Csaták és beszédek, filmen és valóságban

Az utóbbi időszak egyike életem egyik legsűrűbb (és bizonyosan legkeményebb) korszaka, így elmaradoztak a bejegyzések. Bizton állíthatom, hogy ezt pótolni fogom, hiszen közeleg a nagy téli leállás és azért az anyaggyűjtés folyamatosan zajlott. Ma a csatatereken elhangzó buzdító beszédek kerültek sorra, köszönhetően annak, hogy egy volt kedves hallgatótársam, Balassa Kriszta felhívta rá a figyelmemet. Erősen megoszlik a hadtörténészek véleménye, hogy valóban szónokoltak-e a hadvezérek egy-egy csata előtt (tekintetbe véve, hogy erősítés nélkül elég korlátozott a bekiabálható négyzetméterek száma), de a sok forrás alapján én nem kételkedem, hogy igenis buzdították katonáikat az összecsapás előtt. Ezekből szedtem össze két kategóriában öt-öt beszédet: egyik a Top 5 film, a  másik Top 5 valóság, szigorúan hadiösvényen járva: 

Top 5 legjobb filmes buzdító beszéd:

5. V. Henrik beszéde az Agincourt-i csata előtt:

Tulajdonképpen a beszéd egy az egyben Shakespeare királydrámájából való, melyből több egész estés film is készült már. Ez éppen az 1989-es, meglehetősen magasra értékelt darabból való. Egyébként is Shakespeare-fan vagyok.

Lévay József fordításában így hangzik:

„Nem, jó rokon! ha csakugyan halálra

Jelölteténk, hazánk elég sokat

Veszít mibennünk; s ha élünk, minél

Kevesb a szám, annál több a dicsőség.

Többet tehát egy emberrel se kívánj.

Zeüszre! én kincset nem szomjazom,

Se nem kérdem, ki él költségemen,

S nem bánom, hordja más díszöltönyöm’,

Vágyam nem csügg ily külső tárgyakon:

De hogyha a dicsőség szomja bűn,

Úgy a legbűnösebb lélek vagyok.

Nem! egy embert se kívánj Angliából.

Legjobb reményért sem veszítenék

Én a dicsőségből annyit, biz Isten,

Mint tőlem egygyel több ember levonna.

Egygyel se kívánj többet, Westmoreland;

Hirdesd ki inkább hadsergem között,

Hogy a kinek harczolni kedve nincs,

Az elmehet, útlevelét kikapja,

Zsebébe úti költséget teszünk.

Olyannal együtt halni sem kivánunk,

Ki, vélünk társaságban, halni fél.

Ez a nap Crispián névünnepe:

Ki e napot túléli s haza jut,

E napról hallva, lábujj-hegyre áll

S a Crispián nevére felszökell;

Ki e napot meglátja s agg leend,

Szomszédait évenkint majd e nap

Elő estvéjén megvendégeli,

Így szólva: Holnap lesz szent Crispián;

Aztán feltűri öltönyujjait

És megmutatja seb-helyét. A vén

Sokat felejt; de bár mindent felejtsen,

Megemlékszik rá körülményesen,

Miket tett e napon. Akkor neveink

Szokott szavak leendenek szájában:

Henrik király. Bedford és Exeter,

Warwick és Talbot, Salisbury, Gloster,

S élénken emleget tölt kelyhinél.

Fiának megtanítja e regét,

És Crispin, Crispián sohsem vesz el

Eme naptól világ végezteig;

De sőt ránk emlékeznek általa,

Nehányunkra, e kis testvér csapatra:

Mert a ki vérit ontja ma velem,

Testvérem lesz: bármily alantsorú,

Nemessé válik rangja e napon,

És a nemesek Angliába’, kik

Most ágyba’ vannak, önmagokra majd

Átkot szórnak, hogy nem valának itt,

S elcsöndesednek, ha olyan beszél,

Ki itt harczolt Crispin napján velünk.”

4. Trónok harca - Tyrion Lannister Királyvár ostromakor:

Kivételesen egy totális fikció Martin monumentális regényfolyamából, pontosabban annak filmsorozatbeli változatából. Tyrion megfordítja a csata menetét, mikor már-már menekülő embereivel kiront és oldalba támadja a Sár-kaput betörni készülő Baratheon-párti erőket:

“Don’t fight for your king, don’t fight for his kingdoms, don’t fight for honor, don’t fight for glory, don’t fight for riches because you won’t get any. This is your city Stannis means to sack, your gate he’s ramming. If he gets in, it will be your houses he burns, your gold he steals, your women he will rape. Those are brave men knocking at our door. Let’s go kill them!”

"Ne a királyotokért harcoljatok, ne a királyságáért harcoljatok, ne a dicsőségért harcoljatok, ne harcoljatok gazdagságért, mert nem kaptok semmit. Stannis a ti városotokat akarja elfoglalni, a ti kaputokat töri. Ha bejut, házatokat felégeti, aranyaitokat elrabolja, asszonyaitokat megerőszakolja. Ezek a bátor emberek kopogtatnak az ajtónkon. Gyerünk, öljük meg őket!"

3. Rettenthetetlen - A stirling-i csata

A hollywood-i alkotások rendszerint legkevésbé sem tükrözik vissza a történelmi valóságot, és ebben is kiemelkedő helyen szerepel a Rettenthetetlen című Mel Gibson film. Wallace nemes volt, felszerelése lovagi páncélzat kellett volna, hogy legyen. A skót haderő inkább látszik gyülevész csordának, amely sohasem győzte volna le a képzettebb angolt. Egyébként is a csata lefolyása teljesen hamis... Ettől a filmet szeretem, mert nagyon hangulatos és szerintem sok helyen visszaköszönnek benne Magyarország problémái. William Gibson... pardon Mel Wallace beszéde nálam a 3. helyre volt jó.

2. Aragorn beszéde a Fekete kapunál (A király visszatér)

Ahogy a Trónok harcától, úgy a Gyűrűk urától sem tudok elszakadni, bárminemű filmes válogatásról is legyen szó, mert számomra különösen ez utóbbi igazi klasszikus. Minden egyben van, remek karakterek, jó színészek, bármikor idézhető, tartalmas mondatok. Aragorn a hősök "non plus ultra"-ja. És mégsem nyert.

1. Dobó és katonáinak esküje (Egri csillagok)

Belátom, mélyen elfogult vagyok, hogy magyar győztest hirdetek, de azt hisze kevés olyan beszéd van, amit annyian tudnának, ha -sajnos- nem is szó szerint, de legalább tartalmilag, mint Dobó beszédét Eger várának ostroma előtt. A beszéd szövege minden bizonnyal nem fedi teljesen a valóságban elhangzottakat, ugyanakkor tartalmilag biztosan, hiszen Istvánffy Miklós históriájának 18. könyvében említi mit fogadtak meg az egriek. Úgyhogy ez nem csupán ebben a kategóriában említésre méltó fogadalom és buzdító beszéd, de egyben igaz is.

A könyvben szó szerint:

"Esküszöm az egy élő Istenre, hogy véremet és életemet a hazáért és királyért, az egri vár védelmére szentelem. Sem erő, sem fortély meg nem félemlít. Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít. A vár feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Magamat élve sem a váron belül, sem a váron kívül meg nem adom. A vár védelmében elejétől végéig alávetem akaratomat a nálamnál feljebb való parancsának. Isten engem úgy segéljen!"

És valóságban:

A filmes beszédek mellé válogattam a kedvenc valóban lezajlott buzdító beszédekből is egy ötös csokrot. Nem merem állítani, hogy ez a Top 5, mert biztos lenne amit még betennék, ha eszembe jutott volna, de mivel nem jutott, marad ez az ötös:

5. Nelson és a kötelesség

Egy különleges "beszéd" következik, melyet nem szóban, hanem zászlójelekkel küldtek el a Trafalgári csatában.

"Őlordsága odajött hozzám a taton, és miután bizonyos jeleket elküldetett, körülbelül negyed órával dél előtt, azt mondta, »Pasco úr, azt kívánom mondani a flottának, ENGLAND CONFIDES THAT EVERY MAN WILL DO HIS DUTY [Anglia biztos benne, hogy mindenki megteszi kötelességét]«, majd hozzátette »Gyorsnak kell lennie, mert van még egy üzenetem a közelharcra.« Azt feleltem: »Ha lordsága megengedi, hogy kicseréljem a confides‑t expects‑re, a jelzés hamarosan meglesz, mert az expects szó benne van a szótárban, a confides‑t viszont ki kell betűzni.« Őlordsága sebtében, látható elégedettséggel azt válaszolta, »Jó lesz, Pasco, tegye meg azonnal!"

Közismert, hogy Nelson is megtette kötelességét, hiszen a csatában egy mesterlövész lelőtte.

William Turner: Trafalgári csata című festményén a Victory éppen az üzenet utolsó szavának végét adja le: uty

4. Churchill vére, könnye és verítéke

Ezt a modern kori szónoklatot sokan minden idők legnagyobb beszédének tartják, nem ok nélkül. Sugárzik belőle egyfelől az őszinteség (nem lesz könnyű) és a magabiztosság (győzni fogunk). 1940. május 13-án hangzott el a beszéd, mikor már sejteni lehetett a német győzelmet Franciaországban. Ha az ember meghallgatja az eredetit, valahogy mégis fakó az egész és az is kiderül, hogy erőlködést is ígér:

3. Kossuth és a pokol kapui

A magyar történelem legnagyobb szónoka kétségtelenül Kossuth Lajos, és tőle származik a legnagyobb hatású magyar beszéd a történelemben. Igaz nem csatatéren hangzott el (ő oda ritkán látogatott el és abban sem volt köszönet), de mivel a magyar forradalmi hadsereg igazi megalakulása ezzel kezdődött, kimaradhatatlan. A beszéd a magyar országgyűlés 1848. július 11-i ülésén hangzott el és a vége az ami igazán naggyá teszi:

"...Uraim! Mit mondani akartam, az, hogy ne vegyék e kérést a minisztérium részéről olyannak, mintha maga iránt bizalmat kívánna szavaztatni; nem! A hazának megmentését akarta megszavaztatni – meg akartam kérni önöket, uraim, hogy ha van valahol a hazában egy sajgó kebel, mely orvoslásra, ha van egy kívánság, mely kielégítésre vár: szenvedjen még egy kissé e sajgó kebel, s várjon még egy kissé e kívánság – ne függesszük fel ezektől azt, hogy megmentsük a hazát. (Zajosan kitörő helyeslés.) Ezt akartam kérni, de önök felállottak; s én leborulok e nemzet nagysága előtt, s csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben^*, mint amennyi hazafiúságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni!"

Teljes egészében olvasható a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán.

2. Görgey Artúr a második komáromi csatában

Sajnos a következő "beszédet" nem fogom tudni pontosan idézni, mert a kötetet, melyből ezt megtehetném, kölcsön adtam (Görgey István: 1848-49-ből. Élmények és benyomások.). A lényeg azonban annyira beleégett a koponyámba, hogy szerintem szó szerint fogom idézni. 1849. július 2-án a második komáromi csata során egy magyar egység meghátrált a Habsburg erők előtt és a meggypiros blúzban parádézó magyar hadvezér, Görgey Artúr tajtékzott a dühtől, hogy a kulcspont ellenséges kézre kerül. Ekkor egy papírfecnit vett elő, és egy ágyún írni kezdett. A papírkát ezt követően egy huszárral a hátráló egységhez küldette. Mikor odaért az üzenet, a magyar egység megfordult és visszaszerezte a fontos taktikai pontot az osztrákoktól. Később kiderült, hogy mi volt írva a papírkára:

"Megállj, magyar! Mindig csak hátra? Sohasem előre?"

Hogy lehetne tisztábban és világosabban fogalmazni? Benne van minden. És milyen szomorúan aktuális...

1. Hunyadi János beszéde Nándorfehérvár ostromakor

1456 júliusában az oszmán-törökök ostromzár alá vonta a mintegy 5000 fős magyar garnizont Nándorfehérvárban. Az ország kulcsának eleste már biztosnak tűnt, mikor Hunyadi János és Kapisztrán János vezette felmentő erők a folyó felől bejutnak az erődítménybe. Ennek ellenére a helyzet olyan válságos, hogy még az eddig szilárdan kitartó Szilágyi Mihály várkapitány is amellett érvel a haditanácson, hogy a vár tarthatatlan (Hunyadi szavai szerint inkább mező már a török ágyúk rombolása miatt) és ki kellene üríteni. Hunyadi ekkor Thuróczi krónikája (250. fejezet) szerint a következő beszédet mondja a kétségbeesett vezéreinek:

"- Mit vagytok megrémülve - szólt -, tán most láttok először törököket? Ők azok, akiket többször megfutamítottunk, olykor pedig mi menekültünk előlük. Miért zavar meg benneteket a látásuk, hiszen már sokszor láttátok őket? Nem tapasztaltátok még ki a fegyvereiket és erejüket? Bízzunk tehát, fiacskáim, Krisztusban, akinek nevéért már többször ontottuk vérünket, s küzdjünk meg bátran az ő meg a mi ellenségünkkel! Nem halt-e meg értünk Krisztus? Hát mi is haljunk meg érte."

Nos, nálam ez mindent visz. A vezér érezhetően jó kapcsolatban van katonáival ("fiacskáim"), bízik bennük, és érezhetően mindenre elszánt. Bizonyára lehetne a világ minden tájáról hasonlóakat találni, de azt hiszem szebbet nem.

A végére még egy vicceset beteszek, Theon Greyjoy beszéde szintén a Trónok harcából:

A legjobb 10 csatajelenet filmekben - világűr

Egyszer már sorra vettem a számomra legtetszetősebb csatákat a filmvászonról, pontosabban a szárazföldi összecsapásokat. Most az űrbe nézünk ki, onnan szedtem össze a személyes TOP 10-et.

10. Csillagkapu: Atlantisz - Csata Asturasnál (2008)
Sohasem voltam ennek a sorozatnak a rajongója, noha az eredeti Csillagkapu filmet imádtam és az eredeti SG folyam sem volt rossz. Mindenesetre ez az ütközet, amely a 4. évad 11. részében volt látható, igencsak látványos. Sőt kissé túl színes is. Olyan részletekkel nem érdemes foglalkozni, hogy csak filmeken (viszont azokban szinte mindig) terjed a hang az űrben.

9. Csillagközi romboló - Cylon rajtaütés és invázió (2003)

A Csillagközi romboló azon ritka esetek egyike, mikor a remake jobb lett, mint az eredeti sorozat. Kilencedik helyre a folyamot bevezető kétrészes film (ha úgy tetszik miniszéria) jelenete került, mely során megtudjuk miként zajlott le a robot cylonok kolóniákat lerohanó offenzívája. A sci-fi történelem legjobb villámháborúja bontakozik ki szemünk előtt és csak azért nem teszem előrébb a rajtaütést, mert a sorozat szerepelni fog még egyszer.

8. Csillagközi invázió - csatajelenet (1997)

Egy "régi" (mihez képest) kedvenc landolt a nyolcadik helyen, a Csillagközi invázió. A film inkább éles szatirikus látásmódjáról és nem látványos űrbéli csatajeleneteiről ismert, de azért abban sem rossz. Mindez úgy, hogy tulajdonképpen a hőseink szárazföldi patkányok, akiket konzervdobozokban küldenek bolygókra, hogy megtisztítsák azt a "bogaraktól". Egyébként a film könyvadaptáció.

7. Serenity (2005)

A Serenity egy meglehetősen rövid életű sorozat (Firefly) folytatásaként elkészült film, amely elég megosztó, hiszen műfajokat kever és szó mi szó elég kevéssé meggyőző egy western ruháit viszontlátni egy sci-fiben. Én személy szerint nem szeretem az efféle misungot. Mindemellett látványos és jó a film és a sorozat is. Különösen igaz ez a következő összecsapásra:

6. Star Trek: Deep Space 9 - Csata a Chin'toca-nál (1998)

A Deep Space Nine ellenben nagy kedvencem volt és ha nem megy egy időben egy nagyon hasonló sztorival megáldott és valamivel tömörebb és jobban összefogott másik sorozattal, a Babylon 5-tel, akkor talán a legjobb sci-fi sorozatnak mondanám. Számomra tökéletes rejtély, hogy a Star Trek rajongók zöme miért lelkesedik inkább a Voyager vagy az Új Nemzedék iránt. A sorozat bővelkedik harci összecsapásokban, nehéz volt választani, de végül a Chin'toka rendszerben lezajlott (első) csatát választottam ki a 6. helyre. Kétségtelenül a látvány nem olyan különleges mai szemmel, de tetszik benne, hogy nem eszetlen lövöldözés zajlik. Alakulatok támadnak taktikai elemek ütköznek egymásnak és bemutatja mindkét fél lépéseit. A csata a 6. évad 26. részében történt, címe a Próféták könnyei.

5. Csillagok háborúja IV. - Csata a Yavin fölött (1977)

A Csillagok háborúja sorozat második legjobb űrütközetének címére az eredeti első rész Halálcsillag ellen lefolyt támadása futott (azaz szárnyalt) be. Igazi klasszikus repülős összecsapás, erős légelhárító tűzben, amely a II. világháború légicsatáira emlékeztet. A lézernyaláboknál alighanem hatékonyabb lenne néhány rakéta, de nehéz lenne megkérdőjelezni, hogy ott a helye a legjobbak között, még akkor is, ha nálam a Csillagok háborúja első helyén csataügyileg a Hoth-on vívott harc áll. Ez azonban földi ütközet lévén itt nem szerepelhet.

4. Babylon 5 - Harc a függetlenségért (1996)

A Babylon 5 számomra a legjobb a műfajában. A sorozat költségvetése messze nem volt akkora, mint kortárs riválisoké, viszont egy elképesztő előnnyel rendelkezett: tökéletesen kialakult és előre tudott sztorival. Emellett a takarékosság jegyében szinte csak számítógépes technikát alkalmaztak a harci jeleneteknél, amelyek még ma is megállják a helyüket. A karakterek zseniálisak a jó kedélyű, de ravasz Londo Mollaritól a komoly jellemfejlődést mutató G'karig. A sorozatból alig lehetne kiemelni felesleges részt, szorosan követik egymást a történések. Minimum öt remek ütközetet ki tudnék emelni és sajnálom, hogy nem kerülhetett be mind a listára. Külön kiemelném, hogy egy-egy csatát néha különleges nézőpontból mutat be a rendező: volt amikor egy újságíró közvetítését láttuk tévén és volt, amikor két egyszerű munkás munkanapját követhettük, mialatt körülöttük dúlt a küzdelem. Kiemelném még, hogy az összecsapások nem több száz hajó között zajlanak, hanem rendszerint limitált -ezáltal hihetőbb- flották csapnak össze, amelyek többnyire pusztán néhány nagyobb hajóból és kisebb vadászokból állnak. A negyedik helyre az űrállomás függetlenségi harca került, amelyben saját földi honfitársaik támadtak a Babylon 5-re.

3. Csillagközi romboló - 33 (2004)

A sci-fi történelem legjobb epizódjainak egyike rögvest az új Csillagközi romboló sorozat első része. A 33 címet viselő műremek címét arról kapta, hogy a cylonok 33 percenként támadják a már napok óta menekülő emberi flottát, mely minden egyes alkalommal harcban vonul vissza. Mind a legénység, mind a felszerelés az utolsókat rúgja a folyamatos ébrenlét miatt és a hibák lassan maguk alá gyűrik a folytonos vereségbe-veszteségbe apránként beletörődő személyzetet. A reménytelenség olyan foka mutatkozik, amit talán csak a Gyűrűk ura epikus Helm-szurdokban megvívott csatája ad vissza jobban. A Csillagközi romboló kiváló sorozat, mindazonáltal úgy vélem az első része egyben a legjobb is. Övé a bronz.

2. Csillagok háborúja III. - Csata Coruscant felett (2005)

A Csillagok háborúja ciklus legjobb űrben (pontosabban annak határán) lezajlott ütközetének az első két pocsék folytatás után egészen jó 3. résznek, A Sith-ek bosszújának nyitójelenetét tekintem. Monumentális, gyönyörűen megalkotott összecsapás, melyet szerintem kissé itt-ott komolytalanná tettek, de nem rontottak el. Sajnos nem találtam a neten hirtelenjében jobb minőségű videót, úgyhogy érjük be ezzel:

1. Babylon 5 - Proxima III. (1997)

Most már aligha lesz meglepő, hogy a Babylon 5-ből kerül ki az első helyezett. A Proxima III-nál megvívott csata gyakorlatilag egy teljes epizódot (4. évad,15.) felölel, az ütközetet megelőző hírszerzéstől a győzelmet követő történésekig. Minden részlet a helyén, megmutatja, hogy egy polgárháború miért kiszámíthatatlanul veszélyes. Nincs értelmetlen csihipuhi, sakkjátszma zajlik. Mindössze 6 földi hajó ellen folyik a küzdelem, amelyek közül le akarják választani a bizonytalanokat. Ritka eset, hogy a pozitív hősök vannak túlerőben, itt ez a helyzet. 

Mélyen elfogult listám ezzel véget ért. Valamikor majd a tengeri összecsapásokat vesszük sorra. 

Ovidius: egy római a szarmata határon

Az Ovidius életrajzát csak nagy vonalakban ismerők számára is közismert, hogy a nagy költőt Augustus császár (valójában princeps) működéséért száműzte élete végén[1] és a távoli Tomisz városában hunyt el. A költőfejedelem, aki a nagyvárosi élet gyönyöreihez szokott, itt egészen más világot tapasztalt. Különösen két műve foglalkozik a később római néven Kis Szkítiának (Scythia Minor) elkeresztelt mai Dobrudzsában átélt szörnyűségekkel, a Tristia (Keservek) és az Epistulae ex Ponto (Levelek Pontuszból). A Kr.u. 8-ban megérkező száműzött egy egészen friss római hódítás területén ért partot, hiszen:

„Friss hódításunk ez a földrész és laza kapcsok

Nagy birodalmadhoz még alig is kötik ezt.”[2]

A rómaiak hivatalosan az itt élő kis görög polgárok védelmére foglalják el a térséget, hiszen olyan ősi hellén városok voltak itt, mint Kallatisz, Hisztria vagy a már említett Tomisz. Ekkor még a térség nem római provincia, névleg a thrákok királyához tartozik, aki ekkor már római vazallus. Mindenesetre a városokban római helyőrség állomásozott.

Ovidius a Tomiszban töltött évek alatt megtanult geta[3] és szarmata nyelven,[4] sőt néha már arra panaszkodik, hogy lassan fél attól, hogy a latinját elcsúfítják a pontuszi szavak.[5] Nyilván a helyi helyőrség katonái megtanulták kezelni a szomszédos népek fegyvereit is. Leírja, hogy a semmittevés az egyik legrosszabb dolog, hogy nem csábítja már a kockajáték, és nem élvezi a hajnalig tartó ivászatot sem. Az alvási idő sok is, de mit tegyen az ébrenlét hosszú órái során?[6] A Róma forgatagához szokott Ovidius képtelen volt lefoglalni magát a poros kisvárosban.

Nem pusztán unaloműzés miatt írta leveleit, hiszen szeretett volna hazakerülni. Ehhez minden rendelkezésére álló lehetőséget felhasznált: Rómában maradt barátait kéri segítségül, de az őt száműző Augustushoz is talpnyalásnak ható sorokat ír. Olvashatjuk a számkivetett hős tragédiáját, de a bocsánatért esedező bűnös költő könyörgését is.

Scythia Minor területe, rajta Tomisz városa.

Mélységesen eltúlozza a „szarmata és geta föld” szörnyűségeit, folyamatosan értekezik az örök hóról, ami tekintetbe véve, hogy Tomisz (Constanta) évi átlaghőmérséklete ma 11.54ºC, igencsak túlzás. Tomisz délebbre fekszik, mint bármely magyar város! Ugyanakkor persze nem zárhatjuk ki annak valószínűségét, hogy akkoriban különös hidegek jártak a vidéken, hiszen maga Ovidius leírja azt is, hogy látta befagyni a Dunát, sőt maga is járt rajta. Azt azért mégsem kell elhinni, hogy a hó két éven át nem olvad el... Nevezzzük eufémisztikusan költői túlzásnak. Már Hérodotosz arról írt, hogy a szkíták a hideg északon élnek (ami igaz is Hellaszból), de ő ennyire nem túlozta el a dolgokat.

A tavaszi olvadás némi könnyebbséget hozott a Tomiszt őrző római katonáknak és nem csak a hőmérséklet emelkedése miatt:

„Míg langyos a nyár, megvédhet minket az Ister:

Híg vize tartja fel orv háboruzók hadait;

Ám ha megint ránk néz a komor tél bánatos arca,

S mint fehér márvány, megfagy a téli talaj,

Hogyha az északi szél a havat tombolva kavarja,

Látni, hogyan riadoz rémeitől a táj;”[7]

                                         (ford.: Franyó Zoltán)

„Láttam, ahogy befagyott a hatalmas tenger, a sima

Jégvért fogta le tág, megmerevült özönét;

Nemcsak láttam, elégszer mentem azon, de a lábam

Át sem nedvesedett, víz nem is érte soha.

…

Tüstént hogyha a rettenetes Boreas erejétől

Kint a megáradt víz jéglap alá merevül,

Vagy ha a száraz északi szél bénítja az Ister

Tükrét, barbár raj gyors paripáira kap.

Lóháton rohamoz, nyilait messze röpíti,

Szomszéd népek egész falvait égeti fel;

Némelyik elmenekül, s mert senkise védi a földet,

Kincsét fosztogatók préda gyanánt viszik el,

Jószágát s lovát is, roskadozó szekerével,

S mind ami még a szegény szolga kevéske java.

Sok mást hátrakötözött kézzel rabságba terelnek,

S vissza hiába tekint egykori háza felé.

Van, kit a kígyóméreggel kent vészteli, kampós

Nyíl hegye megsebez, és holtan földre terít;

És mit a rabló el nem hajthat, szétveri durván,

Kunyhók zsúpfedelét lángba borítja előbb.

Békeidőben is így retteghet a nép a hadaktól,

Ős ugarát a paraszt szántani sem meri már;

Vad hordákra figyel, de ha még nem is észleli, reszket;”[8]

                                                     (ford.: Franyó Zoltán)

A szarmatákat rablónépként írja le, akik fosztogatásaikból gyűjtenek kincset és rabszolgának viszik el az összeterelt foglyokat:

„Vad törzsek fenyegetnek háborúval körülöttem,

Büszkén vallják meg rablóéletüket.”[9]           

                                                     (Ford.: Erdődy János)

A szarmata nép/népek leírás részben a szokásos szkíta sablonon alapul, ugyanakkor kivehetőek a saját tapasztalatból származó esetek. Megállapítja – a sok nyilakról szóló toposz mellett -, hogy a szarmaták elsősorban lándzsával harcolnak, amelyet mind megerősítenek a későbbi történetírók leírásai, mind Traianus oszlopainak jelenetei. Ismeri a Jazigok törzsét[10], jól írja le, hogy milyen kevert a nép a mai Dobrudzsa vidékén, ahol kelta, thrák és szkíta népek évszázadok óta éltek már, a város görögjeiről nem is beszélve.

Tomisz városának romjai (ma Constanca)

Egyébként nem csoda, ha Ovidius nem érezte otthon magát Tomisban, meg sem próbált másként nézni a helyiekre, mint vad barbárokként. Még a helyi görög polgárokat is lenézte, úgy tűnik nem merült fel benne, hogy a „barbár” öltözködési szokások felvételének nem szellemi visszamaradottság, hanem az éghajlat az oka:

„Csak valamennyire véd meg a bástya, mögötte azonban

Retteg a barbárok és görögök tömege.

Elkeveredve, különbség nélkül élnek a házak

Legtöbbjében, lásd, barbárok mivelünk.

És ha nem is félsz tőlük, az undor tölt el, prémes

Sapkájuk láttán s látva a hosszú hajuk.

Még Hellas fia sem tesz másként, hordja e tájon

Perzsák nadrágját, ősi ruhája helyett.”[11]

                                         (Ford.: Erdődy János)

           

A leírásokból úgy tűnik, a helyi római helyőrség vajmi keveset tett a térség védelméért, leginkább a falak mögött kuksolt, ahol élete, ha nem is teljesen, de biztonságban volt. Nem csoda, hogy a vidéken élő kevesek militarizáltak voltak, hiszen maguknak kellett megvédeni kis vagyonkájukat:

„Ritka merész, aki így mégis megműveli földjét:

Egy karjával szánt, másik kezében a kard.

Fújja ércsisakos pásztor kettős furulyáját,

És a szelíd juhok is hadbavonulnak e tájt.”[12]

                                                     (Ford.: Erdődy János)

Még a térségben jelentősnek számító Tomisz városa sem volt biztonságban a lovasoktól, hiszen többször is jelzi, hogy pusztán a falak óvják meg őt és a lakosokat attól, hogy őket is rabigába fogják.

„Ellenség keze közt a vész fenyeget minden nap,

S így az anyafölddel nékem a béke veszett.

Dupla esély a halálra szörnyű sebektől halni,

Hisz kígyó mérgétől piszkos a nyíl hegye itt.

Rút fegyveres lovasoktól körbefogva a város,

Mint juh élek, kit a farkas akolba űzött.

Könnyű kis íjaikról ló ina osztja a kínt ránk,

Szívósan tartja a kar, s fesztelenül soha nincs.

Már fésűnek néznéd, úgy tele nyíllal a ház teteje,

S tán kapuinkig törne, ha nem lenne rajta a rács.

Kínjaimat betetőzi e föld: nincs cserje, se fa.”[13]

                                                                   (HG)

A költő éjszakái sem jobbak:

„Azt hinnéd, hogy az alvás gyógyírt hozhat a szívre

És az éjszaka szép szava óvhat a bajtól,

Ámde az álmok ijesztők, vadak és igazak.

Gyötrelem ébren és gyötrelem alva ma már,

Álmaim is csupa szarmata nyíltól lassú halál,

Vagy, hogy elfogva, lábaimat rút láncra verik.”[14]              

                                                                  (HG)

A szarmaták Ovidius alapján láthatóan jól ismerik a vidéket, télen könnyedén kelnek át a Dunán, még szekereiket is magukkal hozzák.[15] Leírja az utakon közlekedő vad lovasokat: nincs köztük, ki íjat és tegezt ne hordana (non coryton[16] et arcum), kezükben viperaméreggel bekent dárdát tartanak. Arcuk mint Marsé, hajuk, szakálluk gondozatlan. Jobbjuk mindig kész arra, hogy szúrjon az oldalukon fityegő késsel (cultro). Több helyen is említi, hogy a barbárok nyilaikat és dárdájukat méreggel kenik be, annak nagyobb hatékonysága miatt.[17]

Szarmata nehéz- és könnyűlovas

Az állandó veszély mellett a Tomisz nyújtotta élet sem tartogat sok örömet az öregedő költő számára: nem bírja a helyi vizet, a szállás és a helyi ételek nem érik el a kívánt minőséget. A városfalak gyengék, alig adnak védelmet, de legalábbis ő többet szeretne… Egyfolytában beteg, a klíma kínozza.[18]

Idős létére neki is kardot kell ragadnia, ha jön az ellenség:

„Oly szörnyű itt élni, bessusok és geták közt,

Annak, akit régen népszerüség övezett.

Oly szörnyű, hogy az életemet kőfal, kapu védi,

S biztonságban még így is alig lehetek.

Ifjúként ádáz viadalt én messze kerültem,

Játszani sem vettem kezembe a fegyvereket,

S őszbeborult fejemet védi harcisisak.

Rögtön, amint a toronyból jelzi az őrszem a harcot,

Késlekedés nélkül húzom a kardom elő,

Mert íjjal, méregbe bemártott nyíllal az ellen

Már közelít, szilajon fújtat alatta a ló.”[19]

                                         (Ford.: Tordai Éva)

Összefoglalva: Leszedegetve a költői túlzásokat Ovidius leveleiről, kibontakozik előttünk egy hihető és valóságos kép, amely egy végvidék mindennapos életét vetíti elénk, annak minden nehézségével és szörnyűségével. Ovidiusnak ez nem olyan, mint a mi Balassinknak, aki a hősiességet emeli ki a nehézségek mögül. Ovidius csak a nehézséget látta, hiszen túl sokat élt a világ akkori fővárosában és teljesen alkalmatlanná lett az itteni életre, habár az utolsó idézetet nézve, talán ez sem igaz.

Felhasznált irodalom:

Ovidius Naso, Publius: Keservek. Bp., 2002.

http://www.poetryintranslation.com/PITBR/Latin/Ovidexilehome.htm - Letöltve: 2012.XI.18.

http://www.thelatinlibrary.com/ovid.html - Letöltve: 2012.XI.18.

Jegyzetek

                                              

---

[1] A szűmüzetés pontos oka a mai napig az életrajzírók vitáinak tárgya, de minden bizonnyal a tényleges ok az volt, hogy Augustus unokájának léha életvitelében Ovidius kerítői és bujtatói tevékenységet folytatott. Az Ars Amatoria megírása inkább csak ürügy volt.

[2] Tristia, II. 199-200

[3] Thrák törzs, melyet Ovidiusz legalább annyiszor említ, mint a szarmatákat.

[4] Epistulae ex Ponto, III.2.

[5] Tristia, III.14.

[6] Epistulae ex Ponto,  I.5.

[7] Tristia, III.10.

[8] Tristia, III.10.

[9] Tristia, V.10.

[10] A roxolánok mellett a másik nyugatra vonuló szarmata törzs, amely majd az Alföldön telepedig le Kr.u. I. században.

[11] Tristia, V.10.

[12] Tristia, V.10.

[13] Epistulae ex Ponto, I.2.13-23

[14] Epistulae ex Ponto, I.2.41-46

[15] Tristia, III.12.27-30.

[16] Ez a görög gorytosból van, amely a jellegzetes szkíta tegezt jelenti.

[17] Az iménti mellett például még: Tristia, V.10.

[18] Tristia, III.3.1-14, III.8.23-34

[19] Tristia, IV.1.68-78

Szkíták perzsa királyfeliratokban

Szkíták perzsa királyfeliratokban

I. Dareiosz (Kr.e. 522-486)

DB – Dareiosz behisztuni felirata

„…74. Kinyilvánítja Darayavaus[1] király: Azután[2] a hadi népemmel én Szaka (= Saka ország) ellen vonultam, azok után a szakák után, akik hegyes süveget viselnek[3]. Ezek a szakák tőlem elpártoltak. Amikor a Drayához[4] értem, azon ott az egész hadi néppel átkeltem. Azután én a szakákra nagy vereséget mértem. Egyik (vezérüket) foglyul ejtettem. Ezt megkötözve vezették hozzám, és ezt megölettem. (Volt egy) vezérük, Szkuxa[5] nevű, ezt elfogták és hozzám vezették. Ott egy másikat tettem meg vezérüknek, ahogy én akartam. Azután a tartomány enyém lett.

75. Kinyilvánítja Dareiosz király: Ezek a szakák pártütők voltak, és ők Auramazdát nem tisztelték. Én tisztelem Auramazdát. Auramazda akaratából, ahogy akartam, úgy bántam velük.”[6] (ford.: Harmatta János)

                

DBk – Dareiosz felirata Skuxa reliefjén

„Ez Szkuxa, a szaka.”

Szkuxa szkíta vezér domborműve Dareiosz behisztuni  feliratán
(forrás: innen).

DH és DHp – Dareiosz felirata Ekbatanából és Perszepoliszból

A két szövegcsoport felirata szó szerint egyezik, arany illetve ezüstlemezeken maradtak fenn. Nagyon érdekes, mivel pontosan meghatározza a birodalom határai, melyet Dareiosz ural, ráadásul megmondja, hogy a szakák Szogdiánán túl élnek.

„Dareiosz a nagy király, királyok királya, országok királya, Hüsztaszpész fia, achaimenida. Dareiosz király kinyilvánítja: Ez a királyság, melyet birtokolok:, a szakáktól - akik Szogdián[7] túl [élnek] – Núbiáig[8], és Indiától Lüdiáig. [Ez] az amit Ahuramazda, a legnagyobb isten ajándékozott nekem. Mivel Ahuramazda véd engem és királyi házam!”

DNa – Dareiosz Naqs-i Rustam-i A felirata (Kr.e. 510? – az európai hadjárat után! Kérdés, hogy ezen a makedónok miért nincsenek!)

A feliraton szerepel a három szaka népcsoport, mert már a „tengerentúli” azaz európai szkíták is rajta vannak. Emellett ott láthatjuk a thrákok nevét, ugyanakkor a makedónokat még nem! Ezért fontos korjelölő szerepe lehet.

„…Dareiosz király mondja: Ahuramazda kegyéből ezek azok az országok, amelyeket elfoglaltam Perzsián (Parsa) kívül; Én uralkodtam felettük és ők adót fizettek nekem;ők azt csinálták, amit mondtam nekik és szilárdan megtartották törvényeimet: Média (Mada), Elám (Uvja), Párthia (Parthava), Ária (Haraiva), Baktria (Baxtris), Szogdia (Suguda), Hvárezm (Uvarazm), Drangiána (Zraka), Arakhózia (Harauvatis), Szattagüdia (Thatagus), Gandara (Gadara), India (Hidus), a „haumaivó” szakák, (Saka haumavarga), a „hegyessüvegű”szakák (Saka tigraxauda), Babilónia (Babirus), Asszíria (Athura), Arábia (Arabaya), Egyiptom (Mudraya), Arménia (Armina), Kappadókia (Katpatuka), Lüdia (Spadra), az iónok (Yauna), a” tengeren túli” szakák (Saka paradraya), Thrákia (Skudra), a „kalapot hordó” iónok (Yauna takabara), Libüa (Putay), a núbiaiak (Kusiya), a makai emberek (Maciya), és a káriaiak (Karka).”

DNe – Dareiosz sírjának E felirata Naqs-i Rustam-ban, népek rajzaihoz írva (Kr.e. 510? – mivel a makedónok is rajta vannak, a szkíta hadjárat után!)

A feliraton szerepel mindhárom szaka nép, de ami még érdekesebbé teszi, hogy a thrákok mellett már a makedónok is rajta vannak a meghódított népek listáján. Ráadásul minden népet ábrázolnak is és nagyon érdekes, hogy a szkíták három csoportjában milyen különbséget mutatnak a figurák.

„1. Ez a perzsa                                  2. Ez a méd                            3. Ez az elámi

4. Ez a párthiai                                  5. Ez az ariai                          6. Ez a baktriai

7. Ez a szogdiai                                  8. Ez a hvárezmi                    9. Ez a drangiánai

10. Ez az arakhóziai                          11. Ez a szattagüdiai              12. Ez a gandarai

13. Ez az indiai                                  14. Ez a „haumaivó” szaka   15. Ez a „hegyessüvegű” szaka

16. Ez a babilóniai                             17. Ez az asszír                       18. Ez az arab

19. Ez az egyiptomi                            20. Ez az arméniai[9]             21. Ez a kappadókiai

22. Ez a lüd                                        23. Ez az ión                           24. Ez a „tengerentúli” szaka

25. Ez a thrák                                    26. Ez a makedón                  27. Ez a libüai

28. Ez a núbiai                                   29. Ez a makai-i                     30. Ez a káriai.”

A Dareiosz által uralt országok stilizált domborműve a nagykirály sírjánál. 

Egy kis könnyítés a népek azonosításához.

DSm – Dareiosz felirata egy téglán Susából

A felirat abból a szempontból érdekes, hogy Makedónia már szerepel rajta.

„…Ahuramazda kegyéből ezekben az országokban lettem király: Perzsia, Elám, Babilónia, Asszíria, Arábia, Egyiptom, Lüdia, Iónia, Média, Arménia, Kappadókia, Párthia, Drangiána, Ária, Hvárezm, Baktria, Szogdiána, Gandara, Szattagüdia, Arakhózia, India, Thrákia, Makedónia… [a többi elveszett]”

DSaa – Dareiosz felirata a susai palota egyik födémkövén[10]

Egy lista arról, hogy mely területekről hoztak a palota építéséhez anyagokat.

„… Ezek azok az országok, ahonnan ezen palota díszítésére építőanyagokat hoztak: Perzsia, Elám, Média, Babilónia, Asszíria, Arábia, Egyiptom, a tengerek országai[11], Lüdia, Iónia, Arménia, Kappadókia, Párthia, Drangiána, Ária, Hvárezm, Baktria, Szogdiána, Gandara, Szaka, Szattagüdia, Arakhózia, Maka…”

DPe – Dareiosz Perszepoliszi palotájának teraszfalán talált felirat[12] (Kr.e. 515k)

A felirat érdekessége, hogy külön szatrapiának nevezi a perzsa Szagartia törzs területét. A szakákat nem nevezi meg pontosan, valamint az európai (?) területeket sem tartalmazza, legalábbis nem néven nevezve.

„Ahuramazda kegyéből ezek azok az országok, melyeket én és a perzsa nép birtokunkba kaptunk; amelyek félnek tőlem és amelyek adót fizetnek nekem: Elám, Média, Babilónia, Arábia, Asszíria, Egyiptom, Arménia, Kappadókia, Lüdia, Iónia, amelyik a szárazföldön és amelyik a tenger mellett van, az országok, amelyek a tengeren túl vannak,[13] Szagartia (Asagarta)[14], Párthia, Drangiána, Ária, Baktria, Szogdiána, Hvárezm, Szattagüdia, Arakhózia, India (Hindus), Gandara, Szakaföld (Saka), Maka…”

DSe – Dareiosz király birodalmának leírása Susából[15]

„…Dareiosz király mondja: Ahuramazda kegyéből ezek azok a nemzetek, melyeket alávetettem Perzsián kívül. Én vezettem őket. Ők sarcot fizettek nekem. Amit én elrendeltem, azt csinálták. Megtartották törvényeimet: a médek, az elámiak, a parthiaiak[16], az ariaiak, a baktriaiak, a szogdiaiak, a hvárezmiak, a drangiaiak, az arakhóziaiak, a szattagüdák,a makák, a gandaraiak, az indiaiak, a „haumaivó” szakák, a „hegyessüvegű” szakák, a babilóniaik, az asszírok, az arábiaiak, az egyiptomiak, az arméniaiak, a kappadókiaiak, a lüdök, a tengermelleti és tengerlakó iónok, a thrákok, a libüaiak, a kushiták, a károk…”

I. Xerxész (Kr.e. 486-465)

XPh – Xerxész úgynevezett daiva-felirata Perszepoliszból és Paszargadaiból[17]

Xerxész nagykirály legfontosabb ránk maradt felirata az ún. daiva-felirat. Számunkra most az az érdekes benne, hogy két új szatrapia nevét említi, egyik Szardeisz (Sardis) – amely már bizonyosan korábban is perzsa terület volt -, illetve a daháknak nevezett szkíták területét.

„…3. Kinyilvánítja Xsayarsa[18] király: ezek (azok) a tartományok, amelyeknek én Auramazda akaratából királya voltam, Perzsián kívül felettük uralkodtam, adót hoztak nekem, amit parancsoltam nekik, azt megtették, az én törvényeim erősen tartották őket: Média, Elám, Arachósia, Arménia, Drangiané, Parthia, Aria, Baktria, Sogdiané, Chorasmié, Babylonia, Assyria, Sattagydia,, Sardis (Sparda), Egyiptom, az iónok, akik a tengeren laknak és akik a tengeren túl (paradraya) laknak, a makák, Arábia, Gandhara, Szind (Hindus)[19], Kappadókia, a dahák (Daha)[20], a „haumaivó” sakák, a csúcsos-süveget viselő sakák, Skudra[21], a Kohisztán-beliek (Akaufaciya), a libiaiak (Putaya), a károk és az etiópok (Kusiya).

4a. Kinyilvánítja Xsayarsa király: Amikor király lettem, volt ezek között a tartományok között, amelyek fentebb fel vannak írva, (amelyben) zavargás volt. Aztán Auramazda nekem segítséget hozott. Auramazda akaratából legyőztem azt a tartományt, és helyére tettem.

4.b. S ezek között a tartományok között volt, ahol azelőtt hamis isteneket (Daiva) imádtak. Aztán Auramazda akaratából leromboltam ama démonszetélyt és kihirdettem: „Ne imádják a hamis isteneket.” Ahol azelőtt hamis isteneket imádtak, ott én Auramazdát és Artát imádtam szertartás szerint…”   (Ford: Harmatta János alapján)

III. Artaxerxész Ókhosz (Kr.e. 358-338)

A³Pb – III. Artaxerxész perszepoliszi felirata[22]

Tulajdonképpen Dareiosz már említett reliefjének figuráihoz vésett későbbi feliratok. Új információt alig tartalmaz, leginkább a görögök/iónok jelzője (pajzshordó) érdekes.

„1.Ez a perzsa                                   2. Ez a méd                             3. Ez az elámi

4. Ez a párthiai                                  5. Ez az Ariai                          6. Ez a bakrtiai

7. üres!                                               8. Ez a hvárezmi                     9. Ez a drangiánai                 

10. Ez az arakhóziai                          11. Ez a szattagüda                12. Ez a gandarai

13. Ez az indiai                             14. Ez a „haumaivó” szaka”      15. Ez a „hegyessüvegű” szaka

16. Ez a babilóniai                             17. Ez az asszír                       18. Ez az arábiai

19. Ez az egyiptomi                             20. Ez az arméniai                     21. Ez a kappadókiai

22. Ez a lüd                                         23. Ez az ión                             24. Ez a „tengerentúli” szaka

25. Ez a thrák                                      26. Ez a „pajhordó” ión[23]      27. Ez a libüai

28. Ez a núbiai                                    29. Ez a makai

Felhasznált irodalom:

Ókori Keleti Történeti Chrestomathia (ÓKTCh). 7. kiadás. Budapest, 1999. cop. 1964.

Schmitt, Rüdiger: Die altpersischen Inschriften der Achaimeniden. Wiesbaden, 2009.

www.livius.org (Letöltve 2012.X.28.)

Jegyzetek:

---

[1] Dareiosz perzsa nagykirály eredeti perzsa neve, a továbbiakban Dareiosz.

[2] A felirat ezt megelőzően korábbi lázadásokat és azok leverését említi. A legutolsó megadott dátum a szaka hadjárat előtt Kr.e. 521. november 27. ÓKTCh, 318.o.

[3] Sakâ tigrakhaudâ

[4] Itt sokan ezen az Amu-darját vagy a Szir-darját vélik felfedezni a szövegben, de a Darya az óperzsában egyszerűen tengert vagy nagy folyót is jelentett.

[5] Az angol szakirodalomban rendszerint Skunkha néven szerepel, de a feliratban Skuxa szerepel.

[6] ÓKTCh, 320.o.

[7] Sugdam

[8] Kusa

[9] Nem lenne szerencsés az örmény szó használata, hiszen a két nép közötti kapcsolat tudományos viták tárgya.

[10] http://www.livius.org/aa-ac/achaemenians/inscriptions_1.html#DPb (Letöltve: 2012.X.28)

[11] Ez minden bizonnyal a görög szigetvilágot jelenti. Más fordításokban úgy is fordítják, hogy „tengerentúli” iónok vagy görögök.

[12] http://www.livius.org/aa-ac/achaemenians/DPe.html (Letöltve: 2012.X.28)

[13] Itt nyilván az európai hadjáratok során megszerzett Thrák és Makedón területekre lehet gondolni.

[14] Nomád perzsa törzs, a mai Irán szívében, Yazd környékén. Jelentős erőt képviselő törzs, az elsők között csatlakozott Kürosz médellenes felkeléséhez.

[15] http://www.livius.org/aa-ac/achaemenians/DSe.html (Letöltve: 2012.X.30)

[16] Nem lenne szerencsés párthusnak fordítani, mert a szkíta-daha származású párthusnak nevezett későbbi népcsoporttal nem azonos.

[17] http://www.livius.org/aa-ac/achaemenians/XPh.html (Letöltve: 2012.X.31) Magyarul: ÓKTCh, 328.o.

[18] Xerxész eredeti perzsa neve.

[19] Szin vagy eredetiben Hindus az Indus folyó menti Indiát jelenti, mely perzsa fennhatóság alá került.

[20] A Dahák legalább részben szkíta eredetű konföderációja a Kaszpi-tenger keleti oldalán élt és úgy tűnik Xerxész alatt kerültek valamiféle perzsa ellenőrzés alá.

[21] A magyar fordítás itt nem adja meg, de rendszerint Thrákiával azonosítják.

[22] Schmitt: Die altpersischen Inschriften der Achaimeniden. Wiesbaden, 2009. 198-199.o.

[23] „Yauna takabara”