Szeretjük őket:

2020. február 11., kedd

Könyvajánló - Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit


Kőhalmi Zoltán:
A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit

Budapest: Helikon, 2019



273 oldal

Nem szeretem a Dumaszínházat. Mármint a Dumaszínházat, úgy en bloc. A legtöbb esetben primitív humorral szúrják ki az ember szemét. Ellenben nagyon szeretek néhány tényleg jó stand up-os előadására járni, és évente egy-két alkalommal meg is teszem. Nehéz és hálátlan műfaj a nevettetés, és néhány kiemelkedő alaktól eltekintve a többség inkább unalmas, némelyik szánalmas, a maradék csak kifejezetten rossz. Rendszerint fura emberekből lesz komédiás, Kormos Anettel például Szombathelyen egy főiskolába jártam - egyik haverom szerelmes is volt belé -, de nem derült ki az évek alatt, hogy van humora. Pedig állítólag van, lehet, egyszer meg kellene hallgatnom végre… A közepébe vágva: Kőhalmi Zoltán az egyik személyes kedvencem. Egy másfajta favoritom meg a skandináv krimi. És ha már ez a kettő egyesül, akkor azt el kell olvasnom, bármi elmebetegség szülessen is abból

A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit, avagy 101 hulla Dramfjordban kiváló stílusparódia, ugyanakkor rendkívül rétegkönyv. Nem fogja élvezni az, aki nem szereti a fárasztó vicceket (Két labda megy a sivatagban. Megszólal az egyik: - Vigyázz, kaktusssssz….), vagy a skandináv bűnügyi regényeket (pl.: Nesbø, vagy A tetovált lány), és kell egyfajta intellektuális világnézet, s kulturális ismeretanyag a befogadáshoz. A humor nem ismer tréfát - és ha nem aljas szándék vezérli -, akkor azt gondolom, bármi beleférhet. Kőhalmi humorizál az antik költészettel (egész jó hexameterek szökkentek ki foga kerítésén), a viking rúnákkal, a death metallal, az orosz maffiával, a német maffiával. Helyenként már-már a PC határait feszegeti, amikor főhőse Bjørnsen felügyelő egymás után veszíti el különféle végtagjait, hogy afféle bigyó felügyelőként pótolja őket kávét, cigit és kéregzuzmószeszt betárazó műkezekkel és műlábakkal. A regény rendkívül ötletes, s egyben árulkodik szerzője széles érdeklődési köréről és tájékozottságáról. Ez persze veszélyes játék, hiszen ahogy a politikai propagandának is a legegyszerűbb nyelven kell íródnia, hogy a lehető legszélesebb közönséghez szóljon, úgy egy túlontúl intellektüel regény sem lehet sikeres financiálisan. Bár lehet, majd éppen ez a kötet csúfolja meg ezt a tézist.
A regény öt külön történetből áll, melyeket a mindentől posztraumatikus stresszben szenvedő, emellett depressziós, valamint természetesen alkohol-, dohány- és kávéfüggő zsaru, Bjørnsen és segédje a fején bányászlámpát viselő gyerekkorában szüleit elveszítő, majd fogságban tartott kislány, Anadylm nyomozásai fűznek össze lazán. Kissé egyenetlen a minősége a sztoriknak, de én jól szórakoztam összességében. Olyan, mintha a Gallával felálló L’art pour L’art-tól láttam volna, valami teljesen agyament tematikus abszurd darabot. Van benne kihagyott ziccer azért. Kőhalmi látványosan nem reflektált a skandináv társadalmak problémájára a közel-keleti és afrikai bevándorlással. Mondjuk, mivel a HVG-nél dolgozik, meg is lepett volna, ha így tesz. A kötetben szereplő kvázi „idegenek” németek és oroszok, őket meg ugyebár lehet mindig szidni, nem lesz azonnal rasszista az ember…
Mi volt benne a legjobb? Nagy elégtétellel olvastam például a Bogyó és Babócát kifigurázó oldalakat, de még olyan finomság is szöget szúrt, mint Kőhalmi rövid életrajza a fülszövegen. Ja, és a könyvtáros szerepeltetéséért és az ISBN-számmal való bűvészkedésért külön bónusz pont egy könyvtárostól!

Mindenesetre a skandináv krimi, mint műfaj nagyon „adta magát”, hogy humor áldozatává válljon, s Kőhalmi megadta neki a kegyelemdöfést. Nagyon szépen megfogalmazta ennek okát egy interjúban: „nekem feltűnt, hogy a klasszikus krimikben inkább az egy elvetemültet keresik a sok normális közt, a skandinávban pedig inkább az a kérdés, hogy a sok külön-külön terhelt, perverz őrült közül ezt most épp melyik követte el.” Lássuk be: ennél tökéletesebben nem lehet leírni a skandináv krimit, mint műfajt.

Értékelés:
Hét kéregzuzmó  tíz tőkehalmájtortából.
7/10 pont

moly.hu: 76%
(2020. február 10.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése