Szentbeszéd a fronton, 1942. XII. 25. - Ivanovka, Gremjacsje

Szentbeszéd a fronton, 1942. XII. 25.

Ivanovka, Gremjacsje

Turner Kálmán tábori lelkészi egyenuhában, 1942
(családi archivum)

Dédapám testvére, Turner Kálmán tábori katolikus lelkész főhadnagy (később őrnagy) 1942. karácsonyát a Donnál töltötte, mint a 9. könnyű hadosztály papja. Fogadják a blog olvasói sok szerettel, akkori karácsonyi szentbeszédét, melyet 1942. december 25-én Ivanovkán és Gremjacsjén mondott el! A beszéd jegyzetfüzetében maradt fenn, nyilvánvalóan vázlat, de így is kerek egész.

Turner Kálmán fényképeiből itt válogattam, 1943-44-ben újságban megjelent doni naplójának részleteit itt közöltem.

"1942. XII. 25. Szent Karácsony ünnepe

Krisztusban kedves bajtársak! „Nagy ünnepet hirdetek nektek!” - Ez az angyali szó, ez az angyali ének bírta a kisded Jézus jászolához az első imádóit, a pásztorokat. Ez a nagy örömet hirdető szó hívott minket is, ez az öröm telíti az emberi szíveket Karácsonykor, de csakis Karácsonykor. Végighangzik, végigcsendül falvakon, városon, palotában és kunyhóban, elhallik hozzánk is.

Miért ez a nagy öröm? Mert a Karácsony emléke annak a pillanatnak, mikor Betlehem felett kigyúlt az ég csodás csillaga, emléke annak az időnek, midőn feltárult az ég kapuja, s leszállt az Isten, összekapcsolta az eget a földdel, váltságot hozott. Dicsőség Istennek, ki elhagyta az eget, ki érted nyílott gyászvilág, érted született!

Miért az öröm? Mert a Karácsony mutatta meg az embernek, hogy van Istene, aki gondol rá, akkor is, ha az ember elhagyta is őt. Jelet akart adni az Isten: ez lesz a jel...

Mit mond ez a jel? Azt: szeret minket az Isten, annak ellenére, hogy látszólag ránk szakad az élet terhe, hogy megtört szívek, könnyes arcok, töviskoronás fejek jelzik életünket. Pedig milyen hamar reménytelen, kétségbeeső az ember! Ennek cáfolata a szent Karácsony. Úgy szerette Isten a világot... Nézd meg a jászolt!

Ez lesz a jel... De ne menjünk Betlehembe, mert feltaláljuk az oltáron! Feltaláljuk a szentmisében.

Menjünk tisztelt bajtársak a jászolhoz a szeretetért, merjünk szegénységet, tűrést, áldozatot tanulni, és jöjjünk el onnét szeretettel telt lélekkel, megvigasztalva és őszinte szívben megerősödve. Ámen.

(Elmondtam Ivanovkán és Gremjacsjében 1942. XII.25. Elmondtam a kapuvári kórházban 1943. szent Karácsony ünnepén. Deo Gratias!)"

Reményeim szerint pár hónapon belül teljes háborús naplóját kiadjuk! De erről később!