2014. december 20., szombat

Egy napló a szerb frontról, 1914 - 2. rész


Folytatódjon Anonymusunk 1914-es naplója, továbbra is a szerb frontról.

A helyesírást általában javítom és átírom mai írásmódra. A […]-ben lévő szöveget én teszem hozzá, ellenben a /…/-ben álló szöveg a szerző sajátja. 


„[Augusztus]
17. /hétfő/ Egy sebesültházban ébredtem fel, egy hordágyon. Tehát ide hoztak, körülöttem tele sebesültekkel. Rettenetes rosszul éreztem magam. Itt végre ihattam vizet, majd egy falat sült húst s kenyeret. Gondoltam, talán a sebesültekkel elmegyek, a torkom is fájt. De mégis a kötelesség ösztönzött, hogy felkeljek s csapatomat megkeressem a városban ahová visszamentünk, Szabácsban. Sokáig tartó kóborlás után, lovak s katonák között rátaláltam csapatomra. De felszerelésemet a konyha útközben ledobta. Így minden nélkül vagyok. Csak egy revolvert hoztam magammal a kórházból, de nincs hozzá töltényem. Rettenetes így felszerelés nélkül lenni. Egy lábast s egy sörös poharat viszek magammal. Meg egy köpenyt találtam. Reserve [=tartalék] vagyunk azután. Kinn szólnak az ágyúk, s a fejünk felett repülnek srapnelek, a szerbek a hidat bombázzák.[1] 100 lépésre tőlünk egy házba is beütött. Hallottam, hogy ezredesemet lelőtték. Springer százados is. Csak már sebesült lennék, hogy elmehessek innen! Délután kávét kaptunk, sanyarú táplálék egy napra. Kenyerünk nincsen már 2 napja. Mi a házakból kimentünk, s felszerelve fekszünk az utcán, nehogy bombák találjanak. Az ágyúk még mindig szólnak. Csak felszerelésem megvolna! Hogy fog ez végződni? Este azután mint tartalék, egy lövészárokban foglaltunk helyet, előttünk volt a rajvonal. Időnként meg-megszólaltak a fegyverek, egy-egy ágyúlövés is volt. Mi meg ott gubbasztottunk az árokban, aludtunk s a lövésekre felébredtünk. Így tartott reggelig.

18. /kedd/Reggel azután elmentünk a városból a századdal, mint Nachrichtdetachement [=hírvivő különítmény] Egy csapat utász s huszár jött velünk. Egész 1 óráig mentünk, hol rajvonalban kukoricásokon, falukon, kerteken, kerítéseken keresztül, hol az országúton. Egy faluból egy csomó nőt s gyereket vittünk keresztül. Végre elértük célunkat. Egy falut. Kihalt egészen, csak gazdátlan állatok szaladgáltak össze-vissza. A házakon fehér rongyok. Itt pihentünk. A lovasság még előrébb ment. Még eddig csak reggel, köményleves [volt]. Megérkezésünkkor egy falat szalonnát s kenyeret ettünk. Rettenetes ez az állapot. Messze egész nap dörög az ágyú. A lovas őrcsapat visszajött, semmit nem vett észre. Végre késő délután jött egy dragonyos hadnagy egyedül, ellenséges földön, s ez összeköttetést a VIII. Korpssal [=hadtesttel] állította helyre ezáltal.[2] Ezután visszamentünk. Nekem rettenetesen fájt a lábam. Valami ín rándulhatott meg a bal lábfejemen. Sántítva botorkáltam az éjben a hosszú országúton. 10 óra felé Szabácsba érkeztünk. Itt nagy nehezen kevés kenyeret s ketten egy konzervet kaptunk enni. Azután aludni mentünk.

A szerb front helyzete 1914. augusztus 19-én (ÖULK I.)

19. [szerda] Reggel 5-kor keltünk, a konyha mostan ránk talált. S a tegnapi ebédet megettük. Azután elmasíroztunk. Nem messze azután megálltunk, s egész nap a környéken mászkáltunk össze-vissza kukoricáson, kerteken [át], sőt egy patakon is keresztül kellett gázolni. Térdig mentünk bele. Egy generál [=tábornok] bele is esett lovával együtt. A kertekben összeálltunk szilvát enni - itt nagy mennyiségben van -, dinnyét s ittam reá vizet egy rossz kútból, egész piszkos volt. S nincsen semmi bajom. A jó Isten védelmez. Hol pihentünk, hol mászkáltunk, és a fájós s vizes lábammal. Láttuk az ellenséges állásokat. Jól fedezik az embert. Patronokat, táskát, köpenyeget találtunk. Azután visszatértünk az útra, s amellett tábort ütöttünk. A vizes lábam fázott. Azután enni kaptunk s lefeküdtünk egy kukoricásban.

20. [csütörtök] Reggel 4-kor felkeltettek. Rettenetesen fáztunk. A nap nem volt kinn, s meleget nem kaptunk. Így 7 óráig eltöltöttük az időt. Azt hittük, tovább megyünk. Majd megjött a konyha is, de üresen. Végre vizet vett föl s befűtött. Majd végre kávét kaptunk. De jól esett a rossz kávé. Azt a hírt hallottam, hogy Románia Szerbia ellen megy, Olaszország [meg az] orosz ellen.[3]S Oroszország más felől szeretné lekötni Németországot. De jó lenne, ha a hír igaz lenne! Mihamarabb vége lenne a rumlinak, és a küzdelemnek. Most jelenleg itt várunk, melegszünk a napon.
  Oroszország ellen. Most mondotta a századosunk, hogy [az] orosz ellen megyünk. El is masíroztunk, s már csak 20 percnyire voltunk Szabácstól, akkor visszafordítottak, s egész délután masíroztunk. Fedeztük a tüzérséget. Este valahol fel is álltunk az őrséggel, álltunk s elkészültünk, mikor tovább kellett menni. Ez a határozatlanság s céltalan dobálása a csapatoknak rettenetes. Mintha minden taktika nélkül dolgoznának.[4] Este azután nem messze Szabácstól, megállottunk, enni kaptunk s azután a porban összegubbasztva aludtunk.

21. [péntek] Reggel kávét kaptunk, s felkészülve vártunk. Majd árkokat ástunk, bokrokat, kukoricát vágtunk ki. Nekünk kell az átkelést a Száván fedezni.[5] 1 [=13 óra] óra felé azután megkezdődött a tánc. A 4. zászlóalj s mi a jobbszárnyunk sokat szenvedett a tüzérség, gépfegyver, gyalogság fegyverétől.[6] A mi fejünk felett is repültek a golyók. Mint Komp. Reserv. [tartalék század] egy árokban gubbasztottunk. A százados intézkedéseit hallgattuk. Telephonnal van összekötve a 4-ik zászlóalj a Div[izió parancsnoksággal]. Azután mi is előre mentünk, s visszazavartuk a szerbeket. Megint volt egy örökös mászkálás rossz földön fájós lábammal. Majd nem tudtuk, hova megyünk. Visszajövet saját tüzérségünk tüzébe kerültünk. Majd hol Szabács felé, hol vissza az árokba. Nem tudták, mit tegyenek a vezetők. S ezt a mi lábunk szenvedte. Majd a harcvonal mögött lefekhettünk.[7]

22. [szombat] Reggel visszamentünk az árokba, ebédet kaptunk. Kissé aludtunk, majd bementünk Szabácsba. Egy házban kényelmesen elhelyezkedtünk matracokon. Lekvárt is találtunk, meg zsírt, s kenyérrel ettük. Délután 4-kor álármíroztak [=riadóztattak], s a 74esek sáncaiba kerültünk. Még estefelé is itt ültünk, s a rettenetes muzsikát hallgatjuk. Ma előzőleg a házak, s kerítések mellett ültünk, s egy golyó egy kerítésen keresztül egy embert talált. Azután segítséget kért a 74-es ezred. Mi megint rajvonalban a sáncokhoz szaladtunk, [de] ott meg kisült, hogy senki sem kíván [minket], s hely nincs. Akkor az oldalt fekvő sáncokba behúzódtunk. Beesteledett, majd enni s kenyeret kaptunk, majd visszamentünk Szabácsba, s előbbi helyünket elfoglaltuk, miután bejártuk a fél várost a rettenetes kövezeten. Akkor azután a házak tövében a földön, teljesen felszerelve lefeküdtünk. Majd az eső is esni kezdett, de a fáradtságtól kidőlve aludtam.

23. Vasárnap. E nap is össze-vissza menésben telt el. De csatában nem voltunk. Délután egy batterie [=tüzérségi üteg] mögé, házakba helyezkedtünk el. Összegyűjtöttünk pár paplant, női ruhát, de amikor alvásra került a sor, természetesen elhangzott a gyötrelmes szó: Auf! Aufhagen! Fergatterung![8]
  Nekünk kellett az utat elzárni, nehogy ellenséges csapat bemerészkedjen. A legnagyobb részt állni kellett, mert ha ültünk, vagy hasaltunk, rögtön elnyomott az álom. Így állva is bóbiskoltunk, s a parancs ellenére is üldögéltünk az út porában és piszkában, ahol [inkább: ahonnan] előzőleg továbbállottak, s a szétrombolt boltokból kihordott mindenféle összegyülemlet volt. Végre nagy nehezen eljött a reggel.

24. Hétfő. General Schön[9]felső parancsa elrendelte a visszavonulást.[10] Csapatok jöttek mindenfelől a városba. Én, mint ordonánc [=küldönc] voltam nála.[11] Volt mit szaladgálnom fájós lábammal. Mikor az összes csapatok benn voltak, még kiküldött egyszer, hogy egy 74-es zászlóaljat hívjak vissza. Mire kimentem - messze volt eléggé -, egy 74-es mondotta, hogy már visszamentek. Erre én is visszafordultam. Megyek egy utcán, amely egy nagy és főutcára nyílik, mikor megpillantok egy szerb lovast. Ő nem vett észre, mert figyelmét előre irányította. Mire én leveszem puskámat, az már elment az utca torkolatánál. Erre én nem tudva, hogy jönnek-e még utána, az utcával párhuzamos kerteken keresztül futni kezdtem be a városba, ahol a csapatokat gyanítottam. Egy vízzel telt árkon is keresztül kellett mennem. Szerencsére rátaláltam csapatomra, amellyel azután a Száva partjára mentünk. Közben egy gránát 50 lépésnyire a csapattól a földbe csapott, rettenetes földet szórva ránk.[12] Végre átvittek a Száván. Hálát adok a jó Istennek, hogy eddig baj nélkül segített meg, s szüleim örömére visszakerülhetek majd idővel. Oroszország ellen megyünk egyelőre. Lehet, hogy még visszafordulunk, amilyen nálunk a taktika. A régi úton jöttünk vissza. A lábam fájt rettenetesen. Végre délután Hrtkovcéba[13] értünk. Itt megálltunk. Azt hiszem, ma aludni fogunk. Egy diófa alatt egy kocsiba ülve írom e sorokat. Csak már egy nagyobb helységbe érkeznénk, ahol enni lehetne jobbfélét. Itt egy csésze cukortalan feketekávéért 30 krajcárt fizettem. De jó lenne jó kávé, habbal. Egy kocsiban csináltam helyet magamnak. De később jött egy társam, Dreszler, akivel a diófa alatt sátrat ütöttünk.

25. [kedd] Nem valami nyugodtan töltöttem az éjt. Mindig fölijedtem, hogy Alarm van. Már megszoktuk, hogy nincs nyugodt éjszakánk.
  Venni semmit sem lehet. Egy kevés cukrot ettem. Egész délelőtt aludtam, de jól esett, Istenem! Majd templomban is voltam.[14] Mily kellemes volt a hrtkovcei templomban, amely a mienkre is emlékeztet. Imádkoztam elesett társaimért, szüleimért, s magamért. Délután végre ittam sört. Még nem tudom, hova megyünk. Vissza, vagy Oroszország ellen.

26. [szerda] Ma délelőtt már megkezdődtek a béke szekatúrák. Salutierübungok [tisztelgési gyakorlatok] voltak. Máskülönben az egész nap ide-oda való ténfergésben s valami jobbat enni való sóvárgásban telt el. Egy egész utcát összejártam tojásért. Nem kaptam. A ronda menage-val [továbbiakban: menázsi] tele vagyok. Mikor érünk egy nagyobb fészekbe? Este hallottam, hogy Mitrovicát a szerbek bombázzák.

27. [csütörtök] Rosszul aludtam a diófa alatt sátor nélkül. Minden tagom fájt, midőn felébredtem. Ma megint volt Salutierübung. Rosszul lettem egyszerre, nem tudom, mitől. A lábam is még fáj. Egész nap semmittevésben telik el, mégis nekem rettenetes. Délután rántott halat ettem 1-kor. Volt két darab. Bort is ittam. Oly jól laktam, hogy rögtön lefeküdtem sátoromban. 

28. [péntek] Reggel 8-kor ébredtem. Fél 9-től 1 óráig fegyverfogás volt. Határőrzésre megyünk ma ki.[15] Egész éjjel nem fogunk aludni. De most kialudtuk magunkat. Nem győzök eléggé panaszkodni ezen eléggé kényelmes, s nekem mégis rettenetes élet felett. Enni e faluban /Hrtkovce/ nem kapunk, csak elvétve. A menázsival meg tele vagyok. Örökös húsleves. Amellett ez a társaság! Ronda katonák. És a cigány élet. Mennyit gondolok haza, hogy otthon mily kellemesen élnek. Rendes életmód. Olvasnivaló. Az eszem már berozsdásodott. Igazán állatias életet élek. A közérzetem rossz. Hanyatt fekszem, az eget nézem, haza gondolok. Istenem, vess véget e nyomorúságnak! S még az a reményem sincs, hogy egy golyó talál, hogy legalább örökre vagy ideig megszabaduljak a katonaságtól. Jó a sebesülteknek. Kórházban jó ellátás. Esetleg Budapestre vihetnének.
  Délben 1-kor elmentünk a szolgálatba 2 és fél órát mentünk nagy melegben, egy nagy pusztán keresztül, míg a Szávához értünk. Itt keskeny a Száva.[16] A túloldalon is mozgolódást lehet észrevenni. Ők is őrzik a határt. A parti bokrokban fekszünk. Este 9-kor felváltanak. Azután nyugtunk lesz. Csak még a messzi út a rossz. Mikor lesz már vége. Legalább Karácsonyra otthon lennénk.

29. [szombat] Nem aludtam egész éjjel 12 óráig. Attól fogva 4-ig szolgálatban voltunk. Azután lehetett volna aludni, de csak félig-meddig alhattam, mert nagy hasfájásom volt a Száva vize miatt. Egy gyönyörű tölgyerdőben vagyunk. Mintha a debreceni nagyerdő lenne. Majd megjött a felváltó század. A legnagyobb melegben masíroztunk vissza. Két és fél órába került, míg visszajöttünk. Rettenetes meleg volt. Az izzadság csorgott rólunk. Mikor hazaértünk, levetettem magam, s mint egy félholt, feküdtem. Azután felkeltem, s elmentem ennivalót keresni. Egy házban szilvás gombócot találtam. 10 darabot ettem meg. 2 Kr. [=Korona] volt egy. Majd bort ittam rá. Vizet nem merek inni, mert kolera van. Tele hassal ismét lefeküdtem, de a legyektől aludni nem tudtam. Estefelé még szőlőt is ettem. 31-ig be kell adni a századosoknak, hogy kiket találnak méltónak az előléptetésre. Nem tudom, kapitányom, mint van felőlem.

30. Vasárnap. Éjjel kissé esett, s gyönyörű vasárnapra ébredtünk fel. Haj! Ha ez otthon volna! Ily élet van otthon. Az otthon eltöltött vasárnapok jutnak emlékembe. Istenem! Istenem! Mikor érek meg egy otthon töltött vasárnapot?
  Éppen most láttam egy repülőgépet. Gyönyörűen ment. Templomba akartam menni, de tömve volt. Csak kinn imádkozhattam.
  Később mégis bementem, s éppen jókor, prédikáció kezdődött. Végighallattam egy horvát prédikációt. Utána mise volt. Mintha a bajmoki templomban lettem volna. Szüleim is ilyen időben lehettek a templomban.[17] Ők is imádkoznak értem, s én is őkért. Oly idő után jól esik egy misét végighallgatni. Elvonult előttem a gimnáziumbeli koromban eltöltött vasárnapok [képe], amikor együtt énekeltünk, imádkoztunk.[18] Majd az otthoni templomban éreztem magam. Mily kedves emlékek. Az ébredés a szomorú valóságra kellemetlen volt. De majd Isten segítségével elérek egypár vasárnapot, amelyet az otthoni templomban tölthetek el. Azután elmentem egy kis kocsmába, s megettem egy fél sült csirkét. /65 Kr./, s 3 deci bort. Majd egy házban 4 pogácsát vettem /10/. Azután aludni próbáltam, de a melegtől s legyektől nem tudtam. Majd vettem egy inget /1 kor. 30./, s egy harisnyát /10./.
  Estefelé ittam egy csésze feketekávét s ettől egész éjjel nem tudtam aludni.

31. Hétfő. Nagyon keveset aludtam, pedig szükséges lett volna, mert reggel megint […][19] Bizony nem kellemes. A kimenetel eléggé kellemes volt, nem volt nagy meleg. A csapatom szolgálata eléggé jól be van osztva. Délután 3-tól 9-ig, s reggel 3-tól 9-ig. Az erdőben fekszünk. A katonák buta történeteket mesélnek. A nap éppen most megy le. Meddig tart ez az élet? Egy hónap telt el megint. Ha most béke lenne, még csak 2 hétig lenne a szolgálat terhes. S egy hónap múlva haza mehetnék.[20] Még gondolni is kellemetlen, pedig a valóság az ellenkezője.

Katonacsoport (Fotó: Fortepan, Anton Klipp)

SZEPTEMBER

1. [kedd] Egy új hónap kezdődik. Hogy fog végződni? Egy-két évvel ezelőtt ily idők a legboldogabbak voltak. Beiratkozás, könyvbeszerzés, az iskola izgalmai. Mily boldogan emlékezem ezekre az időkre! Mily boldog is az ember, míg iskolába jár! Ha még iskolás fiú lennék! De ház nézzünk reménnyel a jövő elé. Talán a hónap vége felé a béke elérkezik. Csak a Karácsonyt szeretném otthon tölteni.
  Elsejére a szabadban ébredtünk fel. Sokáig gyönyörködtem a felkelő Napban. Gyönöyrű is a természet. Sajna, hogy lelkem érzéseit nem tudom leírni.
  Mikor délben megérkeztünk, már itt volt a Marskomp. [=menetszázad,[21] a német Marschkompanien-ből]. 35 új embert kaptunk, s egy kadettet. A délutáni pihenés után 6-kor sorakoztunk, beosztották az új legénységet. A napiparancsot a fészerben hallgattuk, mert megeredt az eső. Szépen esett egy fél óráig. Vacsorára 10 szilvás gombócot ettem meg. Majd a diófa alatt álló kocsiban lefeküdtem, illetve ültem.

2. [szerda] Bizony a kocsiban nem valami fényesen aludtam, nem tudtam kinyújtózni. 7-kor gyakorlatozni mentünk ki. 11-ig gyakorlatoztunk. Kapitányunk utálatos ember. Kiabál, nincs megelégedve, fenyegetőzik. Komisz ember. Csak a hadnaggyal van együtt. De a zászlóssal s kadettel alig érintkezik. Azok külön a legénységgel esznek. Amint hallom, az előléptetésre senkit sem adott be. Ma valami jó fánkfélét ettem. Sok pénzem megy el az enni- innivalókra.

3. [csütörtök] Ma délelőtt elmentünk Hrtkovcéből, s az 52 km[-re] levő[22] Jarakba mentünk. Egy egész üresen álló házban kaptunk helyet, s így hosszú idő után szobában aludhattam, de szalmán. Délután össze-vissza járkáltunk sokat. Estefelé megjött a hír, hogy az oroszokon döntő jellegű csatát nyertünk, s ez hivatalosan megerősítetett.[23] Zászlókat tettek ki, s holnap sz[ent]mise lesz,. Beszélgettem önkéntes társaimmal is. /Fél kiló mézet vettem 44 Kr-ért./ 9-kor lefeküdtem.

4. Péntek. Fél 5-kor keltünk, még sötét volt, de utána rohamosan kivilágosodott. Megkávéztunk. 6-ig vártunk. 6-kor megyünk Rumába, hol 14-16 napig leszünk. Legalább béke lenne a csata eredménye.[24] Miért pusztítja annyi ember egymást, a jó Isten beszüntethetné immár, hisz Ő sem szereti.
  119 km[-re] van Ruma Jaraktól.[25]Eléggé kellemes volt a menetel, mert több pihenőt adtak közben. Ruma előtt talán 2 óráig pihentünk. Azután bementünk a városba, amely fel van lobogózva. Fekete-sárga, vörös-fehér-kék zászlók lengenek minden házon. Azután elfoglaltuk a kvártélyunkat, Egy jómódú német ember házában 2 kukoricagórét. Csak egy Schwarm [=raj] van itt. A cug [=szakasz] most maga fog főzni, s így az ellátás kitűnő lesz.
  Estefelé a parancs után bementem a városba. Eléggé szép. Szép nagy házak s üzletek. Rengeteg gyümölcs s paprika. A katonazene játszott. Mily érzés. Egy cukrászdát is felfedeztem, ahol fagylaltot ettem. /10 Kr./ A kávéhoz öntöttem belőle, nagyon jó esett. Ha ezt mindennap megteszem, meghízom. Majd lefeküdtem.

5. /Szombat/ Nem valami jól aludtam a góréban. Bolhák csíptek. Különben teljesen levetkőzve aludtam, amit Szabadka óta [=VIII.10.] nem tettem. Jó, hogy meleg az idő. Reggel a kávéhoz a tejből öntöttem, s 2 kiflit ettem.
  Délelőtt gyakorlatoztunk. Ma kaptam újságokat, s levelet. Az idő valahogy csak elmegy. Ténfergek össze-vissza. Csak aludni nem tudok a góréban. Ma egyedül aludtam fönn, s a patkányok szaladgáltak, rágták a léceket mellettem. Én olykor-olykor a bajonettel megzörgettem a padlót, s egy időre csend lett. A bolhák is csíptek, csak félig-meddig aludhattam.”

Folyt köv.

Felhasznált irodalom:

Hajdu-Pollmann, 2014              Hajdú Tibor-Pollmann Ferenc: A régi Magyarország utolsó háborúja 1914-1918. Budapest, 2014.

MEV                                       Magyarország az első világháborúban. Lexikon A-Zs. Főszerk.: Szijj Jolán. Budapest, 2000.

ÖULK I.                                 Österreich-Ungarns letzter Krieg 1914-1918. Wien, 1931.

A világháború IV.                     A világháború 1914-1918. IV. kötet. Budapest, 1929.


Jegyzetek:





[1] A hidat, amelyet pozsonyi utászok építettek augusztus 15-én hét óra alatt augusztus 17-én három találat is érte. A találatok miatt a túlparttal való összeköttetés ideiglenesen megszűnt, ami kritikus helyzetet okozott a Szabácson körülzárt osztrák-magyar védelemben, mivel fogytán volt a lőszerük és állandó támadás alatt álltak. A szabácsi hadihídról írt kiváló blogbejegyzés A nagy háború blogon: http://nagyhaboru.blog.hu/2010/12/13/pozsonyi_utaszok_a_nagy_haboruban_2_resz_3 Letöltve: 2014. december 13.
[2] A VIII. hadtest (parancsnoka: Artur Giesl von Gieslingen lovassági tábornok) a IX. hadtesthez tartozó 29. hadosztálytól délre, a Drinán keresztül tört keleti irányban Szerbia belseje felé, ám ténylegesen nem sikerült a két hadtestnek egymáshoz kapcsolódnia, éppen ez vezetett (többek között) a Cer-hegységben a 21. landwehr hadosztály katasztrófájához. Az is jellemző, hogy a VIII. hadtesttől egy dragonyostiszt jutott csak el kapcsolatteremtési céllal a szabácsi csoporthoz. A csak félszívvel végrehajtott támadás a 2. hadsereg részéről nem jelentett sok segítséget a lassan életéért harcoló 5. hadseregnek tőle délen. Ekkor már 3. napja tartott ugyanis a VIII. hadtest csatája Tekerisnél.
[3] A háború kezdetén a Monarchia valóban fűzött reményt ahhoz, hogy Romániát megnyerheti egy Szerbia elleni hadjárathoz, hiszen papíron a szövetségese volt, azonban már az első napokban kiderült, hogy még a semlegesség elérése is nagy eredmény lenne hosszú távon. Románia bevonása a háborúba a Központi hatalmak oldalán a németpárti I. Károly román király októberi 10-i halálával végleg szertefoszlott. Olaszországgal hasonló volt a helyzet, de itt még kevesebb esély volt Itália megnyerésére, az Oroszország elleni olasz háború pedig már csak földrajzi okokból is elég illuzórikus volt, hátában Franciaországgal. Az olaszokért folytatott diplomáciai harcokról: Hajdu-Pollmann, p. 135-141. Így ezek a hírek inkább a reménybeli történéseket jelentették, nem a tényleges realitást.
[4] A 2. hadsereg Szabácsnál lévő egységeinek bevetésében mutatkozó határozatlanság elsősorban annak volt köszönhető, hogy a főparancsnokság [AOK] és a balkáni csapatok vezére Oscar Potiorek másként képzelték el a hadsereg feladatát. Míg az AOK már arra készült, hogy Galíciába küldi a sereget, addig Potiorek augusztusi offenzívájának kifulladása után egyre erőteljesebben követelte annak bevetését. Volt olyan eset [VIII.19-én], hogy Tersztyánszky Károly, a IV. hadtest [melybe ekkor már a 29. hadosztály is tartozott, ha nem is hivatalosan, de vezetésileg] parancsnoka néhány órán belül három különböző helyről hét egyszerre együtt kivitelezhetetlen parancsot kapott. Lásd: A világháború IV. p. 290-291.
[5] 1914. augusztus 20-án megkezdődött a 2. hadsereg Szávától délre lévő hadosztályainak visszavonulása Szerbiából. Ezen a napon befejeződött a 2. hadsereg balkáni hadjáratban folytatott tevékenysége, mivel másnap a hadseregparancsnokság elindult az orosz frontra, az ideiglenesen (vagy végleg) itt maradt csapatok vezetését pedig Tersztyánszky lovassági tábornok vezetése alá utalták. Augusztus 20-án 16:30-kor ezt a parancsot adta ki: „Zedtwitz gróf altb. Csoportja (29. ho., hadihíd és személyzete) Szabácson marad; feladata, hogy a szabácsi átkelési helyet tartsa és a Kudos p[atak]-Vitojevci potok szakaszban ellenséges átkelési kísérleteket akadályozzon.” Lásd: A világháború IV. p. 309.
[6] Az amúgy is megviselt 29. hadosztályra bízni a visszavonulás fedezését és Szabács tartását, nem bizonyult jó ötletnek Tersztyánszky részéről. A hadosztály parancsnoka Zedtwitz altábornagy szerint az állások nem voltak kellően kiépítve, a terep túl áttekinthetetlen volt, ezért 21-én 8:45-kor megkerülve közvetlen felettesét a balkáni erők főparancsnokához, Potiorekhez küldött táviratot, melyben jelezte, hogy nincs esély Szabács megtartására, és aznap délután a 29. hadosztályt is ki kell vonni. Erre –érthető módon- Tersztyánszky azonnali hatállyal felmentette a hadosztályparancsnokot, s helyére Eduard Zanantoni vezérőrnagyot (a hadosztály eddigi tüzérségi parancsnokát) nevezte ki. Egyben utasította, hogy Szabácsot utolsó emberig tartsa. Lásd: A világháború IV. p. 311.
[7] Ezen a napon dőlt el, hogy a Tersztyánszky alá beosztott IV. hadtest és a 29. hadosztály (amely korábban a IX. hadtesthez tartozott) a balkáni hadszíntéren marad.
[8] Auf! Aufhängen! Vergatterung! (német) = Fel! Abbahagyni! Őrségváltás!
[9] Josef Schön (1863-1933) vezérőrnagy, ekkor az 57. gyalogdandár parancsnoka. A döntést nem ő hozta meg, hanem felettesei, Zanantoni tábornok, illetve maga Tersztyánszky.
[10] Az augusztus 23-i sikertelen támadás után Tersztyánszky 18:40-kor elrendelte a szabácsi hídfő kiürítését, mivel az tele volt csapatokkal, ugyanakkor a csoportosítás egyetlen biztos utánpótlási és visszavonulási útját jelentő pontonhíd a szerb tüzérség hatásos tüze alá került, s azt elűzni nem sikerült. A visszavonulás során a 29. hadosztály a hídfő belső védelmi vonalának biztosítását kapta feladatul, míg a többi egység a Száván átkel. A divízió végül utolsóként hagyta el a várost 24-én hajnalban gőzkompokkal, miközben a pozsonyi utászok már világosban megkezdték a hadihíd elbontását a monitorok és a túlparti lövegek fedezete alatt. Lásd: A világháború IV. p. 339-340.
[11] Nyilván Schön tábornoknál.
[12] Ezek az események 24-én hajnalban történtek, az utolsó 29-esek 5-6 óra között hagyták el a hídfőt. Lásd: A világháború IV. p. 340.
[13] Herkóca, szerbül Hrtkovci, település a Szerémségben, A Szabáccsal szemközti Klenak városától északra 15 kilométerre. 
[14] Bizonyára a herkócai Szent Kelemen római katolikus templomról van szó, amely 1824-ben épült.
[15] Szabács kiürítése után megkezdődött a IV. hadtest részeinek elszállítása az oroszok ellen, de a 29. hadosztályt a Szerémségben (Klenaktól északra) hagyták a határon esetlegesen betörő szerb csapatok ellen. A Szerémségben maradó csapatok (29. hadosztály, 107. népfölkelő dandár, egyén népfölkelő és menetalakulatok, a monitorflottilla, egyes tüzérségi egységek) mind Kasimir Dominik von Lütgendorf altábornagy alá rendelte, megalakítva ezzel az úgynevezett Lütgendorf-csoportot. Lásd: A világháború IV. p. 343-344.
[16] A Száván 1914 augusztusának végén nagyon alacsony volt a vízszínt, emiatt is aggódott az osztrák-magyar parancsnokság, hogy a szerbek megpróbálnak átkelni a folyón.
[17] Ezek szerint naplóírónk szülei Bajmokon laktak.
[18] Valószínűleg az akkori Szabadkai főgimnáziumról van szó.
[19] Kimaradt pár szó, üres a papír. Nyilván arról van szó, hogy újból útnak indultak őrségbe a Száva mellé.
[20] Ezek szerint hősünk katonai szolgálata szeptember végén lejárt volna béke esetén. 
[21] Az osztrák-magyar hadsereg gyalogezredei a háború során úgynevezett menetszázadokat, menetzászlóaljakat alakított ki, melyek állományát a mozgósítás után fennmaradó tiszti és legénységi állomány alkotta, illetve újonnan sorozottak. Ezek feladata volt, hogy adott esetben pótolják a harcoló ezredrészek veszteségeit, mint jelen esetben is, bár néha önállóan is harcba vetették őket a háború elején. Lásd: MEV, Gyalogság címszó alatt. p. 216.
[22] Nyilvánvaló elírás, Herkóca Jaraktól még 5 kilométerre sincs.
[23] 1914. augusztus 23 és 25 között a Viktor Dankl vezette osztrák-magyar 1. hadsereg Kraszniknál vereséget mért az orosz 4. hadseregre (amely azonban messze nem volt döntő), illetve 1914. augusztus 25 és 31. között a Hindenburg és Ludendorff parancsnokolta német 8. hadsereg megsemmisíti Tannenbergnél az orosz 2. hadsereget.  
[24] A tegnap említett „döntő” győzelemről van szó.
[25] Bevallom nem értem ezeket a számokat, hacsak nem maradt ki egy pont, és nem 11.9-et akart írni. Jarak és Ruma között mintegy 13 kilométer a távolság, és 119 km aligha lenne nevezhető „kellemes”-nek.

Nincsenek megjegyzések: