Tóth Elemér gazdasági zászlós naplója a Don-kanyarból III.

Folytaton Tóth Elemér gazdasági zászlós 1942 őszén írt oroszországi naplójának közlését. A harmadik részben igazán emberi pillanatokban lehetünk ott a hazát védő katonák mellett.

Az orosz sár. Mikor a régi technika jobb az újnál. (Id. Konok Tamás fotója - Fortepan)

November 6. péntek

Reggel 6 órakor már felöltözve vártam a reggelimet, amit nemsokára el is hoztak. Fél 6-kor már egész világos van. Az idő állandóan romlik. Egész éjjel esett az eső, délelőtt már jég és havas eső is esik. Az utak teljesen járhatatlanok, mindennemű jármű, még lovaskocsi sem közlekedhet. Tapadós, csúszós nagy sár van. Csizmámat szíjjal kell a lábainkhoz erősíteni, hogy ott ne ragadjon a sárban.

Reggeli után egy oroszul beszélni tudó katonával elindulok megnézni az állomásparancsnokság által kijelölt új lakásomat. Zuhogó esőben és térdig érő sárban végre megérkezem új lakásomhoz, Kis körút 11. szám alá, ahol nagy meglepetésben részesülök, mert a várt piszkos kis orosz szoba helyett egy igazán még otthoni viszonylatban is szép és tiszta szobát találok. A padlón és falon gyönyörű orosz szőnyegek, sodronyos rézágy, hófehér huzattal, nagy bőr dívány, kényelmes fotelek, Tele van a szoba gyönyörű szép délszaki növényekkel, zongora, stb. Természetesen nagyon megörültem ennek, de magamban aggódva azon töprengek, hogy nyilván tévedésből nem-e valamely tábornoknak vagy vezérkari tisztnek lett kiutalva és nem pedig egy kis zászlósnak. De most már mindegy, nyomban parancsot adok az embereknek, hogy összes málhámat rögtön hozzák ide, ha csak pár napig is sikerülni fog itt lakni, akkor is megéri a hurcolkodást.

Fél órán belül két katona meg a legényem máris hozzák a nagy málhákat, szakadó esőben. Olyan nagy már a sár, hogy a katonáknak felül folyik be a bakancsukba. Egy órán belül már kész is vagyok a berendezkedéssel. Még két szoba van a háziak részére. Nagyon kedves, intelligens család és főként legnagyobb örömömre csupa nőkből áll. Mégpedig egy idősebb 50 év körüli, s [egy] fiatalabb 28-30 év körüli hölgyből, akinek a férje odaát harcol még az oroszoknál, ezenkívül van még egy 18-20 év körüli kislány is egy 14-15 év körüli gimnazista diák is. Közelebbről még nem sikerült megtudni társadalmi állásukat, annyit azonban máris sikerült megállapítanom, hogy mindnyájan nagyon kedvesek velem szemben. Mindenesetre pár napon belül már többet fogok tudni.

Déli 12 óra. Várom a legényemet az ebéddel. Máris itt van vele. Jó zöldséglevest és túrós csuszát hozott. Közben az eső elállt és szépen havazik. (Este tovább folytatom)

Este 10:30ⁱ Délután keveset aludtam, majd a legénységi szállást mentem ellenőrizni, és egyben elbúcsúzni volt szobatársaimtól, akikkel eddig együtt laktam, és ezzel egy időre a tömegszállástól is. A mai naptól kezdve módon, csak egyedül lakom a legényemmel. Egész délután erősen havazott, estére már majdnem térdig érő hóban gázolok haza a lakásomra.

Éppen mostⁱⁱ értesülök a százados hadbiztos úrtól, hogy készülődjek el, mert 8-án, azaz vasárnap reggel 5 órakor embereimmel együtt (12 fő) karavánban 50 darab trojkávalⁱⁱⁱ útra kell indulnom élelemmel Alekszejevkába.

Nagyon örülök neki, kellemes kis utazás lesz, csípős hideg szél fúj a végtelen nagy orosz hómezőkön, de a parancsot vakon kell teljesíteni.

Este 7 óra, hozzák a vacsorámat. Jó forró fekete kávét és hurkakonzervet, amit jóízűen elfogyasztok. Vacsora után a térképemet böngészem, majd tábori lapokat írok haza, Magyarországra. 11 órakor már ágyban vagyok.

November 7. szombat

Bár a szokottnál jóval később feküdtem le, mégis nyugtalanul aludtam és többször fenn voltam. Reggel háromnegyed ötkor ismét fölébredtem, már egész világos volt. Legényemmel begyújtattam és éppen az öltözködéshez kezdtem, már jöttek értem, hogy azonnal menjek a parancsnokságra, a százados úr már vár. Azt a parancsot kaptam, hogy autóimmal kíséreljem meg lemenni Alekszejevkára felvételezni. De én engedélyt kértem százados úrtól, hogy megsérült karomat a kórházban bekötözhessem,^iv s így helyettem egy hdj. őrmester és egy szakaszvezető ment el. A kórházban éppen javában folyt a sok sebesült kötözése. Sok csúnya sebesülést láttam, és alig vártam, hogy végezzenek velem és eljöhessek onnan. Mire hazaértem, már dél lett, éppen hozta már a legényem az ebédemet. Máma bizony meglehetős gyenge és rosszul elkészített ebéd volt, valami tésztalevesféle és sárgarépa főzelék. Legalábbis én annak néztem, de az is lehet, hogy valami más volt, és ez is üresen. Egy kanállal megkóstoltam és rögtön otthagytam az egész ebédet, és odaadtam a háziak nagy, roppant falánk kandúr macskájának, de úgy látszik, hogy annak sem ízlett, vagy lehet, hogy nem volt éhes, mert az egészet otthagyta. Délután keveset aludtam, majd embereket jelöltem ki éjjeli őrszemeknek a különböző raktárakhoz. Este 7 órakor vacsora, kolbászkonzerv és tea (cukor nélkül). Fél 9 órakor már ágyban vagyok. Reggel korán kell kelnem, fél 5-kor, mert fölvételezni megyek Alekszejevkába.

Kenyér a katonáknak (Id. Konok Tamás fotója - Fortepan)

November 8. vasárnap

Reggel 6-kor már teljesen felöltözve, egy kis meleg feketét és a vajas kenyeret elfogyasztva várom az autókat, hogy a kiadott parancs szerint elindulhassak. Késnek a teherautók, nem várok tovább, hanem elindulok a tankolóállomáshoz. Keményen ropog a hó csizmám alatt. Hideg van nagyon, 16 fok.^v Ezt a hideget még fokozza a végtelen orosz puszták felől jövő, minden ruhán áthatoló hideg északi szél. Az autók nehezen tudnak begyújtani, végre 7 órakor elindulunk, de csak lassan tudunk haladni, mert az utak nagyon síkosak. 9 órára nagyon fázva megérkezünk rendeltetési helyünkre. Meggémberedett tagjainkkal még ki sem szálltunk az autókból, [mikor]a muszkák - akik eddig jó pár napja békén hagytak nekünk -, Ratákkal támadni kezdtek. Támadásukat a délelőtt folyamán még két ízben megismételték, így háromszor zavartak meg rakodás közben. Az emberek, hogy ne fázzanak, gyorsan mozogtak, s így hamar kész lettek a megrakodással. A szállítmányt útba is indítottam, én pedig a felvételező tisztessel egy karpaszományos tizedessel (csepeli fiú) az itteni tiszti étkezdébe mentünk ebédelni. Rizsaleves és marhanyelv volt vadasan, kitűnően elkészítve.

Ebéd után kiadtam a parancsot a második szállítmány megrakodására, amivel este 6 órára szerencsésen haza is értem. Otthon már várt a vacsora: egy doboz szardínia és tea.

Pótlólag jegyzem be, amit majd kifelejtettem. Reggel Alekszejevkába érkezve éppen heti vásár volt, ugyanis itt vasárnap van a legnagyobb piac, ahol a bölcsőtől a koporsószegig mindent lehet kapni. Én is vettem két pár vastag gyapjúharisnyát 300 rubelért, azaz magyar pénzbe átszámítva 49.20 pengőért.^vi Oroszországban ilyenek az árak. 1 skatulya gyufa pl. 1 márka, 164 fillér. 100 darab Levente cigaretta, ami otthon 3 pengő, itt 20 márka, vagyis 32 pengő 80 fillér. 1 üveg rum 3 decis originált csomagolásban 49 pengő. 1 viselt bunda 8000 márka, vagyis 13000 pengő, stb.

Jegyzeteimet befejezve 8 órakor már ágyban is vagyok.

November 9. hétfő

Reggel 5 órakor legényem felébreszt a kiadott parancs szerint és máris öltözködöm, hogy gépkocsioszlopom ne várjon rám sokáig. Gyorsan bekapom a reggelimet, forró kávét és vajas kenyeret. Az autók sokat késnek, elmegyek a tankolóállomásunkhoz megtudni a késés okát. Ekkor jelentik, hogy a kocsikat nem tudják beindítani, mert csontkeményre fagyott az olaj éjjel. Nagyon hideg van, 21 fokot mutat a hőmérő. A hideget sokszorosan fokozza a kegyetlenül metsző hideg orosz szél, ami még a vékonyabb falon is keresztül fúj. Nagyon fázunk és nehezen tudjuk megszokni az átmenet nélküli gyors időváltozást. Nem is olyan régen, pár nappal ezelőtt még melegen sütött a nap, köpeny nélkül csak zubbonyban jártam, s ma már 21 fokot mutat a hőmérő.

Az itteni orosz lakosság és azok a katonák, akik a múlt telet is itt töltötték, azzal vigasztalnak bennünket, hogy ez még enyhe tavasz, és csak ezután jön az igazi hideg, amikor a hőmérő majd mínusz 35-40 és 44 fokot fog majd mutatni, és a hidegtől alig tud levegőt kapni az ember és amikor majd ha csak rövid kis időre is egy helyben megáll, ember és állat egyaránt keményre fagy. Ez Oroszország. Hosszú várakozás után agyonfázva végre elindulhattunk. A késői indulás és a korai sötétség miatt csak egyszer tudtunk fordulni, így délután 2 órára már otthon is voltunk.

Behoztuk a repülőpostát is, amely épp aznap érkezett, ha levél nem is érkezett nevemre, de sikerült egy XI. 3-i Függetlenséget^vii és egy Futárt^viii kapni. Utoljára a még otthon olvastam újságot, azóta magyar lap nem volt a kezemben. Legényem jó meleg szobával és ebéddel várt. Ebéd tésztalevesből, burgonyafőzelékből hússal állott. Ebédemet elfogyasztva mohón nekiláttam az újságok elolvasásához. Délután régi berényi tiszttársaim látogattak meg, akikkel jó forró orosz csája^ix mellett beszélgettünk az elmúlt szép berényi napokról. Vacsorámat elfogyasztva, mely sajtból és teából állott, épp fürödni készültem, midőn ajtón kopognak. Egy küldönc jött s kijelenti, hogy az a parancs jött számomra, hogy azonnal készülődjem, mert reggel 5 órakor indulnom kell Sztaronéba,^x ahol az újonnan megalakult átvonuló étkeztetőállomás parancsnoka leszek. Veszélyes hely, környéke tele van állandóan támadó partizánokkal. Ezért magam és a szállítmány fedezésére 10 főből álló golyószórókkal és géppisztolyokkal felszerelt úgynevezett partizánvadászt kapok.

Legényemnek kiadom a parancsot, hogy még este csomagolja össze a málhánkat, hogy reggel, ha az autók megérkeznek, mindjárt indulhassunk. 9 órakor már ágyban vagyok, hogy reggel kipihenve indulhassak új állomáshelyemre.

November 10. kedd

A Sztaronéba való elindulásomból nem lett semmi, részben mert a kocsik üzem,anyagért mentek, részben mert nem tudtam még fölvételezni a szükséges élelmiszer-mennyiséget, amit 6 napra magammal viszek. Ez áll 400 kg kristálycukorból, 100 kg só, 10000 kg burgonya, 150 kg pótkávé, 300 kg vaj, 1200 kg hurkakonzerv, 20 kg szemes kávé, 200 kg dohány, 2000 db kenyérből és 8 db élő vágómarhából. Elindulásom 1-2 nappal később fog történni. Így egész napom szabad. Délelőtt olvashattam a régi hazai újságokat.

12 órára meghozza a legényem az ebédet, ami ma ehetetlen rossz volt, valami felismerhetetlen leves és ugyancsak meg nem nevezhető főzelékből állott, amit azonmód ki kellett önteni. Az esti üres burgonyaleves ugyancsak ehetetlenül rossz volt. Úgyhogy egész nap sült krumplin és kenyéren éltünk. Délután elmentem a fiúkat meglátogatni a tömegszállásukra. Egész délután folyt a tere-fere csupa otthoni dolgokról, mindegyikük türelmetlenül várja a hazai leveleket, különösen kettő, aki nagyon szeretné már tudni, hogy fia vagy lánya született-e. A társaságban jelen van 2 orvos zászlós (mindnyájan pesti fiúk); 1 karpaszományos őrmester, civilben a Schmoll Paszta Rt.-nél tisztviselő, 1 hdj. őrmester, civilben újságíró, az újdonsült apa; 1 karpaszományos tizedes, civilben kefegyáros Csepelen. Kedves fiúk mindnyájan. A 2 orvos zászlós kivételével a többiek mind hozzám vannak beosztva, én vagyok a parancsnokuk.

A legénység a másik szobában a kályhát körülülve szintén otthoni dolgokat tárgyalnak és egymással fogadkoznak, hogy milyen nagy murit fognak csapni, ha hazamenet elérik majd a magyar határt. Meglátogatom őket is, mert ma 8 új embert kaptam. Felugrálnak helyeikről és bemondják neveiket, és hogy hová valók. Itt találkoztam egy erdélyi majdnem földivel, piskii (Hunyad megye) fiúval. Szegény nagyon rossz bőrben volt, súlyos fültőgyulladása van, úgyhogy kénytelen voltam őt kórházba utalni és valószínűleg már nem is fogom többé látni. Szerettem, mert nagyon jó fiú volt.

Este 6-kor hazaballagom a legényemmel a lakásomra, elbúcsúzom a fiúktól a holnapi viszontlátásig. Kegyetlen hideg szél fúj, olyan érzés, mintha késsel hasogatnák az ember arcát. Hazaérve pár tábori lapot írok még ismerőseimnek és barátoknak, de szobám erősen kezd kihűlni, s ezért sietek lefeküdni.

Ebédre váró honvédek Oroszországban (Pálinkás Zsolt fotója - Fortepan)

Jegyzetek:

i Naplóírónk láthatóan egy nap többször is feljegyezte, ha tehette a történéseket. Itt például sokszor jelen időben ír, majd este jegyezte fel a délutántól történeteket.

ii Tehát valamivel 22:30 után.

iii Három ló által húzott orosz fogat.

iv Rejtély, mitől sérült meg zászlósunk karja, hiszen oly részletes naplójában erről nem esett eddig szó. Talán csak meg akarta úszni aznap a hómezőn való utazást?

vTermészetesen -16 fokról van szó, ahogy a hidegnél később is.

viMivel korábbi írása szerint 1 rubel 1.6 pengő volt, valamelyik árnál egy tízessel elírta. Valószínűleg 30 rubelbe kerültek a harisnyák.

vii A Függetlenség című lapot eredetileg Gömbös Gyula indította, hogy a vidéki középréteget megnyerje kormányának. 1942-ben főszerkesztője a későbbi Sztójay-kormány államtitkár-kormánybiztos, Kolosváry-Borcsa Mihály. A lap kormánypártisága ellenére erősen német-párti volt, szerkesztőjét később, mint háborús bűnöst kivégezték. Az újságra lásd: http://vmek.oszk.hu/03100/03157/03157.htm#29

viii Talán a szélsőjobboldali Rajniss Ferenc szerkesztette Magyar Futár című lapról van szó. Amely érdekes adalék naplóírónk politikai nézeteihez, bár lehet azt vette, amihez éppen hozzájutott.

ix Orosz szamovártea. Lásd: http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/csaja.html

xEgyelőre nem tudom, melyik helységre gondolt a naplóíró. Talán az ukrajnai Sztarodub, amely valóban partizánok által veszélyeztetett helyen feküdt?