Ma befejezzük Hegedüs Sándor történetét, hiszen naplója december 3-val lezárul. Hegedüs Sándort az orosz tél is az Alekszejevka melletti Ilovszkojei támaszponton érte. Forrásközlésünk utolsó részében a november végi-december eleji napokat izgulhatjuk végig Hegedüs őrmesterrel, végül pedig megtudhatjuk, vajon túlélte-e azokat a januári zord időket.
A számomra kiolvashatatlan részeket [...]-al jelöltem, a kérdéses olvasatot (?)-lel. A szöveget rendszerint a rövidítések feloldásával, helyesírásilag javítva közlöm.
|
A napló utolsó oldala. |
1942. XI. 21.
Reggelre
elég jól éreztem magam. Odakint csendes, hideg az idő. Elég jól
éreztem magam délelőtt. Csak az rontotta el a hangulatomat, hogy
Bartos itt jártában kijelentette, hogy a váltásról semmit sem
tud. Ellenben egy felterjesztést csinált ez ügyben. Összeírtam
azt is, hogy mely levelek érkeztek meg, s még melyik esedékes.
Most elmegyünk kézigránátot dobálni.
Ebből
csak menet, díszmenet és melegítő gyakorlatok lettek. Utána
bementünk Talabérral a templomba. Ma nagy ünnepük van az
oroszoknak. Érdekes volt a vékony gyertyák fényében ájtatoskodók
csoportja. Nem tudtam imádkozni. Azután Baloghnak írtam. Erdélyi
estig kereste a 21 RKK hiányt, de csak egy pár hibát talált. Laci
bácsi rontott be vacsora után, mikor már Gusztival egypár
sakkpartit lejátszottunk, a postával. Kimenet majdnem ránk
uszította a rettenetest. Postám elég kiadós: Anya: 59., 60., 61.,
62., 63., 64., 65., 66., 67., 69. és 70., Koncz Magda, Szigetiné,
Juci, Bözsi, Nemes Erzsébet, Jani, Kicsi. Egész este ezeket
olvastam takarodóig. Ezalatt Tar pán a függöny mögött
bóbiskolt. A posta egy kicsit jobb kedvre derített, de sajna csak
rövid ideig. Mikor lefeküdtem, a szomszédban akkor kezdték a
klimpírozást. Valami borzasztó volt. Azok abbahagyták végre,
akkorra meg Tar pán úgy hortyogott, hogy attól nem tudtam aludni.
Lehetett éjfél, mire elszundítottam. (Rumos hordó „csak”!)i
1942. XI. 22.
A
„tejes asszony” ébresztett fel bennünket. Reggeli után én
vonultam a függöny mögé. Jól megmosakodtam és tisztát vettem.
A szennyest előkészítettem már, hogy Erdélyi pán elvigye
mosásba. Most sok a megválaszolni való, hát már most délelőtt
hozzáfogok. (49.)
Először
[a] budaörsi g.h.-nak írtam 262/2 rep. dd. pság. gh. - 42.XI.22.
Szám alatt. Mire kész lettem, ebéd volt. Így hát csak most, ebéd
után írok.
Egész
estig írtam. Közben Guszti (reggel is és most is) egypárszor
megsértődött. Egynéhányszor zavartak is pénzbeváltás-,
stb-vel, de azért csak elkészült a négy oldalas levél. Közben
meg is vacsoráztam. Utána pótvacsorát ettem, majd 8 órakor
lefeküdtem.
1942. XI. 23.
Elég
jól aludtam. Csak kicsit hideg volt, mert tegnap délután nem
fűtött senki. Álmaim elég zavarosak voltak. Lehet, hogy az is
közbejátszott, hogy az országút mellett már hajnalban
motorpróbázott a kényszerleszállt Ju 52-es. El is repült a
délelőtt folyamán észrevétlenül. Egész délelőtt a kasszákat
számolgattuk és rendeztük. 21.29 RKK és kb. 20000 Rubel hiány
mutatkozik. Déleután majd folytatjuk. Most Cser tatának írok.
Azaz,
hogy írtam volna, ha lett volna lapom. Ebéd alatt vette át ismét
Józsa a pénzt. Délután ismét nekimentem a Rubeleknek. Kiderült,
hogy rendben van. Erre nyugodtan megvacsoráztam, majd olvasgattam a
kutyákról való beszélgetés után. Végül Gusztival sakkoztam,
majd pótvacsora és kémekről való beszélgetés után
lefeküdtünk.
1942. XI. 24.
Egy
kicsit korábban keltem. Hó esett az éjjel, s most köd van.
Megerőltetés
nélkül dolgoztam délelőtt. Szépen sütött néha a nap. Ebédnél
és délelőtt is folyton olyan hírekkel jönnek, hogy a váltásból
nem lesz semmi. Guszti ismét elővette a fúvócsövét s azzal
szórakozik. Délelőtt síelt!
A
délutáni foglalkozás füsttel kezdődött. A konyha füstölt be
nekünk. Mikor a gazda átjött, elmeséltük neki Koncz Magdát.
Alig tudtuk befejezni, olyan forgalom lett. Elander a vezérkari
főnökhöz vitte gazdánkat, mert a legénység rongyainak
összevarrására hivatott cérnát nem akarta odaadni a tiszti
étkezde függönyének megvarrásához. Vacsora után olvastam. Jó
sötét éjszaka volt. Mikor kimentem, látom ám, hogy a híradók
erősen dolgoznak egy pózna tetején. Olvastam a parancsnoki tiszti
trillát. Eddig tartott neki a beköszöntőjét megírni.ii
De alaposan megírta! Így az utolsó remény is el van fűrészelve.iii
Most már arra vagyok kíváncsi, a plecsni megjön-e? Ha megjön,
elmegyek szabadságra. Azzal is telleni fog az idő.
1942. XI. 25.
Mindenki
cigarettázott már, mire felébredtem. Veress már erősen
tevékenykedett a kályha körül. Reggeli után ismét vitába
keveredtem Gusztival, mint rendesen. Most igen elkeseredetten hozta
fel már az új bicska elméletet, mert Sztalin szerelmes, és egész
este kint járt. Szinte féltékeny rá.
Most
beállított egy nyálasszájú zászlós pénzért. Tovább
elmélkedem hát a világ folyásáról. Délelőtt is nagyban azzal
telt az idő, hogy Deák pánnal beszélgettem. Azután [jöttek] a
villanyszerelők, és bemutatták a gyújtózsinórt, amit Elander
százados adott nekik vezeték gyanánt!
Délben
a magyar nyelv eredetiségéről vitáztunk és tanítottuk Gusztit
az „r” hang kimondására. A Nemes-féle lapot elsüllyesztettem,
mert nincs min megválaszolnom, és Anyának írok (50.).
Reggel
útálcázás volt. Bizony alig tudtam ismét teleírni egy negyed ív
papírt. A forgalom elég nagy volt. Nagy törzs itt ült majdnem
egész délután. Azt mesélte többek között, hogy rendelet jön,
mely szerint a köztisztviselőket nem váltják le. Vacsora után
játszottunk egy kis sakkot Gusztival. Tar pán közben a kutyákat
kergette ki-be az ajtón. Én rászóltam, erre megsértődött.
Rossz kedve volt, hogy a Szürke pán lekapta. Előzőleg Veress
mesélt a román viszonyokról. Tar pánék kártya partit
alakítottak a kályha előtt. Én egy Signalt olvasgattam és
nézegettem ¼ 10-ig. Ekkor lefeküdtem, a kártyázás folyt, sőt a
zongora is megszólalt.
1942. XI. 26.
A
szokásos reggeli kis vita után jól bereggeliztem. Odakint szürke
felhők borítják az eget. Gyenge szél van tegnap délután óta és
kissé havazik. Guszti erősen „gyalulja” az asztalokat. Gazdánk
meg is volt vele elégedve. Dolgozgattunk csendben. Délben Tar
pánnal szakkérdéseket beszéltünk meg. Csak azt vettük észre,
hogy ½ 3 van. Gyorsan elment a Szürkéhöz, de hamarosan
visszajött. Elkérte a délutánt. Nem sok élvezete volt benne. A
lámpa nem égett, a kályha füstölt a nagy szél miatt. Egész
este a rossz petróleumlámpával vesződött. Mira az rendbe jött,
a villany is meggyulladt homályosan. Olvastam, majd sakkoztam
Tarral. Minden partit megnyertem fölényesen. Haladok. Sztalin az új
szalmáját „repülte be”. Ismét olvastam, de a két „bajnok”
játékát is figyeltem takarodásig. A zongora szünetelt. Délelőtt
kiosztottam a tábori lapokat.
1942. XI. 27.
Kora
reggel kis csomagot kaptam a vállappal és és szalagsávokkal.
Azonnal átmentem a szabóhoz és rendbe hozattam a ruhámat
úgy-ahogy. Csaknem az egész délelőttöt ott töltöttem. Nagyon
fúj a szél, hordja a havat, de néha-néha süt a nap. Huszár
elment szabadságra. Két szalagsávot Tar pánnak adtam. Koncznak
írok.
Éppen
bedobni indultam, mikor meg Nemes E-től jött egy Kaszap(?) újság
virággal. Délután a legények elmentek orvosi vizitre és
előadásra. Ezalatt jött a Gülmáriv
zsidója cipőt cserélni. Később a gazda jött és eldiskuráltunk,
míg a többiek meg nem jöttek. Olvasgattam, majd Gusztival és
Sarkadyval sakkoztam. Gusztit elporoltam. Sarkady is leadott nagy
fölényéből. Vacsora alatt Gülmárt k[...]be vettem. Odakint
rettentően fújt a szél. Égett a tűz, de csak a kályha mellett
érződött a meleg, mert kihúzta a szél. Olvastam még egy kicsit,
majd lefeküdtem.
1942.
XI. 28.
Sokat
köhögtem az éjjel. Bonyodalmas volt a reggel, mert Tar pán
szolgálatba lépése miatt korán kelt, beretválkozott. Víz sem
volt, fa hasonlóképpen. Végre mindent előteremtettünk, s a
helyzet megenyhült az idővel együtt. Elállt a szél, és szépen
süt a nap.
Ennek
is hamar vége lett. A Pókkalv
kockajátékot kezdtünk. Délben a konyhán ebédeltem, és a
kiosztás alatt rendőrt játszottam. Az egyik karpaszományost
megríkattam. Jól átfáztam. Írni kezdtem, mikor posta jött.
Anya: 78., 80., 81., 82. és 83., Balogh, Matild, Imi, Bözsi és
Misi. Elolvasom, majd a sógornak írok.
Még
mielőtt írtam, elmentem leventézni. Utána írtam csak. Azután
folytattuk a huzogató játékot a Pókkal. 60-al vertem. Vacsora
után sakkoztunk, de Guszti kibicelése felidegesített, s
abbahagytam. Olvastam.
1942. XI. 29.
½
9kor sorakoztunk, s elmentünk a belső védelmi vonal állásaiból
kilapátolni a havat. Hófúvás volt. Néha-néha azért a nap is
ránk sütött. Igen bántam, hogy nem vittem fényképezőgépet. Én
foglaltam el rajommal a középső részt. Elsőknek vonultunk be
délben. Jól esett az ebéd. Most Anyának írok válaszlapot (51.).
Már
besötétedett, mire megírtam. Bőségesen mérték a szalonnát
vacsoránál. Én és Tar odaadtuk részünket Talabérnak. Sakkoztam
Gusztival, majd olvastam. Elég korán lefeküdtem, s forgolódás
után elaludtam köhögés nélkül.
1942. XI. 30.
Jól
és sokáig aludtam. Fánk persze ismét nincs. Hideg, és fejünk
felett orosz gép van. Gazdám már itt járt egypárszor, de mindig
hamar elmegy, mert el-elrontom a szájízét mindig valamivel. Reggel
a Póknak megrángattuk a füleit, mert neve napja van. Rovancsvi
volt délelőtt. Keinhardtvii
is itt járt. Holnap hatkor indulnak.
Délben
persze pénzfelvételezések voltak. Hatalmas csontokat hoztam a
kutyáknak a konyháról, közben gyönyörködtem a barisnyák
lencsetisztító munkájában. Délben még villanyégőket is
hoztak. Délután elég nagy forgalmunk volt a hazamenőkkel. Este az
eligazítással kiadtak két azonos repülős társasjátékot.
Egyiket kiadtam Erdélyiéknek. A másikat vacsora után „berepültük”
Gusztival. Majd Veressel játszottam, végül Gusztival sakkoztunk
2:1 eredménnyel. Takarodókor kaptam a századik mattot. Közben
Talabér itatott.
|
Magyar országos járművel az oroszz télben, 1942
(Id. Konok Tamás felvétele. Fortepan, 42572) |
1942. XII. 1.
Már
hajnalban készülődött Talabér. A Pók bejelentette, hogy
december van. Sztalin is csavargott hajnal óta. Talabérék már
elmentek két autóval. A szakács behívott megmutatni, hogy milyen
húst kaptak. Késő este még pénzt is vettem át a postától.
Délelőtt német páncélosok jöttek a faluba. Élelmet adtunk
nekik és egynek a csizmáját is megtalpaltattuk. Fűtés nélkül
voltunk, mert nem volt fa.viii
A gazdánk ismét előléptetéseken dolgozott. Tegnap hoztak valami
körözvényt a Német Sas Rendreix
való felterjesztésről. Gazdám megkérdezte milyen kitüntetéseim
vannak. Így valószínűnek látszik, hogy valóban felterjeszt a
pán, mint ahogy beszélik. A hó lassan hulldogált.
Délután
kiszedtük a pénzeket. Az égőket átcseréltük 220-asra, persze
erre sötétben maradtunk, illetve a gázlámpánál és a Szabó
pántól kicsikart gyertyánál vacsoráztunk. Ezalatt Veress - ki
Szabó helyett dolgozott -, rettenetes munkában volt. Vacsora után
már a villany is égett, de 110-essel. Először a Pókot, azután
Gusztit vertem meg légi csatában, majd a Tar pánt vertem sakkban.
Eközben posta jött. Anya: 71., 72., 73., 74. és 75. és Misi. Laci
bácsi hozta. Most ő sakkozik Gusztival.
Pók
újabb postát hozott: Anya: 76. és 77. Csaknem takarodóig
olvastam. Még néztem a játékot egy kicsit, azután lefeküdtünk.
1942. XI. 2.
Elég
korán felkeltett bennünket Veress pán. Csikorgó idő van. A
kályha kivételesen melegít, mert még volt mit rátenni.
Szereztünk tüzelőt és így a meleg folyamatos maradt. A villany
ismét 220-as, Égett is szépen délelőtt. Egész délelőtt
Ostorházix
szig.(?) leleteivel foglalkoztam. Egyébként is nagy volt a
forgalom. A páncélládakulcs beadta a kulcsot. De csak az enyém. A
gazdáé nyitja. Jani gyereknek írok és Anyának (52.).
Alig
tudtam befejezni a levelet, olyan rumlis volt a délután is. De az
is elmúlt. Még a vacsoráról is megfeledkeztünk. Most este ismét
kaptam postát: Anya: 31., 32. és 33., Bözsi, Karcsitól kettő,
XI. 20. és X. 19-ről. Ilyen a posta. Mikor ezeket is elolvastam,
segítettem Gusztinak az utalványok felszámozásában és
márkásításában. Utána Laci bácsival keresztrejtvényt
fejtettem, majd sakkoztunk 10-ig. Akkor az ágyban megettünk egy-egy
karéj kenyeret. Azután: szpathy.(?)
1942. XII. 3.
Álmomban
otthon jártam. A kitüntetésekkel volt valami dolgom, de polgári
ruhán. Azzal keltettek fel utolsónak, hogy teljesen felszerelni,
összecsomagolni, lőfegyver, összes […]
A napló itt befejeződik, nyilvánvalóan egy másik füzetben
folytatta az író, amely viszont nincs birtokomban. Sajnos így nem tudjuk meg, mi történt hősünkkel a sorsdöntő január 12-i áttörést követő napokban. Ott volt Ilovszkoje januári védelménél, vagy - és ez a valószínűbb - mint gazdaságist, hátravonták már a szovjet támadás előtt? Egyelőre nem tudom. Ami biztos, hogy túlélte a 2. hadsereg kálváriáját.
Találtam ugyanis a napló végén, egy kis rekeszben egy ötoldalas
feljegyzést, amely 1943. áprilisában íródott kitépett
jegyzetlapokra. A szöveg ugyan nagyon halovány, gyűrött és
látszik rajta, hogy nem noteszben élte túl az elmúlt évtizedeket,
de többnyire olvasható. Tartalma pedig az oly áhított hazautazás.
|
Magyar katonák bevagonírozása, 1941
(Fortepan, 71461) |
Utószó
[19]43. IV. 5.
Bizony
Nemes századosxi
jól eljátszotta idegeink nótáját. Már a gh-ban is elintézte
mindenki a dolgát, mikor végre megjött. Szente(?) igen előzékenyen
szolgált ki bennünket. Nekem még két darab szappant is juttatott.
Főnökeink, Kiss és Erdélyi kikísértek a felvételező kocsival
az állomásra. Igen kedvesek voltak. Imre és Lajos a vonathoz is
lejöttek. Jó ideig vártunk, míg betolták a szerelvényt. Egy kis
közelharc után feljutottunk egy már tömött kocsiba. Nyugodt
voltam, hogy most már Kazatinigxii
elmegyünk valahogy, de egy pályaudvari katona felvilágosított
még indulás előtt, hogy Fastivbanxiii
át kell szállnunk. Egy kis berázás és egy leeső hátizsák
szerencsés felfogása után estében, be is érkeztünk 8 óra felé
az átszállóhelyre. Eléggé ki volt világítva az állomás,
mégis sok bajom volt a ládámmal. Szerencsére azok a gyalogosok,
akiknek a ládáján ültem, igen udvariasan segítettek. A félig
váltott szerelvény befutása után Gusztival és Görömbölyivelxiv
ismét egy kis közelharc után feltolakodtunk egy sötét német
kocsiba, mely már tele volt németekkel. Nagyon zsűriztek(?) de a
lámpám annyira kibékítette őket, hogy még ülőhelyem is akadt.
Jót szundítottam is, 10 óra után szálltunk ki Kazatinban. Guszti
egyből betörte a sas hamutartót. Így is majd a vonat alá esett.
Egy kicsi, beszopott német fejest is ugrott a peron mellé. Puh(?)
elintézte a helyjegyeket. Beszállásoltuk magunkat egy nagy
váróterembe, melyben felvételezőhely és leves- meg kávéosztás
is volt. Én is ettem egy tál levest. Fizetség a szappan volt, míg
vissza nem adtuk a tányért.
|
A kazatini állomás peronja 1943-ban.
(ismeretlen forrás, Pinterest) |
[1943.] IV. 6.
Keveset
szundítottam éjszaka. 2-ig szólt a német rádió, majd reggel
újrakezdte. Sétálgattunk, míg csendesen beállt a magyar
szerelvény. Az 1-es kocsiban van a helyünk. Jól elhelyezkedtünk
Puh, Negát(?), Guszti és én egy helyen. Többen is vannak itt
közülünk, ládám pedig a raktárkocsin utazik. Vinnyicánxv
álltunk meg először. Jó gyorsan megyünk. Asztalunk is van.
Le[...]től babkonzervleves volt az ebéd. Mivel előtte kenőmájast
kóstolgattunk, úgy ki voltunk tömve ebéd után, hogy az valami
csuda. Kéjesen folyt az út. Szundiztam is egy nagyot az asztalra
borulva. A vasút mentén sűrűn álltak a magyar őrök. Román
területen is átrobogtunk. Elég jól fut a szerelvényünk. Egyik
állomáson, ahol a szundiból felébredtem, mondják, hogy egy
ruszki nő igen pajzánul búcsúzott aranygalléros babájától.
Nagy az ócskavasmennyiség ezen a pályán is. Repülőgépet
láttunk, méghozzá párosával. Besötétedés után próbáltam
aludni. Káposztaleves volt a vacsora. Alvásomat sem a kényelmetlen
helyzet, sem a géptámadások nem segítették elő. Na azután
Garami is oly nagy hangon mesélt Ilona(?) kaje[...], hogy végleg
elzavarta az álmot a szememből. Elszellemeskedtünk egy kicsit, így
robogtunk be Tarnopolba.xvi
Itt hatalmas „futár” csomagokkal elhegyta a szerelvényt Nagy
karpaszományos őrmester. Leszállt vele kesely(?) és kéger(?) is.
[...]itek, de kiderült, hogy ők is a fekete hold(?) után szaladnak
Lembergbe.xvii
A mozdonyt a mi kocsink elé akasztottak. Innen mi leszünk az első
kocsi. Egész éjjel egész jól aludtam.
[1943.] IV. 7.
Állítólag
havazott is. Reggelre már […] cukorkát és cigit kaptunk. Kissé
kiengedtem zúzós(?) hangomat, és mindjárt rend lett az asztalnál.
Most sötét kocsiban várjuk az indulást, ami állítólag 10
órakor lesz. A kifelé menők már elmentek. A katona görömbölyi
ismerősöm volt. 9 után indultunk. Gyönyörű volt a halvány
holdvilágban derengő táj. A hosszú alagútbanxviii
a határt jelző lámpánál megemlékeztem szeretteinkről és kint
maradt bajtársainkról, s ittunk egészségükre. Volócnál sokat
álltunk. Egyébként is sok volt a megállás, így elaludtam, bár
nem akartam elaludni Hazánkban. Most éreztem csak, mily távol
voltam! Éjfél felé elaludtam.
[1943.] IV. 8.
Különböző
helyzetekben való alvás után Miskolcon ébredtem fel végleg. A
fiúk tankoltak. [...]xix
Megérkeztem.
Karcsi integet. Itthon.
|
A hazaút jegyzeteinek első lapja |
Jegyzetek:
i
A zárójeles mondat értelme csak az írónak jelenthetett valamit.
ii
194. november 1-jén a 2. repülődandárnak Fráter Tibor ezredes
lett az új parancsnoka.
iii
Nyilván arra utal a naplóírónk, hogy Fráter beköszönőjében
jelezte, hogy a csapatok Oroszországban fognak telelni, és nem jön
váltás.
vi
Azaz pénztári ellenőrző vizsgálat.
vii
Számomra ismeretlen személy.
viii
A Don folyó mentén a 2. magyar hadsereg folyamatos fahiánnyal
küszködött, melyet távolabbról kellett kiszállítani a
csapatokhoz. Ráadásul ez nem csupán a fűtésben okozott
nehézségeket, hanem az állások kiépítéséhez sem volt elég
faanyag.
ix
Deutscher Adlerorden, azaz Német Sas Rend. Kitüntetés a
nemzetiszocialista érából. 1942-ben 6 fokozata volt.
x
Egy Ostorházi Géza nevű szakaszvezetőre (1918-1943) találtam
csak adatot, aki eleste után 1943-ban poszthumusz Kis ezüst
vitézségi érmet kapott. Hogy azonos-e a két személy, több,
mint kétséges.
xi
Nem tudtam azonosítani személyét.
xii
Koziatyn/Kozyatyn, ukrán város Kijevtől délnyugatra 150 km-re.
xiii
Fastiv, ukrán város Kijevtől délnyugatra 60 km-re.
xv
Vinnicja, ukrán város a Déli-Bug folyó partján. 1942-43
fordulóján Adolf Hitler főhadiszállása ezen a fontos vasúti
csomóponton volt.
xvi
Tarnopol (ma: Ternopli, Ukrajna), város a történelmi Galíciában.
xvii
Galícia fővárosa, ma Lviv (Ukrajna).
xviii
Minden bizonnyal a Csap-Lemberg vasútvonalon fekvő
Beszkidi-alagútról van szó a történelmi magyar-lengyel határon,
melyet az Osztrák-Magyar Monarchia épített. 1941-ben épségben
került magyar kézre, majd 1944-ben a visszavonuló magyar csapatok
berobbantották, de 1946-ban kijavították. 2018 áprilisában
adták át az új kétvágányú alagutat.
xix
Kiolvashatatlan értelmű mondat.