Minthogy szokás szerint csapongok a különféle témák között, most elkezdek egy új sorozatot is, amely egy tulajdonomban lévő Don-kanyarban íródott napló szövegét teszi közzé magyarázószöveggel a jegyzetekben. A napló írója Tóth Elemér zászlós, aki a Don-kanyarban harcoló 2. magyar hadsereg tevékenységét egy kicsit ismert szempontból mutatja majd be nekünk, hiszen gazdasági tevékenységekkel (GH) volt megbízva. A GH-s tiszteknek és tiszthelyetteseknek elsődleges feladata a 200 ezer katona és a hozzájuk tartozó felszerelés logisztikai biztosítása, amely nem volt egyszerű, hiszen eszközökkel nem álltak jól. Tóth Elemér október 21-én indult el otthonról, hogy csatlakozzon a már hónapok óta fronton levő magyar bakákhoz, ekkor került ugyanis ki az első pótlás a csapatokhoz, mivel azok harcoló állománya igencsak megcsappant az összecsapások során. A mai első részben az odajutás nem éppen eseménytelen napjait ismerhetjük meg. Mert a Don folyóhoz eljutni sem volt egyszerű. Ugyanis 9 napig tartott...
Tóth
Elemér gazdasági zászlós naplója a Don-kanyarból
Katonavonat (Fortepan) |
[Az
első lapon]:
Tóth
Elemér gazd. zls. Jászberény 1942. okt. 19-én
Megjegyzés:
Természetesen
szem előtt
tartva azt, hogy harctéren vagyok, naplóm elveszhet, ellophatják,
fogságba kerülhet, stb. szóval illetéktelen kezekbe kerülhet,
ezért szándékosan sok mindent nem írtam be, amit majd a vázlatok
alapján csak otthon fogok pótlólag bejegyezni.
1942.
XII. 5. Tóth Elemérii
naplóm
Rövid
útleírásom Jászberényből
[az]
oroszországi Bugyonnijigiii
1942.
október 21-én, szerda
Reggel
6 órakor nagy málhákkal fölszerelkezve teljes harctéri
felszereléssel és 10 napi élelemmel ellátva indultunk el
Jászberényből messze
Oroszországba Novij Oszkolba.iv
Hatvanban a nagy málhák miatt a reggeli kassai gyorsvonatot
lekéstük, így csak a délután 3 órakor induló személyvonattal
utazhattunk tovább. Harmadmagammal indultam el, én mint GHv
főnök, egy pesti
hadseregbeli őrmester, és
a legényem. Kassára este 10 órakor érkeztünk meg, itt
lejelentkeztem az irányító- és állomásparancsnokságnál. Az
éjszakát Kassán az Európa szállóban töltöttem, de keveset
aludtam, mivel éjfél-egy óra volt már, mire ágyba kerültem.
Október
22. csütörtök
Indulás
Kassáról reggel 7 órakor. 7 óra 20-kor léptük át
Kosztolánynálvi
a magyar-szlovák határt. Túlzsúfolt 3. osztályú kocsiban
utaztunk, mint a legénység. Jó társaságban kedélyesen telt az
idő. Állandóan esik az
eső. Eperjesen is
megállunk rövid ideig. Este már lengyel területen megyünk és 8
órakor befutunk az első
nagyobb lengyel városba, Tarnówba. Itt hosszabb ideig állunk,
meleg feketét kapunk és máris megyünk tovább Lengyelország
belseje felé. Az éjszaka igen hűvös,
fűtés nincs, és így
nagyon összetörten és átfázva virrasztjuk át az éjszakát.
Nyolcan vagyunk a fülkében, a mozdony nem bírja a hosszú
szerelvényt, s így igen lassan haladunk.
Október
23. péntek
Reggel
összetörten didergünk mindnyájan. Egy kis lengyel megállónál
sikerült borotválkozni és mosakodni, s így felfrissülve várjuk
az indulást, de vonatunk alig megy pár kilométert, ismét
megállunk. Étvágyam kitűnő,
jól érzem magam. Kedves kis társaság van együtt, egy gyalogsági
főhadnagy, egy állatorvos
főhadnagy, egy árkász
hadnagy, egy tüzér zászlós, egy GH-s őrmester
és én. A tiszti kocsiba velünk jön még több gyalogsági zászlós
és sok katonaorvos, akik különböző
tábori kórházakba mennek.
3/4 2 óra és még mindig a nyílt pályán veszteglünk. Közben sok
német katonavonat megelőz
bennünket, több sebesültszállító vonat is.vii
Lengyel állomásokon magyar „Levente” cigarettátviii
adok el lengyel lakosoknak. 100 darab levente 15-20 márka. Kit hogy
lehet becsapni. Egy márka = 160 fillér. 100 darab leventéért, ami
otthon 3 pengő, itt 32
pengőt adnak.
Ma
nem esik az eső. Olaszix
és német kocsikat is csatolnak a szerelvényünkhöz. Végre 1/4 4-kor új mozdonyt kapunk és elindulunk. Szépen süt a nap. Végre
5 óra után megérkezünk Lembergbe.x
Przemysl után hatalmas állomás, a háború nyomai mindenütt
látszik. Sok lerongyolt és kiéhezett ember kenyeret és cigarettát
kéreget. Az eső újból
esik és hűvös van. Itt
a németekből meleg
feketekávét kapunk, de nagyon keserű.
Egy vezérkari őrnagy úr,
aki velünk utazik mindent elkövet, hogy fűtést
kapjunk, de nem sikerült, így dideregve utazunk tovább. Majd
átlépjük az orosz határt. A vasúti sínek mellett őrtornyokban
100-150 lépésnyire magyar őrszemek
állnak őrt.xi
Sok felrobbantott és tönkrement vasúti szerelvényeket látunk.
Október
24. szombat
Nagyon
keveset aludtam, összetört az éjszaka. Reggel egy házi borbély
megborotvált mindnyájunkat, fejenként 10 db cigarettáért. Hűvös
esős időben
megyünk tovább Ukrajna hatalmas területén. Itt-ott még folyik a
cséplés. Brodytxii
elhagyva megyünk Berdicsevxiii
felé. Összelövöldözött városként pillantjuk meg 2 óra után
Berdicsevet. Szépen kisüt a nap, nagy mosakodást rendezünk. Itt
este 8 óráig fogunk állni. Felhasználtam ezt a kis időt
és egy gyalogsági hadnagy bajtársammal bemegyünk a várost
megnézni.
Összelőtt
házak, utcasorok hevernek romokban, nagy szegénység, mindenki
napraforgómagot rágcsál. Semmiféle italt nem lehet kapni a
városban.
Este
8 óra után indulunk tovább Kijev felé, mely kb. 200 km-re van. Az
idő éjjel igen hűvös
a kupéban, mindenki meg van fázva, én is nagyon köhögök. A
kocsit még mindig nem fűtik,
aludni ismét nem tudunk.
Október
25. vasárnap
Egész
éjjel mindössze 30-40 km-t tettünk meg. Kazatovonxiv
reggel 7-ig ácsorgunk az állomáson. Végre elindulunk, gyönyörűen
kisüt a nap. Remek vasárnap van. Reggeli mosakodás után erős
köhögéstől eltekintve
jól érzem magam. ? 10 előtt
érünk Fastowba,xv
majd lassan döcögünk tovább verőfényes
szép őszi napsütésben.
ľ 1 óra felé futunk be
Kijevbe. Hatalmas épületek, óriási pályaudvar. Egy és fél
milliós város. A háború nyomai észlelhetők
mindenfelé. Hosszabb pihenőt
tartunk és vonatunk csak este 10-11 óra felé fog tovább indulni.
Itt sem maradnak el a nyomorba süllyedt, kenyeret kéregető
oroszok.
A
kis várakozási időt
felhasználva egy hozzám beosztott őrmesterrel
bementem a várost megnézni. Nagyon szép város. Gyönyörű
épületek, pl. a kijevi opera,xvi
az ukrán Parlament,xvii
a Szovjet ház stb. A belváros legszebb utcája végig romokban
hever, amit állítólag maguk az oroszok robbantottak fel. Gyönyörű
6-7 áruház összebombázva, amelyekről
sikerült fényképet is szereznem.xviii
Este
megvacsoráztunk a magyar házban,xix
és sikerült egy hadnagy közbenjárására 1 liter jó magyar bort
szerezni. Nagyon olcsó és kitűnő
volt.
Este
10 felé kimentünk az állomásra, de legnagyobb meglepetésünkre
azt halljuk, hogy a vonatunk már 7 órakor elment. Így mi ketten
szépen lemaradtunk. Minden poggyászunk, , még a köpenyünk is a
vonaton maradt. Rövid tanakodás után újból bemegyünk a városba,
és jelentkezünk a magyar katonai parancsnokságnál,xx
ahol éjjeli szállást kaptunk és megmondták, hogy reggel 4:40-kor
indul egy német futárvonat, azzal utolérhetjük a többieket. 12
óra volt, mire lefeküdtünk.
Kijev romokban, 1942 (Fortepan) |
Október
26. hétfő
?
4-kor felkelés és gyors iramban siettünk ki az állomásra.
Sikerült is a német vonatot elérni. Vonatunk átfut a hatalmas
Dnyeper hídján. Konotopnálxxi
utolérjük bajtársaink vonatát, kik nagy örömmel üdvözölnek,
különösen a legényem örül megérkezésemnek. Most már ismét
velük utazunk tovább. D.u. 5 óra felé érünk be [a] Vorozsbaxxii
nevű városba. Este 8
órakor kaptunk a németektől
meleg vacsorát, káposztalevest és meleg feketekávét. Itt
éjjeleztünk 2 óráig, majd elindultunk Kurszk felé.
Nagyon
jól érzem már magam, a köhögésem elmúlt, úgy látszik,
használt a Kijevben megivott 1 liter jó magyar bor.
Október
27. kedd
Ködös,
hűvös reggel futunk be
Lgovba,xxiii
itt ágazik el az út a Brjanszki-i őserdő
felé. A partizánok hazája ez.xxiv
Itt is sokan leszállnak a tisztek közül. Méhesy Kornél tüzér
zászlós is leszáll itt, akivel eddig együtt utaztam. Szomorúan
vátunk el, mert nagyon összebarátkoztunk már. D.e. 10 óra felé
értünk Kurszkba. Összeomlott pályaudvar, itt is kenyeret és
cigarettát kéregetnek a muszkák. [Az]Igen piszkos állomásról
este 7 óra felé indultunk el Sztarij Oszkol felé. Replőtámadást
nem kaptunk, az éjszakát a hidegtől
eltekintve elég jól töltöttük el.
Október
28. szerda
Reggel
a németektől meleg
feketekávét kapunk, bár nagyon keserű
volt, mégis jól esett. A nap errefelé sokkal hamarább kél, mint
otthon Magyarországon, de viszont hamarább is nyugszik. Gyakran
járnak erre orosz repülők,
de légitámadást eddig még nem kapott a vonatunk. Ismét sok
kocsit kapcsoltak hozzánk, s ezért megint lassan haladunk.
Jól
érzem magam, az idő
nagyon szép, egész melegen süt a nap. Már nagyon unom a sok
konzervet és a többi hideg ételeket, miken már 8 napja élek.
Nagyon kívánunk mindnyájan egy kis hazai meleg ételt. 11 óra
felé lassan haladunk Izokuwkino felé. Közben magyar katonákkal
találkozunk, akik mennek haza szabadságra. Nagyon lassan döcögünk
előre. Izukowkino
állomást elhagyva sok helyen még keresztben áll a gabona. A vasút
mentén hatalmas bombatölcsérek, odébb elhagyatott elhagyott és
szétlőtt 30 tonnás
orosz tankokxxv
állnak némán. Negyed 1-kor Rogovoye-be, háromnegyed [hiányzik az óra! -HG-]-kor Sztarij Oszkolba érkeztünk. Innen csak este
11 órakor indulunk tovább Novij Oszkolba. Felhasználva ezt a
hosszú várakozási időt,
egy gyalogsági hadnagy, egy tüzér zászlós és én kimentünk a
várost megtekinteni. Egy magyar kórház GH főnöke
látott vendégül, finom konyakot, csokoládét és savanyúcukrot
kaptunk tőle az útra.
[A] Valamikor szép fekvésű
kis orosz város most tiszta romokban hever, jóformán egy ép házat
nem láttunk. Úgy éreztük magunkat, mintha otthon Magyarországon
járnánk, mindenütt magyar szót hallunk, magyar utcanevek, mint:
Fürdő utca, Állomás
utca, Árpád utca stb.xxvi
Itt találkoztunk az első
fogolyszállítmánnyal. Orosz menekültek és foglyok hosszú sorát
szuronyos magyar katonák kísérik a Don felől.
Kiéhezett és lerongyolt embertömeg, rettenetes látványt
nyújtott.
Este
vacsora: bableves, füstölt hússal. Nagyon jól volt elkészítve.
Itt volt egy esetem 1 köteg pokróccal. 7 órakor elhelyezkedtünk a
vasúti fülkénkben és aludni próbáltunk, de sajnos ez nem
sikerült, mert itt kaptuk az első
orosz légitámadást ? 8-kor, amit fél óra után egy újabb
követett. Este 10-kor végre vonatunk elindult utazásunk végcélja,
Novij Oszkol felé.
Október
29. csütörtök
Éjféli
1 óra után érkeztünk meg Novij Oszkolba, itt tudtunkra adták,
hogy tovább már nem megyünk, így az éjszakát itt töltjük el a
tiszti szálláson. A legénység az éjszakát az állomás
épületében töltötte el. Az éjszakát elég kellemesen töltöttük
el, csak nagyon keveset aludtunk, mivel 3 óra volt, mikor
lefeküdtünk és 7 órakor már kint az állomáson voltunk. Itt
megborotválkoztam és tisztálkodtam, majd megreggeliztünk. Éppen
most mondják, hogy készülődjünk
gyorsan, mert mindjárt jön értünk egy teherautó, ami elvisz
minket Bugyonnijba.xxvii
Itt már 70-75 km-re vagyunk csak a fronttól, ahol jelenleg is nagy
csaták dúlnak.
Kellemes
meglepetés ért mindnyájunkat, mivel a beígért teherautó helyett
egy kényelmes autóbusz (Pécs város autóbuszaxxviii)
jött értünk. Mindnyájunknak bőségesen
jutott ülőhely, még a
legénységnek is. Jó 3 órai autózás után a rettenetesen
elhanyagolt orosz utakon megérkeztünk Bugyonnijba (Bugyonnijxxix
orosz marsalról elnevezett város). Végig az úton a megszokott
látvány: összelőtt
tankok, luxus- és teherautók, döglött lovak stb. Az utat éppen
most javítják kárpátaljai magyar zsidó munkás századok, akikre
szuronyos magyar katonák vigyáznak. A város rendezetlen és
piszkos, a háza össze vannak bombázva, a lakosság lerongyolva,
éhesen kóborol, kenyeret kéregetnek a katonáktól. Bugyonnijbe,
itt lejelentkezünk a katonai parancsnokságnál, ahol további és
végleges állomásunkról csak másnap fognak dönteni.
Elszállásolási
helyünk jó, fűtött
szobákban vagyunk. Nekem az embereim készítettek egy vaságyat és
a kályha mellett egy pompás fekvőhelyet
készítettek. Legénység szalmán, a padlón fekszik, de nekik is
jó helyük van. Nagyon örültem, hogy hosszú 10 napi utazás után
végre levetkőzve, mint
otthon egy ágyban fekhettem, mert 10 nap alatt csak egyszer volt
lent lábamról a csizma. Vacsorára jó forró feketekávét,
pirított szalonnát vöröshagymával és gyümölcsízes kenyeret
ettem. Vacsoránkat elfogyasztva 8 órakor már ágyban voltunk, hogy
kipihenjük a hosszú út fáradalmait. De alig, hogy elaludtunk,
máris megjelentek az orosz ratákxxx
és szorgalmasan dobálták le ránk [terhüket]. Már annyira
megszoktuk, hogy bár a 100 kg-os bombák egész közelünkben
robbantak, [hogy] ágyunkban megfordulva tovább aludtunk.
Jegyzetek:
iBugyonnij
mai neve Birjucs, Ukrajnában a Don folyótól nyugatra, a januári
hadműveletekben is
fontos szerepet játszó Tyihaja-Szosznya patak mellett.
iiEzt
Tóth zászlós a napló hazaküldésének napján jegyezte bele
utólag a dátum alapján.
iiiEredetileg
e sor helyett ez állt: „Oroszországba Novij Oszkolba”
ivA
2. hadsereg nyári és kora-őszi
veszteségeinek pótlására a hadvezetés október 17-én 82
menetszázadot, egyéb speciális kontingenst, összesen 980 tisztet
és 33400 főnyi
legénységet mozgósított. Lásd: Szabó: Don-kanyar. p.170.
vGH
– Gazdasági Hivatal. Zászlós rendfokozattal bíró gazdasági
altisztek rendszerint egy-egy zászlóalj ügyeit intézték.
viHernádszentistván,
szlovákul Kostol'any nad Hornádom.
viiEkkoriban
a német offenzíva a Kaukázus felé fordult, a támadó éket
képező német csapatok
utánpótlása elsőbbséget
élvezett a magyarral szemben.
viiiA
„Levente” cigarettát (szivarka) 1928-tól hozták forgalomba a
Levente-mozgalom népszerűsítésére,
csomagolásán egy Levente ifjú állt. Eredetileg a 20 db-os csomag
40 fillérbe került, a háború idején már egyszerűbb
barnás kiszerelésben árulták. A fronton a katonák közt nagy
népszerűségnek
örvendett. Mint az a naplóból is kiderül egyben kereskedni is
lehetett vele.
ixAz
olasz 8. hadsereg a 2. magyar hadseregtől
délre foglalt állst, szi8ntén a Don folyó partján.
xMa
Lvív, Ukrajnában. Eredetileg a magyar neve Ilyvó volt, de a
Monarchia idején már nálunk is többnyire német nevén,
Lembergnek nevezték. Történelmi lengyel neve: Lwów.
xiNyilván
az Ukrajnában megszálló és partizánvadász feladatokat ellátó
Magyar Megszálló Csoport csapatai őrködtek
itt.
xiiBrody,
város Ukrajnában Lembergtől
kelet-északkeletre 80 kilométerre.
xiiiBerdicsev
(ukránul: Berdicsiv), város 250 kilométerre Brodytól keletre
Kijev felé.
xivValószínűleg
a Berdicsevtől
délkeletre 30 kilométerre fekvő
Kozatynra gondol az író.
xvMa
Fastiv városa, az Unava folyó mentén Kijevtől
délnyugatra.
xviAz
1901-ben megnyitott kijevi operaházról (ma: Ukrán Nemzeti
Operaház) van szó.
xviiAz
ukrán országgyűlésnek
ma is helyet adó Parlament a sztálini korszak épülete, 1939-ben
készült el.
xviiiFénykép
nincs a tulajdonomban.
xixNem
tudom, milyen épület lehetett ez.
xxBizonyára
az 1941. októberében megalakult Magyar Megszálló Csoport kijevi
parancsnokságáról van szó.
xxiA
naplóban Konotov áll. Konotop Kijevtől
északkeletre fekszik, nagyjából 200 km-re.
xxiiTelepülés
Konotoptól keletre 75 km-re.
xxiiiA
naplóban Ligow. Város Kurszktól nyugatra 65 kilométerre.
xxivA
Brajanszki erdő
környékén lezajlott 1942. évi őszi
partizánellenes harcokról: Ungváry: A magyar honvédség... p.
144-155
xxvTalán
26 tonnás T-34-esek lehettek.
xxviSztarij
Oszkol fontos ellátóhelye volt a 2. Magyar hadseregnek, több
tábori kórháza és ellátócsoportja ide települt.
xxviiBugyonnijt
a naplóíró Budjeni-nek írja.
xxviii
A 2. magyar hadsereget a hadvezetés igyekezett a lehető
legjobban felszerelni gépállomány tekintetében, de ennek
ellenére messze elmaradt a korszerű
hadseregektől ebben. A
hadsereg mozgósításakor sok civil járművet
is igénybe kellett venni, így kerülhetett egy pécsi busz is a
frontra. A hadsereg gépjárművekkel
való felszerelésére: Szabó: Don-kanyar. p. 54-60
xxix
Szemjon Mihajlovics Bugyonnij (1883-1973) szovjet marsall. A
jellegzetes bajuszáról könnyne felismerhető
szovjet katona címe ellenére kifejezetten rossz hadvezér volt,
aki a II. világháborúban is az orosz polgárháború (ahol
sikeresen szerepelt) módszereit próbálta használni. Egyébként
Sztálin nagyon közeli munkatársa.
xxx
A „Rata” a szovjet Polikarpov I-16-os vadászrepülőgépet
jelentette, amely „Rata” azaz „patkány” becenevét még a
Spanyol polgárháborúban kapta, ahol a köztársaságiak vetettek
be ilyen harci gépeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése