Szeretjük őket:

2018. december 24., hétfő

Turner Kálmán naplója a Don-kanyarból, 1942-43


Az ember időnként nagyon szerencsés. Szerencse, hogy nagymamám annak idején odaadta nekem nagybátyjának, Turner Kálmán plébánosnak nála maradt hagyatékát (fényképalbumok, két napló). Mikor aztán a fényképeket szkenneltem, s feltettem az internetre, szerencsém volt, mert Turner egykori segédje, Szekendy Béla egészen hihetetlen módon írt nekem egy levelet, melyben megjegyezte, hogy van neki egy 1990 körül készített beszélgetése a lelkésszel, melyet át is adott mp3 formátumban (youtube-ra tettem, lásd alul). Aztán most lapozgatom a régi újságokat (köszönhetően könyvtári kollégáim szorgalmas digitalizációs munkájának) és az 1944-es Dunántúli Hírlapban meglátom, hogy Turner abban közzétette Don-kanyarban írt naplójának egy szerkesztett kiadását. Mivel a napló 1990 óta nem került vissza a családhoz (a Szekendy-interjúban szó esik arról, hogy vissza fogja kapni Turner egy kiállítás után, de mivel meghalt, erre nem került sor), s nem tudom, jelenlegi helyét, elképesztően örülök felfedezésemnek. Mondhatni karácsonyi ajándék volt, annál is inkább, mert azt is elolvashatjuk, miként ünnepeltek a honvédek 2000 km-re hazájuktól. 
Most itt közzé teszem hát a sajtóban megjelent részeket, melyet helyesírásilag pár helyen modernizáltam.

Turner Kálmán 1942-ben (családi archivum)

Egy tábori lelkész naplójából

Így indultunk...i

Harctéri szolgálatomból hazaérkezve s hosszú betegségemből a jó Isten segítségével felgyógyulva, felkerestem azon kedves személyeket, akik imádságukkal segítettek bennünket, a távolban küzdőket. Így jutottam el egyik kedves paptestvéremhez, aki mellesleg újságírással is foglalkozik. Élményeimről beszélgetve kért, hogy írjak néhány sort, ami rávilágít a harctéren küzdő hős magyar honvédeink lelkületére.
Előveszem naplómat… Csupán ez maradt meg… Katonazubbonyom zsebében szívem fölött volt állandóan, s így akkor az utókornak is megmaradt, amikor a többi kedves emlékemtől meg kellett válnom. Felnyitom… Mindjárt az elindulásnál…
„Budapesten vagyunk.ii A honvéd-váróteremben beszélgetünk, amíg várjuk a vonatunk indulását. Bőségesen van időnk, mert vonatunk este 8 órakor indul. Jó honvédeink sokan utaznak. Ki hazafelé, ki pedig ismét a frontra. A szabadságosok mind boldogok. Hogyan várják a viszontlátást! Hitvesükkel, gyermekükkel, akit talán most látnak először az életben. „Biztos megismernek kis gyermekeim”, mondja az egyik és a távolba nézve, már látja is a boldog otthont, ahol majd eléje tipegnek a régen látott kedves gyermekek. „Inkább gyalogolok 15 kilométert, hogy minél előbb hazaérkezzem!” – mondja a másik. A másik csoporthoz megyek. Ők velem tartanak. Szabadságuk ugyanis letelvén, jönnek újra kifelé a frontra. Hamar barátságot kötünk. Mennyi jóség sugárzik róluk! Nem sajnálkoznak elkeseredetten, hogy letellett a szabadság, hogy hamar elröppent a 14 nap, derűsek, boldogok, hisz látták a kedves otthont, amelyért ezután még lelkesebben fognak odakünn küzdeni. Drága hősök, örömmel megyek veletek!
Este fél nyolc… Beszállunk a vonatba… - Megszólal a katonazene. Búcsúzunk… Szeretteinktől, fővárosunktól, hazánktól. Nagy tömeg a pályaudvaron. Mindenkit kísérnek, kedvesei, mindenkitől búcsúznak, csak tőlem nem búcsúzik már senki. Engem szűkebb hazámban Dunántúlon, a győri pályaudvaron búcsúztattak. Odaállok a vasúti kocsi ablakához, s elnézem a könnyezőket… És a búcsúzók rám néznek. A katonaruhában is megismerik a lelkészt, akinek nincs itt senkije, s aki mégis mindenkié, mert itt is, és ahova megy, ott is szent hivatását teljesíti: a lelkeket menti… És a búcsúzók kérnek: „Lelkész Úr, tessék vigyázni a drága férjemre!” – „Együtt hozza vissza a jó Isten mindnyájukat!” Igen! Hős magyar asszonyok és gyermekek! Vigyázunk egymásra és vigyáz ránk a jó Isten, hiszen Érte és szent hazánkért harcolnak.
Itt az indulás perce... Felcsendül a Himnusz. Katonásan tisztelgünk s lassan megindul vonatunk. És ekkor úgy érzem, az egész tömeg engem búcsúztat, magasba lendülnek a kalapok, utolsó Istenhozzádot intenek a magyar katonapapnak, aki a magyar hazáért, a magyar honvéd lelkéért megy boldogan a frontra... Elindultunk szép hazánkból...
Amíg a búcsúzókat néztem, kedves vöröskeresztes hölgyek észrevétlenül kedves ajándékot raktak helyünkre. Pár alma, cigaretta, egy kis imádság, éremmel és Kaszap Istvániii képével. Boldogan teszem naplómba, elviszem a frontra. Hisszük, hogy a jó Isten az Ő közbenjárására megsegíti a harcolókat!
Munkácsnál virradtunk.iv Ott már havas, fagyos a vidék. Pedig odahaza még verőfényes novemberi idő van. Gyönyörűek a Kárpátok! Nem győzünk betelni szépségükkel. Mintha fehér ünneplőbe öltöztek volna a Vereckei-szoros fenyőerdői, hogy köszöntsék a magyar katonákat, akik azon az úton mennek ki megvédeni a hazát, amelyen őseik jöttek azt megszerezni. A határról küldjük utolsó üdvözletünket szeretteinkhez. Az utolsó magyar állomáson, Kisszolyvánv kórházvonattal találkozunk. Ők is integetnek felénk. Mi is köszöntjük sebesült hőseinket. Elgondolkozom. Ők így mennek haza... hát mi hogyan és mikor?... Imádságos könyvemet veszem elő... Imádságba merülök... Közben gyermekhangokat hallok. Kinézek... két kis ruszin gyerek, Misó és Anna. Fáznak szegények. De kis ajándékra és jó szóra mosoly derül az arcukon. Ez a mosoly kísér bennünket még akkor is, amikor pár perc múlva az egyik alagút közepén átfut vonatunk az ezeréves határon, amelyet egy kis piros fény jelez az alagútban.vi Nem sokat beszélünk, egymásra nézünk, meghatódva, de boldogan mondjuk: Éljen a haza!”

Turner Kálmán vasúti kocsiban imádkozik a honvédekkel,
talán éppen 1942. november 22-én

Így érkeztünk...vii

November 20. Délelőtt fél tizenkettőkor érkeztünk Lavocsneviii határállomásra. Itt átszálltunk egy másik szerelvényre, amely a frontig visz bennünket. Délután még kellemes sétát tettünk a hegyekben, havas téli időben. Este indult tovább vonatunk, kifelé Oroszországba. A vonatban ülve aludtunk, így lesz most utazásunk néhány napig.
[November 21.] Egyhangú az út a havas orosz földön. Téli hangulat, mint otthon januárban. A vasútvonal mellett a háború emlékei: összebombázott épületek, elhagyott harckocsik és gépkocsiromok. A vasútvonal két oldalán végig fenyőfák hófogónak. Mindmegannyi karácsonyfa! Láttam is tegnap Lavocsnén, hogy egy bajtárs orosz földről vitt haza fenyőfát, karácsonyfának. Orosz földről karácsonyfa! Hát itt mikor lesz az egész nagy orosz földön igazi szép, békés karácsony?!...
November 22. Első katonai vasárnapom... Otthon szólnak a harangok... Itt pedig? Utazunk tovább a nagy orosz síkságon. De ma már nem havas a táj. Szentmisét, sajnos, nem tudok mondani, de helyette imát és szentbeszédet tartottam az egyik kocsiban, délután pedig litániát és rózsafüzért végeztünk. Ez volt első katona-lelkészi működésem... Add Uram kegyelmedet, hogy ilyen boldogan és szeretettel folytathassam!
November 23-án érkeztem meg állomáshelyemre.ix Tehát itt fogok dolgozni a jó Isten segítségével, magyar hazánk javára, honvédeink lelkéért. A bajtársak nagy szeretettel fogadnak. Vártak már. Így az ismerkedés is nagyon gyorsan ment. Átveszem lelkészi irodámat és megindulok szegény sebesült és beteg bajtársaim közé, akikhez a jó Isten küldött ide, hazámtól több mint 2000 kilométer távolságba. Itt érzem, milyen nagy dolog és boldogság papnak lenni! Sebesülteket gyóntatok, velük imádkozom, végső szentségekkel halálra készítem őket, lecsukom szemüket és végül eltemetjük hőseinket a havas orosz földön. Majd a másik sebesült bajtárs helyett zöld tábori lapot írok haza aggódó szeretteihez.
November 29. Advent első vasárnapja... Isten segítségét kérve kezdjük el az új egyházi évet itt a fronton. Jönnek a bajtársak szentmisére. Három szentmisét mondok különböző helyeken és szentbeszédekben készítem elő lelküket a közeledő karácsonyra. Többen szentgyónást is végeznek. Nem is maradt egy se, aki szentáldozás nélkül várta volna a szép karácsony ünnepét.
November 30. Az éjjel három sebesültet hoztak a vonalból. Elég súlyos a sebesülésük, mégis mosolyogva, türelemmel viselik. Mennyire elmaradunk mi az ő hősiességük mögött! Egyiket megkérdezem: „Megírja bajtárs, szüleidnek a sebesülést?” „Ne tessék, hátha nagyon megijednének...” - és mosolyog hozzá „majd megírom magam, ha egy kicsit gyógyulok.” Szegény Pista!x Dehogy tudott már írni! Másnap már halotti jelentést írtam róla... Még utolsó óráiban is kedves szüleit akarta kímélni a fájdalomtól.

Temetés

Így érkeztünk...xi

December 6. A Kormányzó Úr névnapját katonás ünnepséggel tartottuk meg. A mai napon kaptam otthonról az első postát, egy rózsaszínű tábori lapot. Itt érezzük igazán a messze idegenben, mit visz a katonának az a pár sor, otthoni szeretteitől.
Betegeink között új sebesültet találok. Délután amputálták a jobb lábát. Milyen szomorú! Erős fiatal ember és csonkán megy haza, ha kibírja... Megírom édesanyjának... Szomorú karácsonya lesz szegénynek...
December 7. Reggelre meghalt szegény Béla bajtárs,xii magyar királyi honvédtizedes. Így már a bánkódó édesanyának fia halálhírét is viszi a posta...
December 8. A Szűz Anya Szeplőtelen Fogantatásának ünnepe. Tömeges gyónás és áldozás. Utána végigjárom az összes betegszobát. Körülbelül két kilométer hosszúságban szétszórva vannak az alacsony orosz faviskókban. Olvasnivalót és kegyszereket osztogatok. Nagyon örülnek az ajándékoknak, s szentképeknek és a hazulról vitt finom Levente cigarettának. Nem felejtem egyik kedves bajtársamat, akit az egyik betegszobában sírva találtam. Most kapta a táviratot hazulról, felesége haláláról. Nem is tud szólni, csak előveszi a katonazubbonya zsebéből a kedves családi képet: Nézzem csak, mutatja, ez volt az ő kedves otthona, amelyet már üresen fog találni, ha a jó Isten hazasegíti.
December 13. Vasárnap. Előkészítő szentbeszéd után általános feloldozást adtam, majd megáldoztattam kb. 250 magyar tisztet és honvédet. Így készültünk a kis Jézus születésére. Egymásután küldik kedves otthonunkba is karácsonyi üdvözletüket. Egyik székely honvéd érmeket mutat, hogy azokat küldi el Andráskának, Jánoskának és Annácskának.xiii És mily megható sorok mellette! „Az ünnepek alatt többet imádkozzatok otthon érettünk!”
December 23. Ma kaptam meg a második hadsereg katolikus lelkészei számára rendszeresített lelkészi feszületet. A kis Jézus hozta. Boldogan viselem. Mennyi sebesült, mennyi haldokló csókolta meg ezt később, amikor az élettől búcsúzva a Kereszttől vártak és kaptak vigaszt.

Hősi halottak temetése

Ilyen volt a karácsonyunk...xiv

December 24. Szentkarácsony vigíliája.xv Itt a fronton is készülünk a szent ünnepre. Van betlehemünk, karácsonyfánkat is díszítjük. Papírszalvéta a selyempapír, s bele hazai kockacukor a szaloncukor. Készül lázasan a kis Jézus fája. Megható volt, milyen örömmel vitték ma minden alakulathoz a jó honvédek a karácsonyfát. Egyik futár lóháton vitte, hogy előbb érjen és a szentestére készen legyen. Délután még egy hősi halottat temettünk, neki már ott fenn lesz karácsonya... Csendes, fehér hó hullott reá, míg imádkoztunk fölötte. Fehér karácsonyi szemfedő! Nyugodj testvér a többi hőssel együtt, akiket az idei karácsony már hideg orosz földben talált...
A szentestén felsőbb rendelkezésre a szomszéd községbe szánkóztam, itt mondok éjfélkor szentmisét. Útközben betérek az Élmóhozxvi boldog ünnepeket kívánni. Parancsnoka Sz. főhadnagy úr, a kedves Marci bátyánk is nagy munkában volt, saját kezűleg készítette a kis betlehemet. Mint ő mondja: „Tudod Páter, itt minden öreg gyermekké lesz ezen a szentestén!...” A karácsonyi boldogság tehát ide is elért a földalatti bunkerbe. Folytatjuk utunkat tovább. „Állj! Ki vagy?!” - hallik a kemény szó. A határban az útőrség. „Mi vagyunk testvérek, visszük a Jézuskát, aki megáld titeket is, akik ezen a szentestén is őrt álltok értünk és az otthoniakért. Boldog karácsonyt nektek is!” Öreg este lett, mire odaértünk I-ra.xvii Egy kis orosz faházban kapok szállást. A ház asszonya toprongyos öreg orosz asszony. Valahogy beszélgetve megértettem, hogy ők az öregek még imádkoznak, de a „málinkák”,xviii a kicsinyek már nem. Boldogan mutatott egy ikont, a kis Jézus születését ábrázolta. A kommunista uralom alatt rejtegették, de most újra elhelyezték a ház főhelyére, a szoba szögletébe. Más alkalommal is tapasztaltam, hogy az idősebbek lelkéből hiába akarta kiirtani az istentelen uralom a vallást és az istenhitet. Megható volt látni, hogyan siettek régi fatemplomukba, amelyeket mi újra megnyitottunk nekik, örömükben a padlót csókolták, hogy újra az Isten házában lehettek.
Kilépve az udvarra, idehallik az ének a jó honvédek ajkáról: „Ő leszen néktek, Üdvözítőtök valóban...” Igen, igaz, Ő az üdvösség, Ő a boldogság itt is, ezen a földön is, ahol pedig évtizedeken át nem akarták Őt ismerni.
December 25. Éjfélkor szentmisét mondtam. Sokan voltak honvédeink. Lelkesen énekelték az otthoni szép karácsonyi énekeket. S Jézuska leszállt itt a havas orosz föld közepén. „Közénk született...” A szent ünnepen kimentem a vonalba is. A Don mellett miséztem. Most láttam először ezt a folyót. Az Úr Jézus áldását kérem minden őrállóra. Szentmise után D. százados úr ezt mondta: „Köszönöm, hogy elhoztad nekünk a Jézuskát, nekünk kell Ő legjobban...”

Így harcoltunk...xix

1943. január 10.xx Vasárnap. Szentcsalád ünnepe. Nekünk nagyon szívünkhöz szóló nap. Arról beszéltem, hogy mi itt mindnyájan a békés családi otthonért harcolunk és a nagy családért, hazánkért. Ezért bízva kérhetjük a Szentcsaládot, legyen oltalmunk.
Január 12. Beteglátogatásaim alatt ma ismét több élményben volt részem. Az egyik szobában egy lázas beteg az éjjel zsilettel megvagdalta kezét, nyakát. De talán most már megnyugszik, íratott velem haza lapokat. A mellette fekvő beteg is elkeseredett, káromkodó! Szegény, neki is magas láza van. Ezek szomorú élmények voltak. De azután jártam a többi betegszobát, ott annál jobban megvigasztalódtam. Örültek az újságoknak, cigarettának, amit a hazaiak küldeményéből kiosztottam közöttük. Felírták az ajándékozók címét és lapon megköszönik nekik. Egymásután említik fogadalmaikat: „Nem iszom, nem dohányzom többé.” Másik a nagyboldogasszonyi nehéz napxxi emlékére azon az ünnepen gyónni és áldozni fog minden évben; Szent Antalnak ígérnek pénzt stb. Milyen szép, hogy a veszély természetfölötti segítségre fordítja figyelmüket.
Január 14. Délben hívtak át a betegszobába, ahhoz a két türelmetlen beteghez, akikről 12-én írtam. Szépen javulnak és az egyikük sírva bánja már, amit akkor tett. A másik is megnyugodott és boldogan mutatja kis ikergyermekei fényképét, akik otthon imádkoznak érette. Istenem, nagy a te hatalmad! Te vagy a gyógyulás!
Január 15. Ma halljuk az első hírt az oroszok erős támadásáról.xxii Az első támadásokat ugyan visszaverték, de fel kell készülni itt is esetleges támadásra. Rengeteg embert dobott harcba a muszka, hullahegyeken is újabb embertömegek jönnek előre. Nálunk nagy átcsoportosítás folyik, reméljük meg is lesz ennek a kedvező eredménye. És a hó csendesen, aprón kezd hulldogálni, talán ezzel is enyhül a 30 fokos nagy hideg. Ma hallottam a hírt az első hősi halott tábori lelkészről. Bombatámadás áldozata lett.
Január 17. Vasárnap még szentmisét és szentbeszédet mondtam ezzel a mottóval, hogy ahol a legnagyobb a szükség, ott van legközelebb az isteni segítség. Ha kell, még csoda által is. A mi jelenlegi állapotunkra nagyon jellemző ez. Megindult a sebesültek és betegek áradata hozzánk. Fájdalmas szegény nyomorultak szemlélése. Köztük vagyok, segítek, vigasztalok, feloldozok, szemet lecsukok. Hálás pillantásuk a legnagyobb jutalmam. Orvosaink alig bírják a munkát. Istenem, segíts csodával is! Közben ma déltől még kínzóbb lesz a hideg, mert itt a keleti szibériai metsző szél.
Január 19. Boldog Margit a te ünnepeden könyörögj értünk, hogy a jó Isten segítse szegény magyarokat! És a segítség megjött. Reggelre kevés havazással enyhébbre fordult az előző napi nagy hideg. Ez a mi legnagyobb segítségünk.
Január 22. Állandóan özönlenek hozzánk a sebesültek. Sok a halott. Szép, fiatal életek. Egyik bajtársnak kezét roncsolta aknatalálat, lehet, hogy amputálni kell .Orvosaink reggelig várnak vele. Bajtársam nagy bizalommal imádkozott, s reggelre megkönnyebbült. Nem kellett amputálni. Az előbbi esettel kapcsolatban lakótársammal, kedves Pista bajtársammal az imádságról beszélgettünk éjjel egy órakor. Ő idézi édesanyja szavait: „Aki énekel, annak repül az imája az Úr színe elé; aki térdepel, azé fut; aki ülve vagy állva mondja, azé mendegél; aki fekve imádkozik, azé csúszik-mászik! - de mindenképpen Istenhez ér!” Csodálatos, mennyire tudnak hinni az égiek segítségében! Pár napja hoztak be súlyos sebesült zászlóst. Sokáig beszélgettem vele, meggyónt s nagyon bízott felesége imájában és Kaszap Pistában. És elment az örök hazába...
Január 26. Közelről hosszú ideig hangzó, szakadatlan ágyúdörgés. Úgy látszik, nagy támadás lesz. Állandóan tart a sebesültek özönlése. Borzasztó sok a jaj! A napfényes időt kihasználják a Raták is.xxiii Itt röpködnek fölöttünk. Tegnap Élmot is támadták. Délután hősi halottakat temettünk. Sok időt vesz igénybe a provízióxxiv és anyakönyvelés. Estefelé az a hír, hogy az éjjel átköltözünk K-ba.xxv Búcsúzunk ettől a helytől, amely bár sok fájdalmas órát okozott, a sok szegény sebesült látása miatt, de mégis - mint első háborús települési helyem - a szívemhez nőtt. Isten veletek hős bajtársak, akik itt nyugosztok és már velünk nem jöhettek! Az égi viszontlátásra!

Jegyzetek:

i Megjelent: Dunántúli Hírlap, 1943. július 3. 2.o.
ii Valószínűleg 1942. november 19-én történt.
iii Tiszteletreméltó Kaszap István (1916-1935) szent életű novícius, aki betegségét hosszan tűrve hunyt el 1935-ben. A székesfehérvári Prohászka-emléktemplomnál temették el, boldoggá avatása szinte azonnal megkezdődött, emléknapja november 13. Valószínűleg ezért is osztogatták a képét ekkor, november közepén.
iv 1942. november 20-án.
v A naplóban: Kis-Szolyva. A történelmi Magyarország határtelepülése a Vereckei-szorosnál.
vi Az eredeti, 1886-ban átadott Beszkidi alagútról van szó, melyet 1944-ben a visszavonuló honvédek berobbantottak.
vii Megjelent: Dunántúli Hírlap, 1943. július 24. 2.o.
viii A naplóban Lavoczne. Lavochne ukrán városka a Vereckei-szoros galíciai oldalán. Itt adta át a Szovjetunió 1941. március 23-án Rákosi Mátyásért cserébe az 1849-ben Oroszországba vitt 48-as honvédzászlókat.
ix Turner Kálmán a III. szombathelyi hadtesthez volt beosztva, a 9. nagykanizsai könnyű hadosztályhoz. Ennek parancsnoksága Ivanovkán volt, Turner állomáshelye Sztaro Nyikolszkoje volt. Kinevezésére lásd: Honvédségi Közlöny, 1941. 21. sz. 239.o.
x Turner Kálmán naplójából való felolvasásakor az illetőt Menyhárt Lászlónak mondja. Talán az újságba szándékosan
xi Megjelent: Dunántúli Hírlap, 1943. augusztus 21. 2.o.
xii Nem tudtam azonosítani.
xiii Nyilván gyermekeinek neve.
xiv Megjelent: Dunántúli Hírlap, 1944. augusztus 28. 2.o.
xv Azaz karácsony előestéje, szenteste.
xvi Élmo, azaz élelmező oszlop. A 9. könnyű hadosztályhoz tartozó 9. élelmező oszlop szintén Sztaro Nyikolszkojéban állomásozott, annak déli végében. Lásd: Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. Zalaegerszeg, 2012. 102.o.
xvii Orosz helynév rövidítve, valószínűleg Ivanovkát jelenti.
xviii Малинка, szó szerint „málna”, itt aprónép (orosz).
xix Megjelent: Dunántúli Hírlap, 1944. január 8. 2.o.
xx Turner január elején nagyon beteg volt, tífuszban szenvedett. Naplójából ezen napok kiestek, ezért is maradtak ki a cikkekben is.
xxi Nagyboldogasszony napja augusztus 15. 1942-ben ezen a napon a korotojaki hídfő felszámolásáért folytak súlyos harcok.
xxii A 2. magyar hadsereg katasztrófájához vezető január 12-13-i szovjet támadásról van szó, amely eleinte kevéssé érintette a 9. könnyű hadosztályt (17. és 47. gyalogezredek), hiszen az a hadsereg szélső balszárnyán állt. A hadosztály 17/III. Zászlóalja még január 27-én is a Don folyó menti állásaiban volt!
xxiii A „Rata” (patkány) eredetileg az I-16-os szovjet vadászrepülőgépet jelentette, de a magyar katonai szlengben sokszor minden orosz vadászgépet és vadászbombázót így hívtak.
xxiv Itt jelentése: jelentés.
xxv Alighanem Kohol. A III. hadtest parancsnoka, Stomm Marcel altábornagy január 26-án kapott engedélyt a visszavonulásra. A hadtestparancsnokság 26-án költözött át Koholba. Lásd: Stomm Marcel: Emlékiratok. Budapest, 1990. 121.o.




2018. december 23., vasárnap

Előadás youtube-on: Görgei téli hadjárata, 1848-49

Legutóbbi előadásom már megtekinthető a youtube-on:

Görgei Artúr 1848-49-es téli hadjárata

Győr-Ménfőcsanak, Bezerédj-kastély 
2018. december 4. kedd 

A Schwechati csatában elszenvedett vereség után bizonyossá vált, hogy a Kossuth vezette Magyarországnak hamarosan ellenséges invázióval kell szembenéznie. A nyugati határszélen védekezésre berendezkedett fősereg parancsnoki posztja mindennek volt nevezhető, csak irigyelhetőnek nem. Móga János lemondásával a fővezéri pálca Kossuth jóvoltából az alig 30 esztendős Görgei Artúr kezébe kerül, aki komoly nehézségekkel nézett szembe. Egyfelől az ellenséges haderő kétszeres túlerőben volt, másfelől a keze alá került honvédsereg jelentős részben tapasztalatlan és háborúra alkalmatlan nemzetőrségből állt, s a megbízható régi alakulatok és honvédzászlóaljak is felszerelési hiányokkal küszködtek. Az ifjú vezér kemény kézzel látott munkához, de nem volt sok ideje, mivel december közepén megindultak az osztrák seregek, s megkezdődött a téli hadjárat.


2018. december 20., csütörtök

Egy wadon király könyv: Nicholas Eames - A Wadon királyai


Nicholas Eames: A Wadon királyai
Bp.: Fumax, 2018



Eredeti megjelenés:
Nicholas Eames: King of the Wyld, 2018
Fordította: Matolcsy Kálmán
480 oldal

Fogj egy ötszemélyes kiöregedő metálbandát, és lökd őket színpadra, minden próba nélkül. A helyszín legyen egy mindenhonnan összelopkodott szörnyekkel behintett aréna, majd kapcsold fel a hangerőt és kezdődjék a zúzás! Mindez egy elsőfilmes azaz elsőkönyves rendezőtől.
Jól hangzik? Ugye, hogy nem? Teljesen kizárt, hogy működjön, elvégre minden elemi logikának ellentmondana. Ám a flúgos könyvtáros ilyen benyomást keltő fülszöveg után is elolvasta Nicholas Eamestől A Wadon királyait. Nyilvánvaló, hogy a világ végstádiumban lehet, különben ekkora katyvasz elolvasása után nem úgy kelnék fel az ágyról, hogy fülig ér a szám, és bárddal (a fegyverrel, nem egy mesterdalnokkal) esnék neki a legközelebbi mantikórhordának. Mert ez a könyv Wadon király!

Eames regénye persze - mint az eddigiekből is kitűnhetett – kölcsönzések (a lopás eufémisztikus megnevezése) egész kis gyűjteménye, amelyeket díszlet gyanánt egyetlen igazán eredeti ötlete köré húzott fel, s amely idea az, hogy egy zenei együtteshez hasonlatos zsoldosbanda, „A Saga” legyen a történet központja. A bandának van frontembere, menedzsere, háttértáncosai, sőt szörnylemészárló turnékra jár a Wadonnak nevezett természetfölötti erdőbe. Pontosabban csak járt, hiszen a banda 20 éve feloszlott. Ám a kényszer nagy úr, s összehozza azokat, akiket egymásnak rendel a sors, és máris kezdődhet a szórakozás. Minden humora mellett a sztori egyáltalán nem komolytalan, sőt olykor átérezhetően nehéz pszichológiai drámába kerülnek a szereplők. Időnként nagyon is bölcs a regény, elsősorban főszereplőnknek, Clay Coopernek (tényleg, nem Alice Coopertől örökölte a nevét?) köszönhetően. E regényben ő a bölcs barbár, aki csak haza akar térni feleségéhez, ahonnan el se ment volna, ha a becsület és kislánya nem követelte volna az ellenkezőjét. De a csapat minden tagja esetlen, messze nem hibátlan, ámde szeretetre méltó. Egyértelműen a karakterek és a párbeszédeik teszik élvezhetővé az olvasást.
Minden főszereplő király. Ott van Arany Gabo, a frontember, akiben már csak töredéke lappang egykori nagyságának, és egyetlen vágya, hogy lányát megmentse. Moog, a varázsló, a progresszió képviselője, egy szivárványba öltöztetett kétbalkezes Gandalf. Matrick viszont tényleg király. Úgy értem, koronás fő. Viszont cserébe a felesége tartja kurta láncon, ráadásul idült alkoholizmustól szenved. Kedvencem azonban Ganelon. Na ő egy sima Khal Drogo-szerű gyilkológép. Szarkalábbal való - hm – sakkpartija meg egy életre a memóriámba égett. Ja és ott van a banda utólag csatlakozott dalnoka, Kit. Ő zombi. Pardon, élőhalott. Mivel halott, nem lehet már megölni, ellentétben elődeivel, akik fogyóeszközként szolgáltak a Sagában. Kit fegyvere pedig a plaplömplöm, ami egy lantszerű hangszer…
De akkor a párbeszédek és a humor!

„ - Hosszú történet. – nyúlt a kupájáért a zsoldos.
- Kővé változtattak – magyarázta a harcos. – Visszaváltoztattak.
- Na jó, akkor rövid történet – ismerte be Clay.” - Oké, ez kissé Mothy Python (Engem meg gyíkká változtatott… De már elmúlt.).

„- Haramia Jack átdöfhetetlen vértje. Állítólag se kard, se lándzsa nem hatol át rajta, de a szifilisznek azért sikerült.” - Na ez meg nagyon Abercrombie.

Külön plusz pontot ért nálam a következő idézet a könyvből:
„- Ha megöltelek, a lányodat is megkeresem. [...]
- Ha.” - Ez ugyanis eredetileg egy spártai beszólás. Mikor II. Philippos makedón király azt üzente a spártaiiaknak, hogy ha legyőzi őket, mindnyájukat eladja rabszolgának, a spártaiak csakk ennyit írtak vissza: "Ha."

Szóval Olyan az egész, mintha a Vajákot, Az Első törvényt, a Káosz-ciklust és mondjuk a klasszikus Dungeons and Dragons szerepjáték világát egy érdekes kísérlet keretében összemixelték volna az AC/DC-vel.
Néha a mondatok talán túlfacsartak: „Egy szelet üszkös pirítós járt mellé, és ha az embernek szerencséje volt, néhány szelet körte is, amelyeken nagyobb ütődések éktelenkedtek, mint a csorbák egy bárd önbecsülésén.” Jobban belegondolva ennek így nincs több értelme, mint amennyi önbecsülése egy bárdnak… Ugyanakkor vannak nagyon ötletesen megírt részek. Személyes kedvencem a 200-201. oldalak, ahol egy kocsma pusztulását írta a krónikás, egészen zseniálisan.

Egyértelmű, hogy nem ez a regény írja újra a fantasyk régóta szövődő történetét, nem korszakalkotó, ugyanakkor remek szórakozás, amely a műfaj minden zsánerét feldolgozza, újrahangszereli, és így egészen egyedi dallamok kúsznak a fülünkbe/szemünkbe. Könnyed, letisztult és kerek történet, amely kiragad a hétköznapok monotóniájából.
A Wadon királyai  egy trilógia első része, ám a történetek önállóak lesznek (mindegyik egy-egy zsoldos banda köré íródik), melyeket csak a világ köt össze, melyben játszódnak. Idén jött ki „A banda” 2. része Bloddy Rose címen, melyet reményeim szerint szintén olvashatunk majd magyarul, mert ilyen kezdet után biztosan érdemes lesz megjelentetni itt is.

Igazából még a kötet fizikai megjelenésébe sem tudok belekötni. A borítókép tökéletes, a kötés tényleg strapabíró kötés. Dicsőség ez a Fumaxnak, márpedig - mint a fülszöveg is megírja - a dicsőség sosem megy ki a divatból! A fordító, Matolcsy Kálmán külön dicséretet érdemel, nagyon olvasmányos lett az egész, a megoly nevű lény neve külön ötletes, nem tudnék jobb magyarítást az owlbear/me[dveba]goly-hoz (amely egyébként szintén a DnD szerepjátékból kölcsönzött szörnyszülött,).

Összefoglalva: Egyértelműen az idei év egyik nagy pozitív meglepetése számomra. Ha szereted a könnyed szórakoztató fantasztikus regényeket, ess csak neki bátran és kezdődjön a csontzene!

Pontszám:
 Nyolc és fél Wyvern a tízzből
8.5/10

www.goodreads.com: 4.36 pont
(Az adatok 2018. december 17-i állapotot tükröznek!)

2018. december 15., szombat

Képeslapok a Novara cirkálóról és a Novara cirkálóra, I. rész


Bár immár elmúlt az I. világháború 100 éves évfordulója, nekünk azért még maradt puskaporunk, s egyébként sem kötődünk szorosan holmi kerek számokhoz. Következő sorozatunkban három etapban 44 levelezőlapot teszünk közzé, amelyek az Osztrák-magyar monarchia egyik tengerészéhez kapcsolódnak. Puskás János „torpedista” Horthy Miklós legendás S.M.S. Novaráján szolgált 1915-től már bizonyosan, s itt is maradt legalább 1917 végéig (ekkorról datálódik utolsó meglévő levelezőlap). A remek állapotban levő lapok Puskás és Krajcsovics Hermin úrhölgy levelezéséből maradtak fenn, noha tartalmukból kiderül, hogy ennél jóval többet írtak egymásnak. Kapcsolatukról, s személyükről nem sikerült egyebet kideríteni. Bár a levelezés tartalmilag nem túl érdekes, de a képeslapok nagyon szépek.
A lapok szövegét legjobb tudásom szerint igyekeztem visszaadni, bár Hermin kisasszony kézírásánál nem volt mindig könnyű dolgom. A szöveget igyekeztem mai helyesírással közölni, de a annak ízvilágát nem megbolygatva.




1. Puskás János levelezőlapja Krajcsovics Herminhez, Póla 1914. VIII. 18.
[Bélyegző:] Pola 1 19.VIII.14
[Bélyegző vörös tintával:] K. und K. Seearsenals - Torpedobootsdirektion
[Címzett:] Őnagysága Krajcsovics Hermin kisasszony
Budapest, Dorottya [u.] 1. I. Hungária Clubi

Édes fiam!ii
Értesítlek, hogy a 8-án és 13-án kelt leveled megkaptam ma, 18-án mindkettőt. Köszönöm, hogy megemlékeztél rólam. Én jól vagyok még. Ha mindenáron akarsz v. k. (?),iii úgy kis magot elfogadok. Csókol számtalanszor Janid.
18/VIII.




2. Puskás János levelezőlapja Krajcsovics Herminhez, Póla 1915. II. 5.iv
[Bélyegző:] […]v
[Bélyeg:] Osztrák 5 Helleres, Ferenc József arcképével
[Címzett:] Őnagysága Krajcsovics Hermin úrnőnek
Budapest, V. ker. Dorottya u. 1. I.

Édes Fiacskám!
16-án igazán kétségbe ejt a sok panaszod, hogy nem írok, hisz én írok úgy, mint máskor. Mármost három levélről nem teszek említést, úgy látszik, elvesztek. Tegnap kaptam meg leveled, melyben a Danii lapját küldted, már őneki is írtam levelet és két lapot. Ő sem kapta meg, úgy látszik. Semmi bajom. Csókol számtalanszor: Jani.
5/II.




3. Üres levelezőlap, bélyeggel, Polavi
[Bélyegző:] K.u.k. Kriegsmarine S.M.S. „Novara”




4. Puskás János levelezőlapja Krajcsovics Herminhez, Póla 1915. II. 12.
[Bélyegző:] K.u.k. Kriegsmarine S.M.S. „Novara”
[Bélyegző vörös tintával:] Zensuriert
[Feladó:] a.vii Johann Puskás torpedist S.M.Schiff Novara, Pola
[Címzett:] Őnagysága Krajcsovics Hermin úrnőnek
Budapest, V. ker. Dorottya u. 1. I.

Édes fiacskám!
Értesítlek, hogy a leveled megkaptam, melyben írsz a Lajosviii felől. Légy egész nyugodt, ő had beszéljen akármit, azt csak azért mondja, hogy úgy gondolja, hogy megtarthatja magának a 3 számot ha hozamot(?) szereztek. Tehát ne hallgass reá! Édesem, én írtam haza sokszor és nem jön válasz, úgy mint ahogy te sem kaptad. Bizonyára elveszett. Semmi bajom. Csókol Jani.
Pola 12/II




5. Puskás János levelezőlapja Krajcsovics Herminhez, Póla 1915. III. 10.
[Bélyegző:] K.u.k. Kriegsmarine S.M.S. „Novara”
[Bélyegző vörös tintával:] Zensuriert
[Feladó:] a. Johann Puskás S.M.S. Novara, Pola
[Címzett:] Őnagysága Krajcsovics Hermin úrnőnek
Budapest, V. ker. Dorottya u. 1. I.

Édes fiacskám!
Értesítlek, hogy a leveled megkaptam, melyben írod, hogy nem lesz jó a gyűrű. Sajnálom fiacskám, de hagyjad kissé nagyobbra csinálni, egyszerű! Így esetleg elvész. Semmi bajom, mit neked is kívánok. A csomag már elment, édes. Csókol számtalanszor: Jani.
Pola 10/III.




6. Puskás János levelezőlapja Krajcsovics Herminhez, Póla 1915. III. 20.
[Bélyegző:] K.u.k. Kriegsmarine S.M.S. „Novara”
[Feladó:] absender Puskás torpedist - S.M.Schiff „Novara”, Pola
[Címzett:] Őnagysága Krajcsovics Hermin úrnőnek
Budapest, V. ker. Dorottya u. 1. I. Hungária Club

Édes fiacskám!
Értesítlek, hogy lapod megkaptam, úgyszintén ajánlott leveled is. Én el is hiszem, hogy írsz fiacskám, de néha elkésett és már furcsa, ha nem jön rendesen. Hogy vagy? Én eléggé jól, az egészségem kitűnő, mit neked is kívánok viszont. A szabadságba jobb is, ha nem hiszel fiacskám, még én se bízok benne előre. Isten veled, csókol számtalanszor szerető Janid.
Pola 20/III.




7. Puskás János levelezőlapja Krajcsovics Herminhez, Póla 1915. III. 21.
[Bélyegző:] K.u.k. Kriegsmarine S.M.S. „Novara”
[Bélyegző:] Pola – 24.III.15
F[eladó].: Puskás János torpedist - S.M.Schiff „Novara” in Pola
[Címzett:] Őnagysága Krajcsovics Hermin úrnőnek
Budapest, V. ker. Dorottya u. 1. szám I. em. Hungária Club

Édes fiacskám!
Értesítlek néhány soraimban, hogy tegnap leveled megkaptam, melyre ugyan már válaszoltam egyszer,ix de megismétlem. Hogy vagy b...k.-ám?x Én eléggé jól, mit neked is kívánok. Isten veled, csókol számtalanszor a viszontlátásig is szerető Janid.
Pola 21/III




8. Puskás János levelezőlapja Krajcsovics Herminhez, Póla 1915. VI. 9.
[Vörös Bélyegző:] K.u.k. Kriegsmarine S.M.S. „Novara”
[Bélyegző:] K.u.K. Marinefeldpostamt Pola – 14.VI.15
[Feladó:] a. Johann Puskás – S.M.S. „Novara” Pola
[Címzett:] Őnagysága Krajcsovics Hermin úrnőnek
Budapest, V. ker. Dorottya u. 1. I.

Édes fiacskám!
Értesítlek, hogy a leveleidet megkaptam. Kérlek, legyél csak nyugodtan felőlem, mert nincs semmi bajom.xi Hazulról még ez ideig nem érkezett semmi hír, nem tudom, mi lehet velük, miért nem írnak? Sok és jó egészséget kívánva ölel és csókol számtalanszor szerető Janid.
Pola 9/VI.




9. Puskás János levelezőlapja Krajcsovics Herminhez, Póla 1915. VII. 7.
[Bélyegző:] K.u.k. Kriegsmarine S.M.S. „Novara”
[Bélyegző:] K.u.K. Marinefeldpostamt Pola – 8.VII.15
[Feladó:] Puskás István – Novara, Pola
[Címzett:] Őnagysága Krajcsovics Hermin úrnőnek
Budapest, V. ker. Dorottya u. 1. I. em Hungária Club

Édes fiacskám!
Értesítlek drágám, hogy panaszos leveled megkaptam, illetőleg lapod, melyben jelzed, hogy még nem kaptad meg az olvasnivalót. Én írok fiacskám! Mikor csak pár percem is van, azt is arra szánom, hogy neked írjak! Különben jól vagyok, mit neked is kívánok! Az ajánlott leveled egészen elkeserített bogaram!! Isten veled, őlel és csókol számtalanszor szerető Lacid.
Pola 7/VII




10. Péter Károly levelezőlapja Puskás Jánoshoz, Szabadka 1915. VIII. 19.
[Bélyegző:] Szabadka – 915.AUG.[...]xii
Feladó: Péter Károly [...]xiii
[Címzett:] Puskás János úrnak S.M.S. Novara, Pola – Marine feldpost

Kelt 19/VIII.915
Kíván jó mulatást mindannyiuknak barátja, Karcsi




11. Puskás János levelezőlapja Krajcsovics Herminhez, 1915. VIII. 22.
[Bélyegző:] K.u.k. Kriegsmarine S.M.S. „Novara”
[Bélyegző:] K.u.K. Marinefeldpostamt Pola – 25.VIII.15
[Feladó:] Puskás J. S.M.S. „Novara” Pola
[Címzett:] Őnagysága Krajcsovics Hermin úrnőnek
Budapest, V. ker. Dorottya u. 1. sz. I. e. Hungária Club

Édes fiacskám!
Értesítlek, hogy leveled megkaptam, de meg most azt írhatom rá, hogy mikor megyek pontosan, azt hiszem a jövő hó elején kerül rám a sor. A munkát, míg kissé meg nem szűnik, nekem kell elvégezni, mert nem lehet egy avatatlant odaállítani.xiv Egyébként jól vagyok, neked is minden jót kívánok. Ölel és csókol számtalanszor szerető Janid.
Pola 22/VIII




12. Krajcsovics Herminxv levelezőlapja Puskás Jánoshoz, 1915. VIII. 28.
[Bélyegző:] Budapest – 915.AUG.28
[Bélyeg:] 5 filléres magyar koronás
[Címzett:] Herr Johán Puskás torpedist - S.M.S. Novara, Póla

Édes fiacskám!
Értesítlek, hogy ma délután 28-dikán ismét kaptam két lapot, melyet 22-23-diki kelettel küldtél, és délelőtt is kaptam egyet, amiből [tudom?] aranyom, hogy jól vagy. Én is eléggé jól vagyok. Minden jót és mielőbbi viszontlátásig ölel és számtalanszor csókol szerető Hermi.
Ezen kis szoba emlékeztet az édes otthonodra az édesanyuskádnál.xvi
915.VIII.28. d.u. 5 óra




13. Krajcsovics Hermin levelezőlapja Puskás Jánoshoz, 1915. VIII. 29.
[Bélyegző:] Budapest – 915.AUG.29
[Bélyegző:] 5 filléres magyar koronás
[Címzett:] Herr Johán Puskás torpedist - S.M.S. Novara, Póla

I.xvii
915.VIII.29.
Édes fiacskám!
Csekély soraimban értesítlek, hogy kedves leveled ma 29-dikén megkaptam. Most két nap alatt kaptam 3 lapot, és a leveled. A lapok késéssel érkeztek. Hogy vagy aranyos fiam? Közelednek már a boldogító napok! [...]




14. Krajcsovics Hermin levelezőlapja Puskás Jánoshoz, 1915. X. 3.
[Bélyegző:] Budapest – 915.OKT.3
[Bélyeg:] 5 filléres magyar koronás
[Címzett:] Herr Johan Puskás torpedist - S.M.S. Novara, Póla

915.X/3
Édes aranyos Fiacskám!
Értesítlek, hogy ebben a pillanatban kaptam kézhez ismét egy szép képeslapot. Ez már a 6-dik lap a sorozatból. Igen bájos kis lapok. Remélem édes szívem, hogy te is megkapod a szép lapjaimat amit küldök. Ez már a 9-dik szép lap, amit küldtem amióta elmentél.xviii Hogy vagy édes a lábaddal? Jobban vagy már? Minden jót és jó egészséget kíván, ölel és igaz szeretettel csókol Hermi.




15. Krajcsovics Hermin levelezőlapja Puskás Jánoshoz, 1915. X. 6.
[Bélyegző:] Budapest – 915.AUG.28
[Bélyeg:] 5 filléres magyar koronás
[Címzett:] Herr Johan Puskás torpedist - S.M.S. Novara, Póla

915.X/6
Édes aranyos fiacskám!
Értesítlek, hogy ma megkaptam 9-diki lapodat. Danitól is kaptam levelet, már magam is örülnék, ha volna már valami. Továbbá örülök édes, hogy már jobban vagy a lábaddal, az bizonyára [...]xix Én már két napja fekszem evvel az undorító torokgyulladással. Ölel, csókol szerelemmel, Hermi.


Jegyzetek:

i Az egykori Gizella (ma Vörösmarty) tér sarkán álló exkluzív klubról van szó.
ii Puskás János és Krajcsovics Hermin kölcsönösen fiacskámnak hívják egymást kedveskedve.
iii Nem tudtam feloldani a rövidítést.
iv Pontos év nem olvasható le a lapról, a bélyegző alapján soroltam be 1915-höz.
v Ugyanolyan pólai pecsét, mint az előzőn, de nem olvasható ki dátum.
vi A pecsét alapján soroltam be ide, mivel az 1915-ben használt kétfejű sasos S.M.S. „Novara” bélyegző van rajta.
vii Absender, vagyis feladó (német).
viii Azonosítatlan személy.
ix Lásd előző levlapot!
x Valami bensőséges megszólítás rövidítése lehet.
xi 1915. május 24-én az osztrák-magyar flotta támadást intézett az előző napon neki hadat üzenő Olaszország fontos kikötői ellen, melyen a Novara gyorscirkáló is részt vett. A Horthy Miklós sorhajókapitány vezette cirkáló a Scharfschütze romboló és négy torpedónaszád társaságában Ravenna kikötőjét, Porto Corsinit támadta. Az akció során a Novarát találat érte, mely során öt tengerész halt hősi halált. Lásd: http://hagibal.blogspot.com/2013/04/az-osztrak-magyar-hadiflotta-tamadasa.html
xii Olvashatatlan a dátum vége, valószínűleg augusztus 20 vagy 21.
xiii Feloldhatatlan betűsor, valószínűleg cím.
xiv A Novara cirkáló 1915. júniusa és júliusa során többször lőtte az olasz partokat, és vasúti csomópontokat. Lásd: Csonkaréti Károly: Császári és királyi hadihajók. Debrecen, 2002. 102.o.
xv Bár nincs rajta feladó, nyilvánvaló, hogy a feladó a korábbi levelezőlapok címzettje.
xvi A képeslapon lévő képre céloz.
xvii A levelezőlap szövegét egy másik lapon folytatta, de az elveszett, legalábbis nincs a nálam lévő csomóban.
xviii A fennmaradt levelezőlapok dátumából az sejthető, hogy Puskás János valamikor szeptemberben otthon lehetett szabadságon, hiszen aligha a háború eleje óta küldött 9 lapot a hölgy.
xix Nem tudtam értelmesen kibetűzni egy szót.