Könyvajánló - Jo Nesbø: Kés

Jo Nesbø:

Kés

Budapest: Animus, 2019

Eredeti cím: Kniv, 2019

479 oldal

Fordította: Petrikovics Edit

Ha már legutóbb Kőhalmi skandináv krimiket kifigurázó kötetét elemeztük, most nézzünk meg egyet annak tárgya közül, Jo Nesbø Kését. Márcsak azért is helyes ez a sorrend, mert ismét bebizonyosodik, hogy a skandináv regényekben minden szereplő elmebeteg őrült, akik a világ összes defektjét magukon hordozzák, legfeljebb némelyik még gyilkos is amellett. Pont ahogy a stand up-os mondta.

A regény hangulata leginkább egy végtelenítet Billie Eilish-féle szuicid kesergésre emlékeztet, mely során kéjes lassúsággal csaknem 500 oldalon keresztül metéljük el egyesével a karunkban lévő ereket. De hát néha erre is szükségünk van, hiszen sötétség nélkül értelmezhetetlen a fény. A sötét noir jegyek kitapinthatóak az első oldaltól az utolsóig, a bíztató jövőbe vetett hit olyan távol áll Nesbøtől, mint Vajna Timeától a csendes visszavonultság.

Az új rész sok Harry Hole rajongó számára bizonyára sokkolóan hat, olyan karakterek esnek ki ugyanis, akik a szívünkhöz nőttek. Ugyanakkor ez mutatja a szerző bátorságát is, hiszen hány olyan esetet tudnánk mondani, amikor az író beleszeret a karaktereibe, és képtelen őket időben „kiírni”. Harry Hole személye maga az esendő kőkeménység, a férfi, aki fizikailag nem, csak lelkileg sebezhető. Édesanyja nyilván annál fogva mártotta születését követően a Sztüx folyó vizébe, modernkori Akhilleuszként. Hole ebben a regényben folyamatosan kapja a pofonokat emberektől és az élettől felváltva, és nem igazán bírja már állni a csapásokat. Így hát élőhalott üzemmódba kapcsolva igyekszik a munka és a bosszú (plusz a bourbon whiskey) keverékét üzemanyagként használva megtorolni az őt ért sebeket. Hole nem éppen szimpatikus alak továbbra sem, de szolidaritásunkat így is elnyeri, mert megértjük. Nesbo fontosabb nőalakjai kissé egy kaptafára készülnek, ez már korábban is feltűnt, de nem zavaró, mivel jelentőségük kimerül potenciális gyilkosjelöltségben. Kitűnőek viszont a kocsmában játszódó részeg... pardon: részek, és az is ötletes, hogy írónk folyamatos zenei aláfestést alkalmaz ennek hátteréül. Mivel Jo Nesbø egyben jó -hehe- zenész, sokat ad a hangulathoz, s segít világába belelátnunk, belehallgatnunk. A legsikeresebben ábrázolt alak számomra Bjørn Holm, szeretetre méltó, nagyon átélhető személye a napsütötte táj ezen a kopár, alkonyi szürkeségbe borult skandináv tájon. A pszichológiai ábrázolás pengeéles, a karakterek cselekedetei, s azok mozgatórugói világosak, valóságosak és hihetőek.

Mi nem tetszett a regényben? Egy kissé túl sok mellékszálat kaptunk, ezek zömében átverős részek, amikor már úgy éreztük, megvan, ki a gyilkos, majd pofára esünk. Nem rossz ez egy krimiben - Agatha Christie éppen azért a krimi császárnője, mert hibátlanul adagolta ezeket -, de itt írónk egymás után végletesen lezárja őket, s nem marad kérdőjel a végére ezekkel kapcsolatban. Nesbø kissé túl sok történetet akart elmesélni, az az igazság. Ha néhány kimaradt volna, nem leszünk különösebben szegényebbek. Elvégre Nesbø késsel hadonászott, kicsit akár meg is vághatta volna, s a nyesedék nélkül feszesebb lett volna a sztori.  

Mi volt benne igazán ütős? A lezárás nagyon erős, ez emelte a regényt számomra a legjobb skandináv krimik közé! A vége sokaknak nem tetszett a kommentszekciók alapján, mondván nem hagyományos lezárásban részesülünk. És tényleg nem. Szereplőink harcot vívnak a jog- és igazságszolgáltatás között, s végül úgy döntenek, ahogy döntenek. Ezt már nem árulhatom el igazán… J Annyit azonban mégis, hogy keserédes befejezést kapunk, és nekem nagyon bejött.

A Kés a mérgező szerelem, az ostoba vágy, a hibás döntések és a kegyetlen bosszú gyúlékony elegye, amely aztán lángra kap és eléget minket, olvasókat is. Bűn és bűnhődés. Sok értékelés szerint ez az eddigi legjobb Harry Hole történet. Ebben azért nem vagyok biztos. A vége miatt nagyon felkúszott a Kés az élmezőnybe, de nem tudom merném-e a Hóember vagy a Leopárd elé helyezni. Inkább azért nem. A könyv fizikailag az Animus Kiadó skandináv krimijeinek szokásos jellegzetességeivel bír, kellően szívós fűzéssel, fekete-fehér-vörös színekkel operálva a borítón. A tördelés és fordítás teljesen jó, nem találtam benne kivetnivalót. Szép munka!

Értékelés:

Nyolc kukri a tíz svájci bicskából.

8/10 pont

moly.hu: 94% (160 voks)

goodreads.com: 4.3 (11749 szavazat)

(2020. február 17.)