Az én Top 10 sci-fi könyvem

Top 10 sci-fi könyvem

Az utóbbi hetek-hónapok olvasmányai nálam a sci-fi és az űrhajózás témák körül keringtek, akár fekete lyuk körül a csillagok, úgyhogy össze is állítottam egy Top 10-es listát az általam favorizált tudományos-fantasztikus könyvekből. Elég sok sci-fit értékeltem már a blogomon, volt köztük remek, közepes és kifejezetten pocsék, sőt egyszer már összeállítottam egy Top 10-es listát a legjobb filmbeli űrcsatajelenetekből is. Az ilyen listák mindig jó vitatémák, s erősen szubjektívek, de azért fogadják nagy szeretetettel, hátha valakinek valamelyik kimaradt, s most majd kedvet kap az elolvasáshoz!

Ja még valami! Itt most klasszikus értelemben vett űrhajós-háborús tudományos-fantasztikus regények jönnek, nem hígítva fel határesetekkel , vagy maximum eggyel.

10. Andy Weir: A marsi (The Martian, 2011)

Andy Weir regényét részletesen elemeztem a blogomon 2015-ben, amely összefoglalás számomra ma is vállalható. Azóta olvastam ugyan a szerző Artemis-át is, amely szintén nagyon szórakoztató, ám valamivel mégiscsak gyengébb. A marsi viszont azóta is nagy kedvencem, s fontos tanulság számomra, hogy a legnagyobb krízishelyzetben is észnél kell lenni, optimistán kell állni a dolgohoz, és megtenni mindent a célért, s ha egy kis szerencsénk is van, el fogjuk azt érni. Mark Whatney az egyik leginkább szeretetreméltó szereplő az egész kvadránsban, sőt talán a galaxisban. És akkor a könyvből áradó sokszor finom, néha karcos humorról nem is beszéltem. A római hadisten és Mark csatája a mai napig mosolyt csal az arcomra. Nem értem, akkor miért csak hetesre osztályoztam, baromi szigorú napom lehetett, mert minimum 8.5-es…

9. C. J. Cherryh: Mélyállomás (Downbelow Station, 1982)

Bizonyára a legismeretlenebb kötet a listámon, ennek ellenére vállalom, hogy science-fiction nagyágyúval felveszi a versenyt Cherryh műve, amely igazi hard sci-fi. A regény meglehetősen összetett, a romlás virágai bőven bontják szirmaikat, s így kifejezetten életszagú (=büdös). A Föld gyarmatbirodalma összeomlóban, kolóniái fellázadtak, s most a felkelők hadihajói a föld irányába közelednek. A Föld felé vezető úton fekszik azonban egy semleges űrállomás, a Pell. Az állomás mint helyszín önmagában is vonzó volt számomra, hiszen olyan klasszikus filmsorozatokkal szerettem bele a sci-fibe, mint a Babylon 5 vagy a Deep SpaceNine. Kevés olyan nyomasztó környezet létezhet, mint egy háborús menekülteket fogadó, zsúfolt, zárt, és túlméretezett ámde mégis szűk fémkoporsó a hideg sötét űrben. A Pell állomás egy naturalistán ábrázolt neutrális hely a háború poklában, diplomáciai és katonai szempontból kulcsfontosságú helyen, melynek semmi garanciája nincs arra nézve, hogy a hadakozó felek nem rohanják le kényük-kedvük szerint. A szereplők mélyen emberiek, s a túlélésért vívott küzdelem inkább a rosszat, az állatit hozza ki belőlük, mintsem a nemest. Vannak itt családjukat menteni igyekvő civilek, tökös katonanők, és politikai szélkakasok egyaránt. Cherryh mind a világ bemutatásában (amely emberléptékű, s szó sincs világok millióiról benne), mind az emberi faktor részletezésében nagyon jó munkát végzett, ezért számomra nagyon emlékezetes a regény. A szórakoztató faktor nem túl magas, ez a figyelmes olvasást igénylő, feszültségétől nagyszerű könyv, amely nem véletlen lett 1982-ben Hugo-díjas.

8. Frank Herbert: Dűne (Dune, 1965)

Bevallom, az az igazság, hogy olyan sokra nem emlékszem belőle, hiszen vagy 20 éve olvashattam. Hogy itt szerepel, annak oka, hogy tizenéves koromban nagy hatással volt rám, és a Vaják sorozat mellett azon könyvek egyike, amit számítógépes játék miatt vettem kézbe.  Jobban belegondolva, talán nincs is több ennél a kettőnél… Elvégre a Dune II egy korszakos játék volt, az első igazi RTS, amelyen generációm jelentős része szocializálódott (mellette: C&C és Warcraft II). Akkor minden fiú fűszert gyűjtött, autóskártyák mellett persze… A Dűne erősen tartalmaz fantasy elemeket, később sorozattá nőtt, és egy igazi legendává vált. A Dűne/Arrakis lett a sci-fi univerzumot mára belakó sivatagbolygók prototípusa, amely visszaköszön a Star Warstól a Vörösingesekig mindenhonnan. Az olyan kifejezések, mint: Kwisatz Haderach, Bene Gesserit összehozzák a különböző nációk Dűne fanatikusait, s csodás nyelvtörőként szolgálnak, ha meg akarunk szívatni valakit, amiért még nem ismeri Herbert regényét.

Alighanem újra kellene olvasnom, hogy kellően értékelhessem felnőtt fejjel is az Atreides és Harkonnen család gigászi összecsapását, s lehet, akkor még feljebb tornázná magát a listán.

7. Robert A. Heinlein: Csillagközi invázió (Starship Troopers, 1959)

Az amerikai sci-fi egyik nagy mestere leginkább a Csillagközi invázióból ismert, amely klasszikus politikafilozófiai és szociológiai science-fiction. Míg a regényből készül – szerintem igencsak jó – film elsősorban szatíra, addig az eredeti alkotás komoly morális kérdéseket feszeget, amely a felelősség és az önfeláldozás helyét keresi a modern társadalmakban. A film totális agymenés, teljes karikatúra, ami pont ettől olyan jó, ugyanakkor az alapanyagtól igen távol áll. Heinlein bevallottan konzervatív értékek mellett tette le a voksát e regényében, sőt kifejezetten retrográd a mai progresszív világban az a világnézet, hogy a jogok nem maguktól jönnek, nem kapja őket az ember, hanem ki is kell némelyiket érdemelni. A Csillagközi invázió valóban militarista regény, amely világban csak azok kapnak teljes állampolgárságot (azaz voksolási jogot), akik képesek a hazáért az életüket adni, s fegyverrel azt védelmezni. Lehet természetesen ma fejcsóválva elküldeni ezt a nézetet a francba, de azt gondolom filozófiai eszmefuttatásokban igenis szükség van arra, hogy végiggondoljunk dolgokat, és azt, hogy nincs ingyen leves. Az író egyébként igazán nem durva azokkal, akik nem harcolnának az országukért/bolygójukért, mindössze a szavazatot, a politikai irányba való  beleszólást venné el regényében azoktól, akik erre nem képesek, minden másban tökéletesen egyenjogúak. Ez a nézőpont szerintem legalábbis védhető, bár érthető, ha katonaállamszerű fikciója nem mindenkinek vonzó. Heinlein igen keményen antimarxista, ami az 50-es 60-as években aktív író sci-fi íróknál meglehetősen ritka volt még amerikában is, s nem félt szembemenni a fősodorral.

Hezitáltam, hogy inkább A Hold börtönében vagy ez kerüljön fel a listára, de számomra a Csillagközi mégis komolyabb mondanivalót tartalmaz. Valamint plusz pont, hogy emlékeim szerint egyik hadihajó - talán 1956 miatt - magyar nevet visel a könyvben.

6. Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak (The Hitchhiker’s Guide to the Galaxy, 1979-1992)

A könyv értékelése tízből 42 pont. Douglas Adams trilógiája elvetemült és teljesen hülye. A Galaxis útikalauz stopposoknak talán a valaha megírt legviccesebb könyv. A világ egyetlen ötkötetes trilógiáját kézbe venni olyan, mintha 700 oldalon keresztül Monty Python szöveget vagy Fekete viperát olvasnánk. Ez időnként fárasztóbb, mint egy parlamenti közvetítés megtekintése, unalmasabb, mint egy Megyei III-as kiesési rangadón semleges szurkolóként lenni jelen, és nagyjából annyi értelme van, mint környezetvédelmi kérdésekben egy 16 éves Asperger-szindrómás, obszesszív-kompulzív zavaros svéd kislány véleményét igazodási pontként venni, aki ráadásul iskola helyett inkább sztrájkba menne. Ennek ellenére nehéz ennél jobb könyvet találni annak, aki a humorban nem ismer tréfát. Olyan szereplőkkel nem lehet unatkozni, mint Zaphod Beeblebrox, vagy Marvin, a paranoid android. Emellett többek között betekintést nyerhetünk a méltán ismeretlen vogon költészetbe, elpusztítjuk a földet, egy autópálya építése során, s vacsorázhatunk a világ végén. Idézetek tömkelegével lehetne igazolni, hogy érdemes elolvasni Douglas fő művét, de felesleges, mert az egész könyv egy humorbonbonokal teli svédasztal. A könyv szórakoztatásból jeles fölé, kivéve, ha valaki utálja az abszurd humort, de jobbára azokra nézve is ártalmatlan. A Galaxis útikalauzról röviden ennyit. Viszlát, és kösz a halakat!

Fogyasztása során Pángalaktikus Gégepukkasztóval öblítsük le!

5. John Scalzi: Vének háborúja (Old Man’s War, 2005)

Avagy amikor a vén trottyok hadba mentek. Scalzi mai napig leghíresebb műve az elgondolkodtatás és szórakoztatás érdekes keveréke, ahogy arról korábban már írtam. Lassan  mára klasszikussá növi ki magát, s bár a sorozat a vége felé lassan lelappadt, az első rész (és a második is) a mai napig nagyon erős sci-fi. Szeretem a Vének háborúját, mert nagyon emberi történet, s Scalzi nagyon tud mesélni. A párbeszédek pörgősek, mint a helikopter rotorja, s annyi felesleg sincs rajta, mint egy fitness világbajnokon. 

4. Pierce Brown: Vörös lázadás-trilógia (Red Rising, 2014-2016)

Az elmúlt években az egyik legnagyobb meglepetése ez a trilógia, ami egy igazi adrenalinbomba. Ha létezik energiaital, akkor erre aztán nyugodtan mondhatom, hogy energiakönyv, mert ami a trilógiában (van "negyedik" rész már magyarul is, de arról egyelőre szó se essék, majd úgyis írok róla) végigrobog, azt nehéz másként értelmezni. Igényes társadalomkritika egy akciófilm lendületével, s olyan csavarokkal, hogy Simone Biles legyen a talpán, aki megugorja. Úgy látszik a Mars kedvez a sci-fiknek, mert ez már a második kötet, ami ott játszódik (bár Andy Weir kötetével ellentétben, csak részben). A Vörös lázadás sok műfaj vegyüléke, de olyan keverék ez, mint a falusi házi eb, amely mindent túlél és élettel teli, ellentétben az elkényeztetett törzskönyves tenyészeti csodákkal. És komolyan? Ókori rómaiak és görögök az űrben??? Lehet ezt nem imádni? Messze a legjobb disztópiás sci-fi, amit valaha írtak. Brown trilógiája csak azért negyedik, mert innentől már igazi nagy zsenik jönnek, kiemelkedő alkotásokkal.

3. Orson Scott Card: Végjáték (Ender’s Game, 1985)

A Végjátékról korábban már szintén írtam, és jelzőimet csak megismételhetem. Card az egyik legmegdöbbentőbb, s pszichológiailag nagyon rendben lévő könyvet írta meg, amely mind szikárságával, mind ötletességével sokat ad az olvasónak. Ugyanakkor, mint sok sci-fi, mély filozófiai mű is, amely az ember legbelsőbb ösztöneit vágja hozzánk túlélésről, kegyetlenségről és az ártatlanság elvesztéséről. Ez egy véresen komoly Csillagközi invázió. A Végjáték előképe egyértelműen a listám 7. helyén lévő Heinlein regény, de ez esetben Card megugrotta a mestere által amúgy is magasra rakott lécet. A Végjáték döbbenetesen sokkoló mű, amely egyszerre Csillagközi invázió és egyszerre A legyek ura.

2.

Tadadadamm! Kivételesen gyenge voltam. Mindig átkozódom, amikor iskolai- vagy  könyvtári mese- vagy versmondó versenyeken a zsűri feladatát döntetlennel szabotálja el, s megosztott helyezést ad, kimutatván saját döntésképtelenségét, s most mégis magam is ezt teszem. Ám két könyv között képtelen voltam különbséget tenni. Mindkettő szerzője a sci-fi klasszikus zsenije, egyik mű egy gigantikus mese az emberiség történelméről, a másik pedig gyönyörű mesék gyöngyfűzére robotokra hangszerelve. Elnézést kérek tehát, amiért nincs ezüstérem, s jöjjön inkább a két győztes!

1. Isaac Asimov: Alapítvány-trilógia (Foundation, 1951-1953)

Épp egy hónapja fejeztem be Asimov Magnum opusának olvasását, írtam is róla egy rövid rezümét, de bevallom még mindig az élmény hatása alatt vagyok. Amit ott leírtam, nem érdemes ismételni. Az Alapítvány-trilógia az emberiség története, mindössze más léptékben és időben. Birodalmakról szól, az azok bukását követő káoszok, technikai hanyatlások és fejlődések hullámvasútjáról. Az egyén harca a statisztikával szemben, a magányos életek reménytelen bukása a nagy számok törvényével szemben; nem véletlen, hogy annyira megragadott annak idején, és most újra. Én elsőre sem az Sheldon-tervnek szurkoltam, hanem az egyénnek. Talán emiatt az Öszvér a mai napig egyik legemlékezetesebb regényalak számomra. Asimov regényben foglalta össze közérthetően Harari, Pinker vagy Piketty könyveinek összes mondanivalóját minden lábjegyzet és sallang nélkül. Szociológia, pszichológia, filozófia, történelem egyben. A trilógia egészen egyedi, nincs igazi protagonista benne, főszereplője a Galaktikus birodalom, még pontosabban az emberiség, mint a nagy egész és az egyéniség mint a független önálló entitás. Nem véletlenül nem sikerült még megfilmesíteni, holott ma már Amerikában szinte minden valamirevaló kötetet megfilmesítettek ötször… Egy sorozatot ugyan terveznek, de nem nagyon hiszek a sikerében, iszonyat mennyiségű pénz és nagyon jó forgatókönyv kellene egy méltó feldolgozáshoz.

Meg kell jegyezni azt is, hogy bár a trilógia lassan 70 éves, mégis portalanul csillog a sci-fi univerzum éjszakai egén, ma is frissnek hat.

1.  Stanisław Lem: Kiberiáda (Cyberiada, 1965)

Nehéz a Kiberiádáról írni, ez tényleg olyan, amit olvasni kell. Egyszerre élmény a szöveg minősége és szépsége, a történetek ötletessége, a humor és az a mély elgondolkodtató filozófiai tartalom, ami kikandikál a látszólag könnyed és súlytalan mesék mögött. A Kiberiáda ugyanis egy robotmeséket tartalmazó novellafüzér. Az eddigiek közül egyértelműen a Galaxis útikalauzhoz áll a legközelebb, de míg az elsősorban nevetett, itt sokkal mélyebb tartalommal találkozhatunk. Csak egy példa a szöveg szépségéről, mindjárt a legelejéből:

„Kiválasztott egy minden naptól távol eső bolygót, befagyott óceánjából jégtömböket hasított, és akár a hegyikristályból, kifaragta belőlük a krionidákat. Azért hívták őket így, mert nem élhettek másként, csakis a csikorgó fagyban, a naptalan sötétségben. Hamarosan jégvárosokat, jégpalotákat emeltek, s mivel mindenfajta hőtől elpusztultak volna, magas, átlátszó kelyhekbe gyűjtötték az északi fényt, azzal világították a házaikat. Ki minél tehetősebb volt, annál több északi fényt tartott, citromsárgát meg ezüstöt, s így éldegéltek boldogan. De nemcsak a fényt kedvelték ám, hanem a drágaköveket is, ezért messze földön híres kincseket gyűjtöttek. Megfagyott gázokból metszették, csiszolták drágaköveiket, velük színezték örökös éjszakájukat, amelyben fogoly lelkekként lobogtak a sudár északi fények, mint kristályoszlopba bűvölt csillagködök.”

Eszement szép. Ám ugyanebben a kötetben találunk halandzsaverset is:

„Célbenőkör hédereg,

Mácsul gondorásznak.

Hibra gindő… Léderek

Szunnya ferte nyászlag.”

És találunk kiberotikus verset, amely öt sor és szól szerelemről, árulásról és halálról, a néger kérdésről és a nimfomániáról, van benne bonyolult női lélek extrém konfliktushelyzetben bekövetkező meghasonlásának ábrázolása, a középkori feudális viszonyok és erkölcsök maró bírálata, ezenkívül rímel, és minden szó k betűvel kezdődik:

„Kóbor kaffer kószál királylány kertjében.

Királylány kacéran kacsint kéjvágyó kedvében:

Kapj karodba, kaffer! Király kinéz, kiált:

Katonák! Kürtszó, kivégzés. Királylány kacag kuszán.

Kegyetlen kor! Kicsapongó, koronás kurtizán!”

Kell még valamit mondanom Ildik.. ööö Olvasó? Igen, kell. Murányi Betarix, e fordításával (meg persze más Lem-könyvekével, s nem beszélve a Quo Vadisról) beírta magát a legnagyobb magyar fordítók közé, mert ez a kötet az ő műve is, nem csak Lemé.

Megjegyzés: Lem végül csak egy kötettel szerepel a listán - ahogy mindenki -, holott akár a Solaris, akár az Éden, vagy a Visszatérés szintén bőven szerepelhetne rajta, de nem akartam csupa klasszikusokból álló listát összeállítani. 

Lemaradtak a listáról ezért-azért:

Dan Simmons: Hyperion – Szégyen, de még nem olvastam, ezt kétségtelenül pótolnom kell a közeljövőben. (Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa.)

S. J. Kincaid: Kárhozott – Remek könyv, de egy-két hiba miatt lemaradt. Írtam róla.

Arthur C. Clarke – Az amerikai nagy triászból (Asimon, Heinlein + ő) egyedül Clarke nem szerepel a Top 10-es listámon. Valahogy nekem nem tetszettek annyira az olvasott művei. 

Magyarország Sztálin Churchillel és Roosevelttel folytatott háborús levelezésében

Magyarország Sztálin Churchillel és Roosevelttel 

folytatott háborús levelezésében 

Nemrég került kezembe David Reynolds és Vlagyimir Pecsatnov kiadásában Sztálin háborús levelezése Churchillel és Roosevelttel, s kicsemegéztem belőle a Magyarországra vonatkozó üzenetváltásokat. Nincs benne túl sok szó hazánkról, de azért vannak benne érdekességek. Két tömbbe sorolható az alább fordításban közölt kilenc levél. Első az 1941 őszi adag (1-3.), amelyben Churchill és Sztálin a Magyarországnak, Romániának és Finnországnak küldendő brit hadüzenetről folytat megbeszéléseket, mely ellen a brit miniszterelnök kikel, mivel nem tartja praktikusnak a döntést. A második – összefüggéstelen - csoport pedig a hadműveletekkel kapcsolatos levelekből áll, 1944-45-ből, amelyekben szóba kerül Budapest, vagy Magyarország.

A levelezés általam használt kiadása:

The Kremlin Letters: Stalin’s Wartime Correspondence with Churchill and Roosevelt. Ed.: Reynolds-Pechatnov. New Haven and London: Yale, 2018.

A fordítás bizonyára nem tökéletes, de ennyire tellett. Jó „szórakozást” hozzá!

Churchill és Sztálin, közöttük Roosevelt (minden értelemben...)

Jalta, 1945  

1. Churchill távirata Sztálinnak, 1941. november 4. (érkezett: november 6.)[1]

Annak érdekében, hogy tisztázzuk a dolgokat és terveket a jövőre nézve, kész vagyok Wavell tábornokot,[2] az indiai, perzsiai és iraki vezérkari főnököt Önhöz küldeni Moszkvába, Kujbisevbe,[3] Tifliszbe,[4] vagy bárhova, ahova Ön óhajtja. Ezenkívül Paget tábornok,[5] a kijelölt új távol-keleti vezérkari főnök, Wavell tábornokkal fog tartani. Paget tábornok itt a dolgok középpontjában állt, s magával viszi majd a főparancsnokságunk legfrissebb és leghelyesebb véleményét. E két tiszt pontosan meg tudja mondani Önnek, miként állunk, mire vagyunk képesek, és mit gondolunk bölcsnek. Körülbelül két hét múlva érkezhetnek meg Önhöz. Szeretne találkozni velük?[6]

Ön személyesen, Sztálin miniszterelnök,[7] jó üzletnek tartja, hogy Nagy Britannia hadat üzenjen Finnországnak, Magyarországnak és Romániának? Ez pusztán formalitás lenne, hiszen legszélesebb körű blokádunk ellenük már hatályba lépett. Az én megítélésem ellene van, mivel először is Finnországnak sok barátja van az Egyesült Államokban, és ezt a tényt célszerű figyelembe venni. Másodszor Románia és Magyarország: ezek az országok barátainkkal vannak tele: Hitler leigázta őke,t és kezes bárányként[8] használja őket. De ha a szerencse ellene fordul, könnyen visszaállhatnak a mi oldalunkra. Egy brit hadüzenet csak odafagyasztaná őket, és úgy nézne ki, mintha Hitler egy hatalmas európai szövetség vezetőjeként harcolna ellenünk. Ne tegyük, kérem, feltehető, hogy a buzgóság és a bajtársiasság megkérdőjelezné számunkra e lépés előnyeit. Domíniumaink,[9] Ausztrália kivételével vonakodnak. Mindazonáltal, ha Ön úgy gondolja, hogy ez valódi segítséget jelent Önnek és megéri, újra benyújtom [a javaslatot] a Parlamentnek.[10]

Remélem, hogy az ellátmány Arhangelszkből[11] olyan gyorsan távozik, mint ahogy érkezik. Perzsián keresztül most kezd csörgedezni [a hadianyag]. Mindkettő utat a lehető legnagyobb mértékben igyekszünk telepumpálni. Kérjük, győződjön meg róla, hogy technikusaink, akik a tankokkal és repülőgépekkel mennek, mindent megtesznek azért, hogy e fegyvereket a legjobb állapotban adják át az Ön embereinek. A jelenlegi kujbisevi küldetés nem érinti ezeket az ügyeket. Ők csak segíteni akarnak. Ezeket a fegyvereket a mi veszedelmünkre küldjük, és arra törekszünk, hogy a lehető legjobb esélyekkel rendelkezzenek. Egy parancs Öntől szükségesnek tűnik.

Nem mondhatok el többet a legközelebbi terveinkről, mint amennyit Ön elmondhat a sajátjairól, de biztosíthatom, nem fogunk tétlenkedni.

A célból, hogy Japánt csendben tartsuk, legújabb csatahajónkat, a Prince of Wales-t[12] küldtük ki, amely képes elfogni és megsemmisíteni bármely Japán hajót az Indiai-óceánon, és ott egy erőteljes harccsoport alapját fogja képezi majd. Sürgettem Roosevelt elnököt, hogy növelje a japánokra nehezedő nyomást, és rémítse el őket, hogy a Vlagyivosztokba vezető útvonalat ne vonhassák blokád alá.[13]

Nem pazarlom a szavakat bókokra, mert már ismeri Lord Beaverbrooktól[14] és Harriman úrtól[15] miként érzek harcunkról.[16] Bízzon fáradhatatlan támogatásunkban!

Örülnék, ha közvetlenül Öntől hallanám, hogy megkapta ezt a táviratot.

2. Sztálin távirata Churchillhez, 1941. november 8. (érkezett: november 11.)[17]

Az Ön üzenete 7-én érkezett.

Teljes mértékben egyetértek Önnel abban, hogy világossá kell tennünk a Szovjetunió és Nagy Britannia közötti kapcsolatot. Jelenleg ez ugyanis nem egyértelmű. Az egyértelműség hiánya két körülményre vezethető vissza:

a. A két ország között nincs végső egyetértés a hadicélok és a háború utáni béke megszervezésének terveiben.    

b. Nincs megállapodás az SZSZSZK[18] és Nagy Britannia között a kölcsönös katonai segítségnyújtásról Hitler ellen Európában.

Mindaddig, míg e két kérdésben nincs egyetértés, az angol-szovjet kapcsolatokban sem lehet világosan látni. Sőt, mi több: Hogy őszinte legyek, mindaddig, míg a jelenlegi helyzet fennáll, nehéz lesz biztosítani a kölcsönös bizalmat. Természetesen a megegyezésnek a Szovjetunióba irányuló katonai eszközökről nagy pozitív értéke van, de nem oldja meg, és nem is vezeti le a két ország közötti kapcsolatok egész problematikáját.

Ha Wavell tábornok és Paget tábornok, akiket az üzenetében említett, Moszkvába jönnek azzal a céllal, hogy megegyezzünk a fent említett két alapvető kérdésben, természetesen hajlandó leszek találkozni velük, és megtárgyalni velük ezeket a kérdéseket. Ha azonban a tábornokok missziója pusztán információcserére és másodlagos ügyek megtárgyalására szorítkozna, nem gondolnám, hogy érmesen lenne a tábornokoknak idejönni. Ebben az esetben ugyanis nagyon nehéz lenne időt szakítanom a megbeszélésre.

Úgy tűnik számomra, hogy elfogadhatatlan helyzet jött létre a brit hadüzenet kérdésben Finnországra, Magyarországra és Romániára nézve. A szovjet kormány titkos diplomáciai csatornákon keresztül vetette fel ezt a kérdést a brit kormánynak. Az SZSZSZK számára teljesen váratlanul az egész probléma – kezdve a szovjet kormány kérésétől a brit kormány felé egészen az USA kormányának megfontolásaival a kérdésben – széleskörű nyilvánosságot kapott. Az egész kérdést most véletlenszerűen kezdik megvitatni a sajtóban, baráti és ellenségesben egyaránt. És végül a brit kormány tájékoztatott minket a javaslatunkkal kapcsolatos negatív hozzáállásáról. Miért történhetett ez meg? Demonstrálja a Szovjetunió és Nagy Britannia közötti egység hiányát. 

Biztos lehet benne, hogy megtesszük a szükséges intézkedéseket a Nagy Britanniából Arhangelszkbe érkező fegyverek megfelelő helyre való gyors elszállítására. Ugyanígy teszünk az Iránon átvezető út tekintetében is. Ezzel összefüggésben felhívnám a figyelmét arra a tényre (habár ez csak kisebb ügy), hogy a tankok, repülőgépek és lövegek nem megfelelően csomagolva érkeznek, időnként ugyanazon jármű egyes részeit különböző hajókra pakolják, a repülőgépek pedig a tökéletlen csomagolás miatt összetörnek.

3. Sztálin távirata Churchillhez, 1941. november 23. (érkezett: november 25.)[19]

Nagyon köszönöm az üzenetét. Őszintén üdvözlöm a kívánságát, melyet kinyilvánított üzenetében, hogy barátságon és bizalmon alapuló személyes levelezés útján együttműködjenek velem. Remélem ez nagyban hozzájárul majd közös ügyünk sikeréhez.

A Finnországgal kapcsolatos kérdésben az SZSZSZK sohasem javasol mást - legalábbis eleinte -, mindössze a katonai műveleteinek megszüntetését és Finnországnak a háborúból való de facto kilépését. Ha azonban Finnország ezt megtagadná az Ön által jelzett rövid idő alatt, úgy hiszem Nagy Britannia hadüzenete ésszerű és szükséges volna. Ellenkező esetben az a benyomás alakulna ki, hogy nincs egység közöttünk a Hitler és legbuzgóbb bűntársai ellen folyó háború kérdésében, és hogy a Hitler-féle agresszió bűntársai büntetlenül végezhetik munkájukat. Magyarországot és Romániát illetően talán várhatunk egy kicsit.   

Mindenben támogatom az Ön előterjesztését, hogy Eden külügyminiszter úr[20] mielőbb látogatást tegyen az SZSZSZK-ban. Úgy hiszem, hogy az együttes megvitatása, elfogadása egy egyezménynek a közös szovjet és brit hadműveletekről a mi frontunkon, és egy ilyen megállapodás gyors megvalósításának nagy pozitív hozadéka lenne. Helyesnek tartom, hogy a háború utánra vonatkozó terv megfontolásának és elfogadásának azon az általános elképzelésen kell alapulnia, hogy Németországot, és mindenekelőtt Poroszországot megakadályozza, hogy még egyszer erőszakot tegyen a békén és a népeket szörnyű vérontásba taszítsa. 

Abban is teljes mértékben egyetértek Önnel, hogy egyfelől a Szovjetunió, másfelől a Nagy Britannia és az Egyesült Államok között az államszervezet terén meglévő különbség nem kell hogy, és nem is fog megakadályozni minket abban, hogy sikeresen megoldjunk minden alapvető kérdést, amely kölcsönös biztonságunkat és jogos érdekeinket érinti.

Kérem, fogadja gratulációmat a Líbiában sikeresen meginduló brit támadáshoz.[21]  

A küzdelem a szovjet hadsereg és Hitler katonái között továbbra is kiélezett. Minden nehézség dacára erőink ellenállása növekszik és tovább fog növekedni. Az ellenség feletti győzni akarásunk hajlíthatatlan.

A Népszava 1941. december 6-i száma közli a brit ultimátumot
(Arcanum Digitális Tudománytár)

4. Churchill távirata Sztálinnak, 1944. június 5. (érkezett: június 6.)[22]

Örömmel tájékoztatom róla, hogy a szövetségesek bevonultak Rómába.[23] Amit mi mindig a legfontosabbnak tekintünk, hogy annyi ellenséges hadosztályt vágjunk el [vagyis visszavonulási útját - HG -], amennyit csak lehetséges. Alexander tábornok[24] most erős páncélozott erőket rendelt Ternihez, amely nagyrészt teljesen elvágott minden hadosztályt, melyet Hitler Rómától délre vetett harcba.[25] Habár a partraszállás Anzionál és Nettunonál nem hozott azonnali eredményt,[26] miként azt tervezéskor reméltem, de helyes stratégiai lépés volt, amely a végén elnyerte a jutalmát. Először is tíz hadosztály[27] vont el a következő helyekről: 1 Franciaországból, 1 Magyarországból,[28] 4 Jugoszláviából és Isztriából, 1 Dániából és 3 Észak-Olaszországból. Másodsorban pedig, védekező csatához vezetett, amelyben habár elveszítettünk 25000 embert, a németeket visszaverték, és hadosztályaik harcos részének nagyját megtörték, körülbelül 30000 fős emberveszteséggel. Végül, az anzioi partraszállás tette lehetővé a mozgásokat, amelyeket eredetileg is terveztünk, csak így sokkal nagyobb mértékben. Alexander tábornok most minden erőfeszítését arra összpontosítja, hogy bekerítse a Rómától délre lévő hadosztályokat. Sokan a hegyekbe vonultak vissza, hátrahagyva nehézfegyverzetük nagy részét, de mi azt reméljük, hogy szép számú hadifoglyot és hadianyagot hajtunk fel. Amint ez megtörténik, el fogjuk dönteni, miként lehet a legjobban felhasználni az olaszországi hadsereget, hogy támogassa a fő hadműveletet.[29] Lengyelek, britek, szabad franciák és amerikaiak összetörték vagy visszaverték a velük szembenálló német katonák minden frontális támadását, és számos fontos lehetőség van, amelyeket hamarosan figyelembe kell venni. 

Épp most tértem vissza két nap után Eisenhower[30] főhadiszállásáról, ahol megnéztem a csapatok behajózását.[31] A megfelelő időjárási körülmények kiválasztásának nehézsége nagyon nagy, mivel legteljesebben figyelembe kell venni a légi-, tengeri- és szárazföldi erők alkalmazását az árapály, hullámzás, köd és felhők viszonyában. Nagy bánatára Eisenhower tábornok kénytelen volt elhalasztani egy éjszakával, de az időjárás-előrejelzés a legkedvezőbben változik, és ma elindulunk. 5000 hajót használunk és 11000 teljesen felszerelt repülőgéppel rendelkezünk.

5. Sztálin távirata Roosevelthez, 1944. szeptember 29. (érkezett: szeptember 29.)[32]

       

Megkaptam Ön és Churchill úr üzenetét a Quebeci konferenciáról,[33] a további katonai terveit illetően. Az üzenetből világosan kiderül, milyen fontos feladatokat kell megoldaniuk az amerikai és brit fegyveres erőknek. Engedje meg, hogy Önnek és csapatainak sok sikert kívánjak! 

Jelenleg a szovjet erőket leköti a jobboldali szárnyunk fölött a német katonák balti csoportjának megsemmisítése.[34] E csoport felszámolása nélkül lehetetlen benyomulnunk Kelet-Németországba. Ezen kívül csapatainknak két közvetlen feladata van: kiütni Magyarországot a háborúból, és védekezésre kényszeríteni a németeket a keleti fronton csapataink támadásával, és kedvező körülmények esetén szétzúzni őket.

6. Churchill és Sztálin távirata Rooseveltnek, 1944. október 10. (érkezett: október 11.)[35]

Egy informális megbeszélésen előzetes képet kaptunk a helyzetről,[36] amely hatással van ránk és tervezett megbeszéléseink irányára szociálisan és egyebekben. Meghívtuk Mikołajczyk,[37] Romer[38] és Grabski[39] urakat hogy azonnal lépjenek kapcsolatba velünk és a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottsággal.[40] Egyetértettünk abban, hogy nem említjük meg a megbeszéléseinkben a Dumbarton Oaks-i ügyeket,[41] és hogy ezeket majd akkor kell felvetni, ha mi hárman együtt találkozunk. Figyelembe kell vennünk, hogy mi a legjobb módja a Balkán országokkal - beleértve Magyarországot és Törökországot - kapcsolatban elfogadott politikánk elérésének, tekintetbe véve eltérő kötelességeinket velük szemben. Elrendeztük, hogy Harriman úr megfigyelőként jelen legyen minden olyan találkozón, ahol fontos üzleti ügyeket bonyolítanak le, és Deane tábornok[42] ott legyen minden katonai tárgyaláson. Technikai kapcsolatot építettünk ki magas rangú tisztjeink és Deane tábornok között katonai célból, és minden megbeszélésre, amely jelenlétünkben később szükségessé válhat, továbbá a két külügyi államtitkár valamint Harriman között. Teljeskörűen tájékoztatni fogjuk Önt arról, hogy milyen előrehaladást érünk el.

Egyben megragadjuk az alkalmat, hogy elküldjük szívből jövő jókívánságainkat, és gratuláljuk az Egyesül Államok erőinek Eisenhower alatt a háborúban nyugaton nyújtott bátorságához és magatartásához. 

Szovjet felderítők az Alföldön 

(Kiadva: Számvéber: Páncélosok a Tiszántúlon. HMF 22.875)

7. Churchill távirata Sztálinnak, 1944. november 5. (érkezett: november 6.)[43]

Nagyon gratulálok az előretöréséhez Budapest irányába.[44]

Az Antwerpenbe vezető útvonalakat most már ténylegesen is ellenőrzés alá vontuk, és remélem, hogy a part menti hajók körülbelül tíz nap múlva, az óceánjáró hajók három-négy hét múlva eljuthatnak oda. Ez megoldja északi szárnyunk előretörésének problémáját Németországba. Nagyon keményen harcolnak [a németek] Belgiumban és Hollandiában, a brit 21. hadseregcsoport 40000 brit és brit vezetés alatt álló embert veszített Brüsszel elfoglalása óta.[45] Amikor a különféle zsákokat és kikötőket, amelyeket még tartanak, felszámoljuk, sokkal nagyobb számú hadifoglyot fogunk ejteni. 

Az angol-amerikai fronton a csönd káprázata alatt minden előkészület megtörtént egy nagy támadásra.

A borzasztó esőzések nagyszámú hidat rombolt le az olasz fronton, és ezért jelenleg minden mozgás szünetel.

Jugoszláviával kapcsolatban várom Dr. Šubašić[46] visszaérkezését és jelentését Péter királyhoz.[47] Nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy Péter királyra kedvező benyomást tettek a jelentések, amelyeket eddig kapott. Maclean dandártábornok[48] most nálam van, és elmondta, hogy mennyire javult a légkör a partizánok központjában, amikor megtudták, hogy Oroszország és Britannia együtt munkálkodik.

Habár nem mondtam semmit Önnek a lengyelek felől, biztos lehet benne, hogy nem tétlenkedtem. Jelenleg még az Egyesült Államok kormányával tárgyalnak, és én nem tudom, hogy milyen válaszról számolhatok majd be. Azonban megragadom ezt a lehetőséget, hogy biztosítsam, hogy pontosan ott állok, ahol akkor álltam, mikor elváltunk egymástól, és hogy Őfelsége kormánya támogatni fog a fegyverszüneti- és békekonferencián minden szovjet követelést a vonalra[49] nézve, amelyben megállapodtunk.

Minden jót kívánok!

8. Roosevelt távirata Sztálinnak, 1945. február 7. (érkezett: február 8.)[50]

A Délkelet-Olaszországban állomásozó Egyesült Államok légierejének teljes erejét nem lehet kiaknázni az ellenséges területen lévő célpontok rendelkezésre álló bázisoktól való túl nagy távolsága, és az Alpokban, valamint az Észak-Adrián gyakran tapasztalt rossz időjárás miatt. Vadászok felvonultatásához vagy állomásoztatásához Budapest térségében különösen fontos lenne nehéz vadászgép-kíséret biztosítása, amelyekre most a mély behatolásokhoz van szükség, és amelyekre egyre nagyobb mértékben szükség lehet a német vadászerők sugárhajtóműves gépekkel történő közelmúltbeli újjáéledése miatt. Továbbá nehézbombázók alkalmazása Budapest térségében jelentősen növelné az Egyesült Államok légierejének akciórádiuszát és szállítható bombamennyiségét az Alpoktól északra fekvő célpontok ellen.

Ezért az Önök belegyezését kérjük két légibázis biztosítására Budapest térségében az Egyesült Államok légi egységei számára. Amennyiben egyetért, katonai vezetésünk azonnal megkezdi a munkát ezen a projekten.

9. Sztálin távirata Roosevelthez, 1945. április 7. (érkezett: április 9.)[51]

       

Megkaptam április 5-i üzenetét.

Április 3-i üzenetemben nem őszinteségről és megbízhatóságról beszéltem.[52] Én sohasem kételkedtem az Ön becsületességében és megbízhatóságában, mint ahogy Churchill úr őszinteségében és megbízhatóságában sem. Én arról a tényről beszélek - amely kiderül levelezésünkből -, hogy véleménykülönbség van közöttünk, hogy mit tehet meg egy szövetséges önmaga, tiszteletben tartva szövetségesét, és mit nem engedhet meg magának. Mi, oroszok hisszük, hogy a frontok jelen helyzetében, mikor az ellenség szembesül a kapituláció elkerülhetetlenségével, minden németekkel való megbeszélésen a kapituláció kérdésében meg kell határozni a többi szövetséges képviselőjének jelenlétét. Mindenesetre feltétlenül szükséges, hogy a szövetséges részt vegyen egy ilyen találkozón. Az amerikaiak és az angolok az orosz nézőponttól eltérően gondolkodnak. Ebből a tényből kiindulva elutasították az oroszok részvételének helyességét a németekkel való találkozónk Svájcban.  Már írtam Önöknek, és aligha szükséges megismételni, hogy hasonló helyzetben az oroszok semmilyen körülmények között sem utasították volna el az amerikaiak és angolok részvételi jogát egy ilyen találkozón. Továbbra is az orosz nézetet tartom egyedül helyesnek, mivel kizárja a kölcsönös bizalmatlanság lehetőségét, és nem engedi meg, hogy az ellenség a viszály magvait hintse el közöttünk.

Nehéz elfogadni, hogy a nyugati fronton levő a német erők ellenállásának hiánya egyedül azzal magyarázható, hogy legyőzték őket. A németeknek a keleti fronton 147 hadosztályuk van. Veszély nélkül kivonhatnának 15-20 hadosztályt, hogy a nyugati front támogatására fordítsák azokat. Ám a németek nem tették meg, és nem teszik meg ezt. Ők továbbra is kegyetlen harcokat folytatnak az oroszokkal néhány ismeretlen csomópontért Zemlianitsánál[53] Csehszlovákiában, amire annyira van szükségük, mint egy halott embernek borogatásra, de ellenállás nélkül adnak át olyan fontos városokat Közép-Németországban, mint Osnabrück,[54] Mannheim és Kassel.[55] Nem ért egyet azzal, hogy a németek ilyesfajta viselkedése több mint furcsa, és érthetetlen?[56]  

Ami az informátoraimat illeti, biztosíthatom róla, hogy nagyon becsületes és szerény emberek, akik akkurátusan végzik feladataikat, és senkit sem akarnak megsérteni. Ezek az emberek már sokszor bizonyítottak nekünk tetteikkel. Ítélje meg Ön. 1945 februárjában Marshall tábornok[57] számos fontos információt adott át a szovjet csapatok vezérkarának, amelyben az általa kapott adatok alapján figyelmeztette az oroszokat, hogy márciusban két komoly ellentámadást indítanak a keleti fronton, amelyből az egyik Pomerániából Toruń felé irányul, a másik Moravská Ostrava felől Lodž irányába. A valóságban, mint bebizonyosodott, a németek fő csapásának előkészületei nem a fent említett térségekben történtek meg, hanem egy egészen más régióban, név szerint a Balatonnál, délnyugatra Budapesttől.[58] Mint ismeretes, a németek ebben a térségben 35 hadosztályt, benne 11 páncéloshadosztályt koncentráltak. Ez volt a legsúlyosabb csapás, amelyet a háború során tankcsapatok ilyen koncentrációjával járt. Tolbuhin marsallnak[59] sikerült elkerülnie a katasztrófát, és később teljes vereséget mért a németekre, miután az én hírszerzőim kiderítették - igaz, kicsit később -, a németek fő csapásának tervét, és azonnal tájékoztatták arról Tolbuhin marsallt. Így volt még egy alkalmam arra, hogy meggyőződhessem a szovjet informátorok pontosságáról is tudásáról.

Az Ön tájékoztatására ebben az ügyben, csatoltam a Vörös hadsereg vezérkari főnökének, Antonov hadseregtábornoknak[60] Deane[61] dandártábornokhoz írt levelét.

Jegyzetek:

---

[1] Kiadva: The Kremlin Letters: Stalin’s Wartime Correspondence with Churchill and Roosevelt. Ed.: Reynolds-Pechatnov. New Haven and London: Yale, 2018. p. 65-66 

[2] Sir Archibald Percival Wavell (1883-1950), brit tábornok, 1940-41-ben Észak-Afrikában harcolt az olaszok és németek ellen, majd 1941 nyarától az indiai erők főparancsnoka. 1943 és 1947 között India alkirálya.

[3] Kujbisev, az oroszországi Szamara neve 1935 és 1991 között Valerian Vlagyimirovics Kujbisev (1888-1935) bolsevik politikus és katona után.

[4] Grúzia/Georgia fővárosának Tbiliszinek a régies neve.

[5] Sir Bernard Charles Tolver Paget (1887-1961), brit tábornok.

[6] 1941. augusztus-szeptemberében a brit és szovjet erők megszállták a Németországgal szimpatizáló, de egyébként a háborúban semleges Iránt, közvetlen összeköttetést építve ki egymással a Kaukázuson keresztül.

[7] Sztálin 1941-től mint a minisztertanács elnöke, kvázi a Szovjetunió miniszterelnöke lett.

[8] Az eredeti angol kiadásban: cat’s paw, vagyis macskamancs. A magyarban kezes bárányként fordítottam.

[9] A Brit birodalom domíniumai: Kanada, Ausztrália, Új-Zéland és a Dél-Afrikai unió. 

[10] Nagy Britannia 1941. november 29-én ultimátumot adott a magyar kormánynak Sztálin sürgetésére, hogy amennyiben a magyar csapatok nem hagyják el a Szovjetunió területét december 5-ig, akkor hadat üzen. A határidő napján az USA budapesti nagykövete átadta Nagy Britannia hadüzenetét, amely 6-án éjfél után 1 perccel állt be. Két napon belül a Brit birodalom domíniumai is hadat üzentek Magyarországnak. Ugyanezt az ultimátumot kapta meg Románia és Finnország is. 

[11] Arhangelszk, fontos orosz kikötőváros a Fehér-tengeren. Brit konvojok hadianyagot szállítottak ide a Szovjetunió támogatására.

[12] Az SMS Prince of Wales-t 1941. elején állították hadrendbe, majd október végén indult a Távol-keletre. 1941. december 10-én kísérőhajójával együtt a Japán haditengerésze repülőgépei elsüllyesztették.

[13] A levél ezen része szép bizonyíték az USA „semlegességére”, és arra, hogy Japánból mi váltotta ki – egyebek mellett - a Pearl Harbur elleni támadást.

[14] William Maxwell Aitken, Beaverbrook lordja (1879-1964), brit politikus, 1941-42-ben hadianyag-ellátási miniszter. 

[15] William Averell Harriman (1891-1986), amerikai diplomata, később 1942-től az USA moszkvai nagykövete, később élesen kommunistaellenes politikus, Truman elnök tanácsadója.

[16] Beaverbrook és Harriman az 1941. szeptember 29-én kezdődő moszkvai konferencián voltak jelen, amelyen megbeszélték Molotovval, miként történjen a Szovjetunió bevonása a Lend-Lease programba, s miként lássák el ellátmánnyal Nagy Britanniából és az Egyesült Államokból.

[17] Kiadva: The Kremlin Letters: Stalin’s Wartime Correspondence with Churchill and Roosevelt. Ed.: Reynolds-Pechatnov. New Haven and London: Yale, 2018. p. 67-68

[18] A Szovjetunió rövidítése (CCCP), azaz Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság.

[19] Kiadva: The Kremlin Letters: Stalin’s Wartime Correspondence with Churchill and Roosevelt. Ed.: Reynolds-Pechatnov. New Haven and London: Yale, 2018. p. 72-73

[20] Robert Anthony Eden (1897-1977), brit konzervatív politikus. Churchill külügyminisztere 1940 és 1945 között, később brit miniszterelnök (1955-1957). A szuezi válság idején ő viszi hadba Nagy Britanniát.  

[21] 1941. november 18-án indult meg a brit erők támadása (Operation Crusader) Egyiptomban, amely a német-olasz erőket Líbiai közepéig szorította vissza 1941 végére.

[22] Kiadva: The Kremlin Letters: Stalin’s Wartime Correspondence with Churchill and Roosevelt. Ed.: Reynolds-Pechatnov. New Haven and London: Yale, 2018. p. 420-421

[23] Az angolszász erők 1944. június 4-én vonultak be a németek által kiürített Rómába. Hitler műemlékvédelmi okokból igyekezett kímélni az örök várost, így az attól délre való védelem megroppanása után elrendelte a visszavonulást egy Rómától északra lévő vonalba.

[24] Harold Alexander(1891-1969), brit tábornok.

[25] Valójában ez nem sikerült, a német erők nagyrészt épségben tudtak visszavonulni.

[26] Nem csak, hogy nem hozott azonnali eredményt az anzioi művelet, hanem kifejezetten csalódást keltő volt. A partraszálló csapatokat gyakorlatilag 5 hónapig odaszögezte a német ellentámadás, és végül a délről előretörő csapatok mentették fel a hídfőállást. 

[27] Természetesen német hadosztályt.

[28] Valószínűleg a 16. „Reichsführer-SS” SS-páncélgránátos-hadosztályról van szó, amelyet május közepén szállítottak el Debrecen környékéről Olaszországba.

[29] Az üzenet másnapján kezdődött a normandiai partraszállás.

[30] Dwight David Eisenhower (1890-1969), az expedíciós erők főparancsnoka Normandiánál. 1953 és 1961 között az Amerikai Egyesült Államok elnöke. 

[31] Mármint a normandiai partraszálláshoz készülődő katonák behajózását.

[32] Kiadva: The Kremlin Letters: Stalin’s Wartime Correspondence with Churchill and Roosevelt. Ed.: Reynolds-Pechatnov. New Haven and London: Yale, 2018. p. 474

[33] A második Quebecben tartott konferencia 1944. szeptember 12. és 16. között zajlott le a britek és az amerikaiak között, Churchill és Roosevelt jelenlétével, kódneve „OCTAGON” volt.

[34] 1944. szeptember-október heves harcok folytak a német Északi Hadseregcsoport és a szovjet 1. és 2. Balti Front erői között, mely során a szovjetek két német hadsereget elvágtak a többitől, és Kurföldre (Kurland, ma Kurzeme, Lettországban) szorítottak vissza. Ez a német erő egészen a háború végéig kitartott Lettországban.

[35] Kiadva: The Kremlin Letters: Stalin’s Wartime Correspondence with Churchill and Roosevelt. Ed.: Reynolds-Pechatnov. New Haven and London: Yale, 2018. p. 484

[36] Az üzenet Kelet-Európa és a Balkán-félsziget jövőjével kapcsolatos tervekről szól.

[37] Stanisław Mikołajczyk (1901-1966), lengyel politikus, a londoni emigráns lengyel kormány miniszterelnöke.

[38] Tadeusz Ludwik Romer (1894-1978), lengyel politikus, az emigráns kormány külügyminisztere.

[39] Stanisław Grabski (1871-1949), lengyel politikus.

[40] A Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottság a szovjetek által létrehozott kommunista vezetésű ideiglenes lengyel kormány volt, amely 1944. július 21-én alakult meg Chełmben.

[41] Az ENSZ megalakulását jelentő nemzetközi konferenciáról van szó, melyet 1944. augusztus 21 és október 7 között tartottak a Washington melletti Dumbarton Oaks villában. A megbeszéléseknél Lengyelország mint különösen kényes téma jött elő, hiszen a Szovjetunió a saját maga által elismert lengyel kormányt tekintette a lengyel állam képviselőjének, míg a britek a háború eleje óta Londonban lévőt (nekik volt igazuk).

[42] John Russell Deane (1896-1982), amerikai tábornok, a Moszkvába küldött amerikai katonai misszió feje.

[43] Kiadva: The Kremlin Letters: Stalin’s Wartime Correspondence with Churchill and Roosevelt. Ed.: Reynolds-Pechatnov. New Haven and London: Yale, 2018. p. 494-495

[44] Bár az Alföldi avagy Debreceni páncéloscsatában a német és magyar csapatok sikeresen harcoltak, a szovjet csapatok 1944. október végén már Budapest menetből való elfoglalását remélték elérni. Sztálin maga politikai okokból már november elejére kitűzte Budapest elfoglalását. Lásd: Ungváry Krisztián: Budapest ostroma. Bp.: Corvina, 2005. p.12-16

[45] Brüsszelt 1944. szeptember 4-én szabadították fel a szövetségesek.

[46] Ivan Šubašić (1892-1955), horvát-jugoszláv politikus, horvát bán 1939 és 1943 között. A csetnik mozgalom támogatója, éles kommunistaellenessége dacár megegyezik 1944 nyarán Titoval az együttműködésben, ám a kommunisták 1945-ben felrúgják azt.

[47] II. Péter (1923-1970), 1934 és 1945 között Jugoszlávia királya.

[48] Sir Fitzroy Maclean (1911-1996), brit tábornok. Maclean volt a jugoszlávokat támogató brit különítmények főnöke, kommandós-specialista. Ian Fleming részben róla mintázta James Bond figuráját, egyes kutatások szerint.  

[49] 1943-ban Teheránban Roosevelt és Churchill gyakorlatilag elfogadta, hogy Lengyelországot a háború után „el kell tolni” nyugat felé, és a Szovjetunió megkapja az 1939-ben elfoglalt lengyel részek zömét, amely az úgynevezett Curzon-vonaltól keletre feküdt.

[50] Kiadva: The Kremlin Letters: Stalin’s Wartime Correspondence with Churchill and Roosevelt. Ed.: Reynolds-Pechatnov. New Haven and London: Yale, 2018. p. 543

[51] Kiadva: The Kremlin Letters: Stalin’s Wartime Correspondence with Churchill and Roosevelt. Ed.: Reynolds-Pechatnov. New Haven and London: Yale, 2018. p. 578-579

[52] Sztálin április 3-i üzenetében arról panaszkodott Rooseveltnek, hogy a szovjeteket kihagyják a német hadsereg nyugati fronton lévő erőivel folytatott tárgyalásokról Bernben. Különösen Churchill bízott abban, hogy a németek utat nyitnak az angolszászoknak Németország szívébe, hogy az ne szovjet megszállás alá kerüljön. Churchill még olyan tervet is dédelgetett (1945. júniusában kezdik kidolgozni), hogy a németekkel együtt Hitler bukása után Sztálin ellen fordulhat (Operation Unthinkable), hogy a kommunizmust felszámolják, vagy visszaszorítsák Európából. Roosevelttel ellentétben Churchill - bölcsen - nem bízott Sztálinban, ahogy a szovjet diktátor sem bízott a brit miniszterelnökben - szintén bölcsen -, mint az ebből is látható.

[53] Azonosításába egyelőre beletörött a bicskám, a szövegben: Zemlianitsa.

[54] A szövegben hibásan Osnabrük áll.

[55] Ez sem volt véletlen, tekintettel arra, hogy senki sem akart Szibériába kerülni, s tekintettel arra, hogy mennyivel vadabb háború folyt a keleti fronton.

[56] A mondat végén pont van, de világos, hogy kérdő mondat.

[57] George Catlett Marshall (1880-1959), az amerikai hadsereg vezérkari főnöke a világháború alatt. A szövegben hibásan Marshal áll.

[58] A német hadsereg utolsó nagy ellentámadásáról van szó, a „Tavaszi ébredésről”, amellyel a Dél-Dunántúlt próbálták visszaszerezni március 6. és15. között.

[59] Fjodor Ivanovics Tolbuhin (1894-1949), szovjet tábornok, marsall, a 3. ukrán front parancsnoka.

[60] Alekszej Innokentyjevics Antonov (1896-1962), szovjet-orosz tábornok, aki 1945 februárjában lett a szovjet vezérkari főnök.

[61] Sztálin táviratában hibásan Dean áll.