Most a választásokhoz oly közel, közreadom egy csaknem kétezer évvel
ezelőtti választás „választási hirdetéseit”. Megdöbbentő milyen hasonlóság van
szlogenekben, mentalitásban - mint úgy általában mindenben -, az ókori Római
birodalom és a mai világ között. Van itt támogatói kör a jelöltek háta mögött,
negatív kampány, minden, mi szem-szájnak s demokráciának ingere. Jó étvágyat!
Válaszd meg, mert… mert csak!
Pompeii városa tele van apró kis jelszavakkal, melyek választásra
buzdították a római polgárokat. Némelyik a jelölt mellé magyarázatot is fűz,
hogy miért is az illető a legalkalmasabb a feladatra, de a legtöbb egyszerűen
csak megmondja, hogy kire is kell voksolni:
„Kérlek, válaszd Satriust quinquennalis[1]-szá!”
„Sabinus arra kér, Marcus
Holconius-t válaszd aedilis[2]-szé!”
„Thalamus, az ő cliense[i][3],
Publius Paquius Proculus-ra szavaz, hogy bírói jogkörű aedilis lehessen!”
„Cerarus szabados[4] kéri,
[hogy] Publius Vedius Numm[ianus] legyen aedilis!”
„Julius Polübiosz kollégájára, Postumiusra
szavaz […]”
„Mi, Quintus és Sextus Caecilius Iucundus,
Ceius Secundust kérjük duumvir[5]-nek.”
„Euxinus arra kér Iustus-szal együtt, hogy
Quintus Postumiust és Marcus Cerriniust válaszd aedilis-szé! Hinullus írta
ezt.”
„Amarantus Pompeianus kéri, hogy válaszd
Quintus Postumius Proculust aedilis-szé! Papilio [írta ezt].”
„Cn Helvius Sabinust a „szent ügyek” aedlis-ének!”
„Kellj fel, és szavazd
meg Helvius Sabinust aedilis-nek!”
„Claudiust
az ő pici drágasága támogatja, hogy duumvir legyen!”
A jelölt kedvező bemutatása
Kifinomultabbak azok a
választási szövegek, amelyek elmondják, hogy miért méltó az adott illető a
tisztségre. Rendszerint a jellemére apellálnak, mint megvesztegethetetlen, vagy
becsületes. A klasszikus római erényeket itt lehetett felsorolni:
„Vesonius Primus kéri, hogy Gaius Gavius Rufust válasszátok duumvirré! Egy ember, aki a közérdeket szolgálja! Válasszátok meg, könyörgök!”
„Cn. Helvius Sabinust, a
becsületes fiatal férfit aedilisnek!”
„Ha úgy véled, hogy a
megvesztegethetetlenség fontos az életben, ez a férfi, Lucretius Fronto nagy
tiszteletre méltó!”
„Gaius Cuspiust aedilisnek! Ha a dicsőség
annak jár, aki szerényen él, akkor ezt a tisztséget ennek a fiatalembernek kell
adni!”
„Genialis azt szeretné,
ha Bruttius Balbus lenne aedilis! Ő majd vigyáz a kincstárra!”
„Kérlek, válaszd
aedilis-szé Cn. Helvius Sabinust, aki erre méltó fiatalember; érdemes az állami
hivatalra!”
„Kérlek, válaszd Publius
Furius-t duumvir-ré, [mert] jó ember!”
„Kérlek, válaszd Claudius Verus-t bírói
jogkörű duumvir-ré, [aki] becsületes fiatalember!”
„Tegyétek
Lucius Caeserninust Nuceria ötévenkénti duumvirévé! Könyörgök, ő egy jó ember!”
„A szomszédok kérésére a
legbecsületesebb bíró, Suedius Clemens dolgozik Marcus Epidius Sabinus igazságügyi
duumvirrá választásáért, mert méltó ember rá! Könyörög, hogy őt válasszátok
meg!”
„Kérlek, válaszd Publius
Paquius Proculust duumvir-ré, jó ember és méltó a közhivatalra; és válaszd
duumvir-ré Auilus Vettius Caprasius Felix-et, ő is jó ember, megérdemli a közhivatalt.
Mindkettő méltó rá! Kérlek, válaszd meg az utcákért, szakrális- és középületekért
felelős aedilis-nek Quintus Mariust és Marcus Epidus Sabinust, [hisz]méltóak
erre! […] Onesimus [írta ezt], a patyolatos.”
„Biri[us] és Biria kér,
hogy válaszd Cn. Helvius Sabinust aedilis-szé, ő jó ember, méltó a hivatal
viselésére! Onomastus már alig várja, hogy rá szavazhasson!”
„Kérlek, válasszátok Cn. Helvius Sabinust
aedilis-szé, megérdemli a hivatalt, és válasszátok bírói hatalmú duumvir-okká
Suettiust és Epidiust!”
támogatók
Az ókori Itáliában
természetesen nem indulhatott bárki a választásokon, hanem csak teljes
polgárjogú férfiak, és azoknak is célszerű volt támogatókat szerezni. Ezek
lehettek ismert magánemberek, vagyonos „céhek”, vagy akár a szomszédok is, akik
aztán ki is írták, hogy ők bizony X Y Z-t favorizálják:
„Kérlek, könyörgök nektek, kenőcskészítők, tegyétek Verust adeilis-szé! Kérlek!”
„Mi, városi polgárok és
itt tartózkodó idegenek kérjük, válaszd Gaius Aetius Capito-t
aedilis-szé!”
„Ízisz
istennő imádói[6]
közösen kérnek, hogy válasszátok Gnaevius Helvias Sabinust aedili-szé!”
„Asellina
és a lányai[7]
sürgetnek, hogy válaszd a közügyekért felelős adeili-szé Gaius Lollius Fuscust!” - Itt egyébként egy madame-ról és futtatott "lányairól" van szó, ami elég pikáns ajánlást jelent mai szemmel. Lányai közül hármat név szerint is ismerünk, Maria-t, Smyrna-t és Aegle-t. Arról nem tudunk, hogy mit tettek még a megfelelő szavazás érdekében...
„Primus
és háztartása azon dolgozik, hogy Gnaeus Helvius Sabinust válasszátok
aedilis-szé!”
„A
kelmefestők kérik Postumius Proculus megválasztását!”
„A kallózók[8] mindenkit
arra kérnek, válasszák aedilis-szé Holconius Priscust!”
„A Campaniai kapu környékén élők Marcus
Epidius Sabinussra kérik szavazatod, hogy aedilis legyen!”
Kenyeret és cirkuszt
Találunk olyan
feliratokat is a városban, amelyek azzal érvelnek a jelölt mellet, hogy képes
nagy játékokat szervezni a nép számára, vagy egyéb előnyöket:
„Lucius
Munatius Caeserninust quinquennialisnak! Nuceriaiak[9],
láttátok a bokszolóit!” - bár ezt akár fenyegetésnek is felfoghatjuk...
„Az amphiteatrum nézői
Holconius Priscust akarják bírói hatalmú aedlis-nek!”
„Marcus Casellius
Marcellus, a jó aedilis és nagy játékszervező.”
„Kérlek, válaszd Gaius
Julius Polübioszt aedilisnek! Jó kenyeret ad!"
"Ubonius megvéd téged!”
"Ubonius megvéd téged!”
A negatív kampány
Nincs új a nap alatt,
már az ókori Pompeii-ban is lehetett szavazatokat nyerni azzal, hogy az aktuális
ellenfelet támadták. Ránk maradt pár klasszikus lebeszélő felirat, amely
elsősorban arra törekszik, hogy lebeszélje az adott jelölt támogatóit a
voksolásról:
„Csak az álomszuszékok
és Macerius kér arra, hogy Vatia legyen az aedilis!”
„A kis tolvajok Vatia-t szeretnék aedilisnek!”
„Az [éjszaka] sokáig tivornyázók kérnek,
válaszd Marcus Cerinius Vatia-t aedilis-szé! Florus és Fructus írták ezt.”
Végezetül egy
átkozódással zárjuk le, amely egyben jelzi, hogy az ellenfél reklámjainak
elpusztítása, plakátjainak kidekorálása és letépése sem új a nap alatt:
„A szomszédjai kérik,
hogy válasszátok bírói duumvir-ré Lucius Statius Receptust, érdemes ember.
Aemelius Celer írta ezt, a szomszéd. Ha elpusztítod ezt a feliratot, csak
féltékeny vagy és betegedj meg!”
Jegyzetek:
[1] Ötévente
választottak két férfit különböző feladatokra, ezeket hívták quinquennalis
duumvirnak.
[2] Az
aedilis is egy tisztség volt, a város vezetői közül. Fő feladatuk a pénzügyek
kezelése, a közellátás működtetése és a jogszolgáltatás területe volt. Rendszerint
tehetős emberek szerezték meg, mivel - sokszor saját pénzen! - a népszerűségért
cirkuszi játékokat, gladiátorviadalokat is kellett szervezniük.
[3] Cliens:
latinul pártfogoltat jelent. Az illető rendszerint valamilyen módon
lekötelezettje a patrónusának (ajándékokat, pénzt, védelmet kap tőle), aki cserébe
ezért szolgáltatásokat vár el, mint például a voks.
[4] Felszabadított
rabszolga, libertinus. A római társadalomban a „szabados” jogilag ugyan nem
nagyon léphetett előre, de sokszor nagyon nagy vagyonra tettek szert. Többnyire
felszabadítójuk nevét vették fel.
[5] duumvir,
tulajdonképpeni jelentése: „két férfi”. önkormányzati képviselő Pompeiiben,
akikből mindig kettő volt, és egymást is ellenőrizték.
[6] Itt jó
eséllyel arra gyanakodhatunk, hogy Ízisz követői egy maguk közül valót
szerettek volna a tisztségben látni. Hiába, az ókorban senki nem követelte,
hogy a vallás váljon el a politikától!
[7] Itt egy
minden bizonnyal egy madame-ról és futtatott kéjhölgyeiről van szó, akik közül
néhányat névről is ismerünk: Maria, Smyrna és Aegle. Nevük megjelenik az ominózus épület falán, mint akik ott hm... szolgálnak.
[8] A
kallózok a romai ruhák tisztításával foglalkoztak. Ez jelentős jövedelmet is
hozhatott (a római polgárok tradicionális fehér tógáját gyakran kellett
kallózni), ám a kallózók nem örvendtek nagy népszerűségnek, mivel a ruhák
tisztítása lúggal történt, amihez akkoriban vizeletet használtak. Érthető módon
nem szerettek a rómaiak kallózó mellett lakni…
[9] Itt a
nuceriai kapu közelében lakókat szólítja meg a graffiti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése