2012. július 8., vasárnap

Szépséges magyar királynők... vagy mégsem? 1. rész - Árpádok kora


Középkori királynőink/hercegnőink szépsége


Ha egy mai ember maga elé képzeli a középkori királyi családot, vagy megtekint egy történelmi filmet, akkor azokban a királynő és hercegnők rendszerint gyönyörűek. Jogosan merül fel a kérdés, vajon tényleg azok voltak-e. Mert egyfelől azt gondolhatná a laikus, hogy egy király olyan feleséget választ, amilyet csak akar (hohó, de mennyire nem így volt…), másfelől az is felmerül az emberben, hogy a korabeli higiéniás viszonyok között mi volt vajon a szép… Elvégre nincs se L’oreal, se orr- vagy mellplasztika a korban.

A következő rövid összeállítás a középkori magyar uralkodók feleségei és a hercegnői közül csemegéz, elsősorban az alapján, mit tudunk a külső megjelenésükről. Sajnos a középkori leírások néha egészen zavarosak, a legjobb példa erre, hogy Thuróczy krónikájában például közli Hunyadi János megjelenését:
„A gróf úr közepes termetű vala, nagyfejű, fodor és gesztenyeszínű hajú, nagy szemű, kegyes tekintetű, orcája pirosló, egyéb tagjai arányosak, szépek.”[i]
Ugyanakkor, a krónikában ott figyel egy rajz Hunyadiról, amin karcsú és SZŐKE…


[i] Thuróczi: Chronica Hungarorum, LVI. Lásd: http://mek.oszk.hu/10600/10633/10633.htm#66


Sarolta vagy Sarolt (950?-1008?)

Az első magyar uralkodófeleség, akiről legalább minimális információink vannak, az Sarolt, Géza nagyfejedelem felesége. Külsejére legfeljebb nevéből következtethetünk, hiszen a krónikások azt nem írták meg. Az erdélyi Gyula lánya és a másik erdélyi Gyula testvére (ez az erdélyi család nem volt túl fantáziadús névadó…) ugyanis a Sarolt nevet kapta, amely azt jelenti: „fehér hölgymenyét”.[i] Érdekes, hogy lánytestvére a Karold, vagyis "fekete menyét" nevet kapta. Merseburgi Thietmar a szláv nevét is fenntartotta: „[Géza] Felesége Beleknegini, azaz szlávul mondva szép úrasszony.”[ii] Ezen névadás alapján kifejezetten dekoratív hölgy lehetett, de sajnos konkrét leírás ezt nem erősíti meg és korhű arcképünk sincs róla. Thietmar egyébként nem ír róla sok jót: 
„…mértéktelenül ivott, és katona módjára ülve meg a lovat [azaz lába közé véve, nem úgy, mint a hölgyek a középkorban, akik lábukat általában a ló egyazon oldalán tartották…] egy embert hirtelen haragjának túlzott hevességében megölt.”[iii] 
Tanácsot is ad: jobban tenné, ha orsót forgatna Sarolt… Querfurti Brunó szerint egyenesen ő irányította az országot férje helyett, ami azért már a nehezen elhihető kategória, hiszen Géza fejedelem sem volt piskótatallér. Sarolt a Képes Krónika (Tudományos berkekben célszerűbb a XIV. századi krónikakompozíció megnevezés használata!) szerint is gyönyörű nő volt, állítása szerint: 
"Volt neki [Gyulának] egy Sarolt nevezetű gyönyörű szép leánya, akinek szépségéről sokáig beszéltek a tartománybeli vezérek."
A hölgyek így lovagoltak a középkorban, legalábbis a jól nevelt dámák... de nem Sarolt.

Sarolt Szent István születésekor, Képes krónika.

[i] Korai Magyar Történeti Lexikon. Bp., 1994. továbbiakban KMTL, 594.o.
[ii] In: Az Államalapítás korának forrásai. Szeged, 1999. Továbbiakban: ÁKÍF, 113.o.
[iii] Uo.

Gizella királyné (985?-1060?. V.7.)

Szent István királyunk feleségéről sincs túlzottan sok írott anyagunk külső szempontjából. Még pontosabban: semmi. Viszont két még életében készült ábrázolás is fennmaradt róla. Történelemben kicsit is jártasak azonnal rávághatják, hogy az egyik a…
Igen, pontosan! Vagy ha nem tudtad, akkor is: a koronázási palást. Sajnos Gizella paláston lévő portréja meglehetősen rossz állapotban maradt fenn, annyi sem olvasható ki belőle, mint Istvánról. Ugyanakkor az már kevésbé ismert, hogy a 17. században a koronázási palástról készült egy másolat, amelyet Pannonhalmán őriznek és amelynek állapota korából fakadóan lényegesen jobb (az már egy más kérdés, hogy a másolat készítésekor valóban olyan jó állapotban volt-e az eredeti, hogy az ábrák elfogadhatóak hűnek tekinthetőek-e). Elfogadva, hogy akkor még jó állapotban volt a palást, Gizelláról van egy egész jó képünk.
Gizella sorsa férje, István halála után elég rosszra fordult, Péter király őrizetbe veszi, majd visszatér hazájába és Passauban kolostorba vonul, ahol apátnőként fejezi be életét. Ekkor készítteti saját és anyja nevében azt a keresztet, amely a másik hiteles ábrázolás róla. Az ábrázolások alapján (főleg a meglehetősen kifejező pannonhalmi másolat alapján) nehéz lenne korszakos szépségnek tartani Gizellát, igaz az első ábrázolás legalább 45, a kereszten való pedig minimum 60 éves korában készült.  

Gizella a koronázási paláston...

...és Gizella a pannonhalmi paláston.

A Gizella által anyja sírjára adományozott kereszten, Jézus jobb lábánál anyja (koronával), baljánál saját maga.

Anasztázia, kijevi hercegnő (1023?-1096?)

I. András királyunk feleségénél tényleg sötétben tapogatózunk, hiszen voltaképpen csak az biztos, hogy Bölcs Jaroszláv kijevi fejedelem lányát vette el, de még a neve sem egészen biztos.[i] Ha elfogadjuk, hogy Anasztáziáról van szó, akkor viszont van egy freskónk:

Bölcs Jaroszláv lányai. Anasztázia, I. András felesége balról a második.  Freskó a kijevi  Szent Bölcsesség templomból.

András Anasztázia feleségül vételekor még száműzetésben volt, mégis egy meglehetősen előkelő (apja kijevi fejedelem, mint mondtuk, de anyja is egy svéd király lánya) hercegnőről van szó, aki – már amennyire a freskóból kiderül – külsőre is beleillik a kor szépségideáljai közé. Főleg Gizellához képest… 


[i] KMTL, 42.o.


Eirene (Piroska) , bizánci császárnő 
(1080-as évek – 1134.VIII.13. )

Először is, hogy kerül ide, egy bizánci császárnő? Hát könnyen, hiszen Szent László királyunk lányáról, Piroskáról van szó, aki Bizáncba ment férjhez. Anyja és apja gyerekkorában meghalt, így Könyves Kálmán a Bizánccal való szövetség érdekében annak örököséhez adta nőül. A nők így szolgálták a hazát a középkorban. Nem akármilyen hölgyeményről van szó: 8 gyermek anyja, egy kolostor alapítója, diplomata (sokszor közvetített a birodalom és Magyarország között) és életvitele miatt a görögkeleti keresztények szentje!
Amellett, hogy minden forrás kiemeli erényeit (szelídség, nyugalom, alázatosság, nyájasság, kedvesség, türelem), bátorságát hazája iránti külföldön is mutatott hűségével is bizonyította, hiszen mikor:
„Ezenközben a konstantinápolyi császárné, László király Piroska nevű lánya, hírül adta István királynak, hogy férje, Mauritius császár, szidalmazta István királyt, mondván: a magyar király az ő alattvalója, és amikor ő ellene mondott, a császár megverte.”[i]
Úgy látszik szépségét tekintve is kiemelkedett kortársai közül, ami annyira nem meglepő, hiszen apja, Szent László a leírások szerint szintén igencsak daliás férfi volt, fejjel kimagaslott emberei közül (egyébként ez sok Árpád-házi uralkodónkra igaz, III. Bélára biztosan). Eirene (azaz Piroska) életirata szerint: 
„pólyás korától kezdve, mint a nemes növények, elárulta és előre jelezte, hogy idővel milyeneknek fognak mutatkozni sajátságai, mert mindjárt telve volt minden illemmel és bájjal, s dús lelki és testi szépségtől tündöklött… Amikor a dicső kegyes császárok és házastársak, Alexios Komnenos és Eirene[ii] szép és jellemileg kifogástalan leányt kerestek, és őt találták olyannak, aki hogy úgy mondjam, minden tekintetben gazdag a szépségekben, feleségül adták…sarjukhoz, bíborbanszületett Ioannesz császárhoz.”[iii] 
Később is legendás szépségként emlegetik bizánci írások Piroskát, mert Niketa Choniates szerint: "az asszonyon közt a leggyönyörűbb, nemének valóban jó illata".
És kétségkívül megerősíti ezt az isztambuli Hagia Sophia templomban fennmaradt mozaik, amely férjével, János császárral együtt ábrázolja. Jól megfigyelhető a szív alakú arc és a vöröses haj. 

Szent László lánya Piroska, mint bizánci császárné.


[ii] Itt Piroska anyósáról van szó, aki szintén az Irén nevet kapta Bizáncban.
[iii] Az Árpád-kori magyar történelem bizánci forrásai. Bp., 1988. Továbbiakban: ÁMTBF, 115.o.


Itt ugornunk kell a XII. század a magyar történelemben meglehetősen homályos és forrásilag hiányos terület. Pedig Ilona és Eufrozina (Fuzsina) királynő szintén megérne pár mondatot, hiszen mindkettő erőskezű asszony volt. Aztán ott a rebellis Zsófia hercegnő, aki férje és az esküvő elől egy templomba menekült, és akinek apjához írt leveli fennmaradtak. Sajnos se kép, se... szó nem esik a külsejükről.

Chatilloni Ágnes/Anna (1154?-1184)

A történelemben megérdemelten rossz hírű antiókhiai fejedelem Chatilloni Rajmund lánya az első olyan királynénk, ahol nem vagyunk pusztán az írásokra utalva, hiszen az ő sírját 1848-ban megtalálták Fehérvárott és ma a Mátyás-templomban nyugszik férjével III. Bélával (most itt nem megyünk bele azon vitába, hogy nem-e Könyves Kálmánról van szó Béla helyett, elfogadjuk a hagyományos álláspontot - aztóa a genetikai vizsgálatok megerősítették, hogy tényleg III. Béláé a csontváz - 2022 HG). Chtaillon Anna (eredetileg Ágnesnek hívták, de Bizáncban felvette az Anna nevet, így Magyarországra már így került) a mérések szerint 161 centiméter magas volt, meglehetősen törékeny alkatú nő. Csontváza hiánytalan, koponyája alapján rekonstruálni lehet arcát is (bár természetesen ez némileg a művész-alkotó fantáziája részben). Halálakor a forrásokból megállapíthatóan 35 éves volt, ugyanakkor Éry Kinga a csontok alapján idősebbnek tartotta, amit a sok terhességgel (7 gyermeket szült) magyarázott. Hogy a rekonstrukció alapján ki milyennek tartja Ágnes/Annát, azt mindenki belátására bízom. 

III. Béla és feleségének, Chatilloni Ágnesnek csontváza.
Chatilloni Ágnes koponyája és Árpás Károly szobrászművész  arcrekonstrukciója.

Árpád-házi Konstancia, cseh királyné (1180?-1240.XII.6.)

III. Béla és Chatilloni Anna lánya I. Ottokárhoz, Csehország királyához ment feleségül és kilenc gyermeknek adott életet házasságuk során. A királynét a csehek egyik legjelesebb középkori nőalakjukként tartják számon, aki férje halála után (1230) fiai között akart békét közvetíteni. Ámbár írott forrásaink semmit nem közölnek Konstancia külleméről, szerencsések vagyunk, hiszen két ábrázolásunk is van róla. Az első igazából semmitmondó a pecsétjén maradt ránk, míg a második az 1211-13 között készült türingiai zsoltároskönyvben, a Landgrafenpsalterben. Úgy tűnik az Árpád-házi nők vitték tovább vörös hajukat az idők során, mert hát Konstancia, Piroskához hasonlóan copfba font vörös hajjal tűnik elénk, ráadásul könyvvel a kezében (ami nálam plusz pont). Megjegyzem, hogy tudomásom szerint ez a legkorábbi olyan ábrázolás, amely olvasó magyar személyt mutat be, és hölgy az illető. Konstancia és férje esküvőjéről több forrás is fennmaradt, de pusztán a tényt említik általában. A zsoltároskönyv alapján Konstancia fehér bőrű, piros arcú (vagy pirosított) élettel teli hölgy volt. 


Konstancia cseh királyné 1229-es pecsétje.
Konstancia az 1212 körül készült Landgrafenpsalterben.

Gertrúd, II. András felesége (1185.IX.24.-1213.IX.28.)

Na, hát őt mindenki ismeri, ha másként nem, hát mint kiváló kerítőt. A merániai királynénk nem szívünk csücske. Mégis, hogyan képzeljük el ezt az igazi "boszorkányt"? Tulajdonképpen bárki, bárhogy. Róla is kevés az információ. Nagy örömünkre azonban az imént említett türingiai zsoltároskönyv Konstancia mellett Gertrúdot is ábrázolja, szintén olvasás közben. Fejét kendő keretezi, alóla vörös copf kandikál ki. Számomra az ő ábrázolása érdekes, mert arca elég kifejezéstelen, tenyerei inkább áldást osztanak, semmint könyvet tartanak (egyébként a könyvek minden bizonnyal Bibliák) és nagyon légies, ahogy a kendő lelógó végébe belekap a szél.




Margit/Mária, bizánci császárné  (1175-1223)

II. Izsák bizánci császár feleségéről, III. Béla lányáról nincs korhű arcképünk. Viszont egy egész lakodalmi beszéd van azon alkalomból, mikor a kis Margit (aki Bizáncban az átnevelés részeként azonnal át is neveztetett Máriának) alig 10 évesen feleségül ment Isaakios (magyarosan Izsák) Angelosz császárhoz, aki ekkor potom 29 éves…
Niketas Choniates a következőket írja a 10 esztendős kislányról: 
„…a császári menyasszony gyönyörűséges fiatal leány, belső ragyogását lelki szépségekben világoltató, de külső szépségekben is kitűnő… Arádnak pedig, felséges császár, szépsége kiváló, ifjú bája rendkívüli,..Mert nemcsak tehénszemű és aranyos alakú és hosszú nyakú – ezeket tulajdonítják a görögök a maguk istennőinek -, hanem egészében szép, és a nagyonságig szép, a szépségben mindeneknek császárnéja”[i]. Egy versében pedig ugyanő: „…feleségül veszi a leányt, a nemes és nagynevű királyoktól származót, az erényekkel fényeskedőt, a szépségben virágzót, az általában mindenekben minden nőt felülmúlót, a teljességgel császárnét, a teljességgel uralkodónőt. …Üdvöz légy, Charis-szemű, asszonyok legkülönbbe…”[ii] 
Más forrás is említi a bizánci császárné szépségét az akkor 20 éves Margitnak, Georgios Akropolites szerint: 
„…ahol nőrokona fogadta, aki a magyarok közül származott és Isaakios császárhoz ment nőül, miután ennek felesége meghalt. Akik látták, azt mondták, hogy nagyon szép volt…”[iii]

[i] ÁMTBF, 259-261.o.
[ii] ÁMTBF, 262-263.o.
[iii] ÁMTBF, 298.o.


Árpád-házi Mária, Nápolyi királyné (1257?-1323.III.25.)

Mária V. Istvánnak és kun Erzsébet királynénak a lánya volt. Kun Erzsébetről, is már azt írták, hogy „Paionia királya [ez lenne V. István], aki egy igen szép asszonyt vett – éppen szépsége miatt – feleségül”[i], de lánya is kifejezetten megragadó jelenség volt. Ha megnézzük a kevéssel halála után készült kódexlapot, amelyen őt ábrázolják, akkor egy meglehetősen tekintélyt parancsoló nőt látunk rajta. Valószínűleg terhesen mutatja a illuminátor, hiszen tőle balra a gyermekeit ábrázolják (ez az itteni képen nem látszik). Ha megjegyzem, hogy szintén vörös a haja, akkor ez már kevés meglepetést fog okozni. Nem mellesleg ugye tőle származnak Anjou királyaink.


Mária királynénak fennmaradt a síremléke is, melyet Nápolyban a Santa Maria Donnaregina megtekinthetünk, sőt pillantást vethetünk az arcára is. A kor egyik legjobb szobrásza Tino di Camaino készítette el az emlékművet, amely igencsak impozáns és gyönyörű. Jól megfigyelhető rajt a királyné arca, amely mintha hasonlítana az iménti ábrázolásra is, csak 3 dimenzióban.

Mária királyné síremléke Nápolyban


[i] ÁMTBF, 324.o.

És innen fogom folytatni a vegyesházi királynéinkkal/ hercegnőinkkel majd valamikor...

Nincsenek megjegyzések: