Tóth
Elemér gazdasági zászlós naplója a Don-kanyarból VI.
Ma
búcsút veszünk Tóth Elemértől, akinek Don-kanyarban íródott
naplóját megismerhettük az utóbbi hónapokban. A sors különös
fintora, hogy akkor értem a végére (na jó, nem teljesen
véletlenül...), mikor a naplónak is vége szakad. Ugyanis hősünk
a naplót 1942. december 5-én, azaz napra pontosan 73 éve küldte
haza családjának egy szabadságra hazainduló orvos hadnagy által.
A korábbi részek: http://hagibal.blogspot.hu/search/label/T%C3%B3th%20Elem%C3%A9r
Ételosztás csajkába (Fortepan, 26680.sz.) |
[1942.]
November 20.
21. 22. péntek, szombat, vasárnap
Eseménytelen
napok, szokott elfoglaltság, raktárrendezés, vételezések,
kiutalások. Hazulról elindított alakulatok egymás után érkeznek
be, ezért sok munkánk van, esténként fáradtan térünk pihenni.
Egyedül rendkívüli eseménynek számítható az, hogy 21-én
kaptam az első postát hazulról, hozzá még nem is egyet, hanem
hat darabot. Köztük egyet édesanyámtól is, aminek a legjobban
megörültem.
943.
[sic!] november 23. hétfő
Reggel
még 5 óra előtt felébresztett a legényem. Egész világos van-
Sok a papírmunkánk. Korán reggel már megrohannak a különböző
alakulatok élelmet fölvételezni. Délelőtt folyamán
meglátogatott egy alezredes és az állomásparancsnok őnagysága.
Megelégedésüket fejezték ki.
Nagy
bosszúságom van, 115 vágómarhából 6 darabot az éjjel elloptak.
Naponként 4-5 legyengült állatot kénytelen vagyok levágni,
éjjelenként a kóbor és kiéhezett kutyák a lenyúzott bőröket
széjjelhurcolták. Úgy kell összeszedessem. A sok bosszúság
mellett egy kis öröm is ér, sikerült szerezni egy üveg finom (7
deci) jamaikai rumot, ami itt fogalomszámba megy. (Összes italokra
zárlat van.) Nagyon örülök neki és féltve őrzöm, hogy
naponként jusson a teámba és a feketémbe egy pár csepp. Nagyon
spórolok vele, mert nem tudom, hogy mikor jutok megint hozzá. Pár
nap óta egy fővel megszaporodtunk egy rozsdavörös hím muszka
kutyával. Valahogy hozzánk csatlakozott, és most már el sem
lehetne zavarni. Maxira kereszteltük, egész nap jár utánam, éjjel
is velem alszik. A katonáim is nagyon szeretik. Maxi lett az osztag
liblingje.i
Este sietekii
írásbeli munkáimat és számadásaimat elvégezni (itt már este,
nálunk otthon még kora délután), és mindnyájan pihenni megyünk.
943
[sic!] nov. 24. Kedd
Rendes
5 órai kelés. Nyugodtan még el sem készülhettünk, máris
megrohannak. Délelőtt folyamán van a legtöbb dolgunk. Ebédelni
is csak egyenként, lopva tudunk. Legényemet egész [nap] nem is
látom, ugyanis amióta saját kosztunkon vagyunk, ő a szakács.
Reggel látom csak, amikor felkelt, kipucolja a csizmámat, vizet és
reggelit hoz, azután eltűnik mint a kámfor estig. Szegény fiú
soha életében nem főzött (lévén civilben szabó), de lassanként
egész ehető lesz a főztje, vagy talán csak mi szoktuk már meg.
Maxi nagyon otthonosan és jól érzi magát, a csajkák zörgését
szereti a legjobban, [az] ebéd- és vacsoraidőt várja a legjobban.
Pár
nap óta nagyon szép időnk van, semmi hideg, lassan havazik. Várjuk
a mikulást. Egy katonám napok óta rossz bőrben van, valószínűleg
ez is kórházba fog kerülni. Így fogyunk lassanként. Kíváncsi
vagyok, tavaszra hányan maradunk meg. Éjjel gyanús hangokra
ébredek. Csőre töltött pisztolyommal megyek a hang irányába,
közel érve hozzájuk, látom, hogy egy elt[évedt? -HG-] összekötő
magyar járőr. Mintha hóemberek lettek volna, úgy néztek ki.
Korán este még egy pár lapot írok, majd Maxival együtt
lefekszünk aludni
942.
XI. 25. Szerda
A
szokásos 5 órai felkelés. Sok a dolgunk, korán reggeltől késő
estig folynak a felvételezések. Délután meglátogatott a hadbíró
századosom. Egy hadnaggyal itt vitt keresztül az útja. Autón
jöttek, hoztak magukkal egy üveg rumot, amit mindjárt el is
fogyasztottunk, sőt nekem is volt egy üveg féltve őrzött rumom,
azt is kénytelen voltam közprédára bocsájtani. Estefelé
jókedvűen autóba ültek és mentek Bugyonnijba. Én is korán
lefeküdtem.
942.
XI. 26. Csütörtök
Eseménytelen
nap, rendes napi munka. Állandóan érkeznek újabb és újabb
alakulatok hazulról. Egyik emberem betegségbe esett (egy speciális
orosz betegség, amely véres széklettel, erős hasmenéssel és
hányással jelentkezik), nagyon legyengült, úgyhogy ma kénytelen
voltam a kórházba utalni. Így ismét egyel kevesebben vagyunk. Én
is nagyon meghűltem, erősen köhögök és lázam van. Torkom is
fáj. Orvosi vizsgán is voltam. Háromféle gyógyszert kaptam és
szorgalmasan szedem is őket, és türelmetlenül várom a
gyógyulást.
942.
XI. 27. Péntek
Erősen
havazik és nagy hófúvás van, ilyen időt csak Oroszországban
lehet látni. Ilyenkor ember és állat egyaránt igyekszik fedél
alá menekülni. Hideg szél zúg végig az orosz pusztákon.
Zavartalanul végezzük napi munkánkat. Este legényemmel mindketten
csőre töltött puskával elindulunk a 4 km-re eső parancsnokságra
telefonálni. Odafelé sikerült egy trojkát elfogni és így csak
visszafelé kellett gyalog megtenni az utat.
942.
XI. 28. Szombat
Az
idő kissé javult, a szél elcsendesedett, a havazás tart.
Nevezetes nap. Délelőtt berobog egy autó és hozza a hazai
postánkat. Nagy az öröm, egész nap mindenki örül a hazai
híreknek, csak azok szomorkodnak, akik nem kaptak postát. Én is
kaptam leveleket öcsémtől és több ismerőstől, úgyszintén
olvasnivalót is. Este 12 óráig leveleket írok haza.
942.
XI. 29. Vasárnap
Reggel
kissé álmosan ébredek. Egész éjjel esett a hó. Reggeli után
megírom napi jelentéseimet és 10 óra után elindulok a tőlem 4
km-re eső parancsnokságra, ahová ebédre vagyok hivatalosan
meghívva, ugyanis tiszti előléptetések voltak. Finom háromfogásos
ebéd volt. Itt értesültem, hogy a napokban ide érkezett
(hazulról) alakulatok holnap bevetésre mennek az első vonalba. Nem
jól érzem magam, meg vagyok hűlve, torkom fáj és köhögök.
Orvosságokat is viszek most magammal. A sötétség beállta előtt
hazafelé indulok. Hazafelé menet több kifelé menetelő
alakulattal találkozom. Kezd már sötétedni a kegyetlen hideg szél
újból megindult.
942.
XI. 30. Hétfő
Az
idő nem javul, állandóan havazik, néhol 2 méteres hótorlaszok
is vannak. Teherautók és a fogatolt járművek megakadnak, s így
az utánpótlás is nagy nehézségekkel küzd. Kis raktáramban a
készlet rohamosan fogy, pótlást nem kapok. Állandóan érkeznek
újabb és újabb alakulatok, csak nagy nehezen tudom őket élelemmel
ellátni. Pechemre épp ma kapok a 115 marhán kívül 17 hámos és
2 hátas lovat is. Sem szálas, sem szemes takarmányom nincs,
úgyhogy kénytelen vagyok az állatokat búzával etetni.
942.
XII. 1. Kedd
Még
mindig havazik. Korán reggel sietek a tőlem 4 km-re eső
parancsnokságra telefonon kérni utánpótlást. Fölveszem a magam
és az emberek zsoldját. Összeállítom az istálló őrségét.
Délre érek csak haza, jól összefázva. Ebéd után kifizetem a
zsoldot és újból megyek vissza a parancsnokságra. Végre este
befut egy teherautó kenyérrel. Lerakodás a sötétben. Már éppen
lefeküdni készülök, ½ 12 óra. Kopognak. A járőr hoz egy
elfogott partizánt. Parancsot adok, hogy kísérjék a
parancsnokságra. 12 óra. Katonáim körülöttem (az őrszemeken
kívül) már mind horkolnak, én is lefekszem.
942.
XII. 2. Szerda
Javul
az idő, [a] havazás megállt, hideg sincs. Napi munkánk sok.
Minden megy simán. Édesanyámnak 250 pengőt küldtem.
942.
XII. 3. Csütörtök
Szép
napos idő, hideg sincs. Korán délelőtt hozzák a postát, sajnos
nekem nem jött semmi. Ebédre veszek egy orosz paraszttól egy szép
kövér libát 2 kg sóért. Kitűnő ebédünk volt ma: libasült
céklával és libaaprólék. Vacsorára libatepertyű uborkával és
rumos teával.
942.
XII. 4. Péntek
Egész
éjjel rosszul aludtam, megy vagyok hűlve, nagyon náthás vagyok és
köhögök. Reggel sietek a parancsnokságra napi dolgaimat
elintézni. Itt tudom meg, hogy egy orvos hadnagy megy haza Pestre,
szabadságra. Felkeresem őt és megkérem, hogy vinne-e haza egy
csomagot nekem. Készséggel vállalja. Nagyon kedves fiú.
A
tiszti étkezdén ebédelek. Délután az orvos trojkáján jövök
haza. Nekiállok gyorsan csomagolni és írni. Reggel korán viszi a
legényem a csomagot. Nagyon boldog vagyok, hogy a karácsonyi
ünnepekre küldhetek haza valamit. Ezzel lezárom naplómat, mert
azt is elküldöm a csomagban.
Visszavonulás, 1943 januárjában (Fortepan, 19006.sz. Erky-Nagy Tibor fényképe) |
Tóth
Elemére naplójának ezzel a végére értünk. Ugyanakkor még
lapulnak fényképek és levelezőlapok a szekrényeben, így nem
szakadunk el végleg a Don-kanyartól, lesznek még onnan
forrásközlemények a jövőben is. Sajnos Tóth Elemér zászlós
további sorsáról nem tudok semmit, csak bízhatunk benne, hogy a
januári katasztrófát túlélte.
Jegyzetek:
iAzaz
k edvence (németből).
iiItt
a sietek szó véletlenül kétszer szerepel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése