Magyarok és Magyarország Hans Baur emlékiratában

Magyarok és Magyarország Hans Baur emlékiratában

Hans Baur (1897-1993), már Hitler kancellárrá válása előtt annak személyi pilótája volt, politikai kampánykörútjain a későbbi diktátor mellett szolgált, s a Führer bizalmát annak haláláig bírta. Emlékirata ezért elsődleges forrás a birodalmi vezér környezetének és gondolkodásmódjának rekonstruálásához. Hitler asztali beszélgetései során sokszor érintette Magyarországot, most - mondhatni - a korábbi bejegyzésemet egészíteném ki a Baur által feljegyzett esetekkel. A következő válogatásban a memoár magyar vonatkozású részei következnek.

A fordítás saját munkám, ezért egyenetlenségeiért, esetleges tévedéseiért elnézést.

A felhasznált kötet kiadása:

I Was Hitler’s Pilot. The Memoirs of Hans Baur. Barnsley: Frontilne Books, 2013

[1922] „Később, 1922-ben megkaptuk a legelső kifejezetten utasok szállítására készült gépet. A Junkers F 13-as volt az.[1] Megfelelő kabinja volt, négy utasüléssel, és mivel a pilóta mellett volt még egy hely - ezekben az időkben még nem volt velünk szerelő -, öt utas szállítására volt alkalmas. A következő évben a Junkers Luftverkehr[2] átvette a mi bajor Luft-Lloydunkat.[3]  

Junkers professzor egy transzeurópai légiközlekedési szövetség létrehozására törekedett, és sikerült összekötnie Svájcot, Magyarországot, Lettországot, Észtországot, Svédországot és Ausztriát Németországgal egy igazán nagy légiközlekedési hálózatba.”

[1923] „1923. július 20-án meghosszabbítottuk vonalainkat a Balkánra, és a csatlakozást Bécsből Budapestre egy úszótalpas F 13-asokat, úgynevezett hidroplánokat használó magyar cég[4] tartotta fenn. Később a szolgáltatást repülőcsónakokon[5] folytatták. A következő évben a vonalat Zürichből Genfre hosszabbították meg, így most már igazán hosszú légi útvonalon volt szolgáltatásunk: Genf-Zürich-München-Bécs-Budapest. A légiszállítási hálózat – amely később lefedte Európát - alapjainak lerakása megkezdődött, a járatok rendszeressége, és a súlyosabb balesetek hiánya fokozatosan megnyerte a közvéleményt a repülés iránt, melyet eleinte hajlamosak voltak bolondosnak és veszélyesnek tartani.”

[1927?] „A nagy utasszállító gépeken kívül néha kisebb gépeket is repültem: például Udet[6] híres „flamingóit”,[7] a kis gépeket, amelyeket világhíres repülő cirkuszában használt. Magyarország vásárolt belőle néhányat, s mivel Udetnek nem volt pilótája, aki ismerte volna az útvonalat, megkérdezett engem, hogy elrepülnék-e néhány géppel Szombathelyre,[8] és én elfogadtam az ajánlatot.”

[1935] „Hitler meglehetősen rendszeres vendég volt a Hotel Kaiserhofban.[9] Hetente három vagy négy alkalommal, kis társasággal ment oda, hogy teázzon és meghallgassa annak kiváló magyar zenekarát. Goebbels[10] hívta fel a figyelmet elsőként ezekre a nagyon jó zenészekre, és javasolta, hogy ez egyben lehetőséget ad elvegyülni az egyszerű emberekkel is. A sarokban egy különleges asztal volt fenntartva állandóan Hitler számára, ahonnan jó kilátása nyílt a teremre.”[11]

[1933] „Ekkorra a legtöbb külföldi kormány eszmeileg elfogadta Hitlert Németország vezetőjének, és mindent megtettek, hogy baráti kapcsolatokat alakítsanak ki vele. Ebből következően jó üzlet volt a fontos személyek légi szállítása, ami elfoglalttá tett.

1935. június 18-án[12] Münchenbe repültem, hogy felvegyem a magyar miniszterelnököt, Gömböst, akit Hitler meghívott magához állami látogatásra. Gömbös 7:30-kor érkezett meg különvonatán Münchenbe, ahol Hitler adjutánsa, Brückner[13] üdvözölte. Reggeli után Gömbös a repülőtérre jött, és megvizsgálta a gépemet, és nagy érdeklődést mutatott a korszerű eszközök iránt. 8:30-kor elindultunk, és invitálásomra mellém ült le, ahonnan kitűnő kilátása nyílt a városokra és vidékekre, amelyek felett elrepültünk. Amikor landoltunk Berlinben, a repülőtéren[14] maga Hitler üdvözölte őt személyesen. Mielőtt elhagytuk a repülőteret, Gömbös melegen megköszönte a csodálatos repülést. Egy Berlint szemrevételező túra után négyfogásos bankettet tartottak a tiszteletére. Amikor eljött a pillanat, hogy pohárköszöntőt mondjanak a vendég tiszteletére, pezsgőt szolgáltak fel, mint általában. Hitlernek is pezsgőspohár volt a kezében, de Appolinaris ásványvízzel[15] volt tele – élete végéig absztinens volt – és azt itta meg vendége egészségére. Gömbös néhány napig Berlinben maradt megbeszéléseket folytatni,[16] majd visszarepültem vele Münchenbe, ahonnan vonaton ment tovább Budapestre.”

[1941] „A repülőút vissza Szófiába incidens nélkül lement,[17] aztán visszatértem és szokás szerint jelentettem Hitlernél, mely során elmondtam neki, hogy a király[18] örömét fejezte ki aziránt, amit elért, bár hozzátettem, hogy azt mondta, inkább Szalonikit szerette volna megkapni, mint Burgaszt.[19]

Hitler elmosolyodott: „Merem állítani, hogy szeretné, Baur. De Szalonikit a magunk számára különítettük el. Ha a háborúnak vége, szükségünk lesz egy kikötőre a Földközi-tengeren. Trieszt, az Osztrák-Magyar Monarchia korábbi mediterrán kikötője olasz kézen van, az olaszok pedig a barátaink, ezért nem akarok semmilyen vitát Mussolinivel. ”

A magyar kormányzó, Horthy admirális volt a másik, aki részt vett a felosztásban,[20] és Hitler megígérte neki a Bánát határterületet, Kárpát-Ukrajnát[21] és Galícia egy részét.[22] Budapestről repültem vele Bécsújhelyre majd vissza, és a repülés után kitüntetett engem egy magyar érdemrenddel, a Comptur-kereszttel,[23] melyet a nyak körüli szalagon kellett viselni. Egyébként Borisz király is kitüntetett egy renddel, melyet nyak körüli szalagon hordanak. Ezeket az érdemrendeket csak akkor hordtam, ha azokkal az úriemberekkel repültem, akik adták. 

A nagyvonalú területosztogatás természetesen nem tetszett mindenkinek, például a rajta élő népeknek, és egyszer a birodalmi kancellária[24] asztalánál hallottam, miként fogadta Hitler a kárpát-ukránok küldöttségét. Úgy tűnt, könyörögtek neki azért, hogy ne hagyja, hogy Magyarország lenyelje az országukat, kijelentve, hogy semmi közös nincs bennük a magyarsággal, történelmileg, kulturálisan, vagy más módon.[25] Ténylegesen az intézkedéseket nem csekélyebbnek, mint nemzeti katasztrófának tartották, és könyörögtek neki [=Hitlernek], hogy országukat inkább csatolják a Német birodalomhoz.

Szívében Hitler egyetértett velük, és jól tudta, hogy az intézkedés Németország számára nagy presztízsveszteséggel jár az ukránok felé, de azt mondta nekünk, hogy kénytelen volt csalódást okozni a küldöttségnek. Elmondta nekik, hogy a háború végén a Kongresszusi Lengyelország[26] ismét önálló állammá válik majd, saját kormányzattal. Németországnak csak a „Warthegau”[27] és a Kelet-Poroszországnál fekvő korábbi lengyel korridor[28] kell, ezért Kárpát-Ukrajnának a Német birodalomba való bekebelezése egy új korridor létrejöttét eredményezné, és egy keleten kezdődő ellenségeskedés Kárpát-Ukrajna azonnal elvesztését jelentené.

Hitler elmondta, hogy a küldöttség könnyekkel a szemében távozott, de annak ellenére, hogy szimpatizált a nézőpontjukkal, nem szeghette meg Horthynak adott szavát.”

[1942] „A magyar kormányzó, Horthy admirális fia pilóta volt, és balesetben elesett a keleti fronton.[29] Ribbentroptól[30] megtudtuk, hogy a fiatal Horthy édesanyja[31] nővérként dolgozik a berdicsevi[32] kórházban, mindössze 45 mérföldre, így Hitler utasította Ribbentropot, hogy menjen el hozzá, fejezze ki a német kormány mélységes sajnálatát, és hívja meg egy látogatásra a főhadiszállásán.[33]     

Délután repültem vele, vöröskeresztes nővéri ruhát viselt. Hitler most személyesen fejezte ki együttérzését,[34] és felajánlott neki egy repülőgépet vissza a budapesti temetésre, amelyet elfogadott. Így másnap Budapestre repültem Hewel nagykövettel,[35] aki koszorút helyezett a sírra Hitler nevében.[36]  

Három napig maradtunk Budapesten, a Gellért Hotelben szállva meg, a magyar kormány vendégeiként. A magyar fővárosban nagyon kevés látható jele volt a háborúnak, és egyik este a magyar légierő tisztjei egy divatos vendéglőbe vittek minket a Margit-szigeten. Minden normális volt: élelmiszerben nem volt hiány, és szinte mi voltunk az egyetlen vendégek egyenruhában. És az élelmiszerjegyek, melyeket Németországban a háború kezdetén bevezettek, számukra ismeretlenek voltak. A Magyar Légierő egy ezredesét ott tartózkodásunk idejére hozzánk osztották be, és ő megkért, mondjam meg Hitlernek, hogy ő és barátai szívesen vennének több vadászrepülőgépet, hogy aktívabb szerepet játszhassanak a háborúban. Visszatérve Vinnyicába, ezt továbbadtam Hitlernek.

„- Nem kétséges, több vadászgépet szeretnének,” – mondta komoran, „- de csak azért, hogy repüljenek, nem azért, hogy harcoljanak az oroszokkal. Az üzemanyag szűkös, és nem tudok számukra spórolni. Agresszív pilótákat akarok, és amit a magyarok eddig tettek, az messze nem elég. Nem. Ha lesz felesleges vadászgépem és benzinem, a horvátok kapják meg őket, és készek azokat használni. Mostanáig a magyarok csalódást okoztak. Nem voltak jók a frontvonalban, és amikor visszavontuk őket, és hátul a partizánok elleni küzdelembe vetettük be őket, ott sem voltak jók. Nem, nem, megtartom a vadászgépeimet.”

Hitler gyakran nagyon súlyosan ítélte meg a szövetségeseit, egyetlen ragyogó kivétellel, akik a finnek voltak. Soha nem említette őket, vagy vezetőjüket, Mannerheim marsallt,[37] anélkül, hogy meg ne adta volna nekik a legnagyobb tiszteletet.”

[1950?] „Az orvos bejött és ragyogott.[38] A börtönőr bejött és ragyogott. Azt hitted volna, hogy valamiféle csodálatos dolog vagyok a számukra. Még kórházba is akartak küldeni, de az orvosnak megmondtam, hogy jobban szeretném, ha inkább a saját cellámba mehetnék vissza. Csak egy munkát kellett még elvégeznem: figyelmeztetni egy magyar bajtársamat a példám követésére.[39]”

[1954] „1954. február 15-én[40] az összes környéken tartott tábornokot összevonták a mi táborunkba. Néhány nappal később mind a harmincunkat átvitték Volkovóba,[41] ahol mindig volt tábor a tábornokoknak. Néhány tábornok végig ott volt, míg másokat – általában véve azok, akiket az oroszok különösen nem kedveltek – táborról táborra küldözgettek. A mi megérkezésünkkel 186 különböző rangú tábornok volt Volkovóban. Egy idő múlva tíz magyar tábornokot adtak a csapathoz, majd egy kicsit később negyven japán tábornokot.”

Hans Baur

Jegyzetek:

---

[1] A Junkers F 13-as a világ első polgári célokra használt teljesen fémből készült repülőgépe volt, amely 1919-ben repült először. Tervezője Hugo Junkers, a híres gépészmérnök volt, és a 20-as évek legsikeresebb polgári repülőgépének bizonyult. Magyarországon az Aeroexpress légiközlekedési társaság alkalmazta, IV. Károly a királypuccs idején, 1921-ben egy eltérített F 13-assal érkezett Magyarországra Svájcból.

[2] A későbbi híres Junkers Flugzeug- und Motorenwerke repülő- és motorgyár elődje, alapítója Hugo Junkers.

[3] Bayerische Luft Lloyd Gesellschaft, 1919 és 1926 között működő légitársaság volt. Lásd: http://www.europeanairlines.no/bayerische-luft-lloyd-gesellschaft-mit-beschrankter-haftung-1919-1926/

[4] Alighanem a már említett Aeroexrpress Rt., melynek gépei a Gellért-hegy alól

[5] A repülőcsónakok speciálisan vízről való fel- és leszállásra kialakított testű repülőgépek voltak, amelyek nem talpakon álltak, mint a hidroplánok, hanem csónakszerűen volt kiképezve az aljuk.

[6] Ernst Udet (1896-1941), híres első világháborús pilóta, majd repülőgéptervező. 1933-tól az NSDAP tagja, Göring helyettese a légierő élén. 1941-ben öngyilkos lett.

[7] Az Udet U 12-es típust hívták flamingónak, amely duplaszárnyú sport- és kiképzőgép volt, a csepeli Weiss Manfréd Repülőgép és Motorgyár licenc alapján 40-et gyártott le belőle. A királyi légierő első pilótáit ezeken képezték ki. Lásd: Winkler  László: Sportrepülőgépek, munkarepülőgépek hazai szolgálatban I. In: Repülés. 1970. 12. sz. 8.o.

[8] A szombathelyi repülőiskolán használták ugyanis a flamingókat.

[9] Ekkor, 1935-ben Baur már Hitler személyes pilótája, aki eddigre kancellár lett, s immár teljhatalommal irányította Németországot. 

[10] Paul Joseph Goebbels (1897-1945), Hitler információs és propagandaminisztere, a bukáskor feleségével együtt, gyermekeit is megmérgezve öngyilkos lett. 

[11] A berlini Hotel Kaiserhof luxushotel volt, amely 1875-ben nyílt meg. 1943-ben a brit légierő bombázása során megsemmisült. 

[12] Hibás a dátum, Gömbös 1933. június 17-18-án volt Németországban, míg 1935-ben a négynapos hivatalos látogatása szeptember 26-án kezdődött. A leírás alapján itt az első, 1933-as útról van szó, amelyhez a június 18-i dátum inkább passzol, bár valószínűleg egy nap tévedés van, mert Gömbös június 17-én, szombaton Hitler hárommotoros Juncker gépével június 17-én 8:30-kor szállt fel Münchenből, és 10:40-kor érkezett meg Berlinbe. A látogatás iratait kiadta: Karsai Elek: Iratok a Gömbös-Hitler találkozó (1933. június 17-18.) történetéhez. In: Levéltári Közlemények, 1961. 147-199.o.   

[13] Wilhelm Brückner (1884-1954), 1934 és 1940 között Hitler főszárnysegédje.

[14] Az 1923-ban forgalomnak átadott Tempelhof repülőtérről van szó, amely mai napig áll.

[15] 1852-ben alapított, ma is létező német ásványvíz, amelyet Bad Neuenahrnál palackoznak a Rajna-vidéken.

[16] Gömbös másnap már elindult haza, miután Hitlerrel Erfurtba ment a rohamosztagosok szemléjét megtekinteni 19-én már Bécsben volt.

[17] Baur a bolgár királyt, III. Boriszt vitte haza Baur 1941-ben.

[18] III. Borisz (1894-1943), Bulgária királya, cárja 1918 és 1943 között.

[19] Kissé érthetetlen a mondat, az angol kiadásban Burgos áll, ami bizonyára hibás, hiszen az Spanyolországban van, viszont Burgasz meg eleve Bulgáriához tartozott a Balkánon. Talán a mondat értelme az, hogy Szalonikiért cserébe lemondott volna még Burgaszról is.

[20] Mármint 1941. tavaszán Jugoszlávia felosztásában, amikor a magyar honvédség kisebb harcok árán felszabadította a Délvidék nagy részét.

[21] Azaz Ruszinföldet, Ruszinszkót, amely a magyar többség nélküli sávot leszámítva a mai Kárpátalja nagyjából.

[22] A Bánát jugoszláv részét Hitler valóban odaígérte Horthynak, de mivel Romániai is igényt formált rá, végül átmenetileg német csapatok szállták meg. Kárpát-Ukrajna, azaz Kárpátalja ekkor már magyar kézen volt, nem kellett odaígérni Magyarországnak 1941-ben. Valóban szó volt róla, hogy Galíciában a korábban osztrák-magyar területekből kap Magyarország, cserébe a Szovjetunió elleni hadjáratban való részvételért, mintegy 3250 km² - nyi határsávot. Lásd: Maruzsa Zoltán: A meg nem valósult területi gyarapodás. In: Eszmék, forradalmak, háborúk. Bp.: ELTE, 2010. 403-414.o.

[23] Nem tudtam értelmezni, az angol Comptur-cross kifejezést, így hagytam az eredetit.

[24] Az Új birodalmi kancellária épületéről van szó Berlinben, amelyet 1939-ben sietve adtak át, Albert Speer tervezett és ahol Hitler dolgozószobája volt. A II. világháború után romjait elbontották.

[25] Csehszlovákia 1939 márciusi szétesésekor Avgusztin Ivanovics Volosin kinyilvánította Kárpátukrajna függetlenségét, ám a magyar csapatok bevonulása március 15-től gyorsan végett vetett álmainak. Volosin Prágába menekült, német fennhatóság alá.

[26] Az I. világháború előtt Oroszországhoz tartozó lengyel részeket hívták így. 1815-ben hozták létre, hivatalosan perszonálunióban volt Oroszországgal, és királya az orosz cár volt, de autonómiája fokozatosan csökkent, majd 1867 után gyakorlatilag meg is szűnt.

[27] Az 1918 előtt Poroszországhoz tartozó lengyel részeket hívták Warthelandnak, melyből 1939-ben gaut (kerületet) szerveztek.

[28] Lengyelország 1919-ben korridort kapott a tengerre jutás érdekében, amely azonban így elvágta Kelet-Poroszországot Németország többi részétől. A korridor léte egyik fő oka volt a német-lengyel viszony 1919-es elmérgesedésének.

[29] 1942. augusztus 20-án, Ilovszkoje mellett a Don-kanyarban.

[30] Joachim von Ribbentrop (1893-1946), a Német birodalom külügyminisztere 1938 és 1945 között.

[31] Pontosabban Horthy István felesége és közös gyermekük, ifjabb István édesanyja, Gróf Edelsheim-Gyulai Ilona (1918-2013).

[32] Berdicsev (ukránul: Berdychiv), ukrán város Zsitomirtól délre 40 km-re.

[33] Horthy István özvegye elrepült a főhadiszállásra, de Hitler meghívását elutasította. Erre vonatkozóan lásd: Gróf Edelsheim Gyulai Ilona: Becsület és kötelesség 1., 1918-1944. Bp.: Európa, 2007. 146-149.o. Hitler főhadiszállása ekkor a Vinnyica melletti Werwolf volt.

[34] Valójában nem történt személyes találkozó Edelsheim-Gyuli Ilona és Hitler között. Lásd: előző jegyzet.

[35] Walther Hewel (1904-1945), Hitler rendkívüli nagykövete, diplomata és a kancellár személyes barátja. 1945. május 2-án öngyilkosságot követett el.

[36] Horthy István földi maradványait 1942. augusztus 26-án ravatalozták fel az Országház kupolacsarnokában, majd Kenderesen temették el a családi kriptában.

[37] Carl Gustav Emil von Mannerheim (1867-1951), finn politikus, tábornok, a téli háború hőse. Később Finnország miniszterelnöke.

[38] Miután felhagyott Baur azzal, hogy öngyilkos legyen - kínzás és a kegyetlenkedés miatt akart véget vetni az életének több módon -, és újra enni kezdett a hadifogolytáborban. Hans Baur lábát lövés érte mikor Hitler öngyilkosságát követően megpróbált átjutni a szovjet vonalakon társaival, melynek következtében később amputálni kellett a jobb lábát. Baur szovjet fogságba került, ahol, mint Hitler halálának egyik tanúja, különleges „figyelmet” kapott.

[39] Vagyis az éhségsztrájk abbahagyására.

[40] Rangja ekkor már altábornagy volt, ezért került ebbe a táborba, ahonnan 1955-ben térhetett haza tíz év hadifogság után.

[41] Volkovó, település nem messze Moszkvától.