támogatás iránti hivatalos kérést csak múlt hónap 21-én
továbbították innen, és a néhány napos késedelem valószínűleg
az orosz cár Moszkvától való távolléte miatt következett be.
Nem kétséges azonban, hogy azonnal előkészítik, hiszen a cár
Moszkvában nyíltan kijelentette, hogy készen áll a gondviselés
által rendelkezésére álló minden módon és eszközzel
megsegíteni Ausztria császárát. Egy rövid időre természetesen
szükség van, amíg Szentpétervárról a parancsok megérkeznek
Varsóba, de úgy vélik Paszkevics marsalll
minden szükséges intézkedést meg fog tenni Rüdiger tábornok
orosz hadtestének azonnali elindításához, amint ezek a parancsok
elérik.
Welden
tábornok haditerve úgy látszik nem tartalmaz támadást, amíg az
orosz segítséget nem kap. Időközben tovább folytatta
visszavonulását Győrből a közelebbi Pozsonyba, és tegnap azt
állították, hogy áttette főhadiszállását Oroszvárba, e város
közvetlen szomszédságába. Wohlgemuth tábornok korábban
elfoglalt Komáromhoz közeli állásából Szencre vonult, a Duna
bal partján, mintegy tíz mérföldre Pozsonytól, és úgy tűnik
Komárom ostroma mostanra teljesen abbamaradt.
Aligha
lehet elvárni, hogy a magyarok - akik valószínűleg jól ismerik
az orosz támadás előkészületeit a lengyel követek által -,li
passzívak maradjanak és hagyják magukat két tűz közé
szorítani, és még nem lehet tudni, hogy visszavonulnak, vagy az
osztrákok ellen támadnak, amíg egyedül vannak. Welden tábornok,
azt hiszem, 40-50 ezer katonát gyűjtött össze, és mivel ő
választotta ki a csatateret, remélhetőleg képes lesz visszaverni
a magyarok minden támadását.
A
magyar lázadást illetően megemlítek itt egy érdekes tényt,
amelyet Lordságod minden bizonnyal olvasni fog a hírlapokban, de
lehetőségem volt meggyőződni erről egy magyarországi témákban
jól informált személynél. Magyarország lakossága szinte
egyetemesen királypárti, de Kossuthnak meggyőzni őket arról,
hogy a legutóbbi császárt, Ferdinándot letaszították a trónról,
és a jelenlegi császár egy trónbitorló. Szóval ők meg vannak
győződve arról, hogy a törvényes uralkodójukért harcolnak.lii
Az
általános pánik a császár összes hívére átragadt
Magyarországon, számos család érkezett ide vagy tovább Pestről,
és még Pozsonyból is. Utóbbi városnál sietősen erődítéseket
húznak fel.
A
hatóságok itt egyáltalán nem passzívak, intézkedéseket hoznak
annak érdekében, hogy biztosítsák a város nyugalmát, ami
örömömre eddig még zavartalan volt. A helyőrség, azt mondják,
15 ezer emberből áll, és a katonai kormányzó, Böhm tábornok
energikus és határozott tisztként ismert. Számos gyanús idegent,
akik tavaly november óta itt tartózkodott, vagy mostanában
érkezett, rendőrségi paranccsal elküldtek innen az utóbbi
napokban, és remélhetőleg nem fogják megzavarni a hely nyugalmát.
Ugyanakkor, ha a magyarok döntő sikert érnének el, vagy átlépnék
a határt, azt a rosszakaratúak közül - akik attól félek, sokan
vannak -, felhasználnák egy ellenmozgalom létrehozására itt, és
annak ürügyén, hogy az orosz segítségnyújtás a kormány
reakciós szándékait jelzi, terveiknek szokatlan színezetet adhat.
[csatolmány]
Kivonat
a Vienna Gazette 1849. május 1-i számából
(fordítás)
A
magyarországi lázadás a legutóbbi néhány hónapban mutatott
nagymértékű kiterjedése, és jellege világosan jelzi, az európai
forradalmi pártok minden erejének egyesülését, és hogy minden
állam közös érdeke, hogy támogassa a birodalmi kormányt
küzdelmében a társadalmi rend felborulása ellen.
E
fontos okok a ő császári felségének kormányát arra késztették,
hogy ő császári felségének, Oroszország cárjának fegyveres
segítségét kérje, aki azt azonnal megígérte a legnagyobb
jóindulattal és legszabadabb módon.
A
két fél által megállapított intézkedések már megkezdődtek.liii
16.
Mr. Magentis jelentése Palmerston vikomtnak
(érkezett május 8-án)
(kivonat)
Bécs,
1849. május 3.
Úgy
hiszem, nem történt változás a császári hadsereg helyzetében
Lordságodhoz e témában írt legutóbbi tisztelgő jelentésem óta.
A Duna jobb partján az ország Óvártól Pozsonyig van megszállva,
a bal parton pedig Wohlgemuth tábornok hadtestével, Welden tábornok
pedig valószínűleg az oroszok érkezését várja, hogy
folytathassa támadását.liv
Terveit és a csapatmozgásokat természetesen titokban tartja, és
az utóbbi időben erre tekintettel semmit sem tettek közzé.
Berg
tábornok tegnap reggel visszaérkezett Olmützből, és megtudtam,
hogy egy osztrák tábornokot küldtek ki onnan Szentpétervárra. Az
orosz cár válasza ide még nem érkezett meg tegnapig az orosz
segítségnyújtás megadása iránt Galíciában és Magyarországon,
de az tudott volt, hogy ő császári felsége folyó hó 9-én
Varsóban lesz, és ebből arra következtetnek, hogy a válasz
kedvező lesz, s hogy intézkedéseiket már ennek értelmében
hozzák. Megtudtam, hogy a berlini kabinetlv
hozzájárult az orosz csapatok áthaladásához a porosz terület
azon részén,lvi
amelyen a vasút Varsóból Krakkón át az osztrák határig halad.lvii
A nagysallói ütközet Than Mór festményén |
Jegyzetek:
i
Görgei Artúr (1818-1916), a magyar fősereg ideiglenesen
kinevezett főparancsnoka a tavaszi hadjárat során. Az angol
szövegben: Georgey.
ii
Ténylegesen a Bars megyei Nagysallónál, április 19-én.
iii
Görgei emlékirata szerint valóban volt ilyen vészopció.
iv
A császári sereg valóban napokon belül kiürítette Pestet,
ahova Aulich hadtestének katonái április 24-én vonultak be.
v
Mivel Pest megszállása alatt a császári kormány nem fogadta el
a Kossuth-féle magyar bankókat, mint fizetőeszközt, s ez
sokaknak nagy érvágás volt, mivel ebben volt vagyonuk.
vi
Görgei főserege mindössze 47500 főből állt, ám ha az egész
honvédsereget tekintjük, akkor nincs túl messze tőle. A
honvédsereg 1849. nyarának elején a legnagyobb, mindent
egybevetve akkor érhette el a 160 ezer főt.
vii
Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849.
London, 1850. 183-184.o
viii
A táviratban Nagy-Sarlo.
ix
Hídkészletekben valóban rosszul állt Görgei serege, de azért
26-ra készen állt Komáromban a híd, amelyen még aznap átkeltek
a honvédek.
x
Ivan Vilim Burić, németül: Johann Wilhelm Freiherr Burić von
Pournay (1792-1858), horvát származású császári tábornok,
hadosztályparancsnok.
xi
A valóságban a szabadságharc honvédseregének tábornoki- és
törzstiszti karának túlnyomó többségét a Magyarországról
származók tették ki (81%). Természetesen Bem és Dembinski
fontossága vitathatatlan, ellenben a lengyel gyalogság szerepe –
néhány hőstettüket leszámítva - tökéletesen elhanyagolható
volt.
xii
A lengyel tábornokoknak semminemű politikai befolyásuk nem volt,
Kossuth pont ezért favorizálta őket.
xiii
Azaz az orosz megszállás alatt levő Moldvából és
Havasalföldről.
xiv
Pavel Ivanovics Medem (1800-1854), az Orosz birodalom ausztriai
nagykövete 1848 és 1850 között.
xv
Természetesen ez csak mese. A magyar szabadságharc gyakorlatilag
csak saját erőforrásaira szorítkozhatott.
xvi
A bulletin szép példája annak, miként kell elmagyarázni a
közvéleménynek, hogy csapataink sikeresen harcolnak, miközben
Budától Pozsonyig nyomják vissza őket…
xvii
A szövegben: Selet és Kemend.
xviii
A szövegben Seva.
xix
A szövegben Kalna, Bars, St. Benedick. A honvédsereg valójában
Kálnánál, Óbarsnál és Zsemlérnél épített hidakat.
xx
Málas és Barsbese, Nagysallótól észak- és délnyugatra.
xxi
Nagysalló másik, szintén gyakran használt neve.
xxii
Jablonovsky herceg, osztrák császári vezérőrnagy.
xxiii
Valójában Wohlgemuth hadteste Nagysallónál komoly verést
kapott, bár sikerült neki nagyrészt épségben visszavonulni.
xxiv
Azaz a Pest alatt állomásozó császári erők parancsnokságát
ideiglenesen átvevő Jelačićnak.
xxv
Ipolypásztó.
xxvi
Azaz Welden tábornok.
xxvii
Pest előtt április 21-én az osztrák sereg Pest kiürítésének
leplezésére felvonulást tartott, amely kisebb összecsapást
hozott csupán az Aulich vezette magyar hadtesttel. Lásd erre az
Aulich mellé beosztott önálló hadosztály parancsnokának,
Asbóth Lajosnak emlékiratait: Asbóth Lajos emlékiratai az
1848-iki és 1849-iki magyarországi hadjáratból. 1. kötet. Pest,
1862. 162-163.o.
xxviii
Hát ez igencsak erős túlzás volt, a Bácska éppen ekkor került
nagyrészt magyar kézre Perczel hadjáratának következtében,
majd Bemmel együtt megkezdte a Bánság megtisztítását is.
xxix
A Katonai határőrvidék Titel központtal megszervezett területi
egysége, amely a török korból maradt fenn, s a Dunán szolgáló
folyamerőket szolgálták. A terület gyakorlatilag teljesen szerb
lakosságú volt, így a magyarok elleni szerb felkelést követően
fellázadt a magyar kormány ellen.
xxx
Lazarus von Mamula (1795-1878), császári ezredes. Mamula műszaki
tiszt volt, s később egészen altábornagyi rangig jutott, majd
1861-től 65-ig a Dalmát királyság kormányzója volt.
xxxi
A jelentés és mellékletei kiadva: Correspondence relative to the
affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 184-187.o
xxxii
A forrás nem tévedett, a császári fősereg egy részével
Jelačić valóban levonult a Délvidékre, bár olyan sok hasznot
ez nem hajtott az osztrák ügynek.
xxxiii
Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849.
London, 1850. 188.o
xxxiv
Thomas de Grenier de Fonblanque (1792-1860), brit diplomata, 1841 és
1860 között Nagy Britannia Belgrádba akkreditált konzulja.
Levelét itt nem közöljük, mivel tartalma a délvidéki
eseményekre korlátozódik.
xxxv
Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849.
London, 1850. 188.o
xxxvi
Fjodor Vasziljevics Rüdiger (1784-1856), balti német családból
származó orosz tábornok - német neve: Friedrich Alexander von
Rüdiger – a Magyarország ellen 1849 nyarán felvonuló orosz
hadsereg III. hadtestének parancsnoka. A Görgei Artúr vezette
magyar erők előtte teszik le a fegyvert augusztus 13-án.
xxxvii
Bem tábornok 1849. márciusában a szászok hívására Brassóba
és Nagyszebenbe érkező orosz csapatokat néhány nap alatt
kiszorította Havasalföldre.
xxxviii
Minden alapot nélkülöző túlzások. A magyar fősereg sikereiben
a lengyelek egészen elhanyagolható szerepet játszottak. Görgei
seregében április 26-án a lengyel légió 510 főnyi gyalogsága
és egy 82 emberből álló dzsidásszázad. Lásd: Hermann Róbert:
A magyar hadsereg az 1849. április 26-i komáromi csatában. In:
HKK, 2010. 985-1004.o. A szerző által rekonstruált hadrend a
998-1002. oldalakon olvasható.
xxxix
A magyar hadvezetés több tagja – mint Görgei – pont ezért
nem örült a lengyelek nagyfokú alkalmazásának, bár nem pusztán
ez döntött az orosz beavatkozásról.
xl
Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London,
1850. 189.o.
xli
Angolul: „flying seal”. Nem tudom van-e megfelelő magyar
kifejezés erre. Olyan pecsétet jelent, amely nem zárja le az
üzenetet, így olvasható annak feltörése nélkül.
xlii
Itt az eldöntetlenül végződő április 26-i első komáromi
csatáról van szó, amely nem pusztán a helyőrség kitörése
volt, hanem a Görgei rendelkezésére álló fősereg két
hadtestének válogatott csapatai is részt vettek benne.
xliii
Az 5. számú császári-királyi „Auersperg” vértesezred.
Legénységét stájerországi és karintiai németek adták.
xliv
Az 1. számú ulánus- vagy dzsidásezredről van szó, amelynek
ezredtulajdonosa 1844 óta volt Carl Graf Civalart. Legénységét
zömmel galíciai lengyelek alkották.
xlv
A csatában az osztrák lovasság rohama a 47. honvédzászlóaljat
rendítette meg, de a 26. zászlóalj kimentette szorult
helyzetéből.
xlvi
Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London,
1850. 190.o.
xlvii
Friedrich Wilhelm Rembert von Berg (1794-1874), balti német
származású orosz tábornok, diplomata.
xlviii
Felix Ludwig Johann zu Schwarzenberg (1800-1852), osztrák
miniszterelnök és hadügyminiszter 1848 és 1852 között.
xlix
Alekszandr Nyikolajevics Lüders (1790-1874), orosz tábornok.
Lüders volt a két román fejedelemséget megszálló orosz
csapatok fővezére.
l
Ivan Fjodorovics Paszkevics (1782-1856), orosz tábornagy,
lengyelországi helytartó és 1849-ben a Magyarország ellen
felvonuló cári haderő főparancsnoka.
li
A magyar hadvezetésnek ekkor még fogalma sem volt az orosz
beavatkozásról.
lii
Valóban, a magyar országgyűlés és a hadsereg is ezen az
állásponton volt április 14-ig, és a magyar jog szerint V.
Ferdinánd volt a törvényes király, míg Ferenc József nem volt
annak tekinthető. A magyar álláspont ebben következetes volt, az
1867-es koronázásáig Ferenc József nem volt magyar királynak
tekinthető.
liii
Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London,
1850. 191-192.o.
liv
Érdekes, hogy Welden „Folytatni” akarja a hírekben a
támadását, holott a parancsokság átvétele óta csak hátrálás
zajlott.
lv
Azaz Poroszország.
lvi
Valóban, az osztrák fősereghez elindított Panyutyin-hadosztály
Poroszországon át vasúton érkezett Morvaországba. Az orosz
segélynyújtásról Rosonczy Ildikó kiváló kötete ad részletes
tájékoztatást: Rosonczy Ildikó: Orosz fegyverekkel Ferenc
Józsefért. Bp.: Magyar Napló, 2016.
lvii
Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London,
1850. 193.o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése