Csaták és beszédek, filmen és valóságban

Az utóbbi időszak egyike életem egyik legsűrűbb (és bizonyosan legkeményebb) korszaka, így elmaradoztak a bejegyzések. Bizton állíthatom, hogy ezt pótolni fogom, hiszen közeleg a nagy téli leállás és azért az anyaggyűjtés folyamatosan zajlott. Ma a csatatereken elhangzó buzdító beszédek kerültek sorra, köszönhetően annak, hogy egy volt kedves hallgatótársam, Balassa Kriszta felhívta rá a figyelmemet. Erősen megoszlik a hadtörténészek véleménye, hogy valóban szónokoltak-e a hadvezérek egy-egy csata előtt (tekintetbe véve, hogy erősítés nélkül elég korlátozott a bekiabálható négyzetméterek száma), de a sok forrás alapján én nem kételkedem, hogy igenis buzdították katonáikat az összecsapás előtt. Ezekből szedtem össze két kategóriában öt-öt beszédet: egyik a Top 5 film, a  másik Top 5 valóság, szigorúan hadiösvényen járva: 

Top 5 legjobb filmes buzdító beszéd:

5. V. Henrik beszéde az Agincourt-i csata előtt:

Tulajdonképpen a beszéd egy az egyben Shakespeare királydrámájából való, melyből több egész estés film is készült már. Ez éppen az 1989-es, meglehetősen magasra értékelt darabból való. Egyébként is Shakespeare-fan vagyok.

Lévay József fordításában így hangzik:

„Nem, jó rokon! ha csakugyan halálra

Jelölteténk, hazánk elég sokat

Veszít mibennünk; s ha élünk, minél

Kevesb a szám, annál több a dicsőség.

Többet tehát egy emberrel se kívánj.

Zeüszre! én kincset nem szomjazom,

Se nem kérdem, ki él költségemen,

S nem bánom, hordja más díszöltönyöm’,

Vágyam nem csügg ily külső tárgyakon:

De hogyha a dicsőség szomja bűn,

Úgy a legbűnösebb lélek vagyok.

Nem! egy embert se kívánj Angliából.

Legjobb reményért sem veszítenék

Én a dicsőségből annyit, biz Isten,

Mint tőlem egygyel több ember levonna.

Egygyel se kívánj többet, Westmoreland;

Hirdesd ki inkább hadsergem között,

Hogy a kinek harczolni kedve nincs,

Az elmehet, útlevelét kikapja,

Zsebébe úti költséget teszünk.

Olyannal együtt halni sem kivánunk,

Ki, vélünk társaságban, halni fél.

Ez a nap Crispián névünnepe:

Ki e napot túléli s haza jut,

E napról hallva, lábujj-hegyre áll

S a Crispián nevére felszökell;

Ki e napot meglátja s agg leend,

Szomszédait évenkint majd e nap

Elő estvéjén megvendégeli,

Így szólva: Holnap lesz szent Crispián;

Aztán feltűri öltönyujjait

És megmutatja seb-helyét. A vén

Sokat felejt; de bár mindent felejtsen,

Megemlékszik rá körülményesen,

Miket tett e napon. Akkor neveink

Szokott szavak leendenek szájában:

Henrik király. Bedford és Exeter,

Warwick és Talbot, Salisbury, Gloster,

S élénken emleget tölt kelyhinél.

Fiának megtanítja e regét,

És Crispin, Crispián sohsem vesz el

Eme naptól világ végezteig;

De sőt ránk emlékeznek általa,

Nehányunkra, e kis testvér csapatra:

Mert a ki vérit ontja ma velem,

Testvérem lesz: bármily alantsorú,

Nemessé válik rangja e napon,

És a nemesek Angliába’, kik

Most ágyba’ vannak, önmagokra majd

Átkot szórnak, hogy nem valának itt,

S elcsöndesednek, ha olyan beszél,

Ki itt harczolt Crispin napján velünk.”

4. Trónok harca - Tyrion Lannister Királyvár ostromakor:

Kivételesen egy totális fikció Martin monumentális regényfolyamából, pontosabban annak filmsorozatbeli változatából. Tyrion megfordítja a csata menetét, mikor már-már menekülő embereivel kiront és oldalba támadja a Sár-kaput betörni készülő Baratheon-párti erőket:

“Don’t fight for your king, don’t fight for his kingdoms, don’t fight for honor, don’t fight for glory, don’t fight for riches because you won’t get any. This is your city Stannis means to sack, your gate he’s ramming. If he gets in, it will be your houses he burns, your gold he steals, your women he will rape. Those are brave men knocking at our door. Let’s go kill them!”

"Ne a királyotokért harcoljatok, ne a királyságáért harcoljatok, ne a dicsőségért harcoljatok, ne harcoljatok gazdagságért, mert nem kaptok semmit. Stannis a ti városotokat akarja elfoglalni, a ti kaputokat töri. Ha bejut, házatokat felégeti, aranyaitokat elrabolja, asszonyaitokat megerőszakolja. Ezek a bátor emberek kopogtatnak az ajtónkon. Gyerünk, öljük meg őket!"

3. Rettenthetetlen - A stirling-i csata

A hollywood-i alkotások rendszerint legkevésbé sem tükrözik vissza a történelmi valóságot, és ebben is kiemelkedő helyen szerepel a Rettenthetetlen című Mel Gibson film. Wallace nemes volt, felszerelése lovagi páncélzat kellett volna, hogy legyen. A skót haderő inkább látszik gyülevész csordának, amely sohasem győzte volna le a képzettebb angolt. Egyébként is a csata lefolyása teljesen hamis... Ettől a filmet szeretem, mert nagyon hangulatos és szerintem sok helyen visszaköszönnek benne Magyarország problémái. William Gibson... pardon Mel Wallace beszéde nálam a 3. helyre volt jó.

2. Aragorn beszéde a Fekete kapunál (A király visszatér)

Ahogy a Trónok harcától, úgy a Gyűrűk urától sem tudok elszakadni, bárminemű filmes válogatásról is legyen szó, mert számomra különösen ez utóbbi igazi klasszikus. Minden egyben van, remek karakterek, jó színészek, bármikor idézhető, tartalmas mondatok. Aragorn a hősök "non plus ultra"-ja. És mégsem nyert.

1. Dobó és katonáinak esküje (Egri csillagok)

Belátom, mélyen elfogult vagyok, hogy magyar győztest hirdetek, de azt hisze kevés olyan beszéd van, amit annyian tudnának, ha -sajnos- nem is szó szerint, de legalább tartalmilag, mint Dobó beszédét Eger várának ostroma előtt. A beszéd szövege minden bizonnyal nem fedi teljesen a valóságban elhangzottakat, ugyanakkor tartalmilag biztosan, hiszen Istvánffy Miklós históriájának 18. könyvében említi mit fogadtak meg az egriek. Úgyhogy ez nem csupán ebben a kategóriában említésre méltó fogadalom és buzdító beszéd, de egyben igaz is.

A könyvben szó szerint:

"Esküszöm az egy élő Istenre, hogy véremet és életemet a hazáért és királyért, az egri vár védelmére szentelem. Sem erő, sem fortély meg nem félemlít. Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít. A vár feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Magamat élve sem a váron belül, sem a váron kívül meg nem adom. A vár védelmében elejétől végéig alávetem akaratomat a nálamnál feljebb való parancsának. Isten engem úgy segéljen!"

És valóságban:

A filmes beszédek mellé válogattam a kedvenc valóban lezajlott buzdító beszédekből is egy ötös csokrot. Nem merem állítani, hogy ez a Top 5, mert biztos lenne amit még betennék, ha eszembe jutott volna, de mivel nem jutott, marad ez az ötös:

5. Nelson és a kötelesség

Egy különleges "beszéd" következik, melyet nem szóban, hanem zászlójelekkel küldtek el a Trafalgári csatában.

"Őlordsága odajött hozzám a taton, és miután bizonyos jeleket elküldetett, körülbelül negyed órával dél előtt, azt mondta, »Pasco úr, azt kívánom mondani a flottának, ENGLAND CONFIDES THAT EVERY MAN WILL DO HIS DUTY [Anglia biztos benne, hogy mindenki megteszi kötelességét]«, majd hozzátette »Gyorsnak kell lennie, mert van még egy üzenetem a közelharcra.« Azt feleltem: »Ha lordsága megengedi, hogy kicseréljem a confides‑t expects‑re, a jelzés hamarosan meglesz, mert az expects szó benne van a szótárban, a confides‑t viszont ki kell betűzni.« Őlordsága sebtében, látható elégedettséggel azt válaszolta, »Jó lesz, Pasco, tegye meg azonnal!"

Közismert, hogy Nelson is megtette kötelességét, hiszen a csatában egy mesterlövész lelőtte.

William Turner: Trafalgári csata című festményén a Victory éppen az üzenet utolsó szavának végét adja le: uty

4. Churchill vére, könnye és verítéke

Ezt a modern kori szónoklatot sokan minden idők legnagyobb beszédének tartják, nem ok nélkül. Sugárzik belőle egyfelől az őszinteség (nem lesz könnyű) és a magabiztosság (győzni fogunk). 1940. május 13-án hangzott el a beszéd, mikor már sejteni lehetett a német győzelmet Franciaországban. Ha az ember meghallgatja az eredetit, valahogy mégis fakó az egész és az is kiderül, hogy erőlködést is ígér:

3. Kossuth és a pokol kapui

A magyar történelem legnagyobb szónoka kétségtelenül Kossuth Lajos, és tőle származik a legnagyobb hatású magyar beszéd a történelemben. Igaz nem csatatéren hangzott el (ő oda ritkán látogatott el és abban sem volt köszönet), de mivel a magyar forradalmi hadsereg igazi megalakulása ezzel kezdődött, kimaradhatatlan. A beszéd a magyar országgyűlés 1848. július 11-i ülésén hangzott el és a vége az ami igazán naggyá teszi:

"...Uraim! Mit mondani akartam, az, hogy ne vegyék e kérést a minisztérium részéről olyannak, mintha maga iránt bizalmat kívánna szavaztatni; nem! A hazának megmentését akarta megszavaztatni – meg akartam kérni önöket, uraim, hogy ha van valahol a hazában egy sajgó kebel, mely orvoslásra, ha van egy kívánság, mely kielégítésre vár: szenvedjen még egy kissé e sajgó kebel, s várjon még egy kissé e kívánság – ne függesszük fel ezektől azt, hogy megmentsük a hazát. (Zajosan kitörő helyeslés.) Ezt akartam kérni, de önök felállottak; s én leborulok e nemzet nagysága előtt, s csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben^*, mint amennyi hazafiúságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni!"

Teljes egészében olvasható a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán.

2. Görgey Artúr a második komáromi csatában

Sajnos a következő "beszédet" nem fogom tudni pontosan idézni, mert a kötetet, melyből ezt megtehetném, kölcsön adtam (Görgey István: 1848-49-ből. Élmények és benyomások.). A lényeg azonban annyira beleégett a koponyámba, hogy szerintem szó szerint fogom idézni. 1849. július 2-án a második komáromi csata során egy magyar egység meghátrált a Habsburg erők előtt és a meggypiros blúzban parádézó magyar hadvezér, Görgey Artúr tajtékzott a dühtől, hogy a kulcspont ellenséges kézre kerül. Ekkor egy papírfecnit vett elő, és egy ágyún írni kezdett. A papírkát ezt követően egy huszárral a hátráló egységhez küldette. Mikor odaért az üzenet, a magyar egység megfordult és visszaszerezte a fontos taktikai pontot az osztrákoktól. Később kiderült, hogy mi volt írva a papírkára:

"Megállj, magyar! Mindig csak hátra? Sohasem előre?"

Hogy lehetne tisztábban és világosabban fogalmazni? Benne van minden. És milyen szomorúan aktuális...

1. Hunyadi János beszéde Nándorfehérvár ostromakor

1456 júliusában az oszmán-törökök ostromzár alá vonta a mintegy 5000 fős magyar garnizont Nándorfehérvárban. Az ország kulcsának eleste már biztosnak tűnt, mikor Hunyadi János és Kapisztrán János vezette felmentő erők a folyó felől bejutnak az erődítménybe. Ennek ellenére a helyzet olyan válságos, hogy még az eddig szilárdan kitartó Szilágyi Mihály várkapitány is amellett érvel a haditanácson, hogy a vár tarthatatlan (Hunyadi szavai szerint inkább mező már a török ágyúk rombolása miatt) és ki kellene üríteni. Hunyadi ekkor Thuróczi krónikája (250. fejezet) szerint a következő beszédet mondja a kétségbeesett vezéreinek:

"- Mit vagytok megrémülve - szólt -, tán most láttok először törököket? Ők azok, akiket többször megfutamítottunk, olykor pedig mi menekültünk előlük. Miért zavar meg benneteket a látásuk, hiszen már sokszor láttátok őket? Nem tapasztaltátok még ki a fegyvereiket és erejüket? Bízzunk tehát, fiacskáim, Krisztusban, akinek nevéért már többször ontottuk vérünket, s küzdjünk meg bátran az ő meg a mi ellenségünkkel! Nem halt-e meg értünk Krisztus? Hát mi is haljunk meg érte."

Nos, nálam ez mindent visz. A vezér érezhetően jó kapcsolatban van katonáival ("fiacskáim"), bízik bennük, és érezhetően mindenre elszánt. Bizonyára lehetne a világ minden tájáról hasonlóakat találni, de azt hiszem szebbet nem.

A végére még egy vicceset beteszek, Theon Greyjoy beszéde szintén a Trónok harcából: