Szeretjük őket:

2014. április 21., hétfő

Tripla könyvajánló - Paranoia a testbérlő idegenektől

Amennyire a munka engedte továbbra is igyekeztem falni a könyveket, csak arra nem maradt időm, hogy a róluk alkotott gondolataimat sorokba rendezzem, majd le is írjam. Úgyhogy néhány kivégzett kötet következik röviden!

Lissa Price: Testbérlők (2.) – Leszámolás
Bp.: Agave, 2013. 272 o.


Az első részt szerettem, aztán jött ez az összecsapottnak ható folytatás. Kár érte. Olyan ez az egész így, mint egy korsó finom barna sör az asztalodon. Beleiszol és rájössz, hogy valójában az ital kóla, a hab meg a méregtől van. Mérges lettem én is. A szerző koncepcióját sem értem, miért alakultak úgy a könyv eseményei, ahogyan. Az egész első rész kérdőjeleződik meg egy olyan fordulattól, ami abszolúte indokolatlan és nem meglepetést, hanem értetlenkedést szül. A lezárás is bornírt, már a könyv közepén ki lehetett találni. A karakterek fejlődése elakad, sőt visszafejlődnek, az új alakokról nem tudunk meg semmit. Az első rész alapján valami nagy gigászi terv bontakozik ki a fejünkben a gonosztól, hogy aztán holmi bugyuta piszlicsáré kapitalista adok-veszek tranzakcióvá szelídüljön az egész. József Attilát idézve: „Nagyon fáj!”. Ejnye-ejnye Lissa Price! Már a neved is figyelmeztethetett volna: Price.
A könyv annyira nem hozott újat, mint a borító, amely ugyanolyan, mint az elsőé (ami szép), pusztán a kék háttér lett valami rózsaszín-lilás akármi, nyilvánvalóan utal a szerző fejében is uralkodó kusza színes ködről.
Osztályzat: öt agyatlan szerző a tíz "szemetlen" grafikusból.
5/10

Petőcz András: Idegenek
Bp.: Új Palatinus, 2007. 242 o. – valójában én a 2013-as kiadást olvastam.


Sokan a könyvet a modern magyar regényírás egyik epikus darabjának tartják, amelyet több nyelvre is lefordítottak. Kétségtelenül jobb, mint az előző Lissa Price könyv, de azért hasra nem estem. Leginkább a Megszámolt babák-hoz tudnám hasonlítani életérzésileg, annyival azonban jobb annál, hogy kevésbé beteg és a háttéresemények érdekesebbek. Ugyanakkor sajnos messze nem 1984 (ami nem baj, mert az már megírták és nem is lehet jobban megírni). A történések zavarosak, ami számomra akkor sem elfogadható, ha egy gyerek szemén át nézzük a világot. Túl keveset árul el a világról, amelyről összesen nagyjából annyit tudunk meg, hogy minden rossz. Úgy látszik, ez a magyar írók ars poeticája és arc politikája. A feszültséget a szerző végig sikeresen fenntartja, várjuk, hogy történjen valami, de csak nem akar. Mikor végül mégis beüt az esemény, ami hősünk életét át kellene alakítsa, ami lökést kellene hogy adjon a kötetnek a végső gigászi összecsapáshoz, akkor sem történik semmi. Szóval nem hagyott bennem nagy nyomot a könyv, holott egy Tyrannosaurus Rex lábnyomnyit vártam.
A kötet fizikailag tetszett, a komor barna szín jól adja vissza a tartalmat (bár szerintem a kislány a képen se nem nyolcéves, se nem úgy néz ki, mint egy szerencsétlen sorsú „félhajléktalan”), ráadásul nem spóroltak rajt, keménykötést kapott.
Osztályzat: hat éhező kislány a tíz éhező kislányból.
6/10

Charles Maclean: Paranoia
Bp.: Metropolis Media, 2013. 316 o.


A három ma hozott kötetből Maclean-é a legjobb, bár azért kissé jobbra számítottam a téma alapján. Valószínűleg azért is furcsa érzés volt olvasni, mert számomra a könyv legrosszabb-legfélelmetesebb része mindjárt a thriller elején jött, és a szerző nem tudta ezt követően fokozni a hangulatot, amely belengi a történéseket. Nem egy könnyű mű és nem vagyok benne biztos, hogy mindent úgy fogtam fel benne, ahogy az alkotó elképzelte. Sőt voltaképpen sok kérdésem van a regénnyel kapcsolatban, melyeket nem tudok megválaszolni. Miért van benne a lélekvándorlás motívum? Szerintem teljesen kilóg a sztoriból, ha kimaradt volna, semmivel nem lett volna rosszabb az egész, sőt tisztábban látnánk a paranoia kibontakozását efféle megmagyarázhatatlan és megmagyarázatlan misztikum nélkül. Ellenben nagyon jó ötlet volt a szerzőtől a beteg naplójának és a pszichiáter feljegyzéseinek kombinálása, amelytől egyfajta dokumentumregény jelleget kapunk. A doktor feljegyzései a regény csúcspontjai, ahogy a másik fél őrületét igyekszik mérsékelni és a talajon tartani, nagyon meggyőző leírás. A feleség és a doktor asszisztensének szerepét nem sikerült teljesen kibogarásznom. Főleg ez utóbbiról nem tudom, hogy egyáltalán létezik-e, és melyik oldalon van ténylegesen és mikor képzeletben jelen. Azt kell mondjam, hogy Maclean a főszereplőn elhatalmasodó paranoiát is jól adja vissza, mert magam sem tudtam pontosan mi igaz, és mi nem az. Volt az egészben egyfajta Viharsziget érzés, amit akkor éreztem, mikor a mozifilm legvégén rádöbbentem, hogy mi is a valóság. Az egyetlen különbség, hogy ott megtudtam, itt meg nem vagyok annyira biztos benne. Érdekes olvasmány a Paranoia, szó se róla, ám nem egy top 10-es. Azért érdemes egyszer végigrágni!
A könyv kiadása semmi extra, reklámfogásnak kiváló borító, néhány olvasást túlélő fűzés.
Osztályzat: hét paranoid android a tíz kutyából.
7/10

Most ennyi, de hamarosan jön egy bő könyvkritika kivételesen egy magyar könyvről! De még titok, melyikről. Az itt értékelt könyvek mindegyike megtalálható a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár repertoárjában! 

2014. április 19., szombat

Az „Atlantis” segédcirkáló hajónaplójából II.


A "16-os számú hajó" az „Atlantis” naplójából II. - Áttörés

Legutóbb az Atlantis segédcirkálóval 1940. április 3-án találkoztunk, mikor megindult az U-37 tengeralattjáró kíséretében, hogy Izland környékén áttörjön a szövetségesek tengeri blokádján és kijusson az Atlanti-óceánra, hogy ott pusztíthassa annak kereskedelmi hajóit. Ma nem ugrunk nagyot, hiszen másnap folytatjuk a hajó útját a hideg és viharos tengeren.

Az Atlantis (www.bismarck-class.dk)

1940. április 4. csüt.

A szél 1-2-esre csökkent, a tengeráramlás 1-2-es, a hőmérséklet -1.5°C, világos, tiszta ég, a látótávolság 30 mérföld.
Az ellenőrzés során kiderült, hogy a legtöbb esetben az álcázás jól helytállt (kivéve a gyengén rögzített 2 cm-es légvédelmi löveg kamuflázsát) az elmúlt napok viharos tengerén. Kihajózás során az álcázást állandóan szem előtt kell tartani, mert heves hánykolódás esetén a tenger mossa a fedélzetet.

12:00
[Pozíciónk:] Északi szélesség: 68° 27´; nyugati hosszúság: 1° 5´. Napi megtett távolság 324 mérföld.

18:20
[Pozíciónk:] Északi szélesség: 68°; nyugati hosszúság: 5°.
Megláttuk az U-37-et a hajó bal oldalán. A tengeralattjáró kiszámított sebessége - 7 csomó, időnként 10 csomó - hibás lehet. Az U-Boot 10:00-kor ért pozícióba, már majdnem feladtuk a reményt, hogy találkozunk vele.

19:00
Északi vizeken. Megkezdődött a csónakra [=tengeralattjáró] 25 tonna fűtőolaj és 600 kilogramm kenőolaj átszállítása. (Befejezve április 4-én, aláírva: Rogge kapitánya). Egy megbeszélés az áttörés második felében a „Déli út”-at vázolta fel Izlandtól délre, [mivel] a Dán-szoros[1]járhatatlan. Az U-37 a következő utasításokat adta: 
A „16-os hajó” április 5-én érje el az északi szélesség 70°, nyugati hosszúság 15° koordinátát, hogy megtudja hol húzódik a jéghatár, onnan ő fogja irányítani a „Holdri Ho” (HH) [nevű] találkozót az északi szélesség 68°, nyugati hosszúság 15°-os ponton és kapcsolatot létesít az U-37-tel. Abban az esetben a HH randevúpontnál jéghegyveszély van, az U-37 folytatja útját délnek a nyugati 15° mentén, és a már jégmentes területen várja meg a hajó érkezését (valószínűleg 18:00-kor). A tengeralattjáró a HH-n április 7-én 02:00-ig fog várakozni. A döntést, hogy az északi vagy a déli utat kell választani, ezen a módon lehet eldönteni. Ha a hajó nem jelenik meg [időben], akkor a tengeralattjáró úgy folytatja az útját, hogy április 7-én 20:00-kor a északi szélesség  65°, nyugati hosszúság 12°-on lesz (Westward Ho randevúpont). Ha a „16-os hajó” nem érkezik meg április 8. 22:00 előtt a „Westward Ho”-ra, akkor az U-37 felszabadul és jelentést tesz a Nyugati Tengerészeti Főparancsnokságnak [Marinegruppenkommando West] a rádióutasításoknak megfelelően. 
A fő ok, amiért annyi figyelmet kell szentelnünk az alternatív „déli” útnak, egy jelentés, amely április 3-án 22:35-kor kelt a jégzajlásról: „A sodródó jég határa északi szélesség 68° 30´, nyugati hosszúság 19° 10´, erős jégzajlás Izlandtól északra, [de] járőrök még nem erősítették meg.”

A következő rádióüzenet érkezett a Nyugati Főparancsnokságtól április 4-én 21:49-kor a kapitányi megbeszélések alatt: „Jelentés az északi szélesség 66°42´, nyugati hosszúság 24°40´-ről: enyhe északkeleti szél, jó látási viszonyok. A jéghegyzóna határa nagyjából: É 68°48´, Ny 25°20´- É 67°12´, Ny 24°10´ - É 67°30´, Ny 23°10´. A jéghelyzet lehetővé teszi az áthaladást Izlandtól északra, még éjszaka is.”

Ezután az eredeti terv első részét, hogy észak felé vizsgáljuk ki a jéghelyzetet, elvetették. Az a döntés született, hogy a Dán-szoros 50 mérföld széles jégmentes folyosóján haladjunk tovább a Horn-foktól[2] északra, a tengeralattjáró kíséretében. Arra törekszünk majd, hogy a jéghegy-határhoz minél közelebb haladjunk el, kihasználva, hogy ott várható a legnagyobb köd. Az „Észak” út másik előnye az, hogy kihasználhatjuk az Izlandtól északra fújó erős északkeleti szelet, míg a szigettől délre délnyugati széllel kellett volna számolni. A tengeralattjáró nem olyan messze lesz ezentúl a hajótól, mint korábban, hanem közvetlen közelben, amennyire csak lehetséges (a felszínen); a  hajó oldalán, hogy távolról ne látszódjon. A parancsnokok véleménye szerint sokkal fontosabb, hogy az Izland mellett vezető út során a tengeralattjáró közel legyen hozzánk az áttörés utánig, ahelyett, hogy a Nyugati főparancsnokság utasításainak megfelelően elengednék a hajót „ha a helyzet megengedi április 6-án délig”. Mivel északkelet felől közeledünk a Dán-szoroshoz, nem fogjuk elérni április 5-én este előtt, a hajó a leggazdaságosabb 10 csomós sebességgel halad, irány 278 fok.

Egész nap nem észleltünk semmit.

24:00           
Változó szél, ereje 1-2; hullámzás 1-es; havazás, köd; a hőmérséklet 1°C, a szél lassan 3-as erősségűre élénkül.

1940. április 5. péntek

00:30-kor rádióüzenet érkezett: „a sodródó jég határa É 68°30´, Ny 19°10´, erős jéghegysodródás Izlandtól északra, eddig egyetlen járőr észlelte, pozícióm É 67°12´, Ny 21°50´. Vonóhálós halászhajó.[3]

12:00
[Pozíciónk:] Északi szélesség: 68°07´, nyugati hosszúság: 10°0´
A jelenleg uralkodó időjárási körülmények között a legjobb a lehető legrövidebb úton és a legrövidebb időn belül áthaladni a Dán-szoroson, 12:07-kor a sebességet 14 csomóra növeltük, az irány 270 fok. Az időjárási körülmények a következőképpen foglalhatóak össze: A Skandináviában uralkodó magas nyomású levegő nyugat felé terjed, így az ottani időjárási körülmények délnyugat felé terjednek. Ez különösen kedvez a Dán-szoroson való áthaladásnak. Ha tiszta időben érjük el április 6-án az Északi sarkkör szélességét, az a szándékom, hogy várunk és alkonyat után haladunk át a Dán-szoroson. Ha ugyanazon időjárási körülmények lesznek április 6-án délelőtt, mint április 5-én, akkor a nap folyamán áthatolunk a Dán-szoroson. Ez tűnik a jobb a tervnek, abból a szempontból is, hogy ha felfedeznek minket, akkor következő éjszaka módunk nyílik a menekülésre. Ettől eltekintve is könnyebb az átkelés a szoroson nappal, hiszen a jéghatár szélén kell haladnunk, és ha sodródó jéggel találkozunk, vissza tudunk húzódni.

D.u.
Erősödő észak-északkeleti szél, 5-6-os; a hullámzás 3-as; derült égbolt. Dán-szoros. 

Éjszaka, 22:50
Északkeleti szél, hullámzás 3-as.
Gyakoroltuk az álcázás leszedését 14:00 és 15:00 között, a tengeralattjáró néhány hasznos kritikai megjegyzést tett. Először észleltünk finom jégfátyolt É 68°20´, Ny 16°10´-nél. A víz hőmérsékletét óránként ellenőriztük, április 5-én 09:00-kor 1°C volt, 11:00-kor -2.5°C. A nap folyamán -0.5°C és -1.4°C között változott. 

április 5. 24:00
[Az időjárás] változatlan.
[Pozíció:] É 68°20´, Ny 16°53´.

1940. április 6. szombat

01:00-kor megváltoztattuk az irányt 254 fokra, miután nagy területen darabos jéglemez-mezővel találkoztunk (nagyjából akkora lemezdarabok, mint egy medúza), nem szeretném, ha éjszaka túl közel kerülnénk a vastag és nagy jégtáblákhoz.

06:00
A víz hőmérséklete 0°C, a levegőé -6.8C°.

08:00
Északkeleti 8-as erejű szél; a tenger hullámzása 5-ös; felhős égbolt; a levegő hőmérséklete -7.6°C, a vízé -0.2°C.
Az erős élénk szél jelentős jegesedési problémákat okoz a tengeralattjáró számára, mivel a szellőztető cső jeges, és emiatt ütközési veszély esetén nincs lehetőség azonnali lemerülésre. A szokásos időhöz képest jelentős késésekkel kaptuk a fontos időjárási jelentéseket Izlandról, mivel Berlin nem ad izlandi jelentéseket. Ez bizonyítja, hogy ilyen kritikus helyzetekben a szokásos frekvenciákon kívül más időjárási adásokat is figyelni kell. Egy 11:00-kor elfogott jelentés megemlíti, hogy az alacsonynyomású front éle Izlandtól délre van, Izland északi partján a szélerősség 8-as[4] és hófúvás van. A hajó gyakorlatilag kiért a rossz látási viszonyok szakaszáról. Mivel ezek az időjárási körülmények kedveznek az Északi-foknál[5] lévő folyosónak, megpróbáljuk megközelíteni a jéghatárt, ami kicsit északabbra van, mint azt a vonóhálós halászhajó jelentette. Ott kihasználjuk a kézikönyvek szerint a jég határán képződő ködöt és párát, és folytatjuk az utat délnyugat felé. Ezért: 12:21-kor irányt váltottunk 260°-ra. A következő kérdéseket tettük fel a tengeralattjárónak:
1. Mi a siker esélye egy támadásnak ilyen viharos tengeren?
2. Akarja-e folytatni a hajóval az utat a jégmező határára?
Válaszok:
1. Bármilyen esetben kész támadni.
2. Igen.

12:00
[Pozíció:] Északi szélesség: 67°35´, nyugati hosszúság: 22°42´.

15:00
[Pozíció:] Északi szélesség: 67°24´, nyugati hosszúság: 24°00´.
A víz hőmérséklete -1.0°C-ról -1.8°C-ra süllyedt. A szél északkeleti 7-9-es; hullámzás 5-ös; felhős égbolt; hőmérséklet -8.2°C. A láthatóság 3 mérföld.
Elértük a jég határát. Csak nagyon enyhe köd van a jégnél. A láthatóság a jéghatárnál 5 mérföld. A jégtakaró élesen kivehető, amely finom jégből és nagy elszórt kemény tömbökből, kék jégből és távolabb jéghegyekből áll. A jég határ 230° irányban fut, kis öblökkel.
A Dán-szoroson való áthaladás feljegyzésre érdemes fő pontjai a következők: Nem szabad alábecsülni a folyosó megközelítésére szánt időt a hazai vizekről az Atlanti-óceánon át, az időjárás több napot késést is okozhat. Az időjárás-jelentések fontossága a folyosón a legnagyobb. A vonóhálós halászhajók Dán-szorosba küldése hasznosnak bizonyult, de emlékeztetni kell őket majd, hogy az üzenetküldést a minimumra csökkentsék. Ebben a helyzetben ugyanazokat az üzeneteket naponta megismételtük, [holott] elég lett volna egyszer vagy kétszer jelenteni, ha változás van. A legnagyobb hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a jelentések egyértelműek legyenek. A kapott üzenetekben „erős sodródó jégről Izlandtól északra” és „a sodródó jég határa XY fok” állt. Ez bizonytalanságban hagy azzal kapcsolatban, hogy lehet-e találkozni nagyobb sodródó jéggel a jéghatártól délre. Egy felderítő atlanti-óceáni repülőgép felbecsülhetetlen értékkel bírna.

Egész nap nem láttunk semmit.

A tengeralattjáró felbukkant röviddel szürkület előtt, mikor nyilvánvalóvá lett számára, hogy tovább lent maradni veszélyes, és beszámolt róla miután felemelkedett. Valóban voltak kritikus pillanatok a művelet során. Hajónk a közelben maradt, mert először úgy tűnt, hogy nem tud megfordulni az erősen hullámzó tengeren. Az U-boot-tal a következő üzeneteket váltottuk le Morze-lámpával:
-A tengeralattjáróról: „A fegyverzetem már nem működik.” és kevéssel később: „Dülöngélünk, a víz bejön a parancsnoki torony nyílásán.”
-A tengeralattjárónak: „Fogadja köszönetünket az eddigiekért, üdvözlet az otthoniaknak!”
-A tengeralattjáróról: „Sok szerencsét és biztonságos hazatérést!”[6]

A hajó élesen haladt a megállapított jéghatáron, az északi szélesség 66°, nyugati hosszúság 27°-án, ahol a jéghatár elkanyarodik nyugatra. Ez az a pont, ahol el tudjuk kerülni a nagyobb jégtáblákat és gleccserekről leszakadó kisebb jéghegyeket, amelyeket maga előtt sodor a szél.

19:45
[Pozíció:] Északi szélesség: 66º36'; nyugati hosszúság: 25º40'.

A hajó körülbelül 24:00-kor belépett a Golf-áramlatba. A víz hőmérséklete gyorsan emelkedett +5-6ºC-ra. Sűrű meleg pára van a víz felszínén, a víz hőmérséklete -1 és +6ºC között változik.

A "16-os számú hajó" hozzávetőleges útja az északi vizeken.

Jegyzetek:

[1] A Dán- vagy Grönlandi-szoros Izland és Grönland között található, jéghegyek miatt gyakran járhatatlanná, de legalábbis veszélyessé válik.
[2] Itt gondolom  Izland egyik északi pontjáról, a Hornbjarg fokról van szó.
[3] A németek álcázott meteorológiai hajókat küldtek az északi vizekre, hogy segítség a hadihajóik ottani közlekedését, ezek egyike jelentett.
[4] A szélerősséget a Beaufort-skála szerint adják meg, ahol: 0 = szélcsend, 1= leheletszerű, 2 = szellő, 3 = gyenge, 4 = mérsékelt, 5 = élénk, 6 = erős, 7 = igen erős, 8 = viharos, 9 = vihar, 10 = erős vihar, 11 = heves vihar, 12-17 = orkán. Jelen esetben a 8-as mintegy 62-74 km/h-s szelet jelent. 
[5] Izland egyik tengerbe nyúló északi hegyfoka.
[6] Az U-37 hazatérésében az is szerepet játszhatott, hogy április 3-tól Németország megkezdte a Norvégia megszállásához vezető Weserübung hadműveletet. Április 7-i jelentés szerint az U-37-nek Narvik elé kellett volna április 9-én megérkezni, de erről lekésett az időjárási körülmények miatt.  

2014. április 11., péntek

Az „Atlantis” segédcirkáló hajónaplójából I.

A "16-os számú hajó" az „Atlantis” naplójából I.

Korábban már a hajónapló alapján ismertettük egy német segédcirkáló, a Kormoran (vagyis a "41-es számú hajó") pályafutását, most ezt a vonulatot követve egy másik cirkáló sorsát követjük végig. A 16-os számú hajóról, az Atlantis-ről van szó, amely még sikeresebb volt, mint említett társa. Az Atlantis Bernhard Rogge kapitány parancsnoksága alatt 1940. március 11-én hagyta el Kiel kikötőjét, hogy áthajózva a Vilmos császár csatornán érintve Wilhelmshavent északnak forduljon és megpróbáljon a brit vonalakon áttörve kijutni az Atlanti-óceánra. Ez korántsem volt könnyű feladat, hiszen a norvégiai Bergen városa és az Orkney-szigetek között több brit cirkáló kifejezetten az ilyen műveleteket volt hivatott megakadályozni. A német hajók rendszerint szorosan a norvég partok mentén próbáltak átosonni a záron, időnként sikerrel. 1940. március 31-én pillantunk bele a naplóba, mikor megkezdte a hajó kíséretével ezt a lopakodást.


Bernhard Rogge hajókapitány (www.military-awards.eu)

A 16-os számú hajó 155 méter hosszú volt, 351 fős személyzettel, valamint komoly fegyverzettel, melynek főerejét 6 db 15 cm-es L/45-ös löveg jelentette. Ez utóbbiakat gondosan álcázták, hogy az Atlantis távolról semleges kereskedelmi hajónak álcázhassa magát.

1940. március 31. vasárnap

Még [mindig] süvítő 4-5-ös erősségű dél-délnyugati szél; hullámzás kettes; felhős [ég], ködös [idő], a látótávolság 5 mérföld; a hőmérséklet 3°C.
Időközben átléptük a frontvonalat az Északi-tengeren, fedélzeten rendelkezésre álló információk alapján; az időjárás nem kedvez a kifutásra, de a jelentések hiánya miatt nincs megbízható időjárási előrejelzés holnap reggelre az Északi-tenger északi részére. 

10:18
A kihajózási parancsokat március 30-i utasításban átmenetileg törölték. Készen állunk a kihajózásra. A „Leopard”-ot és a „Wolf”-ot[1] arra az időre pozícióba rendelték. A tengeralattjáró-kíséretre minden jelentés és egyéb formaság nélkül került sor. 15:00 óta két torpedónaszád kísér minket a tengeralattjárók elleni védelemül. Útközben Steingrundtól északnyugatra találkoztunk egy gyors aknakeresőhajóval, amely tengeralattjáró-elhárító járőrözést végzett.

17:00 Helgoland-öböl
Helgolandtól nyugatra repülőgép védelmet kaptunk, mindkét oldalról két Heinkel 115-ös, [majd] Q-ponttól hat Messerschmidt 109-es vadászt (17:00-tól 18:30-ig).

18:00
Romló látási viszonyok estefelé, felhők jönnek, majd 18 óra felé kivilágosodik. Gyakorlatilag nincs Hold éjszaka, könnyű záporeső.
A Heinkel 115-ösök visszafordulnak. Találkozás az U-37[2]-tel „S” pozícióban.

20:00
A „Leopard” és a „Wolf” félbeszakítja a tengeralattjáró-elhárító járőrözést, és eltűntek a szemünk elöl. Míg az éjszaka el nem jött, norvég hajónak álcáztuk magunkat. Amikor besötétedett, a tengeralattjáró tőlünk jobbra, a parttól 1000 és 2000[3] méter között vett pozíciót, néha alig láthatóan. Az eredetileg tervezett 15 csomós sebességet nem lehetett tartani, mert a tengeralattjáró lemaradt, mikor az átlagsebességünk 14 csomó volt!

1940. április 1. (hétfő)

Nyugat-délnyugati 4-es szél, 2-3-as hullámzás, látótávolság 3-5 mérföld. Az északi-tengeren [vagyunk].
Hajnalban orosz hadizászlót és lobogót húztunk fel, és a híd fából készült fedélzetét orosz hadizászló színeivel festettük le. A hídon túli ponyvát repülőgépek számára felismerő jelzésekkel (orosz zászló) láttuk el.[4]

05:30
Az U-boot hajnalban leszakadt, továbbra is a parttól jobbra haladunk, a fények alapján mintegy 4 mérföldre.

08:30-tól 9:45
Szinte borult [az ég] egész nap, délben egy rövid időre átsüt a Nap.
Észleltünk hét sodródó aknát 50-500 méteres távolságban az AN 4989-es[5] térségben.

10:24-10:32
A hajóorrban lévő füstelőállító berendezés egy nem megfelelően záró szelep miatt leállt. 12:00-ig március 31. 14:30-óta 309 mérföldet tettünk meg.

13:25
Eredetileg egy légi felderítést terveztek [számunkra], de az időjárásra való tekintettel először elhalasztották, majd törölték. Üdvözöltük volna, ha két repülőgép mindenáron behatol a mi tervezett útvonalunk felderítésére, az akkori viszonylag jó látási viszonyok miatt, ahelyett hogy eltörölték volna.

18:08
Élénk 7-8-as erősségű szélsötétedés után délről északnyugat majd észak felé. A tengeráramlás 5-ösre erősödött, esik.
Három halászbárka az orrtól jobbra. A tengeralattjáró egészen a kikötőig hatolt, majd sötétedés után visszazárkózott a régi pozíciójába a hajónktól jobbra. Röviddel a halászhajók melletti elhaladás után egy ötbetűs kódjelcsoportot (angol kódot) fogtunk el 165 fokos irányból; mivel azonban a halászbárkák 130 fokos irányban voltak, és a kódot kevéssel azután küldték, hogy mi megláttuk őket, úgy tűnik nincs kapcsolat a jelek és a csónakok között. A halászokat a parton „Klondyke-i skót halászok” néven ismerik. A tapasztalat azt mutatja, hogy konzultálni kell arról, hogy a térképeken ábrázolják majd a halászati területeket is, mert csak ebben az esetben lehet elkerülni a halászhajókat. Az növekvő hullámzás miatt egyre nehezebb tartani a kapcsolatot a tengeralattjáróval, néha muszáj a sebességet 11-12 csomóra csökkenteni. Az U-boot kétszer hívta fel a hajót (Morze-lámpához túl világos volt), hogy növelheti a sebességét 1-2 csomóval, de valahányszor megtettük, a tengeralattjáró minden 68 fordulat után leszakadt. Amikor a sötétség a hajónkra borult, már 30 mérföldnyi lemaradásban voltunk ahhoz a szélességhez képest, amit el kell érnie a Bergen régióban való áttörés előtt. Ha az éjszaka folyamán nem történik előrelépés, a hajó kísérettel négy órával később éri el a helyet, mintha egyedül folytatná az útját teljes sebességgel. [Mindemellett] Egyedül folytatni az utat, véleményünk szerint nagyon kockázatosnak tűnik, mivel a legfrissebb jelentések szerint március 31. óta három cirkáló vett pozíciót az Orkney-szigetek és Norvégia között. A tengeralattjárónk értékét jelentősen csökkentik az uralkodó időjárási körülmények. Jelekkel az U-boot-nak, a következő üzenetet küldtük: „Kérdés. Milyen kilátásai vannak egy támadásnak ilyen időben?” Nyilvánvaló, hogy a tengeralattjáró már nem tudta elolvasni üzenetünket az erősen hullámzó tengeren. Második alkalommal is leadtuk a jeleket, de semmi, nem érkezett válasz, [annyi sem] hogy „Üzenetet megértettem.”

24:00
Északi szélesség: 60° 3.5´; Keleti hosszúság: 2° 39´.

A "16-os számú hajó" valóban nem látszik hadihajónak (wikipedia)

1940. április 2.

03:30
Az Északi-tenger északi részén.

03:50
A tengeralattjárót utoljára 20 fokra előttünk láttuk. Az élénk szél és az emelkedő hullámok miatt nem tettünk új kísérletet a kapcsolatfelvételre, azt feltételezzük, hogy csökkentette az utazási sebességét.

05:25
Észak- északnyugati 8-9-es szél, tengeráramlás 5-6-os.
Hajnalban két hajót észleltünk a hajó farától jobbra; egyikük egy vitorlás fények nélkül. A másikon voltak fényjelzések, egy rövid időre vörös fény is látszott. A hajók pozíciója: AF 7999. A hajónk teljes sebességgel haladt tovább, míg a hajók el nem tűntek a láthatáron. A nagy sebesség [a továbbiakban] nem volt fenntartható; a hullámokkal szemben a hajó túl keményen dolgozott, és túl nagy teher nehezedett a hajótörzsre.

06:15
Atlanti repülőjáratot vettünk észre a hajótól öt mérföldre jobbra az AF 7993-as pozícióban. Nem adott azonosító jelzést. A redőnyök[6] tökéletesen állnak a kemény tenger ellenére, a csavarok és csatlakozók feszesen tartanak. Miközben a hajó dolgozott és dülöngélt, a hajó kiemelkedően tengerállónak bizonyult a kisegítő cirkálóvá való átalakítás ellenére. A viharos tenger nem ártott többet, minthogy megsérült a 7.5 cm-es löveg álcázása és az első 2 cm-es álcája (vászon fedi), valamint megsemmisült a baloldali hátsó 2 cm-es („tutaj”-nak nevezett) álcája.

11:00
A vihar 11 órakor tetőzik, a szél északkeleti, 10-es erősségű. A tengeráramlás 6-os, majd lassan észak-északnyugati irányú 5-ösre csökken. A látótávolság 20 mérföldre nő, a hőmérséklet 1-2°C –ra esik.

12:00
[Pozíciónk:] Északi szélesség: 61° 46´; keleti hosszúság: 2° 4´.

13:08
Egy nap alatt megtéve 315 mérföld. Egy gőzös világosan felismerhető. A Wilhelmsen Line gőzöse 10 fokra van a hajónk jobb oldalán, általános iránya 135 fok. A „16-os hajó”[7] megállt. Miután lassan 10 fokos irányra vált a part felé, a gőzös lassan eltűnik a szemünk elől. Később rádióüzenetet fogtunk, amelyben a gőzhajó jelenti a tulajdonosnak, hogy a „Taronga” kereskedelmi hajó iránya 145 fok.

15:04
Két árboc látható észlelve 350°-nál. Iránya 85°. Saját irányunk 60 fokra változtatjuk, teljes sebességgel előre, jelenleg 17 csomóval. Az észlelt hajó lemarad. Térség AF 7630.

15:23
Transzatlanti repülőgépet, egy Dornier 26-ost[8] láttunk előttünk jobbra 15 hektométer távolságra, iránya nagyjából észak. A hajónk nagyjából teljes sebességgel (17.5 csomó) haladt, míg ki nem értünk látótávolságból, majd visszatért az eredeti irányba (15°) két órán belül.
Nagyon fényes északi fény az egész égbolton, április 2-3 éjszakája nagyon világos.

24:00
Északi szélesség: 64° 20´; keleti hosszúság 3° 51´.

Az Atlantis tevékenységi körzete 1940 április elején

1940. április 3. szerda

Északnyugati szél, 5-6-os; változóan napos és felhős idő, záporokkal és ónos esővel; a hullámzás 5-ös a széltől; látótávolság 20 mérföld.

9:00-kor átléptük az északi sarkkört.

12:00
Északi szélesség: 67° 10´; keleti hosszúság: 5° 18´.
Megtéve tegnap óta 343 mérföld.

Megjegyzések a kommunikációról
A március 31-i 1809/8-as rádiós üzenet szerint az üzeneteinket nagyon magas norddeichi hullámhosszon kell küldenünk tengerentúli tengerészeti kóddal.[9] Az április 2-i 1302/02/02-es rádióüzenet elismerte, hogy tengerentúli tengerészeti kódcsoport helyett hazai tengerészeti kóddal küldték. Sőt, ezen felül a hazai tengerészeti üzenetek szintén hosszú hullámhosszon küldik. Mindez bizonytalanságot eredményez a további munkában, nincs rend a hazai tengerészeti kódban küldött üzenetek hullámaiban. Minden esetben ki kell tehát deríteni, hogy a feladó hibázott-e, vagy az üzenet valóban a 16-os számú hajónak szól-e.

21:40
A hajó folytatta útját megtévesztésül Murmanszk irányába 21:40-ig, aztán tettünk egy „Nixe”-et[10] a 253° irányába. Ez az irány természetesen szintén megtévesztés a Murmanszk-Izland folyosó felé. A nap folyamán semmit nem láttunk.

24:00
[Helyzet]: Északi szélesség: 69° 10´; keleti hosszúság: 5° 35´.
A szél északnyugati 6-7-es, a tenger 5-ös, hőmérséklet kereken -5°C, jó látási viszonyok, nagyon fényes [éjszaka], északi fény [látszik], Szent Elmo tüze [ég].

Jegyzetek:



[1] Két Raubtier-osztályú 1320 tonnás torpedónaszádról van szó, amelyek az 1920-as évek második felében készültek.
[2] Az U-37-es egy 1938-ban átadott tengeralattjáró, amely 1941-ig volt hadrendben, majd kiképzőhajóként szolgált a háború végéig.
[3] Az eredetiben hibásan 200 méter áll.
[4] A német segédcirkálók felvették egy-egy semleges ország kereskedelmi hajójának álcáját, melyet álkéményekkel, átfestésekkel, hamis zászlókkal, sőt a legénység álruhákkal próbált elérni.
[5] A németek minden bizonnyal egy négyzethálós koordinátarendszerben adták meg a pozíciót, ezeket jelölték két betűből és 4 számból álló kombinációkkal.
[6] Itt valószínűleg a fegyverzetet eltakaró paravánokról lehet szó.
[7] Azaz az Atlantis.
[8] A Dornier 26-os egy német repülőcsónak, amely hosszú tengeren túli utazásokra is alkalmas volt.
[9] A német haditengerészet más kódokat használt a tengerentúli hajókkal és más a hazai vizeken tartózkodókkal való kapcsolattartásra.
[10] Valamilyen manőver neve lehet.

2014. április 4., péntek

Választási szlogenek az ókori Pompeii-ból

Most a választásokhoz oly közel, közreadom egy csaknem kétezer évvel ezelőtti választás „választási hirdetéseit”. Megdöbbentő milyen hasonlóság van szlogenekben, mentalitásban - mint úgy általában mindenben -, az ókori Római birodalom és a mai világ között. Van itt támogatói kör a jelöltek háta mögött, negatív kampány, minden, mi szem-szájnak s demokráciának ingere. Jó étvágyat!
Egy választási falfelirat Pompeiiből

Válaszd meg, mert… mert csak!

Pompeii városa tele van apró kis jelszavakkal, melyek választásra buzdították a római polgárokat. Némelyik a jelölt mellé magyarázatot is fűz, hogy miért is az illető a legalkalmasabb a feladatra, de a legtöbb egyszerűen csak megmondja, hogy kire is kell voksolni:

„Kérlek, válaszd Satriust quinquennalis[1]-szá!”
„Sabinus arra kér, Marcus Holconius-t válaszd aedilis[2]-szé!”
„Thalamus, az ő cliense[i][3], Publius Paquius Proculus-ra szavaz, hogy bírói jogkörű aedilis lehessen!”
„Cerarus szabados[4] kéri, [hogy] Publius Vedius Numm[ianus] legyen aedilis!”
„Julius Polübiosz kollégájára, Postumiusra szavaz […]”
„Mi, Quintus és Sextus Caecilius Iucundus, Ceius Secundust kérjük duumvir[5]-nek.”
„Euxinus arra kér Iustus-szal együtt, hogy Quintus Postumiust és Marcus Cerriniust válaszd aedilis-szé! Hinullus írta ezt.”
„Amarantus Pompeianus kéri, hogy válaszd Quintus Postumius Proculust aedilis-szé! Papilio [írta ezt].”
„Cn Helvius Sabinust a „szent ügyek” aedlis-ének!”
„Kellj fel, és szavazd meg Helvius Sabinust aedilis-nek!”
„Claudiust az ő pici drágasága támogatja, hogy duumvir legyen!”

A jelölt kedvező bemutatása

Kifinomultabbak azok a választási szövegek, amelyek elmondják, hogy miért méltó az adott illető a tisztségre. Rendszerint a jellemére apellálnak, mint megvesztegethetetlen, vagy becsületes. A klasszikus római erényeket itt lehetett felsorolni:

„Vesonius Primus kéri, hogy Gaius Gavius Rufust válasszátok duumvirré! Egy ember, aki a közérdeket szolgálja! Válasszátok meg, könyörgök!”
„Cn. Helvius Sabinust, a becsületes fiatal férfit aedilisnek!”
„Ha úgy véled, hogy a megvesztegethetetlenség fontos az életben, ez a férfi, Lucretius Fronto nagy tiszteletre méltó!”
„Gaius Cuspiust aedilisnek! Ha a dicsőség annak jár, aki szerényen él, akkor ezt a tisztséget ennek a fiatalembernek kell adni!”
„Genialis azt szeretné, ha Bruttius Balbus lenne aedilis! Ő majd vigyáz a kincstárra!”
„Kérlek, válaszd aedilis-szé Cn. Helvius Sabinust, aki erre méltó fiatalember; érdemes az állami hivatalra!”
„Kérlek, válaszd Publius Furius-t duumvir-ré, [mert] jó ember!”
„Kérlek, válaszd Claudius Verus-t bírói jogkörű duumvir-ré, [aki] becsületes fiatalember!”
„Tegyétek Lucius Caeserninust Nuceria ötévenkénti duumvirévé! Könyörgök, ő egy jó ember!”
„A szomszédok kérésére a legbecsületesebb bíró, Suedius Clemens dolgozik Marcus Epidius Sabinus igazságügyi duumvirrá választásáért, mert méltó ember rá! Könyörög, hogy őt válasszátok meg!”
„Kérlek, válaszd Publius Paquius Proculust duumvir-ré, jó ember és méltó a közhivatalra; és válaszd duumvir-ré Auilus Vettius Caprasius Felix-et, ő is jó ember, megérdemli a közhivatalt. Mindkettő méltó rá! Kérlek, válaszd meg az utcákért, szakrális- és középületekért felelős aedilis-nek  Quintus Mariust és Marcus Epidus Sabinust, [hisz]méltóak erre! […] Onesimus [írta ezt], a patyolatos.”
„Biri[us] és Biria kér, hogy válaszd Cn. Helvius Sabinust aedilis-szé, ő jó ember, méltó a hivatal viselésére! Onomastus már alig várja, hogy rá szavazhasson!”
„Kérlek, válasszátok Cn. Helvius Sabinust aedilis-szé, megérdemli a hivatalt, és válasszátok bírói hatalmú duumvir-okká Suettiust és Epidiust!”

támogatók

Az ókori Itáliában természetesen nem indulhatott bárki a választásokon, hanem csak teljes polgárjogú férfiak, és azoknak is célszerű volt támogatókat szerezni. Ezek lehettek ismert magánemberek, vagyonos „céhek”, vagy akár a szomszédok is, akik aztán ki is írták, hogy ők bizony X Y Z-t favorizálják:

„Kérlek, könyörgök nektek, kenőcskészítők, tegyétek Verust adeilis-szé! Kérlek!”
„Mi, városi polgárok és itt tartózkodó idegenek kérjük, válaszd  Gaius Aetius Capito-t aedilis-szé!”
„Ízisz istennő imádói[6] közösen kérnek, hogy válasszátok Gnaevius Helvias Sabinust aedili-szé!”
„Asellina és a lányai[7] sürgetnek, hogy válaszd a közügyekért felelős adeili-szé Gaius Lollius Fuscust!” - Itt egyébként egy madame-ról és futtatott "lányairól" van szó, ami elég pikáns ajánlást jelent mai szemmel. Lányai közül hármat név szerint is ismerünk, Maria-t, Smyrna-t és Aegle-t. Arról nem tudunk, hogy mit tettek még a megfelelő szavazás érdekében... 
„Primus és háztartása azon dolgozik, hogy Gnaeus Helvius Sabinust válasszátok aedilis-szé!”
„A kelmefestők kérik Postumius Proculus megválasztását!”
„A kallózók[8] mindenkit arra kérnek, válasszák aedilis-szé Holconius Priscust!”
 „A Campaniai kapu környékén élők Marcus Epidius Sabinussra kérik szavazatod, hogy aedilis legyen!”

Kenyeret és cirkuszt

Találunk olyan feliratokat is a városban, amelyek azzal érvelnek a jelölt mellet, hogy képes nagy játékokat szervezni a nép számára, vagy egyéb előnyöket:

„Lucius Munatius Caeserninust quinquennialisnak! Nuceriaiak[9], láttátok a bokszolóit!” - bár ezt akár fenyegetésnek is felfoghatjuk...
„Az amphiteatrum nézői Holconius Priscust akarják bírói hatalmú aedlis-nek!”
„Marcus Casellius Marcellus, a jó aedilis és nagy játékszervező.”
„Kérlek, válaszd Gaius Julius Polübioszt aedilisnek! Jó kenyeret ad!"
"Ubonius megvéd téged!”

A negatív kampány

Nincs új a nap alatt, már az ókori Pompeii-ban is lehetett szavazatokat nyerni azzal, hogy az aktuális ellenfelet támadták. Ránk maradt pár klasszikus lebeszélő felirat, amely elsősorban arra törekszik, hogy lebeszélje az adott jelölt támogatóit a voksolásról:

„Csak az álomszuszékok és Macerius kér arra, hogy Vatia legyen az aedilis!”
„A kis tolvajok Vatia-t szeretnék aedilisnek!”
„Az [éjszaka] sokáig tivornyázók kérnek, válaszd Marcus Cerinius Vatia-t aedilis-szé! Florus és Fructus írták ezt.”

Végezetül egy átkozódással zárjuk le, amely egyben jelzi, hogy az ellenfél reklámjainak elpusztítása, plakátjainak kidekorálása és letépése sem új a nap alatt:
„A szomszédjai kérik, hogy válasszátok bírói duumvir-ré Lucius Statius Receptust, érdemes ember. Aemelius Celer írta ezt, a szomszéd. Ha elpusztítod ezt a feliratot, csak féltékeny vagy és betegedj meg!”

 Jegyzetek:



[1] Ötévente választottak két férfit különböző feladatokra, ezeket hívták quinquennalis duumvirnak.
[2] Az aedilis is egy tisztség volt, a város vezetői közül. Fő feladatuk a pénzügyek kezelése, a közellátás működtetése és a jogszolgáltatás területe volt. Rendszerint tehetős emberek szerezték meg, mivel - sokszor saját pénzen! - a népszerűségért cirkuszi játékokat, gladiátorviadalokat is kellett szervezniük.
[3] Cliens: latinul pártfogoltat jelent. Az illető rendszerint valamilyen módon lekötelezettje a patrónusának (ajándékokat, pénzt, védelmet kap tőle), aki cserébe ezért szolgáltatásokat vár el, mint például a voks.
[4] Felszabadított rabszolga, libertinus. A római társadalomban a „szabados” jogilag ugyan nem nagyon léphetett előre, de sokszor nagyon nagy vagyonra tettek szert. Többnyire felszabadítójuk nevét vették fel.
[5] duumvir, tulajdonképpeni jelentése: „két férfi”. önkormányzati képviselő Pompeiiben, akikből mindig kettő volt, és egymást is ellenőrizték.
[6] Itt jó eséllyel arra gyanakodhatunk, hogy Ízisz követői egy maguk közül valót szerettek volna a tisztségben látni. Hiába, az ókorban senki nem követelte, hogy a vallás váljon el a politikától!
[7] Itt egy minden bizonnyal egy madame-ról és futtatott kéjhölgyeiről van szó, akik közül néhányat névről is ismerünk: Maria, Smyrna és Aegle. Nevük megjelenik az ominózus épület falán, mint akik ott hm... szolgálnak.
[8] A kallózok a romai ruhák tisztításával foglalkoztak. Ez jelentős jövedelmet is hozhatott (a római polgárok tradicionális fehér tógáját gyakran kellett kallózni), ám a kallózók nem örvendtek nagy népszerűségnek, mivel a ruhák tisztítása lúggal történt, amihez akkoriban vizeletet használtak. Érthető módon nem szerettek a rómaiak kallózó mellett lakni…
[9] Itt a nuceriai kapu közelében lakókat szólítja meg a graffiti.