2021-es kedvenc olvasmányaim
Hát 2021 is elmúlt, hol örömmel, hol bánattal, ahogy már csak telni szoktak az évek. Mint rendszerint, idén is egy kedvenclistával zárnám a blogon az évet (lett volna még egy írás ezelőtt, de nem értem végére...), amelyen öt számomra különösen kedves olvasmány foglal helyet. Nem mind idén jelent meg ugyan, ám 2021-ben olvastam őket. Igyekeztem kivételesen nem szakbarbár lenni, így a lista most szigorúan történelemmentes - lesz még itt olyan bőven úgyis! -, és öt kötetet vonultat fel. Jó szórakozást és boldog új évet!
Ezerarcú Japán: A japán kultúra útikalauza
[s.l.]: Bookline, 2020
Eredeti megjelenés: Be More Japan (2019)
A blogon Japánnal meglehetősen sokszor foglalkozok (legutóbb: itt), ám ezek a kelet-ázsiai kultúra nem éppen kedves arcát - a háborús arca egy nemzetnek sem túl aranyos - szokták megmutatni a felkelő nap fényében. A Japánhoz való hozzáállásom finoman szólva is hektikus. Tele van a kultúrájuk olyan elemekkel, amelyek európai szemmel minimum bizarrnak mondhatóak. A képregény- és rajzflimkultúrájuk vadidegen tőlem, ellenben nagyon szeretem a japán verseket, és az irodalmukat (mint a Battle Royale, teszem azt). Egy szamuráj teljes lelki nyugalommal tudott kiirtani egy falut, majd utána írt egy haikut arról, hogy milyen letaglózó, ahogy a szilvavirág lehull az őszi sárba. Ez egyszerre beteg és lenyűgöző. [Hozzáteszem, hogy félelmetesen hasonló a középkori Európa lovagjainak mentalitásához, ahogy Oroszlánszívű Richárd az egyik pillanatban hihetetlenül nemes viselkedést tanúsított, majd a következőben kivégeztetett egy halom hadifoglyot...]
Ez a gazdagon illusztrált kiadvány a japán kultúrát foglalja össze röviden, ám széleskörűen a kalligráfiától az ikebanákon át egészen az otakukig. Japán tradicionális és modern, vénségesen vén és szemtelenül fiatal, megnyugtató és felizgató egyszerre. Úgy tudott amerika lenni, hogy megmaradt japánnak. Minden anime- és mangamániás könyvtárlátogatónknak nagyon ajánlom, mert japánnak lenni nem jelent egyet a Girl und Panzer-féle kreténségekkel! A japán kultúra mély és izgalmas, ismertelen de mégis ismerős. Más kultúrák megismerése pedig a sajátunkét is értékesebbé teszi a számunkra.
Jó lenne valamikor eljutni Japánba is...
8/10 pont
Tim Marshal: A földrajz fogságában
Budapest: Park, 2021
Eredeti megjelenés: Prisoners of Geography (2015)
Tim Marshall könyve az a kötet, ami kötelező érettségi tétel kellene legyen, s ami nyugodtan lehetne mondjuk a választójog feltétele... Vannak ugyanis olyan művek, amelyek ugyan nem kulturális alapművek, azonban a világpolitikai képalkotáshoz nélkülözhetetlenek. Ilyen mondjuk Harrari Sapiense, Steven Pinker, John Kekes és Brzezinski egyes kötetei, Huntington klasszikusa, de lehetne még sorolni a poltikai és gazdasági könyveket. Ezek a művek segítenek megértenünk a világban folyó politikai küzdelmeket, láttatni a felszíni kommunikációs lózungok alatt fortyogó valódi tektokinus mozgásokat és döntéshozatali ok-okozat összefüggéseket. Tim Marshallnak sikerült egy meglepően elfogulatlan, jó érzékkel megírt kötetet letenni az asztalra, amely megérteti velünk Oroszország helyzetét, és politikájának alapjait, Kína geostratégiai gyengeségeit, s mozgatórugóit. Fontos könyv!
8/10 pont
Holly Jackson: Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz
Budapest: Kolibri, 2021
Eredeti megjelenés: Good Girl's Guide to Murder (2019)
A listán az egyetlen lesz, amiről részletes kritikát írtam, és meglehetősen jó könyvnek találtam ezt a leginkább ifjúsági irodalomhoz besorolható bűnügyi regényt. A magasra értékelésében nagyban közrejátszott, hogy szép emlékeket idézett fel bennem (nem, nem a gyilkosság, ahhoz kispolgáriasan állok, mint Hercule Poirot a Nyílt kártyákkal-ban...), mert olyasmire asszociáltam róla, ami mély, felkavaró és bizsergető emocionális emlékeket idézett fel bennem (igen, a Life is Strange-re gondolok). Úgy vélem, hogy ez egy jól sikerült, szórakoztató regény lett, és a moly.hu értékelései alapján - úgy tűnik - mások is így látták. Tinik nyomoznak tinik után a tinik problémáival megspékelve, részbe dokumentumregény elemekkel tarkítva, amit szerencsére nem is kell túl komolyan venni. A skandináv krimik beteg karaktereivel szemben, itt szerethetőek és emberiek a szereplők, olyanok, akikkel mi is találkozhatunk a sarki fűszeresnél, vagy Gizi néni garázsban kialakított mini ABC-jében. Remek volt.
8.5/10 pont
Joe Abercrombie: Némi gyűlölet
Eredeti megjelenés: A Little Hatred (2019)
Bőven megérte volna, de mégsem írtam Joe Abercrombie új könyvéről külön ismertetőt, aminek fő oka, hogy leginkább csak ismételni tudtam volna magamat, és amúgy is a szerzőről szóló ömlengésbe fulladt volna az értékelés. Abercrombie ugyanis ismét megcsinálta (kábé nyolcadszor)! A regény leginkább A Hősök folytatásának tekinthető, főhősei pedig az előző nagy generáció - Az első törvény világának - fiai és lányai.
Bőven megérte volna, de mégsem írtam Joe Abercrombie új könyvéről külön ismertetőt, aminek fő oka, hogy leginkább csak ismételni tudtam volna magamat, és amúgy is a szerzőről szóló ömlengésbe fulladt volna az értékelés. Abercrombie ugyanis ismét megcsinálta (kábé nyolcadszor)! A regény leginkább A Hősök folytatásának tekinthető, főhősei pedig az előző nagy generáció - Az első törvény világának - fiai és lányai.
A kötet maró gúny, Abercrombie egyszerre neveti ki a vadkapitalista tőkések formalitásokban tobzódó világát, a forradalmasdit játszó - s közben maguk hasznát kereső - bohócokat, a feleslegesen hősködő fantasztákat, a gyáva élvezetektől unatkozó szoknyapecéreket, a vakszerelmeseket, a csalódásoktól magukba temetkezőket, mindent és mindenkit, mindig és mindenhol. A szórakoztatás garantált, akárcsak a világunk kikarikírozása vastag és epébe mártott filctollal. A karakterek között vannak érdekesebbek (nálam Savine dan Glokta nyert) és kissé sablonosak is, de szerzőnk mindig képes meglepni minket, hol egy váratlan jellembeli fejlődéssel, hol egy kedvencünk kinyírásával. Nem szívesen lennék Abercrombie-karakter, kihullana az amúgy sem elég dús hajam a 10. oldalra... Ugyanakkor a szereplők szerethetőek, mindegyiknek megvan a maga bája (és baja), még a legnagyobb gazembereknek is.
A szöveg meg, hát... ismét zseniális. Bárhol ütöm fekl random, olyan bölcsességeket kapunk humorba áztatva, hogy ihaj csuhaj! Teszek is egy próbát, random felcsapom [408.o.]:
"- Az Oroszlánkölyöké [a zászló, - mondja Nagy Farkas]. Milyen név ez már?
- Röhejes. - Kikerics felemelte mindkét kezét, és megmozgatta az ujjait. A Nagy Farkas! Na, ez aztán a név!"
Jó, ez mondjuk inkább humoros, mint bölcs. A Némi gyűlölet egy új sorozat több, mint ígértes nyitánya, várom a folytatást!
9/10 pont
Lucy Maud Montgomery: Anne otthonra talál
Szeged: Lazi, 2021
Eredeti megjelenés: Anne of Green Gables (1908)
Egyértelműen az idei év meglepetése számomra! Nyilván már az magában is meglepetés, hogy vajon miért olvastam el, én, a történelemmániákus ezt a több, mint száz éve lányoknak írt ifjúsági kötetet. Egyszerű: Gyerekkorunkban klasszikus sorozat volt Anne történetéből, amit húgommal jó néhányszor láttunk (ugyanúgy, mint a Váratlan utazást), de sohasem olvastam az eredeti regényeket. Ideje volt pótolni, mert a hiányosságokat ugyebár pórlni kell!
Ez a történet egy csoda. Annyira bájos az egész, ártatlan történetet egy árváról, Anne-ről (szigorúan e-vel a végén!), aki cserfes kislányból cserfes nagylány lesz. Anne képes minden bokorból vagy aprócska tóból tündérmesét varázsolni (vagy szellemjárta vidéket), s miközben felnő, nem veszíti el ártatlanságát, s azt a csillogó természetét, hogy odaadó csodálattal nézzen minden teremtményre a természetben. Tündéri minden mondat, finom humorral ábrázolva a gyerekkort. Olvasva - Anne szavait idézve - borzongató gyönyörűséggel fogynak az oldalak, suhannak el kecsesen az évek. Rószaszín vattacukor az élet minden apró botlásával. Nem történik semmi egetverő: befogadják, hálás, otthonra talál, botlik, feláll, szeret és simán csak szép az egész történet.
Ez a történet egy csoda. Annyira bájos az egész, ártatlan történetet egy árváról, Anne-ről (szigorúan e-vel a végén!), aki cserfes kislányból cserfes nagylány lesz. Anne képes minden bokorból vagy aprócska tóból tündérmesét varázsolni (vagy szellemjárta vidéket), s miközben felnő, nem veszíti el ártatlanságát, s azt a csillogó természetét, hogy odaadó csodálattal nézzen minden teremtményre a természetben. Tündéri minden mondat, finom humorral ábrázolva a gyerekkort. Olvasva - Anne szavait idézve - borzongató gyönyörűséggel fogynak az oldalak, suhannak el kecsesen az évek. Rószaszín vattacukor az élet minden apró botlásával. Nem történik semmi egetverő: befogadják, hálás, otthonra talál, botlik, feláll, szeret és simán csak szép az egész történet.
Nem szégyellem, időnként torkomat kaparta a sírás, majd felnevettem pár oldallal odébb. A világ szépségei iránt még fogékony lélek könyve ez, amikor egy aprócska tó lehet a "Fénylő vizek tava", ahold driádok laknak, a muskátli lehet Piroska, akinek személyisége van, és Anne olyan kislány lehet, akinek végre igazi, eleven kebelbarátnője lesz a képzelt barátnők után. A kötetből árad a finom humor, a gyermeki báj. És a végén Anne még a puffosujjú ruhát is megkapja.
Az ember önkéntelen azon mereng, hogy eltelt több, mint 100 év, és azt a világot a jelenlegire cseréltük, Montgomery könyveit meg az Egy Ropi naplójára... A lányok nem varrnak, a fiúk nem rosszalkodnak az erdőben, helyette mindenki nyomkodja az iPhone-t. És mikor letettem a könyvet csak egyetlen dolog motoszkált a fejemben, meglehetősen elkeserítő hangulatban: BIZTOS, HOGY MEGÉRTE?
Az ember önkéntelen azon mereng, hogy eltelt több, mint 100 év, és azt a világot a jelenlegire cseréltük, Montgomery könyveit meg az Egy Ropi naplójára... A lányok nem varrnak, a fiúk nem rosszalkodnak az erdőben, helyette mindenki nyomkodja az iPhone-t. És mikor letettem a könyvet csak egyetlen dolog motoszkált a fejemben, meglehetősen elkeserítő hangulatban: BIZTOS, HOGY MEGÉRTE?
9/10 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése