Tóth Elemér gazdasági zászlós naplója a Don-kanyarból II.

Folytatjuk a Kispestről származó Tóth Elemér zászlós Donnál írt naplójának közlését. Ez alkalommal leginkább a zászlós mindennapos ténykedését ismerhetjük meg. Jól érzékelhető, mennyire fontosnak tartotta az étkezést, szinte pontosan megtudhatjuk mit evett, és hogy ízlett-e neki. Emellett megtudhatjuk, milyen ütemben folytatta le teherautókon az utánpótlás szállítását, és néha azt is, mi volt ez.

Az alekszejevkai piac, 1942 (Fortepan)

Október 30. péntek

Felkelés reggel 7 órakor jó meleg szobában. Végre rendesen mosakodhattam derékig legényem által készített meleg vízben. Reggelire jó meleg feketekávét és szalonnát reggeliztem, majd tábori lapokat írtam haza, Magyarországra. További parancsot várva addig kimentünk a Bugyonniji piacot megnézni, hihetetlen árak vannak. Pl.: 1 db tojás 1 márka = 160 fillér. Fél liter apró téli almát vettem 2 márkáért, vagyis 3 pengő 20 fillérért. ˝ liter pálinkát árultak 35 márkáért azaz magyar pengőben 56 p. 1 kis köteg vöröshagymáért, amely 5 kis hagymából állott, fizettem 160 fillért. Egy aljtalpalással ellátott viselt csizmáért 500 rubelt, azaz 820 pengőt kértek. Kétféle pénzegység jár, a márka és a rubel. 1 rubel = 1 márka, 1 márka = 160 fillér.

Itt említem meg azt, hogy tartózkodási helyünk közelében van az a gyászos hely, ahol kormányzóhelyettes urunk lezuhant repülőgépével és hősi halált halt.ⁱ

Most tudjuk meg, hogy további parancsig itt lesz a tartózkodási helyünk.

Ebédre finom birkagulyást kaptunk, melyet elfogyasztva ˝ 1-kor 3 teherautóval fölvételezni mentem a Bugyonnijtól kb 30-35 km-re eső Alekszejevkára.ⁱⁱ Gyönyörű szép napos idő van, a lakosság állítása szerint is rendkívül enyhe az időjárás, azt mondják, hogy tavaly ilyenkor már 22-25 fokos hidegek voltak és egy méteres hó volt, most pedig nappal még köpeny nélkül járunk. Nagyon korán kivilágosodik, pl. itt reggel hat óra előtt már egész világos van, ugyanakkor nálunk még korom sötétség. Viszont délután már 4-5 órakor sötétedik.ⁱⁱⁱ Alekszejevkából 7 órára érkeztem haza, siettünk a vacsorát elfogyasztani, mely finom májpástétomból és forró feketekávéból állott. Vacsoránkat elfogyasztva aludni tértünk, 11 óra felé orosz légitámadást kaptunk, ami egy éjjel sem maradhat el.

Október 31. szombat

Reggel 7-kor reggeli, mely forró feketekávé és gyümölcsízes kenyérből állott. Reggelinket elfogyasztva már várnak ránk a teherautók és elindulunk ismét felvételezni Bugyonnijtól 30-35 km-re levő Alekszejevkába. Különböző élelmiszerekkel megrakodva délre hazaérkeztünk, gyorsan bekapjuk az ebédet, addig az emberek lerakodnak és máris indulunk vissza, hogy a második fordulót még a sötétség beállta előtt megtehessük, de sajnos ezen tervünk nem sikerült, mert várakozás és rakodási nehézségek miatt csak este 7 órára jó sötétben érkeztünk csak haza. Vacsoránkat - mely ismét májpástétomból és forró kávéból állott – elfogyasztva egy hdj. őrmester bajtársammal elmentünk megnézni új szállásunkat és G[azdasági]. Hivatalunkat, mely raktárunkhoz közel, Pogány u. 3 szám^iv alatt rendeztünk be.

Szép tágas 6-8 helyiségből álló emeletes ház, mi az egész emeletet lefoglaltuk magunknak. Földszinten egy orosz család lakik, egy gimnáziumi tanárnő V.-es gimnazista lányával és 20-25 éves húgával, valamint gépészmérnök öccsével, aki jelenleg órajavításokból él. Nagyon le vannak rongyolódva és igen szűkös viszonyok közt élnek. Meglátogatjuk őket, kenyeret és húskonzervet adunk nekik, aminek nagyon örülnek. Az egész család nagyon szépen játszik balalajkán, megkérjük őket, hogy játszanak valamit nekünk. Kérésünket készséggel teljesítik és balalajkák kísérete mellett szép orosz népdalokat énekelnek nekünk. Megköszönjük nekik és 9 órakor mi is hazatérünk lefeküdni. Ez volt az első éjszaka amióta itt vagyunk, hogy nem látogattak meg az orosz raták. Így egész éjjel zavartalanul aludhattunk.

November hó 1. vasárnap

Vasárnap és Mindenszentek napja is. Mindnyájan arra gondolunk, hogy most odahaza mindenki készül ki a temetőbe szeretteihez, földi kegyeletüket leróni, de mi itt messze Oroszországban csak gondolatban lehetünk mellettük. De otthon járó gondolatainkat megzavarja a nagy teherautók dübörgése, ami értünk jön, és korán reggel még sötétben elindulunk 4 hatalmas nagy teherautóval élelmet fölvételezni, hogy mire ide megérkeznek a hazulról ide útba indított 12000 emberünk, zavartalan ellátásukat biztosítani tudjuk.

Nagyon nevezetes nap, és soha nem fogom tudni elfelejteni ezt a délelőttöt. Ugyanis csupa véletlenül Alekszejevkában egy szakaszvezető szólít meg, akiben egy kispesti városházi kollégát ismerek fel. Őtőle hallom meg, hogy sok kispesti van itt, akiket mindjárt föl is keresünk. Elmegyünk legelőször is a portára, ahol 2 wekerletelepi postakezelő van, egyik a Dobó Katica utcában, a másik pedig az Álmos utcában lakik. Otthon ugyan nem ismertük egymást, bár ők látásból engem - azt mondják –, már régen ismertek. A találkozásnak mindnyájan nagyon örültünk.

A zsidó munkaszázadban is sok kispesti dolgozik, akiknek bizony nem irigylésre méltó a helyzetük. Itt van például Inzer (?) órásnak a fia, Goildfinger divatáru kereskedő, akinek azután az Üllői úton van az üzlete, és valami cipőkereskedő a Horthy Miklós útról^v és még sokan, akiknek neveire már nem emlékszem. Többen közülük bombaszilánktól találva meghaltak.

Valahonnan előkerül 2 üveg jó hazai bor, amit már nagyon rég nem ittam és 1 üveg jó hazai pálinka, amiket mind elfogyasztottunk találkozásunk örömére. (Természetesen a zsidókat kivéve.) De a kötelesség mindnyájunkat szólít, elbúcsúzunk egymástól és megyünk tovább.

Szállítmányunkkal este 7 órára érkeztünk haza. Hősi halált halt honvédek sírjainál gyertyákat látok égni, körülötte még élő bajtársaik imádkoznak áhitattal. Én is leszállok és elmondok egy-egy Miatyánkot édesatyám lelki üdvéért, aki távol tőlem a kispesti temetőben fekszik nagymamámmal együtt. Gondolatban ott vagyok mellettük. Otthon maradt bajtársaink finom vacsorával vártak már bennünket. Hol-honnan, de 2 szép csirkét szereztek, így vacsorára csirkepaprikást készítettek nokedlivel. Jól megvacsoráztunk, a fiúk közül többen vacsora után valami kivégzéseket mentek végignézni, ami itt majdnem minden nap van, de én fáradt voltam és 9 órakor már ágyban vagyok.

November 2. hétfő

Reggel 7 órakor fölkelés és reggeli elfogyasztása után, mely fekete kávé és vajas kenyérből állott, embereim ismét elindultak felvételezni. Én ma itthon maradtam különböző parancsnokságoknál volt több elintézni valami és különböző anyagokat beszerezni téli szállásunk megépítéséhez. Gyönyörű szép napos idő van, annyira, hogy még zubbonyban is izzadunk. Bárcsak így maradna még legalább 1-2 hónapig. Ebédre tésztaleves és krumplifőzelék volt, 1 szelet marhahússal. A leves jó volt, de a főzelék egyikünknek sem ízlett, mert pudingporral és marhazsírral volt készítve. Én sem tudtam elfogyasztani, ezért egy vitamintablettával pótoltam. Egész délután szabad voltam, ezt a kis szabadidőt felhasználva kimentünk a városba fényképezni. Lefényképeztük a volt ortodox templomot, amit a szovjet asztalosüzemmé alakított át. Valamikor nagyon szép épület lehetett, most romokban hever.

Utunk két katonasír mellett megy el, keresztfán rajt az acélsisak. Odamegyek és közelebbről megnézem, fejfájukon a következő felírást olvasom: Az egyiken: „Itt nyugszik Kőszegi László m. kir. honv. gk. tiz. Született 1912.VIII. 5-én, meghalt a hazáért 1942. X. 8-án.” A másikon ez állt: „Itt nyugszik Nyolgas Péter honvéd, született 1921. V. 27-én, meghalt 1942. X. 27-én.” Megállunk a sírnál, elmondunk egy Miatyánkot, és megyünk tovább. Fél öt még csak, de máris sötétedik. Sietünk haza. Hazaérve már vár a vacsora, egy nagy tubus kenősajt, 1 db savanyúuborka, 1 vitamintabletta, 1 rúd csokoládé, 50 gr. cigarettadohány és feketekávé. Ma kaptuk meg a zsoldot is. Az otthonról hozott 2000 db Levente cigarettát itt jó pénzért eladtam. Pénzünk sok van, de nem tudunk semmit venni, illetve nincs mit venni. Pengőre átszámítva van már kb. 5-600 Pengőm (Rubelben és Márkában). Napokban szeretnék hazaküldeni belőle amennyit lehet.

Legényem megbetegedett, erősen belázasodott. Nagyon nélkülözöm itt és hiányzik nekem, de bízom abban, hogy csak múló baja van és rövidesen jobban lesz. 7 óra felé jár az idő, a fiúk leülnek kártyázni, én pedig készülök lefeküdni.

Magyar hősi halottak sírjai Alekszejvkában (Fortepan)

November 3. kedd

Reggeli után, amely fekete kávéból és vajas kenyérből állott, 7 órakor 6 darab teherautóval elindultam Alekszejevkába fölvételezni. 9 vagon krumplit szállítunk, ami előreláthatólag 2-3 napig fog tartani. Gyönyörű szép napos meleg időnk van. Ebédre nem mentem haza Bugyonnijba, hanem az ottani tiszti étkezdében ebédelek. Ebédnél csupa gazdasági tisztek voltak jelen, egy százados, egy főhadnagy, 1 hadnagy, én és 1 német tiszt, aki kitűnően beszél magyarul és állandó budapesti lakos, de mint osztrák születésű és mivel magyar állampolgársága még nincs rendezve, mint osztrák állampolgár a német hadsereghez kellett bevonulnia. Az ebéd kitűnő húslevesből, pörkölt rizsával és fekete kávéból állott. Ebéd után az autók újból rakodtak. Siettünk, hogy még a sötétség beállta előtt haza érhessünk, mivel itt már 4 h-kor sötét van. Útközben 3 lezuhant német repülőgépet láttunk, 2 kisebb vadászt és egy nagy felderítőt. Hazafelé menet kellemetlenségek egész sorozata ért. Először elromlott a motorunk és a félsötétben hosszabb ideig kellett az országúton megjavítani, de alig haladtunk tovább, elfogyott a benzinünk, és ott ácsorogtunk az országúton, addig, míg jött egy másik magyar kocsi, akitől kaptunk annyi benzint, hogy hazaérhessünk vele. Otthon hallom, hogy legényem egészségi állapota rosszabbodott. Félek, hogy komoly beteg lesz.

Sült krumplit vacsorázom vajjal, és sietek lefeküdni. Este 7 órakor már ágyban vagyok.

November 4. szerda

Reggel elég korán, még 6 óra előtt fölkelek, megborotválkozom, reggelizem és máris készülök újból az útra. Sokat utazom autón, naponként 100-150 km. Az első fordulóval délre haza is érkezem. A többiek már meg is ebédeltek. Az ebéd elég jó volt, tésztaleves és rizsás hús. Ebéd után fél órát lepihenek. Délután otthon maradok, az autók nélkülem mennek el. Az idő elromlott, kezd esni az eső. Különböző intézkedéseket teszek a holnapi napra. Vacsora kölesleves hússal és puding, ami egyikünknek sem ízlik. Én nem tudom elfogyasztani, helyette egy kis sült krumplit készítek. Vacsora után a fiúk kártyáznak, én bejegyzéseimet írom. Ezt elvégezve 8 órakor már ágyban vagyok.

November 5-én, csütörtök

Reggel 6-kor már felöltözve várom a reggelit, hogy hozza meg a legényem. Az idő nagyon elromlott, egész éjjel esett az eső, nyirkos, ködös a reggel. Hideg nincs, de az eső nem akar megállni. Nincs kedvem elmenni, katonáim nélkülem mennek el fölvételezni az autókkal egy karpaszományos tizedes vezetésével. Az állomásparancsnokság rendes szép kis tiszti lakást jelöl ki számomra egy Don mellől menekült orosz családnál. Szép világos és elég tágas, különbejáratú szoba, ahol legényemmel ketten laknék, de egyedül nagyon unalmas volna, megválni a fiúktól, így gondolkozom a beköltözésen. Ebédre babgulyás van, ami nem ízlik. Inkább egy fasírtkonzervet melegítek meg és az az ebédem.

Egész délután esik az eső, az autók már alig tudnak menni a rossz orosz utakon. 2-kor értesülök, hogy leállították a gépjárműforgalmat, mivel az esőzéstől járhatatlanná lettek az utak. 3-kor már beáll a sötétség. Annyival vagyunk már keletre, hogy időben jó 2 óra különbség van. Ezért délután 3-kor már sötét van, viszont reggel fél 5-kor már világos van. Eleinte nagyon rossz volt ezt megszokni.

Vacsorára 1 tubus kenősajtot, teát és 2 db szivart kapunk. Vacsora után rövid ideig kártyázunk, majd beszélgetünk, hazai élményekről. Mindegyikünknek van egy-egy kedves hazai emléke, amit elmond. 8 órakor lámpánk magától elalszik. Kiégett a petróleum, de a fiúk ezt rossz jelnek tartják, és éjjeli támadást várnak. 10 percen belül mindnyájan ágyban vagyunk.

Magyar teherautók a Keleti-fronton, 1942 (Fortepan)

Jegyzetek:

i Az Ilovkáról felszálló Horthy István kormányzóhelyettes 1942. augusztus 20-án zuhant le repülőgépével és vesztette életét.

ii A naplóban Alexandrovkaja áll. Alekszejevkában volt a 2. magyar hadsereg parancsnoksága, emellett vasút is futott itt, így a szállítmányok és az utánpótlás egy része itt került kipakolásra. Hősünk innen szállította ezeket teherkocsikkal tovább. Ugyanakkor Alexandrovka nevű település is volt a hadsereg hadműveleti területén, de az a 9. könnyű hadosztály sávjában, közvetlenül a Don mellett fekszik, nem pedig 30 km-re Bugyonnijtól. A tévedés jogának fenntartása mellett a naplóban Alexandrovkaját a továbbiakban Alekszevkának javítom.

iii A Don-kanyarban keletebbre lévén Magyarország egy óra az időeltolódás, zászlósunk nyilván az időt még hazai óra alapján adja meg.

iv Nem tudom, melyik utcát nevezhették így a magyar katonák Bugyonnijban.

v Kispesten a mai Fő utca viselte 1925 és 1945 között a kormányzó nevét. Lásd :http://kispest.weebly.com/utcanevek-reacutegen-eacutes-ma.html