Robert Harris:
Führer-nap
Budapest: Magyar Könyvklub, 1999
Eredeti
cím: Fatherland (1992)
Fordította:
Balázs György
A
központ könyvtár mellett, a vásárcsarnok kipakolós könyvárusítójánál találtam
rá egy áprilisi reggelen. A sápadtsárga nap fakón pislogott a birodalmi sasra, mely az asztal legszélén
trónolt, egy fakó kötet borítóján, olvasóra éhesen. Régóta fentem a fogam Robert Harris Fatjerland-ának magyar
kiadására, és végre az enyém lett pár száz forintért. Régóta érdekelnek az
alternatív történelmi regények, mert úgy gondolom, hogy a „Mi történt volna,
ha?”-kérdés nemcsak hogy nem történelmietlen, hanem nagyon is fontos kérdés a
történelemben! Persze a feltételezett valóságok igazolhatatlanok –a történelem
nem egzakt tudomány-, de egy ember döntései sohasem magától értetődőek, és
sokszor egyáltalán nem szükségszerűek. Figyelembe kell venni, hogy milyen
lehetőségek közül válogathatott az adott történelmi alak, hiszen valami okból
azt választotta, amit választott, s ehhez hozzájárultak azok a potenciális
jövőképek, amelyek szeme elé tárultak a döntés pillanatában. Zrínyi Miklós
kirohanása választás volt, még ha meglehetősen szűkre szabott skálából is.
Megadhatta volna magát embereivel, mikor a belső várba szorult. Ebben az
esetben őt valószínűleg kivégzik, de emberei túlélhetik (mind rabok), míg a
török nem szenved több kárt. Esetleg bennmaradhatott volna az égő várban. Így
minden védő bennég, a töröknek pedig nem árt, amely kétségtelen EU-konform
döntés lett volna, s a Migration Aid díjat ad neki. Posthumus. Ehelyett ő egy
harmadik alternatívát talált. Minden védő elesett (valójában néhány személyről
tudjuk, hogy túlélte, például Cserenkó Ferenc, aki meg is írta emlékirataiban
az utolsó napok történetét), ám még ártott az oszmánoknak, amennyit csak
tudott. Ezzel a magyar harci szellemet erősítette akkor és erősíti példája máig
hatóan. Szóval igenis hasznos lehet az ilyen elmélkedés, ráadásul regénybe
foglalva szórakoztató és elgondolkodtató is. És most visszaértünk a regényhez!
1964-et
írunk, a nemzetiszocialista Németország megnyerte a második világháborút, s
beköszöntött a Pax Germanica virágzó és konszolidált időszaka, mikor a
világégés helyszínei már turistalátványosággá szelídültek, s a Krím-félsziget Gotenburg
néven germán aranypartként átment Mallorcába. Xavier March bűnügyi nyomozót egy
berlini tóban talált hullához hívják ki. Voltaképpen azonnal látszik, hogy ez
nem egy (pszeudo)történelmi regény, hanem egy krimi, ami egy amerikai
újságírónő felbukkanásával egyre inkább politikai thrillerré válik. Bűnügyi
regénynek ugyan nem túl izgalmas, de az alternatív valóság érdekessé teszi az
egész világot, amelyet Harris megalkotott. Ez a sava-borsa a kötetnek, nélküle
alsó-középszer lenne csupán. Viszont ez a „történelem” kifejezetten átélhető,
nincsenek benne túlzások - nem emberi bőről készült lámpások világítanak
Walpurgisnachton, miközben Hitler dirndlibe öltözött bajor menyecskékkel járja
a valcert -, s ezért nagyon is hihető. Konszolidált világ ez, az antiszemitizmus
már nincs jelen (mivel már nincs is ki ellen lenni antiszemitának). Mondhatni:
emberarcú (nemzeti)szocializmus. Legalábbis a felszínen. Hallunk a nagypolitika
eseményeiről a kisember fülével, melyek persze közvetve kihatnak főhősünk
életére. Ugyanis éppen az Egyesül Államok és a Harmadik birodalom összeölelkezése
zajlik a világpolitikában. Az Egyesült Államok elnöke, Joseph P. Kennedy - JFK
apja! -, ki akar egyezni Hitlerrel. Apró cseppekben kapjuk meg az
információkat, szépen szétszórva a nyomozás közben.
Vannak
a kötetben igazán zseniális ötletek. Példa gyanánt az alternatív EU, amely
szintén létezik Harris univerzumában, sőt, még a 12 csillagos zászló is ugyanaz
mint ma. Mindössze abban különbözik a mi Európai Uniónktól az itteni, hogy
Harris világában mindenben a németek szava dönt, míg a mienkebn... Upsz, ez nem
is különbség.
Persze
csalódunk is. Az ember csak várja és várja Hitler felbukkanását, és aztán… de
ezt a poént nem lövöm le. A Führer-nap
(ami nem rossz cím, bár nem adja vissza az eredetit), jobb regény, mint Dick hasonló tematikájú műve, ha nem is
tökéletes.
A
magyar Könyvklub kiadása tartós (végül is 19 éve egyben van a példányom, ami a
mai köteteknél csodával lenne határos), ellenben nem túl látványos. A
mindenféle összehányt szilánkokból álló montázs helyett valami komor címlap
jobb lett volna. De másba nem nagyon tudok belekötni. Óh, pardon, mégis! A
regény a „Híres háborús regények” sorozatban jelent meg, holott itt egyáltalán
nincs szó háborús regényről. A fordítás szöveghűségét nem ellenőriztem, de
olvasása gördülékeny, helyesírási hibák csak annyira tarkítják, mint fehérek a
francia labdarúgó válogatottat, így elfogadható.
Pontszám:
Nyolc
Tigris tank a tízből.
8/10
pont
Moly.hu:
83 %
Goodreads.com:
3.97 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése