Nemrég
került kezembe David Reynolds és Vlagyimir Pecsatnov kiadásában Sztálin háborús
levelezése Churchillel és Roosevelttel, s kicsemegéztem belőle a Magyarországra
vonatkozó üzenetváltásokat. Nincs benne túl sok szó hazánkról, de azért vannak
benne érdekességek. Két tömbbe sorolható az alább fordításban közölt kilenc
levél. Első az 1941 őszi adag (1-3.), amelyben Churchill és Sztálin a
Magyarországnak, Romániának és Finnországnak küldendő brit hadüzenetről folytat
megbeszéléseket, mely ellen a brit miniszterelnök kikel, mivel nem tartja
praktikusnak a döntést. A második – összefüggéstelen - csoport pedig a
hadműveletekkel kapcsolatos levelekből áll, 1944-45-ből, amelyekben szóba kerül
Budapest, vagy Magyarország.
A
levelezés általam használt kiadása:
The
Kremlin Letters: Stalin’s Wartime Correspondence with Churchill and Roosevelt.
Ed.: Reynolds-Pechatnov. New Haven and London: Yale, 2018.
A
fordítás bizonyára nem tökéletes, de ennyire tellett. Jó „szórakozást” hozzá!
Churchill és Sztálin, közöttük Roosevelt (minden értelemben...)
Jalta, 1945
1.
Churchill távirata Sztálinnak, 1941. november 4. (érkezett: november 6.)[1]
Annak érdekében, hogy tisztázzuk a
dolgokat és terveket a jövőre nézve, kész vagyok Wavell tábornokot,[2] az indiai, perzsiai és
iraki vezérkari főnököt Önhöz küldeni Moszkvába, Kujbisevbe,[3] Tifliszbe,[4] vagy bárhova, ahova Ön
óhajtja. Ezenkívül Paget tábornok,[5] a kijelölt új
távol-keleti vezérkari főnök, Wavell tábornokkal fog tartani. Paget tábornok
itt a dolgok középpontjában állt, s magával viszi majd a főparancsnokságunk legfrissebb
és leghelyesebb véleményét. E két tiszt pontosan meg tudja mondani Önnek,
miként állunk, mire vagyunk képesek, és mit gondolunk bölcsnek. Körülbelül két
hét múlva érkezhetnek meg Önhöz. Szeretne találkozni velük?[6]
Ön személyesen, Sztálin miniszterelnök,[7] jó üzletnek tartja,
hogy Nagy Britannia hadat üzenjen Finnországnak, Magyarországnak és Romániának?
Ez pusztán formalitás lenne, hiszen legszélesebb körű blokádunk ellenük már hatályba
lépett. Az én megítélésem ellene van, mivel először is Finnországnak sok
barátja van az Egyesült Államokban, és ezt a tényt célszerű figyelembe venni.
Másodszor Románia és Magyarország: ezek az országok barátainkkal vannak tele:
Hitler leigázta őke,t és kezes bárányként[8] használja őket. De ha
a szerencse ellene fordul, könnyen visszaállhatnak a mi oldalunkra. Egy brit
hadüzenet csak odafagyasztaná őket, és úgy nézne ki, mintha Hitler egy hatalmas
európai szövetség vezetőjeként harcolna ellenünk. Ne tegyük, kérem, feltehető,
hogy a buzgóság és a bajtársiasság megkérdőjelezné számunkra e lépés előnyeit.
Domíniumaink,[9]
Ausztrália kivételével vonakodnak. Mindazonáltal, ha Ön úgy gondolja, hogy ez
valódi segítséget jelent Önnek és megéri, újra benyújtom [a javaslatot] a
Parlamentnek.[10]
Remélem, hogy az ellátmány
Arhangelszkből[11]
olyan gyorsan távozik, mint ahogy érkezik. Perzsián keresztül most kezd
csörgedezni [a hadianyag]. Mindkettő utat a lehető legnagyobb mértékben
igyekszünk telepumpálni. Kérjük, győződjön meg róla, hogy technikusaink, akik a
tankokkal és repülőgépekkel mennek, mindent megtesznek azért, hogy e
fegyvereket a legjobb állapotban adják át az Ön embereinek. A jelenlegi
kujbisevi küldetés nem érinti ezeket az ügyeket. Ők csak segíteni akarnak.
Ezeket a fegyvereket a mi veszedelmünkre küldjük, és arra törekszünk, hogy a
lehető legjobb esélyekkel rendelkezzenek. Egy parancs Öntől szükségesnek tűnik.
Nem mondhatok el többet a legközelebbi
terveinkről, mint amennyit Ön elmondhat a sajátjairól, de biztosíthatom, nem
fogunk tétlenkedni.
A célból, hogy Japánt csendben tartsuk,
legújabb csatahajónkat, a Prince of Wales-t[12] küldtük ki, amely
képes elfogni és megsemmisíteni bármely Japán hajót az Indiai-óceánon, és ott
egy erőteljes harccsoport alapját fogja képezi majd. Sürgettem Roosevelt
elnököt, hogy növelje a japánokra nehezedő nyomást, és rémítse el őket, hogy a
Vlagyivosztokba vezető útvonalat ne vonhassák blokád alá.[13]
Nem pazarlom a szavakat bókokra, mert
már ismeri Lord Beaverbrooktól[14] és Harriman úrtól[15] miként érzek
harcunkról.[16]
Bízzon fáradhatatlan támogatásunkban!
Örülnék, ha közvetlenül Öntől hallanám,
hogy megkapta ezt a táviratot.
2.
Sztálin távirata Churchillhez, 1941. november 8. (érkezett: november 11.)[17]
Az Ön üzenete 7-én érkezett.
Teljes mértékben egyetértek Önnel abban,
hogy világossá kell tennünk a Szovjetunió és Nagy Britannia közötti
kapcsolatot. Jelenleg ez ugyanis nem egyértelmű. Az egyértelműség hiánya két
körülményre vezethető vissza:
a. A két ország között nincs végső
egyetértés a hadicélok és a háború utáni béke megszervezésének terveiben.
b. Nincs megállapodás az SZSZSZK[18] és Nagy Britannia
között a kölcsönös katonai segítségnyújtásról Hitler ellen Európában.
Mindaddig, míg e két kérdésben nincs
egyetértés, az angol-szovjet kapcsolatokban sem lehet világosan látni. Sőt, mi
több: Hogy őszinte legyek, mindaddig, míg a jelenlegi helyzet fennáll, nehéz
lesz biztosítani a kölcsönös bizalmat. Természetesen a megegyezésnek a
Szovjetunióba irányuló katonai eszközökről nagy pozitív értéke van, de nem
oldja meg, és nem is vezeti le a két ország közötti kapcsolatok egész
problematikáját.
Ha Wavell tábornok és Paget tábornok,
akiket az üzenetében említett, Moszkvába jönnek azzal a céllal, hogy
megegyezzünk a fent említett két alapvető kérdésben, természetesen hajlandó
leszek találkozni velük, és megtárgyalni velük ezeket a kérdéseket. Ha azonban
a tábornokok missziója pusztán információcserére és másodlagos ügyek
megtárgyalására szorítkozna, nem gondolnám, hogy érmesen lenne a tábornokoknak
idejönni. Ebben az esetben ugyanis nagyon nehéz lenne időt szakítanom a
megbeszélésre.
Úgy tűnik számomra, hogy elfogadhatatlan
helyzet jött létre a brit hadüzenet kérdésben Finnországra, Magyarországra és
Romániára nézve. A szovjet kormány titkos diplomáciai csatornákon keresztül
vetette fel ezt a kérdést a brit kormánynak. Az SZSZSZK számára teljesen
váratlanul az egész probléma – kezdve a szovjet kormány kérésétől a brit
kormány felé egészen az USA kormányának megfontolásaival a kérdésben –
széleskörű nyilvánosságot kapott. Az egész kérdést most véletlenszerűen kezdik
megvitatni a sajtóban, baráti és ellenségesben egyaránt. És végül a brit
kormány tájékoztatott minket a javaslatunkkal kapcsolatos negatív
hozzáállásáról. Miért történhetett ez meg? Demonstrálja a Szovjetunió és Nagy
Britannia közötti egység hiányát.
Biztos lehet benne, hogy megtesszük a
szükséges intézkedéseket a Nagy Britanniából Arhangelszkbe érkező fegyverek
megfelelő helyre való gyors elszállítására. Ugyanígy teszünk az Iránon átvezető
út tekintetében is. Ezzel összefüggésben felhívnám a figyelmét arra a tényre
(habár ez csak kisebb ügy), hogy a tankok, repülőgépek és lövegek nem
megfelelően csomagolva érkeznek, időnként ugyanazon jármű egyes részeit
különböző hajókra pakolják, a repülőgépek pedig a tökéletlen csomagolás miatt
összetörnek.
3.
Sztálin távirata Churchillhez, 1941. november 23. (érkezett: november 25.)[19]
Nagyon köszönöm az üzenetét. Őszintén
üdvözlöm a kívánságát, melyet kinyilvánított üzenetében, hogy barátságon és
bizalmon alapuló személyes levelezés útján együttműködjenek velem. Remélem ez
nagyban hozzájárul majd közös ügyünk sikeréhez.
A Finnországgal kapcsolatos kérdésben az
SZSZSZK sohasem javasol mást - legalábbis eleinte -, mindössze a katonai
műveleteinek megszüntetését és Finnországnak a háborúból való de facto
kilépését. Ha azonban Finnország ezt megtagadná az Ön által jelzett rövid idő
alatt, úgy hiszem Nagy Britannia hadüzenete ésszerű és szükséges volna. Ellenkező
esetben az a benyomás alakulna ki, hogy nincs egység közöttünk a Hitler és
legbuzgóbb bűntársai ellen folyó háború kérdésében, és hogy a Hitler-féle
agresszió bűntársai büntetlenül végezhetik munkájukat. Magyarországot és
Romániát illetően talán várhatunk egy kicsit.
Mindenben támogatom az Ön
előterjesztését, hogy Eden külügyminiszter úr[20] mielőbb látogatást
tegyen az SZSZSZK-ban. Úgy hiszem, hogy az együttes megvitatása, elfogadása egy
egyezménynek a közös szovjet és brit hadműveletekről a mi frontunkon, és egy
ilyen megállapodás gyors megvalósításának nagy pozitív hozadéka lenne.
Helyesnek tartom, hogy a háború utánra vonatkozó terv megfontolásának és
elfogadásának azon az általános elképzelésen kell alapulnia, hogy
Németországot, és mindenekelőtt Poroszországot megakadályozza, hogy még egyszer
erőszakot tegyen a békén és a népeket szörnyű vérontásba taszítsa.
Abban is teljes mértékben egyetértek
Önnel, hogy egyfelől a Szovjetunió, másfelől a Nagy Britannia és az Egyesült
Államok között az államszervezet terén meglévő különbség nem kell hogy, és nem
is fog megakadályozni minket abban, hogy sikeresen megoldjunk minden alapvető
kérdést, amely kölcsönös biztonságunkat és jogos érdekeinket érinti.
Kérem, fogadja gratulációmat a Líbiában
sikeresen meginduló brit támadáshoz.[21]
A küzdelem a szovjet hadsereg és Hitler
katonái között továbbra is kiélezett. Minden nehézség dacára erőink ellenállása
növekszik és tovább fog növekedni. Az ellenség feletti győzni akarásunk
hajlíthatatlan.
 |
| A Népszava 1941. december 6-i száma közli a brit ultimátumot (Arcanum Digitális Tudománytár) |
4.
Churchill távirata Sztálinnak, 1944. június 5. (érkezett: június 6.)[22]
Örömmel tájékoztatom róla, hogy a
szövetségesek bevonultak Rómába.[23] Amit mi mindig a
legfontosabbnak tekintünk, hogy annyi ellenséges hadosztályt vágjunk el [vagyis
visszavonulási útját - HG -], amennyit csak lehetséges. Alexander tábornok[24] most erős páncélozott
erőket rendelt Ternihez, amely nagyrészt teljesen elvágott minden hadosztályt, melyet
Hitler Rómától délre vetett harcba.[25] Habár a partraszállás
Anzionál és Nettunonál nem hozott azonnali eredményt,[26] miként azt
tervezéskor reméltem, de helyes stratégiai lépés volt, amely a végén elnyerte a
jutalmát. Először is tíz hadosztály[27] vont el a következő
helyekről: 1 Franciaországból, 1 Magyarországból,[28] 4 Jugoszláviából és
Isztriából, 1 Dániából és 3 Észak-Olaszországból. Másodsorban pedig, védekező
csatához vezetett, amelyben habár elveszítettünk 25000 embert, a németeket
visszaverték, és hadosztályaik harcos részének nagyját megtörték, körülbelül
30000 fős emberveszteséggel. Végül, az anzioi partraszállás tette lehetővé a
mozgásokat, amelyeket eredetileg is terveztünk, csak így sokkal nagyobb
mértékben. Alexander tábornok most minden erőfeszítését arra összpontosítja,
hogy bekerítse a Rómától délre lévő hadosztályokat. Sokan a hegyekbe vonultak
vissza, hátrahagyva nehézfegyverzetük nagy részét, de mi azt reméljük, hogy
szép számú hadifoglyot és hadianyagot hajtunk fel. Amint ez megtörténik, el
fogjuk dönteni, miként lehet a legjobban felhasználni az olaszországi
hadsereget, hogy támogassa a fő hadműveletet.[29] Lengyelek, britek,
szabad franciák és amerikaiak összetörték vagy visszaverték a velük szembenálló
német katonák minden frontális támadását, és számos fontos lehetőség van,
amelyeket hamarosan figyelembe kell venni.
Épp most tértem vissza két nap után
Eisenhower[30]
főhadiszállásáról, ahol megnéztem a csapatok behajózását.[31] A megfelelő időjárási
körülmények kiválasztásának nehézsége nagyon nagy, mivel legteljesebben
figyelembe kell venni a légi-, tengeri- és szárazföldi erők alkalmazását az
árapály, hullámzás, köd és felhők viszonyában. Nagy bánatára Eisenhower
tábornok kénytelen volt elhalasztani egy éjszakával, de az időjárás-előrejelzés
a legkedvezőbben változik, és ma elindulunk. 5000 hajót használunk és 11000
teljesen felszerelt repülőgéppel rendelkezünk.
5.
Sztálin távirata Roosevelthez, 1944. szeptember 29. (érkezett: szeptember 29.)[32]
Megkaptam Ön és Churchill úr üzenetét a
Quebeci konferenciáról,[33] a további katonai
terveit illetően. Az üzenetből világosan kiderül, milyen fontos feladatokat
kell megoldaniuk az amerikai és brit fegyveres erőknek. Engedje meg, hogy Önnek
és csapatainak sok sikert kívánjak!
Jelenleg a szovjet erőket leköti a jobboldali
szárnyunk fölött a német katonák balti csoportjának megsemmisítése.[34] E csoport
felszámolása nélkül lehetetlen benyomulnunk Kelet-Németországba. Ezen kívül
csapatainknak két közvetlen feladata van: kiütni Magyarországot a háborúból, és
védekezésre kényszeríteni a németeket a keleti fronton csapataink támadásával,
és kedvező körülmények esetén szétzúzni őket.
6.
Churchill és Sztálin távirata Rooseveltnek, 1944. október 10. (érkezett:
október 11.)[35]
Egy informális megbeszélésen előzetes
képet kaptunk a helyzetről,[36] amely hatással van
ránk és tervezett megbeszéléseink irányára szociálisan és egyebekben. Meghívtuk
Mikołajczyk,[37]
Romer[38] és Grabski[39] urakat hogy azonnal
lépjenek kapcsolatba velünk és a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottsággal.[40] Egyetértettünk abban,
hogy nem említjük meg a megbeszéléseinkben a Dumbarton Oaks-i ügyeket,[41] és hogy ezeket majd
akkor kell felvetni, ha mi hárman együtt találkozunk. Figyelembe kell vennünk,
hogy mi a legjobb módja a Balkán országokkal - beleértve Magyarországot és
Törökországot - kapcsolatban elfogadott politikánk elérésének, tekintetbe véve
eltérő kötelességeinket velük szemben. Elrendeztük, hogy Harriman úr
megfigyelőként jelen legyen minden olyan találkozón, ahol fontos üzleti ügyeket
bonyolítanak le, és Deane tábornok[42] ott legyen minden
katonai tárgyaláson. Technikai kapcsolatot építettünk ki magas rangú tisztjeink
és Deane tábornok között katonai célból, és minden megbeszélésre, amely
jelenlétünkben később szükségessé válhat, továbbá a két külügyi államtitkár
valamint Harriman között. Teljeskörűen tájékoztatni fogjuk Önt arról, hogy
milyen előrehaladást érünk el.
Egyben megragadjuk az alkalmat, hogy
elküldjük szívből jövő jókívánságainkat, és gratuláljuk az Egyesül Államok
erőinek Eisenhower alatt a háborúban nyugaton nyújtott bátorságához és
magatartásához.
7.
Churchill távirata Sztálinnak, 1944. november 5. (érkezett: november 6.)[43]
Nagyon gratulálok az előretöréséhez
Budapest irányába.[44]
Az Antwerpenbe vezető útvonalakat most
már ténylegesen is ellenőrzés alá vontuk, és remélem, hogy a part menti hajók
körülbelül tíz nap múlva, az óceánjáró hajók három-négy hét múlva eljuthatnak
oda. Ez megoldja északi szárnyunk előretörésének problémáját Németországba. Nagyon
keményen harcolnak [a németek] Belgiumban és Hollandiában, a brit 21.
hadseregcsoport 40000 brit és brit vezetés alatt álló embert veszített Brüsszel
elfoglalása óta.[45]
Amikor a különféle zsákokat és kikötőket, amelyeket még tartanak, felszámoljuk,
sokkal nagyobb számú hadifoglyot fogunk ejteni.
Az angol-amerikai fronton a csönd
káprázata alatt minden előkészület megtörtént egy nagy támadásra.
A borzasztó esőzések nagyszámú hidat
rombolt le az olasz fronton, és ezért jelenleg minden mozgás szünetel.
Jugoszláviával kapcsolatban várom Dr.
Šubašić[46] visszaérkezését és
jelentését Péter királyhoz.[47] Nagyon örültem, mikor
megtudtam, hogy Péter királyra kedvező benyomást tettek a jelentések, amelyeket
eddig kapott. Maclean dandártábornok[48] most nálam van, és
elmondta, hogy mennyire javult a légkör a partizánok központjában, amikor
megtudták, hogy Oroszország és Britannia együtt munkálkodik.
Habár nem mondtam semmit Önnek a
lengyelek felől, biztos lehet benne, hogy nem tétlenkedtem. Jelenleg még az
Egyesült Államok kormányával tárgyalnak, és én nem tudom, hogy milyen válaszról
számolhatok majd be. Azonban megragadom ezt a lehetőséget, hogy biztosítsam,
hogy pontosan ott állok, ahol akkor álltam, mikor elváltunk egymástól, és hogy
Őfelsége kormánya támogatni fog a fegyverszüneti- és békekonferencián minden
szovjet követelést a vonalra[49] nézve, amelyben
megállapodtunk.
Minden jót kívánok!
8.
Roosevelt távirata Sztálinnak, 1945. február 7. (érkezett: február 8.)[50]
A Délkelet-Olaszországban állomásozó
Egyesült Államok légierejének teljes erejét nem lehet kiaknázni az ellenséges
területen lévő célpontok rendelkezésre álló bázisoktól való túl nagy távolsága,
és az Alpokban, valamint az Észak-Adrián gyakran tapasztalt rossz időjárás
miatt. Vadászok felvonultatásához vagy állomásoztatásához Budapest térségében
különösen fontos lenne nehéz vadászgép-kíséret biztosítása, amelyekre most a
mély behatolásokhoz van szükség, és amelyekre egyre nagyobb mértékben szükség
lehet a német vadászerők sugárhajtóműves gépekkel történő közelmúltbeli
újjáéledése miatt. Továbbá nehézbombázók alkalmazása Budapest térségében
jelentősen növelné az Egyesült Államok légierejének akciórádiuszát és
szállítható bombamennyiségét az Alpoktól északra fekvő célpontok ellen.
Ezért az Önök belegyezését kérjük két
légibázis biztosítására Budapest térségében az Egyesült Államok légi egységei
számára. Amennyiben egyetért, katonai vezetésünk azonnal megkezdi a munkát ezen
a projekten.
9.
Sztálin távirata Roosevelthez, 1945. április 7. (érkezett: április 9.)[51]
Megkaptam április 5-i üzenetét.
Április 3-i üzenetemben nem
őszinteségről és megbízhatóságról beszéltem.[52] Én sohasem
kételkedtem az Ön becsületességében és megbízhatóságában, mint ahogy Churchill
úr őszinteségében és megbízhatóságában sem. Én arról a tényről beszélek - amely
kiderül levelezésünkből -, hogy véleménykülönbség van közöttünk, hogy mit tehet
meg egy szövetséges önmaga, tiszteletben tartva szövetségesét, és mit nem
engedhet meg magának. Mi, oroszok hisszük, hogy a frontok jelen helyzetében,
mikor az ellenség szembesül a kapituláció elkerülhetetlenségével, minden
németekkel való megbeszélésen a kapituláció kérdésében meg kell határozni a
többi szövetséges képviselőjének jelenlétét. Mindenesetre feltétlenül
szükséges, hogy a szövetséges részt vegyen egy ilyen találkozón. Az amerikaiak
és az angolok az orosz nézőponttól eltérően gondolkodnak. Ebből a tényből kiindulva
elutasították az oroszok részvételének helyességét a németekkel való
találkozónk Svájcban. Már írtam Önöknek,
és aligha szükséges megismételni, hogy hasonló helyzetben az oroszok semmilyen
körülmények között sem utasították volna el az amerikaiak és angolok részvételi
jogát egy ilyen találkozón. Továbbra is az orosz nézetet tartom egyedül
helyesnek, mivel kizárja a kölcsönös bizalmatlanság lehetőségét, és nem engedi
meg, hogy az ellenség a viszály magvait hintse el közöttünk.
Nehéz elfogadni, hogy a nyugati fronton
levő a német erők ellenállásának hiánya egyedül azzal magyarázható, hogy
legyőzték őket. A németeknek a keleti fronton 147 hadosztályuk van. Veszély
nélkül kivonhatnának 15-20 hadosztályt, hogy a nyugati front támogatására
fordítsák azokat. Ám a németek nem tették meg, és nem teszik meg ezt. Ők
továbbra is kegyetlen harcokat folytatnak az oroszokkal néhány ismeretlen
csomópontért Zemlianitsánál[53] Csehszlovákiában,
amire annyira van szükségük, mint egy halott embernek borogatásra, de ellenállás
nélkül adnak át olyan fontos városokat Közép-Németországban, mint Osnabrück,[54] Mannheim és Kassel.[55] Nem ért egyet azzal,
hogy a németek ilyesfajta viselkedése több mint furcsa, és érthetetlen?[56]
Ami az informátoraimat illeti,
biztosíthatom róla, hogy nagyon becsületes és szerény emberek, akik akkurátusan
végzik feladataikat, és senkit sem akarnak megsérteni. Ezek az emberek már
sokszor bizonyítottak nekünk tetteikkel. Ítélje meg Ön. 1945 februárjában Marshall
tábornok[57] számos fontos
információt adott át a szovjet csapatok vezérkarának, amelyben az általa kapott
adatok alapján figyelmeztette az oroszokat, hogy márciusban két komoly
ellentámadást indítanak a keleti fronton, amelyből az egyik Pomerániából Toruń
felé irányul, a másik Moravská Ostrava felől Lodž irányába. A valóságban, mint
bebizonyosodott, a németek fő csapásának előkészületei nem a fent említett
térségekben történtek meg, hanem egy egészen más régióban, név szerint a
Balatonnál, délnyugatra Budapesttől.[58] Mint ismeretes, a
németek ebben a térségben 35 hadosztályt, benne 11 páncéloshadosztályt
koncentráltak. Ez volt a legsúlyosabb csapás, amelyet a háború során
tankcsapatok ilyen koncentrációjával járt. Tolbuhin marsallnak[59] sikerült elkerülnie a
katasztrófát, és később teljes vereséget mért a németekre, miután az én
hírszerzőim kiderítették - igaz, kicsit később -, a németek fő csapásának
tervét, és azonnal tájékoztatták arról Tolbuhin marsallt. Így volt még egy
alkalmam arra, hogy meggyőződhessem a szovjet informátorok pontosságáról is tudásáról.
Az Ön tájékoztatására ebben az ügyben,
csatoltam a Vörös hadsereg vezérkari főnökének, Antonov hadseregtábornoknak[60] Deane[61] dandártábornokhoz írt
levelét.
Jegyzetek:
[1] Kiadva: The Kremlin Letters: Stalin’s Wartime
Correspondence with Churchill and Roosevelt. Ed.: Reynolds-Pechatnov. New Haven
and London: Yale, 2018. p. 65-66
[2] Sir Archibald Percival Wavell (1883-1950), brit
tábornok, 1940-41-ben Észak-Afrikában harcolt az olaszok és németek ellen, majd
1941 nyarától az indiai erők főparancsnoka. 1943 és 1947 között India
alkirálya.
[3] Kujbisev, az oroszországi Szamara neve 1935 és 1991
között Valerian Vlagyimirovics Kujbisev (1888-1935) bolsevik politikus és
katona után.
[4] Grúzia/Georgia fővárosának Tbiliszinek a régies neve.
[5] Sir Bernard Charles Tolver Paget (1887-1961), brit
tábornok.
[6] 1941. augusztus-szeptemberében a brit és szovjet erők
megszállták a Németországgal szimpatizáló, de egyébként a háborúban semleges
Iránt, közvetlen összeköttetést építve ki egymással a Kaukázuson keresztül.
[7] Sztálin 1941-től mint a minisztertanács elnöke, kvázi
a Szovjetunió miniszterelnöke lett.
[8] Az eredeti angol kiadásban: cat’s paw, vagyis
macskamancs. A magyarban kezes bárányként fordítottam.
[9] A Brit birodalom domíniumai: Kanada, Ausztrália,
Új-Zéland és a Dél-Afrikai unió.
[10] Nagy Britannia 1941. november 29-én ultimátumot adott
a magyar kormánynak Sztálin sürgetésére, hogy amennyiben a magyar csapatok nem
hagyják el a Szovjetunió területét december 5-ig, akkor hadat üzen. A határidő napján az USA budapesti nagykövete átadta Nagy Britannia hadüzenetét, amely
6-án éjfél után 1 perccel állt be. Két napon belül a Brit birodalom domíniumai
is hadat üzentek Magyarországnak. Ugyanezt az ultimátumot kapta meg Románia és Finnország is.
[11] Arhangelszk, fontos orosz kikötőváros a
Fehér-tengeren. Brit konvojok hadianyagot szállítottak ide a Szovjetunió
támogatására.
[12] Az SMS Prince
of Wales-t 1941. elején állították hadrendbe, majd október végén indult a
Távol-keletre. 1941. december 10-én kísérőhajójával együtt a Japán
haditengerésze repülőgépei elsüllyesztették.
[13] A levél ezen része szép bizonyíték az USA
„semlegességére”, és arra, hogy Japánból mi váltotta ki – egyebek mellett - a
Pearl Harbur elleni támadást.
[14] William Maxwell Aitken, Beaverbrook lordja
(1879-1964), brit politikus, 1941-42-ben hadianyag-ellátási miniszter.
[15] William Averell Harriman (1891-1986), amerikai
diplomata, később 1942-től az USA moszkvai nagykövete, később élesen
kommunistaellenes politikus, Truman elnök tanácsadója.
[16] Beaverbrook és Harriman az 1941. szeptember 29-én
kezdődő moszkvai konferencián voltak jelen, amelyen megbeszélték Molotovval,
miként történjen a Szovjetunió bevonása a Lend-Lease programba, s miként lássák
el ellátmánnyal Nagy Britanniából és az Egyesült Államokból.
[17] Kiadva: The Kremlin Letters: Stalin’s Wartime
Correspondence with Churchill and Roosevelt. Ed.: Reynolds-Pechatnov. New Haven
and London: Yale, 2018. p. 67-68
[18] A Szovjetunió rövidítése (CCCP), azaz Szovjet
Szocialista Szövetségi Köztársaság.
[19] Kiadva: The Kremlin Letters: Stalin’s Wartime
Correspondence with Churchill and Roosevelt. Ed.: Reynolds-Pechatnov. New Haven
and London: Yale, 2018. p. 72-73
[20] Robert Anthony Eden (1897-1977), brit konzervatív
politikus. Churchill külügyminisztere 1940 és 1945 között, később brit
miniszterelnök (1955-1957). A szuezi
válság idején ő viszi hadba Nagy Britanniát.
[21] 1941. november 18-án indult meg a brit erők támadása
(Operation Crusader) Egyiptomban, amely a német-olasz erőket Líbiai közepéig
szorította vissza 1941 végére.
[22] Kiadva: The Kremlin Letters: Stalin’s Wartime
Correspondence with Churchill and Roosevelt. Ed.: Reynolds-Pechatnov. New Haven
and London: Yale, 2018. p. 420-421
[23] Az angolszász erők 1944. június 4-én vonultak be a
németek által kiürített Rómába. Hitler műemlékvédelmi okokból igyekezett
kímélni az örök várost, így az attól délre való védelem megroppanása után
elrendelte a visszavonulást egy Rómától északra lévő vonalba.
[24] Harold Alexander(1891-1969), brit tábornok.
[25] Valójában ez nem sikerült, a német erők nagyrészt
épségben tudtak visszavonulni.
[26] Nem csak, hogy nem hozott azonnali eredményt az
anzioi művelet, hanem kifejezetten csalódást keltő volt. A partraszálló
csapatokat gyakorlatilag 5 hónapig odaszögezte a német ellentámadás, és végül a
délről előretörő csapatok mentették fel a hídfőállást.
[27] Természetesen német hadosztályt.
[28] Valószínűleg a 16. „Reichsführer-SS”
SS-páncélgránátos-hadosztályról van szó, amelyet május közepén szállítottak el
Debrecen környékéről Olaszországba.
[29] Az üzenet másnapján kezdődött a normandiai
partraszállás.
[30] Dwight David Eisenhower (1890-1969), az expedíciós
erők főparancsnoka Normandiánál. 1953 és 1961 között az Amerikai Egyesült
Államok elnöke.
[31] Mármint a normandiai partraszálláshoz készülődő
katonák behajózását.
[32] Kiadva: The Kremlin Letters: Stalin’s Wartime
Correspondence with Churchill and Roosevelt. Ed.: Reynolds-Pechatnov. New Haven
and London: Yale, 2018. p. 474
[33] A második Quebecben tartott konferencia 1944.
szeptember 12. és 16. között zajlott le a britek és az amerikaiak között,
Churchill és Roosevelt jelenlétével, kódneve „OCTAGON” volt.
[34] 1944. szeptember-október heves harcok folytak a német
Északi Hadseregcsoport és a szovjet 1. és 2. Balti Front erői között, mely
során a szovjetek két német hadsereget elvágtak a többitől, és Kurföldre
(Kurland, ma Kurzeme, Lettországban) szorítottak vissza. Ez a német erő egészen
a háború végéig kitartott Lettországban.
[35] Kiadva: The Kremlin Letters: Stalin’s Wartime
Correspondence with Churchill and Roosevelt. Ed.: Reynolds-Pechatnov. New Haven
and London: Yale, 2018. p. 484
[36] Az üzenet Kelet-Európa és a Balkán-félsziget
jövőjével kapcsolatos tervekről szól.
[37] Stanisław Mikołajczyk (1901-1966), lengyel politikus,
a londoni emigráns lengyel kormány miniszterelnöke.
[38] Tadeusz Ludwik Romer (1894-1978), lengyel politikus,
az emigráns kormány külügyminisztere.
[39] Stanisław Grabski (1871-1949), lengyel politikus.
[40] A Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottság a
szovjetek által létrehozott kommunista vezetésű ideiglenes lengyel kormány
volt, amely 1944. július 21-én alakult meg Chełmben.
[41] Az ENSZ megalakulását jelentő nemzetközi
konferenciáról van szó, melyet 1944. augusztus 21 és október 7 között tartottak
a Washington melletti Dumbarton Oaks villában. A megbeszéléseknél Lengyelország
mint különösen kényes téma jött elő, hiszen a Szovjetunió a saját maga által
elismert lengyel kormányt tekintette a lengyel állam képviselőjének, míg a
britek a háború eleje óta Londonban lévőt (nekik volt igazuk).
[42] John Russell Deane (1896-1982), amerikai tábornok, a
Moszkvába küldött amerikai katonai misszió feje.
[43] Kiadva: The Kremlin Letters: Stalin’s Wartime
Correspondence with Churchill and Roosevelt. Ed.: Reynolds-Pechatnov. New Haven
and London: Yale, 2018. p. 494-495
[44] Bár az Alföldi avagy Debreceni páncéloscsatában a
német és magyar csapatok sikeresen harcoltak, a szovjet csapatok 1944. október
végén már Budapest menetből való elfoglalását remélték elérni. Sztálin maga
politikai okokból már november elejére kitűzte Budapest elfoglalását. Lásd:
Ungváry Krisztián: Budapest ostroma. Bp.: Corvina, 2005. p.12-16
[45] Brüsszelt 1944. szeptember 4-én szabadították fel a
szövetségesek.
[46] Ivan Šubašić (1892-1955), horvát-jugoszláv politikus,
horvát bán 1939 és 1943 között. A csetnik mozgalom támogatója, éles
kommunistaellenessége dacár megegyezik 1944 nyarán Titoval az együttműködésben,
ám a kommunisták 1945-ben felrúgják azt.
[47] II. Péter (1923-1970), 1934 és 1945 között
Jugoszlávia királya.
[48] Sir Fitzroy Maclean (1911-1996), brit tábornok.
Maclean volt a jugoszlávokat támogató brit különítmények főnöke,
kommandós-specialista. Ian Fleming részben róla mintázta James Bond figuráját,
egyes kutatások szerint.
[49] 1943-ban Teheránban Roosevelt és Churchill gyakorlatilag
elfogadta, hogy Lengyelországot a háború után „el kell tolni” nyugat felé, és a
Szovjetunió megkapja az 1939-ben elfoglalt lengyel részek zömét, amely az
úgynevezett Curzon-vonaltól keletre feküdt.
[50] Kiadva: The Kremlin Letters: Stalin’s Wartime
Correspondence with Churchill and Roosevelt. Ed.: Reynolds-Pechatnov. New Haven
and London: Yale, 2018. p. 543
[51] Kiadva: The Kremlin Letters: Stalin’s Wartime
Correspondence with Churchill and Roosevelt. Ed.: Reynolds-Pechatnov. New Haven
and London: Yale, 2018. p. 578-579
[52] Sztálin április 3-i üzenetében arról panaszkodott
Rooseveltnek, hogy a szovjeteket kihagyják a német hadsereg nyugati fronton
lévő erőivel folytatott tárgyalásokról Bernben. Különösen Churchill bízott
abban, hogy a németek utat nyitnak az angolszászoknak Németország szívébe, hogy
az ne szovjet megszállás alá kerüljön. Churchill még olyan tervet is
dédelgetett (1945. júniusában kezdik kidolgozni), hogy a németekkel együtt
Hitler bukása után Sztálin ellen fordulhat (Operation Unthinkable), hogy a
kommunizmust felszámolják, vagy visszaszorítsák Európából. Roosevelttel
ellentétben Churchill - bölcsen - nem bízott Sztálinban, ahogy a szovjet
diktátor sem bízott a brit miniszterelnökben - szintén bölcsen -, mint az ebből
is látható.
[53] Azonosításába egyelőre beletörött a bicskám, a
szövegben: Zemlianitsa.
[54] A szövegben hibásan Osnabrük áll.
[55] Ez sem volt véletlen, tekintettel arra, hogy senki
sem akart Szibériába kerülni, s tekintettel arra, hogy mennyivel vadabb háború
folyt a keleti fronton.
[56] A mondat végén pont van, de világos, hogy kérdő
mondat.
[57] George Catlett Marshall (1880-1959), az amerikai
hadsereg vezérkari főnöke a világháború alatt. A szövegben hibásan Marshal áll.
[58] A német hadsereg utolsó nagy ellentámadásáról van
szó, a „Tavaszi ébredésről”, amellyel a Dél-Dunántúlt próbálták visszaszerezni
március 6. és15. között.
[59] Fjodor Ivanovics Tolbuhin (1894-1949), szovjet
tábornok, marsall, a 3. ukrán front parancsnoka.
[60] Alekszej Innokentyjevics Antonov (1896-1962),
szovjet-orosz tábornok, aki 1945 februárjában lett a szovjet vezérkari főnök.
[61] Sztálin táviratában hibásan Dean áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése