Brit jelentések a tavaszi hadjáratról, 2. rész

170 éve ezekben a napokban a magyar honvédsereg Léva felől Komárom irányába tört előre, hogy felszabadítsa az osztrákok által immár négy hónapja ostromzár alá vett erődrendszert. Bécsben lassan kezdték felismerni, hogy valami nagyon nincs rendben a folyamatosan érkező győzelmi hírek ellenére. Most ismét nyolc diplomáciai jelentést teszünk közzé, melyet a bécsi brit konzulátus küldött Londonba. Az első rész itt olvasható.

A jelentések a Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. című kiadványban jelentek meg, Londonban, 1850-ben. Hevenyészett fordításom esetleges hibáiért elnézést, igyekeztem magyarosan visszaadni a tartalmat.

Görgei Artúr tábornok, a honvédsereg főparancsnoka
Barabás Miklós kőnyomata

9. Mr. Magentis jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett április 28-án)

Bécs, 1849. április 23.

Uram!

Nincs hivatalos beszámoló a császári hadsereg mozgásáról, Lordságodhoz címzett e hó 21-én írt jelentésem óta. Ez a hallgatás kedvezőtlen híreket terjeszt a császári seregről, és mivel egészen bizonyos, hogy Wohlgemuth tábornok hadtestét - amely biztosítja a Komáromot ostromló hadtestet -, felkelők támadták meg Görgeiⁱ vezetésével a Nyitra megyében lévő Érsekújvár közelében,ⁱⁱ s számos okból kifolyólag valószínűsíthető, hogy ezek a jelentések nem minden alap nélküliek.

Görgei Pest mellől Ipolyságon át nyomult előre, s lehagyta üldözőit. Célja, hogy felmentse Komáromot, de jelenleg még nem tudom megmondani, hogy vajon sikerült-e neki. Ha kudarcot vall, valószínűleg visszavonul a Besztercebánya körüli hegyvidékre.ⁱⁱⁱ

Lehetőségem nyílt ma beszélgetni egy olyan személlyel, aki folyó hó 21-én hagyta el Pestet. Arról értesített engem, hogy mind Pest, mind Buda evakuálása eldöntetett, és ezt a hitet megerősíti a tény, hogy a hatóságok a vasút német munkatársainak azt javasolták, hogy hagyják el Pestet.^iv Ugyanettől a forrástól tudtam meg, hogy Pest lakosságának többsége határozottan ellenséges érzülettel van a birodalmi kormányzattal szemben, amely nagyrészt azon veszteségnek tulajdonítható, amelyet mindenki megérzett a Kossuth-bankók forgalmának kormány általi elutasításával.^v

A felkelők számát Pesten 160 ezer főre tették - valószínűleg nagy túlzás -,^vi de volt idejük, és nem féltek kihasználni, hogy meggyőzéssel vagy erőszakkal megparancsolják az újoncozást minden megyében. Sokkal jobb a kémszolgálatuk, mint a császári hadseregé, és eddig sokkal nagyobb aktivitást mutatnak katonai téren.^vii

10. Mr. Magentis jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett április 30-án)

Bécs, 1849. április 24.

Uram!

Tisztelettel csatolom a fordítását a tegnap esti sajtóban megjelent hivatalos jelentésnek, amely megmagyarázza a közvéleménynek, hogy a magyar háború jelenlegi válságos helyzetében miért volt szükség a császári erőket összpontosítani a „számos és jól felszerelt” ellenséggel szemben, és továbbá miért nem árulhatják el a csapatmozgások részleteit.

Aligha szükséges hozzátennem a jelentéshez, hogy az nem említi az összecsapást Nagysallónál^viii Wohlgemuth tábornok császári erői és Görgei felkelői között, amelyről 23-i jelentésemben írtam, s inkább ehelyett a növekvő aggodalom általános lecsendesítésére szorítkozik.

Úgy tűnik azonban, hogy azóta célszerűbbnek látták, ha a nyilvánosságot megismertetik néhány részlettel a helyzettel kapcsolatban, valamint Welden tábornok azon szándékával, hogy Pest és Buda fővárosokat jelenleg kiüríti, és az ezt bejelentő közleményt tisztelettel csatolva elküldöm fordításban, ahogy azt közölték ma reggel.

Nem állapítja meg, hogy Görgeinek vajon sikerült-e csapatokat dobnia Komáromba, de itt azt jelentették, hogy legalább részben elérte a célját. Habár elismeri, hogy a Duna bal partját Komáromtól Vácig a felkelők uralják, de úgy értelmezem, hogy nincs nekik hídfelszerelésük, amellyel átkelhetnének a jobb partra.^ix Megerősíti Pest és Buda kiürítésének szándékát, amelyet Lordságodnak tegnap már valószínűsítettem.

Okom van azt hinni, hogy előbbi, bal parti résznek az evakuációja mindig is Welden tábornok haditervének része volt, de érthető, ha tartani akarja Budát, amely helyről uralhatja Pestet is és könnyű védeni, valamint attól tartok, hogy annak elhagyása nagyon kedvezőtlen benyomást keltene a császár híveiben Magyarországon.

Egy 2000 fős kis felkelő hadtest kelt át a Dunán Dunaföldvárnál, valószínűleg a térség forradalmasításának szándékával. Egy dandárt küldtek ellene Burits altábornagy^x alatt Székesfehérvárba és Veszprémbe, hogy megakadályozza előrenyomulását. Sajnálattal teszem hozzá továbbá - amit egy olyan személytől hallottam, aki az utóbbi időben tért vissza Magyarországról -, hogy a lakosságnak csak a felkelők megjelenésére volt szüksége, hogy nekiálljon támogatni őket.

Könyörögve hívom fel Lordságot figyelmét a tényre, amely véleményem szerint megalapozott, hogy a Magyarországon zajló küzdelemben legalább annyi a lengyel személy, mint a magyar. Lengyel tábornokok, mint Bem, Dembinski, stb. irányítanak minden katonai műveletet, és a lengyel gyalogság alkotja a felkelő sereg legjobb, habár nem a legnagyobb részét.^xi Azt is jelentették, hogy Kossuth népszerűsége és befolyása egészen átkerült ezekhez a lengyel vezetőkhöz.^xii

A fent említett tényekhez az a meggyőződés társul, hogy a birodalmi kormány segítség nélkül nem lesz képes gyorsan megszüntetni a magyar háborút, és meggyőződött arról, hogy kénytelen lesz támogatást kérni Oroszországtól, legalább Erdély elfoglalásához, alávetéséhez, és a dunai tartományokból^xiii érkező jelentések megemlítik az orosz csapatok nagy arányú koncentrációját az erdélyi határ mentén. Nem kétséges számomra, hogy a lengyel anarchia elleni küzdelem és a forradalmi elvek Magyarországon való megdöntésének kettős motivációja biztosítja, hogy az orosz kormány támogatni fog bármiféle segítségnyújtási kérést. Ehhez hozzátenném, hogy az orosz nagykövet, Medem gróf,^xiv aki tavaly október óta Olmützben tartózkodik, egy ideje már itt van, és nem szándékozik azonnal visszatérni.

Úgy vélem, magabiztosan állíthatom, az itteni kormány reméli, hogy képes lesz orosz támogatás nélkül is megoldani a magyar veszélyt, de úgy döntöttek, ha szükségesnek érzik, kérni fogják a segítséget.

A fentiek írása óta hiteles forrásból értesültem, hogy Welden tábornok nem kívánja feladni Budát, a bulletinben erre vonatkozó kijelentés ellenére, és hogy Győrben van.

[1. számú csatolmány]

Cikk az esti Vienna Gazette 1849. április 23-i 2. kiadásából

(fordítás)

A Magyarországon zajló háború az utóbbi időben egészen új jelleget öltött, amelynek teljes körű megértése szükséges ahhoz, hogy valaki helyesen ítélhesse meg az országban jelenleg zajló eseményeket.

Miután a császári sereg december és január hónapokban elfoglalta az ország nyugati részét gyors győzelmeket követően, és birtokába vette a fontosabb városokat, úgy vélték, hogy békés úton lehet pacifikálni az országot, és mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy helyreállítsák a teljesen szervezetlen közigazgatást. Ez a remény csalókának bizonyult. Ugyan a rend mindenhol helyreállt, ahol császári csapatok szálltak meg, de az ország erkölcsi megbékítésére ez nem volt hatással, s az ezzel elvesztegetett idő nem hozott gyümölcsöt, mely időt pedig a felkelők kihasználták. Minden forradalmi erőforrást felhasználtak a legnagyobb mértékig, és az Európa minden részéről érkező támogatás révén fokozatosan jelentősen megnövelték erejüket, melyet figyelembe kell venni.^xv

Nagy számú és jól felszerelt hadsereg áll velünk szemben, és már nem lehet kétséges, hogy Magyarország sorsa egyedül a csatamezőkön fog eldőlni.

Ezt az igazságot a császári kormányzat is elismerte a hadsereg parancsnokai által, ennek következtében a birodalmi kormány Magyarországon minden ténykedése során egyedül a katonai nézőpontot veheti figyelembe.

Az ellenséget meg kell támadni, meg kell verni, meg kell semmisíteni, és mindaddig, amíg ez nem történik meg, minden egyéb szempontot másodlagosnak kell tekinteni.

Annak érdekében, hogy az ellenséges hadsereget csatába kényszerítsék, és ha lehetséges, legyőzzék, a császári hadsereget olyan pontokra kell összpontosítani, amelyek a legjobban megfelelnek e cél eléréséhez.

Jelen pillanatban is ez történik, és a tapasztalt tábornok, aki uralkodónk bizalmából bátor hadseregünk élére lett kinevezve, az ellenséggel szemben elfoglalandó diszpozíciókkal foglalkozik.

Természetes, hogy bár ezek megállapítása folyamatban van, fontosabb részleteit nem szabad nyilvánosságra hozni, és különösen a mindennapos menetelés és ellenmenetelés során nem hozhat sem döntő eseményt, sem hivatalos jelentést.

A hazafias érzelmű polgártársainknak egyelőre meg kell elégedniük azzal a bizonyossággal, hogy a bátor és a háború minden eszközével ellátott hadsereg tapasztalt tábornok által vezetve, s amely minden irányból folyamatosan erősödik, megvédi hazánk érdekeit Magyarországon, s hogy az akarat egy szabad, nagy és egyesült Ausztria iránt még mindig létezik. Ez az akarat lelkesíti az uralkodót, az ő kormányát, és természetesen hatalmas birodalmunk legfontosabb részeinek lakóit. Valamint azzal [a bizonyossággal], hogy az áruló csoport görcsös harca, amely országukat csak szerencsétlenségbe veti, és külső ellenségeink legrosszabb szenvedélyit szolgálja, befejeződik, s reméljük, hogy gyorsan megadja magát e közös akaratnak.

[2. számú csatolmány]

Bulletin a Magyarországon lévő osztrák hadsereg hadműveleteiről^xvi

(fordítás)

Bécs, 1849. április 24.

A retrográd mozgás, melyet az ausztriai hadsereg e hónap eleje óta tett Pest felé a célból, hogy ott koncentrált helyzetbe kerüljön a két város védelme érdekében, - miközben az ellenség szinte minden nap támadta, habár eredmény nélkül - bizonyossá tették számukra, hogy fő erőink Buda és Pest szomszédságában gyűltek össze. Nem sokkal ezután megtámadták Vácot, amelyet két dandár tartott megszállva Götz tábornok vezetése alatt - aki hősi halált halt, miközben ezt a két dandárját a Duna mentén vezette felfelé Szelet(?) és Kéménd mellett^xvii -, és úgy vélve, hogy lefoglalt minket Pest előtt, közvetlenül előrenyomult Léva^xviii irányába két erős oszlopban, amelyek közül az egyik a Garam bal partján, a másik az Ipolyságra vezető úton haladt. 18-án 30 ezer a legjobb katonáik közül itt gyülekezett, akikkel három oszlopban, Kálnánál, Barsnál és Szentbenedeknél^xix átkelt a Garamon. Wohlgemuth altábornagy öt dandárt vezetve, mintegy 15 ezer emberrel, melyeket Morvaországból és Ausztriából irányítottak ide, és amelyet a Garam mögött állítottak fel tartalék gyanánt, miután tájékoztatták erről a mozgásról, 18-19-én megindult Kéméndről, hogy az ellenség ellen vonuljon Málas és Bese között.^xx

Az ellenség hadrendben vonult fel Verebély és Nagysarló^xxi között, teljes erejével, amely közel kétszerese volt a miénknek. A Jablonovsky herceg^xxii által vezetett dandár támadása Nagysarlónál teljesen sikerült, és egy oszlop már elérte a falut, amikor fel kellett adnia azon szándékát, hogy áttörjön azon, mivel [a falu] tüzet fogott. Az ellenség kihasználta ezt a körülményt, a jobb szárnyunkra tört a Garam és Nagysarló között, és megpróbálta ugyanezen manóvert végrehajtani a bal szárnyunkon Verebély felől.

A legmakacsabb küzdelem kora reggeltől egészen délutánig tartott. Wohlgemuth altábornagy helyesen mérlegelve a helyzetet, visszavonulást rendelt el, fáradt csapataival folyamatosan harcolva egyik pozícióból a másikba.^xxiii Az ellenség másfelől meghosszabbította arcvonalát egészen Nyitráig.

Wohlgemuth altábornagy korábban megkapta az utasítást, hogy kedvezőtlen körülmények esetén vonuljon vissza a Nyitra folyó, sőt a Vág folyó mögé, hogy biztosítsa a Vág völgyét, valamint természetesen Pozsonyt, és összeköttetését a Vág mögött a Csallóközön keresztül a Komáromot ostromló hadtesttel, ahol időközben a bombázást a legnagyobb erővel folytatták.

A főparancsnok, Welden tábornok, aki 17-én megérkezett Esztergomba, meggyőződve arról, hogy az ellenség főereje felhúzódott a hegyek felé, hogy felmentse Komáromot, azonnal parancsot adott a bánnak,^xxiv hogy egész erejével törjön előre Pestről és támadja meg az ellenséget, de ugyanakkor ne haladjon előre túlságosan sietősen. A bán 19-én minden oldalon előrenyomult, ám az ellenség olyan gyorsan vonult vissza, hogy nem tudták megközelíteni ágyúlövésnyire sem.

20-án egy másik ellenséges oszlop, amely eddig az Ipoly partján Pásztóban^xxv volt, mint tartalék, előrenyomult az ellenség bal szárnyán a Garam jobb partján Kéménd és Esztergom ellen, és megtámadta az ott táborozó tartalékot, nevezetesen a Csorich tábornok vezette hadosztályt, amely (Wohlgemuth altábornagy ugyanezen a napon már elérte Érsekújvárt) harcolva vonult vissza Esztergom felé, és lerombolta maga mögött a hajóhidat, azért hogy a legerőteljesebben védhesse a várost. 20-án a főparancsnok^xxvi megérkezett Budára.

A katonai helyzet ilyen állapotában a főparancsnok számára Pest és Buda további megszállása nagyon hátrányosnak tűnt a hadsereg további hadműveleteihez, mivel egyfelől a Duna bal partja Komáromtól Vácig az ellenség birtokában van, másfelől a kettős város egyike sem alkalmas megfelelő bázisnak a hadműveletekhez. A tábornok ezért arra törekedett, hogy a csapatokat egy biztos pozícióba koncentrálja, és meg van róla győződve, hogy hamarosan minden feltétel adott lesz egy megújított sikeres offenzívához, amikor megérkeznek azok az erősítések, amelyeket rendelkezésére bocsátottak, és amelyek úton vannak, hogy csatlakozzanak hozzá.

A hírszerzés Pestről 21-én jelentette, hogy az ellenség ezen a napon Cinkota mellett támadott, mely során csapataink minden oldalról könnyedén visszaverték az ellenük vonulókat.^xxvii

A Nugent tábornoktól imént érkezett Zimonyból folyó hó 17-én küldött hírek szerint ügyeink az Alsó-Duna mentén napról napra kedvezőbben alakulnak,^xxviii a Sajkásvidék^xxix ismét felszabadult az ellenségtől. A Pétervárad előtti pozíciókat nagyban megerősítették azok a sáncok, melyeket az energikus Mamula ezredes^xxx kitűnően elkészített, és az ott megalakult hadtest, melyhez minden nap várják azokat az erősítéseket, amelyek mindenfelől közelednek, feltételezhetően hamarosan olyan állapotba kerül, hogy ismét Szeged ellen vonulhat.^xxxi

Báró Ludwig von Welden, a császári főparancsnok 

11. Mr. Magentis jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett április 30-án)

Bécs, 1849. április 25.

Uram!

A császári hadsereg mozgásáról nincs közlemény tegnap óta.

Azonban az állításomat, melyet tegnapi jelentésemben tettem arról, hogy Budát nem szándékoznak kiüríteni, hivatalosan is megerősítették.

Megtudtam azt is - méghozzá jó forrásból -, hogy Welden tábornok elküldte a bánt egy 20 ezer fős erő élén, hogy vegye át a parancsokságot a Bánátban és Alsó-Magyarországon.^xxxii A Stratimirović tábornok keze alatt levő szerb katonákat a bán parancsnoksága alá adták, és valószínűleg a Havasalföldön Puchner és Kalliány vezetése alatt levő osztrák katonák szintén csatlakozni fognak erőihez.

Welden tábornok Győr szomszédságában van, lefoglalja csapatainak koncentrálása, és az a tény, hogy erőinek egy jelentős részét - a bán hadtestét - kikülönítette, azt mutatja, hogy nem aggasztja a hadjárat kimenetele.^xxxiii

12. Mr. Magentis jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett április 30-án)

Bécs, 1849. április 26.

Uram!

A magyarországi hadseregről nem érkezett ide fontos hír tegnap óta.

Wohlgemuth tábornok hat dandárral megszállta a térséget a Vág jobb partján Sellyétől Eperjesen és Nyárasdon át a Duna bal partján fekvő csallóközi Bősig, így fedezve Pozsonyt. A felkelők parancsnoka, Görgei - azt mondják -, a Nyitra és Vág között van, Komárom irányába mozogva, hogy elérve az erődöt, erősítéseket vigyen bele.

A császári hadsereg főerejét Welden tábornok alatt Győr közelében összpontosult, és várhatóan hamarosan képes lesz döntő intézkedéseket hozni Görgei ellen.

Jelentették, hogy Komárom egyik lőporraktára két nappal ezelőtt felrobbant, de nem tudtam meggyőződni arról, hogy ez a jelentés milyen alapokon nyugszik, ugyanis egy nagyon hangos robbanás egyértelmű, hogy hallható és érezhető lett volna az erőd szomszédságában.

Számos család érkezett ide Pestről, sőt még Pozsonyból is, úgy tűnik széles körben elterjedt pánik uralkodik a császár hívei közt Magyarországon.

Csatolom Mr. Fonblanque^xxxiv Zimonyban április 21-én kelt levelének másolatát, amely éppen most érkezett, és beszámolót nyújt az Alsó-Dunánál történt katonai eseményekről. Az általa küldött hírek itt nem ismertek.^xxxv

13. Mr. Magentis jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett május 3-án)

Bécs, 1849. április 28.

Uram!

Az a vélemény, amely egy idő óta már létezik, mely szerint a birodalmi kormány ésszerű időn belül képtelen véget vetni a polgárháborúnak Magyarországon orosz segítség nélkül, gyorsan teret nyert, és sok ember fájdalmas meggyőződött annak szükségességéről, hogy ennek a segítségnek azonnal meg kell érkeznie.

Anélkül, hogy pozitíve meg tudnám állapítani, hogy egyik oldalról történt-e kérés a szükséges katonai segítség iránt, illetve a másik oldal megígérte-e azt, aligha tudnám kétségbe vonni, hogy ilyen természetű megállapodás jött létre az itteni kormány és a szentpétervári kabinet között. Jó okom van kijelenteni, hogy még egyetlen orosz katona sem lépte át az osztrák határt, de okom van azt hinni, hogy nagyon rövid időn belül jelentős erő lép be Galíciába - azt hiszem - Rüdiger tábornok^xxxvi vezetésével, és elfoglalják a Kárpátok hegyszorosait ezen ország és Magyarország között, s ezzel megakadályozza a lengyel önkéntesek csatlakozását a magyar hadsereghez, valamint a Magyarországon működő lengyel vezetők a felkelés Galíciára és Porosz-Lengyelországra kiterjesztésére irányuló mindennemű kísérletét. Azt is mondják, hogy egy másik orosz hadtest is belép Bukovinába, hogy csatlakozzon egy harmadik hadtest Orsovából történő előrenyomulásához és megszállja az erdélyi és magyar határt.

Nem valószínű, hogy legutóbbi erdélyi tapasztalataik után,^xxxvii az orosz hadtestek úgy lépnék át az osztrák határt, hogy nem rendelkeznek elegendő erővel önmaguk védelmére, és azt mondják, hogy az orosz cár vonakodik attól, hogy egy tábornokát is osztrák parancsnoknak rendelje alá. Ha ez utóbbi állítás helyes - és nem tűnik valószínűtlennek -, azt feltételezem, hogy az oroszok csak a galíciai és erdélyi határokat fogják őrizni, és nem vesznek részt aktívan - egyelőre legalábbis - a magyarországi harcokban.

Informáltak róla, hogy Welden tábornok haditervében kiemelte azokat a pontokat, ahol számít az oroszok segítségére, és ezt az információt megerősítik a tudomásomra jutott egyéb körülmények.

Tisztelettel emlékeztetném Lordságodat az április 24-i táviratomra, amelyben közöltem, hogy aligha kétséges, hogy a kettős motiváció, mint a lengyel anarchia elleni küzdelem és a forradalmi elvek magyarországi megdöntése biztosítja, hogy az orosz kormány megadja a kellő támogatást kérés esetén, és ez a véleményt napról napra megerősíti, amit megtudok Magyarországról.

Itt [=Magyarországon] minden katonai ügyet lengyel vezérek irányítanak, és ennek természetes következménye, hogy a cselekvés pillanatában befolyásuk döntő. Azt mondják, hogy a magyar hadsereg kiválóan működő tüzérségét lengyelek irányítják, és a lengyel gyalogság, amely a legalacsonyabb számítások szerint is 15 ezer fő, a legjobb csapataik magvát adja.^xxxviii

Hogy egy efféle szerveződés az orosz kormányban félelmet okoz,^xxxix számomra teljesen természetesnek tűnik.^xl

14. Mr. Magentis jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett május 4-én)

Bécs, 1849. április 29.

Uram!

Tisztelettel továbbítom őfelsége Szerbia főkonzulátusának jelentését, mely ma érkezett repülő pecsét^xli alatt.

A posta tegnapi elküldése után tették közzé a császári hadsereg közleményét. Ez Schlick gróf altábornagytól jött, április 26-án Herkály-Pusztáról datálva, és arról számol be, hogy a komáromi helyőrség kitörést hajtott végre a császári csapatok ellen e nap reggelén, melyet azok sikeresen visszavertek.^xlii Az Auersperg-vértesek^xliii és Civallart-dzsidások^xliv két zászlóaljnyi magyar milíciát szinte teljesen megsemmisítettek.^xlv

A felkelőket minden oldalról visszaverték, és azok kénytelen voltak visszavonulni az erődön belülre.^xlvi

15. Mr. Magentis jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett május 7-én)

Bécs, 1849. május 1.

Uram!

Ezennel tisztelettel átküldöm fordításban a Vienna Gazette hivatalos részében mai napon megjelent cikket. Ez megállapítja, hogy a magyarországi küzdelem néhány hónapon belül kiterjedhet, és világosan bizonyítja, hogy Európa valamennyi forradalmi pártja egységben áll [mögötte], ezért minden más állam közös érdeke, hogy segítse a birodalmi kormányt harcában. Ennek következtében kérték Oroszország katonai támogatását, melyet ő cári felsége a legnagyobb gyorsasággal és legnagyobb mértékben megígért.

Berg tábornok,^xlvii az orosz hadsereg főszállásmestere tegnap érkezett ide Szentpétervárról, majd egy Schwarzenberg herceggel^xlviii és a hadügyminisztériummal való megbeszélést követően Olmützbe ment. Néhány nap múlva visszatér ide.

Úgy értelmezem, hogy Berg tábornok küldetésének célja hogy a szükséges megállapodásokat megkösse a kormánnyal az orosz segédhadtest erdélyi bevonulásához. Lüders tábornok,^xlix az ottani orosz erők főparancsnoka fogja vezetni azt a hadtestet. Amikor Berg tábornok elhagyta Szentpétervárt itt még nem volt ismert a kormány kérése egy orosz hadtest segítsége iránt Galíciában vagy Magyarország Dunától északra levő részén. A támogatás iránti hivatalos kérést csak múlt hónap 21-én továbbították innen, és a néhány napos késedelem valószínűleg az orosz cár Moszkvától való távolléte miatt következett be. Nem kétséges azonban, hogy azonnal előkészítik, hiszen a cár Moszkvában nyíltan kijelentette, hogy készen áll a gondviselés által rendelkezésére álló minden módon és eszközzel megsegíteni Ausztria császárát. Egy rövid időre természetesen szükség van, amíg Szentpétervárról a parancsok megérkeznek Varsóba, de úgy vélik Paszkevics marsall^l minden szükséges intézkedést meg fog tenni Rüdiger tábornok orosz hadtestének azonnali elindításához, amint ezek a parancsok elérik.

Welden tábornok haditerve úgy látszik nem tartalmaz támadást, amíg az orosz segítséget nem kap. Időközben tovább folytatta visszavonulását Győrből a közelebbi Pozsonyba, és tegnap azt állították, hogy áttette főhadiszállását Oroszvárba, e város közvetlen szomszédságába. Wohlgemuth tábornok korábban elfoglalt Komáromhoz közeli állásából Szencre vonult, a Duna bal partján, mintegy tíz mérföldre Pozsonytól, és úgy tűnik Komárom ostroma mostanra teljesen abbamaradt.

Aligha lehet elvárni, hogy a magyarok - akik valószínűleg jól ismerik az orosz támadás előkészületeit a lengyel követek által -,^li passzívak maradjanak és hagyják magukat két tűz közé szorítani, és még nem lehet tudni, hogy visszavonulnak, vagy az osztrákok ellen támadnak, amíg egyedül vannak. Welden tábornok, azt hiszem, 40-50 ezer katonát gyűjtött össze, és mivel ő választotta ki a csatateret, remélhetőleg képes lesz visszaverni a magyarok minden támadását.

A magyar lázadást illetően megemlítek itt egy érdekes tényt, amelyet Lordságod minden bizonnyal olvasni fog a hírlapokban, de lehetőségem volt meggyőződni erről egy magyarországi témákban jól informált személynél. Magyarország lakossága szinte egyetemesen királypárti, de Kossuthnak meggyőzni őket arról, hogy a legutóbbi császárt, Ferdinándot letaszították a trónról, és a jelenlegi császár egy trónbitorló. Szóval ők meg vannak győződve arról, hogy a törvényes uralkodójukért harcolnak.^lii

Az általános pánik a császár összes hívére átragadt Magyarországon, számos család érkezett ide vagy tovább Pestről, és még Pozsonyból is. Utóbbi városnál sietősen erődítéseket húznak fel.

A hatóságok itt egyáltalán nem passzívak, intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy biztosítsák a város nyugalmát, ami örömömre eddig még zavartalan volt. A helyőrség, azt mondják, 15 ezer emberből áll, és a katonai kormányzó, Böhm tábornok energikus és határozott tisztként ismert. Számos gyanús idegent, akik tavaly november óta itt tartózkodott, vagy mostanában érkezett, rendőrségi paranccsal elküldtek innen az utóbbi napokban, és remélhetőleg nem fogják megzavarni a hely nyugalmát. Ugyanakkor, ha a magyarok döntő sikert érnének el, vagy átlépnék a határt, azt a rosszakaratúak közül - akik attól félek, sokan vannak -, felhasználnák egy ellenmozgalom létrehozására itt, és annak ürügyén, hogy az orosz segítségnyújtás a kormány reakciós szándékait jelzi, terveiknek szokatlan színezetet adhat.

[csatolmány]

Kivonat a Vienna Gazette 1849. május 1-i számából

(fordítás)

A magyarországi lázadás a legutóbbi néhány hónapban mutatott nagymértékű kiterjedése, és jellege világosan jelzi, az európai forradalmi pártok minden erejének egyesülését, és hogy minden állam közös érdeke, hogy támogassa a birodalmi kormányt küzdelmében a társadalmi rend felborulása ellen.

E fontos okok a ő császári felségének kormányát arra késztették, hogy ő császári felségének, Oroszország cárjának fegyveres segítségét kérje, aki azt azonnal megígérte a legnagyobb jóindulattal és legszabadabb módon.

A két fél által megállapított intézkedések már megkezdődtek.^liii

16. Mr. Magentis jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett május 8-án)

(kivonat)

Bécs, 1849. május 3.

Úgy hiszem, nem történt változás a császári hadsereg helyzetében Lordságodhoz e témában írt legutóbbi tisztelgő jelentésem óta. A Duna jobb partján az ország Óvártól Pozsonyig van megszállva, a bal parton pedig Wohlgemuth tábornok hadtestével, Welden tábornok pedig valószínűleg az oroszok érkezését várja, hogy folytathassa támadását.^liv Terveit és a csapatmozgásokat természetesen titokban tartja, és az utóbbi időben erre tekintettel semmit sem tettek közzé.

Berg tábornok tegnap reggel visszaérkezett Olmützből, és megtudtam, hogy egy osztrák tábornokot küldtek ki onnan Szentpétervárra. Az orosz cár válasza ide még nem érkezett meg tegnapig az orosz segítségnyújtás megadása iránt Galíciában és Magyarországon, de az tudott volt, hogy ő császári felsége folyó hó 9-én Varsóban lesz, és ebből arra következtetnek, hogy a válasz kedvező lesz, s hogy intézkedéseiket már ennek értelmében hozzák. Megtudtam, hogy a berlini kabinet^lv hozzájárult az orosz csapatok áthaladásához a porosz terület azon részén,^lvi amelyen a vasút Varsóból Krakkón át az osztrák határig halad.^lvii

A nagysallói ütközet Than Mór festményén

Jegyzetek:

i Görgei Artúr (1818-1916), a magyar fősereg ideiglenesen kinevezett főparancsnoka a tavaszi hadjárat során. Az angol szövegben: Georgey.

ii Ténylegesen a Bars megyei Nagysallónál, április 19-én.

iii Görgei emlékirata szerint valóban volt ilyen vészopció.

iv A császári sereg valóban napokon belül kiürítette Pestet, ahova Aulich hadtestének katonái április 24-én vonultak be.

v Mivel Pest megszállása alatt a császári kormány nem fogadta el a Kossuth-féle magyar bankókat, mint fizetőeszközt, s ez sokaknak nagy érvágás volt, mivel ebben volt vagyonuk.

vi Görgei főserege mindössze 47500 főből állt, ám ha az egész honvédsereget tekintjük, akkor nincs túl messze tőle. A honvédsereg 1849. nyarának elején a legnagyobb, mindent egybevetve akkor érhette el a 160 ezer főt.

vii Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 183-184.o

viii A táviratban Nagy-Sarlo.

ix Hídkészletekben valóban rosszul állt Görgei serege, de azért 26-ra készen állt Komáromban a híd, amelyen még aznap átkeltek a honvédek.

x Ivan Vilim Burić, németül: Johann Wilhelm Freiherr Burić von Pournay (1792-1858), horvát származású császári tábornok, hadosztályparancsnok.

xi A valóságban a szabadságharc honvédseregének tábornoki- és törzstiszti karának túlnyomó többségét a Magyarországról származók tették ki (81%). Természetesen Bem és Dembinski fontossága vitathatatlan, ellenben a lengyel gyalogság szerepe – néhány hőstettüket leszámítva - tökéletesen elhanyagolható volt.

xii A lengyel tábornokoknak semminemű politikai befolyásuk nem volt, Kossuth pont ezért favorizálta őket.

xiii Azaz az orosz megszállás alatt levő Moldvából és Havasalföldről.

xiv Pavel Ivanovics Medem (1800-1854), az Orosz birodalom ausztriai nagykövete 1848 és 1850 között.

xv Természetesen ez csak mese. A magyar szabadságharc gyakorlatilag csak saját erőforrásaira szorítkozhatott.

xvi A bulletin szép példája annak, miként kell elmagyarázni a közvéleménynek, hogy csapataink sikeresen harcolnak, miközben Budától Pozsonyig nyomják vissza őket…

xvii A szövegben: Selet és Kemend.

xviii A szövegben Seva.

xix A szövegben Kalna, Bars, St. Benedick. A honvédsereg valójában Kálnánál, Óbarsnál és Zsemlérnél épített hidakat.

xx Málas és Barsbese, Nagysallótól észak- és délnyugatra.

xxi Nagysalló másik, szintén gyakran használt neve.

xxii Jablonovsky herceg, osztrák császári vezérőrnagy.

xxiii Valójában Wohlgemuth hadteste Nagysallónál komoly verést kapott, bár sikerült neki nagyrészt épségben visszavonulni.

xxiv Azaz a Pest alatt állomásozó császári erők parancsnokságát ideiglenesen átvevő Jelačićnak.

xxv Ipolypásztó.

xxvi Azaz Welden tábornok.

xxvii Pest előtt április 21-én az osztrák sereg Pest kiürítésének leplezésére felvonulást tartott, amely kisebb összecsapást hozott csupán az Aulich vezette magyar hadtesttel. Lásd erre az Aulich mellé beosztott önálló hadosztály parancsnokának, Asbóth Lajosnak emlékiratait: Asbóth Lajos emlékiratai az 1848-iki és 1849-iki magyarországi hadjáratból. 1. kötet. Pest, 1862. 162-163.o.

xxviii Hát ez igencsak erős túlzás volt, a Bácska éppen ekkor került nagyrészt magyar kézre Perczel hadjáratának következtében, majd Bemmel együtt megkezdte a Bánság megtisztítását is.

xxix A Katonai határőrvidék Titel központtal megszervezett területi egysége, amely a török korból maradt fenn, s a Dunán szolgáló folyamerőket szolgálták. A terület gyakorlatilag teljesen szerb lakosságú volt, így a magyarok elleni szerb felkelést követően fellázadt a magyar kormány ellen.

xxx Lazarus von Mamula (1795-1878), császári ezredes. Mamula műszaki tiszt volt, s később egészen altábornagyi rangig jutott, majd 1861-től 65-ig a Dalmát királyság kormányzója volt.

xxxi A jelentés és mellékletei kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 184-187.o

xxxii A forrás nem tévedett, a császári fősereg egy részével Jelačić valóban levonult a Délvidékre, bár olyan sok hasznot ez nem hajtott az osztrák ügynek.

xxxiii Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 188.o

xxxiv Thomas de Grenier de Fonblanque (1792-1860), brit diplomata, 1841 és 1860 között Nagy Britannia Belgrádba akkreditált konzulja. Levelét itt nem közöljük, mivel tartalma a délvidéki eseményekre korlátozódik.

xxxv Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 188.o

xxxvi Fjodor Vasziljevics Rüdiger (1784-1856), balti német családból származó orosz tábornok - német neve: Friedrich Alexander von Rüdiger – a Magyarország ellen 1849 nyarán felvonuló orosz hadsereg III. hadtestének parancsnoka. A Görgei Artúr vezette magyar erők előtte teszik le a fegyvert augusztus 13-án.

xxxvii Bem tábornok 1849. márciusában a szászok hívására Brassóba és Nagyszebenbe érkező orosz csapatokat néhány nap alatt kiszorította Havasalföldre.

xxxviii Minden alapot nélkülöző túlzások. A magyar fősereg sikereiben a lengyelek egészen elhanyagolható szerepet játszottak. Görgei seregében április 26-án a lengyel légió 510 főnyi gyalogsága és egy 82 emberből álló dzsidásszázad. Lásd: Hermann Róbert: A magyar hadsereg az 1849. április 26-i komáromi csatában. In: HKK, 2010. 985-1004.o. A szerző által rekonstruált hadrend a 998-1002. oldalakon olvasható.

xxxix A magyar hadvezetés több tagja – mint Görgei – pont ezért nem örült a lengyelek nagyfokú alkalmazásának, bár nem pusztán ez döntött az orosz beavatkozásról.

xl Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 189.o.

xli Angolul: „flying seal”. Nem tudom van-e megfelelő magyar kifejezés erre. Olyan pecsétet jelent, amely nem zárja le az üzenetet, így olvasható annak feltörése nélkül.

xlii Itt az eldöntetlenül végződő április 26-i első komáromi csatáról van szó, amely nem pusztán a helyőrség kitörése volt, hanem a Görgei rendelkezésére álló fősereg két hadtestének válogatott csapatai is részt vettek benne.

xliii Az 5. számú császári-királyi „Auersperg” vértesezred. Legénységét stájerországi és karintiai németek adták.

xliv Az 1. számú ulánus- vagy dzsidásezredről van szó, amelynek ezredtulajdonosa 1844 óta volt Carl Graf Civalart. Legénységét zömmel galíciai lengyelek alkották.

xlv A csatában az osztrák lovasság rohama a 47. honvédzászlóaljat rendítette meg, de a 26. zászlóalj kimentette szorult helyzetéből.

xlvi Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 190.o.

xlvii Friedrich Wilhelm Rembert von Berg (1794-1874), balti német származású orosz tábornok, diplomata.

xlviii Felix Ludwig Johann zu Schwarzenberg (1800-1852), osztrák miniszterelnök és hadügyminiszter 1848 és 1852 között.

xlix Alekszandr Nyikolajevics Lüders (1790-1874), orosz tábornok. Lüders volt a két román fejedelemséget megszálló orosz csapatok fővezére.

l Ivan Fjodorovics Paszkevics (1782-1856), orosz tábornagy, lengyelországi helytartó és 1849-ben a Magyarország ellen felvonuló cári haderő főparancsnoka.

li A magyar hadvezetésnek ekkor még fogalma sem volt az orosz beavatkozásról.

lii Valóban, a magyar országgyűlés és a hadsereg is ezen az állásponton volt április 14-ig, és a magyar jog szerint V. Ferdinánd volt a törvényes király, míg Ferenc József nem volt annak tekinthető. A magyar álláspont ebben következetes volt, az 1867-es koronázásáig Ferenc József nem volt magyar királynak tekinthető.

liii Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 191-192.o.

liv Érdekes, hogy Welden „Folytatni” akarja a hírekben a támadását, holott a parancsokság átvétele óta csak hátrálás zajlott.

lv Azaz Poroszország.

lvi Valóban, az osztrák fősereghez elindított Panyutyin-hadosztály Poroszországon át vasúton érkezett Morvaországba. Az orosz segélynyújtásról Rosonczy Ildikó kiváló kötete ad részletes tájékoztatást: Rosonczy Ildikó: Orosz fegyverekkel Ferenc Józsefért. Bp.: Magyar Napló, 2016.

lvii Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 193.o.