2014. június 2., hétfő

A magyar Galaxis Társadalmi kalauz magyar űrstopposoknak - könyvajánló

Könyvajánló:

              Andrew Neal: Társadalmi evolúció             
Veszprém: Kalliopé, 2013


Legutóbbi könyvajánlómban azt ígértem, hogy végre egy jó magyar könyvet veszünk górcső alá, s íme: eljött végre a perc.

Alapvetően nem vagyok elégedett a magyar irodalom utóbbi évtizedeinek alakulásával, igazán tetsző regényt alig-alig olvastam. Régimódi vagyok, szeretem, ha egy regénynek van története, mondanivalója és ezeket közérthetően adja az olvasó tudtára. A felmagasztalt magyar irodalmárok regényei nem ilyenek többnyire. Nekem Az ötödik pecsét tetszik és a Sorstalanság nem (bár annyira nem pocsék, csak semmi extra); az Odüsszeia igen és az Ulysses nem (Ez viszont tényleg olvashatatlan).

Ősszel kezembe került Andrew Neal Társadalmi evolúció című könyve, melynek fülszövege elnyerte tetszésemet: jövőben játszódik, fajok harca, távoli bolygó stb. Szeretem az ilyeneket. A sci-fi a modern irodalom egyik jolly joker-e, amellyel bármilyen mondanivalót lehet közölni, ráadásul fantáziadús színes cukrospapírba csomagolva. Minthogy fordítót nem találtam a könyvben, hamar rájöttem, hogy magyar mű, de ma sem tudom, kit takar az álnév. Ezúton üdvözlöm a szerzőt!

A kötet főszereplője egy humanoid faj (a roppant fantáziadús nevű uman faj) nőnemű egyede, Carel, aki egy korrupt és deviáns világban igyekszik a tudomány mezsgyéjén kapirgálni. Egy nagy cég a világ tudósainak javával együtt egy elszigetelt bolygóra, az Achelora szerződteti, hogy egy kutatásban segítsenek, de valójában fogalmuk sincs, hogy miről van pontosan szó. Ismerős? Nem véletlen. Maga a regény tulajdonképpen egy ötletesen összeállított mű, amely innen-onnan összelopott cselekményeket és stílusokat ötvöz szerves egésszé, miközben mégis egyedi. Miközben olvastam, szinte éreztem, mit honnan lopott az író… A poén az, hogy működik. Hiába, mások ötleteinek átvétele nem bűn, sőt! Irigykedni könnyebb, mint utánozni! Ami jó, azt vegyük át, rágjuk meg és illesszük be a saját mondandónkba! Andrew Neal ezt tette. Regényét leginkább a Galaxis útikalauz stopposoknak-hoz hasonlítanám, a könyvből áradó maró gúny és humor miatt. Olyan cinizmust kapunk, ami az angol vígjátékok sajátja:
„Cloé visszament az asztalához, ahol a kijelző időközben átváltott csökkentett energia módba, és egy méretes Milliósfost logó keringett a levegőben, az operációs rendszer gyártójának neve… Visszakapcsolta a gépet, leokézta a három hibaüzenetet, melyek végzetes operációs rendszer hibára figyelmeztettek, és amely éppen szatellitkapcsolatot próbált létesíteni a gyártó legközelebbi, alig néhány csillagrendszerrel odébb található helpdesk-központjával, hogy elektronikus levelet küldjön.”
Időnként belebotlottam egy-egy Rejtő Jenőt visszhangzó poénba (kés kihúzása testből), vagy egy remek mondatba:
„- Minden rosszról a társadalomban az univerzalizációs hatás tehet – nyilatkozta egy vulon huszármentét viselő szlik egyenesen a mikrofonba.”
A szerző kineveti a médiát, a gazdasági vezetőket, a kisstílű politikusokat, akik csak a saját hasznukat lesik, de ugyanúgy mindenfajta fanatizmust is. Mikor az ember azt hinné, hogy a szerző az emberi véderő „személyében” megmutatja nekünk az általa ideálisnak képzelt világot, becsap minket, kiderül, hogy az is zsákutca. És be kell valljam a végén jól pofára estem. Mikor azt véltem, itt a happy end, a szerző virtuálisan tökön rúgott. Bevettem a fordulatot, pedig ki lehetett volna találni, hogy újabb csavar jön.
A szöveg remek, a történet érdekes, a szórakoztatási faktor magas, a mondanivaló acélmagvas. Ez egy jó könyv. Egyszerűen nem értem, hogy egy ilyen szórakoztató és klassz könyv miért nem vert fel annyi port sem, mint egy aprócska meteorit a Kuiper-övben. Mai napig nem találtam róla egy blogbejegyzést vagy kritikát.

A kötet filozófiájával már akad problémám, de az, hogy nem értek egyet a szerző nihilizmusával, nem ront a regényen. Kicsit érthetetlen, hogy a Dr. House-szerű cinizmus és semmiben sem való hit, mennyiben hasznos egy ember számára, de hát Andrew Neal lelke rajta. Érezhetően csalásnak tartja a vallásokat (majd Luci Feri megsüti érte), megveti a nemzeti gondolkodást (ez fájt azért) megbukottnak tartja a modernitást, a technikai fejlődést, sőt, végső soron a mű konklúziója alapján kétségbe vonja az evolúció hasznát és az emberiség fejlődésre való képességét is (ezeket mondjuk megértem…), így még szociáldarwinistának sem mondanám. Szóval klasszikus nihilista, amely a puszta fennmaradást tekinti célnak. Számomra a puszta létezés nem lehet elég cél. Nem szívesen lennék Andrew Neal, mert szerintem elképzelése sincs, miért van a világon. Andrew, ha olvasod! Kérlek, írj még ilyen könyveket, és találj valamit, amiben hiszel! Remélem sikerülni fog!
Egy kicsit talán túl sok bölcsességet és tanácsot akart a szerző egy korlátozott terjedelmű műben közölni, de nagyrészt azért átjön. Ami számomra jelentős könyvé teszi a Társadalmi evolúció-t, az a cinikus humorral való szórakoztatás, nem az eszmeisége.

Magáról a kiadásról pár szót még. Igazából a könyv nem néz ki rosszul (túl jól sem), fél év alatt nem esett szét még a lapjaira. Mutatós, mindazonáltal az olcsóság (inkább csak „olcsóbbság”, hiszen így is 2980,-Ft, ami korrekt, de nem alacsony) jegyében fűzött, így nem évszázadokra szól.

Összefoglalva:
Az utóbbi években általam egyik legjobbnak tartott, legegyedibb és legszórakoztatóbb magyar regényén vagyok túl. Mindenkinek szívből ajánlom.

Értékelés:
Nyolc öngyilkos huszármentés szlik-pálinka a tíz pángalaktikus gégepukkasztóból. Magyarul:
8/10 pont                                






Nincsenek megjegyzések: