Steve Cavanagh:
Tizenhárom
Budapest: Álomgyár, 2019
Eredeti
cím: Thirteen, 2018
Fordította:
Abrudán Katalin
510
oldal
Nem
mindenki szereti a tárgyalótermi krimiket, és én sem vagyok oda értük annyira.
Ez mondjuk különös, hiszen annak idején elmentem írásbeli felvételire az ELTE jogi
karára, mondván jogász leszek. Aztán a szóbelire már nemet mondtam, mert inkább
meggondolva magam, tanár és könyvtáros akartam lenni. Gyerekkoromban emellett néztem
időnként a Petrocellit, és A vád tanúja (amely a legjobb Agatha Christie színdarab, s a film is igazi klasszikus) örök szerelmese vagyok. Ám felnőtt
fejjel meglehetősen kiábrándító véleményem van a jogászkodásról, ami nem csoda,
hiszen laikus szemmel elég fura döntések akadnak időnként… Ám Steve Cavanagh
regényének fülszövege izgalmas sztorit ígért, így táskámba csaptam buszravaló
útravaló gyanánt. Azt nem tudom, Írországban hány krimit írnak évente, amelyek
közül a Tizenhárom megnyerte az Év bűnügyi regénye díjat, de azt bízvást
mondhatom, hogy Cavanagh bizony John Grishammel is bőven felveszi a versenyt.
A
regény kétségkívül egyedi kamaradráma-thriller keverék, amelyben a
tárgyalótermi részek fogtak meg igazán. Ez nem meglepő, Cavanagh eredetileg
ügyvéd volt, s érezhetően otthonosan mozog e területen. Nincs jogom eldönteni,
hogy a magyar típusú bíró-központú vagy az esküdtszéki bíráskodás-e a jobb, de
hogy regényekhez és filmekhez utóbbi a megfelelőbb, abban cseppet sem
kételkedem. Az ötlet, hogy a tizenkét dühös ember közé furakszik be a gyilkos,
aki így páholyból nézheti, sőt aktívan hozzájárulhat egy ártatlanul megvádolt
személy bebörtönzéséhez, zseniálisan kihasználható. És ezt a ziccert az ír író
Rafael Nadalként csapta le. Maga a bírósági tárgyalás hangulatos, feszült,
igazi élmény - minden regényhez szükséges túlzásával együtt -, s főszereplőnk,
Eddie Flynn ügyvéd nagyon szerethető lángész. Az esküdtszék tagjainak
dokumentumon történő bemutatása jó döntés volt, hozzátett a regényhez. A
sorozatgyilkos Joshua Kane szintén szépen bemutatott karakter, bár kissé
furcsáltam, hogy Flynn E/1-ben van megírva, s mégis látjuk Kane-t is
cselekvőként E/3-ban. Kane alakja már egy olyan pont, ami a regény komolyan
vehetőségét hátrányosan befolyásolja. Egyszerűen túl sok, túlontúl nem emberi.
Ellenben az amerikai álom megtorpedózása, mint fő motivációs tényező és az
ehhez kapcsolódó szimbólumrendszer a 13-as számtól az egydollárosig telitalálat
volt.
Megértem
azokat, akik rajonganak ezért a könyvért, és nem véletlen a szinte hibátlan
moly.hu osztályozási átlag, sem az igen magasnak számító goodreads pontozás
(lásd alul!). A nagyon erős könyvet
számomra azért lerontotta pár, elsősorban inkább érzelmi és nem megfogható
„hiba”. Ugyanis végig az motoszkált bennem, hogy: „na, ez azért már túlzás”, és
ezen érzés végig kissé aláásta a hitelességet. Amikor a végén meg kiderül a
sorozatgyilkos „kibenléte” pláne így voltam. A problémát tetézte a rendőrség
elképesztő mértékű befeketítése a regényben. Minden hekus korrupt, de ez hagyján, mert gyakorlatilag potenciális gyilkos is. Egy logikai bukfencre is
bukkantam, amit még nem értek (utána kell néznem, hátha átsiklottam valami
felett az utolsó 20 oldalon). Spoiler nélkül ezt nem tudom elmagyarázni, így
most kihagyom. A fordulatok nem voltak kiszámíthatatlanok, nagyrészt sejteni
lehetett a csavarokat. Mindez azonban csak alig vet árnyékot a kedvező
összképre.
A
kötet emellett jól olvasható, a tördelés, helyesírás rendben van, s a fűzött
„kötés” is megfelel a korszellemnek (=sz*r, de nem a legtragikusabb a piacon).
A borító szintén egészen pofás lenne, ha a fölös cafrangokat (ajánlások, díjazás,
„nemzetközi bestsellerszerző”-baromság) kihagyták volna. El nem tudom képzelni,
hogy valaki azért vesz meg egy könyvet, mert mondjuk - a némi zöldhasúért
bármire kapható - Stephen King (na jó, jelen esetben Lee Child, de King a
legjobb példa) ráír két sor dicséretet. Leginkább olyan lett így a borító, mint
egy karakteres nő, aki elegáns fekete szerkót húzott, ám a végén egy
félvak stylist rátűzött a ruhára indulás előtt egy ocsmány rózsaszín brosst.
Alles
zusammen: egy igen emlékezetes regényt vehetünk kézbe az általam egyébként nem
kedvelt Álomgyár kiadótól, amely az utóbbi időben néhány egészen jó kötetet is
megjelentett már. Nem a legjobb a kategóriában az idén általam olvasottak közül, de
ettől még nagyon jó. A Tizenhárom egy végig pezsgő, fordulatos, élvezetes
regény, amely jó kikapcsolódást nyújt a krimik kedvelőinek.
Pontszám:
Nyolc
dühös ember a tízből.
8/10
pont
www.moly.hu: 97 %
www.goodreads.com: 4.24 pont
(Az
adatok 2019. november 27-i állapotot tükröznek!)
